Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-25 / 69. szám

Minőséglánc Megyei döntőn: Nem ígérni — cselekedni akarnak Ez a találkozó kissé hosz- szabb nekifutással jött létre, mint az ózdiakkal Amikor a ZIM Salgótarjáni Gyára hi­degüzemének KISZ-szervezete a minőséglánchoz való csat­lakozásra szólította a Magne- zitípari Művek központi gyár­telepének ifjúsági szervezetét, szocialista brigádjait, az első válaszból, amit az igazgató és a KISZ-titkár írt alá — né­mi csodálkozás érződött. Mi­nőségi problémák? Hiszen egy év leforgása alatt mindössze kétszer volt reklamáció — mé­reteltérés miatt —, s a két cég, a ZIM és az MM egymás közt azt is rendezte. A hi­bás samott-téglákat árenged­ménnyel számolták el. Ez a mennyiség az évente szállí­tott 2600—2800 tonnából mind­össze ötvenkét tonnát tesz ki. A Tűzhelygyárban mosolyog­tak is, bosszankodtak is ezen. Mert, ha az ötvenkét tonna samott-tégla készáruba kerül, az ezer kályha. Tehát ezer vá­sárló is egyúttal. Akinek a „feje felett” így megegyeztek. Dehát nemcsak ennyi a h’iba. s jó. ha erről végre a Mag­nezitipari Művek munkásai, műszaki vezetői, kiszesei tu­domást szereznek itt, Salgó­tarjánban. Március 18-án érkezett Bu­dapestről a kis küldöttség: Gergely Andor termelési osz­tályvezető, Kiss Győzőné KISZ-titkár és Cserháti And­rás, a vállalat szocialista bri­gádmozgalmának szervezésé­ért, támogatásáért felelős sze­mély. Sajnos, „aktív” szocia­lista brigádvezetőt a pestiek nem hoztak magukkal. De a beszélgetés, a vita így is ki­bontakozott, s ha annyira nem is, mint az Ózdi Tűzállóanyag- gyár dolgozóival, végül is ter­mékenynek bizonyult. Két kifogás A Tűzhelygyár egyik kályha- és tűzhelyszerelő szocialista brigádjának vezetője, majd utána a szervezési osztályve­zető, a meo-főnók, és a gyár más képviselői elmondották, hogy a Magnezitipari Művek­ből származó samott-téglák ellen két alapvető kifogás van. Igaz, hogy kiégetés szempont­jából felülmúlják más tűzál- ióanyaggyárak termékeit, de egyes téglatípusok összetapad­nak, összeégnek. A szétválasz­tás kalapáccsal történik. Ez a brigádnak többletmunkát okoz, ráadásul a szétválasztás közben sok tégla megreped, összetörik. (Az anyagraktárban és a szereidében az is kitűnt, hogy akad bőven deformáló­dott, vagy repedezett tégla is.) A másik nagy hiba a kése­delmes szállítás. Ezzel kap­csolatban Persik Lajos tűz­helygyári mérnök a követke­zőket mondotta: — Tavaly januártól sok je­lentést írtam, amelyek hóna­pokon keresztül rendre azzal kezdődtek: nincs samott-tégla. Szinte egyetlen szállítmány sem futott be határidőre. A termelési - osztálynak az egyes termékek gyártási programo­zását a szerelés megkezdése előtt legalább két héttel el kell készítenie, hogy a kezdésre ki­tűzött napon minden alkatrész rendelkezésre álljon. Ha a szükséges anyagok, alkatrészek közül egy is hiányzik, a prog­ram felborul, a szerelőszala­got át kell állítani más ter­mék szerelésére. Ez vagy si­kerül, vagy nem. De minden­képpen kapkodás, szervezetlen­ség a következménye, ami az­tán a minőségben, de munká­saink keresetében is tükröző­dik. Ilyen körülmények között érthető, hogy még azoknak a téglaszállítmányoknak is örül­tünk, amelyeket más, normá­lis körülmények között selej­teztünk, vagy a reklamáció le­bonyolításáig félretettünk vol­A tények előtt meghajolni Azért aligha lehet a buda­pesti gyár képviselőinek szem­rehányást tenni, mert ezeket a hibákat nem fogadták túlzott lelkesedéssel. A tények előtt azonban meg kell hajolni. Ger­gely Andor termelési osztály- vezető ígéretet tett, hogy a minőségi kifogások okait felül­vizsgálják, s megkeresik a megoldás módját. A Magnezit­ipari Művek termelési kap­csolata a Tűzhelygyárral több évtizedes múltra tekint vissza. Legrégibb és legjobb vásár­lóik közt tartják számon a tarjániakat. Tűzhely- és kály- haidomgyártásuk ötven szá­zalékát ma is a ZIM Salgó­tarjáni Gyárából származó megrendelések teszik ki. Ilyen vevőt elveszíteni nem szabad, hiszen már az is érzékenyen érintette a központi gyáregy­séget, hogy a szokásos hat— nyolcszáz tonna negyedévi rendeléssel szemben 1969. első negyedében csupán négyszáz tonnára kaptak megrendelést Salgótarjánból. Éppen ezért arra is vigyáznak, hogy a ta­valyihoz hasonló késedelmes szállítások ne ismétlődjenek meg. Jelenleg már a Tűzhely­gyár második negyedévi igé­nyeinek kielégítésén dolgoz­nak. Cserháti Andor, a Mag­nezitipari Művek szocialista brigádjainak „patrónusa” a minőséglánc népszerűsítését, terjesztését vállalta, annál is inkább, mert — mint minden termék esetében — a kétkezi munkások nagyobb felelősség­vállalása, figyelme, akarása a minőség megjavításának alap­vető tényezője. A KISZ védnökséget vállai Általános tetszés fogadta Kiss Győzőné KISZ-titkár sza­vait: — Magam is egy nyerstégla­gyártó ifjúsági szocialista bri­gád „kültagja” vagyok, de mint ifjúsági vezető is jól tu­dom, fiatalságunkban milyen erős a vágy megismerni és tá­mogatni az újat. Annak is tu­datában vagyunk, hogy a mi­nőséglánc felkarolása, a kez­deményezés terjesztése növel­ni fogja a mi KlSZ-szerveze- tünk tekintélyét mind a mun­kások, fiatalabb, és idősebb korosztályai körében, mind a vezetők előtt. Éppen ezért KISZ-szervezetünk védnöksé­get vállal a kályha- és tűz­helyidomok minőségi problé­máinak megoldása valamint a szállítási határidők pontos megtartása felett. Azt máris bejelenthetem, hogy az ifjúsá­gi szocialista brigád, amely engem is tagjául fogadott, csatlakozik a minőséglánchoz, de mindent elkövetünk, hogy ugyanezt tegyék a többiek is... A két gyár ifjúsági Vezetői tervezik a két szervezet közt szocialista szerződés megköté­sét is. A két gyár dolgozói­nak, ifjúsági szervezetének képviselői közös levélben for­dulnak a Magnezitipari Mű­veknek alapanyagot szállító petényi és bánki agyagbányák dolgozóihoz. Az innen szárma­zó anyag minősége, tisztasága rendkívül ingadozó, s ez hát­rányosan befolyásolja a sa­mott-téglák minőségét. A Magnezitipari Művek kül­döttségének tagjai azzal távoz­tak: „Lehet, hogy ígéreteink, vállalásaink nem voltak látvá­nyosak, de nem is ez volt a szándékunk. Nem ígérni — cselekedni akarunk.” Csizmadia Géza T anácsköztársasági diákművészeti szemle Szombaton és vasárnap bo­nyolították le Salgótarjánban a tanácsköztársasági diákművé­szeti szemle megyei döntőjét. A kétnapos vetélkedő lezárt egy felkészülési szakaszt, a nyertesek az egri diáknapo­kon vesznek részt. Az immár hagyományossá vált diákművészeti szemléket a KISZ központi bizottsága szervezi azzal a céllal, hogy az iskolák ízelítőt adjanak intéz­ményük KISZ-szervezeteinek munkájáról, bepillantást en­gedjenek az iskola mozgalmi életébe és belső kulturális, ne­velő tevékenységébe. A mos­tani egri diáktalálkozó is lehe­tőséget ad majd arra, hogy az intézmények bemutassák a mai diákság szervezeti életét, munkáját, eredményeit, célja­it és felelevenítsék azokat a hagyományokat, amelyek a ré­gi diákéletet szépítették, előbbre vitték, és amelveknek a továbbélése esetleg több ro­mantikát, érdekességet jelen­tene a mai iskola életében is. A bemutatókra tíz kategó­riában lehetett nevezni. A me­gyei döntőt városi, járási szin­tű versenyek előzték meg. és az ott legiobb eredményt el­érők meghívást kaptak Salgó­tarjánba. Nem lenne szerencsés, ha külön-külön értékelnénk az elhangzott számokat. Inkább azokat a főbb pontokat érint­jük, amelyek mint hiányossá­gok, elég szembetűnőek vol­tak. Az első meglepetést az okozta, hogy a most lezajlott szemléken jóval kevesebben indultak, mint a korábbiakon Előfordult az is, hogy igen te­kintélyes tanulólétszámmal" rendelkező intézmények egyet­len versenyzőt sem küldtek a városi vagy járási döntőre. A MŰM 211. sz. Salgótarjáni Iparitanuló Intézetében több mint kétezer gyerek tanul, en­nek ellenére nem képviseltet­ték magukat a diákművészeti szemlén. Ugyanezt mondhat­juk a nagytó tonyi gimnázium­ról is. A balassagyarmati vá­rosi döntőn — és ez igen ör­vendetes — a város összes in­tézménye részt vett, verseny­zőket küldött. Talán nem is az érdektelenségben kell keres­nünk a hibát. Ha az egyik he­lyen méltányolni tudják a versenyen való részvételt, ak­kor másutt, miért nem fogtak össze’ Az idei művészeti szemlét a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak félévszázados jubileumá­val kötötték össze. Elgondol koztató — pontosan ezért — az a tény, hogy mindössze egyet-, len egy Tanácsköztársasággal foglalkozó művet hallottunk. Azt sem a legsikerültebb elő­adásban. Nem vitás, ha ver­senyzőket kell küldeni vala­milyen szemlére, bármikor ki­állíthatunk két-három vers­mondót. Ez talán abból a szemléletből következik, hogy a tananyagban szereplő ver­sekből kiválaszthatunk egyet, s máris kész a produkció. A dolgok ilyenformájú leegysze­rűsítése megtévesztheti a ta­nulók morális felkészülését, tévhitbe ringathatja őket. El­lenpéldaként Balassagyarmatot lehet felhozni, ahol a diákok éltek a válogatás lehetőségei­vel, saját világukat mutatták be, — ahogy az a kiírásban is szerepelt. Külön kell szólnunk a ver­sek kiválasztásából. Szembe­tűnő volt, hogy egyetlen mai költőtől sem hallottunk alko­tást. A mai magyar líra még­is közelebb áll fiatalságunk­hoz, minthogy olyan műveket adjanak elő, ahol kevésbé tudnak a mondandóval azono­sulni. Ha nem is szólaltattak meg a versmondók á Tanács- köztársasággal kapcsolatos verseket — ez eléggé negatív jelenség —> akkor legalább saját korosztályuknak, érzés- világuknak megfelelő műve­ket adhattak volna elő. A kétnapos versenyen a mar megszokott arcokkal ta­lálkoztunk. Kevés új tehetség jelentkezett. így nem alakul­hatott ki egészséges verseny­szellem. A diáktalálkozó mindé, szinten lehetőséget adott arr. hogy a fiatalok szabad ideje a szocialista kultúra értékei vei, a szórakozás új, fiatalom, igényes formáinak kialakít:, sával tegyük gazdagabbá, tar talmasabtó. élmén.vszerőbb Nevelőmunkánk csakis ígv hét valóban a személvisé sokoldalú kibontakoztatás­nak eszköze. Pedagógusai:: feladata, hogy éljenek ezekk«. a lehetőségekkel. A befektc tett munka egyáltalán ner vész el: megéri az iskolákn; . és a tanulóknak is. Remélje... hogy a legközelebbi diákrrr vészeti szemlén sokkal több résztvevővel és alaposabb, igényesebb felkészítő munká­val fogunk találkozni. A versmondók. irodalmi színpadok, népitánc-egyutte- sek, énekkarok és hangszeres szólisták vetélkedőjén a zsűri aranyfokozattal jutalmazta az alábbi versenyzőket: Csabi Judit, Fodor Marianna, Léná­val Katalin — szavalat; Balassi Bálint Gimnáziumi irodalmi színpada, a Balass Bálint Gimnázium paródia- együttese; a hangszer szólisták közül Paulusz Györgyi, Kovái esik András, Deák Pálma; a kisterenyei gimnázium népi- tánc-együttese és a Furák Te­réz Leánykollégium népitánc­együttese. M. Zs. Napirenden ax idei program Az idei tervet tárgyalják a szécsényi járás 'termelőszövet­kezetei ezekben a napokban. Az országos és helyi ünnep­ségsorozat sem akadályozza a gazdasági munkát, hiszen az idei év legfontosabb növény- termesztési és állattenyésztési tennivalóit vitatják meg. Ma délelőtt például a nagylóci közös gazdaságban tárgyalja meg a tagság az idei tervet, majd titkos választással veze­tőséget választ, mivel a régi vezetőségnek lejárt á megbí­zatása. Ugyancsak ma tanács­koznak a termelőszövetkezeti tagok a litkei és a ludányha- lászi tsz-ben is. Ez utóbbibair külön-külön a három üzem­egységben részközgyűléseken vitatják meg az idei feladato­kat. A járásban a tervtárgyaló közgyűlések április elején be­fejeződnek­Hatékonyabb szakszervezeti munka Vezelőségválasztó küldöttgyűlés a megyei tanácsnál A szakszervezeti munka ha­tékonyabbá tételéről, a kap­csolatok kiszélesítéséről, az együttműködés fokozásáról és az elkövetkező fontos felada­tokról tárgyalt tegnap délelőtt a Nógrád megyei Tanács Szakszervezeti Bizottságának vezetőségválasztó küldöttérte­kezlete. A küldöttértekezlet meghallgatta és megvitatta a szakszervezeti bizottság két­éves munkájáról készített be­számolót­A jövőben a szakszervezet az eddiginél is fokozottabb mértékben működik közre az állampolgárok ügyeinek — törvényes keretek között tör­ténő — gyors, pontos, hatá­rozott intézésében. Ellenőrzi a fogadónapokon felmerült panaszok, bejelentések sorsát. A munkahelyi demokrácia kibontakoztatása érdekében a szakszervezeti bizottság éven­ként egy-egy alkalommal megtárgyalja a munkaérte­kezletek megtartásának, va­lamint az elhangzott javasla­tok megvalósításának helyze­tét Kidolgozza és a helyi vi­szonyokra alkalmazza a szoci­alista munkaverseny formáit. Bevezetik a szocialista bri­gádmozgat mat a beruházási ■ vállalatnál, a gépkocsivezetők­nél. a gépkocsijavító műhely­nél. valamint a kisegítő ál­lományban levő fizikai dol­gozóknál. A szakszervezeti bizottság segítséget nyújt a jutalmazás rendszerének továbbfejleszté­séhez. A lehetőségek szerint megvalósítják a kiemelkedő munka — köztük a társadalmi munka — fokozottabb anyagi elismerését. Ugyancsak aktív segítséget nyújt a szakszer­vezeti tagok lakáshelyzetének javítására tervezett intézke­dések megvalósításához. A tervek szerint tovább fejlesztik az üdültetés rend­szerét- Ennek érdekében üdül­tetési albizottságot hoznak létre, amely minden esetben érvényre • juttatja és gondos­kodik az üdültetés feltételei­nek betartásáról. Ugyanakkor szorgalmazza egy újabb üdü­lő létrehozásál a Balaton partján, és a lehetőségekhez mérten közreműködik a kül­földi csere üdültetések rend­szerének bővítésében. A szakszervezeti bizottság irányító munkájának javítá­sára új információs rend­szert dolgoznak ki. Ez le­hetővé teszi, hogy a tag­ság minél előbb tudomást szerezzen a szakszervezet ve­zető szerveiben történt dön­tésekről, és ugyanakkor a szakszervezeti tagok vélemé­nye is a lehető legrövidebb úton kerül el a vezetőséghez. Faluról falura Majd a gyerekek Nemitiben ma aligha akad izgalmasabb beszédtéma az óvodánál. Nemrégiben, a vég­rehajtó bizottság ülésén, ami­kor az anya- és csecsemővé­delemről tanácskoztak, még olyanok is utána kérdeztek, akiknek nincs óvodás korú gyermekük. Ennél aztán nem is kell hitelesebb bizonyíték, hogy az új otthon iránt ugyancsak megnőtt az érdek­lődés. A gyerekek Danyi Balázsaié kilenc éve óvónő a községben. Ö igazán tudja, mennyire más volt a helyzet még néhány évvel az­előtt is. Valósággal kongott az ürességtől az épület. A köz­ség vezetői is arról beszéllek: kevés a gyermek, becsukják az óvodát. Most meg az lenne a legjobb, ha kitágíthatnál: a falakat, hogy befogadjanak minden jelentkezőt. Az óvónő, meg Danyi Ignác, a község fiatal talpraesett tanácstit­kára nem győzi türelemre in­teni a mamákat: bizony még vámiok leéli. Azoknak a gyermekeknek van elsőbbsé­gük, akik az idén iskolába mennek. Pedig a gyermekek száma most sem több, mint a koráb­bi években volt. Mondják, az iskola felső osztályaiban nincs még 100 tanuld» se*». Nemei­ben régen nem „divat”- már a nagy család. A 30—40 évesek korosztályában alig akad aki­nek három, vagy ennél több gyermeke van. Az viszont igaz, hogy a szülők megtesz­nek mindent, amire csak az emberi erőből futja, hogy egészséges, nyugodt otthon­ban növekedjenek emberré a gyerekek. Danyi Ignác, a tanácstitkár sokat és szívesen beszél arról a gondoskodásról, amellyel a faluban várják a születendő apróságokat- Még a tanácson is lázas készülődés folyik. Ugyanis a szülők tetszését hi­hetetlen gyorsan megnyerte a társadalmi névadó ünnepség. Csaknem valamennyi újszü­lött így nyeri el nevét Nemti- ben. A tanács meg igyekszik széppé, emlékezetessé termi ezt a napot. A házak A többi aztán a szülök dol­ga. A tanácstitkár „haza be­szél”- Maga is egy eleven sze­mű, fekete apróság édesapja. Maradhattak volna otthon a szülőknél is. Tágas, szép ott­honban élnek az öregek. Ö azonban addig nem nyugodott, amíg fel nem építette a maga házát. így tették ezt a testvé­rei és így teszik ezt a faluban a fiatal házasok mind. Ahány gyerek annyi ház, Nemtiben ma 430 lakóházat számlálnak. A község lélekszámú 1200 kö­rül van. Mondják: a családvédelmi törvény, a mamák és a kisba­bák érdiekében hozott intézke­dések jótékony hatása érezhe­tő a községben is. A védőnő hét leendő kismamával be­szélt erről. Közülük hatan he­lyeslik, s igénybe is veszik a gyermekgondozási segélyt. A községi tanács a maga mód­ján segít a kismamáknak, hogy kevesebb legyen a gyer­mekneveléssel járó gondjuk. Ahogy Danyi Ignác magyaráz­za, ha a falakat nem is tudják kitágítani, felújít­ják, szépen rendbe hozzál: az óvodát- A nagybátonyi köz­séggazdálkodási vállalat munkatársai egy esztendeje dolgoznak rajta. Ráköltenek több mint félmillió forintot, s megszépül, megfiatalodik a 60 esztendős épület. Közmű - vesítik, kifestik a falakat, új játékokat, hintákat szerelnél; az udvarra is. Ügy tervezik, hogy április elején már bir­tokukba vehetik a g^rekek. Egyelőire negyvenötén, de ha engedélyt kapnak a járástól, akkor több apróságnak is helyet biztosítanak az óvodá­ban. A változások elkezdődtek, s folytatódnak tovább. Ha min­den úgy sikerül a valóságban, ahogy most a tervek kiala­kultak a fejekben, akkor egy­két évtized múltán rá sem lehet ismerni Nemtire. Falu­központ lesz. Szuha és Dorog- háza központja is. Művelődési otthon, orvosi rendelő, ta­nácsház, pályaudvar. Ilyen el­képzelések szerepeinek a ter­vekben. amelynek elkészítése 135 ezer forintba került. Az építkezésre több milliót for­dítanak majd. A község Nemtiben nincsenek milliók, de a falubeliek azért nem tét­lenkednek. Azt csinálják, ami­re az erejükből futja. Tizenkét évvel ezelőtt még Nemtiber. volt a járás legszebb, legmo ­dernebb művelődési otthona. Azóta más a helyzet. Az épü­let falaival együtt kopott el a. jelző is. Most felújítják az épületet. A moziüzemi válla­lat normál méretűre cseréli a keskenyfi-lmű mozit- A mun­kát már elkezdték, és május­ra teljes egészében elkészül­nek vele. Javítják az utakat, gyalogjárókat építenek. A fa­lu szélére új boltot építenek. Ezek egészen közéli elkép­zelések. Ha megvalósulnak, a fiatalok, az öregek egyaránt hasznát veszik. Hanem a táv­latot mutató elképzelések megvalósításához idő kell. Azoknak majd csak a mosta- fi fiatalok, gyerekek örülhet­nek. Vincze Istvaanc NÓGRÁD — 1969. március 25., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents