Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-19 / 88. szám

Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka felhívás a csehszlovák néphez (Folytatás az 1. oldalról.) mos, részben szakmailag is érdekelt képviselő szólt hozzá — sok, már bontakozó, érté­kes gondolatról tanúskodott, egyszersmind új gondolatokat is ébresztett. Maga a minisz­ter tette fel a kérdést: vajon sok jogszabályunk van? A probléma néhány éves törté­netét felidéző válasz végül is arról tanúskodott, hogy a jogszabályok ismét növekvő irányzata el kell hogy gondol- koztassa a képviselőket, bizo­nyítván, hogy ezzel a kérdés­sel mindig újra, meg újra meg kell birkózni. Végül is nem szabad elfogadni azt az elvet, hogy minden felmerülő prob­lémát új jogszabállyal lehet csak megoldani. A túlszabá­lyozás ugyanis éppen olyan veszélyes, mint a rendezetlen­ség. Ügy tűnik — hangsúlyoz­ta a miniszter — nem tekint­jük még elég felnőttnek az állampolgárokat, s ezért túl sok megkötést, tilalmat ikta­tunk be az eljárásokba, ami­ből azután sok bosszúság és ügyintézési üresjárat szárma­zik. Fontosnak minősítette a mi­niszter a jogszabályok nyelvé­nek, szerkezetének alapos fe­lülvizsgálatát és megjavítását is, hogy a jogi ismeretekkel nem rendelkező állampolgá­rok könnyebben kiismerhes­sék magukat a paragrafusok között. A jogalkalmazásról szólván mindenekelőtt azt az általá­nosan elfogadott véleményt kell kiemelni, miszerint a túl­nyomóan helyes gyakorlatnak nagy része van a törvényes­ség megszilárdulásában. Jel­lemző, hogy a büntető és pe­res ügyek 80 százaléka első fokon jogerőssé válik, a ta­nács-joggyakorlatban pedig 96 százalékos az arány. A felek tehát általában megnyugsza­nak a határozatban és törvé­nyességi óvásra is csak elenyé­sző esetben kerül sor. Mindamellett, mint a beszá­molóból és a hozzászólásokból is kiviláglott, erőteljesen biz­tatni kell a közhivatali appa­rátust a lakosság ügyeinek egyszerűbb, gyorsabb és kul­turáltabb kezelésére, s ami et­től elválaszthatatlan, a ha­táskörök szélesebb körű „leadá­sára” az alsóbbfokú hatósá­goknak. Mindezzel kapcsolat­ban főleg a törvények betűjé­nek. illetőleg szellemének nem mindig harmonikus gyakorlati értelmezése volt az a pont, amelyre a vita újra meg újra visszakanyarodott. Dr. Har­rer Ferenc, a képviselők 97 esztendős korelnöke nagy szellemi elmélyültségű csatta­nós felszólalása is erről ta­núskodott. Katona Sándor csongrádi népfront-titkár ugyancsak az ügyek intézé­sének szellemisegéről beszélt, s néhány saját tapasztalattal bizonyította, hogy egyik-má­sik közhivatal mennyire lu­das az ügyintézés sok huza­vonájában. Válaszol az interpellációkra Természetesen, a jogalko­tásról lévén szó, számos meg­jegyzés hangzott el magának az országgyűlésnek ilyenirá­nyú gyakorlatáról is, a többi között dr. Zsigmond László Vas megyei főállatorvos, leg­főképpen pedig dr. Mátray Pál Fejér megyei főügyész felszólalásában. Egyrészt ar­ról beszéltek, hogy a végre­hajtási utasítások és időn­ként szükségessé váló kor­rekciójuk mennyire befolyá­solja a joggyakorlatot, más­részt rámutattak arra, hogy pillanatnyilag még az sem teljesen egyértelmű, mikor tartozik egy-egy jogszabály megalkotása magára a tör­vényhozásra. és mikor a mi­niszteriális vagy tanácsi szer­vekre. Az 5 mzsűgügynr.i n iszter vá- laszbeszédében a hozzászó­lókkal egve+értőteg foglalta össze a vitát, amely, mint mondotta, ugyancsak jó ha­tással lesz szocialista ioewa- korlatunk további feilődésé. re. Beszámolóiét és válaszát az országgyűlés egyhangúan tudomásul vette. A továbbiakban a képvise­lőik, a Népköztársaság Elnöki Tanácsától érkezett átirat ajánlásának megfelelően, dr. Szénást Gézát újabb hat évre a Népköztársaság legfőbb ügyé­szévé választották. Az elnöklő Kállai Gyula méltatta a leg­főbb ügyész tevékenységét, hangsúlyozva, hogy immár 1956 óta tölti be közmegelé- gedjésre. ezt a magas tisztet Befejezésül két interpellá­ciót is megtárgyalt az or­szággyűlés. Gádor János, a régi rendelkezések alapján nyugdíjazott vasutasok ügyé­ben interpellált a közlekedes- és postaügyi miniszterhez. Dr. Csanády György válaszában hangsúlyozta, hogy ezt a kér­dést csak a régi nyugdíjasok egész problémakörének ren­dezésével lehet majd megol­dani, amivel a kormány fog­lalkozik. Fegyveres István a magán- építkezők gondjait ecsetelte annak kapcsán, hogy a la­kásépítési hitel összegének jelentős része után tavaly óta. két százalék helyett hat. szá­zalék kamatot kell fizetniök. Űgv véli, ez visszafogja a magánépítkezés iránti érdek­lődést. A pénzügyminiszter válaszában néhány számada­tot sorolt fel. amelyek arról tanúskodnak, hogy a múlt évben, az előző évihez ké­pest, tovább nőtt a magán­erővel felépített lakások szá­ma. Mindazonáltal elismerte, hogy a társnshs'z-építkezés terén tapasztalható blzonvns tanvhulás. Éooen ezért az il­letékes kormányszerveik a kö­zeli napokban foglalkoznak a hitelfeltételekkel, s úgy véli. hogy a társasház-építők az eddiginél magasabb összeget vehetnek majd igénybe a mérsékelt, kétszázalékos hi­telfeltételek mellett. Mindkét választ tudomá­sul vette az országgyűlés, s ezzel be is fejezte tavaszi ülésszakát. Á CSKP KB határozata (Folytatás az 1. oldalról.) A központi bizottság meg­győződése, hogy a legalapve­tőbb kérdés a pártélet kon­szolidálása, a pártvezetés megszilárdítása és vezető sze­repének növelése a társadal­mon belül. Ezért a legköze­lebbi KB-ülésen a párt politi­kájának minden alapvető kérdésével foglalkozni kíván­nak. A központi bizottság abból indul ki, hogy az események 1968. november után is bi­zonyították: a szocialista épí­tés feladatainak és a szocia­lista demokrácia elveinek megvalósítása nemcsak vilá­gos programot, hanem a tet­tekben határozott következe­tességet, a pártban pedig fe­gyelmet követel meg. A köz ponti bizottság és végrehajtó szervei — állapítja meg a ha­tározat — nem tanúsítottak mindig kellő energiát és kö­vetkezetességet az alapvető elvek érvényre iuttatásában. a pártellenes erőkkel és ten­denciákkal szemben. A központi bizottság a párt politikájának következetes megvalósítása érdekében a következő intézkedéseket fo­gadta el: 1 2 1. Jóváhaeyta az elnökség április 2-i határozatát: 2. Elfogadta Alexander Dubcek kérését, hogy ment­sék fel első titkári funkciója és titkársági tagsága alól: 3. Javasolja a Nemzeti Frontnak, hogy Alexander Dubceket jelöljék a szövetsé­gi gyűlés elnöki funkciójára: 4. Egyetért Peter Colotka felmentésével a szövetségi gyűlés elnöki funkciója alól és javasolja a köztársaság el­nökének, hogy nevezze ót ki a szövetségi kormány elnöké­nek első helyettesévé. A határozat ezután értéke­lt Alexander Dubcek munká­jának pozitív és negatív ol­dalait és hangsúlyozza, Gus­tav Húsaik jelölésekor abból A CSKP KB új első titkárát több testvérpárt képviselői kö­szöntötték táviratban megvá­lasztása alkalmából. Táviratot küldött Gustav Husaknak a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi I kenységében megmutatkozott politikai és erkölcsi ráter­mettsége- Hasak —■ állapítja meg a központi bizottság —, ismert következetességéről és nagy párttapasztalatairól. A jelen időszak bonyolultsága és a központi bizottság fele­lőssége a párt, a szocializ­mus és a január utáni politi­ka sorsa iránt, megköveteli, hogy a pártvezetésben és az egész pártban minden erőtaiz eddig elfogadott intézkedések tényleges megvalósítására, végrehajtásuk biztosítására és a párt programjának kö­vetkezetes végrehajtására fordítsanak. (MTI) Bizottsága, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Német. Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága. Az üdvözlő táviratokat a testvérpárok központi bizott­ságainak első titkárai Írták alá. % NÓGRÁD - 1969. április 19., szombat indultak ki, hogy eddigi tevé­Áz új elnökség tagjai A CSKP KB új elnökségébe a következőket választották: Dr. Gustav Husak. dr. Vasil Bilak, dr. Peter Colot­ka. Oldrich Centik, Alexander Dubcek, Evzen Erban, Ka­rel Polacek, Jan Pillér, Stefan Sadovsky, Ludvik Svobo- da, Lubomir Strougal. Táviratok Gustav Húsokhoz (Folytatás az 1. oldalról.) XIII. kongresszusán megfo­galmazott politikája alapve­tő tartalmát Ez a politikai vonal, amelynek alapja az egész nép egysége, és célja a fejlett szocialista társada­lom további fejlesztése, Is­mét megerősítést nyert pár­tunk központi bizottságának az elmúlt év januárjában megtartott ülésén. Mi akkor világosan állást foglaltunk pártunk politiká­jának lenini elvei mellett amelyek az egységben, a marxizmus-leninizmushoz és a proletár internacionaliz­mushoz való hűségben feje­ződnek ki. Ezekre az elvekre és a párt vezető szerepe megvalósításának lenini mód­szereire támaszkodva elhatá­roztuk, hogy tovább fejleszt­jük a szocialista demokráci­át a csehek és a szlovákok közös szocialista államát, amely együtt a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal a nemzetközi kom­munista világrendszer elvá­laszthatatlan részét alkotja. Azt az utat, amelyre az el­múlt év januárjában léptünk, nemcsak pártunk, hanem egész társadalmunk helyeselte. Állampolgáraink túlnyomó többsége üdvözölte és nagyra értékelte a kommunista párt­nak azt a kezdeményezését, hogy nyíltan bírálja az el­múlt időszak hibáit és azok kijavítására törekszik. A la­kosság minden rétege az idők folyamán kezdeményező és rendkívül aktív módon tett tanúságot ama célok megvaló­sításában való részvétele mel­lett, amelyeket a párt janu­ár után hangoztatott, és ame­lyeket éppen egy évvel ezelőtt fektetett le akcióprogramjá­ban. Azok az őszinte törekvések, amelyek a pártban és a társa­dalomban felgyülemlett ellent­mondások megoldáséira irá­nyultak, valamint a szocialis­ta fejlődés perspektívái aktivi­zálták népeink egészséges ele­meit, akik őszinte odaadással viseltettek a szocializmus esz­méi iránt Ezzel egyidejűleg azonban megjelentek külön­böző ellenzéki Irányzatok Is, amelyek élve a demokratikus szabadságjogokkal, különböző álradikális és demagóg jelsza­vakat hangoztattak, mind cél­tudatosabban törekedtek a szocialista társadalomnak nem (a fejlesztésére, hanem bőm­robbantak ki, amelyek nem­csak a pártnak, hanem az egész társadalomnak az erőit is felemésztették. A társadalom az állandó fe­szültség, nyugtalanság és a teljes bizonytalanság állapo­tában élt. Az elmúlt hetekben ez az elviselhetetlen légkör még fokozódott. Ezt a helyzetet nem lehetett tovább fenntartani. Abban az esetben, ha a párt végre akar­ja hajtani azt, amit az elmúlt év elején közvetlen célként megjelölt, és azóta a novem­beri határozatban konkrét for­mában ismét megfogalmazott — akkor feltétlenül szükség van arra, hogy a helyes hatá­rozatokról haladéktalanul a határozott cselekvésre tér­jünk át. A javulás első feltétele az, hogy elérjük a teljes akcióké­pességet. Erre mindenekelőtt a párt vezetésében van szükség. Ezzel áll összhangban a köz­ponti bizottságnak a pártveze­tés szervezeti és személyi vo­natkozású döntése Dubcek elvtárs, aki a CSKP KB ülésén az elnökség nevé­ben ezt a javaslatot előterjesz­tette, kérte, hogy mentsék fel a CSKP KB első titkári tisz­tének betöltése alól. A központi bizottság meg­értéssel fogadta Dubcek elv­társ kérését; magasra értékel­te és köszönetét fejezte ki munkájáért, amelyet ebben a tisztségében a párt javára és egész társadalmunk fejlődé­se érdekében végzett. A köz­ponti bizottság annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy’ Dubcek elvtárs minden erejét arra összpontosítja majd, hogy segítséget nyújtson a párt új vezetőségének a je­lenlegi bonyolult problémák megoldásában. A központi bizottság, miu­tán alaposan megvizsgált minden körülményt, a CSKP KB új első titkárává Gus­tav Husak elvtársat válasz­totta meg. Husak elvtárs hosszú éve­ken keresztül vezető párt- és állami tisztségeket töltött be. Egész életét a szocializmus eszméinek szentelte. Hű ma­radt meggyőződéséhez a sok éves kegyetlen üldöztetés el­lenére is. Meggyőződésünk, hogy új tisztségében Husak elvtárs mindent megtesz azért, hogy az 50-es évek rossz emlé­kű gyakorlata és igazságta­lanságai ne ismétlődhessenek meg,’ Munkája, amelyet mos­tanáig a párt vezetésében végzett, következetes elvi ragaszkodása a párf politiká­jához, hűsége a proletár in­ternacionalizmus elveihez — ezek a követelmények a párt vezetőivel szemben. A központi bizottság kö­telezte az újonnan megvá­lasztott elnökséget, hogy a közeljövőben terjesszen elő tervezetet a társadalmi élet legfontosabb kérdéseinek meg­oldására. Elsősorban azokról a kérdésekről van szó, ame­lyek előfeltételét képezik a párt XIV. kongresszusa és a képviseleti szervekbe történő választások előkészületeinek. Szilárd elhatározásunk, hogy megvalósítjuk a január utáni politikai vonalat. Elutasítjuk a politikai kétértelműséget és azokat a törekvéseket, ame­lyek a pártnak, mint a mun­kásosztály harcos élcsapatá­nak lenini jellegét akarják fe­lülvizsgálni. Tudatában va­gyunk annak, hogy nem in­gadozások és az ideológiától Idegen engedmények, hanem az elvi és határozott vezetés útján fogjuk megerősíteni né pünknek a kommunista párt iránti bizalmát; szabadítjuk meg életünket az Ideges fe­szültségtől és biztosítjuk a szocialista társadalom egysé­gét és fejlődését. Az államha­talom megerősítésével megszi­lárdítjuk a dolgozó nép hatal­mát. Elhatározásunk, hogy előse­gítjük hazánk új felvirágzá­sát és a Szovjetunióhoz, vala­mint a többi szocialista or­szághoz fűződő tartós szövet­ségi kapcsolatokra támaszkod­va biztosítjuk békés jövőjét. A munkásokhoz és a parasz­tokhoz, az értelmiség és min­den társadalmi réteg képvi­selőihez, ifjúságunkhoz, a Nemzeti Front összes szerve­zetéhez, a csehszlovák forra­dalmi szakszervezeti mozgal­om minden tagjához azzal a felhívással fordulunk, hogy tá­mogassák a kommunista párt­nak ezeket a pozitív, népeink boldog és nyugodt jövőjének biztosítására irányuló erőfeszí­téseit. 1 osztására. Ezek az Irányzatok a legna­gyobb nyomást a kommunista pártra, mint a szocialista épí­tés legfőbb biztosítékára, vala­mint annak eszmei, politikai és szervezeti egységének meg­bontására irányították. Fe­nyegették a pártnak a társa­dalomban betöltött vezető sze­repét, bénították a párt ak­cióképességét, kísérletet tet­tek az államhatalom meggyen­gítésére és rendkívül kedve­zőtlen befolyást gyakoroltak a gazdasági fejlődésre. Törekvéseik arra Irányultak, hogy — néhány újságíró ak­tív közreműködésével — bi­zalmatlanságot keltsenek a kommunista párt erői és a pártnak ama képessége iránt, hogy megoldja a fennálló problémákat. Arra törekedték, hogy rontsák a szocializmus hitelét. Ez a bomlasztó tevé­kenység a szovjetellenes és nacionalista szenvedélyek fel­szításával érte el csúcspont­ját. A központi bizottság tavaly- nem egy ízben vitatta meg ezt a helyzetet, és különösen a májusi plénumon fordított fi­gyelmet a jobboldali erők ál­tal fenyegető komoly veszély­re, amely akár hatalmi konf­liktusokhoz is vezethetett vol­na. Novemberi határozatában a központi bizottság világo­san meghatározta a megkez­dett úton mit tart helyesnek, és mi gátolja a pozitív erőfe­szítéseket, ml nehezíti a to­vábbi fejlődést. Gustav Husak életrajza Dr. Gustav Husak Pozsonyban 1913. január 10-én szü­letett szegény parasztcsaládban. A Komensky Egyetem jogi karán 1937-ben doktorrá avatták. Tanulmányainak végzése közben alkalmi munkásként kereste kenyerét, 16 éves korú óta tevékenyen részt vett a kommunista mozgalomban. 1929- ben lépett a párt ifjúsági szervezetébe, s 1933-tól a CSKP tagja. A CSKP 1938-ban történt betiltása után az SZLKP il­legális szervezetében működött. Kommunista tevékenységé­ért többször bebörtönözték. 1943-ban az SZLKP illegalitásban működő központi bizottságának volt a tagja, és 1943. decem­berétől részt vett az illegalitásban tevékenykedő Szlovák Nemzeti Tanács vezetésében, valamint a szlovák nemzeti felkelés előkészítésében, A szlovák nemzeti felkelés időszakában az SZNT al- elnöke és belügyi megbízott volt. Az egyesítő pártkong­resszus az SZLKP KB tagjává, az elnökség tagjává, vala­mint az SZLKP alelnökévé választotta. A szlovák nemzeti felkelés idején kezdte kiadni a Nőve Slovo című folyóira­tot. A felszabadulás után ismét párt- és állami funkciókat töltött be. 1945 áprilisában választották a CSKP KB tag­jává, 1945 őszén pedig a nemzetgyűlés és az SZNT kép­viselőjévé. 1946 augusztusától 1950 májusáig mint a szlo­vák megbízottak testületének elnöke tevékenykedett. 1950 áprilisában „burzsoá nacionalizmussal” vádolták, és megfosztották tisztségeitől, 1951. február 6-án letartóztatták, majd megfosztották képviselői mandátumától is. 1954. áprili­sában életfogytiglani börtönre ítélték, 1960-ban az általános amnesztia keretében feltételesen szabadlábra helyezték. Köz­kegyelemben részesült, és az építőiparban helyezkedett el. 1963. áprilisában rehabilitálták, és visszaadták a CSKP- ban viselt tagságát. 1963 májusától a Szlovák Tudományos Akadémia Állami és Jogi Intézetében mint tudományos dol­gozó tevékenykedett. 1968. április 9-én a csehszlovák kormány miniszterelnök- helyettese lett. 1968 augusztus végén pedig az SZLKP KB első titkárává választották. A helyzetet azonban nem si- Gustav Husak már fiatal korában publicisztikai fel­került konszolidálni. Űjabb kenységet is folytatott, több tanulmánya jelent meg. Számos és újabb politikai válságok csehszlovák és külföldi kitüntetés tulajdonosa. (MTI) 4 .4

Next

/
Thumbnails
Contents