Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-19 / 41. szám
Húszé vett ti termelőszövetkezet AHOGY A KIGSEESdL IHAGY LETT Névleges és tény leges helyzet Klubkönyvtárak nyomában — öt községben Húsz évvel ezelőtt nem volt ennyire kemény tél. mint az idén. A lucfalvi völgyben a hangulatok, indulatok is úgy forrtak a emberekben, mint a tavaszi földben mozgolódó élet Valami kitörni készült. Szétfutott a hír, hogy a magyar paraszt évezredes jussa „veszélybe” került, valami termelőszövetkezet alakul, ahová össze kell adni a földet! A zsunvi példa Akadtak azonban, akik nem zúgolódtak. A gyűléseken nagyokat hallgattak, s csak magukkal viaskodtak, hogyan is lenne jobb, biztosabb. Az egykori cselédek, a néhány hold sovány földet túró kisgazdák egymást figyelték, tanakodtak, várták, hogy valaki elkezdje. Hallották, hogy a sovány dombokon túl, a zsü- uyi határban már közös erővel feszítik az ekét a földnek. S akkor megtört a jég. Nagy keresztúr-pusztán 1949. február 19-én megalakították a termelőszövetkezetet. Kevesen laktak akkor a pusztán, nagyrészt volt cselédemberek, akik a környező uradalmakban dolgoztak a felszabadulás előtt. Itt élt — és még most is itt élnek néhányan — idős Mocsányi János, idős Zéti István, Tóth Sándor, Szőllősi Cottfrid, Verbői Albert, Lőrincz József, Bartkó János és Gáli László, akik azon az emlékezetes napon szövetséget kötöttek: létrehozták a közöst. A nagykeresztúri termelő- szövetkezet az egyik legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor nevét vette fel. Arra nehéz ma már választ találni, miért éppen Petőfi nevét választották. Bartkó János, aki jelenleg is a közös gazdaságban dolgozik, azt mondja: talán azért, mert abban az időben cselekedetük olyan forradalmi tett volt, mint amilyen forradalomról a költő álmodott, írta verseit. A közös gazdaság első elnökének Bartkó Jánost választották. — Abban az időben sem volt ez egyszerű dolog — emlékezett János bácsi. — A szövetkezetiekre mindenki úgy nézett, mintha öltek volnak. Pedig igazán senkit sem erőszakoltunk, hogy lépjen közénk. Megvoltunk mi magunkban szépen, de azt se hagytuk, hogy piszkoljanak minket. A termelőszövetkezeti mozgalom első szárnypróbálgató közös gazdaságai a legtöbb helyen nyomorúságos körülmények között kezdtek munkához. Összeadták a szerszámot, az állatokat, a földet, elfoglalták valamelyik urasági épületet, s nekifohászkodtak a közös gazdálkodásnak A luczinyi völgyön, a Kakukk-hegy tövén csekély reményekkel és még soványabb felszereléssel indultak neki az első közös tavasznak. — Volt három lovunk, két pár ökrünk, meg néhány rossz szerszámunk — emlegették Mócsány Jánosék, amikor felidéztük a kezdetet. Buz^ó alapítók Sokat csúfolták negyvenkilencben a szövetkezetieket az akkoriban divatos jelzőkkel. Az alapítókat azonban nem lehetett eltéríteni szándékuktól. Hatalmas buzgalommal és szorgalommal szántottak, vetettek, s bizony gyakran előfordult, hogy a lovakkal ők is húzták a rossz ekét, csak minél jobb legyen a szántás. Később azonban már jobbra fordult a soruk. Állami segítséget kaptak vetőmagra, szerszámokra, s jelentkezett a kisterenyei gépállomás is, hogy kisegítse a termelőszövetkezetet. Az első zárszámadás örökké emlékezetes marad. Akkoriban még nagyobb szerepet játszott a természetbeni részesedés, mint manapság, 6 az első közös jövedelem nagyobb részét is ez tette ki. Pontosan feljegyeztek minden tojást, minden kiló húst, liter tejet, máasa búzát, amit hazavittek a tagok. Az elnöknek gondja volt rá, hogy a tagok ismerjék a szövetkezet ügyeit, tudjanak minden fillér sorsáról. A húsz esztendő alatt sokat fordult a világ, nagy változásokon ment át a luczinyi völgy, s az emberek is. Belátták: érdemes a közösbe ké- redzkedni, s nincs igazuk azoknak, akik a csúfos bukást jósolták. Szó se róla, nehéz évek is következtek, amikor késhegyen táncolt az emberek nyugalma, s mindig akadtak, akik szét akarták szórni a közösséget. A józanok, a következetes elvhűek Ötven éve halt mártírhalált Fogaras János Most ötven éve — 1919. február 19-én — halt mártírhalált Fogaras János salgótarjáni bányász, kommunista plakátragasztó, a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szervezeteinek összekötője. A Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. december 26-i megalakulását, majd az 1919. január 1-én tartott első salgótarjáni kommunista nép- gvűlést követően, a helyi kommunista mozgalommal szemben együtt készült meg torlásra a pozíciót vesztett, jobboldali szociáldemokrácia es a hatalmát akkor már joggal féltő burzsoázia. Ennek alapján került sor az emlékezetes január 5-i Salgótarján:' véres megtorlásra, amikoi Peyer Károly, akkori kormánybiztos parancsára sortűz dördült a salgótarjáni kommunista érzelmű munkásokra. A kommunista mozgalom azonban a katonai megszállás ellenére is tovább eü5 södött Salgótarjánban, ahol február 18-án újabb vérengzésre került sor. A Vörös Űjsás csak március 11-i számában közölhette a történteket: „Február 18-án az iglói géppuskások elfogtak egy plakátragasztót. Másnap délig ütötték- verték... A Hirsch-gyár és az állomás közötti úton összeesett A pribékek felemelték és főbe lőtték. A holttest déli 12 óráig feküdt a vértócsában. Zsebében két kommunista röpirat volt és 70 fillér. Neve: Fogaras János.” — közölte a Vörös Űjság. A kommunista plakátragasztó ötven év előtti mártírhaláláról Lucfalván, Karancs- lapujtőn, továbbá a nagybáto- nyi és kisterenyei gimnáziumban, illetve a nagybátonyi ipari szakmunkástanuló-intézetben KISZ-taggyűlésen emlékeztek meg a fiatalok. Asszonyok tervezik Kikészült a salgótarjáni városi nötanács (éléves munkaprogramja. A tarján! asszonyok készülnek március 8-ra, a Nemzetközi Nőnap megünneplésére. A programból három érdekesség: a közeljövőben ankéton beszélik meg milyen a szolgáltatás Salgótarján külterületein. Az ankétot Zagyvapálfa’ván rendezik az illetékes szervek bevonásával. A vietnami gyermekek megsegítésére mnlanokat készítenek a tarjani asszonyok. A városi nötanács vendégeként a Nemzetközi Nőnap alkalmából szovjet asszonyok látogatnak Salgótarjánba. azonban megvédték a közöst még azokban a nehéz időkben is, amikor az életük is veszélyben forgott Ma: zárszámadás Az alapító tagok egyetlen kivételével élnek, és két ember kivételével élvezik a nagyon megérdemelt nyugdijat. Bartkó János bácsi tehenész a termelőszövetkezetben, de tavaly még eldolgozgatott a pusztán Mócsány János, Zéti István és Tóth Sándor is. Gáli László pedig, aki húsz éve a legfiatalabbként kezdte közülük, évekig volt agronőmus, most pedig már hosszú évek óta a termelőszövetkezet elnöke. — Valamikor Divényben kezdtem a szakmát az uradalomban — mondta, amikor beszélgettünk. — Csaknem harminc éve azonban ezen a völgyön élek. s innen már sehová sem akarok menni. Részt vettem az egykori kis termelőszövetkezet megalakításában, s azóta is itt dolgoztam. Húsz év alatt a száz- nyolcvan holdas gazdaság majd négyezer holdas lett, s ma felöleli a luczinyi völgy nagy részét... Beszélgetésünket megzavarják. A könyvelőség dolgozói jöttek, ég egy táskából köte- genként szedték elő a százasokat. Időbe telt, amíg a hétszázezer forintot elhelyezték a páncélszekrényben. Eny. nyi pénzt ritkán látni együtt. A mai jubileumi zárszámadó közgyűlés után ennyit osztanak ki a tagoknak, azon felül, amit már év közben megkaptak előlegként. Ennyivel fizet többet tagjainak a közős, mint 1967-ben. A termelőszövetkezet fejlődésére jellemző, hogy évről évre túlteljesítik a termelési ég értékesítési terveket, s manapság már tízmilliós és százvagonos nagyságrendben beszélnek tagok és vezetők egyaránt. Az egykori kis ts2 bebizonyította: létezik az emberekben az a forradalmi szellem, amely a költő nevének választásával is bizonyítást nyert: csak jó ügy, a közös érdekek szolgálatába kell állítani az erőt. amely csodás alkotásokra képes. Pádár András Klubkönyvtárak nyomába szegődtünk a szécsényi járásban. Megmondták őszintén — s ezzel Iványi Ödön, a megyei Balassi Bálim könyvtár igazgatója is egyetértett —, hogy klubkönyv- támak minősítettek ma még nem éppen alkalmas intézményeket is olyan falvakban, ahol a vezetők, remélhetőleg tesznek majd azért, hogy mielőbb valóságosan klubkönyvtár legyen a házuk. Éppen azt kerestük, mit tesznek? A Krúdy Gyuláról elnevezett szécsényi járási könyvtárban Merényi János igazgató azzal a megjegyzéssel kezdte a tájékoztatást, hogy a járási művelődésügyi osztály egyszerűen — a könyvtár megkérdezése nélkül — csupán közölte azokat a helységeket, ahol klubkönyvtár lesz. Igaz, nincs kötelezően előírva, hogy meg kell kérdezni a könyvtárakat, ez azért talán mégsem ártott volna Szécsényben sem. hiszen ez ügyben a könyvtál is érdekelt Továbbá azért is jó lett volna az előzetes közös tanácskozás, mert a járási könyvtár igazgatója, mint kiderült több — a klubkönyvtárak létesítésével összefüggő — dologgal ma sincs egészen tisztában. Beszélgetésünk közben tudta meg például, hogy azokban a községekben, ahol körzeti művelődési ház van. nem lehet klubkönyvtár. Nógrádban jelenleg körülbelül 30—35 helységben van — vagy inkább lesz! — klubkönyvtár. Még igen kevés azoknak a falvaknak a száma, ahöl kezdik érezni, többet ad majd nekik a klubkönyvtár, mint esetleg a nagytermes „kultúr”. A szécsényi járás öt községében sem megy köny- nyen a vajúdás. Általában nem kell attól tartani, hogy sok bába között elvész a gye-, rek. A klubkönyvtárak kialakítása körül, tapasztalatunk szerint, inkább kevés a bába. E járásban is igaz: a községekben működő termelőszövetkezeteket többé-kevésbé hidegen hagyja a klubkönyvtárak gondja, amely legtöbbször a községi tanácsok nyakába szakad, minden erkölcsi. és főleg anyagi vonatkozásával együtt. Pedig a falu ezen új szellemi központjainak tagjai főleg a közös gazdaságok ifjú, vagy éppen idősebb dolgozóiból kerülnek ki, s ez természetes is. Nem természetes tehát, hogy a tsz-ek nem veszik észre, milyen részt lehetne vállalniok a klubkönyvtárak létesítésében, korszerűsítésében. Találkoztunk véleménnyel, amely szerint a klubkönyvtár nem a termelő- szövetkezeté, miért adjunk akkor pénzt? Ez az érvelés azért is sántít, mert nyilvánvalóan az egész falué a klubkönyvtár, s ott a tsz-ek dolgozói is fejlesztik általános és szakmai műveltségüket. Másrészt, Heves megyében, a gyöngyösi járásban több tsz- klubkönyvtár is működik, nemcsak „tanácsi”. A közös gazdaságok tehát „átvehetik” azokat a tanácsoktól, a lényeg: legyen korszerű klubkönyvtár. Hollókőn az idei nyárra előreláthatóan elkészülnek a művelődési ház melletti tűzoltószertár átalakítási munkálataival, ahol a klubkönyvtárat kívánják berendezni. A nehézséget itt is a pénz hiánya okozza, a tanács „egyedül” maradt a faluban, rá hárultak az anyagi gondok. Más a helyzet Zsunypusztán, ahol a termelőszövetkezet 150 ezer forintot költ a klubkönyvtár létesítésére. Itt a közös gazdaság vezetősége és tagsága tisztában van a kulturális központ létrehozásának fontosságával. áldozatkészségük a jó ügy szolgálatában nemcsak a szécsényi járásban, de egész Nógrádban példa lehet a tsz- ek számára. Szomorúbb viszont a kép a többi három községben. Ipolytamócon a „kultúrházban” van a klubkönyvtár, egy 5x6-os szobában, ahol ráadásul az igazgató is székel, jóllehet két fal felhúzásával egy 12x6 méteres helyiséget kapnának. Nógrád- szakálon 4x4-es helyiségük van, könyvespolcot sem lehet betenni, s egy asztal is nehezen fér el benne. Szál ma telesen pedig egy körülbelül 3x4- es szobácskával rendelkeznek a klubkönyvtár létesítéséhez. (Ipolytamócon a tanácsvezető sem tartja szívügyének a nagyobb helyiség létrehozását). A szervezés, a feltételek biztosítása nélkülözhetetlen alapja a klubkönyvtárak létrehozásának. Előszobája az újnak. Ezeket azonban roppant szűk voltuk eleve „gyanússá” teszi. Ahová még polcot, asztalt sem lehet betenni, ott nyilvánvalóan sohasem lehet klubkönvvtárat létesíteni. Vagy csak ily módon lehet, ahogyan az említett községekben is történt eddig: névleg! Itt azonban nem egyszerűen „cégtáblacseréről” van szó, arról, hogy a művelődési házakat ezentúl klubkönyvtárnak nevezzük. Arról van szó, hogy a kisebb településeken is, ahol eddig nem tudták kihasználni a nagytermes házakat. ezután intimebb, így eredményesebb központjai alakuljanak ki a falu szellemi életének. Most már a szervezés, a fejlesztés mellett mindinkább a módszertannak kellene átadni a szót. Hogyan lehet azonban ott szubjekív feltételekről beszélni, ahol egyszerűen helyiséggondokon van a hangsúly. Hogy az elképzelés jó, senki sem tagadja. Az is bizonyos azonban — a szécsényi járásban szerzett tapasztalatok szerint is —, hogy sokan nem értik — nem is egyszerű megvalósítani — az elképzelést. A klubkönyvtárak a falunak készülnek, a falun többségükben a termelőszövetkezetek dolgozói élnek, s különös módon éppen ők hiányoznak, a közös gazdaságok maradnak távol a mozgalomtól. Pedig ezt a bölcsőt nekik kellene ringatniok elsősorban. T. ETerítéken a problémák Tegnap délelőtt Salgótarjánban, a megyei tanács nagytermében Pest, Heves és Nógrád megye vendéglátóipari szakembereinek részvéteiével tanácskozásra került sor. A tanácskozáson a vendéglátó ipari vállalatok igazgatói, áruforgalmi osztályvezetői, az állami és szövetkezeti ipar az üzemélelmezési vállalatok, a Karancs Szálló és az idegenforgalmi hivatal képviselői vettek részt. A Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó és Idegenforgalmi Főosztálya rendezésében a vendéglátás időszerű szakmai és köz- gazdasági problémáinak megvitatására került sor, amelynek keretében dr. Soós Péter, a Belkeresk ideírni Minisztérium főosztályvezető-helyettese „Ártámogatás és üzletpolitika 1969. évben” címmel tartott vitaindítót. Miért optimista az igazgatónő? ra 100—120 főt iskoláznak be. A hallgatók között n jobbágyi telephely dolgozóit is megtalálhatják majd. I Könnyebb vagy nehezebb lesz az idei esztendő? — kérdeztem itálmán Józsefnétől, a Nógrád megyei Textilipari Vállalat igazgatójától. Meglepetésemre azzal kezdte: — Könnyebb. Utána sorolta a miérteket: a gazdasági reform első esztendejében újból megteremtettük az új alapokra helyezett piaci kapcsolatokat, jobban megismertük termékeink elhelyezésének lehetőségeit, kapacitásunkat is jobban lekötöttük megrendelésekkel. Mit takarnak ezek a gondolatok? Fel készült ün k a kis szénákra, de.. — A tavaly elért 89 millióval szemben az idén 110 milliós tervet akarunk teljesíteni. Ennek nagyobb részét a nehéz konfekciós termékek alkotják, amelyek értéke eléri a 92 milliót. Az igények viszont ennél jóval nagyobbak. Kapacitás hiányában azonban egyelőre nem tudunk többet adni. Az előbb említett áruk között van olyan is, amelynek gyártására 1980-ig is berendezkedhetünk. Finomkonfekcióból 18 millió forint bevételt terveztünk. Termékeinket — bébi-. leányka- éti bakfisruhák — a Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat és a Centrum Áruház Vállalat vásárolja meg. Az első negyedévben a belkereskedelem csak 35 ezer darabot rendelt a fenti termékekből. Ebből 25 ezer darab ezres, tízezer darab pedig ötszázas szériát jelent. Nem okoz gondot a kisszériás megrendelés teljesítése. Fogadására felkészültünk. Egyidőben 15—16 féle gyártmányt tudunk előállítani. A jelenleginél azonban többet is tudnánk termelni, ha nagyobb lenne az alapanyag-választék. A textilgyárak azt mondják: egy-egv mintából 12 ezer méternél kevesebb anyagot nem érdemes gyártani. Nekünk viszont a kis szériák miatt, ennek csak elenyésző hányada szükséges. Busás felárért gyártanának. Ha feltételeiket elfogadnánk, mi meg a fogyasztók járnának rosszul. Pedig jelenleg is 50—60 olyan fazonunk van, ami biztosan megnyerné a fogyasztóközönség tetszését — mondja az igazgatónő. Külföldi piacokra is A belkereskedelmi igények ingadozásából fakadó váratlan meglepetések elkerülése céljából erőteljesen törekednek külföldi piacok megszerzésére. E tevékenységük nem újkeletű. Tavalyelőtt és tavaly csekély mennyiségben ugyan, de szállítottak ízléses ruhákat a Szovjetunióba. Amennyiben a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat nyilatkozata kedvező, öt fazonban készítenek saját tervezésű nyári kartonruhákat, hímzett blúzokat. A késztermékek mellett bérmunkában exportképes áruk előállítását is vállalják. E tekintetben is biztatóak a kilátások. A megnövekedett feladatokat lényegében azonos létszámmal akarják megoldani. A gyermekgondozási segélyt igénybevevő asszonyok helyébe sem vesznek fel új munkaerőket. Őket az idei szakmunkásvizsgát tett fiatalokkal pótolják. Mindez azonban nem takarhatja el, hogy a dolgozók szakmai hozzáértése sok tekintetben felfrissítésre, bővítésre szorul. Különösen a bonyolultabb, a nagyobb szaktudást igénylő termékek előállításánál tűnik ez ki. Ezért az idén is szerveznek egy szakmunkás-tanfo- lyamot. Azért csak egyet, mert nincs hol lebonyolítani. Fürdőkben, öltözőkben tanfolyamot tartani képtelenség. A tervezett egyet is csak a pártiskola segítségével tudják megoldani. Erre a tanfolyam■ t j Mikor csökkentik a munkaidőt'í — Salgótarjánban, a központi telephelyen, a fizikai munkások munkaideje a „hat plusz kettős” folyamatos te-- inelés bevezetésével heti 46 és fél órára csökkent. Nagybátonyi telepünkön 48, a jobbágyin és a balassagyarma- tin pedig 47 órás a heti munkaidő. Valóban megígértem a balassagyarmati dolgozóknak, hogy 1968 második félévében bevezetjük a esők- kenteit munkaidőt, ha sikerül megteremteni az elő"e! tételeket. Balassagyarmaton ez megtörtént, ellenben nem sikerült Jobbágyiban. Ezért maradt el a csökkentett munkaidő bevezetése. Már Ítészül az újabb tanulmányterv Elfogadása esetén — előreláthatólag a harmadik negyedévben — telephelyeinken is bevezetjük a csökkenteti munkaidőt — folytatja Kálmán Józsefné. Az elmondottak alapján reális az igazgatónő optimizmusa. Régen állt ilyen jó? a vállalat szénája. Azonban nem árt hangsúlyozni: a tervezett hétmillió-hétszázezer forint évi nyereség elérése nem lesz könnyű, csak a dolgozók és vezetők még gyümölcsözőbb egy Ott—űködésé- vrel válik valósággá.-V Kárólv 3--------------- 1 ■ s....... 1 — - N ÓGRÁD - 1969. február 19., szerda
