Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-20 / 42. szám

Adós Az adósság határidőre tör­ténő kifizetése annyit jelent, mint biztosítani a partner- vállalat pénzügyi egyensú­lyát. Mostanában azonban egyik-másik vállalat megfe­ledkezik kötelességéről, mi­nek következtében fizetés- képtelenné válik áz a válla­lat, ahol korrekt a pénzgaz­dálkodás, időben kiegyenlí­tik a megvásárolt áruk el­lenértékét. Ilyen helyzetbe került ja­nuár első napjaiban a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek. Hitelt kellett kérni a bank­tól, holott megrendelői kö­zül többen, több mint száz­millió forinttal tartoztak. Ok­tóberi, 9 millió 300 ezer fo­rintos kötelezettségének nem tett eleget a Magyar Vagon- és Gépgyár még január el­ső napjaiban sem. A tör­vényben előírt 30 napon túl sem fizetett a Hajdúsági Iparművek, pedig 2 millió 600 ezer forint a- ossága volt. Novemberben a Magyar Va­gon- és Gépgyár 29 millió 600 ezer, az Elzett 21 millió 300 ezer, az Ipari Műszer- gyár 4 millió 700 ezer fo­rinttal tartozott a salgótar­jániaknak. A decemberi lis­tán az Elzett 46 millió 800 ezer, a Dombóvári Vasipari Ktsz pedig 18 milliós adós­sággal szerepel. Mivel a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemnek sürgős fi­zetési kötelezettsége volt, kénytelen volt hitelt kérni. Ennek elbírálása elhúzódott, holott a vállalat az elmúlt évben 122 millió forint nye­reséget ért el, és ezzel bizo­nyította hitelképességét. A Magyar Nevizeti Bank­nál a szolgálati utat be kell tartani. Ez azonban nem mindig előnyös a vállalatok­nak. Még nehezebb helyzet­ben vannak az exportáló üzemek. Általában 40 napot kell várniok, amíg megkap­ják pénzüket a külföldi megrendelőktől. Az új mechanizmusban formálódó, új gazdasági kap­csolatok, új felfogást és gya­korlatot kívánnak a pénz­ügyi berkekben is. Állítólag szó van néhány — fejlődést gátló — probléma megnyug­tató rendezéséről. A megol­dás azonban a vállalatok ke­zében van letéve. Ha árut rendelnek, akkor azt fizes­sék ki az előírt határidőre. Csakis ily módo: lesz keve­sebb azoknak a száma, aki­ket a partnerek nehéz pénz­ügyi helyzetbe hoznak. A latin-amerikai nagy befolyású egyházak egy nemze­dékkel ezelőtt a fennálló elnyomó rendszerek kiszolgálói vol­tak. Ma a társadalmi és osztályharcokban a katolikus hí­vőkkel együtt sok esetben részt veszlek a klérus tagjai, kü­lönösképp az alsópapság. Helder Camara, aki a 30 milliós Észak-Brazília érseke, — ég a klérus a/.on szárnyához tartozik, amely XXIII. János reformeszméit vallja — azért küzd. hogy híveit öntudatra ébressze. Azt hirdeti: a rossz nem a kommunizmus, hanem az elmaradottság A nyomorban élő tömegek a kiváltságokat élvező hatalmasok kis csoportja erőszakának áldozatai. Az érsek, országa és a földrész problémáit vizsgálva, arra a következtetésre jut, hogy Latin-Amerika problémáinak meg­oldására egyáltalán nincs remény a kapitalista vagy neo- kapitalista rendszerben. E helyett a megoldást a szocializ­mus vonalán kell keresni. A változást Helder Camara „morális nyomással, a jog és az igazság eszmei és demokra­tikus módszerei révén” véli elérhetőnek. A harmadik világ püspökeinek 1967 augusztusában ki­adott közös dokumentumából idézzük: „Nem Isten nem akarja, hogy legyenek gazdagok, akik a szegényeket kizsák­mányolva, élvezik a világ javait”. 1 lennievv/(‘hll a forradalmi harc hirdetéséig es A jewiIlcss/jCUll ^Hálásáig Camillo Torres ko­lumbiai pap jutott el, aki megtalálta útját a ko­lumbiai partizánokhoz. 1966. február 15-én fegy­veres harcban ölték meg a rendőrök. „Forradalmár vagyok mint kolumbiai, mint szociológus, mini keresztény, mini pap — vallotta. — A forradalom nem csupán megengedett, hanem kötelező a keresztények számá­ra, akik ebben látják az egyetlen hatásos módszert, a min­denki iránt való Szeretet megvalósítására.” Torres híveit a földrészen szövetség fogja össze. Haladó hetilapjuk. El Puma címmel jelenik meg. Nézeteikre fényt vet a következő meg­fogalmazás: „A katolikusok és a marxisták nézetei az em­ber és a világ viszonyának megítélésében eltérnek. De ettől eltekintve elismerjük, hogy a marxizmus nyújtja az imperi­alizmus legpontosabb tudományos analízisét, és ezért ebből a tanításból fakadnak a tömegek forradalmi harcának legha­tékonyabb ösztönzői... A katolikusoknak és a marxistáknak a barikádnak ugyanazon az oldalán van a helyük a harc­ban.” , ... A konzervatívok ellentámadásai csapasokat, vagy itt-ott ideiglenes vereséget is mérnek a haladó katolikus mozgal­makra Ebben a küzdelemben a haladás hívei támaszkodnak XX!!' János tekintélyére progresszív intézkedéseire és nem utolsósorban a haladó erőkre, amelyek sokkal szélesebb és kidolgozottabb konceoció alsóján akarják megújítani a társadalma1 Máté Sándor Viharos lakógyűlés — békés Ismét tanácskozásra hívta össze az ingatlankezelő válla­lat a salgótarjáni Pécsikő ut­ca 5-ös, 9-es és 11-es számú bérházak lakóit, hogy újból megvitassák azt a tervet- amelynek alapján e bérházak pincéd helyén bérházanként két-ikét, csökkent értékű la­kást alakítanának ki. A ja­vaslat élénk ellenzést váltott ki a bérlők részéről, hiszen a pince a lakás tartozéka és az érintett mintegy 120 család­nak kivétel nélkül szüksége van rá. A lakógyűlés, amelyen Al­mást Zoltán, az IKV igazga­tója ismertette az elképzelé­seket, már a legelején viharos­sá vélt. Az előadó érvelései ugyanis nem bizonyultak a legmeggyőzőbbnek- Kinyilat­kozta, hogy a pince nem sze­repel a bérleti szerződésben, amit azonban a felmutatót i szerződéssel cáfoltak a lakók. Hivatkozott arra, hogy a táv­fűtéses lakást eleve pince uélfcül tervezték, hogy az ide­iglenes pincék helyén később lakást alakítsanak ki. Ellen­érvként a lakók felhozták, hogy a típustervben az or­szágban mindenütt szerepel a pince, s más távfűtéses la­kások, mint a torony házak és a főtéri 13-as is pincékkel épültek. A lakók egy része úgy értesült, hogy kész té­nyek elé akarják állítaná őket. Ez csak fokozta a feszültsé­get. Hosszas vita után a lakók részéről elhangzott az a ja­vaslat, hogy megértvén a la­kásínséget. hozzájárulnak s kocsitárolók, ruhaszárítók, s egyéb közös mellékhelyiségek igénybevételéhez. litáxxiank Koplanyi elvtái*s! Sokakat érintő kérdést feszegetett, amikor a nyereség- felosztással kapcsolatos véleményét vetette papírra. E kérdésben mi már közöltük álláspontunkat. Ha most újra foglalkozunk ezzel, azért van, mert tiszteletben tartjuk az Ön és azoknak a munkásoknak a véleményét, akikre levelében hivatkozik. Ugyanakkor e probléma összefüg­géseinek alaposabb megértetése céljából néhány megálla­pításával szeretnénk vitatkozni, illetve azt kiegészíteni. ön szerint az I-es kategóriába sorolt dolgozók je­lentősége elvész a III-okkal szemben, ha a termelőmun­káról van szó. Végeznek ők is munkát, de ez nem áll arányban azzal, amilyen fontosságot tulajdonítanak neki. Azt hiszem egy kicsit lebecsüli az idegtépő, a bo­nyolult összefüggéseket jói ismerő, azokban eligazodó ál­landó szellemi frisseséget követelő vezetői munkát. A kettőt szembeállítja egymással, holott az egyik a má­sik nélkül nem létezhet. Egy modern gép megkonstru­álása nagyfokú szellemi képességet követel. Megalko­tása pedig elsősorban ügyes munkáskezeket és bizonyos szellemi erőkifejtést. Hogyan fest az egymásrautaltság a gyakorlatban? A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyárában egy dolgozónak egy műszakban 100Q forint termelési értéket kell létrehoznia. Az igazgatónak és a főmérnöknek — igaz, áttételeken keresztül — egy évben több, mint egy- milliárd 800 millió forint termelési érték előállításáról és eladásáról kell gondoskodni. Ehhez ismerni kell a piac igényeit, az eladási lehetőségeket, gondoskodni nagy meny- nyiségü anyag beszerzéséről, a rendelkezésre álló anya­gi javak ésszerű felhasználásáról, megoldani ezernyi szo­ciális és egyéb problémát. Ha a feladatot és a vele­járó felelősséget az Ön számítása alapján veszem figye­lembe, akkor a több mint 4500 főt foglalkoztató vállalat igazgatójának és főmérnökének havi 3000 forintos át­lagkereset után nyereségrészesedésként a jelenleginek többszörösét kellene kapni. Aztán hadd mondjam el: a felosztható nyereség dön­tő többségét itt is a III. kategóriába sorolt dolgozók kapják. Sót a felosztási szabályzat szerint lesz fizikai munkás, aki többet kap, mint néhány műszaki dolgozó, mert képessége, végzett munkája ezt indokolja. Sokan elfeledkeznek arról, hogy rossz esztendő es én a ve­zetők csak fizetésük 80 százalékát kapják meg, míg a fizikai munkakörben tevékenykedőknek az állam biz­tosítja az előző évben elért keresetet. Az idegenkedésnek, az ellenérzésnek okát abban lá­tom még, hogy a tervutasításos gazdálkodásban a szocia­lista fejlődést jól szolgáló elosztási elvet — mindenki­nek képessége, mindenkinek munkája szerint — eltorzí­tottuk. Szociális és egyéb problémákat is a bérben akar­tunk megoldani. Az új mechanizmusban ettől próbáljuk megszabadítani a szocialista elosztás elvét. Űj dolog ez, nehéz megbarátkozni vele, s azzal is, hogy a megter­melt javakból való osztozkodás ma már nem történik suba alatt, hanem nyíltan. Ez azzal jár, hogy a kollek­tívák jobban ellenőrzik vezetőik munkáját, tevékenysé­gét. Ez meg sokhelyütt egyes vezetőknek nem tetszik. A társadalmi ellenőrzés kiszélesítése ugyanis gátat vet a kiskirályoskodásnak, az önkényeskedésnek, egyes vezetők indokolatlan előtérbe helyezésének, tevékenységük tél­hangsúlyozásának. Mindezeket azért írtam le, mert Ön a többi között azt hangsúlyozza: ne legyünk egyoldalúak és elfogultak. Javasolja, hogy a párt és a kormány vizsgálja felül ezt a sokakat érintő és ellenérzést kiváltó rendelkezést. Tudomásunk szerint e témakörben viták folynak. Annyit azonban elárulhatok: bármilyen formában is Iát nap­világot az új elképzelés, a szocialista elosztás elvét csak tovább erősítheti. Enélkül nincs gyors társadalmi előre­haladás, hatékonyabb gazdálkodás. Venesz Károly Únszeretet Johnson volt amerikai elnök szereti nézegetni a róla készült fényképeket. Ezeket a felvételeket a Fehér Ház fényképésze, Omo- kato úr készítette, akinek 21 munkatársa volt. Elnökségének négy esztendeje alatt Johnson 250 000-szer fényképeztette le ma­gát. megegyezés Kiderült, hogy így egy-egy Lakás kialakítható bérházan­ként, bár ehhez több pincét {a korábbi légköbméter meg­hagyása mellett!) át kell te­lepíteni. Ezért o-lyan javaslat is elhangzott, hogy nem len­ne-e kifizetődőbb a rászánt összegből új, csökkent értékű lakásokat építeni, s akkor esztétikai engedményeket sem kellene tennie az IKV-na)k. A válasz szerint az átépítést ta­tarozás: költségből oldják meg, az azonban új lakás építésére nem fordítható. Ügy látszik, a lakók egye­lőre rugalmasabbak, mint .a pénzgazdálkodás egyes intéz­kedései. .. L. Gy. Segítenek az orvosok A balassagyarmati járás vöröskeresztes alapszerveze­téinél jó ütemben, sikeresen folynak a választások. Eddig a járás 27 alaps-zervezete kö­zül 23-ban megválasztották a vezetőséget. Nagy segítséget jelent a választásoknál a já­rás szak- és körzeti orvosai­nak, egészségügyi kádereinek közreműködése. A választá­sok alkalmával előadásokat tartanak a Tanácsiköztársaság' egészségügyi és szociális in­tézkedéseiről — Bércéi köz-' ség kivétel, ahol a mai napig sem sikerült kapcsolatot te­remteni a körzeti orvossal. Jól takarékoskodunk Takarékos emberek élnek Nóe- rád ban. F//t bizonyítja az Orszá­gos Takarékpénztár Nógrád #nae- gyei Fiókjától kapott jelentés. E szerint a megye takarékbetét-ál­lománya február 15-el 43,5 millió forinttal gyarapodott. Az ered­mény kitűnő, ha figyelembe vesz- szük, hogy az elő negyedévi gya­rapodási előirányzat 40 millió fo­rint volt. A járások közöl a balassagyarmatiban 13,6 millióval, a szécsényiben 6,3 millió forinttal növekedett a betétállomány. NÓGRÁD — 1969. február 20., csütörtök 3 \ Dréffelypalánki számadás Biztonságosabb lesz a jövő Ezekben a napokban sok zárszámadási beszámolót hall az újságíró, miközben járja a termelőszövetkezeteket, ame­lyek az elmúlt évet elemzik, értékelik, egy könnyebb, gaz­dagabb új esztendő reményé­ben. Sok egyforma vonás van ezekben a beszámolókban, de sok a sajátosság is, amely csak a kérdéses közös gazda­ságra vonatkozik. A dré- gelypalánki termelőszövetke­zetben az sajátos például, hogy mindig a bátor, kezde­ményező szövetkezetek sorá­ba tartozott, fejlődése, gazda­godása töretlen. De hogyan jutottak el idáig a palánkiak? Könnyű rájuk fogni Akárhol szóba kerül a dré- gelypalánki termelőszövetke­zet — már országosan em­legetik — legyintenek, s azt mondják, „azoknak könnyű, ott van a sok bogyós gyü­mölcs, az magától is hozza a hasznot”. A szövetkezetiek közül senki sem tagadja, sok haszonnal jár a szamóca, málna, fekete ribizli. De azt is számbaveszi mindeifki, hogy bekövetkezhet az ellenkezője is, amikor az időjárás elviszi a kényes gyümölcsöt, s vége a haszonnak. A nagy számok sok embert elvakítanak. Ezek mögött ne­héz, figyelemre méltatni a rá­fordított munkát, s elemezni a valóságot. Beszéltem már szövetkezeti vezetőkkel, akik irigykedve szóltak a drégely- palánkiakról, akik, szerintük csak a nagy forintot teszik zsebre. Nem tagadom, látvá­nyosak a palánki eredmények. Még tavaly is azok voltak, pe­dig a múlt esztendőben ugyan­csak veszélyben forgott a nagy bevétel. Az aszály nem kedve­zett az ültetvényeknek, ame­lyeket ilyenkor a növényi be­tegségek is könnyebben meg­vámolnak. Valamit azonban a kívülállók, akik nem dolgoz­nak a szövetkezetben, kifelej­tenek a számításból: a tagsá­got és a vezetőséget. Erről a következőt mondta zárszá­madási beszámolójában Ko­pás József, a termelőszövetke­zet elnöke: „Hogy ilyen ered­ményes, mozgalmas évről szá­molhatok be, annak nagyon sok tényezője van. Elsősorban a tagságunk verejtékes és ve­zetőségünk következetes mun­kája, amiről szólni kell.. Alapjai a kosos akarat A drégelypalánkiak közös akarata: egyre jobban élni a közösből. S ez nem egyszerű dolog. Minden valamire való gyakorlati gazda tudja, hogy egy gazdaságot csak bogyós gyümölcsökre nem lehet ala­pozni. Habár a termelőszövet­kezet életében előfordultak különféle vélemények, elkép­zelések ezzel kapcsolatban, a közösség rájött, ez nem járha­tó út. A tagok megértették, úgy kell a gazdaságot fejlesz­teni, hogy többoldalúan biz- tosítsá a jelent, és lehetőséget nyújson a jövő alakításához is. A kölcsönös megértés alap­ján a vezetőkre hárult a lehe­tőségek kiaknázásának meg­szervezése. S ebben nagy se­gítséget kaptak a drégelypa- lánki tsz vezetői is a gazda­ságirányítás új reformjától. A termelés szerkezetének áthangolását a célok határoz­ták meg. Az állattenyésztés megerősítésének feladata a nö­vénytermesztésben a takar­mánytermesztés fokozását kö­veteli. Ebben tavaly már szép eredményeket értek el. Külö­nösen a félezer holdnál na­gyobb rétek termettek gazda­gon, de szemes takarmányfé­lékből is többet termesztettek a tervezettnél. így követke­zett be- hogy a növényter­mesztés — amely a jövőben kizárólag az állattenyésztést szolgálja ki —, egymillió fo­rintot hozott terven felül. Csökkentették a növényféle­ségek számát, s a felszabadult területeken takarmánynövé­nyeket termesztenek. Ez na­gyon fontos, mert a távlati fejlesztési tervben nagy szerep jut az állattenyésztésnek, amelynek a takarmányellátá­sát saját erőből kívánják megoldani Hírnevet adott Dregelypalán kon elérhetnek rendkívüli növénytermesztési vagy állattenyésztési ered­ményt, nem lesz akkora híre, mint a bogyós gyümölcsök termesztésének. A hagyomá­nyos kertészeti kultúra szak­avatott művelőinek köszönhe­tő, hogy tavaly is túlteljesí­tették a tervet. A szamóca jól termett, a fekete ribizli a vártnál is kedvezőbben, a mál­na azonban csalódást okozott. A termelőszövetkezet vezetői levonták a tapasztalatokat, s elhatározták: rendszeresebbé teszik a növényvédelmet. De nagy szemléletbeli változás következett be általában a bogyós gyümölcsökkel kapcso­latban. A területeket csak kis mértékben növelik a jövőben, viszont elkezdték az újabb, nagyobb termőképességű és ellenállóbb fajták kinevelését és elterjesztését. Nem volt véletlen, hogy tavaly — or­szágosan először — Drégely- palánkon rendezték meg a bo­gyós gyümölcsűek termeszté­sének bemutatóját Ez a tag­ság és a vezetőség hozzáérté­sének, országra szóló eredmé­nyeinek fényes elismerését je­lentette. Érthető, ha a dré- gelypalánki vezetők nagy gon­dot fordítanak a jövőben a továbbfejlődésre. Annak idején nagy vissz­hangot váltottt ki megyeszer- te. sőt országosan, a szörpké szító üzem létrehozása. Elvi­tathatatlan az érdem: a dré- gelypalánki vezetők kezdemé­nyezték az egészet, éppen az új gazdaságirányítás szellemé­ben. S ezzel csak nyertek a társulásban részt vevő közös gazdaságok. Jó eredményt hozott azon­ban már a ládakészítő üzem és a közös építőbrigád is Ezek elősegítik a kertészeti kultúra sokoldalú fejlesztését és a termelvények hasznosí­tását. ugyanakkor anyagi biz­tonságot nyújtanak váratlan események, esetleges termé­szeti katasztrófák ellen. A vezetők számítása bevált, s a további fejlesztéssel még biz­tonságosabb lesz a tagság jö­vője. Méltán lehet elmondani, hogy ezek az emberek telje­sítik azt a kötelezettséget, amelyet a termelőszövetkezet megalakulásával vállaltak, miszerint teljes tudásukkal, szorgalmukkal a tagság, a közösség érdekét képviselik, szolgálják. S itt sorolni lehetne az ered­ményeket, amelyek évről évre fokozódnak. Jelentős milliók­kal gyarapodott a drégelypa- lánki közös gazdaság a múlt esztendőben is. A tsz tiszta vagyona 11 millióról 15 milli­óra növekedett, s a tagság jö­vedelme 7,5 százalékkal nőtt a megelőző évihez viszonyítva. Az anyagi alapok megerősö­dése lehetővé teszi, hogy Dré- gelypalánkon mindenki meg­kapja minden hónapban száz- százalékos bérét A rendsze­resen dolgozó tagokat téli és nyári munkával látják el, s növelték a járadékosok rend­szeres segélyezési összegét is. Mindezek azt bizonyítják; ott, ahol a tagság szorgalma és a vezetők jó képessége talál­kozik, nagy eredmények szü­letnek. Pádár András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents