Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

Pakisztán Szocialista ku túr politikát PRÁGA (CTK) Valek szlovák művelődés­ügyi miniszter a Rudé Prá- vonak adott nyilatkozatában kijelentette: a kultúrpolitiká­ról alkotott koncepciómat ma­sa a „kultúrpolitika” megha­tározás fejezi ki. A hangsúly mind a két szón van, s ehhez hozzátenném a „szocialista” szót. A koncepció elvi jellege világos. A szocialista kultúr­politika célja — megteremte­ni a feltételeket a kultúra va­lamennyi területe zavarmen- ■yes fejlődéséhez, a kultúra vi­szonylagos függetlenségéhez az árukapcsolatok negatív kö­vetkezményeitől. a kulturális értékek széles körű és sokol­dalú fejlődéséhez. Ebből kö­vetkezik természetszerűleg, hogy nem tekintem kultúrpo­litikának a szocialista orszá­gokkal való kuturális kapcso­latok bojkottálását. A kultúra területén tapasz­talható gazdasági nehézsége­ket érintve, Valek elmondot­ta, hogy egyes kulturális in­tézmények anyagi ellátottsá­gának ijesztő helyzetét két módszerrel lehet megoldani: fokozatosan, az anyagi lehető­ségek figyelembe vételével, vagy a kultúra gazdasági mo­delljének kardinális átszerve­zésével Űj szakasz... „Üj szakasz kezdődött francia—osztrák kapcsolatok­ban” — jelentette toi Wald­heim osztrák külügyminiszter, aki szombaton érkezett vissza háromnapos hivatalos párizsi látogatásáról Becsbe- A mi­niszter francia kollégájával Debrével tárgyalt, fogadta őt De Gaulle elnök és Couve de Murville miniszterelnök is. Valamennyi tárgyalás előte­rében a Közös Piaccal való megegyezés osztrák tervei ál­lottak. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Bonn „:dó»orűt!en” válságot provokál Nyugat-Boriin körül — Nixon európai tervei — Miért maradt el a kínai—amerikai találkozói Uj fordulat a pakisztáni eseményekben A héten változatlanul nagy izgalmat váltott id* a nemzetközi életben, hogy Bonn továbbra is ragaszkodik a már­cius 5-ére Nyugat-Berlinbe tervezett nyugat­német elnökválasztási aktushoz. Kétségtelen, hogy a választások színhelyének e tendenció­zus kijelölésével az NSZK vezetői ismét alá akarják húzni, hogy nem fogadják el Nyu- gat-Berlin jelenlegi önálló státusát, hanem e*t a kétmillió lakosú városrészt a bonni állam részének tekintik. Mivel Nyugat-Berlln a Né­met Demokratikus Köztársaság közepén fek­szik, a provokáció távolabbi célja kinyilvá­nítani Bonn változatlan igényét az NDK be­kebelezésére. Természetes, hogy az NDK és szocialista szövetségesei visszautasítják az újabb nyugatnémet kihívást. A Magyar Nép­köztársaság külügyi bizottsága nyilatkozatá­ban tiltakozott az NSZK hatóságainak a nem­zetközi jogba ütköző határozata ellen. Kül­ügyi bizottságunk annak a meg.jyőződésének adott kifejezést, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a többi szocialista ország helyes úton jár, amikor határozottan fellép a tervezett provokációs lépés ellen. Ma. amikor az Egyesült Államok üj elnö­ke azért utazik Európába, hogy kialakítsa kö­vetendő politikáját — és egybehangzó ame­rikai kommentárok szerint — felajánlkozik, mint a Szovjetunió leendő tárgyaló partnere, aligha áll Nixon érdekében a nyugat-berlini ügy körül fokozódó feszültség. A kiújult an­gol—francia marakodás sem London, sem Párizs számára nem teszi Időszerűvé, hogy túl sokat vállaljanak a bonni kormány nyu­gat-berlini kalandjából. Igaz, most, hogy hi­vatalosan közzétették, a Németországban ál­lomásozó szovjet csapatok és az NDK nem­zeti néphadseregének március elejére terve­zett közös hadgyakorlatának hírét, a három nyugati hatalom sajtója a szokásos csinadrat- tával, a szovjet—NDK félre igyekszik háríta­ni a nyugat-berlini feszültségért a felelőssé­get de közben bőségesen osztogatnak Bonn- nak címzett kellemetlen megjegyzéseket is. Nem tudják eltitkolni, mennyire haragszanak a nyugatnémetekre e rosszkor jött kalandért. A Nyugat-európai Unió körül a héten ki­robbant angol—francia ellentéteket eközben még bonyolultabbá tette a hét végén az a londoni köztes, amely szerint De Gaulle el­nök a brit nagykövetnek állítólag kijelentette, hogy nem bízik a Közös Piac jövőjében, és ezért meg akarja változtatni európai politi­káját. Francia részről azonnal megcáfolták az angol állításokat, és Debré külügyminiszter rádiónyilatkozatában kijelentette: ,,A fran­cia elnök nem beszélt olyan tervekről, hogy titkos tanácskozásokat akar kezdeményezni Franciaország és Anglia között”. Nyugat-Eurőpa vezetőit most már minden­nél jobban Nixon küszöbön álló látogatása foglalkoztatja. Az amerikai elnök nagy óva­tosságot tanúsít európai szövetségesei rivali­zálása miatt, s ezért nem Londonnal, Bonnal, Rómával vagy Párizzsal kezdi látogatásait, ha­nem Brüsszellel, nehogy akár Wilson vagy De Gaulle kivételező gesztust keressen az el­nöki menetrend megválasztásában. Brüsszel a NATO székhelye, Nixon utazásának pedig ta­lán legfontosabb eleme kifejezni az új ame­rikai adminisztrációnak a NATO-kötelékek szorosabbra vonását szolgáló törekvését. Va­lószínűleg Nixon a katonai szervezet anya­gi terheiből való fokozott részvállalásra Igyekszik majd ösztönözni európai partnereit, hogy cserébe nagyobb szerepet kínáljon ne­kik a NATO-döntések meghozatalában, sőt bizonyos parancsnoki posztokat is felkínáljon a nyugat-európai tábornokoknak. Nixon már hivatalba lépése előtt bírálta a Johnson-kormányzátot, amiért „elhanyagolta Európát”. Az „európai probléma” az ameri­kaiak számára mindenekelőtt De Gaulle po­litikája Biztosra lehet venni, hogy kísérletet tesz a francia elnök Amerika-ellenességének legalábbis semlegesítésére, Franciaországnak a NATO katonai szervezetébe való fokozatos visszaterelésére. A nixoni elképzelésekben mindinkább a „globális” stratégiai elgondolás vélik látható­vá, vagyis az a felfogás, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad „beszorulnia” a vi­lágpolitika egyik vagy másik csomópontjába,, hanem „világot átfogó” szerepet kell vállal­nia hatalmi céljai megvalósítása érdekében. Ezért is tanúsított a Nixon-kormány oly nagy érdeklődést a Kínai Népköztársaságnak a varsói kínai—amerikai nagyköveti szintű tanácskozások újrafelvételére vonatkozó aján­lata iránt. Csütörtökön, február 20-án kellett volna a világszerte nagy érdeklődéssel várt megbeszélésnek elkezdődnie. A kínai fél azon­ban — 48 órával a kitűzött időpont előtt —- váratlanul lemondta a találkozót, azzal as ürüggyel, hogy a Hágából disszidált kínál ügyvivő az Egyesült Államoknál kért mene­dékjogot. A diplomata árulásában tehát fel­tehetően a CIA-nak van szerepe. Nagyon va­lószínűtlen, hogy ez lenne a halasztás tény­leges oka. Az amerikaiak mindenesetre kife­jezték készségüket, hogy ha Kína mégis haj­landó leülni a tárgyalóasztalhoz, az amerikai fél részt vesz a találkozón. A kínai halasztásnak lehetnek nemzetközi okai, például az, hogy Peking túlságosan ne­gatívnak ítélte meg a nemzetközi kommunis­ta mozgalom és a harmadik világ reagálását a tárgyalási ajánlkozásra; s lehetnek belpo­litikai okai, esetleg olyasmi, hogy a pekingit hatalmi körökben egyesek túl korainak ta­lálják a kínai—amerikai találkozót. Néhány kommentátor viszont azzal kapcso­latban bocsátkozott meglepő találgatásokba* hogy hátha a pakisztáni események befolyá­solják a héten született pekingi döntéseket. Pakisztánban immár több mint egy hónapjai folytatódnak a különböző ellenzéki csopor­tok és pártok összeütközései a hatalmon levő Muzulmán Ligával. Az ellenzék tulajdonkép­pen nem képvisel egységes erőt, hiszen a szélsőjobboldali Amerika-barát, vallási-fanati­kus és nagybirtokos köröktől az ul traf orra. dalmár frázisokat hangoztató álbaloldali pár­tokig és pártocskákig terjed. Ez a heterogén társaság azonban egységes az India-ellenee nacionalista érzelmekben, valamennyien azzal vádolják Ajub Khan elnököt, hogy a tasken-, ti megegyezéssel eljátszotta Pakisztán számá­ra Kashmir megszerzésének lehetőségét. A különböző ellenzéki figurák közül azért tud Zulfiquar Bhutto, egykori külügyminiszter kiemelkedni, mert ő látszik alkalmas figurá­nak arra, hogy India-ellenes szövetséget hoz­zon létre a Kínai Népköztársasággal. Ezért feltételezik egyesek, hogy Bhutto csillagának rendkívül gyors emelkedése várakozásra inti Pekinget a kínai—amerikai kapcsolatokat il­letően: hátha új ázsiai helyzet jön létre. \ in K k Un péntek esti bejelentése ar­,i)UD ívnan ról> hogy a jövő márcíusi választáson nem indul az elnökjelöltek sorá­ban, azt a nyilvánvaló célt szolgálja, hogy a Muzulmán Liga és vezetője átvészelje a pil­lanatnyi válságot és megakadályozza a továb­bi vérontást. Ss. L. I. Amerikai perek NÓGRAD - 1969. január 23., vasárnap Sírban LOS ANGELES A Robert Kennedy szenátor meggyilkolásával vádolt Sir- han B. Sirhan Los Angeles­ben folyó bűnperében a vád képviselője meglepetésszerűen új tanút vonultatott fel: Al­vin Clark utcaseprőt, aki ki­jelentette, hogy még a múlt év áprilisának elején Sirhan meg akarta gyilkolni a szená­tort. Egy beszélgetés során ugyanis közölte Sirhan® al, hogy a kaliforniai elnöki eló- válasiztáson Robert Kennedy- re kíván szavazni, mire Sír­ban ezt mondta neki: „miért szavazna arra a gazemberre, amikor én le akarom lőni őt”. A védelem korábban azt han­goztatta, hogy a jordániai születésű Sirhan egészen a múlt év május 17-ig nem táp­lált gyűlöletet Robert Kenne­dy ellen. Á szenátor ezen a napon jelentette ki, hogy tá­mogatná 50 Phantom-típusú sugárhajtású harci repülőgép átadását Izraelnek. Kay James Earl Ray, akit Martin Luther King meggyilkolásával vádolnak, pénteken írásos val­lomást tett egy ellene indított végrehajtási perben. Ray, aki King meggyilkolásának 'vád­jával április 7-én áll a bíró­ság elé, írásos vallomáséban cáfolta felperesének, Renfro Hays magándetektívnek azt az állítását, hogy birtokában len­ne az a nagyteljesítményű lő­fegyver, amellyel a múlt év áprilisában lelőtték Martin Luther Kinget. A magándetek­tív azért indíttatott végrehaj­tási pert Ray ellen, mert ál­lítása szerint az megbízta a King-gyilkossággal kapcsolatos nyomozással, s eddigi szolgá­latai fejében tizenegyezer dol­lárral tartozik neki. A magándetektív közölte a bírósággal, Ray tartozásának egy részeként igényt tart az említett lőfegyverre, és arra a Mustang-gépkocsira, amellyel több szemtanú állítása szerin! Ray elhajtott a King elleni gyilkos merénylet színhelyéről. Köittletek* ktsz-ek FIGYELEM! A tavalyinál 10 százalékkal olcsóbban mázsánként 92 (érint. Feladóállomási áron vállaljuk a FAVAL ÉGETETT MÉSZ szállítását vagontételben. Most rendeljék meg mészszükség létükét, mert áprilisban—májusban torlódnak az igények. A tranzitrendeléseket a telepeink is felveszik és vállalatunkhoz továbbítják. TUZEP VÁLLALAT EGER jarring folytatja közel-keleti misszióját NEW YORK KAIRO Péntek est» at ENSZ tit­kársága közleményben erősí­tette meg, hogy Gunnar Jar­ring, az ENSZ közel-keleti megbízottja visszaindult nt- cosiai főhadiszállására. Jar­ring Útját megszakítja Svéd­országban és néhány napot ott tölt, valószínűleg a jövő hét közepén érkezik Ciprusra. Az AFP értesülések szerint Nicosiában Jarring felveszi a kapcsolatot az érdekelt kor­mányokkal, s csak azután dönti el, hogy újabb utazást tesz-e a közel-keleti főváro­sokban, vagy megbeszéléseit az arab és az izraeli vezetők­kel Nicosiában, illetve Géni­ben bonyolítja le. AMMAN Amman ban pénteken Ara­fatnak, a palesztúnai felszaba­dítást szervezet új vezetőjé­nek elnökletével tanácskozást tartottak a palesztinéi kom­mandócsoportok képviselői, hogy rendezzék a szervezet bal- és jobboldali frakciói között felmerült nézeteltéré­seket. A megbeszélésről kia­dott közlemény szerint a frak­ciók megállapodást írtak alá, amelynek célja az ellentétek és azok következményeinek megszüntetése. Az „Arabok hangja” rádió közlése szerint a Palesztinái Népi Felszabadítás! Front közölte, hogy egy jeruzsélemi áruház ellen a pénteki bom­bamerényletet ennek a szer­vezetnek a tagjai követték el. BEJRÜT Egy Bejrutban kiadott szombati közlemény szerint az A1 Fatah arab ellenállási szervezet egy csoportja a Si­n&i-félsziget földközi-tengeri partján fekvő Rafah közelé­ben, felrobbantotta és részben lerombolta az izraeli haditen­gerészet egy radarállomását. Egy másik arab kommandó az izraeliek által megszállt Szí­riái területein a Golam-hegy- ségben súlyosan megrongált egy közúti hidat. Egy Tel Aviv-i közlés sze­rint a Golan-hegységtől délre a jordániai határ közelében egy Palesztinái osztag harcba keveredett egy Izraeli őrjárat­tal, s a harc során három arab meghaiLt, DAMASZKUSZ Szíriában szombaton meg­emlékeztek Egyiptom és Szí­ria egyesülésének 11, évfordu­lójáról. BhnUo kampányt indított a hatalomért M vitel egedén 4jub Khan döntése miatt Zulflkar Ali Bhutto, volt pakisztáni külügyminiszter. Ajub Khan egyik legelkese- fedettebb ellenfele pénteken este a jelek szerint megindí­totta kampányát az ország vezetésének megszerzésére. A 41 éves politikus erre a lé­pésre néhány órával azután szánta el magát, hogy Ajub Khan bejelentette, nem indul a jövő évi elnökválasztáson Bhutto levelet Intézett az el­nökhöz. és ebben hangoztatta helyes lépésnek tartja, hogy visszavonul az ország éléről. A volt külügyminiszter csü­törtökön sajtóértekezleten bí­rálta Indiát, Kijelentette, Pa­kisztán „mindaddig nem nyug­szik, amíg meg nem valósítja a kasmírt nép önrendelkezési jogát”. Hozzáfűzte. Pakisz­tán a kölcsönös bizalomra ala­pozva jó kapcsolatokat akar Indiával, de az újdelhi kor­mány nem hajlandó tisztelet­ben tartant a kasmíriak ön­rendelkezési jogát, és igyek­szik gátolni a Farakka duz­zasztógát ügyében kirobbant válság megoldását. Mint isme­retes, Pakisztán azt hangoz­tatja, hogy India a duzzasztó­gát megépítésével vizet akar elvonni Kelet-Pakisztántól. Pakisztánban egyébként megelégedést váltott ki Ajub- Khannak az a döntése, hogy lemond a hatalomról. Karachi - ban a kijárási tilalom ellené­re éneklő tömegek árasztották el az utcákat, ahonnan a rend Őrség már korábban visszavo­nult Vita De Gaulle kijelentései miatt Nyugati visszhang a Nyugat-európai Unióról LONDON (MTI) Michael Stewart brit kül­ügyminiszter, szombaton, beszé­det mondott a Fábiánus-társa- ság szemináriumán, és ebben De Gaulle elgondolásaival szembehelyezkedve védelmé­be vette a NATO-t és az angol—amerikai kapcsolato­kat. Kijelentette: „nem fo­gadhatjuk el De Gaulle tá­bornoknak azt a tézisét, hogy az Amerikával való barátság, es szövetség szükségképpen függőséget jelent”. Az angol külügyminiszter az Egyesült Államokat az egyetlen demokratikus nagy­ira (alomnak nevezte, ég ezért’ „az ostobaság tetejének” mondotta, ha „a szabadságuk megőrzésére szövetségbe tö­mörült nyugat-európai nemze­tek nem vennék figyelembe, hogy van egy nagyhatalom, amelyiknek azonosak a célki­tűzései”. Utalt arra. hogy az Egyesült Államok és Anglia az a két állam, amely állan­dó tagja a Biztonsági Tanács­nak, ég részt vesz a NATO katonai tervezésében, ennél­fogva véleménye szerint ter­mészetes. hogy e két ország között különleges viszony van. ROMA Saragat olasz köztársasági elnök, a szakmai képzésről rendezett első európai kong­resszus résztvevői előtt rö­vid beszédet mondott, amely­ben állást foglalt a nyugat­európai nemzetek egyséé' mellett Mario Zagari olasz külügy miniszter-helyettes világosabb és é'esebh szavakkal fejezte kj a véleményét, amikor ki­jelentette, hogy „a Franciaor­szág által makacsul követett bilaterális politika válságpont­hoz ért” és „az európai poli­tika a hosszú téli álom után, az olvadás és nagyobb moz­gás felé tart”. Az olasz politi­kus aláhúzta, hogy országa ja­vaslatának megfelelően he­lyesnek tartaná a Nyugat-eu­rópai Unión belül az állandó konzultációt a hatok és Ang­lia között. Lord Chalfont, európai ügyekkel megbízott brit mi­niszter, az olasz II Messagge- ronak adott nyilatkozatában Stewarthoz hasonlóan védel­mébe vette az Egyesült Álla­mokkal való szoros kapcsola­tot, és kifejezte azt a vélemé­nyét, hogy e kapcsolatok mér hatékonyabbá válhatnának, ha Európa erősebb és egysé­gesebb lenne. Az angol mi­niszter kívánatosnak mondot­ta, hogy a hatok részéről po­zitív lépés történjék a Közös Piac kibővítésére. BRÜSSZEL A belga külügyminisztéri­um szóvivője közölte, hogy Anglia nagykövetén keresztül, már február 12-én tájékoztat­ta Harmel külügyminiszter, a De Gaulle elnök által bizal­masan felvázolt európai ter­vekről. Mint mondotta, kor­mánya még tanulmányozza a nagyjelentőségű javaslatokat, addig nem nyilvánít róluk hi­vatalosan véleményt. Diplo­máciai körökben azonban úgy vélik, hogy Belgium határozot- lan kitart a Közös Piac fenn­állása mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents