Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

Befejeződött a szocialista hr igád vezetők tanácskozása EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Jubilált a NATO — Viták Vietnamról — Tisztult a helyzet Szíriában és Pakisztánban — Rendörsortííz Olaszországban A HÉTEN EGÉSZ SOR politikai és társa­dalmi személyiség, szervezet, párt foglait ál­lást amellett, hogy a Varsói Szerződés tag­államai budapesti felhívásának megfelelően, az európai béke és biztonság érdekében kö­zös tárgyalóasztalhoz kell ülniok kontinen­sünk országainak. Európa közvéleménye kü­lönösen azokat az állásfoglalásokat várta nagy figyelemmel, amelyek a NATO éppen most ülésező jubileumi miniszteri tanácsán hangzottak el. A 15 országot képviselő kül­ügyminiszterek egyikének-másikának a bu­dapesti felhívásról alkotott véleménye már korábban ismert volt. és így nem keltett meglepetést, hogy például Nenn.i olasz kül­ügyminiszter mindjárt a megnyitó napján a NATO és a Varsói Szerződéshez tartozó or­szágok haladéktalan tárgyalásait sürgette. Jellemző arra a mély benyomásra, amelyet a budapesti felhívás egész Európában kivál­tott, hogy a NATO-országok külügyminisz­terei közül csupán a fasiszta Portugália és Görögország képviselője utasította el ae össz­európai tanácskozások gondolatát. A töb­biek, ilyen vagy olyan fenntartások hangoz­tatása mellett, de elismerték, hogy ezúttal nem adhatnak a régi sablon szerinti negatív választ a szocialista országok kezdeményezé­sére. A tanácskozás záróközleménye sem zár­kózik el mereven a tárgyalások gondolatától, ha azok elodázására törekszik is. A NATO-tanácsülésen egyébként a nyugati katonai tömb fennállásának huszadik évfor­dulóját ünnepelték. Megfigyelők megjegyzik: bár a külsőségek ünnepélyesek voltak, a NATO-nak valójában nincs mit ünnepelnie- A szovjet kormány ez alkalomból megjelent nyilatkozata megállapította, hogy az atlanti szervezet „a hidegháború eszközévé, a felfor­gató munka, kémkedés, ideológiai diverzió szervezőjévé, a szocialista országokban vég­rehajtandó ellenforradalmi államcsíny-kísér­letek ösztönzőjévé vált”. Ennek a katonai tömbnek jutott az a dicstelen szerep, hogy Nyugat-Németországban rehabilitálta a mi- litarizmust, és a Bundeswehr tábornokait az atomfegyver feletti rendelkezés veszélyes kö­zelségébe juttatta. Az ünnepi tanácskozásokra érezhetően rá­borította árnyékát az a tény, hogy a NATO vezető hatalma, az Egyesült Államok egész sor kül- és belpolitikai problémával küzd. Ezek között első helyen a vietnami háború áll­CSÜTÖRTÖKÖN TARTOTTÁK Párizsban a vietnami rendezésről szóló négyes konfe­rencia 12. ülését, amely az előző tizenegyhez hasonlóan, nem hozott előrehaladást. Ellen­kezőleg: egyre inkább nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok és a saigond bábrezsim a problémák tényleges megvitatása helyett új­ra az ügyrendi viták zsákutcájába kívánja szorítani a tanácskozást. Ennek egyik leg­kézenfekvőbb dokumentuma a<z a hatpontos javaslat, amelyet Thieu, a hábrezsim elnöke mint „béketervet” terjesztett elő. Ez a terv. amelyet a DNFF képviselője egyszerűen, ne­vetségesnek minősített, nem kevesebbet kí­ván, minthogy a DNFF oszoljék fel, a sza­badságharcosok szüntessék be tevékenységü­ket, és minden hatalom összpontosuljon a saigoni bábok kezében. A Nixon-kormány nem ilyen bárdolatla- nul, de a lényeget illetően nem sokkal több realitást tartalmazó nyilatkozatot tett Rogers külügyminiszter útján. Ebben, megkísérelte elkendőzni azt a közismert tény, hogy Viet­nam ellen az amerikaiak követnek el a gr es z- sziót; következésképp a rendezés során az amerikai csapatokat feltétel nélkül kell visz- szavonni. Ugyancsak feltétel nélkül kell elis­merni a vietnami nép önrendelkezési jogát, beleértve azt is, hogy az amerikai agresszió megszűnte után a nép milyen kormányfor­mát kíván létesíteni Dél-Vietnamban. Közel-Keletről ismét nyugtalanító jelenté­sek érkeznek. Az izraeli vezetők elutasították azt a gondolatot, hogy a négy nagyhatalom garanciái és a Biztonsági Tanács 1967. no­vemberi határozata alapján, rendezzék az ál­landó robbanással fenyegető konfliktust. Ab­ba Eban külügyminiszter múlt heti washing- toni'és londoni tanácskozásai után az izraeli vezetők — minden látszat szerint — bizonyo­sak benne, hogy sem az amerikai, sem az angol kormány nem gyakorol rájuk nyo­mást hódításaik feladására. Ezt támasztja alá a Közel-Kelettel foglalkozó amerikai terv is, amely lehetségesnek tartja, hogy a rendezés során Izrael ne vonuljon ki minden elfoglalt területről. AZ ARAB VILÁG politikai életének egyik jelentős eseménye jutott el a megoldáshoz a a héten. Szíriában tisztázódtak azok a belső nézeteltérések, amelyek korábban vitákat váltottak ki a Baat-párt egyes szárnyai között. A nyugati propaganda úgy állította be, mintha Asszad hadügyminiszter állam­csínyt kísérelt volna meg Atasszi elnök megdöntésére, és az országban seovjetellenes politikát akart volna kialakítani. Azóta mind Atasszi elnök, mint Asszad hadügyminiszter kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy Szí­ria alapvető nemzeti érdeke a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való barátság. A világsajtó hasábjain lassan megritkul­nak a pakisztáni fejleményekről szóló rész­letes beszámolók- Ez azzal függ össze, hogy Jahja, Khannak sikerült gyorsan megszilárdí­tania személyes pozícióit, időközben az elnö­ki címet is felvette, a statárium elérte célját* s az Ajub Khan távozását megelőzően hóna­pok óta folyó tüntetések, sztrájkok véget ér­tek. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a ka­tonai vezetés a gyárosokat a munkások bé­rének visszamenőleges kifizetésére, kötelezte. Külpolitikai tekintetben, az új vezetés szem­mel láthatóan arra törekszik, hogy eloszlassa azok aggodalmát, akik a fordulattól a hagyo­mányos pakisztáni külpolitika megváltozását féltették. OLASZORSZÁGBAN ismét gyilkolt a rend­őrsortűz, olasz munkások életükkel fizettek azért, mert munkát, emberhez méltó tisztes­séges megélhetést, a nyomor enyhítését kö­vetelték Az újabb hatósági gyilkosság óriási felháborodást keltett országszerte: tízmillió dolgozó sztrájkkal fejezte k! eltökéltségét, hogy folytatja a harcot a nagymonopóliumok és kiszolgálóik ellen, C. Tóth Béla VJj koalíció szükséges ISZBC-bein Megnyílt a Német Kommunista Párt kongresszusa (Folytatás as 1. oldalról) «Halmunkban epp ügy elemi követelmény a jól működő lift, mint s>z, hogy az üzle­tekben visszaköszönjenek a vevőnek kulturált legyen az üzemi étkeztetés- a vendég­látóipar, vagy hogy iparunk olyan „bonyolult” feladatokat is megoldjon, mint a jó mi­nőségű fogvájó előállítása. Nagy derültség közben je­gyezte meg, hogy iparunk olyan vastag újságpapírt gyárt, amin akár hóban is aludni lehet, pedig ha a felét megtakarítanák, csak fele vastagságú lenne, az újság is elegánsabb lehetne- s talán a kenyérre is minden üzletben jutna egy-egy szelet papír. A szolgáltató ipar jelentősé­gére. a szolgáltatások fontos­ságára is kitért a Központi Bizottság első titkára. Egy le­velet idézett, amelyet mint mondotta — a fővárosból írt egy asszony vidéken dolgozó férjének. „A lyuk a szobád falán még megvan. Hétfőn kellett volna jönniük a mun­kásoknak. Nem jöttek, mert lakodalomban voltak. Kedden ünnep volt, szerdán jöttek- de akkor esett az eső, s azt mond­ták. ők esőben nem tudnak dolgozni, várni kell, amíg el­áll. Most várjuk, hogy eláll­jon az eső. De én bízom ab­ban, hogy mire hazajössz még­is eltűnik a lyuk”. Az idézetet élénk derültség fogadta, amely még csak fo­kozódott, amikor Kádár Já­nos elmondotta: a levelet a múlt század nyolcvanas évei­nek eseményeivel foglalkozó könyvben olvasta; írója Pá­rizsban élt. s a világhírű im­presszionista festő, Renoir fe­lesége volt. Nagy taps, helyes­lés közben fűzte hozzá: e so­rokat ma is, Budapesten is sokan papírra vethették vol­na. Nem igaz, hogy a szocializ­mus nem tudja ezeket a prob­lémákat megoldani, hiszen, ha kimegyünk az utcára, az új városnegyedekben gigantikus áj létesítményeket, modern ipari, mezőgazdasági üzeme­ket, gyönyörű kirakatokat lá­tunk. Lehetséges, hogy nem tudunk ebben a pillanatban mindent úgy megoldani-ahogy ideális volna, ahogy szeret­nénk, de az abszurdumokba ne törődjünk bele. Szocialista érdekeltség Kádár János ezután utalt arra, hogy a kommunizmus, amiért mi harcolunk, a bőség társadalma, ahol az emberek szükségleteik szerint részesül­nek az összes javakból. Mi azonban még a kommunista tár­sadalom első fázisánál, a szo­cializmusnál tartunk- sőt ezt sem építettük még fel telje­sen. A szocializmusban pedig a termelt javakból mindenki annak arányában részesedik, mint amennyit a társadalom­nak nyújt — Jelenleg egyidejűleg két ösztönző hat: az erkölcsi és az anyagi. Az erkölcsi ösztön­zés nagy erejére ragyogó pél­da maga a szocialista brigád­mozgalom. Mert igaz ugyan, hogy itt a munkát anyagilag is dotálják, de mindaz, amit a szocialista brigádok végez­nek — azt nem lehet meg­fizetni. A brigádok ugyanis olyasmit is adnak a társada­lomnak, aminek nincs is ára, ami tehát megfizethetetlen. — Széles körben vitáztak és vitáznak még mindig a tava­lyi nyereségrészesedés elosz­tása kapcsán az I., II. és III. kategóriáról, illetve az ezek­hez kapcsolódó 15, 50 és 80 százalékos nyeresógrészesedési kulcsok körül. Ezeket a kul­csokat, ezt a részesedési rend­szert jóváhagytuk, megszavaz­tuk, s így bevezetésre került. De erre is, mint minden alap­vető döntésre érvényes, hogy az elvi állásfoglalások, elhatá­rozások helyességének a gya­korlat a próbája. Ezzel összefüggésben mon­dom: lehetséges ugyan, hogy az általános nyereségelosztási rendszerben egyes emberek el nem végzett munkáért kap­nak több-kevesebb, vagy sok nyereségrészesedést, aszerint, hogy melyik kategórióba so­rolták őket, de emiatt a szo­cialista bérezés elvét nem ad­juk fel. Nem tágítunk attól, hogy a bérezés valóban dif­ferenciált legyen, mert ha le­mondanánk róla, azzal ma­gunk fékeznénk a szocialista fejlődést. Nem mondhatunk le arról, hogy a kvalifikációt honoráljuk, mert akkor a szo­cialista építés egy hatékony eszközéről mondanánk le. A kategorizálás szükséges — A nyereségrészesedés el­osztásának alapjául szolgáló I., II. és III. kategóriába nem társadalmi osztályok, hanem a munka mechanizmusa szerinti csoportok vannak besorolva. A dolog lényege az, hogy ez a ka­tegorizálás szükségszerű — ha jelenleg nem is népszerű — lé­pés a szocialista bérezési el­vek hatékonyabb érvényesítése felé. Hogy ez mennyire sikerült, azt a gyakorlatban megvizs­gáljuk. Itt józanságra van szükség és nem hangulatkel­tésre. Kevesen tudják, hogy az I. kategóriába tartozók — or­szágos átlagban — 1968-ban kevesebb jövedelmet kaptak, mint 1967-ben. A vezetők ugyanis korábban más mó­don, más címeken és nem is ilyen nyilvánosan kapták jö­vedelmüket Lépes előre, hogy most e téren is tisztább a hely­zet és nyilvános a jövedelem­elosztás módja. A dolog má­sik oldala pedig az, hogy a III-as kategóriába tartozó dol­gozók országosan és együttesen 7—8 százalékkal nagyobb nye­reségrészesedést kaptak most, mint egy évvel ezelőtt. Kádár János ezután utalt arra, hogy túlságosan nagynak tűnik a különbség a termelés és a nyereségrészesedés növe­kedésének üteme között. Így van ez akkor is, ha tudjuk, hogy a nyereséget természete­sem nemcsak a termelés nö­vekedése gyarapítja, hanem ré­sze van benne az önköltség csökkenésének és más ténye­zőknek is. Ezután Kádár János így folytatta: — A szocialista brigádmoz­galmat a munkásosztály kez­deményezte, az egész nép fel­karolta és tíz év alatt óriási fejlődésen ment át. 1959 vé­gén — amikor már mérhető volt a mozgalom — 130 000 • ember vett részt benne, most — 1969 elején — pedig már az 1,1 milliót is meghaladja a résztvevők száma. A Csepeli Vasműben a dolgozók 74 szá­zaléka, a Lenin Kohászati Mű­vekben 72 százaléka, az Alu­míniumipari Tervező Vállalat­nál 56 százaléka, az iparban általában a dolgozók körülbe­lül 30 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba. Ez már va­lódi népmozgalom. A kezde­ményezők és a mozgalom de­rékhada a munkások, de igen örvendetes módon mind, több •alkalmazott, értelmiségi és me­zőgazdasági dolgozó is bekap­csolódik. El lehet mondani: a szocialista brigádmozgalom át­fogja a termelés minden terü­letét, a társadalom, a családok, az egyének életét, tömegeket nevel, de hatása a mozgalom résztvevőin túl is érezhető. A jelszó sokáig időszerű — A szocialista brigádok segítik a tervek teljesítését, hozzájárulnak a szocialista társadalom teljes felépítésé­hez. Szeretném megemlíteni, hogy a mozgalom az utóbbi években a párt egészséges fejlődésének és utánpótlásá­nak is egyik forrása lett. A mozgalom feladataival, továbbfejlődésével kapcsolat­ban többek között hangoztat­ta: — A szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni jelszó — a mozgalom jelszava — a szo­cializmus vagy aikár a mar­xizmus—leninizmus vezető jelszavai közé is beírható és nagyon sokáig időszerű ma­rad. E törekvésnek valójá­ban egész népünk törekvésé­nek kell lennie, és szerintem mindaddig időszerű lesz és mindaddig harcolnunk kell érte, gmíg társadalmunk min­den aktív tagjának úgyszól­ván életszükséglete nem lesz, hogy szocialista módon dol­gozzon,, tanul jón és éljen. — A szocialista brigádok vállalásai elsősorban a ter­meléssel kapcsolatosak, aztán szakmai kérdésekre, szociális problémák megoldására irá­nyulnak, de kiterjednek a kultúra területére és a szó­rakozásra is. Ez helyes. A jövendő szükségletekre és feladatokra gondolva azt ajánlom, hogv a következők­ben az eddiginél kicsit többet fociatkozzanak politikával. Összejöveteleiket használják fel arra, hoev körülnézzenek, mi van a politikában., a világ­ban, s fordítsanak nagvobh figyelmet a politikai képzésre is. — Foglalkozzanak a szocia­lista kultúra kérdéseivel is. Nemcsak abban az értelem­ben, hogy elmennek színház­ba, megnéznek valami érde­kes filmet és megbeszélik, ha­nem e mozgalmon keresetül is hallathatja szavát a mun­kásosztály, kifejezésre juttat­hatja, hogy mit igényel a kultúra művelőitől és hogy mit ért szocialista . kultúra alatt. Népünk igényének nö­vekedését mutatják azok a széles körű viták, amelyek egy-egv film, színdarab, vagv a tv-ben bemutatott darab körül milliók részvételével ki­bontakoznak. Foglalkozzunk az ifjúsággal — A szocialista brigádok­nak foglalkozniuk kell az if­júsággal is, hiszen ez a jö­vendő. Iparunknak, mező­gazdaságunknak, értelmisé­günknek utánpótlásra, szocia­lista rendszerünknek szocia­lista emberekre van szük­sége. Az ößszes lehet­séges és elvégzendő felada­tok közül ez a legnehezebb, elsősorban azért, mert az if­júságnak nem elég megmon­dani, hogy mi a helyes, ha­nem példát is kell mutatnunk. A példa az igazi nevelés. Az a szó, amely nem vág össze a példával, inkább rombol, mint épít. — Társadalmunkban még bőven vannak problémák és nem kevés visszássággal, ön­zéssel, harácsolással, bürokrá­ciával, protekcionizmussal, és igazságtalansággal találko­zunk. A párt Központi Bi­zottságának, a kormánynak, az országgyűlésnek, a szak- szervezeteknek, a KISZ-nek és társadalmunk más vezető testületéinek és a tömegek­nek össee kell fogniuk egy- egy társadalmi kérdés megol­dásáért, egy-egy visszásság leküzdéséért, különben ezek a jelenségek hosszú ideig fer­tőzik közéletünket. Felvetődik a kérdés, mi a bülcsebb: hall­gatni vagy beszélni, ha visz- szásságot látok? A szocialista meggyőződés azt diktálja, ha felismertem egy igazságtalan­ságot, helytelen, rossz meg­oldást, akkor fellépek és har­colok ellene. Előfordulhat hogy emiatt hátrányt szenved az ember. ELvtársak, ha előre akarunk menni, valamiféle kockázatot ma is kell még vállalni a szocializmusért és a kiállásért A meghunyászkodó ember mit akar? Hogy még az unokája is hunvászkodjon majd meg, Reméljük. nem azt akarja. Akkor pedig fel kell lépni és harcolni kell! Nincs más kiút. A problémá­kat, sajnos, nem mindig elég egyszer megoldani, még ki is újulnak a betegségek, mert visszásságokra önkényeskedé­sekre, felelőtlenségre hajla­mos emberek vannak és lesz­nek is jó sokáig. Mindezt a mozgalom jövője miatt is mondom, mert azt gondolom, hogy a szocialista brigádmoz­galom, ahogy eddig is, Ugyan­úgy a jövőben i6 csak munká­ban, harcban erősödhet és fejlődhet. Kádár János befejezésül a nemzetközi helyzet néhány kérdését érintette, végül a Magyar Szocialista Munkás­párt nevében sok sikert kí­vánt a szocialista brigádmoz- galonmak, a mozgalom min­den részvevőjének. A tanácskozáson 31-en szó­laltak fel. A szünet után Gáspár Sándor válaszolt a vitában elhangzottakra­Szombaton reggel Essenben megnyílt a Német Kommu­nista Párt első országos kong­resszusa. A kongresszuson csaknem 800 szavazati joggal és 270 tanácskozási joggal rendelkező küldött vesz részt. Megfigyelő delegációk érkez­tek számos külföldi kommu­nista és munkáspárt részéről. A magyar küldöttséget Orbán László, a Központi Bizottság tagja, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese vezeti. A beszámolót Kurt Bach­mann, a párt országos bizott­ságának tagja tartotta. Az a tény — mondta —, hogy a Német Kommunista Párt fennállásának első hat hó­napja alatt komoly politikai erővé vált az NSZK-ban, a 22 000 párttag áldozatos mun­kájának köszönhető. A nagy­koalíció kormánya a megala­kulás után azt ígérte, hogy megoldja az ország nagy problémáit. Ha azonban a mérleget nézzük, megállapít­hatjuk, hogy a nagyvállalko­zók kasszája rendben van ugyan, annál kevésbé a munr kásoké és alkalmazottaké. Bachmann üdvözölte a bu­dapesti felhívást és élesen tá­madta azokat az erőket Nyu- ga t - Néme-to rseá gban, amelyek mindenféle kerülő uton meg szeretnék hiúsítani ennek a konferenciának a létrejöttét. A Német Kommunista Párt — mondotta — hozzá akar já­rulni ahhoz, hogy Nyugat-Né- metarszágban olyan légy eh a légkör, amelyben megterem­tik a lehetőségét a két német állam közötti békés együtt­működésnek. Sokan azt ve­tik a Német Kommunista Párt szemére, hogy akcióprog­ramja nem elég forradalmi. A párt programja azonban for­radalmi, mert a konkrét lehe­tőségeket veszi figyelembe és az egyedüli pártprogram, amely az ország demokrati­kus megújulását követeli. A szónok ezután sorra vet­te a belpolitikai feladatokat. A nyugatnémet népnek új kormánykoalícióra van szük­sége — hangoztatta —, olyan koalícióra, amely a szakszer­vezeteknek a szociáldemokra­táknak és a polgári demokra­táknak a támogatását élvezi- Egy ilyen koalíciót a nyugat­német kommunisták is támo­gatnának. Ez a szövetségi po­litika nem taktikai okokból született. A késői kapitalista rendszerben a legkülönhörőbb társadalmi rétegek érdekel­tek a változásban. A demok­ratikus megújulásért folyta­tott harc fő ereje termoszele- sen a munkásosztály- Ez»ze. összefüggésben Bachmann reszletes-en szólt arról, hogy az i rányváltozás iegf on tosa Lj feltétele a kommunisták és a szociáldemokraták együttmű­ködése. A szónok a többi kö­zött kijelentette, hogy a nyu­gatnémet munkásosztály szo­lidaritását és rokonszenvét fejezi ki azokkal a csehseio- vák elvtársakkal. akik meg akarják erősíteni a szocialis­ta rendszert Csehszlovákiá­ban. Élesen elítélte a jelenle­gi kínai vezetőséget, ameh határkérdéseket vet fel a Szovjetunióval szemben. A Német Kommunista Párt — mondta végül — nyomaték­kel fellép a nemzetközi kom munista mozgalom egysége érdekében, ezért üdvözli a kommunista és munkáspártol nemzetközi értekezleténél összehívását és sikert kíván neki. * A Német Szocialista Egy­ségkört Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Német Kommunista Párt szombaton kezdődött /első kongresszusai. (MTI) ? NÖGRÄD — 1969. április 13., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents