Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

1

l.álotraf ;'is

Réti Zoltánnál

Amint kinéz az ablakon, egy piros cserép- és egy szürke palatetőt lát. A háztetők síkiai az évszakok változásától függően más-más arcukat mutatják — kaméleonként.

' Nyári viharok előtt a feltámadó szél porfelhőt kavar, beteríti vele a háztetőket, mint valami lepellel, amelynek kénsárga színe van.

Az ablakon túli tetők látványa a látogató első élménye Réti Zoltán műteremként Is használatos utcai szobájában, amely a balassagyarmati főutcára néz. Erről a szobáról is valamit. Patika tiszteságú, porszem nincs a bútorokon.

Tanár-művész. Réti Zoltánt Balassagyarmaton mindenki ismeri, a helyi állami zeneiskola igazgatója. Több diplomát szerzett életében, most azt mondta, kezdi szorítani az idő. A képzőművészeti főiskolát nemrég fejezte be, levelezőként. A nyáron rengeteg tanulmányt készített, rajzolt, vázlatok százait csinálta. Erről mondja:

— Akár muzsikus, akár festő valaki, időnként skáláznia kell. Dolgoztam, rajzoltam, hogy rajztudásomat frissebbé tegyem, megalapozzam.

Muzsikus, vagy festő?

— Az esztétikai alapgyökere azt hiszem mindkettőnek, a zenének és a képzőművészetnek is azonos. Nem igaz, hogy a reneszánsz elmúlt, s nyomtalanul magával vitte sokoldalú embereit is. A mi korunkban is hallunk világhírű képzőművészről, aki büszke arra, hogy tud hegedülni. Én természetesen, nem vagyok erre büszke. Bennem a muzsikust és a festőt is szorítja, sürgeti az idő.

Réti Zoltán, a pedagógus, hetente egy alkotónappal rendelkezik, csütörtökkel. Juhász Ferenc mondja: „Babonák napja csütörtök, vagy amikor a legnehezebb...” Rétinek egyszerűen csak rövid, gyorsan elmúló nap a csütörtök. Kimegy a város környékére, a környező falvakba, vázlatfüzettel a kézben. Vagy lírai hangvételű akvarellek bomlanak ki előtte az állványon. Elsősorban ak- varellf es tőként ismerik Nóg- rádban a kiállítások látogatói. A vidék derűje, harmóniája árad lapjairól. (Kiállításai: Miskolc, 1966, Műcsarnok; Salgótarján, 1967, Képcsarnok; Mohora, 1966; Érsekvadkert, Í967. Munkáival rendszeresen

találkozunk az észak-magyarországi képzőművészek területi tárlatán, s más kiállításokon is.)

Egy nagy élményét, szovjetunióbeli utazását is elmondja. Leningrádban, Moszkvában és Taliinnban volt. Tallinnban csodálatos, lenyűgöző dolgot tapasztalt, 30—40 ezer tagú kórust hallott énekelni, 150 ezer ember hallgatta. Mint kiderült, Észtországban minden ötödik ember vagy énekel, vagy a hallgatóság között foglal helyet. Ez az élmény adta az indítékot Réti Zoltánnak arra, hogy a modern zene és a modern képzőművészet között igyekezzen párhuzamot vonni. S még valami. Pille Kippar, az Észt Tudományos Akadémia gyermekművészeti osztályának munkatársa kalauzolta az ottani szépművészeti múzeumban.

— Ott döbbentem rá, menynyire determinálja a hely a művészt, esetenként rangját is a nagyvilágban. Állítom, Tallinnban láttam olyan impresz- szionistákat, mint Manet, de mivel pár évvel későbbiek, nem tud róluk senki. De ez bonyolult kérdés, talán nem is tudnám egészen pontosan kifejteni, mire gondolok. Mindenesetre, azt hiszem, a magyar zene még mindig inkább exportcikk, mint a magyar képzőművészet.

Réti Zoltán 1950 óta él és dolgozik Balassagyarmaton. Embernek, művésznek is halk szavú. Kerüli a meglepetések okozását, a tiszte harmónia kedvelője. Ami azonban nem jelenti azt, hogy az élet és a kor végzetesen megválaszolatlan kérdéseire ne keresné — maga módján, egyéni eszközeivel — a választ. Azokkal ért egyet, akik úgy vélik, természet és ember újraismerése újítja meg a művészetet.

— Én a természet alatt értem a tájat, a folyókat, füvet, virágot, de az épületeket is — mondja. — Ügy élek, hogy tudatában vagyok helyzetemnek, időmet szeretném minél jobban kihasználni. Rengeteg tanulmányom, rajzom fekszik a mappákban feldolgozatlanul. És napra nap rengeteg újabb élmény, a szemlélődés és a gondolkodás termékei. Ezeket szeretném a képzőművészet nyelvén kifejezni. Holnap kicsit jobban, mint ma.

Tóth Elemér

Parkosítás a Napsugár lakótelepen

A város és a szűkebb környezet, a lakótelep iránti szeretet szép és követendő példáját adták a napokban a Napsugár Lakásszövetkezet lakói Salgótarjánban. A szövetkezet vezetőségének kérésére több mint egy héten át körülbelül negyvenen vettek részt abban a társadalmi munkaakcióban, amelynek célja a környék parkositott területeinek rendbehozása, illetve fejlesztése, s a télen át összegyűlt hulladék eltakarítása volt. Az akció során mintegy száz bokrot, fát és cserjét ültettek az épületek köré a lakásszövetkezet tagjai. A növények gondozását a jövőben is társadalmi munkában végzik. Ugyanakkor felhívják a lakótársakat, hogy gyermekeiket is figyelmeztessék a parkosított részek kímélésére és megóvására.

Hét bemutató a megyében

Lassan befejezéshez közeledik a színházi évad, de még elég mozgalmasnak ígérkeznek a hátralevő hónapok.

Az Állami Déryné Színház megyei előadássorozatai keretében június közepéig hét bemutatóra számíthatunk. Jelenleg a prózai együttes Schiller: Don Carlos című drámájával járja a községeket, s az eddigi előadások után április 28-án. hétfőn Taron, 29-én Etesen tart még előadást a darabból.

Április 30-tól az énekes együttes vendégszerepei a megye több helyén: Rákóczi-bá- nyatelepen, Dorogházán és Csecsén, Kacsok: János vitéz című dalművével. Május 13-tól a Nem születtem grófnak című minioperettnek lesznek előadásai Szécsényben, Pásztóit, Kisterenyén, Romhány- ban és Szügyben; május 24-én Rútságon, 27-én Rákóczi-bá- nyatelepen Tamási Áron: Énekes madár című színművét játssza a színház. Május 28- tól újabb előadásokra kerül sor a Dankó Pista című operettből, júniusban két darab, az Én és a kisöcsém című jazzoperett, és Jókai: Arany- ember című regényének színpadi változata kerül nógrádi közönség elé.

Bemutatkoztak a külföldi

A PÉNTEK ESTI hangversennyel megkezdődött a IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál öt koncertből álló sorozata. A megyei József Attila művelődési központ színháztermében három külföldi zenekar lépett fed. Szovjet, román és német együttes adott ízelítőt hazája amatőr művészeté bői, amely néha a hivatásosok legjobb produkcióival vetekedett. Az együttesek a várakozásnak megfelelően szerepeltek, s itthoni zenekaraink még jobban megismerkedhettek baráti népeink jazz-íkul- túrájávaL

AZ UTÓBBI TlZ ÉVBEN

felfigyelhettünk a szovjet jazz-művészet ugrásszerű fejlődésére. 1966-ban Moszkvából, 1967-ben Leningrádból érkezett egyegy fuvola-quar- tett. A mostani fesztiválra is hasondó felállításé együttes érkezett Voronyezsiből. A rokonszenves jazz-quartett tagjai a voronyezsi vegyiipari főiskola hallgatód. Az együttes tagjai: Anatolij Liverko (fuvola), Valentyin Zubov (bőgő). íevgenyij Danilov (zongora), Vlagyimir Kandibin (dob). A zenekar három éve alakult és azóta sokat fejlődött. Zongoristájuk négy hónapja dolgozik együtt a quartettel és a dobos sem régen került a zenekarba. Játékukban a jazz és a klasszikus zene elemeit ötvözték egybe. Arányos elképzeléseket hallottunk. Hang&zerismeretük elsőrangú, egyik hangszer sem tolakodik a másik elé. Fuvolis tájuk pazar hangszín- kezelése, bőgősük nagy biztonsága feltűnő volt. Számaik közül — ha lehet egyáltalán rangsorolásra gondolni — a fuvoliste, s egyben az együttes vezetője, Anatoli j Liverko: Opus re minor, valamint a zenekar egyik példaképének, Charles Lloyd): Love in című számának előadása tetszett.

MANFRÉD SCHMITZ jaizz- triója Weimarból érkezett a fesztiválra. A zenekar tagjai: Manfred Schmitz — zongora, Eberhard! Neumeyer — dob, Gerhardt Stolibarg — nagybőgő. — Nyolc éve játszanak együtt. Főleg ifjúsági hangversenyeket adnak, amelyek programjában a jaizztörténet különböző korszakait mutatják be. Az összeállításban eeen kívül sanzonok és irodalmi művek is szerepelnek. Péntek esti fellépésűk tüka klubok divatját éljük. Vagy méginkább annak a felismerésnek az időszakát, hogy a művelődés, a kulturálódás kiscsoportos, réteges megoszlású formái eredményesebbek, hatékonyabbak mint a korábbiak voltak, amikor a „ho- dályszemlélet” uralkodott.

A hodályszemlélet sok furcsaságot, torz eredményt szült. Néhány százlelkes falvakban a nagyzolás ösztönéből olyan kultúrpalotákat emeltek, amelyek benépesítésére egy-egy rendezvény kapcsán még ötven—százéves távlatban sem volt remény. Az egészségtelen versengés, hogy egyik helység nagyobbat és impozánsabbat emeljen, mint a másik, hamar megbosszulta magát. Rá kellett ébredni, hogy a művelődési otthon harmadannyi méretben is elegendő lett volna a valóságos igények, szükségletek szerint. Említhetném a megyei példák egész sorát ilyen értelemben, de nem akarom felbolygatni az érzékenységet, eső után köpönyeg — ahogy mondani szokás — inkább azon kell gon- dolkodni most már, hogy azt, amit annak idején elfuseráltunk, miképp tehetnénk jóvá.

Persze, nem egészen csak megyei jelenségről van szó; a nagyzolás hóbortja országszerte divatozott és elvétve még ma is fel-felüti a fejét. De kétségkívül jó hatású az a rendelkezés, amely a művelődési intézmények új besorolását a helyi felszerelttyasárnapi jegyzet

Dicséret a pinceklubnak

séghez, ellátottsághoz és szükségletekhez méri. így váltak a funkciójukban legfontosabb művelődési intézmények művelődési központokká, a közepesek művelődési otthonokká, s a még szerényebbek művelődési klubokká, klubkönyvtárakká. És állapítsuk meg rögtön: népművelési kulturális céljaink rendszeres segítése érdekében talán a legutóbbiak a legfontosabbak és leghatékonyabbak.

A klubélet jelenleg légicö- tetle'iiebb formája a közös témák iránt, érdeklődő rétegeknek, közösségeknek. A bélyegeseket például nem mindig érdekli a csillagászat, az irodalomkedvelőket a gazdaságtudomány, ám, ha a. hodályszemlélettel — szinte azt merem mondani: „egy akol, egy színházi produkció, egy ismeretterjesztő előadás” szemlélettel felszámolunk, —, a kiscsoportos foglalkozások jóval eredményesebbek lesznek, mint a más-más érdeklődési körű emberek egybe- tömörítése.

A klubéletnek most egy egészen különleges, új formája született meg. illetve van születőben nálunk. Salgótarján egyik szövetkezeti házának lakói néhány napja létrehívták a saját lakóházi klubjukat.

Hogy egy dísztelen, senki számára nem célszerű alagsori helyiség mi mindent szolgálhat, az a kezdeményező példa nyomán vált nyilvánvalóvá, Egy bérház közössége az együttélés hétköznapi tényén túl az érintkezés, a közös gondok, szellemi, társadalmi, egészségügyi és egyéb kérdések közös megbeszélésére, megvitatására is vágyik. Az emberi érintkezés közvetlenebb formáira. így jött létre a Lovász József úti 17-es jelű ház pinceklubja: megteremtette a társadalmi összefogás és külső istápolók anyagi áldozat- készsége.

Hogy mi lesz a 17-es jelű ház klubéletének alapja, egészen pontosan nem tudom. de hallottam, hogy terveznek egészségügyi ismertetőt szakorvos bevonásával nőknek, különböző népszerű-tudományos, művészeti beszélgetéseket. A klub elnöke, Daku

Mihály büszke lehet szervező társaival már a kezdet gondolatának nagyszerűségére, s bizonnyal méginkább majd a továbbiakra.

Nem voltam ott a klubalakulón, de alighanem szó esett az ifjúság igényeiről is. A társas összejövetelekről, táncdélutánokról, az egészségesen értelmezet „házibulik” lehetőségéről, mert gondolom, egy lakóház közösségében ezek is természetesek napjainkban. És talán az a gondolat is felmerült, hogy a lakóházi klubba a megyei könyvtár segítségével fiókkönyvtár-kölcsönzőt lehetne létesíteni, hiszen sok lelkes és fáradhatatlan nyugdíjas örömmel vállalná, ha valamit tehet közösségéért.

Az, hogy a Lovász József úti 17-es házban pinceklub nyílt, emlékezetembe idéz egy másfél év előtti Vasárnapi jegyzetet. Arról írtam akkor: teremtsünk az új lakónegyed használaton kívüli közös helyiségeiben barkácsoló műhelyeket. Egy névtelen levelező kikérte magának a javaslatot — a lakók nyugalmára hivatkozva.

Lehet, hogy melléfogtam a javaslattal — s inkább ki-ki saját lakásában kopácsoljon —, de a pinceklub gondolata rokonszenves. Egészséges, közösségeket kovácsoló hely.

Dicséret és elismerés a kezdeményezőknek.

Szombaton délután a József Attila művelődési központban nagy sikerrel szerepelt a debreceni „MERCUR” beat-együt<es (Fotó: Koppány)

rözte az együttes célját: a hagyományos jazzt összekötni és szerves egésszé kovácsolni a sanzon és a líra elemeivel. Ezzel a mondanivalóval erejét és az é«zelmi hatásokat fokozzák. Műsorukból a Black stage Blues — egy amerikai jazztéma feldolgozása tetszett. Finoman árnyalt muzsikát játszanak, ötletes szólamváltások jellemzik játékukat Az együttes vezetője, Manfred Schmitz két száma, a Happy Waltz és a Happy seisson is nagy sikert aratott. Műsoruk jelentős részét a zenekar vezetője írja.

A IVEI MARI JAZZ-TRIÓVAL mutatkozott be Sonja Kehler színművésznő. 1968 óta dolgozik az együttessel. Lipcsében tanult, a színmű- véseeti főiskolán. Tíz éve színésznő, drámai szerepeket is alakított. Jelenleg a Karl- Marx-Stadt-i színházban játszik a My Fair Lady-ben. Salgótarjánban protest-songo- kat énekelt. Kár, hogy nem hallottunk tőle sanzont, mivel hangijának karaktere, színvilága e műfaj keretein belül érvényesül legjobban.

BUKARESTBŐL ÉRKEZETT Rolf Albrich dixieland együttese. öt éve zenélnek együtt. Az együttes törzsét Rolf Albrich — trombita, Dán Georgescu — klarinét és Werner Achs — pózán alkotja. A klasszikus zenei képzettséggel rendelkező fiatalok — ketten konzervatóriumot végeztek, a többiek most is ott tanulnak — nemcsak tradicionális dixielandet játszanak, otthonosan mozognak a tánczene területén is, A román együttes játékából képe alkothattunk arról a rohamos fejlődésről, amelyet a műfaj rajongói, a román jazz-kliubok elértek. Ez az együttes — vitán felül! — hivatásos színvonalat képvisel. Tagijai olyan tökéletes egységet alkotnak, amely csak árnyalataiban is egyező ritmusérzékkel és ae nei ízléssel érhető el. összeállításuk is jellemezte az együttes fejlett zenei érzékét és műveltségét. A zenekar együttélése, együttjátszása méltán állítható példaként hazad zenekaraink elé.

ÖTLETESEN ÉS NAGYVONALÚAN 'vezette Novotny Zoltán az est műsorát. A péntek esti hangverseny nyitánya volt egy olyan eseménynek, melynek az a célja, hogy magasabb szintre emelje a fiatalság szórakozását. Hogyan lehet ízlésesen és kulturáltan szórakozni művészi módon — erre adott példát a külföldi zenekarok bemutatója.

Várjuk a hazad folytatást (m.)

A fesztivál mai műsora

Szombaton befejeződött a IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál versenyprogramja. A legjobb teljesítményt nyújtott együttesek és szólisták tegnap két hangversenyt adtak. Ma délelőtt 10 órai kezdettel beat-matinét rendeznek a megyei József Attila művelődési központban. Az ünnepélyes eredményhirdetést — „ amelyen a zenekarok vezetői és a szólisták vesznek részt — délelőtt 11 órakor tartják a Karancs Szálló presz- szójában. A gálaest 19 órakor kezdődik a művelődési központ színháztermében. A IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál zárórendezvényén

fellép Mary Zsuzsa, aki az 1967-es fesztiválon aranydiplomát nyert. A gálaest műsorában a legjobb, aranydipiomal kapott zenekarok és szólistái működnek közre. Műsorvezető Novotny Zoltán.

*

A IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztiválon pénteken este nagy sikerrel bemutatkozott kü’ földi zenekarok tegnap Ormosbányán adtak hangversenyt. A szovjet, román, és német együttes útközben meglátogatta Eger nevezetességeit. Vasárnap ismét Salgótarjánban tartózkodnak és fellépnek a fesztivál gálaestjén.

NÖGRAD — 1969. április 27., vasárnap