Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
/ .tos Gábor A pilonok már álltak, a Jrótkoiexeic délutánra fzültek a két part között. A szél furcsa zenét pengetett az uriás húrokon. A szerelőko- siba húzódott be a brigád, s mert kint voltak az igazgatóságtól is, nyitva hagyták az ajtót, hogy kicsavarodjon a l ehéz kék cigarettafüst. Igaz. ufajka volt rajtuk, az Igazgatósági elvtársakon meg té- dkabát. Foga volt már az időnek, reggel bizony deres volt a vas, odaragadt az ember tenyere, ha gyorsan el akarta venni a kötélről. Habos legutoljára maradt és mivel amúgy sem fért volna már be, a kocsi falépcsőjére ült le. Kifelé nézett, a víz felé es únott mozdulatokkal szedte elő a keménydobozos cigarettát, egyet kipöckölt és úgy harapta ki a többi közül a fogával. Utánozhatatlan volt az ilyesmiben, sokszor napokig mondogatták neki, ha effélét produkált. A gyufát a körmére égette, rányalt az újjá hegyére, megfordította a görbülő szálat s elégette a csonkját is 3ent közben a tizenhét embertől körülvéve az ütemtervet értékelte a két igazgatósás elvtárs — az egyik a műszaki, a másik a csúcstitkár —, s a felajánlásokra _ is rátértek. Az embereket az érdekelte, mert idő előtt állították fel a pilonokat és tud- xák, hogy az ünnepre jócskán lehet jutalom is. Az öreg Bre- tus félfenékkel ült a sebtiben lócának kiképzett deszkán és markába fordítva hagyta koj- tolni méregerős cigarettáját Minden rendben lelőnek látszott elégedettek voltak a központban is a teljesítményükkel. A titkár aztán kiszólt a személykocsi sofőrjének, hogy hozza az «veiket Három-három üveget vitt oda a söfőr a két karja alá szorítva. Az emberek bevették a kocsiba Habos feje felett, s a titkár elé állítgatták a satupad letisztogatott deszkájára. Az meg azt mondta: lassanak csak hozzá, megérdemlik, tíz nappal előbb állnak a pilonok, csak így tovább, nem kell a jeges folyón dolgozniuk a csövekkel, s ez újabb nyereséget jelenthet. Ezzel mindenki egyetértett. Benyomták Ujjal a dugókat és sorra adták az üveget. Három ember vett birtokba egy-egy üveget. Az öreg Szűcsről mindenki tudta, hogy kortyot sem iszik, s a műszaki elvtárs is csak egy kortynyit kért •a zsebéből előszedett műanvag pohárba, Habosra meg nem gondolt senki. , Habos ajkára fitymáló mosoly telepedett s ki pöckölte a csikket messze a fű közé. A titkár kérdezte meg: — Hát ez a fiatal elvtárs nem iszik? — Ja, a Habos? A fene se tudja ennél. Kell bor, Habos? — bökte meg az egyik hegesztő Habos vállát. Habos úgv húzta el a vállát, mint aki azt akarja mondani: mit nyulkal- nak itt a vállához. _ Tessék, elvtársam, húzza m eg .. Maga is megérdemli. Igaz, elvtársak...? __ Kösz — mondta Habos. V álla felett feltartotta a kezét anélkül, hogy a titkárra nézett volna, elvette az üveget és telecsurgatta a száját. — Ritka gyerek ez, kérem! — mondta az öreg Bretus elismeréssel. — Hogy ez miket tud produkálni! _ Marhajó! — nevetett egy másik ember, s maga a titkár is- .... , . . __Igaz, hogy csak külső brigádtag, de arra is jó, hogy elnézze az ember... Ingyencirkusz. .. — kezdte a tréfamester Szabó. — Hagyd te! — szolt rá Bretus —. mit akarsz tőle? De aztán a titkár is megkérdezte: mit jelent az, hogy külső brigádtag? Ügy, válaszolták, hogv a Habos nem akart brigádtag lenni. — Ez, nem is tudom, hogy kaphat-e a prémiumból mondta valaki. — Hisz nem vállalt semmit. Azt mondta, hagyják őt békén a marhás- kodással. Mit ajánlgatnak? Nincs más bajuk? A titkár tulajdonképpen nem lepődött meg, úgy látszik volt már dolga efféle legényekkel, a műszaki meg egyebet sem tett, mint hallgatott. Bretus védelmére kelt a fiúnak: igaz, ő nem vállalt, de rendesen elvégzi a munkáját A pénzét megérdemli. — Miért hívják Habosnak? — kérdezte a műszaki. — A haja miatt — mosolygott az ifjabbik Szűcs — hát nézzen rá, micsoda Zrínyi- feje van. Csak éppen a ló kéne alá ja. Erre már felállt Habos, nyújtózott em’et, s arrébb lépdelt. Teljességgel úgy viselkedett, mintha nem róla lett volna szó. vagy mintha rajta kívül senki az égvilágon ott nem volna... Másnap reggelre kifehéred- teik a drótkötelek Pengett a fagyban a két ívelő húr. Amikor dolgozni kezdtek a csővel, úgy porzott a nyakukba a ’fehérség, mintha havazott volna. A hegesztett csőkígyót a két autódaru emelte meg. lépésről lépésre tolta a via irányába, ahol az emberek egymás után akasztották alája a kengyeleket. Fent a csigákat az öreg Bretus akasztotta ás biztosította. Habost parancsolta maga mellé a szerelő kosárba, az adogatta neki a szerszámokat s kezelte a telefont, amivel a túloldalra a csőrlőnek adott utasítást az öreg. Habos kivörösödött orral és el- kékült kézzel tartotta a mikrofont, és ha az öreg szólt, odadugta a szája elé. Jól haladtak, két óra alatt már a víz közepe fölé értek, citerázott alattuk és felettük a drótkötél, apró tűként szúrt az arcukba a porzó dér. Nem volt még tizenegy óra, amikor Habos észrevette a két személygépkocsit. Megjöttek hát csodát látni ma is az elvtársak, eondolta, de nem tudott odafigyelni, mert Bretus mel’ett egv pillanatra sem bámulászhatott. — Hé, mi van már? Nem hallottátok? — kiáltotta Bre tus a telefonba. Habos végignézett a drótköteleken és nem értette, mi a baj. Szabályos közökben a kengyelek s mindenütt egy egy biztosított ember. Elöl pedig, mint a kapitány. az öreg Bretus. De mim ha csakugyan megállt volna az a finom, libegő előremoz- gás, ami eddig közelítette őkei a túlsó part felé. Habos néni hallotta, mit válaszoltak visz- sza a csőriéről, csak Bretus káromkodását. Nagyon szelíden tudott káromkodni az öreg. Egyszer azt mondta neki, látod, azért veszlek ma gam mel’é, mert akkor nem. jar el a szám. Irtó pocsék szám tud ám nekem lenni Akkor megkérdezte Haboá tőle, miért, mi a fenéért nem káromkodik előtte, hát micsoda ő. kislány? Bretus legyintett: eleget káromkodhatott teveled az apád. Ügy, hát Bretus ezt is tudta. Habos szívta a fogát, de attól kezdve nem lehetett levakarni az öx-egről. Elakadt az egész, most már mindenki előtt nyilvánvaló volt. Bretus kiszállt a kosárból és a lépcsős átkötésen lement az alsó kötélre. Reakasztatta a csigát s csak úgy egy tenyérnyi ronggyal fékezve magát, visszacsúszott középig. A biztosító hevedert csak most dobta át a drótkötélen. Már látta Habos is, hogy ml a baj. az öreg a levegőben lógva közelítette meg a kiugrott csigát s beleakasztotta fogóját Jól lászott, hogy a dróton síkosra olvadt a dér, s hogy a villás szájú fogó nem tud megkapaszkodni semmiben. Habos éppen el akart indulni, hogy segít valamiképp az Arponek. amikor nasvot r>en- diilt a kötél —, talán amikor hélvreúgrott a csiga és métereket meglódult a cső. Eszeveszett ings'fca líyn<t.“if minden. Habos ijedten kapaszkodott a kosár szélébe, s látta, hogy az öreg Bretus válla fölött a soron következő kengyel szétnyírja a hevedert. A két duzzadt kéz rákapcsolódott a síkos kötélre, de már ott is volt néhány araszra a következő kengyel. Álljon meg a csőrlő! Azonnal leállni! — üvöltött Habos a kagylóba. De úgy látszik, megszaladt a kötél, mert lassan ugyan, de úszott a cső, himbálózva húzta Bretus felé a következő kengyelt. Habos egy pillanat alatt úgy tett, mint az előbb az öreg. Lesik lőtt az átkötésen és könyökhaj latát beakasztva a drótba csúszni kezdett az öreg felé. Koccanás nélkül érte el, hallotta nehéz lélegzését. Az öreg szeméből folyt a könny az erőlködéstől, a két lila kéz már csak a begörbült ujjhegyekkel kapaszkodott a kötélbe. Habos a lábával kapaszkodott meg, saját övét bekapcsolta az öreg karikájába s fent is átkulcsolta a drótkötélen. — Eleresztheti — lihegte az öreg fülébe. Az behunyta a szemét és furcsán billenve előre esett. Ügy maradt majdnem vízszintesen lógva a levegőben. Épp akkor ért. oda a kengyel, de csak Habos térdét lökte meg. Habos nézte még az öreget, aztán kiakasztatta a lábát, függött egv pillanatig. majd meglendítette magát, mint valami tornász és a második előrelendüléssel eleresztette a kötelet. Szép ívben kerülte el a csövet, s talppal esett a vízbe. Rém hideg volt a víz, egész testét ropogva szórón satta, de rögtön a felszínre tornázta masát és navy tempókkal úszni kezdett a part felé. Mire leszedték róla a vizes erőn rőt s pokrócokba csavarva befektették a szerkocsi sarkába. lehozták az öreget is. Kísérték vaev öten. támogatták. kéT-dn?ífol*éV. s pálinkával itatták. Az öreg a derekát. fáhalta. mTö<rve kuporgott mellette, de a szeme mosolygott. — Na, Habos, ezt megcsináltuk — mondta. Habos csak pislogott a pokrócok közül, égett feje, zsibongott az egész teste. Fél óra múlva átért a cső. hallották a kiáltozást. Aztán a víz loccsant, nem nagyot, hiszen finoman engedik a csövet a meder aljára, de az ő fülük megismerte a neszeket. Emrmásra mosolyogtak. Harmadnap volt az utolsó munkanapjuk az ünnep elő- már a túlparton táboroztak. Itt állt egy csónakház. befű- tötték, abban tartották mer az ünnepséget. Habos csak a fizetésért jött, mondták neki. maradjon. Nem szólt semmit, csak akkor bólintott, amikor Bretus is azt mondta: maradjon. Az orvos telenyomta pirulákkal, égett, a szeme, de amúgy nem érezte magát rosz- szul. Habos csak arra figyelt fel, hogy az öreg Bretus megy ki az apró asztal elé. átvesz egy borítékot és nagv taps csattan. Aztán azt mondta a titkár. hogv hősies magatartásáért. életmentéséért és lélekjelenlétéért, ameUvel tneaaka dályozta az egész munkát megsemmisítéssel fenyegető üzemi balesetet, ő, mármint Habos, — persze a rendes nevét olvasták fel a papírról — Wiiön prémiumot kan és örökös tagjává választják a br<- glIHPa'k. Ha lebat pnnrf pa- wnbb volt a tans, mint az piőbb. 1 ::Vri:Wc',v hátulró1 1 me- ‘ n az aszta"-nz. —Na, Habos, nem hallod? Rólad yan szó! — mosolyogtak rá mindenünnen. Habosnak azonban mégiobban égni kezdett a szeme és amikor felárt. em az asztal elé léo°t* hanem az ajtót célozta meg. 7okoor'" »”* -'ég hallották Kint kiáltozni kezdett: — Nem kell nekem kitüntetés! Nem kell! Nem azért csináltam... Én nem vállaltam semmit, nekem nem kell semmi! Az öreg Bretus ment ki érte, a vállát átfogva kísérte be. Habos bodros feje ott nyugodott. az öreg fakult pufajká- ján, de már nem sírt. Leült és ivott a borból, hagyta, hogy mindenki a kezét rázogassa. — Hát nem olyan, mint Zrínyi? : — mondta széles gesztussal az öreg Bretus, — csak éppen a ló hiányzik alóla. Nevettek. Persze másként, mint egy hete, amikor Habos ott ült a műhelykocsi lépcsőjén. HEGEDŰS LÁSZLÓ Csendélet egy italbolthoz Tűnődve szivárog, méláz a csap és testes kávéfőző szörtyög lassan, mosolyával a kövér nő lecsap s pókháló úszik szennyszínű magasban. Tócsában áll pulton a sör s a hab. méri egy férfi mogorván, unottan, füst felhoz, a poros égő a nap, gyors pincér előtt az ajtó kipattan. Ottbenn a menny: asztal vár és zene. Ez itt egyszerűbb lelkek édene, topoghatsz sör és bor nyálkás sarában Érdes szitok, fölcsattanó beszéd hirdeti az ünnep dicséretét s gyengén dűlöng egy részeg egymagában. DRAGUTIN TADIJANOVIC* Ki nem tudja, hogy én Rastusjérő) Podvinjére jártam iskolába —? Téli reggel. Csikorgó fagy. Megyek a faluból. Egyedül. Hogy ballagok a befagyott Somospatak mentén, egyszcrcsak hallom: reccsen, roppan, pattog ám! — Felém tart épp a jégen át?! Eszembe jut az esti beszélgetés: Boszniából jönnek át a farkasok. Akkora félelem fogott el hirtelen, hogy a lábam meg sem állt velem Podvinjéig, ahonnan már szállingóztak vissza a tejesek. Nekem meg könnyes a szemem. Kérdik is a tejesek: mi bajom. Semmi, semmi, mondom én, s már megyek is. Este, otthon, anyám arról ejt szót, hogy a Somospatak jege ropog a fagytól. Én hallottam is, mondom én, és nevetek. (Fordította: Dudás Kálmán) Dragutin fadijanovic, szlavóniai költő, 1905-ben született a Brrtd melletti Rastusjén. Verssorainak kötetlen zenéje híven adta vissza szülőhazája sajátos hangulatát. Ma már klasszikusnak számit a horvát Urában. Számos kötete jelent meg, verseit több íyelvre is lefordították. 8 NÓGRAD - 1969. február 9., vasárnap Barátit Lajos Sunyisz és a lo i. Esténként kijárogatott az öreg az istállóba. Elmatatott ott. aztán már indult is aludni. Vacsora nem kellett neki. — Rossz színben van az apád! — jegyezte meg az anyja. Sunyisz nem válaszolt. Kanalazta az ételt s már sietett is. Egyik este váratlanul benyitott a szobájába az apja. Az ágy megvetve, de a fiú sehol. — Koslat már? — kérdezte a faieségét. — Csak a barátaihoz jár — védte az anyja. Az öreg semmit sem szólt erre Hümmőgött magában, még egyszer benyitott az istállóba. Elfelejtette talán, hogy az este már végigjárta a hideg, árvánhagyott hodályt? A karámokat vizsgálta, egy rozsdás lánc a kezébe akadt, bekente. Csak ezután indult vissza házba. Asszonya már ágyban feküdt, s mint megriasztott állat, lesett ki a súlyos dunna alól. — Nem jött haza, mi? — Hiszen alig ment el... — Küld ki hozzám, ha megjön —, s egy darabig vizsgálódott még a konyhában. Vegyes ételszag terjengett a fehér falak közt, meg valami kimondhatatlan ridegség. — Hova küldjem ki? — Hozzám, az istállóba! — mordult fel az öreg, s mint akit megzavarnak, sietett útjára. — Ennek sincs helyén az esze — motyogta magában az asszony S valóban, valami nem tetszett az urában. Hónapja? Vagy talán másfél? Valami zavaros erő kínozza ezt az embert. A mozdulatait, a cse'ekedeteit, a tekintetét és a beszédjét is. Régein sem beszélt feleslegesen. De akkor minden szavának helye volt. Pontos, meghatározható szaval eligazították a családot akaratában és ízlésében. Mert mindig az ő akarata szerint cse’ekedtek. De most zavaros. Mi keresni valója van az istállóban. Éjnek idején? Hogy kijár esténként, mint egész eddigi életében, az rendjén van. Megszokta már, senki nem kívánhatja tőle. hogy amit ötven éve minden nap megtett, arról pár hét alatt leszokjon. A pitvarajtó nyikorgására felrezzent. Óvatos lépéseket hallott. Ez csak Sunyisz lehet Megéreate fiát a lépésekben, az apró zajokat fel rezzen tó mozdulatokban. — Te vagy az? — Én! * — Apád akar veled beszélni! A fiú megnyitotta a szoba ajtaját. Majd tétovázott és elindult a konyha irányába. c A Központi szesített novella. Sajtószolgálat 1968-ás pályázatán dicséretben ré« — Az istállóban van... Mondom én neked, valami nincs rendben apádnál . — Egészséges ő — hallatszott a fiú válasza. — Valahol máshol van a baja. Eg> ik sem mondta ki De jól tudták ők ketten, hogy az öreg a lovak miatt bánkódik. Kétszer vették el az öregtől. Először, amikor a szövetkezetnek át kellett adnia, — és ezt még csak elviselte. Ha nem is dolgozhatott mellettük, azért csak láthatta napKözben. és na ürügyet keresett, bemehetett az istállóba. Másodszor pedig, amikor a szövetkezet eladta a lovakat. Megjöttek a városból, megnézték valamennyit, s a fintorukból látszott, hogy nem értékelnek egyet sem többre a lovakból, mint hogy jó lesz virslinek. Az öreg ott ült a priccsen. egy pokróc alatt. — Megfázik! — nyitott rá a fia. Az öreg faradtan elhessentette magától a sajnálatot. — Hol kujtorogsz te éjszaica? — Éjszaka ” ^ i —, s mert látta, apja szemében még ott a kérdés, felforrt benne a vér. — Magának este tizenegy, éjszaka? Az öreg felnézett rá. Máskor talán pofonnal utasítja rendre a feleselő gyereket, dé most a tekintetében ott rez- gett valami megfoghatatlan gyámoltalanság. Kifejezéstelen szürkén meredt a fiára, aki hasonló volt, mint ő, mégis más. Pedig a tartásában, a fejének tagadó mozdulatában önmagát érezte. S mégis, valahogyan messze érezte magától a tulajdon fiát. És azzal a kifejezéstelen gyámoltalansággal akarta visszarimánkodmi magának azt, akiben menedéket találhat nagy-nagy bajára. — No, nem azért mondtam! — csillapította Sunyiszt.— Katonaviselt ember vagy, oda mégy. akkor, amikor akarsz... Ez a te dolgod. Én csak kérdeztem. Hát már az is baj? — Nem baj! De mióta kérem apámat, hogy vegyünk egy tévét.. . Akkor itthon nézném. — Nem mi leszünk az utolsók a faluban, akik vesznek. Csak várd ki türelemmel — Várok De azért is megyek el. — Csak menjél, ha akarsz... Nem ezért hivattalak. A fiú nekitámaszkodott az egyik oszlopnak. Cigarettára gyújtott. Az öreget nem kínálta. Soha nem is állhatta még a szagát sem. — Tudod, hogy az elnök eladta a lovakat? — Az várható volt — Hát persze. De el is vitték. — Ha egyszer eladták, akkor mért csodálkozik essen? Maga talán nem hozta haza a lovat, ha egyszer kifizette? KÖTELEK A VÍZ FELETT
