Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

így is lehet élni... ÉtiSzerrablóJí Angyal csapdájában •%**V Villanások a Tr itiíisov*ából A hegyi úton szurtos, bar­na arcú gyerekek szánkóznak. Ki egy darab fára, ki szege­zett deszkalapokra ül, s ezzel fényesítik tükörsimára a meg­taposott havat. Eldorádó ez a ci gánygyerekeknek Homok- terenyén. Óvatosnak kell len­nie az erre járó idegennek, ne­— Miért nem költözik más­hova, Sándor? — Hova menjek? — lepődik meg kérdésemen. — Ügy tudom, a tanács már adott építőanyagot. — Kevés az anyag — próbál érvelni. — Kevés, mert nagy részét eladta. A válasz: — ötvennégy éves vagyok — sorolja Csikósné — hét gyerekkel maradtam özvegyen. Felneveltem mindet. A hála az lett, hogy mindenemet el­vitték. csak a gyerekeiket hagyták rám. Tizenhét éves lánya lakik vele, az is két gyerekkel. A kicsi négy napja született. Ap­ja börtönben. Az anyja egy szál kartonruhában jön be az utcáról, átfagyva. Négy nap­ja szült.. — Mert mi disznót öltünk. Egyedül mi. — És már megy is fel a padlásra, mutatja a sonkát, meg az oldalast, in­kább a telepiek felé, hadd irigykedjenek. A körzeti megbízott súgja, ,.. a börtönt is embereknek építették... hogy elüsse egy-egy lesikló alkalmatosság. A telepen elszórtan rogya­doznak a sárból, vályogból, deszkából készített viskók, mintha egy óriásasszony ön­tötte volna ki őket kötényé­ből. Annyira primitív kuny­hók, hogy keresztül repül rajtuk a madár. Találomra nyitunk be az egyikbe. Kalo­csai Dezső ágyban fekszik. — Az asszony? — kérde­zem. — Tudja a nyavalya, merre jár. — Előbújik csípőig a dunna alól. Melle tele tetová­lással. — Panaszkodtak a fiára. Mit csinált? — Kijárt a juhokhoz a le­gelőre. Elvágta egynek-egy- nak a nyakát, aztán éjszaka kiment a döglött bárányért. A l'.atodikat hozta, amikor el­kapták. Most odavan... — Hallom, maga is felügye­let alatt áll (?) Nem válaszol. Visszabújik a takaró alá. — Mennyit keres? — Í700—1800 forintot. — Miért nem építenek ren­desebb házat? Elhúzza a vállát: — Adjon az üzem... Nyílik a rozoga deszkaajtó. ötven körülj férfi jön be. — A bátyám. Ö is itt lakik velünk, — biccent fejével az érkezőre. — Hányán vannak? — Az asszony, ketten a bá­A tanácstag és a felesége is a cigánytelepen kezdték az életet. Most a falu egyik legszebb házában laknak tyámmal. meg a négy gye­rek Sándor bátyám a földön ar- kabátokon A bágyadt téli napfényt te­nyérnyi ablak engedi a lakás­ba. Sándor hunyorít, hogy_ ne bántsa szemét a rásütő fény. öccse ellenszenvesen nézegeti. Terhére van a testvér. hogy már megtette a felje­lentést a sertés eladója el­len. Beteg volt a disznó, meg­döglött. úgy hozta ki eladni gépkocsival. Csikós (Tutel) Rudolfné a tűzhely mellett mosogat. A di- kón egy pólyás és egy két év körüli gyerek. A csecsemő sír. 4 NÓGRÁD - 1969. január 19., vasárnap — Hát... Kell a pénz... Ezerötszáz—eze-rhatszáz fo­rintot keres. Családja nincs. A pénz italra is . kevés. Öccse ennyi pénzből négy gyerekkel él, meg a bátyját is kosztol­ja. — Hányszor volt büntetve? — Á, kérem. Ki tudná azt... Sokszor. Azt is kell csinálni. Azért tartják a rendőrséget. Meg a börtönt is embereknek építették. — Üjabb cigarettá­ra gyújt, s hanyattvágja ma­gát a priccsen, jelezve, hogy terhére van már a látogatás. A ház előtt összegyűlt a te­lep cigánysága. A gyerekek csodálkozva figyelik a fényké­pezőgépet. — Engem is tessék betenni a tévébe — szólít Csikós Ár- pádné. — Aztán miért? Csikósné a sonkával büszkél­kedik Csikós (Huru) Kálmán a ta­nácson van. Tanácstag Nem­sokára érkezik. Sötét öltöny­ben, fehér ingben, nyakkendő­vel. Végigvezet a lakásban. A konyhában négyezer forintos rádió és lemezjátszó. Televízió a fiúk szobájában. Világos, tiszta, üvegfalú verendán ke­resztül jutunk a nagy szobá­ba. Fényesre csiszolt parkett, szőnyegek. Vétek belépni ut­ca* cipővel. Drága bútorok, a kombinált szekrény vitrinje az öblösüveggyár termékeivel megrakva. A mennyezetről mo­dern, sokágú csillár lóg. Csikós csaknem harminc évig dolgozott a bányánál, egy Kossuth-díjas csapatgazda ke­ze alatt. Már nyugdíjban van. Kilenc gyereket nevelt fel. A fiúk sofőrök lettek, a kisebbik most tanul géplakatosnak. Mo­torkerékpárral járnak mun­kába. — Mi van még hátra? — kérdezem. — Az idén szeretnénk ko­vácsoltvas-kerítést készíttetni, aztán ha futja a pénzből, egy kút is jó lenne. Ne kelljen az asszonynak az utcáról hordani a vizet... — Szép eredményt értek el, becsületére válna ez bárkinek — dicsérem meg őket, s ér­zem is, hogy őszintén. Csikós Kálmán összemos o- lyog a feleségével: — Hát, így is lehet élni... Román Dénes Jelenet az „Angyal kalandjai — A jobbik egérfogó” című magyarul beszélő angol filmből (szerda) A holtak visszajárnak (kedd, 20.20) . Magyar bűnügyi film. Az elmúlt év nyarán mutatták be a mozik Pintér József író es Wiedermann Károly ren­dező krimifilmjét, ami a film­gyár és a televízió közös pro­dukciójaként született. A film középpontjában Tóth tiszte­lendő (Öze Lajos) lelkiismere­ti konfliktusa áll, hogy vajon elmondhatja-e a rendőrségnek a gyónás révén tudomására jutott gyilkosságot, s nem is akármilyet — tömeggyilkossá- got. Maga a krimirész a szo­kásos izgalomkeltő eszközök felvonultatásával készült, s a nyomozás is olyan, hogy min­dent előre tud a néző, sőt, igazi izgalomra az ad okot, hogy vajon a rendőrtiszt is észreveszi-e a filmen mindazt, amit a néző már régen tud. Angyal kalandjai (szerda, 20.20) . A jobbik egérfogó. A magyarul beszélő angol bűn­ügyi filmsorozat legújabb da­rabja. Rögtön elöljáróban megnyugtathatjuk a krimi — s kivált Angyal-szerető néző­ket: 1969-ben megfelelően el­látnak bennünket Simon Templarral. A jobbik egérfo­gó című, most vetítésre kerülő részben, az ókszerrabló bűnö­zők állítanak csapdát a vonzó külsejű Roger Moomak, hogy rátereljék a gyanút — a kis csacsik! — Angyal csapdája azonban jobbnak bizonyul.... Tudősklub (szerda, 21.10). Tudomány és társadalom. Az elmúlt évben igen szép sikert ért el a tizenkét adásból álló tudományos vitasorozat, s a kiváltott nagy érdeklődés in­dította arra a televíziót, hogy erre az évre is tervezzen ha­sonló vitaműsort a tudomány lefonkérdezés. Ezt egy másik — új — adásformára bízzák, a Tudományos tudakozóra, amelynek első adása a közel­múltban került közvetítésre. Kitől örökölte? címen. A most Jelenet a „Bors” című televíziós kalandfilmsorozatból (vasárnap) napirenden levő kérdéseiről. A televízió adásai, az előző évihez hasonlóan, szintén ha­vonta jelentkeznek majd, s a megoldásban is csak annyi az eltérés, hogy megszűnik a te­Mi lesz holnap? Feledékenyek vagyunk, ne szégyelljük, ne tagadjuk, ne ámítsuk magunkat és egy­mást. A feledékenység kor­tünet, rosszabb esetben kór­tünet, orvosi kifejezéssel: am­nézia, ennél is súlyosabb eset. ben... Hagyjuk ezt. Marad­junk a fenti megállapításnál, hogy a feledékenység a mai kor emberének tulajdonsága, a rohanó korban, a telefonok, diktafonok, ilyen-olyan fonok és lóerők, fergetegesen szágul­dó járművek, az információ- dömpingek világában termé­szetes jelenség. A hivatalok, intézmények, vállalatok tudják rólunk, hogy hajlamosak vagyunk a leg­fontosabb dolgok, a halasztha, iatlanui sürgős ügyek, emberi kapcsolatainkat kifejező tele­fonszámok, nevek és címek tudatbeli elvesztésére. Régen tudják rólunk, ezért évtizedek óta minden naptárunkban megtalálhatók. azok a rova­tok, ahova bejegyezhetjük a legfontosabbakat, mert sen­ki sem bízhat kellően a sa­ját memóriájában. Most újabb vívmánnyal gaz- dagodtunk, újabb jele érke­zett annak, hogy a hivatalok és intézmények nagyon is tisz­tában vannak kortünetünk veszélyével: hajlamosak va­gyunk arra is, hogy a legsze­mélyesebb évfordulókról, a születés- és névnapokról meg. feledkezünk. Az Állami Bizto­sító kedves figyelmességeként az általa kibocsátott zsebnap­tárakba kis piros cédulára nyomva található az újabb bi­zonyíték: a JAVASLAT — A cédula arra figyelmeztet, hol­nap lesz a házassági évfordu­lónk, feleségem névnapja, fe­leségem születésnapja, férjem névnapja, születésnapja, anyám és apám születés- és névnapja — természetesen mindegyik külön kis rovatban látható, apró szeletekre vág­ható, beragasztható a naptár­ba, az aktuális időpontot megelőző naphoz. Erre egyéb, ként a JAVASLAT is fel­szólít, nagyon tapintatos for­mában közli velem, hogy meg­bízhatatlan, rossz családapa, férj vagy feleség, hálátlan gyermek vagyok — aki arról is megfeledkezik, mikor van... Hát így állunk. A szelvé­nyek összeállítói mindenre gondoltak. Van lejjebb ilyen rovat is: „holnap” — utána üres hely maradt, szépen ki­pontozva. Ide beírhatja az em­ber azt, amit a legszívesebben venne: holnap lesz a világbé­ke első napja, holnap emelik fel a fizetésemet, holnap... Tréfán kívül. Ki kellene szé­lesíteni ezt a figyelmeztetőt, differenciálni a naptárakat és külön szelvények%£ kellene kapniuk a művészeknek: hol­nap közérthető verseket írok, a politikusoknak: holnap le­ülök az asztalhoz, kezet szo­rítok a vitapartneremmel, és dűlőre viszem a kérdést, a táncdalénekeseknek: holnap felhagyok a legutóbbi tánc­dalfesztivál dalainak éneklé­sével, a labdarúgóknak: hol­nap bunda helyett felveszem az egyesület trikóját és teljes szívvel, a legjobb tudásom szerint — berúgom a gólokat és így tovább. A feledékenység elleni kHz. delemből így válhatna figyel­meztető javaslat, amely min­denkit arra össztönözne, hogy tegyünk rendet a világ dol­gaiban. De először —, s ebben a naptárnak van igaza! — a saját, legbensőbb ügyeinket kell jól megjegyezni, intézni, ha másként nem megy — ilyen kis Piros cédulák segít­ségével. Pataki László vetítésre kerülő műsort dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke vezeti, s a részve­vők, tudományos életünk is­mert képviselői, arról fejtik ki nézetüket, cserélik ki vé­leményüket, hogy a tudomá­nyos haladás hogyan, milyen konkrétumokban megragadha- tóan van hatással a társada­lomra, a tudományágakban; azok eredményeiben melyek a gyorsan változónak tekinthe­tő elemek, s melyeket tartha­tunk időtállóaknak, s hogy mindezek az összefüggések, adatok hogyan jutnak el a fia­talokig, az oktatási formák­ban. Halló, fiuk! Halló, lányok! (csütörtök, 20.20). A szerkesz­tő, Karácsondi Miklós el­mondta, hogy az új év első adását a „leg”-ek jegyében tervezik: olyan fiatalokat hív­tak meg a stúdióba, akik az elmúlt esztendőben valami­lyen formában felhívták ma­gukra a közvélemény figyel­mét. Szerepel a műsorban fia­tal sportoló és táncdalénekes, szakmunkás és katonafiatal, mérnök és Ki mit tud helye­zett, s még egy sereg más „műfaj” képviselője. Néhá- nyuk az interjú mellett — amiben további terveikről is kikérdezi őket a hivatássze­rűen kíváncsi riporter — pro­dukciót is bemutat, s így szí­nes, érdekes adásra számítha­tunk a fiatalok közkedvelt Hallója évadnyitó műsorának közvetítésében. A konyhában mosógép zúg. Mellette mosószerek: Unimó, Álba, Mos—6. Az asszony mos, egyik lánya öblíti és centrifugázza a tiszta fehérne­műt. A másik lány krumplit tör. Visszamegyünk a faluba. Ci­gánycsaládot keresünk, egyet azok közül, akik már beköl­töztek a faluba. á

Next

/
Thumbnails
Contents