Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
Cs. Ga nonti uyozeiem tsz mei tó a nevéhez, Pad! László, a tez-elnök méltán lehet büszke az elért eredményekre. Ebben a szövetkezetben a tavalyi aszályos évbén is jól kerestek a tagok és az alkalmazottak, a napi kereset meghaladta átlagosan a száz forintot. Nehéz lenne megszámolni, hány tsz-tag van, akinek az évi átlagjövedelme húszezer forint fölött jár. Pedig tavaly a legfontosabb gyümölcs, a hatvan holdnyi szamóca, cserben hagyta a szorgalmas tagságot. Márpedig az közismert, hogy Honton a szövetkezetbeliek elsősorban a bogyósokból élnek. Tizennyolcadik Nem fiatal már a szövetkezet, két év híján húszéves. Azok a gyermekek, akik a szövetkezettel egyidősek, ma már katonaidejüket töltik. Felnőtt egy új nemzedék és sokan kidőltek a sorból az alapító tagok közül. A tizennyolcadik év nagyon nevezetes, hiszen az új gazdasági mechanizmus első esztendejével esett egybe. Érdemes végigkísérni, hogy egy gazdag, jólmenő szövetkezetben a „mechanizmus” egyes intézkedései milyen következményekkel járnak. Látszatra azt lehetne hinni, hogy az új mechanizmus a jó fazékét sújtotta, hiszen Honton is 1-2 millióval nőttek a kiadások 1968-ban. Ezzel szemben az árrendezésből eredő Szevnélyszállffás közutakon Kritikus járatok — kritikus időpontok?... Az utóbbi hetekben kevés probléma akad, ami többet foglalkoztatná a közvéleményt, mint a közúti személy- szállítás helyzete. Nem véletlen hát, ha a megyei szállítási bizottság idei első ülésén is élénk vitát váltott ki a közúti személyszállításról szóló előterjesztés Melyek voltak e vita csomópontjai? Mindenekelőtt a nap bizonyos óráiban tapasztalt zsúfoltság és a személy- szállítás kulturáltságának az igényektől elmaradó színvonala. Mindezt előrebocsátva kár volna elhallgatni, hogy a közúti személyszállítás az évek során fejlődésen ment keresztül. Hiszen ha csupán két menetrendi időszakot hasonlítunk össze kitűnik, hogy 1967/68- ban naponként 797 volt a helyközi járatok száma, 1968/69- ben pedig már 848. Ha nem is jelentősen, de nőtt az autóbuszok száma is, ami egyébként éppen azt bizonyítja, hogy a 2. számú AKÖV, a rendelkezésre álló eszközöket jobban kihasználja. Az is a közlekedési vállalat javára szól, hogy a megye százharmincegy községéből csupán Ipolyszög, illetve Szuha három községrésze, Mátraalmás. Nagvkeresztúr és Márkháza nincs bekapcsolva a menetrendszerinti autóbusz-közlekedésbe. Mindemellett sem a járatok sűrítése, sem a befogadóképesség növelése nem volt elegendő arra, hogy bizonyos napszakokban elkerüljék az autóbuszok embertelen túlzsúfoltságát. A reggeli és kora délutáni járatok zsúfoltságának legfőbb okát az AKÖV vezetői abban látják, hogy a salgótarjáni üzemek azonos időben kezdik a műszakokat. A tanácskozás résztvevői meghallgatták Cser Gyula érvelését is, aki elmondotta, hogy a vállalat a jelenlegi gépkocsi- állományt az igények kielégítésére elegendőnek tartja. A polgári járatok kihasználtsága — a meglevő férőhely függvényében — Salgótarjánban 37,2, Balassagyarmaton 47, Nagybátonyban 46 százalékos. Normális körülmények között — mondotta az igazgató — ezzel a gépkocsiállománnyal tehát ki lehetne elégíteni az igényeket — vélnénk. A valóságban azonban csúcsidőszakok vannak, amelyek zsúfoltságát csak az állomány növelésével lehet enyhíteni. Az állomány növelése viszont a kocsik kihasználtságát csökkentené, amely persze azzal jár, hogy a vállalat gazdasági eredményei ís romlanának. Van-e tehát lehetőség a csúcsidőszak kiszolgálására? — tette fel a kérdést az igazgató. És felelt is rá: Nincs. Sehol a világon csúcsidőszakra nem terveznek gépkocsiállományt. Az igazgató fejtegetése számos ellenvéleményt váltott lei. Csoltó László, a Központi Szállítási Tanács főtitkára volt az első, aki ezzel a szemlélettel vitába szállt. Az állomány növelésének valóban határt szabnak a vállalat és a népgazdaság lehetőségei. De a személyforgalom problémáit nem szabad csupán vállalati gazdálkodási szempontból vizsgálni. A személyforgalom lebonyolítása hazánkban és a világ minden táján nemcsak gazdasági, de politikai kérdés is. Magától értetődik tehát, hogy annak színvonalát évről évre emelni kell. Nem véletlen — hangsúlyozta a főtitkár —, hogy az országgyűlés tavaly év végi ülésszakán beter- iesztett és jóváhagyott közlekedés-politikai irányelvekben az első helyre a személyforgalom színvonalának a korábbinál gyorsabb ütemű fejlesztése került. A vitában felszólalt Trizna János, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Elvetette a problémák olyasfajta megközelítését, amely szerint ha szóba kerül egy község igénye, az AKÖV a község közigazgatási átcsoportosítását szabja feltételül, ha az autóbuszok zsúfoltságáról beszélnek, a gyárak műszakkezdésének megváltoztatásától várják a probléma megoldását. Be kell látni, hogy a problémák megoldásába valamilyen szerepet a közlekedési vállalatnak Is vállalnia kell. Egyben javasolta a szállítási bizottságnak, hozzon létre az illetékesek közt megbeszélést, amelyen megfelelő előkészítés után végre dűlőre viszik a műszakkezdések időpontjának évek óta vajúdó kérdését Többen hangot adtak a kórházi látogatási időkben tapasztalható zsúfoltsággal kapcsolatos panaszoknak. Szemére vetették az AKÖV vezetőinek, hogy a szentkúti búcsú forgalmi kiszolgálása szinte tökéletes, de a futballmérkőzésekről, a hétvégi salgói kirándulásokról hazatérők órákig várakozhatnak járműre — vagy gyalog nekivágnak az útnak. Sokan rámutattak, hogy a közlekedési vállalat a jelenlegi feltételek mellett is nyújthatna a mainál többet, jobbat. A járművek tömeges téli lefagyása — Diesel-motorokról lévén szó —, visszavezethető a kocsik fogyatékos karbantartására. Sokat lehetne tenni a menetrend pontos megtartása, az autóbuszok külső és belső tisztaságának és a személyzet egy részénél a jó modor kialakítása érdekében: ehhez nem is annyira anyagi ráfordításra, mint korszerű vállalati ellenőrzésre és személyzeti politikára van szükség. A megyei szállítási bizottság állásfoglalásában hangsúlyozta: a közúti személyszállítási igények egyre növekednek, különösen Salgótarjánban és Balassagyarmaton. A 2. számú AKÖV tevékenységében elért eredmények ellenére sem sikerült megszüntetni a zsúfoltságot. E tekintetben nemcsak a városi, hanem a helyközi járatok egy része is kifogásolható. A szállítási bizottság megállapította: nemcsak a kapacitás elégtelenségével, de a kulturált szállítás színvonalával szemben is vannak jogos kifogások. Tudomásul kell venni továbbá, hogy Salgótarján lakossága várhatóan már a közeli években eléri a negyvenezer főt, később ez a szám félszázezerre emelkedik. Az ilyen lakosságú város személyszállítási igényei — szem előtt tartva az ipartelepítési terveket is —, a korábbi szállítási kapacitással nem kielégíthetők. A felkészülést a feladatokra már most meg kell kezdeni, e- mellett a jelenleg tapasztalható zsúfoltságot rövid időn belül mindenképpen csökkenteni szükséges. Ezért a Nóg- rád megyei szállítási bizottság, a közlekedési vállalat, valamint az érdekelt szervek, üzemek szakembereinek és pártbizottságainak bevonásával megvizsgáltatja az igényeket, azok kielégítésére megoldásokat javasló tanulmányt készített A tanulmányt a szállítási bizottság legközelebb sorra kerülő ülésére kell beterjeszteni. Megvitatására meghívják az érdekelt nagyüzemek képviselőit. Addig is felszólította a közlekedési vállalatot: szorgalmazza a kritikus járatokon és kritikus időpontokban a nagy befogadó- képességű autóbuszok beállítását, indítson hétvégi mentesítő járatokat, gondoskodjék a normális személyszállításról az idényben a futballmérkőzésekre és a Salgótarján környéki kirándulóhelyekre. Minősőgldne I Felkiáltott a MEO vezető je Előre is elnézést kérek a talán túlságosan is direkt re fogalmazott megállapításért: lehet, hogy az alábbiak „acélgyári magasságból” nézve a kisebb jelentőségű problémák közül valók, de a közős ér. dek, az, hogy a város ipara és ezen belül is szűkítve a kört. a két kooperáló vállalat, a ZIM itteni gyáregysége és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek jó minőségű árut gyártsanak — egyszintre hozhatja, mindkét üzemnek egyformán fontosnak jelölheti a problémát Megjelelő partner kell „Minőséglánc”. Az új fogalom régi gondokat takar. Arról van szó, hogy a Krono- vetter ifjúsági építőbrigád elkezdett valamit, s ezt érdemes folytatni, sőt, továbbfejleszteni. Igény bőven van rá, az alkalomról nem is szólva! A minőséglánc Nógrádtól terjedt Mosonmagyaróvárig (a megyei építők és a szerelvényeket gyártó MOFÉM között) — miért ne terjedhetne a hazai, a tarjáni vállalatok viszonylatában? Sok gondot okoz az, hogy a vállalatok közös tevékenységét reprezentáló félkész termékek, illetve alapanyagok minősége gyakran nem éri el az előírt színvonalat sem. Ezen a helyzeten változtathat a minőséglánc — ,,csak” megfelelő partner kell hozzá: ha két vállalat — ez- esetben a ZIM és a kohászati üzem — nem egymást okolja a hibákért, hanem egymást segítve törekszik a jobb minőségű. eladhatóbb áru előállításáért. Valaki így fogalmazta meg a minőséglánc lényegét: a szocialista lelkiismeret kölcsönös — jó esetben nem kölcsönösen rosszindulatú! — „piszkálga- tása”. Van benne valami. Tény, hogy a ZIM és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek között fennáll a minőséglánc kikovácsolásának lehetősége. A két üzem között régóta élő kölcsönös jó kapcsolat is jó alapot teremthet erre — ezt mindkét helyen hangsúlyozták. Ennek ellenére áll az a probléma, amelyet a NÖG- RÁD-ban nemrégiben megjelent Big Money című riportban említettünk. A riporter a ZIM, akkori MEO-vezetőjével beszélgetett a minőséggel kapcsolatos gondokról, így került szóba a Kohászati Üzemek hideghengerdéjében elő. állított, úgynevezett hagyományos tűzhelyek („Lepke” „Pille”) idomvas-kereteinek méreteltérése és a szakítószilárdságban mutatkozó, szabványtól jócskán eltérő külön, bözőség. KI0 gond vagy nagy gond ? Az, hogy kicsi vagy nagy — minőségről lévén szó végeredményben egyremegy. A kis gond is jelenthet minőségi eltérést. amely nagy mértékben csökkenti az áru értékét. Hogy a tűzhelygyáriaknak mennyire nagy gond a hengerelt keretacél méreteltérése és a megfelelő szakítószilárdság hiánya, arra jó példa az, ahogyan a MEO akkori vezetője, Daku János felkiáltott: — Ha csak ez az egyetlenegy problémánk megszűnne, már akkor is könnyebben lélegeznénk ... Mi van egy ilyen kiáltás mögött? Széki Miklós, a Kohászati Üzemek fejlesztési osztályának vezetője ezzel kapcsolatban azt mondta: — Kérem, a termelési volumenünkben a Tűzhelygyárnak szállított keretacéí kis tételként jelentkezik ... Ennek ellenére nem hiszem, hogy komoly problémát okozna a m3 általunk szállított áru rossz minősége. Különben — mi is vagyunk annyira lokálpatrióták, hogy a szívünkön viseljük a tarjáni tűzhelyek jó minőségét, ezenfelül meg kell mondanom, nem tudok arról, hogy ezzel kapcsolatban minőségi reklamáció érkezett volna ... Nincs olyan messze a Tűzhelygyár, hogy ne tudnánk segíteni. Külön irodalma van Nem célunk a két üzem egymásnak ugrasztása (éppen ellenkezőleg: az új típusú közelítés segítése a cél!) mégis el kell mondanunk, mit láttunk, hallottunk a ZIM-ben. Keretek, keretek mindenfelé, és aki csiszolja — ,fázik” ettől a munkától Nehéz, gyakran megoldhatatlan feladat egyszintre csiszolni a keretek szélét a sarkaknál. Régebben több volt, de mostaná ban is elég sűrűn fordul elő a három-négy milliméteres eltérés. Nézem a csiszolással bajlódó munkást, és arra gondolok: jó lenne, ha a hengerész Is látná azt, amit én. Miért nem reklamáltak? A minőségi ellenőrök Irodájában elém teszik a Jegyzőkönyveket. Egész irodalma van a hidegen hengerelt tűz- helykeretacél szabványtól eltérő minőségének. Néhány példa: jegyzőkönyv, felvették 1967. december 15-én, az Acélgyárban. Jelen voltak: Bőviz László, a ZIM és Ee- rencz Géza, az Acélgyár részéről. A tárgy: 10 548 kilogramm keretacél kiesett a termelésből a lemez felületének „hullámosodása” miatt. Az acélgyáriak 10 százalék árengedményt javasoltak... A következő feljegyzés szerint (kelt: 1967. október 23-án) a homlokfelületi méretnél másfél milliméteres eltérés mutatkozik. Az acélgyáriak véleménye: a méreteltérés nem fogja zavarni a gyártást (!). Nem sokkal ezután a két vállalat osztályvezetői szinten tanácskozott. Az acélgyáriak elmondták. hogy a régi, egyáll- ványú gépen nem tudják tartani a szabványban előírt méretet, kérik a módosítást, ugyanakkor kijelentik, hogy jelenleg (1967. november elsején vették fel a jegyzőkönyvet) új profilhajlító gép beállításával foglalkoznak, és a következő negyedévben már tartani tudják a minőséget. Széki Miklós, a már említett beszélgetés alkalmával elmondta: elképzelhető, hogy a Dexion-Salgó-berendezés szabad kapacitását felhasználják a tűzhelykeretacél gyártására is. Ezen kívül má* lehetőség is mutatkozik a minőség javítására. Véleményünk szerint — a lehetőségek sorából nem lehet kihagyni a minőségláncot sem. Az új típusú szocialista kapcsolatot kifejező láncot azonban már a Kohászati Üzemek kiszistáinak kellen* kikovácsolniuk. Minél előbb. Pataki László Csak egy percre... Az ajtó előtt néhány ügyfél már várt rám. Átszóltam Jenő barátomért, vettük a felöltőn- két és máris indultunk. A szomszéd házban levő presz- szóba. Csak egy percre. Inni egy kávét, amit leuka főz. A presszóban már néhány ügyfél várt Icukára és feketéjére. A szomszéd házban }e- vő fodrászhoz szaladt át. Csak egy percre. Megfésültetni a haját Ferivel, az aranykezű fodrásszal. A presszóban már folyt a csevegés, leuka távolléte miatt csak az ügyfelek között. Lóg Oszkár, a szomszédos Kugligolyó Gömbölyitő Ktsz fáradhatatlan anyagbeszerzője épp a tavaszi bajnokság esélyeit latolgatta, így mi is kénytelenek voltunk közbeavatkozni Jenővel. Végül is jobbnak láttuk, ha áttérünk az ultielfogás technikájára. Amikor ez a téma is kimerült, Icukát kezdtük szapulni. Mégiscsak tarthatatlan, hogy eny- nyi crpbernek ilyen sokat kell várnia egy feketére, mert ő munkaidő alatt a fodrászhoz megy A felháborodott ügyfelek megbízásából Lóg Oszkárral elindultunk a szomszédos fodrászüzletbe Icukáért. A várakozók székein néhány ügyfél már várt, köztük leuka is. Ferire, az aranykezű fodrászra, aki átszaladt az egyik hivatalba. Csak egy percre. Megsürgetni valamilyen beadványát. Már folyt a csevegés a miniről és a maxiról. Mi viszont jobbnak láttuk, hogy feltűnő gyorsasággal Ferire, az aranykezű fodrászra tereljük a szót, szemére vetve, hogy munkaidő alatt megy a hivatalba magánügyeit intézni. Az ügyfelek persze várhatnak ... leuka is csatlakozott hozzánk és elindultunk a Feriért. Bekanyarodtunk a hivatal kapuján. Az én hivatalom kapuján. Ajtóm elé érve az aranykezű Feri sietett elém, udvariasan számonkérve tőlem, hogy miért nem intéztem még el a beadványát. És még szemrehányást is tett, hogy munkaidőmben a helyemen lehetnék. Pedig tudhatná, hogy éppen ő miatta ... illetve leuka miatt... illetve... i—u—s) Mit visz és mit hoz a mechanizmus előny ennek mindössze tíz százaléka, 120 ezer forint. Mindjárt más azonban a helyzet, ha azt elemezzük, hogy ezek a növekvő kiadások miből eredtek. Hiszen a többletkiadás nagyobbik részét közvetve vagy közvetlenül a tsz-tagok kapják meg szabadság, betegségi segély, nyugdíj és egyéb szociális juttatások címén, és csak egy kisebbik részét fizetik ki a megnövekedett kiadások fedezésére, amelyek az új adózási rendszerből, vagy a gépjavítási munkadíjak és növényvédő szerek kedvezményeinek megvonásából adódnak. Viszont a tsz számos előnyt is élvez: ilyen például az épület-beruházások és a gyümölcstelepítések után járó kedvezmény, ami tavaly csaknem 1,4 millió forintot tett ki. Demokratikusan A tizennyolcadik év és az új mechanizmus első esztendeje arra is példát mutat hogy a demokratikus intézkedések és jogok tovább szélesedhetnek, annak ellenére, hogy a vezetőség jogai is nőttek. Honton ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a vezetőség a két közgyűlés közötti munkáról, határozatokról hűségesen számot ad a tagságnak, hanem a különböző bizottságok élénk és sok önállóságot élvező tevékenységéből is. Az öttagú ellenőrző bizottság több esetben tartott szúrópróbaszerű és általános ellenőrzést, a bizottság tagjai részt vettek és ellenőrzést gyakoroltak a háztáji földek kimérésénél, a gabonakiosz- tásnál és a leltározásnál egyaránt. A háztáji bizottság előkészítette a területek kiosztását, felmérte a területet. S nem rajtuk, hanem a bogyósokban összetorlódott sok munkán múlott, hogy a háztáji földek kiosztása mégis megkésett valamicskét. A szociális bizottság tagjai is jól dolgoztak, ők tettek javaslatot a szociális alap fel- használására és különböző juttatásokra. A javaslatok realitását igazolja, hogy a vezetőség minden esetben jóváhagyta ezeket. Segélyként készpénzben 130 ezer forintot, természetben 25 mázsa gabonát és 350 mázsa gallyfát juttattak a rászorult tagoknak. A kedvezményes áron juttatott természetbeni értéke pedig meghaladta a 180 ezer forintot. Nehéz év Az egyetértésben és nagy erőfeszítések közt eltelt esztendőben számos elemi csapást kellett leküzdeni. Már az előző évi szárazság arra ösztönözte a vezetőséget- hogy óvatos tervet készítsen. Földieperből ezért 1968-ban már negyedével csökkentették a hozamtervet, de még így is mintegy félmillió forintos árbevételi kiesés sújtotta a tsz-t. A nagyon munkaigényes málna hozamtervét Is csökkentették, de ezúttal — ami jellemző a bogyósokat termelő gazdaságokra — a málna jövedelmező növénynek bizonyult, és némiképp ellensúlyozta a szamócából elszenvedett veszteséget. Egyébként a málna volt tavaly az egyetlen nyereséges bogyós gyümölcs, mert a harmadik bogyós, a fekete ribizlj is árbevételi kiesést okozott. Tanulságos volt tehát ez az esztendő abból a szempontból is, hogy a bogyósok jelentőségét nem szabad eltúlozni és nagyon komolyan kell venni a többi üzemágat is. Ebben a nehéz évben éppen ezért jött nagyon jól a melléküzemágak nyeresége és az a megelőző intézkedés, hogy a kiesés egy részének pótlására hetven szarvasmarhát vásároltak hizlalásra, és az előző évi 45 hízómarhával szemben, 1968-ban már 115-re kötöttek szerződést. A segédüzemágak Is csaknem félmillió forinttal nagyobb árbevételt biztosítottak, mint egy évvel azelőtt. — Honton — s ez a vezetőség rugalmasságát dicséri — megfogadták a nehéz esztendő tanulságait, és mór a zár* számadó közgyűlésen úgy határoztak, hogy tovább feVesztik az állattenyésztést és a többi üzemágakat, hogy a termelést még biztonságos,'ibbá tegyék. Minden bizonnyal ezt az elhatározást a tervtárgyaló közgyűlésen már konkrét i ova s', átok is követik. Erre a tsz-vezetőség következetes és előrelátó munkáj; a biztosíték. Lakos György MÓGRAD — 1969. február 23., vasárnap 3
