Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

Pedagógusok fóruma Serdülők és a báli munka Régi tanítványommal találkoztam, aki büszkén sé­táltatta kisgyermekét. Jólesett látni a kicsit, csinos, jólápolt, fiatal mamájával. Beszélgettünk egy keveset: kérdezősködtem munkájáról, családjáról. Alig észre­vehető árnyék suhant át az arcán. Sikerült kialakíta­ni az életét, csupán az okoz olykor keserűséget, hogy kényelemhez szokott férje érzéketlenül nézi, hogy a második műszak teljes egésze az ő vállára nehezedik. „Női munka” — mondja, s a valóságban az is marad. A fiatalembert nem nevelték az életre. Persze sok­szor egyszerűbb az édesanyának a házi munkát meg­csinálni, mint vitázni serdülő gyermekével, akinek életkori sajátossága az ellenkezés, restelli a házi mun­kát, különösen a fiúgyermek. Azért szülő azonban a szülő, hogy nevelje, vezesse gyermekeit. Készítse fel őket az életre. A kisebbeket még türelemmel szok­tassa, de a serdülőknél emelje a mércét. Szerettesse, és becsültesse meg velük a munkát, szoktassa őket fe­gyelemre. A család a legkisebb közösség. Ha a gyer­mek ebben nem szerzi meg az alapokat, hogyan állja meg helyét az életben? Aki nem veszi ki részét a család életéből, munkájából, nehezen lesz megértő munkatárs. A házi munka elvégzésénél is lényeges a szervezés és a jó példa. A család minden tagjának legyen meg az állandó feladata, ami alól természetesen nem kivétel a serd,üló gyermek sem, még azzal a kifogással sem, hogy sok a tanulnivalója. Az ésszerűen adagolt testi munka — kellemes körülmények között — pihenést 'jelent a szellemi tevékenység után. A gyermek fel­üdülést nyer, mert próbára teheti erejét, és ügyessé­gét. A sokoldalú foglalkoztatás kitűnő gyakorlótere a nevelésnek. Nyáron gyakran nézegetem a játszótéri életet, a totyogó kisbabák, a hintázó, labdázó gyermekek já­tékát. Azt is látom, hogy a 14—15—16 éves kama­szok jóformán egész estig rúgják a labdát. Sötétedés­kor hazamennek, leülnek a kész vacsorához. Hasonló korú lányok, rendetlenkedve, hancúrozva, a fiúkkal in­cselkedve semmizik el a napot. Nem törődnek azzal, hogy a fáradt szülőknek is jólesne — legalább vaká­ció idején — élvezni az otthont, a tiszta, rendes la­kást, amit az ő nagylányuk hozott rendbe. így jutna egy kis idő olvasásra, sétára, és arra is, hogy a család este gondtalanul leüljön beszélgetni, ami színt adna a családi életnek, szebbé tenné az otthont. Érthetetlen, ha rendben levőnek találja a szülő, hogy amíg ő a ház körüli teendőket végzi, nagyocska gyermeke még este sem igyekszik valamit segíteni. Persze ebben a kérdésben sem lehet általánosítani. Soha nem volt annyira elsődleges cél a fizikai mun­ka megszerettetése mint manapság. Iskola és család egymás munkáját kiegészítve neveli az ifjúságot arra, hogy minden munka szép és értékes, ha azt becsü­lettel végzik. Csak az lealacsonyító az emberre, ha nem dolgozik. Ahogy az iskola megköveteli a felada­tok elvégzését, úgy ró az otthon Is feladatot a serdü­lőre, aminek a végrehajtását a családnak kell megkö­vetelnie. Aki megszokja, hogy rendben tartja tansze­reit, az szépséget és örömet talál egy szépen kitaka­rított lakásban Is. A rend és a tisztaság mindent szép­pé tesz. Hogy a serdülő gyermek a házi munkát meg­szeresse. szívesen végezze és komolyan vegye, ahhoz a nevelés nem lehet alkalomszerű. Rendszeres, folya­matos és előre meghatározott teendői legyenek a gyermeknek, mert a házi munka kiegészítője a szelle­mi tevékenységnek. Németh Jánosné a megyei hőtanács mellett működő pedagógiai bizottság tagja. Sikeres \1ÉU-akció lufa'mat kap hét nógrádi úttörőcsapat Pest, Bács-Kiskun és Nógrád megyéből 71 420 úttörő vett részt a MÉH-vállalat tavaly meghirdetett hulladékgyűjtési versenyében. A több mint het­venezer pajtás vas-, papír- és textilhulladékok gyűjtésében elért eredményei alapján, a vállalat az idén is jutalmakat sorsolt ki a legjobbak között. Itt érdemes megjegyezni, hogy az ország lakosságától begyűj­tött vasmennyiségnek mintegy negyedét, a papírhulladék cgy- tizedét, a textilhulladék egy­ötödét az iskolások szállítot­ták. Tavaly egy-egy általános iskolás átlagosan 40 kiló va­sat gyűjtött. A Pest—Bács—Nógrád me­gyei MÉH-vállalatnál nemré­giben megtartott sorsolás alap­ján, a •gyűjtésben kitűnt nóg­rádi úttörőcsapatok közül he­ten kapnak külön •jutalmat is. A jutalmazottak: a mízserfai, a szécsényi (Mikszáth Kálmán általános iskola), a sóshartyá- ni, a nagyoroszi, a becskei, a mátraalmási és a zagyvapál- falvi úttörőcsapatok. A ju­talmak összege 300—700 forint között van. A MÉH-vállalat a legkivár lóbb eredményt elért úttörő­csapatok vezetőit is jutalom­ban részesíti: a megyéből há­rom csapatvezető vesz részt külföldi utazáson, 13 pedig a Könnyűipari Minisztérium ki­tüntetésében részesül. Még egy jó hír: a három megye verse­nyéből a nógrádi pajtások ke­rültek ki győztesen. Üj iskola Szendehelyen A 2. számú főközlekedési útvonal átépítése miatt Szen­dehelyen le kell bontani a ré­gi iskolát. A község dolgozói kikötötték, építsenek a község részére újat Megszületett a döntés: Szendehely új iskolát kap. > Az emeletes, korszerű épületre kétmillió forintot for­dítanak. A terhek elkészültek, az idén megkezdik az építke­zéseket, a lakosság társadalmi munkát ajánlott fel. Középpontban az elbukó férfi Villanások ® tv műsorából Jelenet a „Szerelem” című TV-filmből (Péntek) Shakespeare: Lear Király (Kedd, 19,10): Három felvoná- sos tragédia közvetítése a Nemzeti Színházból, felvétel­ről. A nagy drámaíró tragé­diáját hazánkban is már igen sokszor állították színpadra, s a mostani, amit a televízió is műsorára tűzött, abban külön­bözik az eddigiektől, hogy a Lear-legenda érzelmi szimbó- likái helyett erőteljesebb hang­súlyt kap az' értelmi-erkölcsi dráma, a családi mese mögött éles kontúrokkal sejlik fel a tágabb való világ, a társadal­mi színtér, kitapinthatókká válnak a társadalmi erővona­lak is. A darabban gyakran — különféleképpen — emlegetett vakság, a maga fiziológiai lé­nyegén túl, más jellegű vak­ság plasztikus megjelenítését is segíti: a felismerési, a vá­lasztási képtelenséget. A drá­ma így a hálátlanság érzelmi indíttatású konfliktusa he­lyett egy tervei sikertelensé­gén elbukó férfit, tragédiáját állítja a középpontba. A Vö­rösmarty Mihály , fordította szöveget Mészöly Dezső a mai követelményeknek megfelelő­en dolgozta át. Illyés Gyula: Fáklyaláng. (Péntek, 20.20) TV-játék. Az 1963-ban készült televíziós fel­dolgozás ‘ismétlését láthatjuk. A Fáklyaláng egyik legértéke­sebb drámánk. A második fel­vonásban, Kossuth és Görgey vitájában éri el a mü tető­pontját, s ez a része .egyben egyedülálló alkotása is dráma- irodalmunknak. Újra találkoz­ni egy nagy élménnyel, mindig izgalmas. A TV-játék ismételt műsorra tűzése hatéves él­ményt elevenít fel. Kossuthot Bessenyei Ferenc, Görgeyt Ungvári László alakítja. Apa (Szombat, 15,55) Ma­gyar film a Húsz év legjobb 12 magyar játékfilmje sorozat legújabb darabjaként. Alig több mint két éve készült el Szabó István filmje, s hogy helyet kapott a legjobbak kö-» zott, az nem véletlen. A törté­net egyszerű, szűkén szemé­lyesnek tűnő: egy gyermek (később, mint fiatalembert láthatjuk) felnövekedése, s kapcsolata apja emlékével. Nincs kétség afelől, hogy nem egy család történetéről szól a film, hanem húsz év törté­nelméről, rólunk, az egész or­szágról kis és nagy esemé­nyeivel, kudarcaival és sike­reivel — jelképszerű utalások segítségével. Az emlék-apát Gábor Miklós, a fiút Bálint András alakítja. A nagy manőver (Szombat, 21.20) Angol film. A mozik 1963-ban mutatták be a máso­dik világháború egy érdekes epizódját feldolgozó angol fil­met. Hőse egy kis egyszerepes színész, akit a kutya sem is­mer. S végre ő is főszerephez jut, s nem is a színpadon, ha­nem az életben. Feltűnően ha­sonlít ugyanis Montgomery tábornokhoz, s az angol titkos­szolgálat — a németek megté­vesztésére — eljátszatja vele az Észak-Afrikában szemle- körutat tevő tábornok szere­pét, hogy a normandiai part­ra szállást ily módon is leplez­zék. Az izgalmas film valói eseményeken alapszik. A. Gr 8 Szopelnyak .* Guderian pisztolya Az éjszaka elkeseredett harc folyt. A partizánoknak azon­ban sikerült kitapogatniok a rájuk zúduló SS-csatárlánc gyenge pontját; kitörtek a be­kerítésből. Igaz, az erdőig nem jutottak, kénytelenek voltak a sztyeppén maradni. Legszíve­sebben a dnyeperi úsztatok fe­lé vették volna útjukat, de senki sem ismerte a környé­ket, térképük sem volt, így er­ről a tervről le kellett mon- daniok Immár két hete bolyongott a végtelen ukrán sztyeppén a Georgij Szobko parancsnoksá­ga alatt álló partizánalakulat. Rajtaütésekről, vagy egyéb ak­ciókról szó sem lehetett: fogy­tán volt a lőszerük, s nem volt állandó támaszpontjuk sem, hol ebben, hol abban a szakadékban, szárazérben húz­ták meg magukat. Nappal nem mutatkozhattak: a Síksá­gon tíz kilométerről meglátják az embert... Egyszer kifa­kadt a parancsnok: — Sehogy sem tetszik ne­kem ez a vadász. Két napja itt tekereg körülöttünk. A végén még nyomunkra vezeti egy nyúl. — Az ördögbe, miféle va­dász ez?! — háborgott egy szakállas partizán. — Fasiszta az ilyen, nem vadász. A gép­kocsijából lövöldöz, elgázolja az állatokat. Vadorzónak hív­ják az ilyet, nem vadásznak! — Tudod mit, Matvejics ... Válassz ki néhány embert. Lá­togassátok meg, s tolmácsoljá­tok vendégszerető meghívá­sunkat. Csak csendesen ... Egy hete rótta már a német a sztyeppét, de sehogyan sem sikerült fogságba esnie. Türel­mes volt és találékony, mert jól tudta, nappal nem történik ilyesmi. A partizánok sem os­tobák, inkább lesből figyel­nek, mint hogy felfedjék hol­létüket. Ezért kezdett bújócs­kát játszani. Nappalra eltűnt, éjszakánként viszont vakító fényszórókkal pásztázta a pusztát, s hangos lövöldözés­sel hívta fel magára a figyel­met: jaj volt a nyúlnak, ha reflektora hatótávolába került. Ám egész másképp történt a dolog, mint ahogy tervezte. A vadász egy elejtett fogolyért baktatott befelé egy mélyedés­ben, amikor géppisztolyt sze­geztek a mellének, elvették kétcsövű puskáját és halkan a fülébe súgták: NÓGRÁD - 1969. március 7., péntek — Hände hoch! A német gyorsan felemelte a karjait, s jobb lábára sántikál- va lépkedni kezdett a szaka­dékban. — Megvan! — közölte mo­gorván Matvejics a parancs­nokkal. — Szóval itt a fritz! Mind­járt kihallg... Az ördögbe, nincs tolmácsunk! — vakarta meg tarkóját a parancsnok. — Én csak hebegek németül. A német szélesen elmosolyo­dott és megszólalt a legtisz­tább orosz kiejtéssel: — Nem tesz semmit. Beszé­lek oroszul. — Szép kis sütemény’ — ámuldozott Matvejics. — Hol tanult meg oroszul? — kérdezte Szobko. — Az anyanyelvem. Orosz­országban nőttem fel. — Ügy. szóval áruló! Orosz katona létére átszökött a né­metekhez ! — Szó sincs róla. Nem va­gyok orosz. Német vagyok. És nem katona, hanem tiszt. — Na ne mondd! — pattant fel Szobko. — Az árulókat a heyszínen lövik agyon! Erről tudsz” — Tudok. De nem vagyok áruló. Én... — Neved? Rangod? A német összecsattintotta bokáját: — Hermann Kreiss főhad­nagy, a 6. szovjet hadsereg páncéltörő egységéből. — Fogságba éstél? —- Nem. — Átszöktél? — Nem, A parancsnok arca vörösöd- ni kezdett. A partizánoknak már nemegyszer volt dolguk szovjet egyenruhába bújtatott fasiszta felderítőkkel. Az ira­taik is rendben voltak, oro­szul is tudtak. Gyakran egész egységek estek a jóhiszeműség áldozatául. — Megengedi, hogy leüljek? — kérdezte a fogoly. — Fáj a lábam — tette hozzá mentege­tőzve. — Ülj le — szólt rá zordan Szobko. Magában pedig ezt gondolta: „Most nekikezd egy ..hihető” történetnek a vissza­vonulásról, a sebesüléséről...” — Megértem a bizalmatlan­ságát — szólalt meg a német. — De én mindent elmondok. Bármikor ellenőrizhet, ha rá- dióérintkezésbe lép a 6. had­sereg parancsnokságával. „Ezt jól kitalálta! — gondol­ta némi kárörömmel Szobko. —■ Ha megmondom, hogy sem­mit sem ellenőrizhetünk, rög­tön megérti: nincs összekötte­tésünk a hátországgal, s így utánpótlásunk sincs, ha pedig fogytán a lőszerünk, nem lesz nehéz elbánni velünk. Ravasz fickó'” (Folytatjuk) Jelenet a »Világirodalmi Magazin” című műsorból (Va­sárnap) Város a föld a la IC A világ egyik legnagyobb jelenkori barlangtelepülése Cadiz spanyolországi város ci- gánynegyede, amelynek körül­belül 10 ezer lakosa van. Itt nemcsak lakások vannak a föld alatt, hanem üzletek, kocsmák, iskolák és templo­mok is. A barlanglakásokat dombos helyeken ássák. Ezek a lakások nyáron hűvösek, té­len pedig viszonylag melegek. A spanyolországi súlyos lakás­viszonyok közepette a burlant lakások nem ritkák. 1

Next

/
Thumbnails
Contents