Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

A Pravda órdeldödpsőnpk koiápnontjóban HATO-egységek a szocialista országok határain Az NSZK-ban rendezendő amerikai hadgyakorlatok pro­vokatív jellege mindenki szá­mára teljesen nyilvánvaló — írja a Pravda hétfői számá­ban Mihaj lov, a lap bonni tudósítója. „Ha az Egyesült Államok politikai és katonai vezetői nem találtak más he­lyet a mostani hadgyakorla­tok számára az egész világon, mint közvetlenül a szocialista országok határainál, akkor vi­lágos, hogy ki ellen irányul ez a katonai erőfitogtatás.” E gyakorlatoknak határozott céljuk van a jövőre nézve is: folyik az úgynevezett „straté­giai rotáció” kidolgozása — vagyis az amerikai katonai vezetés olyan hadi-szállítási rendszert szándékozik kiépí­teni, amely lehetővé teszi Nyu­gat-Európában csapatainak tö­meges összevonását a legrövi­debb időn belül. Ez a straté­gia az úgynevezett „új-keleti politikának” van alárendelve. Bonn Csehszlovákiával kap­csolatos terveinek kudarcát a „NATO passzivitására” való hivatkozással igyekszik leplez­ni. Nyugat most megpróbálja tökéletesíteni az „ellenforrada­lom exportjának rendszerét” azok kezdeményezésére, akik Európa újrafelosztására számí­tanak — írja a Pravda Izraeli pilóták Olaszországban Az Osservatora Politico ne­vű hírügynökség a következő hirt közölte; — Bizalmas források arról tájékoztatnak, hogy a Frosino- nei-Augusta-Bell üzem közelé­ben izraeli pilóták csoportjait képzik ki jelenleg olasz gyárt­mányú helikopterek használa­tára. A hír jelentős, tekintettel az izraelieknek szóló fegyver­szállítmányokkal kapcsolatos francia embargóra. Az embar­gó által érintett katonai fel­szerelések között vannak olyan helikopterek, amelyeket már'szállítottak az izraeli had­seregnek és ezekkel a fran­cia gyártmányú helikopterek­kel hajtották végre a bejrúti repülőtér elleni támadást. Nem lehet kizárni annak lehetősé­gét, hogy az izraeli hadsereg helikopter-parkját most már fokozatosan olasz repülőgé­pekkel váltják majd fel. A hír felháborodást keltett politikai és újságíró körökben egyaránt, annál is inkább, mert Pietro Nennj olasz kül­ügyminiszter három nappal ezelőtt a képviselőházban azt mondotta, hogy az olasz kor­mány továbbra is szigorúan betartja az embargót, amely­nek ’ értelmében nem szállít fegyvereket a közel-keleti or­szágok egyikének sem. A hét­fői Unitá ezzel kapcsolatban így ír: „a hír súlyos voltát nem szükséges igazolni. Az olasz kormánynak világosan állást kell foglalnia.” Közel-keleti események Kormányülés Egyiptomban Mit válaszol Washington? Megrekedt a kormányalakítás Huszonhét robbanékony oldal „MEZŐGAZDASÁG 1980”. Ez volt a címe annak a huszonhét oldalas, sűrűn nyomtatott tervezetnek, amelyet a Közös Piac Brüsszel­ijén székelő főbizottságának alelnöke, a hol­land Mansholt helyezett a gazdasági közösség asztalára. „Ez a 27 oldal oly'an, mint 27 atom­bomba” — írta a tervezet nyilvánosságra ho­zatala után a nyugatnémet Süddeutsche Zei­tung. S ha ezt a véleményt nem a szó életta­ni, hanem politikai értelmében mérlegeljük — akkor nincs benne semmi túlzás. A Man- sholt-terv ugyanis végrehajtása esetén a kö­vetkező tizenegy esztendőben valósággal szét­robbantaná a nyugat-európai országok társa­dalmi struktúráját, hihetetlen élességű gazda­sági harchoz, esetleg' még vérontásokhoz is vezetne. Az ügy tragikumához tartozik, hogy elvont gazdasági szempontból Mansholtnak volta­képpen igaza van. Mit mond a Közös Piac főbizottságának alelnöke? Azt, hogy ha Nyu- gat-Európa vissza akarja verni az Egyesült Államok és Kanada mezőgazdasági exportjá­nak rohamát és kifizetődővé akarja tenni a mezőgazdáságot — akkor el kell kergetnie földjéről ötmillió parasztot. 1960-ban a Közös Piac hat tagállamában még 15 millió parasz­tot tartottak nyilván. Számuk azóta majd­nem ötmillióval csökkent. Jelenleg Olaszor­szágban mintegy négy és fél millió, Francia- országban hárommi llióNnyugat-Németország- ban több mint két és fél millió paraszt él, a Benelux-államokban pedig alig félmillió. Ezeknek a parasztoknak elég tekintélyes ré­sze viszonylag kis területen gazdálkodik, a világszínvonalhoz képest elavult módszerek­kel. Mansholt kiszámította: ha ezen nem vál­toztatnak, akkor a mezőgazdaság ártámoga­tására jelénleg kiadott évi kétmilliárd dollár 1980-ra már tízmilliárdra emelkedik. Ebből Mansholt, azt a következtetést vonja le, hogy el kell söpörni az útból a nem meg­felelő gazdasági hatásfokon termelő paraszt- gazdaságokat. A „Mezőgazdaság 1980” szer­zőjének adátai szerint a gabonatermelő gaz­daságok minimális nagyságát 100—120 hek­tárban, a tejtermelő gazdaságokét 80 tehén­nél, a sertéstenyésztő gazdaságokét 450—600 sertésnél kell megszabni. GAZDASAGILAG ez azt jelentené, hogy a Közös Piac országaiban, ahol a mezőgazda- sági önellátás már jelenleg is 70—90 százalé­kos, gyorsan elérnék (bizonyos speciális ter­mékek kivételével) a teljes önellátást. Ez persze pusztán gazdasági szempontból is vi­haros következményekkel járna. A Közös Piac országaiban már most is feleslegek van­nak tejtermékekből, sertéshúsból, zöldségből, és burgonyából, a Mansholt-terv végrehajtása esetén a Közös Piac gyorsított ütemben ex­portőrként lépne fel a világpiacon. Ez nyuga­ti irányba kiélezné a Nyugat-Európa és Észak-Amerika közötti mezőgazdasági export- háborút- Keleti viszonylatban pedig szétrom­bolná az európai szocialista országok és a Közös Piac külkereskedelmének jelenlegi szerkezetét. Ezek azonban még csak a számok. A rob­banás igazi forrása — az emberek! A Közös Piac országaiban élő mintegy 11 millió pa­rasztból Mansholt ötmilliót elkergetne a föld­jéről. Ebből az ötmillióból azonban — akik a dolog természeténél fogva valamennyien kis- parasztok — csak mintegy kétmilliót tudna felszívni az ipar. Hárommillióval a Mansholt- terv „nem tud elszámolni”. Legfeljebb azt ajánlja, hogy ezeknek munkanélküli segélyt, illetve az idősebb korosztálynak nyugdíjat fizessenek. A mezőgazdaságban maradó öt—hat mil­lió parasztból Mansholt elképzelései szerint is csak négymilliót tudnának bevonni az előbb említett nagygazdaságokba. Ebből a négymillióból hárommillió olyan kisparaszt lenne, aki elvesztette gazdaságát és mezőgaz­dasági bérmunkára kényszerül. Mansholt úgy \cii, hogy egymillió kisparaszt inkább vállal­ja a lassú haldoklást, de nem válik meg a földjétől. Mindez azt jelenti, hogy a Man­sholt-terv — saját szerzőjének számításai szerint is — egy hétmilliós, elégedetlen és meggyötört tömeget hozna létre: hárommillió földjétől elkergetett és munkátlanságra ítélt parasztot, hárommillió gazdát, akiket a ka­pitalista nagygazdaságokban bérmunkára kényszerítenek és egymillió „fuldokló” kis- parasztot. A felsorolás már Önmagában is jelzi, hogy ez valóban társadalmi és politikai „atom­bomba” — vagy legalábbis dinamit. A MANSHOLT-TERV e pillanatban még nem egyéb 27 telenyomtatott papírnál. Mi­után azonban a nyugat-európai gazdasági élet tényleges és pillanatnyilag megoldhatatlan­nak tűnő problémáját tárja fel — a viharok máris megkezdődtek. Nyugat-Németország- ban például, ahol 1969-ben választások lesz­nek, a kormány már hivatalos nyilatkozatra kényszerült, amely szerint elveti a tervet. Franciaországban és Olaszországban tavasz­ra nagyszabású parasztmegmozdulások vár­hatók. S ez még csak a kezdet! Ha néhány év múlva a gazdasági fejlődés kényszerítő hatá­sára Mansholt terve kezd fizikai valósággá válni, Nyugat-Európában teljesen új, rend­kívül robbanékony helyzettel kell számolni, amely politikailag és társadalmilag erősen megrendítheti a kontinens vezető tőkés orszá­gait. —ie— Az egyiptomi kormány va­sárnap este Nasszer elnökleté­vel több mint háromórás ülést tartott. Mohamed Fajek tá­jékoztatási miniszter az ülés után újságíróknak nyilatkoz­va elmondta, hogy a minisz­tertanács „nagy érdeklődéssel vizsgálta meg azoknak a nem­zetközi méretű diplomáciai erőfeszítéseknek fejleményeit, amelyek a Szovjetunió jóvol­tából kezdődtek és amelyek rendkívül nagyjelentőségúek az arab nemzet jövője szem­pontjából”. A tájékoztatási miniszter közölte továbbá, hogy az egyiptomi kormány nagyra ér­tékeli De Gaulle elnöknek az izraeli fegyverszállítás! tila­lomra vonatkozó döntését. A vasárnap esti miniszter- tanácsi értekezlet foglalkozott ezen kívül az EAK katonai helyzetével, meghallgatta Mo­hamed Favzi tábornok honvé­delmi miniszter, valamint Hamdi Asur helyi közigazga­tási miniszter beszámolóját az ruar derekára haltiszt ja újabb közel-keleti békéltető misszió­jának megkezdését. A halasz­tás fő oka az, hogy a svéd diplomata úgy gondolja, kellő időt kell hagyni a január 20- án hivatalba lépő Nixon-kor- mánynak, hogy válaszoljon a december végén Washington- be küldött szovjet emlékiratra. Ellentmondások a csapatösszevonás körül Ugyancsak az Al-Ahram közli az iraki és Jordánia hír­szerzés értesüléseire hivatkoz­va, hogy Izrael nagy csapat­összevonásokat hajt végre a Jordániával határos tűzszüne- ti vonalon. A Reuter az izraeli hadsereg szóvivőjének nyilatkozatát közli ezzel kapcsolatban, aki jelentette, hogy a szokásos csapatmozdutatokon kívül semmiféle csapatösszevoná­sokra nem került sor az utób­bi napokban a jordániai és a libanoni határ közelében. Parlamenten kívüliekből kabinettel Az AFP jóltájékozott liba­noni forrásokra hivatkozva hangsúlyozza, hogy a nemzeti egységkormány megteremtése Libanonban egyeiőre áthidal­hatatlannak látszó nehézsé­gekbe ütközik. Hélou elnök szintén erőfe­szítéseket tesz a kormányvál­ság megoldására- A vasárnap folyamán fogadta a különböző pártok parlamenti csoportjai­nak vezetőit és felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a jelenle­gi körülmények között az or­szág semmiképpen sem ma­radhat huzamosabb időn ke­resztül kormány nélkül. Ezért, amennyiben a pártok nem tudnak megegyezni, az elnök esetleg parlamenten kívül i politikusokból hoz létre kabi­nettel. ' Borman nyilatkozol! Vasárnap este a CBS ame­rikai teleyízió-társaság prog­ramjában nyilatkozatot adott az Apollo—8 űrhajó három pilótája. A sikeres Hold-ke­rülő útról visszatért űrhajó parancsnoka, Frank Borman beszélt a nemzetközi együtt­működés fontosságáról. Kife­jezte azt a reményét, hogy a Hold felszínén egyszer majd nemzetközi támaszpontot lé­tesítenek. Ehhez természete­sen arra van szükség, hogy fokozódjék az egyes országok közti információcsere. Borman kijelentette: véleménye sze­rint az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti versen­gés ösztönzően hat és remél­hetőleg a jövőben fokozódni fog a két űr-naevhatalom kö­zött az ismeretek cseréje. úgynevezett népi védelmi örök létrehozásáról. Ezeknek az erőknek a felállítását no­vemberben kezdték meg Nasz- szer elnök rendeletére, azt kö­vetően, hogy az izraeliek rajta­ütésszerűen megsemmisítettek néhány erőmű-berendezést a Nílus felső szakaszán. A kormány ülésén végül a felsőoktatásügyi miniszter je­lentést tett az egyetemek és főiskolák helyzetéről. Az EAK felsőoktatási intéz­ményeinek mintegy százötven- ezer diákja kéthónapi szünet után vasárnap újra kezdte ta­nulmányait. A szünetet az ál­lamfő rendelte el az alexand­riai zavargások nyomán. Jarring februárra halasztotta misszióját Az Al-Ahram hétfői számá­ban közli, hogy Gunnar Jar­Heres partizán­támadások Saigon környékén felájultak a harcok Egy saigoni amerikai kato­nai szóvivő bejelentette, hogy a szabadságharcosok vasárnap heves támadást intéztek egy Saigontól kilencven kilométer­re délnyugatra fekvő ameri­kai gyalogos védelmi állás el­len. Az amerikaiak csupán lé­gitámadással és tüzérség beve­tésével tudták visszaverni a partizánokat. A szóvivő az amerikai veszteségeket 9 ha­lottban és 17 sebesültben álla­pította meg. B—52-es légierődök vasár­nap a Mekong-delta vidékén, Sa Dec város közelében a par­tizánok feltételezett támasz­pontjait és csapatösszevonásait bombázták, Egy másik beve­tésben a Saigontól 90 kilomé­terrel északnyugatra fekvő Tay Ntnh közelében szórták le harminc tonnányi bombater- hüket. Leonard F. Chapman, az amerikai tengerészgyalogos hadtest parancsnoka kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok „komolyan fontolóra fog­ja venni az Észak-Vietnam el­leni bombatámadások felújí­tását, ha az észak-vietnamiak újabb offenzívát indítanak Dél-Víetnamban”. A DNFF erői a hétfői nap délelőttjén ismét aktivizálód­tak. Hétfőn reggel a gyalogság indult harcba: tüzérségi előké­szítés után a partizánok be­nyomultak Can Tho légitá­maszpontra, amely a delta-vi­déken fekszik és 18 amerikai helikoptert pusztítottak el, illetve rongáltak meg. A tá­maszpontot védő amerikai ka­tonák közül nyolcán életüket vesztették, mintegy tizenöten pedig megsebesültek. A haj­nali rajtaütés után a szabad­ságharcosok visszahúzódtak. Az utolsó elnöki üzenet Johnson elnök kedden ter­jeszti a törvényhozás elé az Egyesült Államok helyzetéről szóló utolsó elnöki üzenetét, az elnök a héten beterjeszti költségvetési előirányzatát is és előreláthatólag búcsú-saj­tókonferenciát tart. kintetében. A távozó elnök fenn akarja tartani a tavaly bevezetett 10 százalékos pot- adót, hogy egyensúlyban tart­sa a csaknem 200 milliárd dolláros költségvetési irányza­tot és ehhez közvetve kérte Nixon hozzájárulását, Az Uj elnök, aki választási kampá­ring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja úgy döntött: január közepéről feb­A Brit Nemzetközösség londoni csúcstalálkozója alkalmából az Angliában élő színes bő­rűek szervezete, a „Feketék Szövetsége” a Hyde-parkból a Downing Street felé indult, hogy a miniszterelnökség előtt tüntessen a faji megkülönböztetés ellen Johnson és utóda, Richard Nixon között ellentétek mu­tatkoznak a költségvetés te­nyában a pótadó eltörlését he­lyezte kilátásba, egyelőre nem adott világos választ. Tüntet a Feketék Szövetsége Saigon sajnálkozik a svéd döntés miatt Svédország bejelentette 2 VDK elismerését. A közle­mény hozzáfűzi, hogy a svéd kormány lépése „semmikép­pen sem segít5 elő a párizsi béketárgyalásokat”. A saigoni külügyminiszté­rium hétfőn kiadott közle­ményében sajnálkozását fejez; ki Svédország döntése' miatt Ez az első hivatalos dél-viet­nami állásfoglalás azóta, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents