Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-07 / 55. szám
Minőspglánc Vattába dobott kő Nemrégiben riportot írtunk arról, hogy a ZIM salgótarjáni gyáregysége és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek között fennáll a minőságlánc kikovácsolásának lehetősége. A riportban arról volt szó, hogy a Kohászati Üzemekben készülő hidegen hengerelt tűzhelykeretek szabványtól eltérő minősége és az előírt méretben mutatkozó változások sok gondot jelentenek a Tűzhelygyár dolgozóinak. A visszhang elmaradt Az említett írásban szóltunk arról is, hogy külön irodalma van a ZIM-ben megfogalmazott minőségi reklamációknak. Felsoroltunk néhány példát, amelyek arra kény szeri tették a Kohászati Üremeket, hogy a Tűzhelygyárnak szállított idomvaskeretei árát — bizonyos tételeknél — az eredeti- ■ nél 10—15 százalékkal alacsonyabban állapítsák meg. Mivel közös érdekről volt szó — egészen pontosan arról, hogy a két kooperáló vállalat jó minőségű árut gyártson —, biztosnak látszott: a Kohászati Üzemek megfelelően reagál, felveszi az új típusú kapcsolatot a ZIM-mel. A visszhang azonban elmaradt. Őszintén szólva, arra számítottunk, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek KISZ-bi- zottsága „meglátja a fantáziát” a két tarjám üzem között kialakítható minőséglánc lehetőségében. Optimizmusunk azért látszott indokoltnak, mert az utóbbi hetekben, napokban egyre több — az ország más táján működő üzem és vállalat — jelentkezett — kapcsolódott a megyei kezdeményezéshez. Mosonmagyaróvár után levelet küldtek az ózdi és a budapesti vállalatok gazdasági vezetői, ifjúkommunistái a ZIM salgótarjáni gyáregységének, érdeklődtek a kétoldalú kapcsolat kialakításának lehetőségéről, (a személyes tárgyalásokra már a közeljövőben sor kerül), vagyis újabb „szemeket fűztek” a minőséglánchoz. Hasasabb szintről indulnak Érdemes újra idézni, amit a Kohászati Üzemek fejlesztési osztályának vezetője, Széki Miklós mondott a ZIM általunk is közvetített minőségi reklamációjára: .. Termelési volumenünkben a Tűzhelygyárnak szállított keretacél kis tételként jelentkezik ... Unnék ellenére nem hiszem, hogy komoly problémát okulna a mi általunk szállított áru rossz minősége. Különben — mi is vagyunk annyira lokálpatrióták, hogy a szívünkön viseljük a tarjáni tűzhelyek jó minőségét, ezenfelül meg kell mondanom, nem tudok arról, hogy ezzel kapcsolatban minőségi reklamáció érkezett volna ... Nincs olyan messze a Tűzhelygyár, hogy ne tudnánk segíteni...” Ez azonban még a riportban megfogalmazott javaslat megjelenése előtt hangzott el. A javaslat így szólt: az idomvaskeretek minőségének megjavítását szolgáló lehetőségek közül nem kell kihagyni a minőséglánc kikovácsolását sem. Ennek, és az ehhez hasonlóan új típusú szocialista kapcsolat kiépítésének példamutató munkásai lehetnek a nagyüzem kiszistái is. Ez volt a kő, amely vattába hullt. A visszhang ugyanis elmaradt. Utánajárva a dolognak, felkerestük a Kohászati Üzemek hideghengerdéjében működő KISZ-szervezet titkárát, Ferenc« Gézát. Ezzel fogadott: — Nem tudok foglalkozni az üggyel... Később mégis elmondott valamit, ami önmagában is említésre méltó eredménynek számít, sőt arra enged következtetni, hogyha csendesen is, de alakul már a két tarjáni üzem között a minőséglánc. A terv, amely szerint a szabványban előírt egynegyedes keménységű szalagacél szakítószilárdságát már a legközelebbi szállítmány gyártásánál növelik — jó néhány „zimes” problémát megold. Ferencz Géza elmondta, hogy a hengerlésnél magasabb szintről indulnak, ezáltal tartani tudják az előírt 38—40 kilopond közötti szilárdságot. Itt érdemes megjegyezni, hogy a korábbi reklamációk között több helyen szerepelt a rendkívül kicsiny — előfordult a 31 kilo- pondon „álló” anyag is! —szakítószilárdság. A tűzhelykeretek hegesztése közben fellépő erős hőhatás így nagyobb mértékben deformálta a tűzhelykereteket, és ez minden esetben több munkát jelentett a ZIM-ben. Mit mond a hengerész? — Azon az öreg gépen lehetetlen pontosabb munkát végezni — mondta Ferencz Géza és hozzátette, nézzem meg, ha nem hiszem. Megnéztem. Amikor ott jártam, Jusztin Sándor és két társa dolgozott a gépen, amelyről némi túlzással azt lehet állítani: egyidős a gyárral. Százéves. — Sokan dolgoztak ezen előttem is. Volt, aki idegösszeroppanással ment el innen. Öreg gép, de én szeretem, nem szívesen hagynám itt. Nem olvastam az idomvaskeretek minőségéről szóló riportot, nekem a Népszava jár... De ismerem a problémát. Tavaly június óta dolgozom ezen a gépen, tehát már én is készítettem tűzhelyhez idomvaskereteket. Volt, meg van is méreteltérés ... Azután egy mondat következik, egy mondat, amelyet ritkán hall az ember: — Ha nem pontos a méret, arról mi tehetünk. Persze nem egészen egyértelmű ez sem. Jusztin Sándor mutatott olyan hengert, amelyet a ZIM-nek készülő idomvaskeretek profiljainak hajlí- tásához, alakításához kellett ti " fh-htor fényben A tanintézeti KlSZ-munka A tavalyi oktatási évben a tanintézeti KISZ-szervezetek közvetlen irányítását — ahol erre a feltételek biztosítottnak látszottak — már az iskola pártszervezetek, pártcsoportok látták el, a KISZ-vezetőségek állandó segítését pedig a tanácsadó tanárok helyett a pártösszekötő tanárok végezték. Az MSZMP megyei bizottságának és a KISZ Nógrád megyei bizottságának szervezésé- ben-rendezésében március lien Salgótarjánban kibővített pártösszekötői értekezletet tartanák. Az értekezletre meghívják a megye valamennyi középfokú tanintézetének pártössze- Isötőit, A tanácskozás programjában szó lesz az irányító tevékenység tartalmi és formai kérdéseiről —, erről Kőhidi László, a KISZ központi bizottságának osztályvezetője tart előadást, amelyet vita követ. Megyénk tanulóifjúsága erkölcsi-politikai arculatának megítéléséről és az ezzel kapcsolatos feladatokról Kővári Tibor, a megyei pártbizottság köznevelési felelőse tart vitaindító előadást. Az egész napos találkozót tapasztalatcsere jellegű programmal is kiegészítették: a meghívottak szólnak a tanintézeti KlSZ-szerve- zetek helyzetéről, programjáról, a KISZ és az iskola kapcsolatának időszerű kérdéseiről. volna használni. Az új hengert egy éve lepi a por — pontatlan méretei miatt nem lehet használni. De a pontosra köszörült henger sem jelent kifogástalan minőségű munkát. Csak az öreg gépben 'van a hiba? Eredetileg beállító lakatosok helyezték fel a hengereket. Egy ideje — mert a lakatos hat órát is eltöltött ezzel a munkával — Jusztin Sándor és társai teszik fel az új profil alakításához szükséges szerszámokat. Jusztin Sándor tavaly júniusban még csillés volt az egyik nógrádi bányászcsapatban, nem tagadja, hogy bár „szubjektiven” jól ismeri a gépet, szakmai tudása talán nem a legmegfelelőbb erre a fontos munkára. De van Néha elengedjük... — Három kislányom van, a feleségem nem dolgozik, én körülbelül ugyanannyit keresek, mint a bányában. Elégedett vagyok. Itt süt a nap a fejem felett... Mérjük, persze mérjük menetközben az árut, de előfordul, hogy elengedjük ... Ami elmegy, ugye .. Csak azt. Nem jártam még a Tűzhelygyárban, pedig ott lakom a szomszédban. Ha meghívnának, elmennék szívesen ... Még valami, amit kérdezés nélkül mondott: — Szeretnék olyan terméket kiadni a kezemből, amely másnak is örömet okoz. A hatalmas űj üvegcsarnok egyik sarkában dohog az öreg masina, amelyet Jusztin Sándor „szubjektiven” jól ismer, szeret. A csarnokban dolgozik az új Dexion-Salgó berendezés. Nagyon drága, rendkívül finom óra szerkezetéhez hasonlít. A teremben 170-en dolgoznak, közöttük többségben vannak a fiatalok. A KISZ-rŐl azt mondják: „Volt egyszer valamilyen alakuló gyűlés...” Az új gépet körülállták, csodálták. Jusztin Sándort senki nem kérdezte: tudna-e jobban dolgozni ? Pataki László Kollektiven alkotott törvény Az Állami gazdasagokban készítik a kollektív szerződéseket. A szakszervezetek, a gazdaságok vezetői tanácskoztak a dolgozók legszélesebb rétegeivel. Kikérték véleményüket, meghallgatták javaslataikat mielőtt megformálták a szerződés tervezetét. Találó a MEDOSZ megyei titkárának az a megállapítása, hogy a kollektív szerződés olyan helyi törvény, amely hosszabb időre meghatározza a munkáltató és a munkavállaló egymáshoz való viszonyát, ügyel a törvényesség betartására, biztosítja a dolgozók jogait és meghatározza kötelességeiket. Az állami gazdaságokban a dolgozok egyetértésével elkészített kollektív szerződéseknek kiemelkedő politikai jelentősége van, A gazdaságok a falvakl>an példát mutatnak a mezőgazdasági munka komplex gépesítésére, a technológia helyes alkalmazására, a jó munkaszervezésre, nem utolsósorban szilárd politikai, gazdasági egység kialakítására, amely vonzó a falun élő emberek számára. Az állami gazdaságok dolgozói büszkén elmondhatják, hogy ezt a küldetésüket teljesítik. Két és fél ezer ember végzi itt a munkáját. IJzek között jelentős azoknak a száma, akik két évtizede, de legalább egy évtizede dolgoznak a gazdaságokban. Ezek az alapító tagok nagy mezőgazdasági szakismerettel rendelkeznek, fáradhatatlanul képezik magukat. Politikai öntudatuk szilárd, és ez kihatással van a környezetükben élőkre. A gazdasági területen elért eredményeik országos viszonylatban is elismerésre méltók. A múlt esztendőben 214 millió 363 ezer forint termelési értéket állítottak elő. Megbecsülésük az erkölcsi elismerés mellett anyagiakban is kifejezésre jut. Átlagkeresetük eléri a 2000 forintot, de jelentős azoknak a száma is, akik háromezer, vagy ezen felüli havi jövedelemmel rendelkeznek. A MOST KÉSZÜLŐ KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK éppen azt szolgálják, hogy a jól bevált úton haladva egyre nagyobb eredményeket érjenek el, bizonyítva a nagyüzemi mezőgazdaság kimeríthetetlen lehetőségeit. Idézzünk a szécsényi tangazdaság kollektív szerződéséből: „A szerződés célja a gazdaság előtt álló termelési és oktatási feladatok teljesítése, a szarvasmarha-állomány minőségi emelése, a növénytermelés fokozása, a gazdaság dolgozói munka- és életkörülményeinek szakadatlan javítása,. Ahány gazdaság kollektívszerződés-terve- zetébe lapozunk, valamennyiből a dolgozó emberrel való törődés tükröződik. A borsos- berényiek széles skáláját biztosítják a munkaidő és pihenőidőnek, a munka díjazásának, a nógrádkövesdiek meg a jóléti és kulturális szolgáltatásoknak, a szociális ellátás javításának. A szerződéstervezetekből kitűnik, hogy az állami gazdaságok az ipari vállalatokhoz hasonlóan nagy szervezettséggel, új módon élnek, dolgoznak. HELYTELEN VOLNA, ha elhallgatnánk, hogy a kollektívszerződés-tervezetek széles vita közepette készülnek. Különösen a munkaidő meghatározása váltott ki sok vitát a gazdaságok vezetői és a dolgozókat képviselő szakszervezeti tanácsok és bizottságok között. A mezőgazdaságban a munkaidő meghatározása a legnehezebb. A munkát, befolyásolja az időjárás, az egymástól távol levő munkahelyek, a gépek állapota, a szállítás- jó megszervezése. Szerteágazó objektív akadályok ezek, amelyekkel a mezőgazdaságban számolni kell. Mégis az az álláspont helyes, amely arra. hivatkozik: ha faluban a legkövetkezetesebb szocialista szektor az állami gazdaság, akkor a dolgozók munkaidejét is ennek kell meghatározni. Vagyis: a munkaidő napi nyolc óra, a mezőgazdasági nagy munkák idején legföljebb napi tíz óra. Következetesen szerezzenek érvényt annak, hogy a dolgozó tudja, mennyi időt kell eltöltenie a munkahelyén, és mennyi az, amellyel szabadon rendelkezhet. Amíg ezzel a dolgozó nem számolhat, addig aligha lehet a legkövetkezetesebb szocialista szektorról beszélni. MILYEN GYAKORLATTAL TALÁLKOZHATUNK? A múlt évben a gazdaság vezetői egy hónapra előre határozták meg a kötelező munkaidőt. Előfordult, hogy az egyik napon valamilyen szervezési hibából a vetőmagot késve vitték a helyszínre. Vagy: az időjárás elromlott, nem tudtak dolgozni. Az, is gyakori eset volt, hogy a kazalrakás nem készült el. egy vagy két óra kellett még befejezéséhez. Elrendelték a dolgozóknak, hogy a hivatalos munkaidőn túl fejezzék be. A túlmunkát úgy egyenlítették ki, hogy az egy hónap alatt a dolgozó valamelyik napon kevesebbet dolgozott. Tehát a négy hét alatt legtöbb esetben nem mondhatta el este hatkor, hogy itthon vagyok. Ez hátrányosan hatott erejének pótlására, műveltségének fokozására. Ki látja ennek kárát? A dolgozó is, de a gazdaság is. MI TEHÄT A KÖVETELMÉNY? Pontosan meghatározni a munkaidőt, és ha a szükség mégis úgy kívánja — mert a mező- gazdaságban ezzel számolni kell — a túlmunkát túlóraként megfizetni a dolgozónak. A törvényesség betartásának kérdése ez. De anyagilag érinti a gazdaságot is, mert ösztönzően hat a vezető garnitúrára, hogy körültekintőbben szervezze meg a munkát A vitából kiderült, hogy az állami gazdaságok: gépesítési foka, a munka szervezettsége, a vezetők hozzáértése elegendő biztosíték arra,, hogy ezt megvalósíthassák. Az állami gazdaságok kollektív szerződésének végleges elfogadása a közel jövőben kerül sorra. A dolgozók a szakszervezeti tanácsot, vagy a szakszervezeti bizottságot bízták meg hitelesítésével. Még van lehetőség rajta módosítani, Íja nem jut kellőképpen kifejezésre benne a dolgozók érdekvédelme. Mindenesetre kimondhatjuk: a kéé évre szóló kollektív szerződés elkészítése az előző éveknél tervszerűbben, megalapozottabban történt. Mind a szakszervezetek, mind a gazdaságok kiemelten foglalkoznak vele. munkájuk átgondolt. Intézkedéseiket áthatja az a tudat, hogy a falu legkövetkezetesebb szocialista szektorának törvényét készítették. Bobál Gyula Faluról falura A mohorai patrióták " wiu iieiiciny száz noxaas gazdasága nemrégiben egyesült a szomszédos magyarnán- dori termelőszövetkezettel. Ma- gyarnándorba költözött a központi iroda. Innen irányítják a mohorai és a cserháthalápi üzemegységeket. Nem vitatta azt senki Mohorán, hogy hasznos vagy nem hasznos a szövetkezetek házassága. A gazdák, akik évtizedek óta művelik a mohorai határt, mind látták, igazán eredményesen dolgozni csak a nagyüzemben lehet. Ám az intézkedés nyomán felröppent a hír, az lesz a következő lépés, hogy a gazdasági egyesülés után Magyar- nándor válik a szomszédos községek közigazgatási, kulturális és egészségügyi centrumává is. Így aztán Mohorán azóta sincs központibb téma a körzetesítésnél. Erről folyik a szó a tanácson, a művelődési otthonban, az iskolában, kinn a faluban is. A korábbi aggály A mohoraiakról mindig az a hír járta, hogy nagy patrióták. A szülőföld, az otthon szeretete olyan épületekben öltött testet, mint a művelődési otthon, a korszerű orvosi rendelő, a gyógyszertár. Erre fordították a községfejlesztési alap nagy részét. S az egyiknél is, a másiknál is jelentős volt a lakosság társadalmi munkája, hozzájárulása. Ez, a fajta lelkesedés emelte az 1300 lelket számláló Mohorát tevékenység is meggyorsult, de az már bizonyos, hogy áprilisnál előbb nem igen költözhetnek be a kultúra művelői. Jelli Ferencné, a művelődési otthon igazgatónője szinte kifogyhatatlan a tervekben, elképzelésekben, ötletekben. Azt szeretné, ha nemcsak kívülről szépülne meg az otthon, hanem benn is gazdagabbá, tartalmasabbá válna a munka. Azt mondja, tulajdonképpen hasznuk is volt a kényszerű zsúfoltságból, amivel a művelődési otthon építése járt. Más nem lévén, rendszeressé tették a fiatalok számára a foglalkozásokat. A helyes viselkedésről, a kulturált szórakozásról Beszélgettek, a nagyobbakat megismertették a szép fogalmával. A klubfoglalkozások mindig nagy érdeklődést váltottak ki. Most veterán találkozóra készülnek. A munkásmozgalom idős harcosát, Bojtos Sándort várják Balassagyarmatról. Közben próbálnak az irodalmi színpadok, a szavalóverseny résztvevői. Bizony a tanító néninek, Jelli Ferencnének nincs egyetlen szabad estéje sem. Ha meg elkészül a művelődési ház, még színesebbek, tartalmasabbak lesznek a mohorai esték. Túl a nyugdíjkoron Megif jítják az idén dr. Gács- falvi Jenő, a körzeti orvos „házát” is. Az orvos 1943 óta a balassagyarmati járás egyik legrangosabb községévé. Ez táplálja azonban azt az aggodalmat is, ami most a beszélgetések során fogalmazódik az emberekben: miért volt a nagy-nagy erőfeszítés, ha a végén nem lesz sem művelődési otthon, sem orvos, sem gyógyszertár a faluban. Dolgoztak, küszködtek és a végén kiderül, hogy alig jutottak vele valamire. Persze mindez nem akadályozza meg a falubelieket abban, hogy ne végezzék továbbra is megszokott dolgukat. Építik, szépítik Mohorát most is. Sok pénzt költenek a művelődési otthon felújítására. Horváth Antal, a községi tanács köztiszteletben álló titkára mondotta el, hogy a kastély, ahol a kultúra kapott helyet, tágas, de igen öreg épület. Még 1950-ben alakították át. Ez volt akkor az első művelődési ház a balassagyarmati járásban. Akkor a nagy munkában a tetőszerkezetre senki sem ügyelt. Fájó mulasztás Most viszont már hozzá kellett nyúlni, mert minden nap omlással fenyegetett. A munkát tavaly elvégezték, és az idén még 63 ezer forintot költenek rá. A falubeliek sokáig bíztak abban, talán elkészül március közepére. Ám hiábavaló volt a bizodalom. A mulasztókat ugyan felelősségre vonták, valamelyest az építő él és gyógyít a községben, a. környező falvakban. Éveinek száma már régen meghaladta a nyugdíjkorhatárt. Nem kellene dolgoznia. De doktor Gácsfalvi Jenő még mindig változatlan frisseséggel, soksok derűvel végzi munkáját, gyógyítja az embereket. Nem tagadja, sokkal köny- nyebb a munkája, mint korábban volt. A száz esztendős orvosi lakással szemben ott ál! az 1960-ban épült világos, kor szerűen felszerelt orvosi rendelő. Aztán négy esztendeje hozták rendbe a gyógyszertárat, a hozzátartozó laboratóriumot, meg á gyógyszerész lakását. Ilyen körülmények között dolgozni is, gyógyítani is egyszerűbb. S hogy ez mennyirí igaz, azt betegei tudják leginkább bizonyítani. Azok akik felkeresik dr. Gácsfalvi Jenőt „rendelőjében”, s akiket az orvos látogat meg otthonukban. * Más emberek Így újul meg lassan minden a faluban. A művelődési otthon, az orvosi lakás, az iskola, az óvoda. Az utóbbi évtizedek alatt megváltoztak, mások lettek az emberek is. A szülőföld, az otthon szeretete táplálja most aggodalmukat a faluért. Ez szítja lelkesedésüket is, hogy dolgozzanak, te gyenek valamit minden esztendőben a község ájulásáért. Vinczc Istvánná NÓGRÁD - 1969. március 7., péntek
