Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

Szovjetunió katonai orale Aíekszandr Lucsinszkij hadseregtábornok a Szovjet Fegyveres Erőkről Aíekszandr Lucsinszkij hadseregtábornok hatvan- kilenc éves. Immár egy fél évszázad óta áll kato­nai szolgálatban. Amióta 1919-ben önkéntesként be­lépett a fiatal Vörös Had­sereg soraiba, egész ólatét a Nagy Október vívmá­nyait védelmező hadse­regnek szentelte. A Nagy Honvédő Há­ború éveiben Aíekszandr Lucsinszkij nagyszerű hős. tetteit a Szovjetunió bő­sének kijáró Arany Csil­lag, különböző érdemren­dek és érmek fémjelzik. — A Szovjet Hadsereg öt­venegy éves. Egész tekintélyes életkor. Nemcsak életkora te. kintélyes, hanem maga a hadsereg is — mondotta a tá­bornok. — A szovjet fegyve­res erők, a Varsói Szerződés­be tömörült országok hadsere­geivel együtt a népek békéjé­nek. és biztonságának megbíz­ható szavatoló!. A szovjet hadsereg megszületése pilla­natától kezdve mindig a bé­ke és a szabadság hadserege volt, soha senkit se fenyege­tett, senkit se támadott meg. A szovjet hadseregtől, mint Október szülöttétől, távol áll­nak az önző, hódító célok, e2t a hadsereget az igazi népies* ség, a proletár internaciona­lizmus, a kommunista pért nagy ügyébe vetett megingat­hatatlan hit jellemzi. A fiatal szovjet ország el­lensége! nem egyszer jósolták meg elkerülhetetlen bukását Foche, francia marsall példá­ul akkoriban azzal dicseke­dett, hogy 25 ezer katonával beveszi Moszkvát és legyőzi a szovjet köztársaságot, a japán imperialisták abban a tévhit­ben éltek, hogy a Haszán-tó- nál és a Halkln-Hol folyónál végrehajtott katona! provoká­cióval megsemmisítő csapást mérnek a szovjet országra és a testvéri Mongol Népköztár­saságra. Erről ábrándoztak a harmadik birodalom urai is 1941—1845-ben, de keservesen megfizettek érte. — Ma a Szovjetunió óriási katonai erővel rendelkezik — mondotta A. Lucsinszkij. — Hadseregünk ós flottánk a legkorszerűbb fegyverek bir­tokában van, s mindez a szovjet gazdaság magas tej' lettségének és a legújabb tu­dományos-műszaki vívmá­nyoknak köszönhető. Stratégiai rendeltetésű ra­kétaegységeink, amelyek a szovjet hadsereg fö ütőerejét alkotják, a legkülönbözőbb tí­pusú rendeltetésű rakétafegy­verekkel rendelkeznek. — Az utóbbi években gyö­keresen átalakultak a hagyo­mányos fegyvernemek is — hangsúlyozta Lucsinszkij tá­bornok. — így a szárazföldi alakulatokat nukleáris töltetű operatív-taktikai rakétákkal szereltük fel. Állandóan tö­kéletesednek a haditengeré­szeti flotta, a légierők, az ejtőernyős alakulatok, — A szovjet fegyveres erők — mondotta befejezésül a tá­bornok — készek bármelyik pillanatban, vállvetve a test­véri hadseregek katonáival, síkraszállnl a szocializmus vívmányainak megvédéséért. Ivan Bojkov Szuperszonikus pilóták felszállá« előtt. Békében 1b ök vi­gyázzák a szovjet haza légterének sérthetetlenségét A Szovjetunióban számos atomerőmű vft építenek, de jó néhány már energiát szolgáltat. íme egy k&sttlUk, a Bjelo- járszki atomerőmű _ Repülőt* ép a falu felett Fábián Ignác növényvédő szakmunkás az érsekvadkerti termelőszövetkezetben. Mit szeretne a legjobban? — Jó volna, ha repülőgé­pet vásárolna a szövetkezet. Sokat használna a műtrágyá­zásnak, a növényvédelemnek. így beszélt a zárszámadó közgyűlésen. A tagok közül sokan mosolyogtak a szavain. Fábián Ignácot azonban egyál­talán nem hozták zavarba a nevető tekintetek. Hevesen ér­velt. — Mi nagy szövetkezet va­gyunk. Hétezer holdunk van... Csak gabonából több mint két­ezer hold a vetés... S ott van a burgonya, a kukorica, a cu­korrépa, a rétek, a legelők... Több ezer hold az bárhogy is számoljuk. Sok munkát kell abba ölni, míg kiszórjuk a műtrágyát, a növényvédő sze­reket. A gép meg csak fel­szántva a falu fölé... Lám, nem nevetett senki, amikor a mezőgazdasági el­nökhelyettes beszélt. Helikop­tereket említett, amelyek nem is a távoli jövőben szállnak majd a falvak fölé. Hazafelé menet valaki meg­jegyezte: — Fábián tgnácnak még utóbb igaza lesz. V, G. Miirt hívják Fehér Háznak? Az amerikai elnökök hiva­talát, és egyszersmind lakását, a washingtoni Fehér Házat a XVIII. század végén kezdték építeni. John Adams volt az első elnök, aki ebbe az épület­be 1800-ban beköltözött. Az 1812—14-es háború idején, pontosabban 1814. augusztus 24-én, az angolok az épületei Washington más nevezetessé­geivel együtt felgyújtották. A háború után. 1817-ben az épü­let külső falait fehérre fes­tették, hogy eltüntessék a tűz­vész nyomait. Ettől kezdve hívják áz elnöki rezidenciát Fehér Háznak. Az Egyesült Államok kong­resszusa 1902-ben teljesítette Theodor Roosevelt elnök ké­rését. hogy hivatalosan Is ez­zel a névvel jelöljék az ame­rikai elnökök rezidenciáját. A munkásmozgatom harcosai — megyénk szülöttei A rohamssásadban — fiietem talán akkor lenne teljes, s akkor lenne minden érthető, ha apám munkássá­gával, tevékenységével kezde­ném — mondja a beszélgetés elején a salgótarjáni Puskás Lajos, az 1919-es Tanácsköz­társaság! Emlékérem tulajdo­nosa, az egykori rohamszázad egyik tagja. — Azért hangsú­lyozom ezt, mert úgy érzem, már fiatalon, alig tizenhat éves koromban apámtól vet­tem példát, ö ugyanis főbizal­mi volt a Rima akkori gyá­rában, a mai Kohászati üze­mekben. Kétszer volt letartóz­tatva, egyszer a kassal katonai körzetben halálra is ítélték, még ezerkilencszáztizennyolc- ban. Ezt a2 ítéletet azonban megváltoztatták, mind a há­rom halálra ítélt büntetését kilenc hónap szigorított bör­tönre módosították. Mondjam még azt is hozzá, hogy ki­lenc gyerek várta otthon a kenyeret? Azt hiszem, most már sok mindent megért... A kora délelőtti órákban zajlik ez a beszélgetés Puskás Lajos nyugdíjas, egykori vö­röskatona virágokkal, zöld nö­vényekkel telt lakásén Salgó­tarjánban, a Rákóczi utca 199 Szám alatt. — Apám mindig példakép volt előttem. Amikor a pol­gári iskola elvégzése után, ezerkilencszáztizenhatban inas lettem a Hirsch-és Frank-féle gyárban, alig néhány hónapos felmelegedés után Tölgyessy Jenő és Priska Zoltán főszer­vezők irányításával már bér- követeléssel léptünk fel. Rc- szelőkkel, kalapácsokkal vo­nultunk a művezető Irodájá­ba... Pofonok, rúgások után mentünk vissza. Mondanom sem kell. mély nyomokat ha­gyott mindez bennem. Ezért is találtam meg az utat már ezerkilencszáz tizennyolcban, az ifjúmunkások mozgalmá­hoz, később pedig az ifjúkom- munisták közösségéhez ... Van egy régi emlékem. Kun Béla elvtár8 járt Salgótarjánban. Nem sokkal utána lövöldözés volt a városban. Guszti, az öcsém megsebesült, egy go­lyó súrolta a homlokát. Lé­lekszakadva rohantunk keres­ni. Amikor megtaláltuk, már bekötötték a fejét, de még mindig vérzett... Egy má­sik. Apám ezerkilencszáztízen- kilencben direktóriumi tag lett. Mi is bekapcsolódtunk a munkába Gajdos Istvánnal, Viroszták Lajossal nagy táb­lákat festettünk, azokkal vo­nultak ki a munkások az ut­cára ... Aztán eljött az ide­je, hogy magam is többet te­gyek. Ezerkilencszáztizenki- ienc márciusának végén, alig tizennyolc éves fejjel jelent­keztem a Vörös Hadseregbe.. Ez a jelentkezés forduló­pont lett Puskás Lajos életé­ben. Míg korábban csak a levetett katonai mundérokból készült ruhákban tudott járni, mos* a Vörös Hadsereg ruhá­ját ölthette magára, nem ids büszkeséggel. — Salgótarjánból Egerbe vezényeltek bennünket, kikép­zésre. Talán négy hetet tölt­hettünk ott, amikor a város­ban kitört az ellenforradalom. A tisztek azzal, hogy tisztítás­ra adjuk le fegyvereinket, egyszerűen megfosztottak az ellenállás lehetőségétől. Ké­sőbb a rossztemplomi lakta­nyából szereztünk puskákat, s irány haza, Salgótarjánba. Itthon újra jelentkeztünk. Mennyire más volt Itt a lég­kör, mint Egerben! Itt a pro­letárhatalomért fogtunk fegy­vert. Májusban már be Is ve­tettek bennünket, a rohamszá­zad tagjait. Az első összeütkö­zés Kisterenyén, a vasútállo­máson volt. Először ágyúval, az állomáshoz közelebb kerül­ve pedig géppuskatűzzel fo­gadtak minket. De győztünk, miénk lett a tanácshatalom számára rendkívül fontos vas­úti állomás. A rohamszázad kiállta a próbát. Jött Is az újabb pa­rancs. Irány a Felvidék. Elő­ször Mátranovékon, Métrasze- lén át Salgótarján. Itt újabb parancs, újabb feladat. A cseh intervenciósokkal kell felvenni a harcot, fel kell szabáditanj Losoncot és kör­nyékét. A zömmel vasasokból álló rohamszázad, meg a töb­biek mentek a harcba. — Felszabadítottuk Loson­cot, Rimaszombatot. A leg- komiszabb dolgunk Pelsőcön akadt az Intervenciósokkal. Utcai harcba keveredtünk, Szinte házról házra jutottunk előbbre. Négy kis ágyúnk volt, meg a kézifegyver. Egy he­lyen megtorpant a századunk, erős ágyútüzet kaptunk a pelsőci hegyekből. Soha nem felejtem el. A háromszázhat- vaanyolcas üteg parancsnoka, egy fiatal rozsnyój fiú volt. Azt mondta: „én ismerem a környéket. Arról a hegyről lő­nek az intervenciósok, azt kell nekünk is támadni, hogy a század előbbre jusson.,.” Elgondolása nagyon jó volt. Kilőttük a géppuskafészkeket, megsemmisítettük az interven­ciósok ütegeit... Már-már Rozsnyó alatt álltunk, ami­kor parancsot kaptunk.. Vissza a megállapított demar­kációs vonalra 1... Amilyen lelkesedéssel in­dult a rohamszázad az észa­ki hadjáratba, olyan csügged­ten indult vissza a demarká­ciós vonalig, majd Salgótar­jánig. — Salgótarjánban azonban már újabb parancsot kaptunk. A rohamszázadra mindenütt szükség volt. így hát a tisza: frontra küldtek bennünket. A poroszlói, a tiszafüredi híd­főnél ástuk be magunkat. A román Intervenciósok tizen- ötösökkel lőttek bennünket, de jó fedezéket építettünk, bír­ták a lövedékeket. Harcunk ott is eredményes volt, azon a szakaszon, ahol mi voltunk nem törtek át az intervenció- sok ... Sajnos azonban har cunk hiábavaló volt. Elveszett a tanácshatalom ... Számos érdeke* esemény elevenedik még fel Puskát Lajos kényelmes otthonában. Az például, hogy amikor 1922-ben behívták a Horthy- hadseregbe, azzal a tiszttel kellett találkoznia a laktanyá­ban, aki 1918-ban édesapját tartóztatta le, s kísérte Kas­sára. Itthon pedig a műveze­tője mindig arra figyelmeztet­te, hogy „óvakodj a kommu­nistáktól ..1944-ben pedig halálának híre járta be a gyá­rát. Azt terjesztették, hogy a Tatárárokban felakasztották a nemetek. — A felszabadulás óta tag­ja vagyok a pártnak. Nyolc éve nyugdíjas vagyok, de részt Veszek most is « párt munkájában, a nyugdíja* alap­szervezetnél. Amiért a roham­században harcoltam, huszon­öt évet kellett várni, hogy megvalósuljon.,, Somogyvárs Lanté Egy délelőtt a bíróságon Nyitva a törvény hazának ajtaja. Idős ember áll előtte, sísapkában, csizmában. Hó­na alatt táska. Ügyvéd érke­zik. Kezet fognak, s indulnak az emeletre. Húszam várakoz­nak. Fél kilenckor kezdődnek a tárgyalások. Bontóperek. Az asszony a kályhához tá­maszkodik. Szomorú. Maga élé néz. A férj a pádon ül, hu- szonvalahány eves. Elegáns. Nyakkendő, kalap. A lány anyja viszi a szót. — Jól megnézhetsz. mert igazat mondok. És akkor mi volt, mikor Erzsivel voltál együtt? És jött a levél. A gyerek meg... A férj egy szót sem szól. Mellette a barátja. Elkísérte a nagy napra, a bontóperre. G már' únja a ,-szöveget”. Át­fogja a fiút, vigasztalja ,-Ne törődj velük, pajtás, hadd be­széljenek.” Szólítják a feleket. Élénk a folyosó. Ügyvédek jönnek, ügyfelekkel. Nő és férfi. Egymás mellett, ök is válnak? Izgalmas ügyet kere­sek. Büntető per kezdődik öt perc múlva. Indulok a föld­szintre. Emelgettük. emelgettük.... A bíróság előtt öt vádlott áll: fekéllntisztítók. A vád: c&ttlaa, Két ügyvéd,, könyv­szakértő. Kattog az írógép. Adatok,'tények. Nézem a vád­lottakat. A megtermett elsőren­dű vádlott mellett a felesége, ök ketten válaszolgataak a bíró kérdéseire. Gesztikulálva, időnként parlamentáris forma nélkül. A másik három szót­lanul ül- Szemmel láthatóan beletörődtek mindenbe. Az egyik ásítása is jelzi, hogy így van. Fiktív meghamisított számlák. Nem ez az első tár­gyalás. A bíróság a 33. pont­nál tart Nyolcvanegy pont van. Pontról pontra haladnak. Mindegyiknél kiugrik pár száz forint. Köbméterek forintösz- szegek. Az elsőrendű vádlott tiltakozik. — össze van ez kavarva ké­rem, bíró úr — mondja. A feleség kontráz: — Hagyjad. Kérem bíró űr: ha már bevallottam, hogy „emelgettük” azokat a köb­métereket, most miért tagad­nám le azt a kettőt? Annyi számla van, ki emlékszik már pontosan? — mondja hango­san, sértőn. Az ügyész közbeszól: — Csendesebben, talán mi akartuk, hogy összejöjjünk ebben a teremben? A 37. pont után szünet kö­vetkezik. A folyosón nevek röpködnek és káromkodások. Az egyik vádlott: ”Én nem vagyok tanult ember- akik meg a számlákat nézték a munkánk után, azok tanultak. Mért nem jöttek rá?” Elmondom a könyvszakértő­nek. Azt mondja, így van. Hozzáteszi: a 81 számla alap­ján mintegy 62 ezer forint jogtalan felvételéről van szó. Hideg a folyosó Három néni érkezik. Nagy­kendőben, összetett kézzel el­helyezkednek a pádon. Mint­ha templomban lennének. Csendesek, áhítattal nézik az ajtót. — No, látod elmehettünk volna az Államiba. Pistáék tár­gyalása csak tizenegykor kez­dődik — mondja az egyik. — Hideg van itt. lideg a bűnösöknek. Mert az egyik min­dig bűnös. De van úgy, hogy mind a kettő bűnös, tgv mondják. — Ráannéz, majd a táskába nyúl, egy zacskó pat­togatott kukoricát húz elő. Kí­nálja a másik kettőt. — Egyen- ángyom, ha nincs is foga —- nevetnek. Nyílik a bontóperés terem ajtaja. A volt asszony kilép. Az anyja megcsókolja. A féri is jön. Kezében papír. Lobog­tatja, mosolyog. Indul a ba­rátjával. — Most már mehetünk. A perköltségben is megegyez­tünk — szól. Mind a ketten boldogok. Siicerült. Dühödt hangra leszek figyelmes. Per­patvar a folyosón. Kettő ket­tő ellen. — Azért, mert maga ügy­véd, magát is meg lehet tán­coltatni — kiabál egy öreg, keménytekintetű, , kucsmáé ember. — Hát táncoltasson — kapja a választ. — Meg is fogom, mert a 706 négyszögöl nem lesz az övék — replikázik. — De a miénk lesz, akár­mit is csináltok. Nem fizet­tünk talán? — kérdezi az öreggel perben álló. öt percig tart a kiabálás, aztán csend lesz. Várják e bíróság döntését. Mondatok a folyosón: „Akkor ugye ügyin­tézed?” -,Nem tudom az ille­ték rendben van-e?” Admi­nisztrátorok aktákkal. Újabb pereskedők. Beszélgetők. A tárgyalótermekben Justicio mérlege billen. Nyitva a tár­gyaló ajtaja. Hallom, hogy áz öregnek mondja a bíró: — Még megfellebbezheti az íté­letet. Indul a kucsmás a társával. Becsapják az épület ajtaját. Délután még tíz tárgyalás volt. KI tudja hány pereske­dő, tanú és érdeklődő, ügy­védismerősömmel távozom. — Kérlek, ez szürke hétköz­nap. Hétfőn gyere. Akkor van a panasznap. Nyolcvan««, szá­zan is vannak. Akkor érdekes — mondja. Szokács László NOORAD — 1969. február 23., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents