Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-04 / 28. szám

rárizsi tárgyalások Taktikát uälSoztatnak az agresszorok Helikopterek Del-^ielnamnak PÁRIZS (MTI) A Páriában tárgyaló ameri­kai, valamint a saigom kor­mányzat K-ü.döUsege újabb taktikát vitatott meg az e hét csütörtökén sorra kerülő né­gyes értekezlet harmadik ülé­sére. A UPI amerikai hírügy­nökség értesülése szerint Ca- bot-Lodge és Pham Dang Lam, miután tanácskozott Washingtonnal. Illetve Sai­gonnal, a múlt heti négyes ta­lálkozó tapasztalatai alapján, elhatározta, hogy a soron kö­vetkező négyes értekezleten a fogolycsere kérdésének a meg­tárgyalását javasolja majd, A UPI utal arra. hogy a VDK és a DNFF küldöttsége / határo­zottan visszautasította azt a korábbi amerikai és saigoni együttes javaslatot, amely, sze­rint először a katonai kérdé­seket tárgyalják meg. Mint is­meretes, a VDK és a DNFF véleménye szerint a katonai kérdések nem választhatók el a politikai problémáktól és így ezek csak együttesen vitatha­tók meg. A fogolycsere-javas­lattal Cabot-Lodge-nak és Pham Dang Lam-nak az a cél­ja, hogy így, kerülő úton jus­sanak el a katonai kérdések­hez, a politikai problémák érintésé nélkül. WASHINGTON Mint az AFP jelenti, az amerikai költségvetésben az 19(19 és 1970. évre 300 heli­kopter szállítása szerepel a Saigon! bábhadsereg számára. Indokolás szerint a helikopte­rek szállítása része annak a tervnek, amelynek érteimében a dél-vietnami bábhadsereg mind nagyobb szerephez Jut az amerikai haderő fokozatos , kivonása következtében ! Az amerikaiak jelenleg — fű­zi hozzá az AFP —, háromezer helikoptert használnak saját csapataik számára Dél-Viet- namban. Hétfőn Washingtonban kü- V'nbö/.ö vaibe fai •<. ■'■'tót pap­jai és hívei gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a vietnami hábo­rú ellen. A papok és a hívők szerdán békemenetet rendez­nek az igazságügy-minisztéri­um előtt, ahol Thomas Lee Hayes plébánost ünnepélyesen megbízzák, hogy lássa el a pa­pi teendőket a Vietnamból Svédországba menekült ame­rikai katonaszökevények köré­ben. Nixon Közel-Kelet Eisenliowernél WASHINGTON (MTI) Nixon elnök vusarnap este váratlanul felkereste a több szívroham után a Walter Reed katonai kórházban lábadozó Eisenhower volt elnököt, és ötvenperces megbeszélést foly­tatott vele. A megbeszélés után Nixon újságíróknak kije. lentette, hogy azokról a kez­deményezésekről tárgyaltak, amelyek révén „el lehetne vág­ni a közel-keleti puskaporos hordóhoz vezető gyújtózsi­nórt”. Nixon elmondotta, hogy Elsenhowertől kitűnő tanácso­kat kapott a közeljövőben a közel-keleti helyzettel és a NATO problémáival kapcso­latban hozandó döntéseihez. Az újságírók megkérdezték Ni- xontól, közvetlen elődjével, Johnsonnal, szándékában áll-e ugyanazokról a témákról el­beszélgetni, mint Eisenhower- rel, amire az elnök igenlően válaszolt. ' Mike Mansfield szenátor, a szenátus demokrata párti több­ségének vezetője vasárnap ki­fejezte azt a reményét, hogy még ebben az évben megkez­dődhet az amerikai csapatok fokozatos kivonása Vietnam­ból, mivel a saigoni kormány hadseregének ütőképessége fo­kozódott. Nass ser és Selepin megbeszélései Lövöldözés a Jordán fogyónál KAIRO (MTI) Nasszer elnök vasárnap este háromórás megbeszélést foly­tatott Alekszander Selepinnel. az Arab Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségének kong­resszusán részt vett szovjet küldöttség vezetőjével —, kö­zölte hétfői számában az Al- Ahram. A megbeszélés a kö­zel-keleti válság legutóbbi fej­leményeivel foglalkozott. Sele- pin magával viszi Moszkvába Nasszer elnök válaszát arra az üzenetre, amelyet Selepin közvetítésével Brezsnyevtől kapott. Az Al-Ahram hétfői számá­ban beszámol arról is, hogy a Palesztinái Nemzeti Tanács vasárnapi ülésén elhatározta a tanácsban képviselt ellenállá­sa szervezetek egyesített kato­nai parancsnokságának felál­lítását. Határozatot hoztak a Palesztina! felszabadító had­sereg megerősítéséről, létszá­mának növeléséről és felsze­relésének korszerűsítéséről is. A tanács felhívást intézett az arab országokhoz, tegyék lehe­tővé, hogy a Palesztinái fel­szabadító hadsereg ott állomá­sozzon, ahol azt a harcok szükségessé teszik. Egy Reuter-jelentés szerint Arafat, az Al-Fatah Paleszti­na! nacionalista szervezet ve­zetője Algériában háromnapos titkos látogatást tett, amelyet csak akkor hoztak nyilvános­ságra, amikor péntek este el­hagyta az országot. Hétfőre virradó éjjel az iz­raeli tüzérség a Jordán folyó felett lövéseket adott le a jor- dámiaiak állásaira — közölte hétfőn reggel Ammanban egy katonai szóvivő. A lövöldözés körülbelül egy őrá hosszat tar­tott, a jordániaiabnál halálos áldozat neon volt Tel Aviv-i közlés szerint két Izraeli repü­lőgép hétfőn reggel a Tiberiás- tótól délre levő jordániai állá­sokat támadott. Tűzharc folyt izraeli és libanoni katonák kö­zött a libanoni határon is. Csehszlovák k Moszkvában E. Erban, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke Moszkvába érke­zett, A repülőtéren K. F. Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára fogadta a csehszlovák küldöttséget (Teiefotó — TASZ8Z—MTI— tvS) MOSZKVA (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizott­ságának, a szovjet szakszerve­zeteknek, a Komszomol Központi Bizottságának és a szovjet társadalmi szervezetek­nek a meghívására vasárnap Moszkvába érkezett a Cseh­szlovák Nemzeti Front kül­döttsége, Evzen Erbannak, a CSKP KB elnökségi tagjának, a Nemzeti Front Központi Bi­zottsága elnökének vezetésé­vel. A delegáció hétfőn látoga­tást tett a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsánál. A vendégeket Ivan Szplridonov, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke üdvözölte. A beszélge­tésben részt vettek Kosztantyin Katusev és Fjodor Kulakov, az SZKP KB titkárai Is. A szovjet békebizottság meg­hívására vasárnap Moszkvába érkezett a csehszlovák béke­harcosok delegációja. A kül­döttséget Jiri Stepanovsky, a Csehszlovák Országos Béke- bizottság elnöke és Dalibor Krno, a Szlovák Béketanács elnöke vezeti. Sadovsky figyelmeztetése A Szlovák Főiskolai Szövet­ség úgynevezett parlamentje szombaton és vasárnap ülé­sezett Pozsonyban. A tanács­kozásán megjelent Sadovsky szlovák miniszterelnök, és egyebek között foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek nem teszik lehetővé, hogy rö­vid időn belül általános vá­lasztásokat tartsanak Cseh­szlovákiában. A sajtó problé­máival foglalkozva, a szlovák kormány elnöke kijelentette: nemcsak ő személyesen, de a többi párt- és állami vezető Is annuk örülne a legjobban, ha nem kellene adminisztratív eszközöket alkalmazni a sajtó területén. Ez szükségessé teszi, hogy az egyes szerkesztőségek nagyon meggondoltan végez­zék munkájukat. Durva támadások A Rudé Právo „Észrevéte­lek” című rovatában foglalko­zik a Telegraf című nyugat­német lapnak azzal a hírével, mely szerint az NSZK kormá­nya „lépéseket tervez” a Na- zional Zeitung című náci és revansista lap ellen, mivel az Izraelt sértő cikket közölt. A Rudé Právo ezzel kap­csolatban megemlíti, hogy a Nazional Zeitung és más la­pok, mint például a Sudeten­deutsche Zeitung az utóbbi két évtizedben számtalanszor dur­va támadást intéztek Cseh­szlovákia, a cseh és szlovák nép ellen. A cseheket „nem­zetgyilkosoknak”, Csehszlová­kiát „bűnöző államnak” ne­vezték, a csehszlovák állam­férfiakat pedig Banestől Svo- bodáig sokszor a legdurvább módszerekkel támadták. „Mind a mai napig egyetlen nyugatnémet kormány sem tartotta szükségesnek, hogy lé­péseket tegyen a Nazional Zei­tung Csehszlovákia és vezetői ellen; durva támadásai ellen — állapítja meg a Rudé Prá­vo. Álarc nélkül... A nyugati világ reakciós kö­rei változatlanul mindent megtesznek azért, hogy Cseh­szlovákia szocializmusellenes erőit aknamunkájuk folyt a tu­sára és erősítésére buzdítsák. Svitak, aki kijelentette, hogy szándékában áll „Csehszlová­kiának a szocialista táborból való kilépéséért” harcolni, most New Yorkban a Colum­bia egyetem „orosz intézeté­ben” folytatja tevékenységét. Löbl, miután egy sor előadási tartott az Egyesült Államok­ban, országa munkásosztályál „visszahúzó erőnek" minősít­ve, most Nyugnt-Európában „turnézik” hírhedt „konver­gencia elméletét” hirdetve. El­méletei szerint az, hogy egy országban a tulajdonviszonyok kapitalista vagy szocialista jellegűek, tisztán morális kér­dés, amelynek döntő gazdasági jelentősége nincs. Négy hónapra sincs szüksége Horthy Miklósnak ah­hoz, hogy államfővé választassa magát. Méghozzá az „al­kotmányos formák” betartásával, s a Clerknek tett ígé­retek megszegése nélkül. Amint az angol diplomatánál megállapodtak, a „koncentrációs kormány”, — minisz­terelnöke Huszár Károly — kiírja a választásokat. Az or­szág igazi ura, a választások igazi lebonyolítója azonban nem ez a kormány, hanem a fővezérség, élén Horthy Miklóssal, aki egyelőre a Gellert Szállóban rendezi be rezidenciáját. Innen irányítja különítményeseit, akik a Dunántúl után most az egész országot megismertetik a fehérterrorral Ilyen körülmények között szó sem lehet arról, hogy a választásokon ne azok jöjjenek be, akik a jövendő nemzetgyűlésben nem Horthyra szavaznának. Közben pedig egy ügyes propagandaakció is lezajlik. Karácsony másnapján Horthy Miklós meglátogatja István bátyját annak Kaplony utcai lakásán. Ott Prónay Pál és Csuvara vár rá. Csuvara, volt vöröskatona, aki —, hogy hitvány életét mentse —, még Siófokon felajánlotta szolgálatait Prónay- nak. Prónay ekkor provokatőrként Bécsbe küldte, hogy férkőzzön be a kommunista emigráció soraiba. A leghír- hedtebb különítményes ugyanis fejébe vette, hogy az Ausztriában élő népbiztosokat. Kun Bélát és társait, vagy elrabolja és Magyarországra hurcolja, vagy pedig odakint gyilkolja meg őket Csuvarának sikerült Ausztriában bi­zalmat ébresztenie maga iránt. Részt vett azokon a tár­gyalásokon, amelyeken arról volt szó. miként lehetne megmenteni a halálraítélt Korvin Ottót és kommunista társait, s egyúttal átjuttatni a határon a Magyarországon ■ekedt Szamuely Lászlót A terv megvalósításába a pro­-'34 ­vokátor Csuvarán kívül bekapcsolódott néhány szélhá­mos is. Nekik az volt a szándékuk, hogy a bécsi emigrá­ció megbízásából Magyarországra utaznak, ott kezükbe kaparintják a foglyok kiszabadítására szánt nagy pénz­összeget, aztán megszöknek vele. A Prónay-különítmény azonban Csuvara információi alapján elfogta őket, s az árulás nyomán sikerült Szamuely Lászlót is letartóztat­niuk. A szélhámosokat nem is kellett nagyon megvemi- ök, hogy elvállalják, amit Prónayék akartak. Prónay szerint ugyanis nagyon használna Horthy népszerűségének, ha nyilvánosságra kerülne: az Ausztriá­ba menekült kommunisták orvgyllkosokat küldtek Ma­gyarországra, hogy meggyilkolják a fővezért. A letartóz­tatott szélhámosok már „beismerő vallomást” tettek, az pedig Igazán nem okoz gondot P. onaynak, hogy Csuvara úgy beszéljen, ahogy kell. Civilben, lefüggönyözött kocsiban siet Horthy a tit­kos találkozóra, hogy magától Csuvarától, a „bátor” kém­től hallja, hogy miként akarják őt, a fővezért a kommu­nisták eltenni láb alól. Csuvara pompásan játssza szere­pét, kitűnően mondja el a mesét, amelyre őt Prónay ma­ga tanította ki. A fővezér, a legmagasabb elismerésben részesíti a provokátort. — Hasznos szolgálatokat tett a nemzeti keresztény hazának! — mondja neki, de még hálásabban szorítja meg Prónay Pál kezét. Az ünnepek után az egész magyar sajtó a fővezér el­leni kommunista merénylet-terv meséjét zengi. A főve­zérség közleménye szerint a kommunisták „levegőbe akar­ták röpíteni a miniszterelnöki palotát, a fővezérség épü­letét és az Operaházat”, hogy „a hadsereget megfosszák vezérétől és az így támadt zavarban megdöntsék a mai kormányrendszert." A merénylet-terv Legendája valóban segíti Horthy népszerűségét. S természetesen az sem számít, hogy Váry Albert koronaügyész maga jelenti: nyomozás során kide­rült: senki nem szőtt terveket a fővezér megölésére. Az — 35 — , egész koholmány csak arra jó, hogy Horthyt jelentősebb színben tüntesse fel. A fővezér már rég eldöntötte magá­ban. hogy az állam élére kerül, L ha , továzna. ambició­zus felesége nem engedné megtántorodni. 12. „Mii maradok Ili. KArolghos” Horthy — az „alkotmányos rendezés” időpontja kö­zeledvén — hívatja Prónayt, s a másik különítményes vezért, Ostenburg Gyulát, s meghagyja nekik: századu­kat sürgősen fejlesszék zászlóaljnyi erejűre, mert szük­sége lehet rájuk a közeljövőben Prónayval arról is tár­gyal, hogy királlyá választassa-e magát, nádorrá. vagy kormányzóvá. — Sokan szívesen látnának egy nemzeti királyt, Horthy Miklóst! — jelenti ki Prónay. — Nem, — rázza meg Horthy a fejét. — Én hű ma­radok IV Károlyhoz. ö az ország törvényes királya. Más királyról, mint ő, szó sem lehet... Én legfeljebb a kor­mányzói tisztet vállalom. önmaga királlyá választása Horthynak még Ilyen körülmények között sem sikerülhetne. Teljesen reális azonban, hogy — mivel ő csak IV, Károly királyságába egyezne bele, ezt viszont ellenezné az antant —, az or­szágból király nélküli királyság váljon, élén Horthy Miklós kormányzóval. A Hunyadiak példáját már Sze­geden is emlegették. S a számítás be is válik: az antant budapesti képviselőd közlik: sem IV. Károly, sem más Habsburg semmiféle címen nem kerülhet az ország élé­re, „valamelyik kiváló magyart” válasszák meg állam­főnek „Kiváló magyar” csak egy van: Horthy Miklós, aki­nek értékeit a különítményesek fegyverei bizonyítják, igaz, akadnak, akik más megoldást keresnének, de eze­ket Horthy néhány nappal a nemzetgyűlési választások, után, még az új parlament összeülése előtt hadparancs­ban figyelmezteti: nem tűr kormányalakítást, semmiféle politikai manővert addig, amíg őt kormányzóvá nem vá­lasztják. ,,A nemzeti hadsereg és karhatalmak fegyelme és hazaszeretete biztosítékul szolgál nekem arra — fejezi be legfőbb érvével —. hogy feltett szándékomat minden körülmények között keresztül viszem”. (Folytatjuk' — 36 —

Next

/
Thumbnails
Contents