Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

Két szavazat Konfliktusok a bonni koalícióban A nyugatnémet kormányko­alíció partjai között újabb ellentétek robbantak kJ. A Bundestag elnökének szerdai megválasztása során von Has­sel. a CDU—CSU jelöltje csu­pán két szavazattal kapott többet a szükséges abszolút többségnél. 262 „igen” — sza­vazattal szemben 123 „nem” — szavazatot adtak le, 29 képviselő tartózkodott a sza­vazástól, és 43 érvénytelen szavazatot adott le. Az ered­mény kihirdetése után Bar- zel, a CDU—CSU parlamenti frakciójának elnöke a szociál­demokrata pártot ..rossz par­lamenti stílussal” vádolta meg, mert a szokásokkal ellentétben nem támogatta a legerősebb párt jelöltjét. Még élesebb konfliktust vál­tott ki a bonni koalícióban Grewe és Schnippenkoetter nagykövetek ügye. A két nagykövet egy nyilvános müncheni rendezvényen az atomsorompó-egyezmény alá­írása ellen foglalt állást. Mi­vel ez ellentétes a külügymi­niszter véleményével, a kül­ügyminisztérium hallgatásra szólította fel a két tekintélyes diplomatát Emiatt a CDU— CSU jobbszárnya felháboro­dott, annyira, hogy a parla­mentben öt sürgős interpellá­ciót nyújtottak be. Világos, hogy ez az ügy voltaképpen az atomsorompó-szerződés aláírá­sának egész kérdését illeti, s nem a két nagykövet személye miatt éleződött ki, hanem ' a két koalíciós párt homlok- egvenest ellenkező véleménye miatt Megelégedés Párizsban A lényeg: Moszkva és Washington értsen egyet PÁRIZS (MTI) Párizsban megelégedést kel­tettek Nixon elnök első kül­politikai beszédei, amelyek szerint a közeljövőben elláto­gat Franciaországba, és kor­mánya hivatalosan is elfogad­ta a francia javaslatot arra vonatkozóan, hogy a négy nagyhatalom képviselői az ENSZ-ben üljenek össze, és egyesítsék erőfeszítéseiket a közel-keleti probléma megol­dására. A Figaro washingtoni tudó­sítója szerint, a francia javas­lat elfogadását az amerikai kormány mindenekelőtt ahhoz a feltételhez köti, hogy a né­gyek találkozója elölt az Egye­sült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjet­unió képviselőinek kétoldalú megbeszélés-sorozata révén egy bizonyos mértékű előzetes megállapodás1 jöjjön létre. Le- aetséges, hogy ily módon Ni­xon elnök időt kíván nyerni. mielőtt határozathozataüá kényszerülne — írja a tudósí ­tó. — A megszorítás, a lap szerint, pedig abban áll. hogv az Egyesült Államok kormá­nya a négyes tanácskozási csak az ENSZ főtitkárának különmegbízottja. Jarring svéd diplomata missziója „gyümöl­csöző kiegészítőiének” tekinti. Ezzel azt az amerikai állás­pontot kívánják hangsúlyozni, amely ellenez minden olyan megoldást, amely „rákénysze­rítené” a négy nagyhatalom döntését a szembenálló felek­re. A Combat vezércikke azt hangsúlyozza, hogy a lényeg továbbra is az marad, hogy Washington és Moszkva érí- sen egyet ebben a kényes kér­désben. Igazán otthon? A Zycie Warszawy beszámol arról, hogy Ida Kaminska, *a neves színművésznő, a Varsói Állami Zsidószínház volt igaz­gatója New Yorkba érkezett, és az Egyesült Államokban szándékozik letelepedni. Ezzel kapcsolatban a lengyel lap is­merteti Susan Perelnek Ka- minskához intézett, a New York-i Daily Worldben megje­Munkősnkat a hatalomra! Tüntetések az olasz nagyvárosokban ROMA (MTI) összecsapások robbantak ki szerda este Firenzében. Bolog­nában, Torinóban és Olaszor­szág más nagyvárosaiban, ami­kor már végéhez közeledett a dolgozók 24 órás általános sztrájkja. A munkabeszüntetés következtében — mint már erről beszámoltunk —, az or­szág gazdasági élete csaknem teljes egészében megbénult. A leghevesebb összecsapások színhelye Firenze volt. Itt a rendőrség vízfecskendőkkel, gumibotokkal és könnyfakasz­tó bombákkal igyekezett eltá­volítani a város középületei körül összegyűlt tüntetőket. A főleg diákokból álló tömeg a rendőri támadás ellen botok­kal és kövekkel védekezett. Ezt megelőzően a tüntetők ez­rei vonultak végig a város ut­cáin, a következő jelszót kiál­tozva: „Munkásokat a hata­lomra !”. Hasonló tüntetések robban­tak ki Bolognában, Torinóban. Rómában és az ország más városáiban is. Hírek szerint a rendőrség több száz embert őrizetbe vett. lent nyílt levelét, és a szer­kesztőség megjegyzéseit. „Kedves Mrs. Kaminska — idézi a Zycie Warszawy a nyílt levelet —, üdvözöljük önt országunkban. Szóval ön is ide érkezett. Önök mind­nyájan hozzánk sietnek, mint­ha csak ez lenne a világ egyetlen igazi helye. De. hi­szen az Egyesült Államoknak nagyon sok arca van. Vajon ezek közül melyik vonzotta önt? — tatán a néger gettó? — talán a lincselések? — talán a nyomorban élő 30 millió em­ber? — talán az éhező gye­rekek? — talán New York ve­szélyes közrendje? — talán a földalattin leselkedő titkos­rendőrök? Tudom, hogy ön nem ezek miatt jött ide. Mrs. Kaminska. ön tehát becsukta majd a szemét, befogja a fü­lét, visszafojtja éi zéseit, és megtagadja eddigi életének egyik felemelő időszakát.” A Zycie Warszawy nem fűz kommentárt a levélhez. Meg­jegyzi azonban, hogy a Varsói Állami Zsidószínház — amely­nek Ida Kaminska egészen Lengyelországból történt el­utazásáig az igazgatója volt — ugyanúgy működik, mint azelőtt, s műsorán minden pénteken, szombaton és va­sárnap klasszikus és modem drámák szerepelnek. Wk ncsgyticstaimaic @s es SCözel-BCelet VALÓMBAN elutasithatat- ian volt a januári francia ja­vaslat a közel-keleti válság­gal foglalkozó négyhatalmi találkozóra. A négy nagyhata­lom, amelyek egyhangúságot biztosítottak az emlékezetes 1967 novemberi BT-határo- zatnak, kétségtelen a közel- keleti befolyásuk és a bármi­féle rendezés garanciáját je­lentő erejük folytán nélkülöz­hetetlenek a megoldáshoz. Ellentmondani látszik a fen­tieknek az a várakozás, amely megelőzte a Nixon-kormány döntését a tanácskozásról. Nem szabad azonban felejte­nünk. hogy az izraeli agresz- szió mögött az amerikai im­perializmus bátorító ereje állt. S ha megriad is most az Egyesült Államok egy. a tér­ségen túlnövő válság rémétől ha kénytelen is á számára Iz­raelnél jóval fontosabb arab világ felé gesztust tenni, sze­retné maximálisan maga irá­nyítani az esetleges rendezést, és minél jobban távol tartani, netán eltávolítani akár a kon- kurrens francia imperializ­must, akár a nagy ellenfél Szovjetuniót. Amerika el akarja kerülni a taskentihoz hasonló békerendezést — mondta találóan egy ázsiai diplomata. Emlékezetes, hogy 1986. januárjában Koszigin részvételével és diplomáciai munkája révén jutott meg­egyezésre India és Pakisztán, s a brit nemzetközösség, melynek mindkettő tagja „kimaradt”. A háború óta viszont egyre nőtt az elkeseredés az arab országokban az amerikai poli­tika miatt, s ezt már a John- son-kormány is felismerte. Az amerikai magatartás objektí­ve növelte a szovjet befolyást, annak révén pedig erősödtek haladó arab rendszerek. Jel­lemző módon Sulzberger a New York Times publicistá­ja. 1968 áprilisában megérett­nek találta az időt az izraeli megittásult politikusok meg- intésére, a bibliai mondást idézve: „megmérettek és könnyűnek találtattak...” Most a Nixon-kormány vá­lasza nem véletlenül ragasz­kodik változatlanul az arabok és izraeliek közötti közvetlen tárgvalások Tel Avivban ma­kacsul ismételgetett verziójá­hoz. s csak kiegészítésnek fogja fel. amolyan serkentő­nek. a nagvhatalm* konferen­ciát. Egy közvetlen tárgyalás ugvanis — lévén Izrael jelen­leg az erő pozícióiéban, bár már korántsem annvira amint hiszi — magán viselné az egyenlőtlenség, vagyis a dik­tál ás bél vegét. Tel Aviv tehát alkudozásra használhatná fel az elfoglalt területeket, „biz­tonsági szempontjaira” hivat­kozva. KÉTSÉGTELENÜL móti­válják az új amerikai kor­mány közel-keleti politikáját az olyasfajta tények is, mint az amerikai zsidó nagytőke javának demokrata párti el­kötelezettsége. Humphrey tá­mogatása Nixon ellenében. De- emlékezzünfe csak arra. hogy arabellenes kijelentései tették feltehetővé az állítólagos me­rényletkísérletet Nixon ellen. Hogy aztán az új elnök külön­megbízottja. Scranton decem­berben megállapítsa: az USA- nak „kiegyensúlyozottabb” közel-keleti politikára van szüksége, s „nem szabad azt a látszatot keltenie, hogy kö­zel-keleti érdekei csupán egy országban összpontosulnak”. A forradalmi hadsereg alapja és magva KAIRO Jasszer Arafat, a Palesztina! Felszabad!tási Szervezet Vég­rehajtó Bizottságának újonnan megválasztott elnöke szerdán látogatást tett a palesÄinai felszabadító hadseregnek. a Szuezi-csatorna nyugati part­jáig. Mint mondotta, a hadse­reg egységeinek jelentős ré1 szét a megszállt Palesztinái te­rület belsejébe helyezik át, hogy részt vegyenek az ellen­állási katonai műveletekben. A Palesztinái felszabadító had­sereg népi felszabadító had­sereggé fog válni, nem klasz- szikus katonaság lesz, hanem a forradalmi hadsereg alapja és magva — hangoztatta Ara­fat. Szó sincs arról, hogy az amerikai monopóliumok érde­kei nem volnának számotte­vően nagvobbak az arab vi­lágban mint a kis Izraelben; az utóbbi csurán jól felfegy­verzett támaszpont. melyről kiindulva a közvetett manő­verekre nyílt Jó lehetőség, vi­szont az arab olaj birtoklása kulcskérdés az amerikai és a nyugat-európai burzsoázia számára. Nixon legfőbb kül­politikai embere. Kissinger, a vá’asztási hadjáratban még Nelson Rockefeller tanácsadó­ja volt. márpedig aligha keli bárkinek is bizonygatni, hogy Rockefeller és az olaj „egy és ugyanaz” ... Arról sem feled­kezhetünk meg. hogy 1956 ban a republikánus kormány­zat. melynek egyik fő „szürke erríirlenciása” történetesen ép­pen Rockefeller volt, szintén az arab lóra tett a szuezi vál­ság során. Akkor is közreját­szottak persze az imperialista rivalizálás elemei. csakúgy mint most. am-kor Washing­tonban nem nézik jó szemmel a gaulleista politika közel- kéleti ügyeskedését. A lényeg tehát az, hogy az amerikai közel-keleti politika lépéskényszer elé került a négyhatalmi tanácskozásra vonatkozó javaslattal, hason­lóan ahhoz ahogyan kel­lett szavaznia az említett b'.ztansáei tanácsi határozatot. Ám jól emlékezünk arra. ho- gvan húzta tovább az időt az amerikai kormány a BT hatá­rozata után. az arabok haladó rezsimjeinek megtömésére számítva. Most is ellentmon­dásosan válaszolt a francia ja­vaslatra Éppen ezért nem szabad illúziókat fűznünk a négyhatalmi tanácskozáshoz. Lehet, hogy valóban dilem­mája Nixon újsütetű közel- keleti „reálpoliti kajának”, hpgyan tudja abba beleTész­tén i Tel Aviv-i szövetségesé­nek politikáját. De ez a beil­lesztés szüli az ellentmondást. AMERIKA hosszabb ideje azzal próbálja „megdolgozni” az arabokat, hogy csak tőle kaphatják meg a megoldás kulcsát, mert csak ő tud hatni Izraelre. Ma még nehéz volna felmérni, hogy — a négyha­talmi tanácskozás bármifajta megvalósulásával —, hogyan befolyásolja az amerikai- arab viszonyt ez a hitegetés.- rj ­\ „Mi ünnepélyesen esküszünk a mindenható Istenre, hogy Hadúrunk, főméltosagú nagybányai Horthy Miklós, Magyarország törvényesen megválasztott kormányzója iránt hűséggel, engedelmességgel viseltetünk. Magyaror­szághoz és annak alkotmányához hűek leszünk, az ország törvényeinek engedelmeskedünk. Esküszünk, hogy ma­gyar hadseregünk tábornokainak járóinknak és feljebbvalóinknak is engedelmeskedünk, őket tiszteletben tartjuk és védelmezzük, rendeleteiket és parancsaikat minden szolgálatban híven teljesítjük, alá­rendeltjeinkről mindig a legjobb tudásunk szerint gondos­kodunk, példaadósunkkal és minden erőnkkel azon le­szünk. hogy kötelességeinket minden körülmények között becsületesen teljesítsék Esküszünk, hogy szent hazánkért minden belső és külsd ellenség ellen, bárki legyen is az, mindenkor, mindenütt és minden alkalommal életünk és vérünk föláldozásával is vitézül és férfiasán harcolunk, csapatainkat, zászlóinkat, lövegeinket és egyéb harci esz­közeinket el nem hagyjuk és az ellenséggel soha a leg­kisebb egyetértésbe sem bocsátkozunk. Haza- és nemzet- ellenes. vagy oly irányzat szolgálatába, mely a hadsereg katonai fegyelmét aláásni igyekszik, nem lépünk, semmi­féle titkos társulatíiPk nem vagyunk és nem leszünk tag­jai, minden szolgálati titkot hiven megőrzőnk. A hadi­cikkelyeket szem előtt tartva, magunkat mindig a hadi- törvénvek szerint derék magyar katonákhoz és jó haza­fiakhoz illő módon viseljük, és így becsülettel élünk és halunk. Isten minket úgy segéljen! Amen!” Hasonló esküt »etetnek le a köztisztviselőkkel, a bi­kákkal, ügyészekkel, rendőrökkel, mindazokkal, akiknek — 43 — azelőtt á királyra kellett esküdniük. Gömbös Gyulának, Horthy bizalmi emberének már akkor az a terve, hogy H ”V vt ki-a-'vá váln«>tatja, de Bethlen István és más bölcsebb tanácsadók szerint ennek még nem érkezett el az ideje. Horthy jónak látja, hogy újra és újra üzenjen IV. Ká- rolynak: megőrzi számára a trónt, amelyre a békekötés után visszatérhet. A király elégedetten nyugtázza egykori flottaparancsnokának levelét: „Kedves Horthy! Őszinte köszönettel vettem az utolsó hírt. s meleg hálával és el­ismeréssel követem figyelemmel sikeres tevékenységét. Az eddig elért eredmények megerősítik bennem azon ren­díthetetlen bizalmat, amellyel mindenkoron viseltettem személye iránt. Magyarország a legközelebbi napokban lesz kénytelen a békét aláírni. Szívem egész melegével remélem, hogy a béke aláírásával minden erő egy jobb jövő elérésére lesz összefoigható.” Habsburg Károly természetesen a jobb jövő alatt a sa­ját királyságát érti mert egyébként a békekötés nem biz­tat semmi jóval. Az antant hatalmak olyan békét diktál­nak, amely a győztes erő jogán alapul. A lehető legszű­kebbre szabott határok, nagy összegű hadisarc, a harse- reg létszámának és fegyverzetének megszabása zsugorít­ja azt a hatalmat, amelvet Horthy gyakorol. A volt sze­gedi fővezér, aki hátba támadta a hazát védő magyar szembeszáll azokkal, akik szerint ilyen feltételeket nem szabad aláírni. Horthy elfogadta az an­tanttól a támogatást a kormányzó1 székért folvtatott har­cában. <; most elfogadta a békefeltételeket is. Úgy véli. a tegnapi ellenséget szövetségessé teheti, s akkor valamit vissz-akaohat tőlük az elveszettből. Mindenesetre a béke- szerződés aláírása után most, már nem siet újra és óira biztosítani IV. Károlyt arról hogy visszavária a trónra. Hosszabb időre k“szíi! berendezkedni, s amrit azt a ki­rályok is tették hűséges embereit cím- és földadományok­kal köti macához. Nemességet nem adományozhat, de a hozzá leKhűbb ka­tonákból külön r“ndet. amolyan úi nemes«éaet alapít. Augusztus hónapban születik meg a vitézi rend. amelynek alapgondolata: kaoianak földet, vitézi te’ket, s ezzel szá­mos kiváltságot azok. akiket erre a vitéz- szék Horthy Miklósnak, a vitézek főkapitányának elnökletével méltó­nak tart. A vitézek kötelessége, hogy cserében feltétel nél­— 44 — kül Horthy szolgálatának szenteljék életüket. S mivel Horthy már-már úgy gondolja, hogy méltósága öröklődik majd családjának tagjaira is, a vitézi cím és a vitézi te­lek ugyancsak öröklődik. A késői időkben is legyen tá­masza megbízható, a Horthy-családért mindenre kész vi­tézi csapata az országnak. Az első vitéz természetesen maga a vitézek főkapitá­nya, Horthy Miklós. Aztán sor kerül az első nagyobb sza­bású vitézzé avatásra, a királyi Várkert délre néző lej­tőjén. Misztikus szertartás során a kormányzó saját kezé­vel üti vitézzé embereit. Díszkardjának minden ütését e szavakkal kíséri: — A hadúr nevében vitézzé ütöm! S mikor vége a szertartásnak, az új vitézek háromszor üvöltik: — Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország főméi tó- ságú kormányzója és a vitézek első főkapitánya, éljen! Az első felavatott vitézek, illetve vitézi várományosok (a vitézség alsó korhatára ugyanis 17 esztendő, s aki ennél fiatalabb, azt vitézzé ütik ugyan, de várnia kell a korhatárig, hogy igazi vitéz legyen) között Horthy mindkét fia szerepel. Az ő vitézi telkük Kenderesen van: az a földbirtokos ugyanis, aki vitéz lesz, a saját birtokát is átalakíthatja vitézi birtokká, s így élvezheti a kivált­ságokat. Ily módon Horthy sok adót takarít meg. 15. KI süllyesztett királyi levél Horthy hiába tárgyal sűrűn Gömbössel, aki továbbira is dédelgeti tervét a kormányzó királlyá választásáról, hamarosan be keli látnia, hogy sohasem lehet király Ma­gyarországon. Csemoch a'r a ó <ti bevonuláskor a protestáns fővezért a parlament lépcsőjén tábori oltárral, díszmisével, főpásztori áldásával várta, soha sem tenné a koronát egy protestáns király fejére. Igaz. ha IV Henrik számára Párizs megért egy misét. Horthy is katalizálna, ha ez lenne a trónhoz vezető utolsó lépcsőfok. Az igazi arisztokrata nagybirtokosság azonban nem egyezne bele, hogy egy egyszerű kenderes; birtokos nemes fiát megkoronázzanak: az ő szemükben a kor­mányzó nem elég előkelő származású, s ezen az sem vál­toztat, hogy a grófok és hercegek is szívesen látják kor­mányzóként a budai Várba. (Folytatjuk) — 45 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents