Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
Távirat érkezett a megyei tanács végrehajtó bizottságához is testvérmegyénkből. A félévszázados évforduló alkalmából a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Kakuk József KISZ alapszervezete táviratban köszöntötte a Szovjetunió magyarországi nagy- követségét, s táviratban üdvözölték az üzem fiataljai a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát. Táviratok az évfordulóra A Tanacsköztársasag kikiáltásának félévszazados évfordulója alkalmából számos távirat érkezett megyénk politikai, társadalmi és gazdasági vezetőihez. „A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának, Jcdlicska Gyula elvtársnak, SALGÓTARJÁN Szívből köszöntjük és gratulálunk Önnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak, a megye összes dolgozójának a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásánál 50. évfordulója alkalmából. Nagyon örülünk a magyar nép gazdasági és kulturális téren elért sikereinek. Kedves Elvtársak! További munkájukhoz szívből kívánunk sok sikert, s érjenek el mind nagyobb eredményeket a szocializmus építésében, a béke és a népek barátságának erősítésében. A kemerovói megyei pártbizottság nevében A. F. JESTOKIN” „NÖGRAD Szerkesztősége. SALGÓTARJÁN Azon a napon, amikor a testvéri magyar nép a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját ünnepli, fogadják legszívélyesebb üdvözletünket. Kommunista üdvözlettel: A KÜZBASZ újságírói” „A KISZ Nógrád megyei Bizottságának SALGÓTARJÁN A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója napján a megye fiataljainak küldjük legjobb kívánságainkat. További sikereket kívánunk a szocializmus építésében. Erősödjenek a barátság szálai a ?cét ország ifjúsága között. A Komszomol Kemerovó Területi Bizottsága” Kedves Barátaim! Engedjek meg, hogy az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a szovjet kormány és az egész szovjet nép nevében tolmácsoljam a testvéri magyar népnek leg- szívélyesebb üdvözletünket és jókívánságainkat a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50- évfordulója alkalmából. Az üdvözlet szövegét, amelyet L. X. Brezsnyev, N. V. Podgornij és A. N. Koszigin elvtársak írtak alá, közvetítette a moszkvai rádió, közölték a szovjet lapok és az önök sajtója is. — A szovjet emberek mélyen emlékezetükbe vésték a kiváló magyar kommunisták nevét, önfeláldozó tetteit, amelyekkel hozzájárultak a szocializmus ügyének sikeréhez. Országaink dolgozóinak a közös ellenség elleni harca, sak tízezer magyar internacionalista közvetlen részvétele az Októberi Szocialista Forradalomban és az oroszországi polgárháborúban megteremtette népeink barátságának szilárd alapját. Ezt követően méltatta a magyar internacionalisták hősi harcát, s elemezte milyen okok vezették a magyar kommunistákat a Tanácsköztársaság életre hívására. Majd kitért a szocializmus építésénél; jelenlegi kérdéseire. Ezután a következőket mondotta: — A szovjet—magyal- viszony jó példája az igazi baráti, testvéri és államközi kapcsolatoknak. Ez annyit jelent, hogy megvalósul az, amiről 50 évvel ezelőtt Oroszország kommunistái és a Magyar Tanácsköztársaság hősei álmodtak, amire ők törekedtek. A továbbiakban hangsúlyozta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé budapesti ülésének jelentőségét, majd kiemelte; — Ne feledkezzenek meg az imperialisták arról, hogy ma nem 1919-et írunk. Ma a hatalmas szocialista közösség áll szemben a reakció cselszövéseivel. A Varsói Szerződésben résztvevő országok nemcsak népeik forradalmi vívmányainak megvédésére képesek, hanem arra is, hogy megsemmisítő csapást mérjenek mindenkire, aki merényletet próbál elkövetni e vívmányok ellen. Befejezésül a következőkei mondotta: — Mi, a Szovjetunió kommunistái, összes dolgozói önökkel vagyunk a nagy és fontos problémák megoldásában, akár nemzetközi jellegű kérdésekről van szó, akár olyanokról, amelyek az országaink közötti kölcsönös kapcsolatokat érintik- Közös céljaink érdekében a jövőben is minden vonalon erősíteni és bővíteni fogjuk harci szövetségünket és testvéri barátságunkat, ami fél évszázaddá:' ezelőtt született Oroszország és Magyarország népei között * Friedrich Ebert az NDK Santo Faltan, a csehszlovák, Piotr Jaroszewicz a lengyel Gheorghe Apostol, a román kormányküldöttség nevében szólalt fel. Ezután felolvasták a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének levelét. Az ünnepi ülég Losonca Pál zárszava után, az Internacio- tsálé hangjaival ért véget J Ünnepi ülés a Parlamentben (Folytatás az í. oldalról) dolgozó osztályok társadalmi forradalmát, megvédi az ország függetlenségét, és a szocializmus új világába vezeti el nemzetünket. 1919-ben, alig másfél évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után — o világon másodikként, Magyarországon győzött a proletárdiktatúra. A hatalom megszerzése nem „békés benövéssel”, hanem éles osztályharcban ment végbe, amelynek során a fiatal kommunista párt rövid idő alatt a szocialista forradalom célja és programja mellé tudta állítani a társadalmi és politikai változást sürgető munkás, paraszt, értelmiségi és katona tömegeket, létrehozta új hatalmi szerveit: a munkás- paraszt és katona-tanácsokat, s a hatalom központi szervét, — a Forradalmi Kormányzótanácsot. A burzsoázia azonban már a proletárdiktatúra első napján, összefogva a nemzetközi reakció erőivel, megkezdte az előkészületeket arra, hogy „békés vereségüket” — fegyveres győzelemmé változtassák — de végülis csúfos vereséget szenvedlek. Á dolgozók érdekében Ezután Kállai elvtárs ismertette a Tanácsmagyarország fennállásának dicsőséges 133 napja alatt hozott intézkedéseket, amelyek mind a munkások, a parasztok, az értelmiségiek — a dolgozó ember javát szolgálták. Szabad választásokat először ekkor, 1919 áprilisában tartottak Magyarországon. Ekkor szavaztak Magyarországon először a nők és a 18 éven felüli fiatalok. A Tanácsköztársaság köztulajdonba vette a kisipar kereteit meghaladó ipari, bánya- es közlekedési üzemeket, s azokat az egész proletariátus vezetése és az illető üzem munkásságának"^ ellenőrzése alá helyezte. Kimondta: nem lehet földtulajdona annak, aki nem dolgozik. Magyarországon ekkor iktatták először törvénybe a nyolcórás munkanapot, bevezették az évi fizetéses szabadságot, kiterjesztették a társadalombiztosítást minden dolgozóra. Megszűntek a rangok, címek és kiváltságok. Megnyíltak a nép előtt a korábban csak az urak, a tehetősek számára fenntartott parkok, múzeumok, színházak, könyvtárak. A dolgozóké és gyermekeiké lett a Balaton, s az ország minden természeti szépsége. A tanácshatalom kivette az iskolákat az egyházak kezéből. A közművelődési népbiztosság bevezette a kötelező nyolcosztályos oktatást: iskolareformot dolgozott ki és megnyitotta az egyetemeket a munkás- és pa- rasztfiatalok előtt. Az ellenség összefog Ä Tanácsköztársaság példamutató előrelátással oldotta meg az előző évszázadok történelmének sorsdöntő kérdését: a magyarok és nemmagyarok — közöttük szlovákok. románok, szerbek, hordátok — kölcsönös viszonyát. Lemondott az úgynevezett „területi integritásról”, elismerte a Kárpát-medence népeinek önálló államalkotói jogát, önrendelkezést és békét hirdetett anélkül, hogy lemondott volna a magyar nemzeti önrendelkezésről. Ugyanilyen internacionalista állásponton voltak a cseh, a szlovák, a román, a szerb, a horvát munkásosztály legjobbjai, a formálódó kommunista pártok későbbi tagjai. Sajnos azonban nemzeteikre gyakorolt politikai befolyásuk akkor még nem volt elegendő ahhoz, hogy megtörje saját burzsoáziájuk — s ezzel a nacionalizmus uralmát. Ezért játszhatta el a cseh és főként a román burzsoázia az antant-imperializmus ütőkártyájának szerepét a Tanácsköztársaság ellen indított intervencióban. Így történt, hogy 1919. tavaszán az antant fegyveres harcot indított a magyar szabadság elfojtására. Á szocialista haza védelmében Rövidesen a Tiszánál és északon Salgótarjánnál, Mis- kolcnál, Kassánál vívott harcokban megszületett a Vörös Hadsereg — az első szocialista magyar állam néphadserege. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség legjobb képviselői most fegyverrel a kézben keltek a szocialista haza védelmére. A Tanácsköztársaságot azonban 133 napi csodálatos alkotó munka és elszánt önvédelmi harc után a belső reakció és az opportunista árulókkal szövetkezett imperialista túlerő leverte. A Horthy-rendszer rémtettei A kapitalizmus ezután ideiglenesen stabilizálódott —, és ugyanezzel a segédlettel restaurálták a népelnyomó tőkés rendszert hazánkban is. A magyar uralkodó osztályok — mint Dózsa György óta már annyiszor — ismét elkövették a legsúlyosabb nemzetárulást: idegen hatalmakkal szövetkeztek saját uralmuk helyreállítására. A magyar burzsoázia és földbirtokos osztály most is azt tette, amit minden, a történelem által már pusztulásra ítélt osztály tett: véres megtorlással akarta megállítani az idő kerekét, azt gondolván, hogy a forradalmárok meggyilkolásával kiirthatják magát a forradalmat is. 1919. augusztusa után a rémuralom, a törvénytelenségek, a tömeggyilkosságok, s tiszti különítmények garázdálkodásának évei következtek, Horthy Miklós vezérletével. A magyar uralkodó osztályok ettől kezdve nemcsak fizikái megtorlással: bitóval sortűzzel és börtönnél, hanem a szellemi elnyomás fegyvereivel, ideológiai és propaganda- eszközökkel, az iskolai oktatással és neveléssel arra törekedtek, hogy kiirtsák a magyar nép tudatából a Tanács- köztársaságnak még az emlékét is. Új helyzetben A hazai és nemzetközi viszonyok változása, s különösen a fasizmus előretörése a szocializmusért vívott harc új feltételeit hozta létre. Az osztályharcban első helyre a fasizmus és a német imperializmus elleni harc, a nemzeti függetlenség védelme, a háború elleni küzdelem, s az ország demokratikus átalakítása került. Ennek egyedül járható útja a munkásosztály vezette széles, demokratikus, antifasiszta egységfront megteremtése volt, amely azonban egy percre sem jelentette a Tanácsköztársaság eszméinek, a szocializmus céljainak feladását! Éppen ellenkezőleg! 1945-ben az antifasiszta koalíció legyőzte a fasiszta tömböt. Ennek során a Nagy Október szülötte, a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege felszabadította hazánkat a német és a magyar fasizmus rabigája alól. Ehhez a magyar munkásosztály vezette antifasiszta erők hozzájárultak ugyan, de a felszabadítást önmaguk elvégezni nem tudták. Amire tehát 1919-ben hű szövetségeseinknek és osztálytestvéreinknek, a Szovjetunió dolgozóinak még nem volt elég i erejük és lehetőségük, megtették 25 évvel később: fegyverrel siettek a magyar munkás- osztály segítségére. A felszabadulást követő évek óriási társadalmi, gazdasági és politikai fellendülését, a romba dőlt ország gyors helyreállítását, és a társadalom átalakítását többek között az is elősegítette, hogy a fasiszta terror alól felszabadult tömegekben azonnal életre kelt a 25 év előtti — folytatásra váró — néphatalom emléke, hogy a Szovjetunió népünk szemében nemcsak a kis népek iránti jóindulatú nagyhatalom, hanem a negyedszázaddal előbb megismert jó barát, hű szövetséges, a régről ismert idősebb, tapasztaltabb osztálytestvér is! Pártunk és népünk okult a Tanácsköztársaság s a felszabadulásig eltelt 25 év harcának tapasztalatain. Világossá vált, hogy csakis egy egységes, a tömegekkel egybeforrott, marxista—leninista párt lehet a szocialista forradalom vezető-irányító ereje. Sikerült is megbonthatatlanná tenni a továbbhaladás legfontosabb társadalmi erejét: a munkás- paraszt szövetséget! Kállai Gyula ezután visszapillantást nyújtott hazánknak az elmúlt két és fél évtized alatt elért ipari, mezőgazdasági és kulturális fejlődésére. A felszabadulás óta iparunk tízszeresére nőtt. De megváltozott a magyar falu élete —, s más lett a magyar parasztság is. A munkásosztály hü szövetségese megértette az idők szavát, s a legnehezebb időkben is kitartott a munkás- osztály, s a szocializmus eszméje mellett. Ma hazánkban négyszer any- nyi szellemi dolgozó van, mint a háború előtt —, s ez is kevés. Az egyetemeken nyolcszor annyian tanulnak, mint 1938-ban. Az állam a tudományos intézmények sokaságát hozta létre, s tekintélyes ösz- szegeket fordít a kutatások fejlesztésére. Értelmiségünk társadalmi szerepe megnőtt, a munkásosztály és a parasztság legfontosabb segítőtársa lett a szocialista haza építésében. Támadás a Tanács* köztársaság emléke ellen A Tanácsköztársaság Igaz, történelmileg hű, és eszmeileg helyes értékelésén munkálkodva nemcsak a forradalomra szórt ellenséges, nyíltan ellen- forradalmi, nacionalista, reformista rágalmakat, és harmadik utes tévedéseket, hanem sokszor a saját sorainkban jelentkező eszmei-politikai zavarokat is le kell küzdenünk. Az 1956-os ellenforradalmi kísérlet merénylet volt a Tanácsköztársaság emléke ellen is. Ma már tudjuk, hogy az 56-os ellenforradalmi felkelés mögött olyan politikai erők állták, amelyek közeli rokonságban voltak a Tanácsköztársaságot belülről bomlasztó árulókkal, a kívülről rátámadó imperialistákkal, és a bukását követő véres fehérterror- rai. Szórás egységben — Most a pártunk IX. kong- 1 resszusán elfogadott politikai i irányvonalnak megfelelően a i szocializmus teljes felépítésén, , a kommunista társadalom első szakaszának. megvalósításán l dolgozunk. Ebben a nagy mun- i kában — a szocializmus tel- < jes felépítésére szövetkezett osztályokon és rétegeken belül ma hazánkban több nemzedék egységben, és jó egyetértésben munkálkodik együtt. Közben felnőtt társadalmunkban egy újabb nemzedék, amely már olyan természetesnek és nélkülözhetetlennek tekinti a szocializmust mint a levegőt, s éppen ezért tovább akar menni azon az úton, amelyen a megelőző nemzedékek elindultak. A munkásosztály és a kommunista pártok a fejlett tőkés országokban is nagy befolyást gyakorolnak a nemzet életére. Azokban az országokban pedig, ahol győzött a szocialista forradalom, a munkás- osztály politikája — állami politika lett. Harcban az imperializmussal A társadalmi előrehaladás, az imperializmus korlátozása, és visszaszorítása, az emberiség békés fejlődésének biztosítása azonban — mint 1919- ben, úgy most is — egységet követel a nemzetközi munkás- osztálytól, és élenjáró osztagaitól, a kommunista pártoktól. Sajnálatos, hogy napjainkban a szocialista országok, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom egysége megbomlott. Ismeretes, hogy Kínában, a Mao köré tömörült csoport, szakítva a proletár internacionalizmussal, feladatát ma .nem az imperializmus elleni harcban, hanem a Szovjetunió, és a szocialista közösség elleni egységbontó akciókban látja. A magyar nép elítéli a kínai provokációkat. Meggyőződésünk, hogy a világ összes haladó erői is hasonlóképpen cselekszenek, és szolidaritásukat fejezik ki a Szovjetunióval, a nemzetközi béke legfőbb védelmezőjével. Az Egyesült Államok kormánya immár nyolc esztendeje folytatja népirtó háborúját Vietnamban. Napjainkban a Közel-Kelet is az ismétlődő agressziós cselekmények színtere. Az imperializmus, Izrael agresszív militarista köreit támogatva, a területi hódítás útjára lépett, s a haladó arab rendszerek megdöntésére, társadalmi vívmányaik megsemmisítésére törekszik. Minden erővel a békéért Az imperializmus nemzetközi helyzetet élező politikájának szemtanúi vagyunk földrészünkön, Európában is. A NATO a katonai erő fokozásával, a német kérdés kiélezésével, népek akarata és érdekei ellenére itt is növeli a feszültséget, és a csendőr szerepét akarja betölteni. Az imperializmusnak ezek a törekvései azonban kudarcra vannak ítélve: a világban gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus, a béke, a társadalmi haladás híveinek javára. Ezt demonstrálja a szocialista országok esetében a Varsót Szerződés tagállamainak most megtartott budapesti ülése, amelyen határozatot fogadtak el, hogy a szocialista országok az imperializmus elleni harcban továbbfejlesztik a Varsói Szerződés szervezetét, és védelmi erejét, növelik a szocialista országok egységét, és összeforrottságát. Egyúttal újabb felhívással, pozitív javaslatokkal fordultak Európa országaihoz, hogy járuljanak hozzá az államok közötti együttműködés kiszélesítéséhez és a kontinens biztonságának megszilárdításához. Ez felel meg a népek érdekeinek, Tisztelt ünnepi ülés! — Megemlékezesünk a Tanácsköztársaság megteremtésének 50. évfordulójáról tehát kötelezettségvállalás is a harc további folytatására — a szocializmusért. a békéért, a társadalmi haladásért az egész világon. Tizennégy szocialista országban, közöttük hazánkban, már a munkásoké, a parasztoké, az értelmiségieké a győzelem! Legyünk továbbra is szilárdak, és a nemzetközt béke megszilárdításában újabb és újabb győzelmeket aratunk! Éljen a magyar nép forradalmi vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a Tanácsköztársaság ügyének méltó folytatója: a Magyar Népköztársaság! Éljen és erősödjék a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége! Éljen a proletár internacionalizmus! D. Poljanszkij beszéde
