Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-19 / 88. szám
A vásárlók őrápltfihon Bepillantás at. emberi melvsenekbe Nem is jó, de nem is rossz Nemcsak a városi háztar tásokban, hanem a falvakban is egyre több helyen jut fontos szerephez az étkezésben a konzerv. Érthető, hiszen legtöbb családban nemcsak az apa, hanem az édesanya is dolgozik. A szűkre szabott főzési idő pedig arra kényszeríti a háziasszonyokat, hogy keressék a gyors megoldásokat. Ennek megvalósításában sokat segíthet a jó konzervellátás. Most pedig átadjuk a szót a fogyasztók első számú képviselőinek, a boltvezetőknek. + Bajnóczi Istvánnélól, a pásztói földművesszövetkezet 17-es önkiszolgáló boltjának vezetőjétől, a főzelékkon- zerv-ellátásról érdeklődtünk. — A falu lakóinak életében is egyre inkább hódít a konzervfogyasztás. A havi 380 ezer forintos forgalmunkból, 30 ezer forintra tehető a fő- zelékkonzervekből származó bevétel. Igaz, most elég szegényes a választék. Várjuk az újabb szállítmányt. Sajnos, ami legjobban kellene, a borsó, abból másfél hónapja nem kaptunk. Pedig mondták: rendeljek többet, mert nem lesz. Nem hittem nekik. Pedig jelenleg kétszáz üveggel biztosan elkelne tíz nap alatt. Tökből hatvan üveg fogy az egyik szállítástól a másikig. Karfiolt nem kapunk. Spenótot, sóskát csak kis mennyiségben rendelek, mert nem fogy, csak a kisbabáknak viszik. Paradicsompürénk bőven van, az áremelés óta sem csökkent a forgalma. Zöldbabunk is van, magyar és bolgár. Közülük a Kecskeméti Konzervgyárét kedvelik, mert nem szálkás. A minőségre nem nagyon panaszkodnak a vevők. ízletesnek tartják a tököt, a karfiolt, a csemegeborsót. A zsengeborsót keménynek találják. Ilyen árut kaptunk a Hatvani és Nagykőrösi Konzervgyártól. kott. székely, kolozsvári és magyar töltött — jó az ellátás. Tíz napra 36—48 üveggel rendelek. A következő szállításig 15—20 üveg még meg is marad. Lecsóból a natúr kivételével az igényeket ki tudjuk elégíteni. Kapható kolbászos, ri- zses, szegedi és magyaros. Ha lenne natúr lecsó, 100 üveg is vevőre találna. Azért keresik, mert sokféleképpen tudják elkészíteni. Pacalpörkölt és szalontüdő régóta nincs. Állítólag azért nem gyártja az ipar, mert nem kifizetődő. Ami van, az kell az üzemeknek, kö- zületeknek. Kétszáz üveg biztos hogy vevőre találna. Jó az ellátás a sertés- és marhapörköltből, tizenöt— húsz fajta halféle között válogathatnak a fogyasztók. Ez utóbbiból 100 doboz fogy tíz nap alatt. A liba-, a sertésmájkrém, a májgombóc, a hurkapástétom is eléggé kedvelt cikkek. A sóletot nem keresik. Babgulyást és bográcsgulyást nagyon régen láttam, akárcsak a 15 dekagrammos löncsöt. A készételeket jobbára lakótelepiek vásárolják, meg a munkásszálláson lakók. A minőséggel általában elégedettek. A sólet és a szegedi lecsó kivételével a többit jóízűnek, zamatosnak tartják. • Az előbbinél a bab mellékízét. az utóbbinál az olaj erős illatát kifogásolják. Drágának tartják a pörkölteket. Egy félkilósnak az ára majdnem annyiba kerül, mint az egykilós káposztakonzervé. *A Sziráki Földművesszövetkezet 5-ös számú önkiszolgáló boltjában a befőttek és a különböző ízek ellátásáról érdeklődtünk. Koncz Erzsébet boltvezető azzal kezdte: — Havonta hat-nyolcezer forint bevételünk van a gyümölcsbefőttekből és az ízekből. A helybeli lakosság jórésze megtermeli magának azt a gyümölcsmennyiséget, amire télen szüksége van. Befőttből jó az ellátás. Kapunk elegendő cseresznyét, meggyet, körtét, őszi. és sárgabarackot, almát és vegyesbefőttet is. Volt bolgár egresünk is. Tíz üveg másfél hónap alatt fogyott el. Befőttet eddig korlátlan mennyiségben kaptam. Az ízeknél csak a sárgabarack-ellátásban van zökkenő. Legjobban mégis a vegyesíz fogy. Tíz nap alatt a kimértből 30 kilogramm, az üvegesből pedig 10—15 fogyott el. Barackízből jelenleg sokat tudnánk eladni, a két szállítás között legalább 40 üveggel. Kedvelik még a csipkeízt is. Szerintem a választék elegendő, megfelel az igényeknek, a lakosság nálunk nem kér többet. A fogyasztók véleménye, hogy az üveges bolgár befőttek minősége jobb mint a magyaré. Őszibarackjukat egy napon említeni sem lehet a miénkkel. Ráadásul még olcsóbb is mint a magyar.-* Konzervtermékeink többségének jó belső piaca van. A fogyasztók táborát a jelenleginek sokszorosára lehetne emelni, ha bővebb lenne a választék, jobb lenne egyikmásik minősége és olcsóbb lenne az ára. Igaz, hogy ma még szűkében vagyunk mind a főzelékkonZervnek, mind a gyümölcsbefőtteknek. Mihelyt azonban termőre fordulnak az új telepítésű gyümölcsösök, belteriesebbé válik a mezőgazdásági termelés, könnyen gondot okozhat majd a konzervek elhelyezése. A jelenlegi ellátásról csak annyit mondhatunk: nem is jó, de nem is rossz. Venesz Károly ■k Ottjártunkkor töltötték fel áruval az üresen ásító polcokat a Jobbágyi Földművesszövetkezet 48-as élelmiszerboltjában. Tóth Lű- josné boltvezetőt arra kértem, mondja el: milyennek tartja a konzervkészétel-el- látást, elégedettek-e a vásárlók a minőséggel. — Káposztafélékből — raMeglopta munkatársait A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szegcsomagoló jában dolgozó fiatalkorú K. László sorozatosan dézsmálta munkatársai öltözőszekrényét. Lopott a szekrényekből pénzt is, de óránál alább nem adta. Először csak eggyel kezdte, majd folytatta úgy, hogy egy híján egy tucat órát tulajdonított el. A Balassagyarmati Járásbíróság K. Lászlót lopás bűntettében mondta ki bűnösnek és 10 százalékos bércsökkentés mellett 8 hónapi javítónevelő munkára ítélte. Slillanösok a tu müsoräböl Gálaest (Csütörtök, 21.10): A nemzetközi békemozgalom megszületésének 20. évfordulója alkalmából a világ békeharcosai tiszteletére, a Jla- zafias Népfront rendezésében kerül sor a szocialista országok művészei részvételével megrendezett ünnepi műsorra a Magyar Állami Operaházban — április 21-én. A televízió részleteket sugároz az est műsorából, amelyben a többi között Erkel, Verdi, Mascagni, Musszorgszkij, Mozart, Csajkovszkij, Aszafjev művei szerepelnek. A közreműködők közül elsősorban Rainer Süsst, a Berlini Operaház baritonistáját, Pavel Herebrjakov szovjet zongora- művészt, Vanda Wilkomirska Budapesten tanult lengyel hegedűművésznőt, Stefan Ruha román hegedűművészt és Gyurgyenka Csakaevics jugoszláv énekest említjük, míg a magyar művészek közül Simándy Józsefet, Komlóssy Erzsébetet, Lakatos Gabriellát és Havas Ferencet. A közreműködő Magyar Állami Operaház ének- és zenekarát Komor Vilmos vezényli. Egy nap, mint a többi (Szombat, 18.15) Magyarul beszélő szovjet kisjátékfilm. A modern hangvételű és filmeszközeiben is az új iskolák útját járó alkotás egy diákszerelemről szól, hiteles, bensőséges hangon. A nemrégiben készült film az örök téma emberi mélységekbe bepillantást engedő feldolgozása elsősorban a színészi munka és a rendező érdeme, közelivé teszi a nézők számára a mai fiatalok életének érzelmi világát. Lírai riport Vass Istvánnal (Szombat, 19.35) A televízió most már rendszeresnek tekinthető sorozata a költőkkel készített Lírai riport, amelyből egy-egy, műveikből már jól ismert művésszel köthetnek „élő” ismeretséget a nézőit, s kapnak bepillantást — a költő személyes kalauzolásával — az alkotóműhelybe, ismerik meg — versein túl — a művész személyét is. A Kossuth-díjas költő három verse is elhangzik a műsorban. Vass István is elmond egy részt ars poeticájából és beszél önmagáról, munkájáról, versei születéséről. fOérdés úgyszólván nem hangzik él, ám ő olyan el nem hangzott kérdésekre is választ ad, amit mindenki megkérdezne tőle. Jelenet „A kanadai férfi” című NDK-filmből (Vasárnapi HJ Am alig egy félórácskát nézegethettem az épületeket, a forgalmat, a kirakatokat. Észrevettem ugyanis, hogy két tagbaszakadt férfi van a nyomomban. Hogy miből jöttem rá? New Yorkban mindenki siet, rohan, mintha állandóan menekülnének az emberek. Ritka az olyan ráérősen sétálgató ember, mint amilyen én voltam. Na meg az a kettő, akik külsőre leginkább díjbirkózóra hasonlítottak. Csodálatosképpen mindig arra akadt dolguk, amerre én jártam. Ha meggyorsítottam lépteimet, ők sem értek rá. Ha befordultam egy mellékutcába, ők is arra vették útjukat. Meg akartam bizonyosodni a dologról. Taxiba szálltam, és bemondtam a vendéglőnek a címét, ahol Ruth-tal volt találkám. Nem tévedtem. Alighogy leültem, a két tagbaszakadt is megjelent, és letelepedett az egyik szomszédos asztalhoz. Ügy tettek, mintha nem törődnének velem: sok nindenfélét rendeltek és enni, inni kezdtek. Én azonban .udtam, hogy pillanatnyilag semmi egyébbel nem törődnek. csak velem. Elhatároztam, hogy megtréfálom őket. Felálltam, elindultam a mellékhelyiség felé. Az egyik tagbaszakadt még a falattal a szájában jött utánam. Röpke húsz perc alatt négyszer megtettem ezt a sétát, mint aki megfázott, vagy megivott egy fél láda sört. Aztán fizettem, ök nem fizettek. Persze, hogy nem, hiszen ahogy kihozták a rendelést, máris kiegyenlítették a számlát és zsebre gyűrték. Fogalmam se volt, hogy kinek a költségén esznek- sznak kísérőim, és ki akasztotta őket a nyakamba. Nem nondom, kissé nyugtalankodtam. Ha egy úriember egy hölggyel szállodába készül, elemi kötelessége, hogy ne kompromittálja a hölgyet. Közben az idő gyorsan telt — 7 — Ruthnak öt perc múlva meg kellett érkeznie. Ruth meg is érkezett. E különleges alkalomra legszebb ruháját vette fel. Hogyan is jellemezhetném szépségét? Leheletfinom csókot adott, de azonnal éreztem, hogy legszívesebben szenvedélyesen megcsókolna. Ruth leereszkedett mellém a székre, s egy pohár brandyt rendelt, mert ilyenkor nem árt némi ital. — Szeretsz? — kérdezte. —Szeretlek! — válaszoltam, mert részben csakugyan szerettem, részben pedig mit mondhat egy férfi a nőnek? — Akkor jó! — válaszolta. — Tudod, darling, majdnem egész nap rád gondoltam, s már-már azt hittem, hogy nem szeretsz, csak meg akarsz kapni. A férfiak sokszor azért erőszakosak, mert már unják a nőt, és túl akarnak adni rajta. — Én szeretlek ... — Most már tudom, te azért vagy olyan türelmetlen, mert szeretsz, s nem bírod ki nélkülem. A szerelmes férfiak néha olyan erőszakosak ... Ki tudja, még mit el nem mondott volna a férfiakról összegyűjtött tapasztalatairól, ha nem hívom fel a figyelmét a szomszéd asztalnál ülő két alakra. Ruth először rend,behozta a brandyspohártól kissé elkenődött rúzst az ajkán, aztán legcsábosabb mosolyával a szomszéd asztalnál ülő férfiak felé fordult. — Tudtam! — jelentette ki. — Mit tudtál, drágám? — Azt, hogy egy olyan férfi, mint Cucke, aligha hagyja annyiban a dolgot! Amikor „egy olyan férfiról” beszélt, úgy éreztem, hogy imponál neki Cucke és nem éppen kedve ellenére való, hogy engem ketten is követnek. — Nem értem, drágám! — mondtam. — Mi köze lehetne Mr. Cuckenek ehhez a két alakhoz? — Hogyhogy nem érted, szívem? — válaszolt kérdéssel, s a „szívem”-et hallva, megnyugodtam: Ruth mégis szeret, nem fogja az utolsó pülanatban meggondolni magát. — A dolog nagyon egyszerű. Én tetszem Mr. Cuckenek, s ezért elhatározta, hogy megtudja: ki miatt nem tetszik ő nekem. Ez a két úr a szomszéd asztalnál magándetektív. Mr. Cucke alkalmazta őket. hogy ellenőrizzék minden lépésedet. Szeretné tudni, hogy a barátságon kívül van-e még valami köztünk . .. — Remélem, egy óra múlva már lesz! — rebegtem lesütött szemmel. — 8 — l-------------------------------— Én is remélem... — mondta Ruth. — De, sajnos, Cucke úr keresztülhúzta számításainkat. Ilyen körülmények között ma nem mehetek veled. Meg kell értened: vigyáznom kell a jó híremre. — Most mit tegyek? — nyögtem megsemmisülten, ébren megérve álmaim szertefoszlását. — Udvarolj nekem egy órácskát, aztán menj szépen haza. — Csak azt nem értem, miért nem a te nyomodban vannak, drágám? — Hogy érted ezt, drágám? — csattant fel Ruth hangja, s éreztem, hogy pillanatok alatt elhidegült tőlem. — Hát úgy, hogy Cucke úr beléd szerelmes, és nem belém. Ha arra kíváncsi, hogy te hogyan élsz, miért engem követnek az emberei? — Mert Cucke úriember. Csak nem képzeled, hogy egy úriember arra vetemedik, hogy egy nőt figyeltessen? Az ilyesmi udvariatlanság lenne. Sőt, sértés. Hacsak az illető hölgy nem az illető úr felesége. Ilyen esetben természetesen egészen más a helyzet. Nem akartam vitatkozni, nehogy elrontsam esélyeimet, hogy a közeljövőben Ruth-tal szemben férji jogokat gyakorolhassak. Ügy tettem, mintha érteném a dolgot. Még egy órácskát elbeszélgettünk közömbös dolgokról, aztán elkísértem a lányt a buszmegállóig. Elbúcsúztunk és én is felszálltam a metróra, hogy otthonomba térjek. Mielőtt lefeküdtem, kinéztem az ablakon, s láttam: az egyik tagbaszakadt ott sétál fel s alá. Fogalmam se volt, hová tette a társát. Sokáig nem jött álom a szememre. Amikor pedig végül is elaludtam, azt álmodtam, hogy üldöznek. Felriadtam, felgyújtottam a villanyt: három óra volt. Az ablakhoz léptem. Sehol sem láttam kísérőimet. Már-már csodálkoztam, hogy Cucke úr felügyelet nélkül enged aludni, pedig esetleg az általa áhított nővel álmodom, de egy nyitott sportkocsiban felfedeztem a férfit. Megint másodmagával volt, de nem azzal, akivel délután láttam. A magándetektív-iroda tulajdonosa bizonyára váltja az embereit. Reggel, amikor zörgött a vekker, a két delikvens még mindig a nyitott sportkocsiban üldögélt. Csak azt sajnáltam. hogy július van és nem fogcsikorgató december. Ahogy kiléptem a kapun, azonnal kiszálltak a kocsiból, gyalog követtek a metróig és a metrón a gyárig. (Folytatjuk) — 9 — Jelenet a ..Szép hétvége” című nyugatnémet filmből (Szerda)
