Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

A vásárlók érdekében Döntőbíró: a fogyasztói uélemény Somlai játéka ma is lenyűgözd HT}» ■ jm m sí tir mííiorábó! Beszélgetés Markoviig Lászlóval, a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetőjével Jelenet ..A második lövés” című tv-játékból (Vasárnap) Az elmúlt hetekben lapunk megkülönböztetett figyelmet fordított arra a fogyasztása cikkre, a cipőre, amelyre a legtöbb panasz hangzott el Ezekről, valamint a cipőipar általános problémáiról beszél­gettünk Markoviéi Lászlóval, a Körinyúiiparl Minisztérium osztályvezetőjével. — Milyen okokra vezethető vissza a fogyasztói kifogások számának emelkedése? — A cipők minőségéről folytatott vizsgálataink ered­ményét elemezve megállapít­hattuk, hogy a panaszok szá­mának emelkedését főképpen a gyártmányszerkezetben a legutóbbi években végbement változások idézték elő, de ki­sebb mértékben hozzájárul­nak a technológiai, kivitelezé­si mulasztások, felületességek is. — A termelés és fogyasztás nagymérvű mennyiségi növe­kedésével együtt előtérbe ke­rültek a divat- és kényelmi szempontok is, egyrészt az alkalmi modellek, másrészt a könnyű lábbelik stb. Világ­szerte a ragasztott technoló­gia az, ami e követelmények­nek leginkább megfelel, s ma már hazánkban is így készül a lábbelik hetven százaléka. — A kereskedők, vevők pa­naszainak jelentős része ép­pen ezekre, a ragasztott eljá­rással készült lábbelikre hangzott el... — A fogyasztói szokások és a gyártmányskála bővülése közötti sűrű ellentmondásokért nem minden esetben és kizá­rólagosan az ipart lehet és kell elmarasztalni- Ma is for­galomba kerülnek a nehezebb, jobb anyagokból készült sportcipők, téli lábberik, ám a vevők igen jelentős része az un. divatcipőktől, az alkalmi lábbeliktől is ugyanazt a tar­tósságot várja el, s ugyanúgy is használja őket. Hozzáten­ném még azt is — s ezt a járáspróbák eredményei tel­jes mértékben igazolták —. hogy ugyannak a cipőnek a tartóssága az egyik esetben igen rövid, a másikban igen hosszú idő, mert használójá­nak járás-módja, testsúlya más es más. — Lényegében tehát oda ju­tunk, hogy a cipők minősége csupán elvi fogalom? Csakis egyes termékek minőségéiről lehet biztonságosan ítélkezni? — Az egyértelmű kép meg­rajzolása valóban lehetetlen, hiszen az országban 126 mi­nisztériumi és tanácsi vállalat, illetve kisipari szövetkezet foglalkozik lábbelikészitéssel. Ezek együttesen több ezer modellt gyártanak, s időnként még egy-egy üzem egy-egy modellje sem azonos minősé­gű. — A termeiés nagy* részét adó állami vállalatoknál a ki­fogásolt termékek'aránya 1—2 százalék. Teljesen selejtmen- tesen dolgozni irreális köve­telmény lenne — már csak azért is, mert a hibák egy része rejtett, a használatkor bukkan elő —, de az 1—2 százalékos reklamációs arány csökkenése a technológiai fe­gyelem javításával, az ellen­őrzés további tökéletes ítésé - vei: jogos követelmény. — A rossz cipőt vásárló ve­vőnek gyenge vigasz, hogy az össztermelésen belül csalt minimális a hibás áru. — Egyetértek? A pórultjárt vevőt nem kárpótolja, hogy a minőség — az arányokat te­kintve — megfelelő. Éppen e- miatt vezettük be 1964-ben — a kereskedelemmel egyetér­tésben — a fogyasztói rekla­mációk gyors, rugalmas, s hozzátehetem, más országok­ban alig ismert orvoslásának rendszerét. A vevő vagy azon­nal árengedményt, vagy — ugyancsak azonnal — csere­árut kap. A hibás áru miatti kár nyolcvan százaléka az iparvállalatot, húsz százaléka a kereskedelmi vállalatot ter­heli, mégpedig a nyereség terhére! Ez alól nincs kibú­vó, de még vitatni sem lehet. A vevőknek teljes elégtételt nyújtó, rugalmas reklamációs rendszert a továbbiakban is fenntartjuk annak ellenére, hogy sokan vannak, akik visz- szaélnek vele, egy szezonra készült lábbelit Is visszavisz­nek a hat hónapig tartó kifo­gásolási idővel élve. — Ez a rendelkezés is hoz­zájárult — s nem is kis mér­tékben —, hogy relatíve több lett a fogyasztói kifogás, még­pedig jelentősen. Mondhatjuk azonban azt is, hogy míg ko­rábban alig, most teljes mér­tékben figyelembe veszik és méltányolják a vevő rekla­mációját. Ezzel a kiegészítés­sel már teljesebbé, érthetőbbé válik a kifogások számszerű emelkedésének miértje. — Mégis, mit tett az ipar- irányítás a kifogásuk csökken­tése érdekében? — Alapvető változásnak tartjuk, hogy átalakítottuk a szabványrendszert, s szigo­rúan érvényt szereztünk an­nak az elvnek, hogy a minő­ség nem fogalmazható meg általában, hanem a különböző termékeknél más és más mi­nőségi meghatározást és elő­írást kell alkalmazni. Ugyan­csak lényeges változások kez­dete, hogy az árrendszer ko­rábbi merevsége megszűnt, így mód nyílik az eltérő, a termék minőségét is jelző árak kialakítására, s ezzel a vevőközönség jobb tájékozó­dására' — Az ár fontos tényező a fogyasztói döntésben. de azért nem old meg mindent. — Ez kétségtelen. Mi ma­giunk sem tartjuk kizárólagos­nak az árral történő orientá­lást, éppen ezért a Belkeres­kedelmi Minisztérium illeté­keseivel egyetértésben most készül az a rendelkezés, mély a gyártók és a forgalmazók számára kötelezővé teszi a fo­gyasztók tájékoztatását. Az­az: közölni kell a fogyasztó­val, hbgy a különböző gyártá­si eljárásokkal és anyagokból készült lábbelik milyen célra alkalmasak. — Az említett, s több más intézkedéstől jelentős változá­sokat várunk, ehhez azonban idő kell. Ma már mind az alapanyaggyártásban, mind cipőtermelésben a kapacitás meghaladja a keresletet, Ez lehetővé teszi a verseny ki­alakulását, a kereskedelmi módszerek alkalmazását. — Végezetül azt tudom mondani, hogy a cipőgyártás — világszerte — ma még nem automatizált termelési folya­mat, tehát a dolgozók által el­követett hibák csak csökkent­hetők, de teljes mértékben nem szüntethetők meg. A női csizmákkal kapcsolatban föl­merült panaszokat a Bőripari Kutató Intézet minőségellen­őrző osztálya most vizsgálja, a szükséges intézkedések sem maradnak el. Ma már a fo­gyasztói igény a döntöbiró, s ezt az iparnak tudomásul kell vennie­K. 8. Valahol Európában. (Péntek, 17.55). Magyar film. 22 éve ké­szült ez a filmdráma — a fel- szabadulás után az első játék­filmként, Radványi Béla ren­dező és Balázs Béla író alko­tása ma is nyomasztóan időt­álló, megállapításaik több mint két évtized múltán is megragadják a nézőt. A film költői szépségű képsorokban vázolja fel azt helyzetet, ami­be a ma nemzedéke — mint fiatal, mint gyerek — a hábo­rút követően került. A film címe is jelzi: nem csak ideha­za, hanem mindenütt Európá­ban egyetemes volt a pusztí­tás. Amint a film torokszorító igazságai is azok, ha némely naivitása ma már nem is lep­lezhető. Somlay Artúr játéka ma is lenyűgöző, s a gyereke­ket alakító színészek közül többen már beérett nagyok­ként lépnek elénk estéről-es- tére a színházakban: Gábor Miklós, Bánky Zsuzsa, de em­líthetjük a filmben tragikus sorsú kis Kuksit is (Harkányi Endre). A Valahol Európában első olyan filmünk a felszaba­dulás után, amelyre külföldön is emlékeznek, s amire azóta is büszkék lehetünk. Molnár Ferenc: A testőr. (Szombat, 20.30.) Kishíjén 60 éve — 1910-ben — mutatta be a Vígszínház Molnár Ferenc vígjátékát — sikerrel. Ahány Molnár-bemutató vagy felújí­tás — annyi siker. Miért van ez? Azért, mert elragadóan eredeti, elegáns, könnyed, szel­lemes, szórakoztató ez a da­rabja is, a többi is. Nem épü­letes művek, de talán épp ezért. Pedig hát A testőr-alaphelyzet nem is eredeti: már a görö,: mitológiában is szerepelt a ,story”. A Színész vidéki tur­nét hazudva feleségének, úgy akar bizonyosságot szerezni neje (a Színésznő) hűségéről, —• vagy éppen hűtlenségéről. — hogy test őr maszk baji veszi ostrom alá a féri „távollété­ben”. Mondhatni, ösztövér kis ötlet. S hogy mégis kitűnő szó­rakozást nyújt — ez Molnár Ferenc titka: játékos-kiélezett, szellemes-pergő párbeszédek, csillogóan, virtuóz módon megkomponált szituációk, elő­re sejthető, s mégis oly várat­lan fordulatok. Második lövés: (Vasárnap, 20.20.) TV-játék a jónevű francia bűnügyi darabíró, Ro­bert Thomas drámájából. Az ötvenes évek végén jelent meg egy francia színházi lap­ban a szokványtól kissé elté­rő bűnügyi dráma? amit egy éve Semsei Jenő ültetett át magyarra. Ez az író harmadik magyarországi bemutatkozása lesz — a Szegény Dániel és a Cyilkostársak színpadi bemu­tatói után — a televízió ezzel az izgalmas darabbal kedves­kedik nézőinek. Nem a tettes keresésével telik a cselek­mény, hanem azzal, hogy érez­zük, tudjuk — valami történni fog, s ha igen, mi ez, s ki fog­ja elkövetni? A tengerparti villában ifjú házaspár lakik — a középkorú párizsi detektív­felügyelő (Mensáros László) és ifjú hitvese (Almássy Éva) —. s az újdonsült férj igencsak féltékeny nejére, Figyeltetni kezdi. S ez nem bizonyult fe­leslegesnek, bár a feleség nem úgy hűtlen, ahogy ő sejtette. . 1500 légiós halt meg és 4000 sebesült meg az erőd­rendszer vasbeton falainál, a hivatalos veszteséglista sze­rint. Fennállása óta egységeit olyan megsemmisítő ve­reség sehol sem érte, mint Vietnamban, mert Dien Bien Phu csak egy volt, a légiót felőrlő küzdelmek sorozatá­ban. 1914 és 1918 között, az első világháborúban az alaku­lat 4000 embert vesztett. 1939 és 1945 között, a második világháborúban 9000 fehér kepis katona halt meg. 1946 és 1954 között a vietnami háborúban 10 382 légionárius esett el. 16. Történelmi méretű tömeggyilkosság Május 8-an, amikor Dien Bien Phu erődrendszeré­nek romjai fölött már a vietnami szabadságharcosok vö­rös zászlói lengtek, Genfben megkezdték az indokínai béke tárgyalását. A franciákat kijózanította a nyolcesz­tendős háború legnagyobb ütközetének elvesztése. Igye­keztek levonni a fájdalmas vereség következményét, fo­kozatosan kivonták csapataikat Vietnamból, a légiós egy­ségeket is hajókra rakták. Az irány: Észak-Afrika. A megtépázott alakulatokat Algír és Oran kikötőjéből tet­ték partra, innen Szidi bel Abbeszba szállították őket, hogy a halottak a sebesültek és a fogságba esettek helyére friss erőket szállítsanak. Megint csak azt történt, mint korábban annyiszor, oda vezényelték a légiósokat, ahol a lea rvóbb volt a helyzet. Hűen a hagyományokhoz, Négrie. tábornok mon­dásához: „Az a hivatásotok és én oda vezényellek ben­neteket, ahol meghalhattok.” 1954 november első napjának éjszakáján plakátok és röplapok jelentek meg Algéria városaiban és falvai­ban. Közölték a „Front de la Libération National” az FLN, vagyis a Nemzeti Felszabadulás Frontja kiáltvá­nyát, amelyben ezt követelték a franciáktól: „1. Hivatalos nyilatkozatban ismerjék el az algériai nemzetet, érvénytelenítsék mindazt a törvényt, rendeletet, dekrétumot, amely francia területté változtatja Algériát és tagadja az algériai nép történetét, nyelvét, vallását és szokásait. 2. Folytassanak tárgyalásokat a nép meghatalma­zott képviselőivel, de még előtte ismerjék el Algéria szuverenitását és területi egységét. 3. Állítsák helyre a bizalmat azzal, hogy szabadon bocsátanak minden politikai foglyot, érvénytelenítenek minden kivételes rendszabályt és megszüntetik az algé­riai hazafiak üldözését." A drámai hangú nyilatkozat így fejeződött be: „Súlyos feladatokat kell megoldanunk, ez megköve­teli a nép minden erejének és tartalékának mozgósítá­sát. A küzdelem hosszú lesz, de az eredménye nem két­séges!” Erre a jeladásra kirobbant a háború. Támadások ér­ték a francia csapatokat, a harc óráról-órára szélesedett. Algéria népe, amely már többször, nagy áldozatok árán próbálta meg visszaszerezni szabadságát, úgy érez­te, elérkezett a régóta várt lehetőség. 1945. május 8-án, amikor a hitleri Németország ösz- gzeomiott, a „Győzelem napján” több ezer ember gyűlt össze Constantine-ben, Szétif-ben. Ünnepelték a győzel­met, emlékeztek azokra az algériai katonákra, akik a Szövetségesek oldalán harcoltak, és egyúttal követelték azokat a jogokat, amelyeket a franciák ígértek nekik a háború alatt. Sortűz dörrent az algériai városokban és falvakban. Egy francia cirkáló parancsot kapott, hogy ágyúzza a partmenti vidékeket. Tűzparancsot kaptak az idegenlégió egységei, rendfenntartó alakulatai: lőttek minden eleven célpontra, férfira éppen úgy, mint gyerekre, nőre éppen úgy, mint öregre. Kímélet nélkül. Negyvenötezer algériai halt meg. Történelmi mé­retű tömeggyilkosság! Felzúdult a világ. Az egymást követő francia kor­mányok látszatengedményekkel akarták csökkenteni a nemzetközi felháborodást, de igazi szabadságot nem adtak Algériának. 1954 végén megkezdődött Algériában a szervezett fegyveres harc. Cherriere tábornok, a francia csapatok parancsnoka nehéz helyzetbe került. Erősítést kért Pá­rizstól. A franciák helikoptereket és páncélos alakulatokat vetettek be az algériaiak ellen. Cherriere csapatait vi­szont nagy kiterjedésű területen, s a legváratlanabb he­lyeken érte támadás. A parancsnoksága alatt álló egysé­geknek mindössze egy hányada volt légiós, ám minthogy ők szerezték a legtöbb tapasztalatot a gyarmati háborúk­ban, s értük volt a „legkevésbé kár”, őket vezényelték a legkényesebb pontokra. Üjabb érzékeny veszteségek ér­ték az alakulatot. Ezért az újoncok toborzása 1954 végén és 1955 elején fokozódó erővel folytatódott. Az ügynökök egyre több közép- és nyugateurópai városban jelentek meg 1955 tavaszán Svájc megelégelte, hogy polgárait is­meretlen személyek arra biztatják: lépjenek be a fran­cia idegenlégióba. A Manchester Guardian genfi levele­zője május 6-án ezt írta: „A svájci hadügyminisztérium április 26-án propa­gandahadjáratra kezdett a francia idegenlégió ellen. Azt mondják, hogy körülbelül kétezer svájci állampolgár szolgál a légióban és mintegy háromszáz férfi távozik él évente Svájcból, hogy belépjen az alakulatba”. 17. Togoly légiósok vallomásai Követelte a svájciak ellenszenvét a légióval szem­ben egy-egy hazatérő katona vallomása. A TAT című lap közölte egy fiatalember elbeszélését, aki Algériából tért haza. A volt légiós elmondotta, hogy az algériai nép sza­badságharcát a legnagyobb kegyetlenséggel fojtják el. — Egy razzia alkalmával — írja a fiatalember — bekerítettek egy falut, amelyben csak asszonyok és gyer­mekek tartózkodtak. Az idegenlégió mégis bestiális vér­fürdőt rendezett. Az egyik házban egy öregasszonyt és egy tíz év körüli kislányt találtak... Az akció sikertelen­sége miatt keletkezett haragot valakin le kellett vezetni. (Folytatjuk) — 46 — Jelenet aa „Irta aki mondja”:: című képesített rádiókabaréból (Péntek}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents