Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
Mostohagyerek vagy európai kuriózum? A földalatti bányászati museum jelene és jövője Hottyan működik belülről '. Villanások a tw míisoráhól Legyen-e bányamuzeum Salgótarjánban? Jó pár évvel ezelőtt e címmel közöltünk cikket a földalatti bányászati múzeum létesítésével összefüggő gondokról, problémákról. A gondok egy része azóta természetesen, megoldódott, létrejött a bényamú- zeum — ami nincs. Pontosabban, van is, nincs is. Miről van szó? Szilágyi Endre, a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője ..érdekességként” kilónyi súlyt meghaladó akla- köteget szed elő, az akták 1964-ben, 65-ben és 67-ben íródtak. A dolog azzal kezdődött, hogy a növekvő idegen- forgalom szükségessé tette: a hivatal találja meg a Nóg- rádba látogatók számára egy bánya bemutatásának lehetőségét. Szó szót, intézkedés intézkedést követett. Végül 1965. május 1-től Salgótarjánban, a József lejtős aknában megnyílt a földalatti bányászati múzeum. Miért nincs tehát, amikor van" A múzeumot megnyílása óta. a Nógrádi Szénbányák Vállalat kezeli, Karbantartja a földalatti térséget, de nem biztosítja megnyugtatóan az anyag bemutatását. (Ez az idegenforgalmi hivatal tapasztalata is.) Itt zajlanak egyébként a bányamentők gyakorlatai is, a lejtakna tehát kettős funkciót lát el. A múzeum fejlesztése 1965-től, születése pillanatától megoldatlan, mondhatnék, halva született. A szénbányák vállalat azt mondja; nem tartozik rá, s megfelelő anyagi eszközökkel sem rendelkezik. Eszerint a gond a megyei múzeumokat illeti. De nem a múzeumok tulajdona a múzeum, hanem a bányáé, hangzik egy másik érvelés. Ügy tűnik tehát, a legfontosabb lépés, a jogviszonyok rendezése. Mi erről az álláspont? Nem egységes! Cserjést Miklós főmérnök közli, hogy miután a múzeum közvetlenül kapcsolódik a bányamentők gyakorló tárójához, e földalatti térséget a Nógrádi Szénbányák Vállalat nem adhatja át a múzeumi szervezetnek. A bányászkodás még fellelhető emlékeinek megőrzése. természetesen, a vállalatnak is szívügye, ezért a jelenlegi anyag bemutatását a jövőben is vállalják. Ami a jövőt illeti, a további fejlesztéshez a szénbányák — jelenlegi gazdasági helyzetükből következően — semmiféle anyagi támogatást nem tudnak adni. Cserjcsi Miklós véleménye szerint, ez a tanács, illetve a társadalom feladata lehet. Arra a kérdésre, hogy vajon a gyakorló tárót nem helyezhetnék-e el a jelenlegi bányászkodás központjában, Nagybátóny térségében, a főmérnök elmondja; tervezték egy új mentőállomás építését, azonban gazdasági okokból, e terv kútbaesett. A jelenlegi salgótarjáni gyakorló táróra tehát szüksége van a vállalatnak. (Mint megtudtuk, a szénbányáknál más véleménnyel is találkozhatunk, amely szerint a vállalat átadja majd a múzeumot a múzeumi szervezetnek. Ez azonban eddig még nem történt meg, s talán egy kicsit, mintha lassan is haladna az ügy.) Mármost, hogyan fejlessze a tanács, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet, vagy akár „a társadalom” a múzeumot ha egyszer nem az övé? Hankó János, a Nógrád megyei Tanács VB. helyettes elnöke azokról a lépésekről tájékoztat amelyek már eddig történtek azért, hogy a múzeumi szervezet mielőbb átvehesse a múzeumot. A szénbányák vállalattól szakvéleményt kértek, milyen hatással lenne egy előzetes épület, közvetlenül a bánya bejáratához csatlakozva* a földalatti térségre. Véleményt cseréltek arról is, hogy a bányamentők továbbképzését máshol meg tudják-e oldani. (Akkor igennel válaszolt a szénbányák képviselője.) A bejárat előtti térségben építendő pavilon egy szomszédos lakóház helyzetét is érinti. Erről ugyancsak szaktanácsot kérnek. Mindezek az intézkedések azért váltak szükségessé, mert ettől függ a múzeum jövője. Milyen jövő? A múzeumnak eddig körülbelül 60—70 ezer látogatója volt. Idegenforgalmi szempontból tehát többé- kevésbé eredményesen , .működött.” Annál inkább, mert Európában mindössze még két ilyen jellegű múzeumot tartanak nyilván. A jelenlegi anyag viszont csupán a termelést mutatja be, egyéb tárgyi anyaga rendkívül szegényes. Azt is mondhatnánk, e formájában nem múzeum. Hogy azzá váljon, elengedhetetlen anyagának bővítése* fejlesztése. A bejárat elé építendő pavilon, amelyre már Ítészül a kiviteli terv, azt a célt szolgálja, hogy a nógrádi szénmedence bányászmozgalmának, kulturális hagyományainak emlékei számára korszerű otthont nyújtson. Idős Szabó István Kossuth-díjas művész bányászattal kapcsolatos alkotásait is itt mutatnák be. Egyelőre azonban mindez csak elképzelés. Jelenleg van egy mostohagyerekünk, amely ha úgy tetszik európai kuriózum lehetne. Rajtunk múlik hogy lesz-e? Tóth Elemér Négyen négyszemközt... (Kedd, 19.37) Riportfilm. A te- vízió falurovata rendszeresen foglalkozik a vidékiek életével, munkájával* s azzal is, hogy egy-egy műsorában igyekezzen feltérképezni a falusi társadalmi átalakulások állomásait, rámutatni a jellemző sajátosságokra. Ebben a filmben egy Komárom megyében végrehajtott felmérés alapján elindulva, a mezőgazdasági munka vezetőit — tsz-elnököket — kérdeztek meg munkájukról, életükről. Mit mutat a kép: hogyan dolgozik, tanul, szórakozik négy különböző ko_ rú, képzettségű, érdeklődésű, természetű, ám azonos beosztást betöltő ember? Zenei Figyelő. (Péntek, 21.05) A TV Zenei Újságja. A zenei események bősége folytán a Figyelő is gazdag anyagot kínál: elsőként az utoljára Budapesten több mint két évtizede játszott Wagner Rajna kincse című operájának operaházi felújításáról tudósít a műsor, majd két kamarazenekari hangversenyből közvetít részleteket. Az egyik a nemrégiben hazánkban vendégszerepeit rajnai kamarazenekar sikeres estjéről, a má~ sik pedig a közelmúltban alakult magyar Pro Musdca elnevezésű magyar kamarazene- kar hangversenye. Kosa György zongoraművész évek óta rendez Bach-matinékat, ezek egyikéről részleteket közvetít az adás. A következő riport a Pécsi Filharmonikus Zenekar és a pécsi Liszt Ferenc Kórus nagysikerű zene* akadémiai hangversenyéről ad számot, a részleteket az ott műsoron szerepelt Händel Herakles című oratóriumából. „Figyeljetek! Indul az adás! I. (Vasárnap, 10.00) A hat részből álló sorozat nyitó adására kerül sor. Elsősorban fiatalok számára készült, de miként a szerkesztők elmondták* bíznak benne, hogy más korosztályok figyelmét is le fogja kötni. A sorozat voltaképpen reflexió a tv-hez érkező számtalan levélre, amelyekből az az óhaj olvasható ki, hogy sok néző szeretné megismerni a televíziót; belülről: „hogyan működik?” A hat adás során végigjárhatjuk azt a technikai utat, amit a kép megtesz a képernyőig. Az első adásban a stúdiót mutatják be, s ezen belül a kamerát* továbbá azt, hogy hogyan működik, hogy „készül” a hang, s hogyan kerül mindkettő továbbításra. Jelenet a „Komédia a tetőn” című TV-filmből (Péntek.) Hot halt meg Az indiai parlamentben immár két év óta vitatkoznak: hol halt meg Mahatma Gandhi? — Gandhi — mint ismeretes — azt hirdette, hogy erőszak nélkül kell kivívni India felszabadítási mozgalmát. 1948. január 30-án egy fanatikus ellenzője agyonlőtte. Meghalt-e a helyszínen, abban a kertben, ahol a golyó érte, vagy még élve bevitték a házba? — ez a vita tárgya. Mahatma születésének századik évfordulója közeledtén (1969. okt. 2.) az ellentétek újra fellobbantak, mert ki kellene jelölni azt a helyet, ahová elhelyeznék az emlékművet. Akik azt vallják, hogy Gandhi a kertben halt meg, azok nevében a dúsgazdag Birla-család — a nevezetes ház tulajdonosa — a ház kertjében szép területet ajánlott fel a kormánynak. A másik tábor, amelynek véleménye szerint Gandhi nem a kertben, hanem a házban halt meg, azt javasolja a kormánynak, hogy az egész ingatlant ki kell sajátítani. Jelenet „A hamis Néró” című TV-játékbóI (Vasárnap.) 29. Sztentori hang A választásnak nevezett parlamenti színjátékot megelőző este anyja és felesége egyesült erővel vigyázza, hogy a mulatni vágyó Horthy István ne jusson alkoholhoz. Másnap reggel sötétkék repülőfőhadnagyi díszegyenruhájába öltöztetik, miközben a parlamentben gyülekeznek már az előkelőségek. A Rádió teljes apparátussal felvonul. Az iskolában nincs tanítás, a gyerekeket a dísztermekbe vezetik, ott kötelesek rádión hallgatni a kormányzó úr őíőméltósága legidősebb fiának megdicsőülését. 1942. február 19-én, csütörtökön, pontosan 11 órakor gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház elnöke nyitja meg az országgyűlés két házának ülését. Megállapítja, hogy a jelenléti ívek szerint az együttes ülésen 203 felsőházi tag és 280 országgyűlési képviselő van jelen, tehát az ország- gyűlés ülése határozatképes. Bejelenti, hogy az ülés egyedüli tárgya a kormányzóhelyettes megválasztása, s a főméltóságú kormányzó úr ajánlási jogával nem élt. Ebben a pillanatban egy sztentori hang süvít át a * -'men, vitéz Kölcsey István torkaszakadtából ordítja: — Éljen vitéz Horthy István! A közbekiáltást más közbekiáltások követik, majd * -* \zés és taps. Széchenyi gróf megköszörüli a torkát: — 85 — — Az országgyűlés tagjainak most elhangzott megnyilatkozásaiból úgy látom, hogy az országgyűlés akarata közfelkiáltás útján nyert kifejezést, • mégpedig akként, hogy az országgyűlés nagy egyértelműséggel vitéz Horthy István urat kívánja kormányzóhelyettesnek megválasztani! Ezután — tíz percig sem tartott az első felvonás — az elnök az ülést felfüggeszti, hogy megszerezhessék Horthy Miklós megerősítését. Bárdossy miniszterelnök az RR 100-as rendszámú miniszterelnöki kocsin száguld a Várba. Nagy fehér borítékot hoz vissza onnan — a legfelsőbb kéziratot, amelyben a megerősítés van: ,,A magyar országgyűlésnek kormányzói üdvözletem! Tisztelt Országgyűlés! Vitéz nagybányai Horthy István úrnak, az ország- gyűlés együttes ülésében kormányzóhelyettessé megválasztását az 1942. évi II. törvénycikkben gyökerező jogomnál fogva megerősítem. Isten áldása kísérje az országgyűlés munkálkodását a haza javára és dicsőségére. Kelt Budapesten, 1942. évi február hó 19. napján.” Amikor az újból megnyitott ülésen ezt a levelet felolvassák, a részükre fenntartott páholyban ott ül már Horthy Miklósné és Horthy Istvánná. A fiatal föméltósá- gú asszony (hiszen már őt is megilleti ez a cím) két mankóval a hóna alatt lépdelt a páholy felé. Néhány nappal előbb ugyanis síbaleset érte. A „történelmi mankókat” később a keleti fronton harcoló honvédeknek ajándékozta, annak a segélyakciónak a keretében, amelyet anyósa indított a harcoló csapatok támogatása érdekében. Az újból elrendelt szünet alatt négytagú küldöttség, báró Perényj Zsigmond, Szabó János felsőházi tagok,1 Ivády Béla és Csizmadia András országgyűlési képviselők felkeresik az újonnan megválasztott kormányzóhelyettest, — 86 — f hogy felkérjék: méltóztassék megjelenni az ülésen. A kis Horthy már a parlament épületében várja őket. KözDen pedig a kormányzó, a dinasztia atyja kiszáll a Kossuth téren az autójából. A kivonult díszzászlóalj parancsnokának jelentését fogadja, s a Himnusz hangjai mellett ellep a díszzászlóalj arcvonala előtt. A főkapun lép be az Országház épületébe, a díszruhába öltöztetett képviselőházi őrség szattyáncsizmás, skarlátpiros atillás, alabárdos sorfala között. Mindkét Horthy ott van a teremben, amikor az ezúttal elnöklő Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke az ülést megnyitja. Miskolczy Hugó jegyző olvassa 'fel a kormányzóhelyettesi eskü szövegét: — Én, Magyarország megválasztott kormányzóhelyettese, esküszöm az élő istenre, hogy Magyarországhoz és Magyarország kormányzójához hű leszek, az ország törvényeit, régi, jó ég helybenhagyott szokásait megtartom, és másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzóhelyettesi tisztemet az alkotmány értelmében az országgyűléssel és a kormányzóval egyetértésben a felelős minisztérium által gyakorlom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen!” Az eskü elhangzása után az együttes ülés törvényt hoz a kormányzóhelyettes megválasztásának és eskütételének törvénybeiktatására. A törvény kihirdetési záradékait Horthy Miklós, Bárdossy felkérésére, ellátja aláírásával. Aztán kezet nyújt fiának — dolgoznak a fényképészek, a filmoperatőrök. „Felejthetetlen történelmi pillanat volt, amint az atya kezet nyújtott fiának, és maga mellé ültette” — írja a kormánypárti Magyarország. A kormányzónak az ülésteremben elhelyezett széke mellett ott áll már a kormányzóhelyettes széke is. Horthy István leül. Onnan nézi, amint Bárdossy László miniszterelnök ellenjegyzésével látja el a törvényt. A miniszterelnök vigyáz rá, hogy minden alkotmányosan, a legkisebb hiba nélkül menjen. Nem úgy. mint a Szovjetunió elleni hadüzenetnél. (Folytatjuk) — 37 —