Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
Egy tanácskozás margójára Igények és érdekek a felnőttoktatásban „Munka és művelődés: a marxizmus—leninizmus társadalomelméletének két alapkategóriája. A munka jellegének átalakulása a szocialista fejlődés keretei között a munka és a művelődés összekapcsolását igényli, mindenekfelett a munka alkotó jellegének fejlődése nyomán. A műveltség az ember elsőrendű termelőerő-tartozéka azáltal is, hogy az ember termelési tapasztalatat maguk is belefonódnak a munkavégző képességbe. A szaktudás, a felkészültség, az altalános műveltség, a szakmai műveltség ezen az úton fejlődik gyorsuló ütemben közvetlen termelési faktorrá. A művelődés, mint a szakképzés forrása a kultúrforradalom eszközeként közvetlen termelési tényezővé válik.” A marxista társadalomelméletnek ez a tétele képezte a közelmúltban a Dunaújvárosban megrendezett felnőttoktatási konferencia eszmei vezérfonalát. Az ország minden részéből összesereglett intézményvezetők, tanulmányi felügyelők, gyakorló tanárok, művelődési szakemberek két napon át folytattak eszmecserét a felnőttoktatás időszerű kérdéseiről. Az Országos Pedagógiai Intézet, valamint a Dunaújvárosi önálló Dolgozók Iskolája által kitűnően szervezett tanácskozás a szakemberek helyi tapasztalataira építve sok általános érvényű megállapításban regisztrálta a pillanatnyi helyzetképet és foglalta össze a feladatokat, ezzel mintegy előkészítve a következő felnőtt- oktatási kongresszust. A felnőttek iskolai rendszerű oktatása szerves része kulturális forradalmunknak — hangsúlyozták az előadók és felszólalók, — hiszen lehetőséget nyújt mindazok számára, akik tanköteles korukban valamilyen oknál fogva nem tanulhattak, mulasztásuk pótlására. A. korszerű alapműveltség pótlásán túl azonban segítséget ad ahhoz is, amit a gyors politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés a felnőttektől megkövetel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók általános iskoláiban folyó oktatás mindkét feladatának eleget téve mái’ elérte tevékenységi maximumát a 60-as évek elején, közepén, és bár még mindig rendkívül magas az alulképzettek száma — országos szinten mintegy 2,5 millió 45 éven aluli nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel — az állami és tömegszervezetek előkészítő és szervező munkája ellenére tendenciózus jelenséggé vált a- dolgozók általános iskoláiba járó felnőttek számának állandó csökkenése. A létszámcsökkenés okai között első helyen objektív tényt említhetünk: azok, akik munkaköri kötelességük, (egyéni belátásuk, szülői öntudatuk és egyéb okok) miatt hajlandóak voltak ebbe az iskolatípusba beiratkozni, már többnyire megszerezték az általános iskolai végzettséget. Általános panaszként hangzott el. hogy az üzemek, vállalatok nem teszik érdekeltté dolgozóikat a bizonyítvány megszerzésében, sőt munkavállalás esetén sem mindig kérik az iskolai végzettséget igazoló okmányok bemutatását. Erre utalnak az iskolák irodáiban heverő bizonyítványok százai, amelyek értéktelennek látszanak tulajdonosaik szemében. (Salgótarjánban is őriznek pár száz „gazdátlan” bizonyítványt). Sajnos a beiratkozottak sem mindig jutnak ed a vizsgákig, beszámolókig, mert a tanév folyamán lemorzsolódnak. A munkahelyek ugyanis nem tartják a kapcsolatot az iskolával, nem ellenőrzik rendszeresen az iskolalátogatást. nem kérik számon a mulasztást. Vajon gondol-e például a művezető' arra, hogy felületes magatartásával valójában ő maga gátolja a termelés fejlesztését, hatékonyságának növekedését? Nem látia. hogy a perspektivikus érdeket feltétlenül alá kell rendelni a pillanatnyi érdek látszólagos naev hatalmának. Hiszen a technikai-tudományos forradalom követelte műszaki bázist csak megfelelő alapműveltséggel rendelkező dodgo- zőkkai lehet megteremteni. Az automatizált munka is komplex ismereteket követel, a szakismeret pedig csak az általános műveltségre épülve jelent igazán értéket. A társadalom gyors fejlődése ugyanakkor azon is múlik, hogy a szocialista termelési viszonyok között milyen gyorsan alakulnak az emberek maguk is szocialistává. Milyen érdek vonzza a felnőttet az iskolába? Az országos tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulásra buzdított átlagember nem lát vonzerőt az iskolába való beiratkozásra. Alapműveltsége hiányából következik, hogy nem tudja végiggondolni a tanulással majdan járó előnyöket és nem vállalja a kétségtelenül áldozatot követelő munka utáni vagy előtti tanulást. A kérdés tehát az: hogyan tovább? A konferencia résztvevői a választ az alábbiakban fogalmazták meg: a távlati fejlődés követelményeinek megfelelően az általános iskolai felnőttoktatás továbbra is egyik lényeges elemét kell. hogy képezze művelődési rendszerünknek. A társadalmi érdeket, elvárást tudatosítani kell a munkaadók körében is. akik viszont főként a dolgozók anyagi érdekeltségének megteremtésében válhatnak e mozgalom igaz segítőivé. A beiskolázás korábbi kollektív jellege helyett most már az egyéni ráhatás, meggyőzés eszközéhez kell folyamodni. Meg kell szüntetni — és ez már a rendes korúakat oktató iskolák feladata — az alacsony iskolai végzettség újratermel é'°t. felmentések korlátozatlan ságát. ■ A már érvényben levő reform-tankönyvek, valamint a közeljövőben megjelenő ú.> tanterv és utasítás az életkori követelmények messzemenő figyelembevételével készültek. Módszertanilag is felnőttek igényeihez kell igazodni A jövőben még intenzívebbé válik a felnőttoktatás és a népművelés kapcsolata. (Salgótarjánban is a napokban indul az Öblösüveggyár Művelődési Házában a Népművelési Intézet irányításával magánvizsgára előkészítő tanfolyam). Eredményes kél napot töltöttek együtt a felnőttoktatás irányító új, szocialista városunkban, tapasztalataik kicserélése és az új feladatok körvonalazása minden bizonnyal hamarosan a felnőttoktatás gyakorlatában is érződni fog. Csongrády Béla Agrármozgalmak Nógrád megyében 1918 őszén, 1919 tavaszán 1918-cal a magyar mezőgazdaság végleg és visszavonhatatlanul megindult a kapitalista fejlődés útján- Ezt a fejlődést azonban jelentős feudális teher, a hűbéri társadalomnak elsősorban a birtokviszonyokban és a munkaszervezetben tovább élő maradványa gátolta. A magyar polgári forradalom befejezetlen, felemás volta következtében a feudális eredetű nagybirtokrendszer, s ezzel párhuzamosan a parasztság földéhsége szinte változatlanul megmaradt az első világháborúig. A háború a szegényparasztság és az agrárproletariátus számára tönkremenést, éhséget hozott, a nagy-, a középbirtokos és a gazdag parasztság részére pedig a kibontakozó hadikonjunktúra következtében a meggazdagodás forrása lett. Az őszirózsás forradalom Nógrád megye mezőgazdaságában is kiélezett helyzetet talált. Az 1910-es népszámláláskor a megye mezőgazdasági kereső népességéből 100 holdon felüli birtokos 262, ' 100 holdon felüli bérlő 78,100—100 holdas gazdálkodó 5662, 10 holdon aluli gazdálkodó 12 250, mezőgazdasági munkás 15 268, mezőgazdasági cseléd 10 505 fő. Ha a birtokviszonyok okozta ellentétekhez hozzászámítjuk a háború következményeit, nem tarthatjuk véletlennek, hogy az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom hírére több nógrádi falu lakói az uradalmak elleni támadással válaszoltak. A hosszú évek óta felgyülemlett harag elsősorban a rendszert jelképező kastélyok elleni támadásban nyilvánult meg. E támadásokat a hirtelen felindulás, az elfojtott harag feltörése, szervezetlenség jellemezte. A forradalmat követő kezdeti agrármozgalmakban általában véve a parasztság minden rétege részt vett. A mozgalmak vezetői viszont szinte mindenütt a frontról hazatért agrárproletár és szegényparaszt hatonák voltak. Dorogházán lefoglalták a báró Solymossy-féle uradalom élelmiszerkészletét és állatállományát, a nógrádszakáliak, mátranovákiak, karancsberé- nyiek, lapujtőiek gyújtogatták az urasági épületeket, kirabolták a kastélyokat. Nincsenek pontos adataink á novemberi pamsztmozgal- mak sorsáról, mindenesetre a balassagyarmati polgári karhatalmi erők munkájáról írva a Nógrádvármegye c. lap a következőket írta 1918 november közepén: „Szirákon, Bujákon, Ecsegen, Szentivá- nyon, Ersekvadkerten, ahonnan karhatalmat kértek, a teljes rend helyreállott.” j francia „kék órának” nevezi az alkonyat ^ előtti megfoghatatlan félhomályt, amikor néhány percre kék köd takar minden tárgyat kint, s itt bent éppen csak eljut a tudatunkig a felismerés: villanyt kellene gyújtani. A francia kék óra a nyári alkonyaira vonatkozik. Télen csupán néhány perc az egész, s azután hirtelen telepszik a sötétség a városra. Ebben a kék fényben lép a Karancs presszójába a magas pár. Ismerős ifjúsági vezető kiséri a sárga anorákos, kék bükié anyagból készített mini-télikabátos, magas, jó alakú lányt. Felgyújtják a piros, zöld, sárga fényeket a presszó alkalmazottai, és így, a kinti beszűrődő kék fénytől és a benti sárgától meg pirostól nagyon színes lesz minden. Színesebb, mint egyébként. Az ismerős ifjúsági vezető jókor hozta ide nézelődni a magas párt Az idegenek kedvükre jönnek-mennek a tiszta parketten a szűrt fények alatt, az üres székek, asztalok között. Délután őt óra van, ilyenkor szinte templomi csend, határtalan nagy nyugalom, meghittség van a. presszó levegőjében. — Nagyon szép — mondja a lány. A piros szőnyegekről, a fehéren villogó függönyökről, a színes pultról a falra téved a tekintete. Oda téved és ott is marad. Erre mondja, hogy „nagyon szép”. A sötétzöld porcelánszerű fal csillogva csorog a mennyezetről, a frissen pásztázott köparketten visszfények látfygsáHhaftí jegyzet Idegen a parketten szánok, s csak néhány lábnyom, később sötétszürke lesz az egész. De most még minden fényes, melegszínű, barátságos. Hívogató a páratlan szépségű, érdekes mozaik-fal is, Csohány Kálmán mozaik- költeménye, az Énekek énekének égetett anyagba, fényes mázba álmodott-készitett alkotása. A magas, fiatal pár kerekre nyitott szemmel nézi a mozaik figuráit, mosolyogva köszönti az ismerős sorokat. (De sokszor néztük, nézzük mi is, akik itt élünk, sokszor nézzük más-más világításban, hangulatban, és mindig újat látunk rajta, új összefüggéseket ismerünk fel az elrendezésben. Vajon mit láthat ezekből az idegen pár az első rácsodálkozás pillanatában'!) Király, paraszt, huszár, bölcs, a ledér hölgy, a vitéz a toliforgós föveggel, kikent bajusszal, arrébb három lehulló levél... Lehullanak valahonnan, valahová. „Orcája, mint illatos ágyás” .........Galambok a szem eid.” A lány szemét most nem látni, de a fiú így is bólint; — Ez jó. Galambok a szemeid. Szép, igen. Továbbmennek, elviszik a város egy darabjáról készített kis mikrofilmet, amelyet akármikor elővehetnek, maguknak és másoknak levetíthetnek. „Ez a város, ilyen mozaik is van ott...” Erre és sole minden másra is emlékezni fognak, a fényekre, a csendre, a barátságos hangulatra, arra a néhány vendégre, akik mint a panoptikum viaszfigurái mozdulatlanul ülnek a megfoghatatlan kék pillanatban. Jó, hogy ezt a képet viszik. Később megelevenedik a panoptikum (túlságosan is!)j eltörik a sötétzöld fény a falakon, homályos köd. takarja a bölcset, a kifent bajusza vitézt, a ledér hölgyet a mozaiklapokon, füst és alkoholgőz fedi a betűket — „Galambok a szemeid.” Estére eltűnnek a békés fények, pohár törik, s a részeg arcok eltakarják a mozaikot. „Előbbre kellett hozni a zárórát...” „Most törtek össze egy tizenötezer forint értékű üvegajtót. Valaki fel akart tűnni, betörte, pedig nagyon nehezen reped az edzett üveg. öl embert is kibír...” öt józant igen, szavatoltan. Jó, hogy az idegen pár nem ezt látta. Mit láthatott? Egy lelkes lokálpatrióta nemrégiben „tipikus” kisvárosnak”, „falunak” mondta az egyik dunántúli városunkat, vagyis Salgótarjánt másnak tartja, többnek, szebbnek, jobbnak — tegyük hozzá, sok mindenben igaza van. Az most nem fontos, melyik várossal hasonlította össze Turjánt. A lényeg ott rejtőzik valahol, hogy hasonlítást alap lehet ez a város. Az is nemegyszer. Milyen alapon? Ne írjuk le most újra (pedig megérdemelné) minden újdonságát. Itt a régire telepszik az új, megszüntetve telepszik a régire és napról napra. Büszkék lehetünk. de nem elbizakodot- tak. Különben is. a mértéktelen büszkeség ellen ma éppen eleget tesz a régi látványa, a por, a szemét, az indokolatlanul gyakori sár, a hegyről városba özönlő zivataros vizzuhatag, amelyet végül is igy vagy úgy el kell vezetni majd. Mit láthatott az idegen pár? Sokat és ■mégis keveset. Nem ismerhette meg az új vonásokat, a minőségi garanciával dolgozó vízszerelő brigádokat és a többieket, akikre joggal büszke mindenki, aki itt él. A Karancs Szálló, a Cso- hány-mozaik ma nem az egyetlen látvány. Mára és holnapra egyre több újdonság várja az idegent. Amikor az egyetlen volt, sok vihart kavart, szokatlan volt a túlságosan is áttételes alkotás. Azóta öt év telt el. A napokban ünnepelte ötéves fennállását a szálló, $ ma már mindenkinek tetszik az egykor sokat szidott mozaik is. Felnő a város, és vele növekszik értő felnőtté mindenki. Nézitek a bölcsek, vitézek a toliforgós föveg alól, és talán elhiszik: mi is változunk a gyorsan változó új város betonfalai között. Pataki László Ugyancsak a karhatalomról írta a balassagyarmati közgyűlési jegyzőkönyv november 27- én:/„. ..a viszonylag nagyszámú karhatalmi erőt nemcsak a helyi renitenskedök megfékezésére használták fel, hanem a környező és távolabbi falvak vezetőinek is segítettek a közrendet helyreállítani.” Nagyon valószínű, hogy a karhatalmi erők foglalkoztatásában nagy szerepük volt a haragjukban az uradalmak ellen induló parasztoknak. A karhatalom munkáját méltató jelentések külön kiemelik: „A karhatalom segítségével sikerült a magántulajdon védelmét biztosítani.” A paraszti elégedetlenség, éppen mély gyökerei miatt tovább izzott, s néhány hetes várakozás után az agrármozgalmak 1918 december végén országszerte újraéledtek. Ekkor már a forradalmi eseményekben tájékozódó parasztság, agrárproletariátus szervezettebben lépett fel mint 1918 őszén, s az uradalmak felégetése helyett a nagybirtokok nacionalizálását követelte. Nógrád megyében a szélesebb, több községre kiterjedő földkövetelő mozgalom az országos eseményekhez képest viszonylag későn indult, s alapjaiban megmaradt a törvényes keretek között. A földr igényt tükröző források általában kérvények, több esetben erélyesen fogalmazott, de hivatalos formában beterjesztett levelek. Az erőteljesebb földkövete- les 1919. február 16 után, a Búza Barna-féle földtörvény megjelenése után bontakozott ki megyénkben. A hetven paragrafust tartalmazó bonyolult törvény nem felelt meg a visszafojtott indulatú, várakozó állásponton levő falusi szegénységnek. A földtörvényre való várakozás időszaka, s a törvény korlátozott intézkedései felszínre hozták a falu, az 1918 őszi mozgalmakban meg alig mutatkozó, a paraszti osztályon belüli ellentmondásait. Az egyre erőteljesebben jelentkező agrármozgalmak szervezettebbé és tudatosabbá válásához jelentős mértékben hozzájárult a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása, tevékenysége. A február 16-j földtörvény kimondta az 500 aoldon felüli nagybirtokok kártérítés melletti kisajátítását, csak egyes nagy földéhségben szenvedő vidékeken engedélyezték a 200 holdas igénybevételi határt. A törvény az állami kezelésbe vett földek felosztását írta elő. Az új tulajdonosok megváltással tartoznak, amelyet 50 év alatt öt százalék kamat mellett kötelesek — a törvény szerint — kifizetni. A törvény bonyolultságát fokozta a sok kivételt tevő paragrafus. Különösen sérelmes volt a falusi szegénység számára az a kitétel, amely az 1918. november 1 utáni parasztmozgalmak résztvevőit kizárta a földjuttatásra jogosultak sorából. A földtörvény rendelkezései nem elégítették ki a földigénylőket, a törvény végrehajtásában pedig nem nagyon bíztak. A Szendehely község földrevágyó lakossága nevében fogalmazott levélben Hönich Henrik nőtincsi föld- birtokos 2000 holdas birtokának felosztását kéri. Kikötése, hogy a „felosztott földek még folyó év tavaszán megművel- hetőek legyenek." A galgagu- tai tanács 1919. március 2-i ülésén a 1002 holdas Zichy- hitbizományi birtok volt katonák, zsellérek közötti azonnali felosztás mellett dönt 1919-ben, az akkor Heves megyéhez tartozó nagybáto- nyiak február 26-án a kormány földreformjával szemben ingyen földosztás melleti foglaltak állást A falu éleződő ellentéteit tükrözi, hogy a földosztási törvény korlátozott intézkedésed és a végrehajtás huzavonája okozta elégedetlenség elsősorban a béresek és mezőgazdasági munkások körében jelen tkezett. Az MSZDP füleki szervezete 1919. március 6-án a következőket írta a Belügyminisztériumhoz intézett levelében: ,*A környék 8—10 nagyobb uradalmában a cselédek sztrájkba léptek, s ha a békéltetés és bérmegállapítás sürgősen meg nem történik, kommunizálás fog bekövetkezni.” A magyar polgári demokratikus rend 1918 őszén — 1916 tavaszán nem tudta megoldani a magyar — s ezen belül megyénk — már-már tarthatat. Lan agrárproblémáit, nem tudta megváltoztatni a feudális jellegű birtokstruktúrát, az agrárkérdés megoldásában csak 1919. március 21., a proletárdiktatúra kikiáltása jelentett gyökeres változást. Dr. Horváth Istvánné, az esti egyetem tanára A héten mutatta be Salgótarjánban a Szolnoki Szigligeti Színház Federico Garcia Lorca: Vérnász című háromfelvo- násos tragédiáját. Képünkön a nagysikerű előadás főszereplői: Gyöngyössy Katalin és Kránitz Lajos. NÓGRÁD — 1969. február 16., vasárnap 7
