Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-19 / 88. szám

A vásárlók őrápltfihon Bepillantás at. emberi melvsenekbe Nem is jó, de nem is rossz Nemcsak a városi háztar tásokban, hanem a falvak­ban is egyre több helyen jut fontos szerephez az étkezés­ben a konzerv. Érthető, hi­szen legtöbb családban nem­csak az apa, hanem az édes­anya is dolgozik. A szűkre szabott főzési idő pedig arra kényszeríti a háziasszonyo­kat, hogy keressék a gyors megoldásokat. Ennek megva­lósításában sokat segíthet a jó konzervellátás. Most pedig átadjuk a szót a fogyasztók első számú kép­viselőinek, a boltvezetőknek. + Bajnóczi Istvánnélól, a pásztói földművesszövetkezet 17-es önkiszolgáló boltjának vezetőjétől, a főzelékkon- zerv-ellátásról érdeklődtünk. — A falu lakóinak életében is egyre inkább hódít a kon­zervfogyasztás. A havi 380 ezer forintos forgalmunkból, 30 ezer forintra tehető a fő- zelékkonzervekből származó bevétel. Igaz, most elég sze­gényes a választék. Várjuk az újabb szállítmányt. Sajnos, ami legjobban kellene, a borsó, abból másfél hónapja nem kaptunk. Pedig mondták: rendeljek többet, mert nem lesz. Nem hittem nekik. Pedig jelenleg kétszáz üveg­gel biztosan elkelne tíz nap alatt. Tökből hatvan üveg fogy az egyik szállítástól a másikig. Karfiolt nem ka­punk. Spenótot, sóskát csak kis mennyiségben rendelek, mert nem fogy, csak a kis­babáknak viszik. Paradi­csompürénk bőven van, az áremelés óta sem csökkent a forgalma. Zöldbabunk is van, magyar és bolgár. Kö­zülük a Kecskeméti Kon­zervgyárét kedvelik, mert nem szálkás. A minőségre nem nagyon panaszkodnak a vevők. ízletesnek tartják a tököt, a karfiolt, a cse­megeborsót. A zsengeborsót keménynek találják. Ilyen árut kaptunk a Hatvani és Nagykőrösi Konzervgyártól. kott. székely, kolozsvári és magyar töltött — jó az el­látás. Tíz napra 36—48 üveggel rendelek. A követ­kező szállításig 15—20 üveg még meg is marad. Lecsó­ból a natúr kivételével az igényeket ki tudjuk elégí­teni. Kapható kolbászos, ri- zses, szegedi és magyaros. Ha lenne natúr lecsó, 100 üveg is vevőre találna. Azért keresik, mert sokfélekép­pen tudják elkészíteni. Pa­calpörkölt és szalontüdő régóta nincs. Állítólag azért nem gyártja az ipar, mert nem kifizetődő. Ami van, az kell az üzemeknek, kö- zületeknek. Kétszáz üveg biztos hogy vevőre találna. Jó az ellátás a sertés- és marhapörköltből, tizenöt— húsz fajta halféle között válogathatnak a fogyasztók. Ez utóbbiból 100 doboz fogy tíz nap alatt. A liba-, a ser­tésmájkrém, a májgombóc, a hurkapástétom is eléggé kedvelt cikkek. A sóletot nem keresik. Babgulyást és bográcsgulyást nagyon ré­gen láttam, akárcsak a 15 dekagrammos löncsöt. A készételeket jobbára lakóte­lepiek vásárolják, meg a munkásszálláson lakók. A minőséggel általában elégedettek. A sólet és a szegedi lecsó kivételével a többit jóízűnek, zamatos­nak tartják. • Az előbbinél a bab mellékízét. az utóbbinál az olaj erős illatát kifogá­solják. Drágának tartják a pörkölteket. Egy félkilós­nak az ára majdnem annyi­ba kerül, mint az egykilós káposztakonzervé. *­A Sziráki Földművesszö­vetkezet 5-ös számú önkiszol­gáló boltjában a befőttek és a különböző ízek ellátásáról érdeklődtünk. Koncz Erzsé­bet boltvezető azzal kezdte: — Havonta hat-nyolcezer forint bevételünk van a gyü­mölcsbefőttekből és az ízek­ből. A helybeli lakosság jó­része megtermeli magának azt a gyümölcsmennyiséget, amire télen szüksége van. Befőttből jó az ellátás. Ka­punk elegendő cseresznyét, meggyet, körtét, őszi. és sár­gabarackot, almát és vegyes­befőttet is. Volt bolgár egre­sünk is. Tíz üveg másfél hó­nap alatt fogyott el. Befőttet eddig korlátlan mennyiség­ben kaptam. Az ízeknél csak a sárgabarack-ellátásban van zökkenő. Legjobban mégis a vegyesíz fogy. Tíz nap alatt a kimértből 30 kilogramm, az üvegesből pedig 10—15 fo­gyott el. Barackízből jelenleg sokat tudnánk eladni, a két szállítás között legalább 40 üveggel. Kedvelik még a csipkeízt is. Szerintem a vá­laszték elegendő, megfelel az igényeknek, a lakosság ná­lunk nem kér többet. A fo­gyasztók véleménye, hogy az üveges bolgár befőttek minő­sége jobb mint a magyaré. Őszibarackjukat egy napon említeni sem lehet a miénk­kel. Ráadásul még olcsóbb is mint a magyar.-* Konzervtermékeink többsé­gének jó belső piaca van. A fogyasztók táborát a jelenle­ginek sokszorosára lehetne emelni, ha bővebb lenne a választék, jobb lenne egyik­másik minősége és olcsóbb lenne az ára. Igaz, hogy ma még szűkében vagyunk mind a főzelékkonZervnek, mind a gyümölcsbefőtteknek. Mihelyt azonban termőre fordulnak az új telepítésű gyümölcsö­sök, belteriesebbé válik a mezőgazdásági termelés, könnyen gondot okozhat majd a konzervek elhelyezé­se. A jelenlegi ellátásról csak annyit mondhatunk: nem is jó, de nem is rossz. Venesz Károly ■k Ottjártunkkor töltötték fel áruval az üresen ásító polcokat a Jobbágyi Föld­művesszövetkezet 48-as élel­miszerboltjában. Tóth Lű- josné boltvezetőt arra kér­tem, mondja el: milyennek tartja a konzervkészétel-el- látást, elégedettek-e a vá­sárlók a minőséggel. — Káposztafélékből — ra­Meglopta munkatársait A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szegcsomagoló jában dolgozó fiatalkorú K. László sorozatosan dézsmálta mun­katársai öltözőszekrényét. Lo­pott a szekrényekből pénzt is, de óránál alább nem adta. Először csak eggyel kezdte, majd folytatta úgy, hogy egy híján egy tucat órát tulajdo­nított el. A Balassagyarmati Járásbí­róság K. Lászlót lopás bűn­tettében mondta ki bűnösnek és 10 százalékos bércsökken­tés mellett 8 hónapi javító­nevelő munkára ítélte. Slillanösok a tu müsoräböl Gálaest (Csütörtök, 21.10): A nemzetközi békemozgalom megszületésének 20. évfordu­lója alkalmából a világ bé­keharcosai tiszteletére, a Jla- zafias Népfront rendezésében kerül sor a szocialista orszá­gok művészei részvételével megrendezett ünnepi műsorra a Magyar Állami Operaház­ban — április 21-én. A tele­vízió részleteket sugároz az est műsorából, amelyben a többi között Erkel, Verdi, Mascagni, Musszorgszkij, Mo­zart, Csajkovszkij, Aszafjev művei szerepelnek. A közre­működők közül elsősorban Rainer Süsst, a Berlini Ope­raház baritonistáját, Pavel Herebrjakov szovjet zongora- művészt, Vanda Wilkomirska Budapesten tanult lengyel hegedűművésznőt, Stefan Ru­ha román hegedűművészt és Gyurgyenka Csakaevics ju­goszláv énekest említjük, míg a magyar művészek közül Simándy Józsefet, Komlóssy Erzsébetet, Lakatos Gabriel­lát és Havas Ferencet. A köz­reműködő Magyar Állami Operaház ének- és zenekarát Komor Vilmos vezényli. Egy nap, mint a többi (Szombat, 18.15) Magyarul beszélő szovjet kisjátékfilm. A modern hangvételű és filmeszközeiben is az új is­kolák útját járó alkotás egy diákszerelemről szól, hiteles, bensőséges hangon. A nemré­giben készült film az örök téma emberi mélységekbe bepillantást engedő feldolgo­zása elsősorban a színészi munka és a rendező érdeme, közelivé teszi a nézők szá­mára a mai fiatalok életének érzelmi világát. Lírai riport Vass Istvánnal (Szombat, 19.35) A televízió most már rendszeresnek te­kinthető sorozata a költőkkel készített Lírai riport, amely­ből egy-egy, műveikből már jól ismert művésszel köthet­nek „élő” ismeretséget a né­zőit, s kapnak bepillantást — a költő személyes kalau­zolásával — az alkotómű­helybe, ismerik meg — ver­sein túl — a művész szemé­lyét is. A Kossuth-díjas köl­tő három verse is elhangzik a műsorban. Vass István is elmond egy részt ars poeti­cájából és beszél önmagáról, munkájáról, versei születésé­ről. fOérdés úgyszólván nem hangzik él, ám ő olyan el nem hangzott kérdésekre is választ ad, amit mindenki megkérdezne tőle. Jelenet „A kanadai férfi” című NDK-filmből (Vasárnapi HJ Am alig egy félórácskát nézegethettem az épületeket, a forgalmat, a kirakatokat. Észrevettem ugyanis, hogy két tagbaszakadt férfi van a nyomomban. Hogy miből jöttem rá? New Yorkban mindenki siet, rohan, mintha állan­dóan menekülnének az emberek. Ritka az olyan ráérősen sé­tálgató ember, mint amilyen én voltam. Na meg az a kettő, akik külsőre leginkább díjbirkózóra hasonlítottak. Csodálatosképpen mindig arra akadt dolguk, amerre én jártam. Ha meggyorsítottam lépteimet, ők sem értek rá. Ha befordultam egy mellékutcába, ők is arra vették út­jukat. Meg akartam bizonyosodni a dologról. Taxiba szálltam, és bemondtam a vendéglőnek a címét, ahol Ruth-tal volt találkám. Nem tévedtem. Alighogy leültem, a két tagbaszakadt is megjelent, és letelepedett az egyik szomszédos asztal­hoz. Ügy tettek, mintha nem törődnének velem: sok nindenfélét rendeltek és enni, inni kezdtek. Én azonban .udtam, hogy pillanatnyilag semmi egyébbel nem törőd­nek. csak velem. Elhatároztam, hogy megtréfálom őket. Felálltam, elindultam a mellékhelyiség felé. Az egyik tagbaszakadt még a falattal a szájában jött utánam. Röpke húsz perc alatt négyszer megtettem ezt a sétát, mint aki megfázott, vagy megivott egy fél láda sört. Aztán fizettem, ök nem fizettek. Persze, hogy nem, hiszen ahogy kihozták a rendelést, máris kiegyenlítették a számlát és zsebre gyűrték. Fogalmam se volt, hogy kinek a költségén esznek- sznak kísérőim, és ki akasztotta őket a nyakamba. Nem nondom, kissé nyugtalankodtam. Ha egy úriember egy hölggyel szállodába készül, elemi kötelessége, hogy ne kompromittálja a hölgyet. Közben az idő gyorsan telt — 7 — Ruthnak öt perc múlva meg kellett érkeznie. Ruth meg is érkezett. E különleges alkalomra leg­szebb ruháját vette fel. Hogyan is jellemezhetném szép­ségét? Leheletfinom csókot adott, de azonnal éreztem, hogy legszívesebben szenvedélyesen megcsókolna. Ruth leereszkedett mellém a székre, s egy pohár brandyt rendelt, mert ilyenkor nem árt némi ital. — Szeretsz? — kérdezte. —Szeretlek! — válaszoltam, mert részben csakugyan szerettem, részben pedig mit mondhat egy férfi a nőnek? — Akkor jó! — válaszolta. — Tudod, darling, majd­nem egész nap rád gondoltam, s már-már azt hittem, hogy nem szeretsz, csak meg akarsz kapni. A férfiak sokszor azért erőszakosak, mert már unják a nőt, és túl akarnak adni rajta. — Én szeretlek ... — Most már tudom, te azért vagy olyan türelmet­len, mert szeretsz, s nem bírod ki nélkülem. A szerel­mes férfiak néha olyan erőszakosak ... Ki tudja, még mit el nem mondott volna a férfi­akról összegyűjtött tapasztalatairól, ha nem hívom fel a figyelmét a szomszéd asztalnál ülő két alakra. Ruth először rend,behozta a brandyspohártól kissé elkenődött rúzst az ajkán, aztán legcsábosabb mosolyával a szom­széd asztalnál ülő férfiak felé fordult. — Tudtam! — jelentette ki. — Mit tudtál, drágám? — Azt, hogy egy olyan férfi, mint Cucke, aligha hagyja annyiban a dolgot! Amikor „egy olyan férfiról” beszélt, úgy éreztem, hogy imponál neki Cucke és nem éppen kedve ellenére való, hogy engem ketten is követnek. — Nem értem, drágám! — mondtam. — Mi köze lehetne Mr. Cuckenek ehhez a két alakhoz? — Hogyhogy nem érted, szívem? — válaszolt kér­déssel, s a „szívem”-et hallva, megnyugodtam: Ruth mégis szeret, nem fogja az utolsó pülanatban meggon­dolni magát. — A dolog nagyon egyszerű. Én tetszem Mr. Cucke­nek, s ezért elhatározta, hogy megtudja: ki miatt nem tetszik ő nekem. Ez a két úr a szomszéd asztalnál ma­gándetektív. Mr. Cucke alkalmazta őket. hogy ellenőriz­zék minden lépésedet. Szeretné tudni, hogy a barátságon kívül van-e még valami köztünk . .. — Remélem, egy óra múlva már lesz! — rebegtem lesütött szemmel. — 8 — l-------------------------------­— Én is remélem... — mondta Ruth. — De, saj­nos, Cucke úr keresztülhúzta számításainkat. Ilyen kö­rülmények között ma nem mehetek veled. Meg kell ér­tened: vigyáznom kell a jó híremre. — Most mit tegyek? — nyögtem megsemmisülten, ébren megérve álmaim szertefoszlását. — Udvarolj nekem egy órácskát, aztán menj szé­pen haza. — Csak azt nem értem, miért nem a te nyomod­ban vannak, drágám? — Hogy érted ezt, drágám? — csattant fel Ruth hangja, s éreztem, hogy pillanatok alatt elhidegült tő­lem. — Hát úgy, hogy Cucke úr beléd szerelmes, és nem belém. Ha arra kíváncsi, hogy te hogyan élsz, miért en­gem követnek az emberei? — Mert Cucke úriember. Csak nem képzeled, hogy egy úriember arra vetemedik, hogy egy nőt figyeltessen? Az ilyesmi udvariatlanság lenne. Sőt, sértés. Hacsak az illető hölgy nem az illető úr felesége. Ilyen esetben ter­mészetesen egészen más a helyzet. Nem akartam vitatkozni, nehogy elrontsam esélyei­met, hogy a közeljövőben Ruth-tal szemben férji jogokat gyakorolhassak. Ügy tettem, mintha érteném a dolgot. Még egy órácskát elbeszélgettünk közömbös dolgokról, aztán elkísértem a lányt a buszmegállóig. Elbúcsúztunk és én is felszálltam a metróra, hogy otthonomba térjek. Mielőtt lefeküdtem, kinéztem az ablakon, s láttam: az egyik tagbaszakadt ott sétál fel s alá. Fogalmam se volt, hová tette a társát. Sokáig nem jött álom a szememre. Amikor pedig végül is elaludtam, azt álmodtam, hogy üldöznek. Fel­riadtam, felgyújtottam a villanyt: három óra volt. Az ablakhoz léptem. Sehol sem láttam kísérőimet. Már-már csodálkoztam, hogy Cucke úr felügyelet nélkül enged aludni, pedig esetleg az általa áhított nővel álmodom, de egy nyitott sportkocsiban felfedeztem a férfit. Megint má­sodmagával volt, de nem azzal, akivel délután láttam. A magándetektív-iroda tulajdonosa bizonyára váltja az em­bereit. Reggel, amikor zörgött a vekker, a két delikvens még mindig a nyitott sportkocsiban üldögélt. Csak azt sajnál­tam. hogy július van és nem fogcsikorgató december. Ahogy kiléptem a kapun, azonnal kiszálltak a ko­csiból, gyalog követtek a metróig és a metrón a gyárig. (Folytatjuk) — 9 — Jelenet a ..Szép hétvége” című nyugatnémet filmből (Szerda)

Next

/
Thumbnails
Contents