Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-04 / 28. szám
.ff isi lie is ki nyeri A Misiik nyomában döntője Salgótarjánban Salgótarján, megyei könyvtár olvasóterme. Hatvanöt fiatal hajol az asztalok fölé. Nevek, dátumok röpködnek. A Hősök nyomában vetélkedő megyei előselejtezőién vágyunk. A tél nagy: a tizenhárom csapatból hat kerülhet a délutáni döntőbe. Innen kettő Ceglédre Cegléd messze van. Közeledik a délután, s marad hat csapat. Két üzemi: nagybátonyi szolgáltató. ZJM és négy középiskolás: Balassagyarmat; Nagvbátony, Salgótarján és Romhány gimnazistái. Kezdődik a döntő. A művelődési központ színházterme. tőtoll. Nagy tapsot kap Adorján Attila nyolcadikos úttörő Zagyvapálfalváról. Kapásból sorolja a Tanácsköztársaság idején kiadott bélyegsorozat értékeit A Vyx-jegyzékről is pontos a meghatározása. A közönség mindent tud Kérdés nem marad válaszolatlanul, és a kiadott totószelvényeken sok a telitalálat. Jól felelnek a teremben ülő honvédek. A nyertesek közül néhány név: Tóth Tibor, Hasznosi István, Répási Lászlóné, Sánta Péter, Balogh István. Csengetés jelzi ■ kezdődik a finis. Egy pillantás a versenytáblákra: 1. Nagybátonyi Szolgáltató 45, 2. St. Madách gimnázium 44, 3. Nagvhátonyi gimnázium 38, 4. Romhányl gimnázium 36 ponttal. Szoros a verseny A ZIM ég a balassagyarmati balassisták is jól tartják magukat. Ki az igazi győztes? Az óramutató háromnegyed ötöt mutat. A verseny legizgalmasabb része most jön. A csapatok dátumokat kapnak. 1918. november 24., 1919. március 21. Riportot kell készíteni szereplőkkel. Jól csinálják? Igen. Legjobban a nagybátonyi gimnazisták. A csapatot Kishalt László vezeti, aki pár héttel ezelőtt a ,,Ki miben tudós" történelmi vetélkedő győztese volt. Ügyesek a romhányiak és a tarjáni gimnazisták. Az utolsó 30 kérdés. A helyes válaszért korongot kap a csapat. Befejeződött. Egymás nyakában a Madách gimnazistái, megrohanják a szolgáltató versenyzőit. Kijut az elismerésből a többi négy csapatnak is Eldőlt a verseny. A győzelmet a Madách gimnázium szerezte meg a szolgáltató előtt. A pontkülönbség minimális. A további sorrend: nagybátonyi gimnázium, romhányi gimnázium, ZIM, balassagyarmati Balassi gimnázium. Az 1—2. helyezett Ceglédre készül. Mondjuk Így: a két győztes. Az igazi győztes a közönség. Azok, akik végighallgatták, játszották a vetélkedőt. Ezen a délutánon csak tanulni lehetett. A verseny bizonyított. A fiatalok a hősök nyomában járnak. Cegléd előtt. A Madách gimnázium csapatának legboldogabb tagja Simon Zsuzsa, a kapitány. Sorolja a csapat tagjait: Keményvári Éva, Maring Katalin, Miskolczi István, Zsé- lyi András. A kapitány még ezt mondja: — Nagyon boldogok vagyunk. Hogy mennyi mindent gyűjtöttünk össze. A múlt héten például megszálltuk a ta- lárit. Dokumentumok, könyvek. Soks jor késő estig néztük őket. Aztán a megyei könyvtár. A Munkásmozgalmi Múzeum. Hány munkaóra? Hát, ezt nem tudnám megmondani Az biztos, * Ceglédre nagyon kell készülnünk. Lehet, hogy tévé elé jutunk? Megpróbáljuk. Répás Lászlónak, a nagybátonyi szolgáltató technikusának (ő is csapatkapitány) elsőnek a gimnazisták gratulálnak, aztán a munkatársak. Lehet Is. — Nagyon elégedett vág vök a szerepléssel. Sőt: nagy öröm hogy továbbjutottunk. Egy műhely-ben dolgozunk: Sufnimon Zsuzsa: késő néztük őket... estig Négyszáz szurkoló. A színpadon hat csapat, harminc versenyző. Molnár László játékvezető bemutatja a csapatokat. A nézőtéren Ups, buzdítás. Kezdődik. Pereg a film. Várnai Zseni beszél. Sípszó. A versenyzők összesúgnak. Tíz kérdésre kell válaszolniuk. A zsűri értékel. Üjabb kérdések — frappáns válaszok. Jól felkészültek a csapatok. Korabeli táviratokat, dokumentumokat kell megfej ten i. A színházterem egykori időik munkásmozgalmi eseményeinek, szabadságharcainak színhelye. Szaporodnak a pontok. A naigybá- tonyi technikusok, műszereszek tudnak. Vezetnek. Mögöttük a tarjáni Madách csapata, és a nagybátonyi gimnazisták. Már másfél órája tart a vetélkedő. Üjabb kérdések. Most a kormányzótanács tagjait, majd plakátokat kell felismerni. Tud a közönség. A játékvezető két segítőtársa — Fábrl Györgyné és Mádat Péter — a közönségnek tesz fel kérdéseket. A jutalom: csokoládé, tölRépás László: megérte a fáradtság (Koppány György felvételei) lyok István technikus, Ponyi István és Gombai Zoltán műszerész, Csömör Géza üzemmérnök. Baki, hogy a bemutatkozásnál technikusnak degradáltam. Nem baj. Megérte a fáradtság. Munka után a KISZ-irodában jöttünk össze. Két héten át körülbelül 35 könyvet néztünk át. Cegléden is szeretnénk bizonyítani — mondja Répás László. Cegléden február 22-én öt megye csapatai küzdenek a kamera elé jutásért, köztük a két nógrádi is. .. Szokács László Téli utazás az NDK-ban As elnök vizsgája Egész éjszaka nyugtalanul hánykolódott fekhelyén. Amikor a fáradtság már szinte ólomsúüyal nehezedett rá, aludni próbált. Ám a kényszerszender- gések csak rövidek voltak. Fel is kelt, amint megvirradt. Hiába, ha az ember túljut az ötven esztendőn, már nem mennek olyan egyszerűen a dolgok, ahogy elképzeli. Tanidni is, vizsgázni is nehezebb, mint a fiatalnak. Mégis elsőnek ült le, hogy számot adjon a félesztendős anyagról. Mert Tóth István, az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelő- szövetkezet elnöke, harmadéves hallgatója a Marxista —Leninista Esti Egyetemnek. Délután, amikor elkezdődött a zárszámadó közgyűlés, már újra nyugodt volt. Végigtekintett az asszonyok és á férfiak népes seregén és beszélni kezdett. — .. .Kifogtunk az aszályon, akárhogy is erősködött velünk az eső nélküli május, június ... Nem bírt a műtrágyával, a gépekkel, de mindenekelőtt a szorgalmas szövetkezeti tagokkal. Gabonából, dohányból és még néhány más növényből, soha nem hozott olyan gazdag termést a vadkerti határ, amilyet az elmúlt esztendőben. A vezetők és a tagok, a növénytermesztők, állattenyésztők és traktorosok „bedolgoztak” a közös kasszába 40 millió forintot. Ebből már fizetni is lehetett szépen. Harminc- negyvenezer forintokat a legszorgalmasabbaknak, s Érsekvadkerten a 71 esztendős Nagy Sándor sem adta alább 30 ezer forintnál. A székek megmcg reccsentek, ahogy egymás után álltak fel a tagok. Fiatal, pirosarcú asszony magyarázta: — Az asszonyok dolgozni szeretnének télen is ... Mert értelme van a munkának... Pénzt, háztájit, meg később a nyugdíjat hozza ... Mert az útról, a jövedelmező útiról ... ne térjenek le. — Egyenesen állt, s nézett szembe az elnökkel. Pásztor Jánosné. Fábián Ignác, Erdős János, Híves Ferenc mind megannyi hasznos, jó tanácsot rakott, a vezetőség, Tóth István „tarisznyájába". Mert az Idén jól vizsgázott az elnök a szövetkezetben is. De egy év múlva megint csak itt áll majd a kétszáz tag előtt Tóth István. Akkor sem szeretne szé jyent vallani V. G. Faluról fa'ura i:iftpiia nemű belöníi Mint jelentettük, a nemíi italboltból Sebők Jánu> doiog- házi lakos betörés útján 3330 forintot vitt el. A pénzt elherdálta, java hányadát elitta. Ezt megelőzően ellopta budapesti szállásadója orkánját. Sebök nem sokkal az után követte el a betörést, hogy kétévi és hathónapi, hasonló bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetését kitöltötte. A salgótarjáni járásbíróság most ez utóbbi büntetésnél három hónappal hosszabbá!' kétévi és kilenchónapi szigorított börtönt szabott ki Sebők Jánosra, mellékbüntetésként pedig öt évre eltiltotta a közügyektől. Ez az ítélet rávilágít arra, hogy a bűnözéshez megátalkodott módon ragaszkodó emberekkel szemben semmiféle elnézésnek nincs, de nem is lehet helye; Sebők nem részesülhet feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében, büntetését a legsúlyosabb fokozatban kell kitöltenie. Derűlátó a főpolgármester Drezda város főpolgármes- 2re, dr. Gerhard Schill egy losszúranyúlt munkaértekez- ítről érkezett vissza, mikor tkárnője bejelentett. A kérésre: mi okozza Drezda fő- olgármesterének a legtöbb ondot? — így válaszolt: — A munkaerőhiány. Az zemektől az építkezésig a olgos kéz hiányzik legjobban, zért törekszünk minden >arágban a lehető legtelje- sbb automatizálásra. Drezda jari óriássá nőtt, ez határoz- a meg gondjaink zömét. Rög- ín hozzá kell tennem, hogy ibb száz magyar segít nekünk, z üzemekben is,' az építke- éseken is — Mi a véleménye u mayor fiatalokról? S megkérem, ogy ezt a véleményt az ud- ariasság kötelme nélkül fo~~ almazza. — Csak azt mondom, amit ondolok. Nagyon meg va- yunk elégedve a magyarokul. Dolgosak, szorgalmasak, rtékes munkát végeznek. Ha íz apróbb kilengésekre cé- >z, megnyugtatom, az arány em rosszabb, mint a mi fiaik között, s egyébként is el- ’étve fordul elő. Remélem, ogy a Hochhaus megépítése íéltó kifejezése a magyarok ■ánti megbecsülésnek. Szeretőnk, ha a fiúk és lányok miéi otthonosabban éreznék lagukat nálunk. (A 16 eme- >t.es munkásszállóban 600 fi- tal kapott kényelmes, kelle- ies otthont). Kétexer lakáéi évente — Mennyibe került a „Maisház”? — Négy és fél millió már- ába. Több hasonló épületet tervezünk, részben az épí- imunkások, részben a diá- ok számára. A lakásépítési rogram mellett az egyik fonts feladatunk. — Ha már a lakásépítés szóba került, megtudhatnám, hány jogos igénylőt tart nyilván a város, és hány lakás épül évente? — Kétezret építünk, ez az utóbbi két év átlaga. Nyilvántartásaink szerint e pillanatban hatezer drezdai család jogos igényét kellene kielégítenünk. Viszonylag nem nagy szám, s az igénylők legtöbbje még kihúzza egy-két évig (sok például a szülőknél lakó fiatal házaspár), de igyekszünk lerövidíteni a várakozási időt. A részleteket s az átfogó városrendezési tervet egy emelettel lejjebb tudtam meg. Dr. Schill főpolgármester a búcsúzáskor még megjegyezte, hogy a sok gond ellenére nagyon derűlátó, mert tudja, milyen mélypontról Indult Drezda, s tudja, hol tart ma. A jövőről pedig Klrt W. Leucht mondhat legtöbbet... A város főépítész-tervezője mozgalmas pályafutása során maradandó emlékeket hagyott az utókorra: Berlin városközpontját, Eisenhütten- stadt (a magyai1 Dunaújvároshoz hasonló új város) tervét, s a most megvalósuló drezdai építkezéseket például. A nemzeti Díj első fokozatának kitüntetettje, a Német Építészeti Akadémia levelező tagja, s az NDK Építész és Tervező Szövetségének elnöke, hogy csak a főbb tisztségeit említsük. Kitűnő előadó, szemléletesen festi, jeleníti meg az 512 ezer lakosú város jövendő képét. A terv, mondja, nemcsak a mának és a közvetlen holnapnak szól, denanig, sőt majdnem Pimá- ig megszakítatlan a településlánc. Nem utópia tehát az a kép, amelyről Kurt W, Leucht beszél: a 850 ezer lakosú Drezda. Kétmillió látogató —- Igen, addig rengeteg a munkánk, de merész tervek nélkül hajítófát sem ér a tudomány. Abból indulunk ki, hogy a város holnapját a következők határozzák meg: a rohamos ipari fejlődés, ezen belül elsősorban az elektronika; a tudomány, a kutatás, az egyetemi és főiskolai képzés súlya (a háború előtt két főiskolája volt, ma hét van. 33 ezer hallgatóval), a kultúra, a művészet, kincseinek bősége <a Képtár, a Grünes Gewölbe, a múzeumok stb.': a nemzetközi találkozók, a különböző rendezvények, a turizmus. Csupán egyetlen adat az idegen- forgal ofnra: évente kétmi!1 ló látogató fordul meg Drezdában. közülük 600 ezren tekintették meg 1968-ban a képtárat. A lakásprogram alapelvei közül figyelemre méltó, hogy az 1970-től felépítendő évi 6000 (majd fokozatosan 700 — 80001 lakás 65 százaléka 3—4 szobás lesz. valamennyi távfűtéses, a lakóhelyiségek alapterülete az eddigi 11 négyzet- méteres átlagról 15 négyzet- méterre növekszik. Építkexéa, építkezés A következő két év alatt beépítik a még foghíjas városrészeket, a belváros architek- tonikus egységét nem bontják meg a magasházakkal, a történelmi értékű és jellegű épületek teljes helyreállítása után az óváros harmonikusan beilleszkedik a környező lakónegyedek toronyházai, modem lakótömbjei közé. Három nagy szálloda építését fejezik be az NDK jubileumi évében, majd 1971 végéig újabb két hotel épül, s összesen 3600 szállodai szoba várja Drezda vendégeit. A közlekedés ma. még egyik legfájóbb pontja a fejlődő városnak, a Csehszlovákiából megrendelt 90 új gyorsvasúti kocsit ebben az évben várják, majd kicserélik a teljes régi kocsiparkot. Énül az észak—dél irányú főközlekedési vonal, s megkezdték a kelet—nyugati összekötő út építését. Az Elba mentén üdülőtelepeket létesítenek. A közlekedés egyik alapelve, hogy a város bármely pontjáról 30 perc maximális utazási >dő alatt megközelíthető legyen a munkahely, vagy az üdülő- egyed. (Befejező rész következik) Bertalan Lajos hanem a következő évszázadoknak. Az emberiség jövendő életformája nagyvárosi keretekben alakul ki. Drezda körül valóban sorra olvadnak be a nagyvárosba a környező kisvárosok: Radeberg, Radebeul, déli irányban pedig HeiA nczsai lokálpatrióták A megyében az a mondás .iárja, hogy Nézsa az istenháta mögött van, s viharsarokban — ahogy nevezik a megye délnyugati csücskét. Any- nyi bizonyos, körülményes a megközelítése, mivel a főútvonalaktól igen távol fekszik. Ügy látszik azonban, hogy mindez kevésbé érdekli a községbelieket: töretlen szívóssággal munkálkodnak a község fejlesztésén, szépítésén. Harc a központért Ne mondjunk mást, csak azt a hétszázezer forint értékű társadalmi munkát említsük, amit tavaly végeztek. Ennyivel járultak hozzá a nézsaiak kényelmesebb életükhöz. Az alig ezerháromszáz lakosú községben nagy összeg ez. Ám a szerencse mégsem kedvezett nekik, mert a megyei versenyben is csak a negyedik helyen végeztek, s nem kaptak jutalmat. Ahogy emlegetik, „semmi sem jött visz- sza”. Egy másik dolog azonban jobban bántja a nézsaia- kat. Korábban arról volt. szó, hogy a községbe telepítik az egyesült termelőszövetkezet központját, mivel Nézsa körzeti község. A községbeliek azzal érvelnek, hogy itt van a gyógyszertár, az orvos és itt a központja az állatorvosnak is. Sőt már az iskolát is körzete- sítették. Ingázó pedagógusok Annyi bizonyos x- s ezt nem tagadják a nézsaiak —, hogy az egykori, helybeli termelőszövetkezet nem dicsekedhetett olyan eredményekkel, mint a szomszédos nógrádsá- pi gazdaság, ahol most van a szövetkezeti központ. De hozzáteszik, hogy a nézsai üzemegység tavalyi eredményei sem megvetendők. A helybeli lokálpatrióták ezt emlegetik, amikor szóvá teszik a központ kérdését. Persze megoszlanak a vélemények, mert jó néhá- nyan elégedettek a jelenlegi helyzettel. Elmondják, hogy a szövetkezet elnöke többet tartózkodik Nézsán és Legénden, mint Nógfádsápon. Akadnak azonban sokkal fontosabb 'gondok, amelyeknek a megoldása rengeteg fejtöréssel jár. Ilyen például a pedagóguslakások kérdése. A tizenkét tagú nevelőtestület egyik része a szomszédos községekből jár Nézsára. Az igazgató Alsópetényből, a nevelők pedig Nógrád'kövesdről, ösa- gárdról. Jelenleg csupán két pedagóguslakás megfelelő, s most vett még egyet a községi tanács, azonban ezt még rendbe kell hozni. Három pedagógusnak saját lakása is van: A tanács anyagi erőforrásai kimerültek, s a községben tanító pedagógusok ragaszkodnak a lakáshoz, hiszen az otthon a legerősebb kötelék, ami egy községhez köti az embereket. A tanács mint keresi, kutatja a lakásszerzés lehetőségeit. Hogy megtalálják-e? — az más kérdés... A tanács vezetői fanyar mosollyal mondják el, nehéz a helyzetük, hiszen még a saját munkahelyük is veszélyben forog. S ezt a tan ács házára értik, amelynek a teteje veszedelmesen átengedi a csapadékot. A felújításra azonban csak 1973-ban kerü’ sor, amikor majd pénz lesi: rá. Öregember rossz vízzel él? > A víz azonban nemcsak ebben a formában okoz gondot a községi vezetőknek. Azt mond-’ ják: bárcsak ivóvíz lenne elegendő, de sajnos nincs. A kutak többségében rossz a víz. Törpe vízmű kellene, amit már a tanácsválasztásokat megelőző jelölő gyűléseken is felvetettek sokan. Ehhez viszont elengedhetetlen a lakosok hozzájárulása. S éppen itit a bökkenő. A községnek azon a részén, ahol a legrosszabb a kutak vize, nagyrészt idős, öreg emberek laknak, akiknek a megélhetés is gondot okoz, nemhogy a hozzájárulás előteremtése. Az úi telepen, ahol a tehetősebb fiatalok építették fel hajlékukat, jobb a víz is. A község vezetői számítást végeztek: tíz éven keresztül, évi háromszáz forint hozzájárulást kellene fizetni a lakóknak. Az összeg nem nagy, de sok Idős ember ezt sem tudja előteremteni. Ilyen gondokkal küzdenek Nézsán. A megoldás bizonytalan, mert a lakosság erőfeszítése csak kis részét teszi ki a szükséges pénzösszegnek. A nézsaiak azt szeretnék, ha ezeknek a gondoknak a megoldására előbb kerülne sor. mint korábban a villamosításra — amit az utolsók között kapott meg a község a megyében. Pádár András NÓGRÁD - 1969.
