Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-19 / 88. szám

A központban Huszonöt telefon-előfizető van a községben. A telefon- központban csaknem állan­dóan szól a csengő, hívják Salgótarjánt, Pásztói, Balas­sagyarmatot, Szurdokpüs­pökit. Egy „sima” napon hozzávetőlegesen 10 távira­tot vesz fel, 180—200 össze­köttetést teremt meg a hí­vó és a hívott felek között a telefonkezelő Jancsó Margit. Nem gyerekjáték: 2—3 percenként egy tele­fonbeszélgetés. Tompa ber­regés, megmozdulnak a jelzőlapocskák, pár moz­dulat, a vezetékek a megfelelő helyre kerülnek, udvarias mondat: „Köz­pont. Kapcsolom, kérem.” f a jobbágyiak zavartalant ítézhetik ügyes-bajos dől gaikat. Korszerű szociális létesítményt vett át a községi tanács a textilipari vállalattól: egy 25 férőhelyes bölcsődét, ahol nyolc dolgozó látja el negyedszáz kisgyermek gondozását, felügyeletét. A több, mint egymillió forint értéket képviselő modem épület minden helyiségében példás rend, tisztaság van. Bár akad még szépíteni, csinosítani való, szükség van az udvar parkosítására, a játszóhelyek kialakítására, de az évi 220 ezer forint, amivel a bölcsőde gazdálkodik, megfelelő biztosítéknak látszik ahhoz, hogy a tervek, elképzelések meg­valósuljanak. Kiss Béláné, a bölcsőde vezetője elmondta, hogy a gyer­mekgondozási segély bevezetése óta kevés szülő helyezi el náluk csecsemőkorú gyermekét, a csöppségek többsége csak egyéves kora után kerül hozzájuk. Ha a kis lakók kor sze­rinti összetétele meg is változott, a munka, a gond nem lett kevesebb a bölcsödében. Minden munkaterület szorgalmas, érző szívű, áldozatkész embert kíván. Két gond: nagyon kel­lene a nyári időszakra egy négyórás kisegítő dolgozó, s a másik: szeretnék a fektetőket úgy elhelyezni, mint a beépí­tett szekrényeket, hogy a termekben minél több hely ma­radjon a gyermekek foglalkoztatásához. Harminc éve gyógyszerész: Azt is mondhatnánk: l megtört a jég. A négyna- [ pos ünnep után csökkent i a gyógyszertár forgalma Jobbágyiban. Az év első í három hónapja nehéz volt, a rászorulók egymás kézé- i be adták a kilincset. Kü- j lönösen márciusban szök- • kent fel a forgalom gra­fikonja, csaknem kétszer annyi gyógyszer fogyott el, mint máskor. A gyógy­szertár vezetője, Tregele Sándor közel harminc éve gyakorolja a gyógyszerészi hivatást. Amikor először a tára mögé állt, még job­bára csak a vajákosok, a kuruzslók kotyvalékai voltak elérhetők a szegé- i nyék, a nincstelenek szá­mára. Azóta fordult a világ, ma már szinte mindenki • SZTK-tag és az a termé- \ szetes, hogy sokszorosára | nőtt azok száma, akik nem a szemfényvesztők főztjé- től, hanem az orvostudo­mánytól, a gyógyszertől várják a gyógyulást. Az elmúlt két évtized alatt szinte rohamléptekkel haladt, gyarapodott a Zagy­va menti település, a kétezer-háromszáz lelket számláló Jobbágyi. Ma már ama községek között tartják számon, ahol tulajdonképpen minden megadatott a nyu­godt, derűs, kulturált élethez. Van vasútja, s korszerű műút szeli ketté. Tiszták, kövezettek a község belső útjai is. Lényegében egyetlen olyan utcácskája sem akad, ahová ne ügyeskedtek volna már gyalogjárót. Van iskolája, óvodája és milliót érő bölcsődéje. Nem hiányzik a községből az orvos, helyben van a gyógyszertár is. Hat bolt, közöttük a városias jellegű önkiszolgáló, a presszó, azonkívül fodrász, cipész, s még egy sor más kisiparos áll a lakosság rendelkezésére. Elhelyezkedési gondok lényegében nem nyomasztják a községet. A férfiak, nők egyaránt munkát találnak az üzentekben, a termelőszövetkezetben. A nem egészen kétezerholdas szántóval rendelkező helyi termelőszövetkezet a közelmúltban egye­sült a szurdokpüspöki gazdasággal. Ragyogóan kihasználják azokat a természeti adottságokat, amelyek a község határában rejlenek. A szövetkezet kőbányát, sóder­bányát nyitott, hiszen a kő a régi uraknak is pénzt, sok pénzt hozott. Az idősebb emberek még emlékeznek azokra az sGÓkre. Hatszáz embert is foglalkoztatott itt a bányaigazgató. Jobbágyi ősrégi krónikája azt mutatja, már a honfoglalás idején megtelepedett ezen a tájon az ember. Jó volt a föld, közel a víz, hát itt maradtak, s a kis tele­pülés népes községgé fejlődött. Első birtokosa az Aba nemzetségből származott, s őt megszámlálhatalanul sokan követték a község birtoklásában. Nehéz, viszontagságos volt a történelme: tatárdúlás, pusztító járványok tizedelték meg az embereket. Így érkeztek el a mához, amikor azok lettek a község birtokosai, akik a legtöbbet tet­tek érte: a szorgalmas, igyekvő jobbágyi emberek, az üzemi munkások, a bányá­szok, a termelőszövetkezeti tagok. A művelődés háza Jobbágyi legnagyobb gond­ja, hogy nincs művelődési ház a községben. Azt az épületet, amely régebben kultúrotthon volt, a községi tanács átadta a Textilipari Vállalatnak. Ta­lán nem szükséges különöseb­ben kommentálni, miért volt erre szükség, elegendő egyet­len adat: az üzem mintegy 500 női dolgozó számára nyújt munkalehetőséget, ezzel vég­legesen ad acta tették, kihúz­hatták az elvégzendő feladatok listájáról a helybeli és a kör­nyező falvakban lakó asszo­nyok, lányok elhelyezkedési gondjait. Épül-e új művelődési ház Jobbágyiban, s ha igen, mi­kor? Most már ez a kérdés foglalkoztatja a község közvé­leményét. Senki sem vitatja, hogy erre a létesítményre fel­tétlenül szükség van, hiszen a község falukörzeti központtá válását, a pezsgő kulturális élet kibontakozását éppen en­nek hiánya késlelteti. Nem könnyű azonban az építkezés­hez szükséges milliókat előte­remteni még akkor sem. ha olyan széles körű társadalmi összefogásra lehet számítani, amilyen Jobbágyiban az elő­készületi munkákat kíséri. Már elkészült az új művelő­dési ház kivitelezési tervdoku­mentációja. A postahivatal mellett 800 négyszögöl nagy­ságú üres telek van. erre épül­ne fel a korszerű, minden igényt kielégítő, várva várt lé­tesítmény. A szakemberek már a talajvizsgálatot is elvégezték és a telket az építkezésre al­kalmasnak találták. Gyűlnek a községfejlesztés forintjai. A társadalmi szervezetek,, a szö­vetkezet, a ktsz, a termelőszö­vetkezet. az üzem. mind le­teszi az asztalra hozzájárulá­sát, az építő tízezreket, de épí­tési anyagban, munkaerőben sem lesz hiány: a termelőszö­vetkezet sódert, követ, szállí­tóeszközt ajánlott fel, a lakos­ság pedig társadalmi munká­val segít. Hogyan, honnan, mennyi és hány csatornán keresztül jön niajd össze az e célra szüksé­ges 3 millió forint még pon­tosan nem lehet tudni, a ter­vek azonban megalapozottak. A terv nagy vonalait, a rész­feladatok többségét már ki­dolgozták. Jobbágyi új műve­lődési házának alapköveit az építők előreláthatóan 1971-ben rakják le. Az ezt követő év végéig befejezik majd az épít­kezést és felavatják Jobbágyi büszkeségét, aminek most olyan nagy hiányát érzik a községbcliek: az új művelődé­si otthont. Dönt a falu A közeljövőben falugyűlést tartanak Jobbágyiban. A víz­műtársulás megalakulásáról a törpe Vízmű építéséről dönte­nek a lakók. A vízmű társulás szervezése egyéb­ként jól halad. A lakosság fele már nyilatkozott: egyet­értenek a törpe vízmű építé­sével és befizetik a hozzájá­rulást. Az új vízművel egészséges, jó ivóvízhez jut az egész fa­lu. Mert most bizony csak a község egyharmadában kap elfogadható vizet a lakosság. Fényt visznek mindenhová Esténként a főútvonalon modern. higanygőzlámpák szórják a fényt, de világosak a mellékutcák is. A villamo­sítás, amely az egyik legna­gyobb vívmánynak számított, jó pár éve befejeződött a községben. Kivétel a hegy alatt futó kis utcácska. A Losonci úton ugyanis még mindig van olyan ház, amely­ben nem ég a villany. Az idén azonban már mindenütt kigyullad a fény. Az ÉMÁSZ hozzálát a villamoshálózat bővítéséhez, bekapcsolja a vi­lágításba a legeldugottabb kis utcákat is. A bőkezű patrónus Ügy kezdődött, mint a me­sében. Egy szép napon két poros, fáradt vándor kopog­tatott be az iskolába. Gépko­csijuk elakadt az országúton, szerettek volna kezet mosni, egy kicsit megpihenni vala­hol. Miért az iskolát válasz­tották? Ma már nehéz lenne kinyomozni. A lényeg az —, s ezt a segítőkész igazgató az első pillanatban nem is sej­tette —, a két átutazó az Óbudai Gázgyár párttitkára és főmérnöke volt. A vélet­len találkozásból aztán tartós barátság szövődött, ami gyü­mölcsöző barátsággá fejlődött, ami a mai napig fennáll. Pálmai Béla igazgató alig győzi felsorolni mindazt, amit a jobbágyi általános iskola a bőkezű patrónustól, az Óbu­dai Gázgyártól kapott: vízve­zetékszerelési munkákat vé­geztek el, gépeket, szerszá­mokat adtak át, üvegházat építettek. De ne is folytassuk. Reménytelen vállalkozás len­ne a teljes listát összeállíta­ni. Szinte minden jelentősebb, nehezebb vállalkozás megva­lósításába besegítettek a gáz­gyáriak. Vallusné, a hírlapárus Még jóformán he sem teszi maga mögött a posta aj­taját, máris han­gos szóval kínálja portékáját: — Népszabadsá­got, Tükröt, Lu­das Matyit tessék! — Nógrádot ké­rek — vágom el az asszony szóára­datát. — Az nincs — mondja, de nem adja fel a küzdel­met. — Magyar Hírlapot adhatok. — Nógrádot vennék — mon­dom makacsul. — Az már el­ment mind — válaszol tömören. — Annyira vi­szik? -w faggatom reménykedve. — Dehogyis — hűt le gyorsan. — Igyekszem vele, mert nehéz eladni — ragaszkodik. — Akkor... gyak­ran a nyakán ma­rad? — Már miért maradna? — mu­tatja a sértődöt­tet. — Kérdezze csak meg, nincs nekem sohasem remittendám. El­megyek én az em­berek után este a kocsmába is. Kö­rüljárom, meg­meglegyintem egyiket is, másikat is ... Addig beszé­lek. míg megve­szik ... Novák László postamester és fe­lesége csendes mo­sollyal hallgatja Vallus Jánosnét, az idős kézbesítőt. Csaknem 600 na­pilap, ebből 130 Nógrád jár a falu­ba. Tavaly nem ol­vasták ennyien a megyei lapot Jobbágyi—tükörben Az elnök gondjai A falu párttitkára volt, 1957-től pedig tanácselnök Murányi Mihály. Ma mai nyugodtabb, csendesebb na­pokat lát, nem úgy, mint munkája kezdetén. Azért most is meghozza minden nap a maga ügyeit, gondjait. Sok utánjárást igényelt a földtörvény végrehajtása. Né- hányan arra gondoltak, új földosztás ideje érkezett el. A faluban 165 cigánycsalád él. Az ő felemelkedésük gond­jai ugyancsak az elnök válla­it nyomják. Két év alatt nyol­cán építettek házat a tanács segítségével. Most megint tí­zen jelentették be ilyen igé­nyüket. Aztán, ha ritkulnak is, de még mindig vannak tyúkperek, határviták. Meg­annyi gondot jelent ez a ta­nácselnöknek. Itt született Jobbágyiban, itt peregnek majd el öreg napjai is. Maholnap nyugdíj­ba megy, 57 esztendős. A hegyen van a termelőszövetkezet kőbányája. A segédüze­mi tevékenység sok pénzt hoz a közös gazdaságnak az idén A magasból ragyogó kilátás nyílik a községre is Tárlat az iskolában Alig van szebb dolog, mint amikor a gyermekekben meg. mozdul az alkotás vágya, s ki lenne más, aki legköny- nyebben figyelemmel kísér­heti, amíg a vágyból fest­mény, szobor, vagy akár csu­pán egy saját gyártmányú szemétlapát lesz, mint a pe­dagógus? Ezeknek a munkák­nak egy csoportjából, fest­ményekből láthattunk kis tár­latot a jobbágyi általános is­kola folyosóján. A vízfestmé­nyek között különösen Dulai Zoltán, Osváth Imre, Bog­nár Éva és Mészáros Erzsé­bet munkái szemrevalók. A bölcsődében Tíz és félmillió Az építőipari ktsz 100 munkást foglalkoztat. Nyí­lászáró szerkezetet készíte­nek a tanácsi építőipari vál­lalatnak, s ők végzik a MÁV utasellátó pavilonok felújítását is. Mindez a te­vékenység előreláthatóan tíz és félmillió forintot hoz a ktsz kasszájába az idén. Lukács Bertalan főkönyve­lő szerint lényegesen jobb az indulásuk, mint tavaly volt. Így aztán a kilátások is ked­vezőbbek mint az elmúlt év­ben, amikor 9 millió forint bevételük volt. Korszerű állomás épül Jobbágyiban. Az új létesítményt a nyár elején adják át rendel­tetésének Amikor összegyűjtöttük ta . asztalatainkat, mintha tükör ■e, néztünk volna, ahonnan a -özség egyre szépülő arca né­zett vissza. Ezt a képet nyúj­tottuk át olvasóinknak össze­állításunkban. Az írásokat íí-iss Sándor és Vincze Istváii- né, a fényképeket Koppén.' tiyörgy készítette. A panaszo­kat Tóth Lajosné jegyezte fel és továbbítja as illetékesekhez, legközelebb, április 23-án .ollókőre látogatunk. A

Next

/
Thumbnails
Contents