Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

Száaifiiiilások Ecseten Ma tartja zarszámadó köz­gyűlését az ecsegi Béke Ter­melőszövetkezet. Mint minden esztendőben, a kissé szűkre méretezett művelődési házat, most is megtöltik a tagúk, az alka'mazottak, a szövetkezet munkásai. Az eredmények, a munkaegységenként! 55 íerint, ram tették közömbössé az em­bereket. Ecsegen személy sze­rint Is érdekli' a tagokat, ho­Miklós Sándor elnök: A tavuk egész évben jól dolgoztak gyan gazdálkodtak, milyen tá­vozhat ók te az esz- S közben elkészíti ki-ki a maga számadását. Mosoly az elnök arcán Miklós Sándornak, a sző» vetkezet elnökének ez a hato­dik zárszámadása Ecsegen. Ebből az utóbbi három évben a fizikai és szellemi erőfeszí­téseket csak módjával enged­te kamatózni az aszály. Azt mondja: a múlt esztendő ho­zott j,ót ó>, roisszat is. Mégis, ha az egészet együtt nézi, mosoly fakad az elnök arcán. A tagok jól dolgoztak, ezzel nem volt különösebb baj. Az eredmé­nyek is szépek, büszkébbek rájuk, mint a korábbiakra. A tulajdonképpeni bevételt a tiszta, vaskerítéssel övezett faluszéli major „lakói” a jó­szágok hozták: a szarvasmar­ha, a sertés, a baromfi. A fő­könyvelőnő szerint majd más­fél millióval magasabb az ál­lattenyésztés bevétele a terve­zettnél. A tagok évi részese­dése több mint hárommillió­háromszázezer forint. Ebből egymillió-hétszázezret a zár­számadó közgyűlésen fizetnek ki. — Mondják, fizethetnének többet is. — Igen, — válaszolt kertelés nélkül az elnök. — Csakhogy mi jövőre is szeretnénk elke­rülni a meglepetéseket... Egymillió-kétszázezer forint a tiszta készpénztartalékuk. Ebből nem kell állatokat, ta­karmányt, kukoricát vásárol- niok Mind megvan már. — Jól megalapozott gazda­ság ez! — Amikor észreveszi, hőgy mások esetleg szerényte­lennek vélik, sietve korrigál. — No, nem azért, hogy én... Én már nem sokat javítok itt. A nyáron elérem a nyugdíj- korhatárt. Azért még marad­ni szeretnék, ha leihet... Ahol »ok a pénz Hé nyel Gyula tehenész dol­gozott gyárban, bányában, de egyik helyen sem kereset» annyit, mint most a szövetke­zetben. — Azóta haladunk, mióta a férjem a tsz-hen dolgozik! — Vékony fiatalasszony Henye'- né. de annál nagyobb héwe> magyaráz- — Rádiót, televízi­ót. mosógépet, motort vettünk. Meg ezt a kis házat is. amióta itt vagyunk... A fiatalember két éve kért munkát a Békében, örömmel fogadták, hiszen fiatal, mun­kabíró embereknek 'nincs bő­vében a gazdaság. Tavaly is, azelőtt Ls a legszorgalmasah- bak. a legjobban keresők közé sorolták. — En nem mondom, hogy annyit dolgozom, mint a gyárban — mondja Hényel Gyula. — Tíz óra a munka­időnk naponta, sőt van, hogy a majorban töltünk 12.—14 órát is... De keresni is le­het. .. Összegyűjtött az idén 890 munkaegységet. A prémium­mal együtt 53 és fél ezer fo­rint az évi keresete. Kapott havonta 1SHO— 1900 forint elő­leget. Ebből már meg lehet Úgy élni, hogy az asszony nem vállal munkát a közösben. Nem is tudott volna naponta kiállni a két kicsi fiú miatt. — Most mennyit vár még a zárszámadő közgyűlésen? i Gondolkodik a tehenész, s amikor megszólal, azt mond­ja: — Hát... olyan húszezer fo­rint körül gondolom kiolvas­nak még. Hényel Gyula tehenész: Tíz' óra a munkaidőnk naponta A fiatalasszony dédelgetett tervüket is elárulja. Házat szeretnének venni. Szebbet, tágasabbat a mostaninál Reggeltől estig Csendes, szótlan asszony Szőke Andrásné baromfi gon­dozó. Nem is tudom, hogyan Fény elektromos erőmű A napenergia közvetlen vil­lamos energiává való átalakí­tására érdekes munkálatok folynak a Szovjetunióban, az áramforrásokat tanulmányozó Össz-szövetségi Tudományos Kutató Intézet jereváni bázis­laboratóriumában. Itt már folyamatban van a világ első napenergia-beren­dezésének próbaüzemeltetése. A berendezésben, amelyet az intézet dolgozott: ki és készí­tett ei, szilícium fényátalaikí- tóktt használnak. A berendezést kiszolgáló személyzet nélküli huzamos munkám szánták önműködő irányító rendszerrel látták el, amely biztosítja, hogy állan­dóan a Nap felé forduljon, a napsugárzás szintjétől függően bekapcsolja vagy kikapcsolja az energiafogyasztó berende­zéseket, s visszaállítsa a ké­szüléket eredeti helyzetébe. A napsugárral működő energetikai berendezés két „Kama” márkájú szivattyút működtet, amelyek vizet emelnek ki és nyomnak a szükséges magasságba a ku­takból. A fényelektromos erőmű eredményesen felhasználható a pusztai legelőkön és az aszályos vidékeken. értettünk volna szót, ha nincs a nyomunkban Válóczt Jó­zsef, az állattenyésztési bri­gádvezető. így Lassan-lassan oldódott a fiatalasszony bá­tortalansága, s ki kerekedett a dolgos, de jó esztendeje. Szőke Andrásné baromfite­nyésztő: Februárban. újra kezdjük a baromfiakkal (Koppány György fotói) — Reggeltől estig a barom­fitelepen voltam... Három­ezer szárnyast gondoztunk ketten Nagy Karolinnal... Tenyészjószágok... A tojáso­kat a keltetőnek küldtük... — Most is ott dolgozik? — Nem — ingatja a fejét. — Egyhónapos szünet van a munkában. Szeptember óta nincs szárnyas... Csak febru­árban hoznak újra... Akkor szeretnék megint odakerül­ni. .. Válóczi József magyaráz­za : Szőke Andrásné igen szor­galmas. Októberben, amikor a baromfitelepen már nem akadt munka, a kukoricában dolgozott. Novemberben, de­cemberben a sertésekhez tet­tek. Soha nem volt panasz a munkájára. — Még 1960-ban álltam a szövetkezetbe — mondja. — Mindig megtaláltam a számí­tásomat. Tavaly mennyi egy­segem volt? Ügy számolom 570 körül lehet... Prémiumot is kaptunk... Havonta átlagosan 2600 fo­rintot keresett. Helyben volt, otthon volt. Ezért már érde­mes dolgozni, akár reggeltől estig is. Vincze Istvánné Kategóriák érdem szerint 4dHiu iiinps Imi amíe csak hangoz* AUU.«X UIUIS tatjuk a szocialista bérezés elvét: mindenki képessége szerint dol­gozzon. s mindenki végzett munkája szerint részesüljön a javakból. Gyakorlati megvaló­sításánál azonban rögtön lábrakap az egyen- lős-di szemlélet. Miért nem én? Miért eny- njat nekem, s miért annyit másnak? — mondják egyesek, akár a bérezésben meg­nyilvánuló differenciálásról, akár másról van szó. így jártunk most is, amikor nyilvános­ságra került a nyereségrészesedés szétosztá­sánál az anyagi elismerés új formája. Most, hogy közeledik a szétosztás ideje, egyre gyakoribb beszédtéma: az I-es és li­es kategóriába soroltak mesébe illő pénze­ket visznek majd haza. Aki csak teheti, tesz hozzá, hogy eiszornyül ködtesse a másikat. Egyesek még meg is fűszerezik, a nagyobb hatás kedvéért költenek hozzá, végül az de­rül ki, nem is aktatáskát, hanem szekeret kell hozni egyes vezetőknek, hogy haza tud­ják vinni azt a pénzt, amit nyereségrészese­désként kapnak. Miért a nagy ellenérzés? Fríken hit inéi» egyenlósdi A liosfii oai un*« munkaaok: flagy többsége korábban nem tudta, hogy a köz­pontosított gazdálkodásban milyen címen, milyen összeget kapott az igazgató, a főmér­nök", a főkönyvelő, a különböző osztályveze­tők. S azt is kevesen tudják, hogy lesz vál­lalat. ahol az első számú vezetők, valamint a II. kategóriába soroltak kevesebbet kapnak, mint korábban. Persze a többség többet kap, de többet kapnak a dolgozók is. A felosztha­tó nyereség nagyobb hányadát mindenhol a III. kategóriába soroltak viszik haza. Vannak, akik a probléma kapcsán nosztal­giával mondják: kár volt őszintének lenni! Suba alatt kellett volna elintézni az első szá­mú vezető nyereségrészesedését. Aki ezt han­goztatja, az nem érti egyre jobban demokra­tizálódó közéletünk új követelményét, fél a problémáktól, azok megoldásától, esetleg sze­retne a zavarosban halászni. Ha nem lettünk volna őszinték, tápot adtunk volna a különbö­ző valótlan találgatásoknak, híreszteléseknek. Korrektebb dolog beismerni: azért van ma még e téma körül sok vita, és bizonyos ér­tetlenség, mert az első ellenvetések után hi­ányzott a határozott, és egyértelmű allas- foglalás, amely bebizonyította volna: a szo­cialista bérezés megvalósítása növeli a mun­ka hatékonyságát, s ezzel együtt a társadalom és az egyén nyereségét. Ezeket az összefüg­géseket akarják figyelmen kívül hagyni azok, akik a szocialista bérezés megvalósítása el­len ágálnak. Egyesek azt hangoztatják: azok kapnak sokat a nyereségből, akiknek úgy is magas a bérük. Mások azt mondják: min­degyikünknek egyforma gyomra van. El­hangzik az is, hogy egyes kategóriáknál a nyereség mögött nincs valódi munka. k ilyimin!t hog*" az elsö saamú veze' nU/ltlUWtl* tők, a különböző osztályve­zetők, gyáregységvezetők, főmű vezetők, üzern- és művezetők között a bérben még nem je­lentkezik az a differenciálódás, amely jól érzékeltetné azt a különbséget, amely az egyes beosztások között fennáll, felelősség- vállalásban, az elvégzendő feladatok nagysá­gában és bonyolultságában. Amíg ez a prob­loaztahinok lentien!«. téma meg nem oldódik, addig a beosztásokkal járó munkatöbbletet, a velejáró felelősséget a kategóriáknak kell kifejeznie. Azt senki sem állította, hogy a nyereség mértékének megállapításánál figyelembe ve­szik, ki mennyit eszik, kinek milyen az ét­vágya Az egyedüli mérce: kinek mi van a fejében, kinek a munkája, milyen eredményt hozott a vállalatnak. Tööben kétségbe vonják, hogy ha a veze­tők rosszul dolgoznak, akkor csak fizetésük 80 százalékát kapják meg. Eddig is hangoz­tatták. mégsem került rá a sor — mondják. Ennek csak örülnünk kell. Mert azt bizo­nyítja hogy a vezetők jól éltek a reform ad­ta lehetőségekkel, a korábbiaknál nagyobb nyereségrészesedést biztosítottak a nagy lét­számú és nagy összegű nyereséget kapó III. kategóriának. ha elhall­gatnánk: az állam a reform első esztendejében úgy ál­lapította meg a követelményeket, hogy azo­kat lehetőleg minden gyárunk, üzemünk, vál­lalatunk kollektívája teljesíteni tudja. Ezért is tudtak a tervezettnél nagyobb nyereséget elérni megyénk majdnem minden üzemében. Ez az állapot azonban az idén részben meg­szűnik. Szűkülnek a konjunkturális lehetősé- . gek, új versenytársak lépnek a piacra, nö­vekedik az importból behozott cikkek, ter­mékek mennyisége. Ugyanakkor a közgazda- sági szabályozók szigorítása újabb, a ko­rábbinál nagyobb erőfeszítést követel, min­den termelő kollektívától. Vajon képesek-e teljesíteni megyénk üze­mei a megnövekedett követelményeket? Er­re a kérdésre még ma nem lehet választ ad­ni. Ezért a jelen helyzetet sem szabad, de nem Is helyes fetisizálni. Ehhez tegyük még hozzá; nemcsak a munkásoknak, hanem a ve­zetőknek is szokatlan, hogy nem titkoljuk el a széles közvélemény előtt, milyen össze­gű nyereségrészesedést kapnak múlt évi mun­kájuk után. A Gazdasági Bizottság kategóriákkal kap­csolatos határozata csak keretszámként je­lölte meg a 86—50 és a 15 százalékos felosz­tást. Kevés vállalatunk fogta így fel és módo­sította az előírásokat. Ezek közé tartozik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, ahol a Ill-as. kategóriába, a 15 százalékos átlag megtartása mellett, a fizikai dolgozóknál 0— 40 százalékos besorolást alkalmaztak. Az ide tartozó dolgozók több mint 40 százaléka visz haza több nyereséget, mint amennyit a Gaz­dasági Bizottság határozata lehetőségként megjelölt. Más változatban, de differenciál­tan osztják ki a nyereséget az öblösüveg­gyárban és az építőiparban. A Lnfpniiriált megértetésénél, ha egy fi KdlCSUMdK kicsit későn is, de most mar túl kell jutni a különböző megállapítá­sokon: automatikusan magyaráztuk ezt a prob léinát, kerültük a témáról való eszme­cserét, emiatt különböző téves nézetek ala­kultak ki- Mindenkinek, aki érdekelt ebben az ügyben. így vagy úgy. de nyilatkoznia kell. A pártszervezeteknek éppúgy, mint a szakszervezeteknek. Ezt követeli tőlük a re­form megértetése, kibontakoztatása, az egyén és a közösség további gyarapodása. Ven esz Károly * ha szükséges akad közöttük még a külön vizsgát kívánó függőaknagép-kezelö is. Az idei tervekről érdeklőd­tünk. A politikai oktatás fo­lyamatos. A szakmai továbu- képzés során egy-egy szakmai kérdés megvitatására a mű­szakiak közül előadót kérnek fel. Tervük nem ismeretes, hi­szen a karbantartó munkát egyik napról a másikra sem tudják pontosan meghatároz­ni. Céljuk, a jövőben még olyan felújítási munkák el- vég'zése, amit eddig a nagybá- tonyi szolgáltató üzemben ké­szítettek el. Ezzel a kapacitás teljes lekötöttségét akarják biztosítani. A szolgáltató üzemnél kooperációban mel- lekprofilokkal is foglalkoznak, tehát vállalati szinten is jó, ha többet végezhetnek bér­munkában. Munkaidőn túl ed­dig is. akadt társadalmi mun­kájuk, a szomszédos termelő­szövetkezetekben. Segítenék a gépek kijavításában. A Huszár—Kaposi brigád most már az aranyplakett megtartásáért versenyez. Gondjaik persze akadnak, de ahogy eddig, úgy a jövőben is megoldják. Szavukra minden­kor lehetett építeni. Új fel­ajánlásuk elkészítésén mosft dolgoznak. B. J. Lehet építeni a szavukra — Két dologról nevezetes a brigád: olyan feladatot még nem tudtunk adni, hogy ne teljesítették volna és arról, hogy valamennyien kiváló újí­tók — mondta Sándor Gás­pár üzemvezető. A Huszár1—Kapósa brigád nemcsak Mizserfán, hanem megyeszert* ismert. Munká­jukról, eredményeikről la­punkban is beszámoltunk. Ta­valy megkapták a szocialista brigád kitüntetés aranyfokoza­tát. Az út, amelyet megtettek nem volt sima. Munkájuk hét­ről hétre változik. Ha valahol üzemzavar van. a mizserfiai bánya területén, vagy egy új gép érkezik, ők mindig ott vannak. Nem egyszer — mint most legutóbb is — munkaidő után is dolgoznak. Valamikor két brigádként dolgoztak. Az egyiket Huszár Imre, a másikat Kaposi Jár zsef irányította. A szocialis­ta brigádmozgalom kezdetén. 1959-ben egyesültek, azóta is tartják a kettős vezetést. Nincs olyan karbantartó mun­ka, amit közösen ne tudnának elvégezni. Kaposi József, Hu­szár Imre, Ama Ferenc. Te­lek József, Kispál Sándor, Mecseki Aladár és- patronáló­juk: Tótok Zoltán, a műhely vezetője megkapta gz aranyfo­kozatot. Tavalyi munkájukról Gusztáv-akna gépi berendezé­sei beszélhetnének, ha tudná­nak. A lejtős-aknai gumisza­lag beépítése, a teljes gépi fel­szerelés, azután a Gyulai-osz- talyozón két szalagberendezés felszerelése, sőt terven felül szállítógépek és egy főszellőz- tető felújítása, üzembe helye­zése — mind az ő munkájukat dicséri. A mindennapos termelő- munkán kívül mit ad ez a gépészeti, karbantartó, brigád? Tavaly 46 újítási javaslatuk­ból 42 megvalósult, aminek eredményeként évi 156 és fél­ezer forintot takarítottak meg. Egyébként a szocialista bri­gádmozgalom kezdete óta — 1959-től eddig — összesen 258 újítási javaslatot nyújtottak be. amelyből 234-et valósítottak meg. Az újításaikkal elért nép­gazdasági megtakarítás több mint két és fél millió forint. Ez tehát az egyik erősségük Egyéni és csoportos újítások­kal segítik az előrehaladást. Ha az ember a brigádnap­lót lapozza, mást is talál. Igen sokszor kaptak, sürgős célfela­datokat. Ilyenkor nem számí­tott a nyolcórás munkaidő, ha kellett megnyújtották a mű­szakot. A brigád fele a múlt hét vegén a volt tanbányai bunkeren dolgozott. Vasárnap reggelitől hétfőig kellett elké­szíteni a széntaroló bunker berendezéseit. Nyújtott mű­szak volt a javából. A brigád tagjai közül vala­mennyien részt vesznek poli­tikai oktatáson. Nem egy tan­folyamon, nem egy szinten ta­nulnak, mindenki felkészült­ségéhez mérten jelentkezett alap- vagy középfokú pártok­tatásra. Ezenkívül rendszere­sek a szakmai továbbképzé­sek, amikor vezetőket, mérnö­köket kérnek fel egy-egy elő­adás megtartására. A karbantartók a napi mun­ka során mindig változó fela­datokkal találkoznak. Nem véletlen, hogy az elmúlt tíz év alatt Telek József, Huszár Imre, Kaposi József és Me­cseki Aladár már három szakmásokká váltak. Többen kétszakmások és alig vám kö­zöttük, akinek csak egy szak­mából van vizsgája. Lakato­sok, hegesztők, esztergályosok, marósok, elekt róla hatosok, sőt, NÓGRÁD - 1969. ;<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents