Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

I VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK i NŐORÁD NOGRÄD MtGYfcl B I Z O T T S Á G A É S A M E G Y 11 T A N Á C S l AP JA XXV. ÉVF., 31. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1969. FEBRUÁR 7., PÉNTEK Kádáv* János flosxkwálm éi*ke*eü MOSZKVA (MTI) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, csütörtökön este ba­ráti látogatásra Moszkvába érkezett. A szovjet főváros Kijevi pályaudvarán Kádár Jánost Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, Alekszej Koszigin, az SZKP Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára, valamint Konsz- tantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának osz­tályvezetője üdvözölte. A pályaudvari fogadtatá­son jelen voltak Szipka Jó­zsef, moszkvai magyar nagy­követ, és a nagykövetség munkatársai. Számadásról számadásra Az egyik szobában áll a tánc, a másikban reszket a nótától a művelődési ház fa­la, egy kisebb szobában a ké­sei vendégek ízlelgetik a kol­bászt és a hurkát, mindenki jólöltözött és vidám. Ezekben a napokban gyakran találkoz­hatunk hasonló helyzettel a Nógrád megyei falvakban is, s a külsőségekben alig-alig található különbség. Legfel­jebb az. hogy Szécsényfelfalun magnószalagra vették a leg­szorgalmasabb tsz-tagok nyi­latkozatát és az asszony bri­gád nótáját, MátraszoUősön a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek irodalmi színpada szóra­koztatta a falu apraját-nagy- ját. Nagyon találóan je­gyezte meg az egyik tsz- elnök. hogy most már ez, ha eddig ki nem találták vol- ha, a zárszámadási vacsora és mulatság helyettesíti a régi falusi ünnepiét, a búcsút. Egy évben egyszer összejönnek a tsz-tulajdonosok és a rokonok, az ismerősök, bedolgozók és vendégek, hogv kötetlen, jó hangu’atban eltöltsenek né­hány órát. Egy ideig küzdöttünk ez el­len a magyaros eszem-iszom ellen, ma már legfeljebb ad­minisztratív intézkedésekkel lehetne útját állni az immár hagyományosnak mondható vigalomnak. Megbocsátó jó­szándékkal azt mondhatjuk erre, hogy kell az embereknek ez a falunap, amely nem is kis mértékben reprezentálja a termelőszövetkezetek megnö­vekedett tekintélyét, fontos politikai és gazdasági szerepet Halváinkban. Ámbár tagadhatatlan, hogy a zárszámadó összejövetelek­nek ez csak külsődleges, felü­leti része, s a komolyabbik, tartalmasabb rész a ridegebb­nek tetsző közgyűlés keretei­be sűrűsödik, — ezért fordul elő a nagy vigalomban is, hogy fel-felhangzik az étellel, itallal megrakott asztaloknál a megfontoltabb, előrébb mu­tató, a tervtárgyaló közgyűlé­sen helyet kívánó megjegyzés, javaslat, elképzelés is. A mi élményeink sem olyan vidáman egysíkúak. Ha meg­annyira pozitivek is, túlnőnek jelentőségben az úgynevezett tsz-lakodalmon. Részt vettünk az eltelt he­tek alatt jobb, közep>es és mostoha körülmények között gazdálkodó szövetkezetek köz­gyűlésén, s bár a tsz-ek gaz­dasági helyzetében észlelhető a különbség, mégis sok a kö­zös vonás is. Csaknem valamennyi he­lyen tapasztaltuk, hogy a tsz- tagság, amely oly önfeledt, vagy éppenséggel tartózkodó mulatsággal fejezte be a zár­számadás napját, eredménye­sen állta meg helyét a nehéz, megpróbáltatásokkal teli esz­tendőben. Szorgalmasan és bi­zakodva dolgoztak, az alapi­szabály. a munka- és ügyrend előírásait betartották. nem hátráltak meg az aszály ne­héz napjaiban sem,, sőt nagy bizah-ouussai szarnak szembe az eiemeK fenyegetésével, ü ez a bizalom, magabiztosság a legtöbb heiyen szép termesat- lagoicKal és nozaniuitkal tize­iéit, pótolta az elemek okozta veszteségeset. (Persze a bizto­sító is szép summaaat fizeiett ki, egyeuui ivlairaszonosón Há­romszázezer forinton felül. Szőve uiezetemk egy jelentős részeben, ahol a számadást mar megtettek, olyan átlagot ériek el peniaul kenyergaoo- nauoi, hogy azzal hozzásegí­tenek megyeimet az öteves tervben megnatarozott ceiOK eiéresenez. s toob termény, termett anad még, amelyeknél mar sikerült elérni a később­re előirt színvonalat. Sokan hozzáteszik ehhez azt is, hogy az eredmények eieréseben jelentős szerep ju­tott az anyagi ösztönzőknek, az új mecnaiuzmussai beveze­tett árkiegészítő dotációnak, amely különösen a mostoha körülmények között gazdálko­dó tsz-ekben elengedhetetlen segítség. Mindez azonban semmit sem vesz el a tsz-ta- gok és alkalmazottak dicsősé­géből, szorgalmuk és szakér­telmük értékéből. Valamennyi számadáson ér­tékes és sokoldalú beszámo­lókkal találkozhattunk, ame­lyeknek többségükben az is erényük volt, hogy nem szám­tengert zúdítottak a jobb sors­ra érdemes tagok elé, hanem a problémákat taglalták. Ele­mezték azokat a politikai és gazdasági tényezőket, amelyek előrelendítették a gazdaság kerekét, s szükség esetén bí­rálták a megszüntetésre váró hibákat. Mindamellett néhány hiá­nyosság is szembetűnt, és no­teszunkba került. A tsz-ekben az idén sokat veszített gy űléajel légiéből a zárszámadás, mert a megszo­kottnál kevesebb a felszólaló. S bár a legtöbb esetben ezt a passzivitást a tagság az elért szép eredményekkel magya­rázta, mégis némi hiányérzet maradt a külső szemlélőben. Másiik hiányosságnak pecüg az ellenőrző bizottság szűksza­vú, improduktív jelentései ha­tottak. Szinte az volt az érzé­sünk egynémelyik zárszámadó közgyűlésen, hogy a tsz-veze- tők jobban ellenőrzik saját- magúkat, a közös vagyont és a törvény betartását, mint az ellenőrző bizottság. Hiszen az elnöki beszámolóban sokszor több volt az észrevétel, bírá­lat, mint az ellenőrző bizott­ság jelentésében. Pedig ha ezen a fronton nem sikerült eddig előrelépni, akkor még mindig a tsz-demokrácia szen­ved csorbát. Nem végleges és általános tanulságok ezek, hanem az első hetek tapasztalatai, követ­keztetései. S, néhány csendes megjegyzés csupán, anélkül, hogy megzavarnánk a tsz- tagok. a falu vidám és rangos ünnepét.. Lakos György Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. Apró Antal, a kormány elnökhe­lyettese tájékoztatót adott a KGST XXII. ülésszakáról, és a KGST VB 38. üléséről. A művelődésügyi miniszter a Szovjetunióban járt kulturá­lis delegáció útjáról, a bel­kereskedelmi miniszter ro­mániai és bulgáriai tárgyalá­sairól számolt be. A Minisz­tertanács a tájékoztatót és a jelentéseket jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács meg­hallgatta és tudomásul vette a Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság elnökének jelen­tését az iparban dolgozó nők munkahelyi és otthoni kö­rülményeivel kapcsolatban végzett vizsgálat tapasztala­tairól. E napirendi pont megvitatásában részt vett Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke is. A pénzügyminiszter és az igazságügy-miniszter előter­jesztést tett az állami és szövetkezeti szervek egymás közötti forgalmában felszá­mítható késedelmi kamat mértékének szabályozására. Az építésügyi és városfej­lesztési, a mezőgazdasági és élelmezésügyi és a pénzügy- miniszter az állami ingatla­nok kezelésének új szabá­lyozására tett javaslatot. A Minisztertanács határo­zatot hozott az április 4-ével kapcsolatos munkaidő beosz­tásáról és megbízta a mun­kaügyi minisztert, hogy er­ről részletes közleményt je­lentessen meg. A kormány ezután egyéb ügyeket tár­gyalt. VISSZAJÖTT A TÉL (Koppány Görgy felvétele) Jan Marko Podgornijnál MOSZKVA (TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke csütörtö­kön a Kremlben fogadta Jan Marko csehszlovák külügymi­nisztert, aki a szovjet kor­mány vendégeként szerdán ér­kezett hivatalos látogatásra Moszkvába. Nyikolaj Podgornij és Jan Marko őszinte és szívélyes hangú megbeszélést folytatott. A megbeszélés során érintet­ték azokat a kérdéseket, ame­lyek az államközi kapcsola­tok terén a feleket kölcsönö­sen érdeklik. Fock Jenő fogadta Mika Spiljakot Megbeszélések Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatairól Fock Jenő, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke csütörtökön dél­előtt hivatalában fogadta Mi­ka Spiljakot, a Jugoszláv Szö­vetségi Végrehajtótanács el­nökét. A baráti eszmecserénél jelen volt Púja Frigyes, a kül­ügyminiszter első helyettese. Marjai József, Magyarország belgrádi nagykövete, valamint Géza Tikvicki, Jugoszlávia bu­dapesti nagykövete. rm- • j, ••W •• tegnapi tűkor Találgatások Nixon politikájáról Koalíciós válság Bonnban Mindössze harmadik hete ül Nixon a Fehér Házban, s ez igazan rövid idő. Hiszen négy esztendőre választották meg. A nyugati poli­tikai kommentátorok azonban, úgy latszik, máris tűi hosszúnak tartják ezt az időt ah­hoz képest, hogy e nem egészen három hét a tájékozódás és megfigyelés jegyében telt el, és elkötelező, meghatározó, valamilyen irány­ban határozottságot mutató megnyilatkozást ezideig még nem hallottak Nixon elnöktől, így hát hozzákezdtek a találgatásokhoz, je­lentéseikben ,.a Fehér Ház mértékadó forrá­saira” hivatkozva. így például nagy feltű­nést keltett a londoni Observer Washington­ba küldött politikai munkatársának legfris­sebb jelentése, am<Ay tudni véli, hogy Kis­singer az elnök főtanácsadója nemzetbízton- su.í és külpolitikai kérdésekben, már kidol­gozott egy új ,,európai politikát” az USA számára. Ennek az új európai politikának — úgy­mond az Observer — az a lényege, hogy kö­zeledést jelent az úgynevezett Papacki- tervhez, amely tudvalévőén Közép-Európa atomfegyvermentes övezetté nyilvánítását javasolta. De ha Nixon csakugyan valamiféle euró­pai enyhülés tervet hozza magával a tarso­lyában, kérdés, mit szól ehhez egyik fő euró­pai szövetségese, az a kormány, amely első­sorban felelős az európai biztonság és béke megoldatlanságáért. Mármint a bonni kor­mány. Ott ugyanis egyre nyíltabban mutat­koznak a belső válság jelei is, a kormányon levő két nagy koalíciós párt között. Csütör­töki jelemes szarint Kiesmger kancellár — aki tudvalevő, minden lehető űrüggyel elhúz­za az atomsorompó-szerződés aláírását az NSZK részéről — olyan kemény szavakkal és nyíltan rótta meg helyettesét, a szociálde­mokrata alkancellárt és külügyminisztert, Willy Brandtot, amire még nem volt példa. Kijelentette, jobb szeretné, ha „tartózkodná­nak” az állásfoglalástól az atomsorompó- szerződés ügyében, mert ebben neki, a kan­cellárnak kell elsősorban döntenie. A „tar­tózkodnak” általános alany mögött Brandtot kell érteni, aki nyíltan hangoztatta, hogy az aláírás mellett van. Dehát 1970 már válasz­tási év Nyugat-Németországban, s mind in­kább úgy fest a dolog, hogy a keresztény- demokrata—szociáldemokrácia koalíció nem éli túl az őszi választásokat. Ilyenformán már most sem nagyon leplezik a köztük levő ellentéteket. Ugyanakkor Nixon már a washingtoni törvényhozás elé terjesztette az atomsorompó-szerződés ratifikálását. Megle­het, Brandt azért siet annyira állásfoglalásá­val. hogy megnyerje időben Washington új urának kegyét, esetleg arra gondolva: Kennedy annak idején jobb szerette volna a szociáldemokratákat hatalmon látni Bonn­ban, mint a CDU-t. Hátha Nixon is hajlik erre a megoldásra? Annyi bizonyos, hogy a ravasz, rutinos Kiesinger megteszi majd a kellő ellenlépést, s mindent elkövet, hogy előbb szakítsa át az amerikai pártfogó jóvá­hagyását jelző célszalagot, mint SPD-vetély- társa, Brandt. A látogatást követően, meg­beszélések kezdődtek a két or­szág kapcsolatát érintő, vala­mint a nemzetközi helyzet idő- szem kérdéseiről A megbeszé­lésen magyar részről jelen volt Fock Jenő. a Miniszterta­nács elnöke, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Vályi Péter pénzügyminiszter, Púja Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese, Zágor György nagykövet, a Külügy­minisztérium főosztályvezető­je, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagy­követe. Jugoszláv részről: Mi­ka Spiljak miniszterelnök, Nagy Ferenc, a jugoszláv kor­mány tagja, Milorad Pesics külügyminiszter-helyettes, Aleksandar Drljacsa külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, Géza Tikvicki, Jugoszlávia bu­dapesti nagykövete, Branko Mikasinovics, a miniszterelnö­ki kabinet tanácsosa és Marko Milasin, a külügyi államtitkár­ság tanácsosa. Tran Buu Kiem Békeszerető politikát PÁRIZS (MTI) Tran Buu Kiem, a DNFF küldöttségének vezetője nyilat­kozott a párizsi Monde tudó­sítójának. Nyilatkozatában hangsúlyozta: a dél-vietnami lakosság egyetlen vágya, hogy az amerikaiak szüntessék be az agressziót, jöjjön létre a béke, alakuljon meg a függet­len, békeszerető és semleges Dél-Vietnam. Javuljanak meg az életviszonyok. Dél-Vietnam népe. mind határozottabban sürgeti, hogy olyan új kabi­netet hozzanak létre Saigon­ban, amely békeszerető poli­tikát folytatna.

Next

/
Thumbnails
Contents