Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
fiatalok kerékasztala liiksíbb vissza tize feni az ösztöndíjat ••• Miért mennek el a fiatal m iíszakiak a Salgótarjáni Kohászati ízeinekbői í Egy sokatmondó tény: 1965-től a mólt év végéig nem kevesebb, mint 11 (!) fiatal mérnök, illetve közgazdász lépett ki a Salgótarjáni Kohászati üzemektől. Közöttük olyanok is voltak, akik egyetemi tanulmányaik megkezdése előtt társadalmi szerződést kötöttek az tizemmel — ennek ellenére más vállalatnál helyezkedtek el, vállalva az ezzel járó következményt: inkább visszafizetik az ösztöndíjat. Mindebből nyilvánvaló, hogy megyénk egyik legnagyobb ipari üzemében tapasztalható jelenség — a fiatal műszakiak elvándorlása — nem újkeletű probléma. Egy beszélgetés tanulságai Nemrégiben közös párt bizottsági és maszaki tanácskozáson foglalkoztak a fiatal műszakiak helyzetével. A megbeszélésen két fontos kérdésről vitatkoztak (részt vett a tanácskozásban a nagyüzem műszaki igazgató-helyettese, az üzemfejleszté&i osztály vezetője, a KISZ-bizottság titkára és nagyon sok fiatal mérnök, illetve közgazdász) — miért mennek el a fiatalok az üzemiöl, mit kellene tenni a jövőben a céltudatos nevelésük érdekében? Ezen az első beszélgetésen természetesen nem lehetett pontot tenni egyetlen, régóta nyitott probléma megoldására sem. A vállalati vezetés és a fiatal műszakiak első, szőkébb értelembe vett kerékasztala arra azért mindenképpen jó volt, hogy bizonyítsa: az üzemnél számon tartják a fiatal szakemberek problémáit, és tenni is akarnak a megnyugtatóbb munkakörülmények mielőbbi kialakítása érdekében A fiatalok ezzel kapcsolatban elmondták; ha nem is sikerült minden égető kérdésre azonnal választ kapni — megnyugtató, hogy érdeklődnek a gondjaik iránt. Az első kezdeti lépés után várják a folytatást... „Pocsékol ják99 a mérnököket? Az a beszélgetés, amelyen mi részt vettünk a nagyüzem hat fiatal műszaki szakemberével, tulajdonképpen folytatása volt az előbbinek. Szabó István, Tóth László, Szabó Antal, Pataki Mária, Sólyom István és Diósi János a „befutottak” közül való, hiszen mindegyikük több éves üzemi gyakorlattal rendelkezik, és a fizetésük is megközelíti, vagy eléri azt a szintet, amelyet elfogadhatónak lehet nevezni. Mivel túljutottak az első nehézségeken — a legtöbbet tudnak arról, mi az oka a fiatal műszakiak nagymérvű vándorlásának, milyen az általános tapasztalat az erkölcsi és anyagi megbecsülés vonatkozásában, mit tesz .az egyén kibontakoztatása érdekében a nagyüzemi KISZ-bizottság, mennyiben jelent segítséget ilyen értelemben a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, mennyire használja ki az üzemvezetés a fiatalokban rejlő szellemi kapacitást, kapnak-e megfelelő ösztönzést a „plusz szellemi torna”, a napi feladatokon túli alkotómunka vállalására igaz-e a már említett tárgyaláson elhangzott megállapítás, miszerint az üzemben „pocsékolják” a mérnököket, a fiatal műszakiak gyakran bagatell dolgokkal töltik idejüket, és hiába várnak az „igazi” feladatokra. .. Mindebből kitűnik: a fiatal műszakiak helyzetének, az elvándorlás miértjének rendkívül sokágú a gyökere, amelyet egy-két beszélgetéssel csak érinteni lehet. A fiatalok megbecsülése, a szellemi kapacitás vállalati tőkévé alakítása közös érdek, amely egyúttal közös tennivalókat is jelent- Nem elég csupán elvárni a fiatal műszakiaktól, hogy minden körülmények között belátással legyenek az úgynevezett „vállalati szempontokra” — érdemes több gondot fordítani egyéni szempontjaikra is, amelyekről esetleg kiderülhet, hogy nagyon jól összeegyeztethetők a közös érdekekkel. Hot szorít a cipő* A fiatal műszakiak kezdő fizetése (1300 forint!) országos gond, s nem „speciális” salgótarjáni probléma. Tisztában vannak ezzel a salgótarjáni fiatal mérnökök és közgazdászok. Nehezményezik azonban, hogy az üzem nem él a rendeletek adta lehetőséggel: a jó tanulmányi eredményt elért fiatalok fizetését 1600 forintban is meg lehet állapítani. Talán nem haszontalan ezzel kapcsolatban néhány véleményt idézni: — Ismerek valakit, aki most készíti a diplomatervét, és mar azon töpreng, hogyan lehetne a mi üzemünk helyett máshová kerülmd... — Nevetségesen alacsony ez az összeg... Aki megállapította, soha nem volt fiatal vagy mérnök, vagy egyik sem... — Siralmas. Amikor dolgozni kezdtem. volt fizikai munkás, akinek több volt a levonása, mint az én fizetésem- .. Kritizálják a fiatalok a vállalat „bérszakadék-etméletét”, amely szerint nem lenne helyes most élni a lehetőséggel, mert a korábban végzettek ezt esetleg sérelmesnek találnák. — Valamikor mégis csak el kell kezdeni! — mondják a fiatalok és sorra említik az ózdi, a miskolci példákat, ahol célfeladatok kitűzésével és negyedévenkénti honorálásával egészítik ki a kezdő műszakiak fizetését. Rendkívül súlyos gondként — elszívó-taszító hatásként — jelentkezik a fiatal miszakiak lakáshelyzete. A legkirívóbb példák között tartják számon a beszélgetésben részt vevő Sólyom István mérnök gond iát. Mindennap Tarról jár be Salgótarjánba, háromnegyed négykor kel, este későn ér haza. Két gyereke van. otthon is segít a házimunkában. Azt mondja: . — Ha izgágább lettem volna, már rég nem lennék itt. Minden reggel fáradtan kezdem a munkát. (Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy az üzem öt év óta nem kapott lakást. Most azonban tárgvalásokat folytat az OTP-vei, s az önállósággal élve keresi a megoldást!) FMKT és kibontakozás A KISZ termelést segítő tevékenységének egyik hatékony eszköze lehetne a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának helyi tevékenysége. Igaz az, hogy egy kezdő mérnök vagy közgazdász nem számíthat mindjárt a munkába lépésének pillanatában üzemet megváltó Biztos pénz a burgonya 36 jövedelmet jelentett a burgonyatermesztés tavaly a szécsényi II. Rákóczi Tsz-ben. A közös gazdaságban 270 holdon vetőburgonyát termesztettek. s a számítások szerint mintegy tízezer forint tiszta bevételhez jutott holdanként a szövetkezet. Ezért a közös gazdaságban az idén hasonlóképpen berendezkednek a burgonyatermesztésre. Azt tervezik, hogy tovább növelik a 85 mázsás hozamot, hiszen ezzel a ho "’ankénti tiszta nyereség is emelkedik majd. nagy feladatokra. Ez sok tekintetben természetes is. figyelembe keli vennie azt a vállalati igényt, amelyet vele szemben támasztanait, fokozatosan fel kell nőnie a képzettségének-képessegének megfelelő feladatokhoz. Ez azonban csak az egyik oldala az éremnek. Megengedhetetlen és törvényszerűen az elvándorláshoz vezet, ha a diplomás mérnök hónapokig „stigulázik”, olyan munkát kénytelen végezni, amelyet végeredményben akárki jól el tudna látni. Ez nem használ az önbizalomnak, nem jelenthet sikerélményt, semmilyen élményt nem jelent. • A nagyüzemi FMKT-moz- galomról azt mondta az egyik fiatal: — Véleményem szerint halott dolog.. Tagja vagyok az FMKT-nak, de azt sem tudom, melyik csoporthoz tartozom! Az üzemben hat FMKT- csoport működik, több-kevesebb sikerrel. A kovácsoló gyárrészlegnél például szép eredményeket értek el a fiatalok. de ez sajnos nagyüzemi szinten ma még nem általános. „Halott dolog”, de hozzá kell tenni mindjárt: megyei szinten a legelevenebb halott irrtgis a kohászati üzemek FMKT-csoportja. Az FMKT szerepe közismert — az igaz. hogy nem eléggé elismert! — alkalmat adni a fiatal mérnököknek és közgazdászoknak a szellemi tornára, alkotómunkára — bevonva őket az üzem műszaki fejlesztéséhek feladataiba. De ne kelljen négy napig kilincselnie az FMKT-csoport vezetőjének, hogy a gyáregv- ségvezetőt elérje, és tájékoztatni tudja arról, mit szeretnének elvégezni a fiatalok! A sokatmondó tény, a tizenhét fiatal műszaki távozása. a visszafizetett ösztöndíjak ma még arra figyelmeztetik a vállalat irányítóit és a fiatal műszakiakat, hogy érdemes folytatni azt az eszmecserét. hibákat és igényeket feltáró vitát, amelyet csak nemrégiben kezdtek el. Pataki László Asszonygondok Homoki erényén A beszélgetésre hat-nyolc asszony jött össze Homoktere- nyén. Nem volt ez szervezett összejövetel, előre megbeszélt témával. Egyik is, másik is mondta, milyen gondjuk van az asszonyoknak, miért nem jut egyről a kettőre a néhány éve kitűnően rajtolt szocialista asz- szonybrigádBerze Jánosné ingerülten magyarázta: bizony a régi, jó brigád.nak csak a neve maradt meg. S ezért nem pusztán az asszonyokat kell elmarasztalni. A szövetkezet vezetősége már szerződést sem kötött velük 1968-ban. S amikor mindezek ellenére az asszonyok mégis értékelni akarták amit végeztek, hiába hívták az elnököt, a főagronómust. Ügy látszik nem volt fontos nekik, mert egyik sem ment el. Komoly megfontolt asz- szonynak mondják a faluban Varga Istvánnét. Évek óta párttitkár a szövetkezetben. Ö volt az, aki az első nehéz időkben biztatta, buzdította a kedvüket vesztett asszonyokat. Most maga is kesergett. — Nem veszik itt komolyan az asszonyokat a szövetkezet vezetői. Azért állunk így a szocialista brigáddal is — mondta. Panaszkodott Szabó József- né csapatvezető is. — Hiába dolgoztak az asz- szonyok, amikor csak lehetett. Kevesebb a keresetük, mint tavaly volt — pattogott. Berze Jánosné sorolta a példát, a bizonyítékokat. Berze Balázsné nevét említette, aki 112 munkanapot dolgozott a közösben, s nem egészen négyezer forintot kapott. Gyorsan számolni kezdte még a hiányzó 20 százalékot, amit a zárszámadáskor kap Berze Balázsné. Ám kiderült: akkor sem keresett annyit, mint egy évvel ezelőtt. De Berze Balázsné csak egy volt a sorban. A legjobban azért háborogtak az asszonyok: sokan közülük egész esztendőn át nem tudtak annyit dolgozni, hogy évi keresetük elérje egynéhány szövetkezeti vezető havi fizetését. Később a szövetkezeti irodán az elnök, az újdonsült főagronómus, a főkönyvelő segítségével próbáltunk orvoslást keresni az asszonyok na-i gyón is eleven sebére. Kajla József, az elnök azonnal elismerte: — Az asszonyok munkája, a kapásnövények ápolása valóban nem tartozik a legjobban fizetett munkák közé. Ámbár. .. — tűnődött szemmel láthatóan azon, mondja-e vagy ne, hirtelen támadt gondolatait. Aztán mégis folytatta az elkezdett mondatot. — Az asszonyok sem voltak éppen makulátlanok... Ügy nem növekszik a teljesítmény, a kereset sem, ha kilenckor kezdenek dolgozni és kora délután már otthon vannak megint. .. A főagronómus, a főkönyvelő mind azt bizonyították, a szövetkezetben még a szocialista címért küzdő brigádok is ezt a káros gyakorlatot követték. ' Csakhogy az asszonyok nem hagyták ennyiben a dolgot. Az első szóra elismerték ugyan, igazat szólt az elnök, a főagronómus, amikor a kései munkakezdésről beszéltek. Varga Istvánná csak alig hallhatóan védte az asszonyokat: — Családja van mindnek. Otthon már túl vannak egy műszakon, amikor a határba indulnak... A többi asszony nem is igen szólt, mert érezték, ha igaz is, egészen gyenge ez az érv. Hanem annál hangosabbak voltak, amikor a bajok valódi gyökerét kerestük. Szabóné hangja csattant a leghangosabban : — Amúgyis gyengék itt a hegyekben a földek... A kukoricát is tavaszi szántásba tették. Nem csoda, ha gyenge volt. Nem is kerestünk többet a törés idején 23—25 forintnál naponta... Varga Istvánná így hadakozott: — Munkájuk sincs az asszonyoknak. Télen és tavasszal csak tétlenkedünk. Az a baj, hogy a vezetőség sem igyekszik, hogy a szövetkezeti asz- szonyok munkához jussanak... Hosszan sóhajtott az elnök, amikor a segéd- és melléküzemi tevékenységről faggattuk. — Próbálkoztunk nádpalló- készítéssel, vállfával. Abbahagytuk, mert ráfizettünk erre is, arra is. Arról azonban nem beszélt <ajla József, hogy van a termelőszövetkezetnek egy új, az elődeinél jobban jövedelmező segédüzeme. Néhány hónapja vették át a nádújfalui fmsz- től a műanyagtasakot ragasztó gépeket. Az üzem dolgozik, a Május 1. Ruhagyár a legnagyobb megrendelőjük. Nincs ezen semmi titkolni való, ha rendjén mennek az új üzem dolgai. Csak később derült ki. miért volt az elnök mégis óvatos. Homokterenyén ugyanis rendkívül furcsa a helyzet. Az új segédüzem nem a termelőszövetkezeti asszonyoknak ad munkát, nem az asszonyok alacsony jövedelmét egészíti ki. A ragasztógépekkel együtt átvették az fmsz-től azokat a dolgozókat, akik eddig is kezelték a gépeket. Otthon, kényelmesen, a melegen eddig is megkerestek 800—1000—1200 forintot. Az alkalmazottak között van jól kereső bányász felesége, ott van a pártbizottsági titkár asszonya, az igazgató felesége, csak éppen termelőszövetkezeti tag nem akad egyetlen egy sem. Hát ezért háborogtak teljesen jogosan a homokterenyei asszonyok. Akkor sem csapott túlságosan magasra a lelkesedésük, amikor a főagronómus kijelentette: — Az a szándékunk, hogy összeszedjük a gépeket, s létrehozunk a faluban egy üzemet- Ha sikerül, még vásárolunk néhány ragasztógépet, s megszervezzük a két, sőt a három műszakot is... Most már természetesen szövetkezeti asszonyokkal... — Mikorra várható ez • változás? Gondolkodás nélkül válaszolt a főagronómus. — Kell hozzá egy fél esztendő. A bökkenő csupán az, hogy a határidő akkor jár le, amikor beköszönt a nyár, a szövetkezetben a nagy munkacsúcsok ideje. Akkor az asz- szonyoknak — aki csak emelni bírja a karját, — van dolguk éppen elég a földeken. Akkor a segédüzem megint azoknak ad kereseti lehetőséget, akik eddig sem dolgoztak a közösben. Vincze Istvánná vásárló érdekében Az Ígéret szép szó... .. .Ha megtartják úgy jő — tartja a közmondás. Tavaly tavasszal a megyeszékhely két legnagyobb áruháza, a Pécskő Üzletház és a Centrum Áruház néhány szolgáltatást vezetett be. Nyilván azért, hogy vásárlóik kiszolgálásának kulturáltságát emeljék, s kimondatlanul talán azért is, hogy i vásárlók minél nagyobb körét édesgessék magukhoz. Úgy véltük, a szolgáltatások bevezetése óta eltelt tizenegy hónap elegendő, hogy azok Iránt érdeklődjünk. Körsétát téve a Centrum Áruházban, majd felkeresve a irállalat áruforgalmi osztályát, meggyőződtünk arról, hogy a konfekcióosztályon már korábban bevezetett díjtalan ruhaigazítás változatlanul létezik, sőt az osztály eladói e szolgáltatásra felhívják vásárlóik figyelmét. Ugyancsak sokan igénybe veszik azt a lehetőséget. hogy az áruházban elvégeztethetik a nylonharis- nyaszem-felszedést — természetesen térítés ellenében. Népszerű a díjta'an lakberendezési tanácsadás is. A tavaly bevezetett szolgálitások közé tartozik a tartós »gyasztási cikkek díjtalan ázhoz szállítása. Ez ugyan a átorokra nem vonatkozik, de bútorszállítást — a vásárló érésére — az áruház szintén bonyolítja saját járművével, tehertaxi tarifájánál olcsóban. Új, egyben újszerű az a szolgáltatás is, melyet az áruház a ruházati ktsz-szel történt megegyezés alapján nyújt vásárlóinak. Az áruházban vásárolt anyagból ugyanis kívánatra a ktsz negyvennyolc órán belül elkészíti a rendkívüli alkalmakra szükséges ruhát. A Pécskő Üzletházban más a helyzet. Az üzletház tavaly megnyitása napján, képes hirdetésben több szolgáltatási ígért vásárlóinak. Az üzletházban történt tájékozódásunk szerint e szolgáltatások közül jelenleg csupán a konfekcióosztály szolgáltatása, a ruha- igazítás .,él”. A többi — átmeneti létezés után — szinte a feledésbe merült. Az üzletház ígéretét sem a vásárolt televíziós készülékek kívánságra történő felszerelésére, beállítására, sem a vásárolt függönyanyag díjtalan megvarrására, sem az itt beszerzett ruhaanyagok díjtalan kiszabására vonatkozóan nem tartotta meg. E szolgáltatások meghiúsulásával kapcsolatban megkérdeztük Baráthy István igazgatót, aki elmondotta, hogy a műszaki osztály szolgáltatásához szükséges gépkocsit nem kapták meg. de nem tudták megszervezni az ezt helyettesítő taxiügyeletet sem. Ami a díjtalan függönyvarrást, illetve ruhaanyag-szabás megszüntetését illeti, az igazgató először úgy magyarázta, hogy nem volt rá igény, később elismerte, hogy egy idő után ezt az áruház dolgozói nem is ajánlották vásárlóiknak. Közölte ugyanakkor azt is, hogy az üzletház, de az iparcikk- kiskereskedelmi vállalat vezetői is foglalkoznak a problémával, és nincs kizárva, hogy a közeli hónapokban megteremtik e szolgáltatások felelevenítésének tárgyi és személyt feltételeit. Hasonló szolgáltatási problémákba ütközünk a salgótarjáni szolgáltató ktsz propán- bután gázpalack házhoz szállításával, valamint a 2. számú AKÖV tavaly bevezetett két új szolgáltatásával kapcsolatban. A megyei szállítási bizottság legutóbbi ülésén kifogásolták. hogy mihelyt egy vállalat, vagy ktsz bizonyos szolgáltatások tekintetében „pozícióba” kerül, nemhogy bővítené, emelné annak színvonalát, hanem igyekszik abból valamit „lealkudni.. Amikor az Autóközlekedési Vállalat meg szerette volna szerezni Salgótarjánban a palack házhoz szállítását, a szolgáltató ktsz azzal nyert csatát, hogy vállalta a lakásba szállítást is. Hogy a csatát megnyerte, máris jelentkeznek törekvések, hogy a palackot csak a kapuban vagy a sarkon teszik le, menjen érte a palack tulajdonosa... Ugyanezen a tanácskozáson szóvá tették, hogy a tüzelőolaj kannákban történő házhoz szállítását a TEFU nem kellően ismertette a lakossággal, de sokallták a tüzelőanyagnak a pincébe vagjr fáskamrába hordásáért kért ' mázsánkénti négy forintot is. Ráadásul ez utóbbi szolgáltatást ugyan meghirdette a 2. számú AKÖV. de „túlzottan” propagálni nem óhajtja, mert rakodómunkásokban igen nagy a hiánya, s amúgy is elég szállítási megrendelése van... Nos — s ez vonatkozik minden rendű és rangú szolgáltatásra, bármely vállalat is hirdeti, ajánlja —, manapság „divat” a szolgáltatás. Némelyek legalábbis annak tekintik. Taktikai fogásnaa. ígéretnek, amelyről jobb ha minél többen, minél hamarább megfeledkeznek. Csakhogy az ilyen felfogás képviselőinek tudomásul kell venniük, hogy a beváltatlan ígéretek a kereskedelemben, s az árutermelés és elosztás niás ágazatában erkölcsileg nehezen igazolhatók, s előbb vagy utóbb kereskedelmi, üzleti szempontból is keserű csalódásokat fognak okozni. Ha tehát egy kereskedelmi vállalat. termelési, szállítási szervezet még nem eléggé erős, nem rendelkezik egy-egy szolgáltatás biztosításához elengedhetetlen tárgyi, személyi feltételekkel — várjon! De ha egyszer megígérte a szolgáltatást, teljesítse! Ezt kívánja a tisztesség, az üzleti érdek, s nem us elsősorban a vásárlók érdeke. Cs. G. NÓGRÁD - 1969. február 16., vasárnap
