Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
A város sr.frAhoff „A megye irodalmi életének központjává kívánunk válni...” Ma eldől mit ér hát vármegye? Az' irodában könyvek, folyóiratok, festmények között ülünk Salgótarján ban, a megyei Balassi Bálint könyvtár igazgatójával, Iványi Ödönnel. A hatalmas ablakon át az új Tanácsköztársaság térre látni, itt vagyunk a város szívében. Vajon, Salgótarján szellemi életében, kulturális fellendítéséért vívott harcában is ilyen előkelő helyet foglal-e el a könyvtár tevékenységével, mint maga az épület a nagyszerű építészeti együttesben? Iványi Ödön igazgató az intézmény idei munkatervéről beszél, amelyet!a könyvtárak számára országosan megfogalmazott harmadik ötéves terv irányelveinek, az azokban megadott célkitűzéseknek, s a megyei népművelési irányelveknek, határozatoknak megfelelően állítottak össze. Ahhoz, hogy az elkövetkező időszak teendőit pontosan határozhassuk meg, szükséges a múlt évi munka értékelése is. Iványi Ödön mindenekelőtt erről mond néhány szót: — Tavalyi munkatervünk, számolva az új könyvtár jobb adottságaival, a tartalmi munka elmélyítésére fektette a hangsúlyt. Ennek megvalósításáért, nehézségeink ellenére, könyvtárunk eredményesen dolgozott, különösen helyi vonatkozású ténykedései sok örömet okoztak. Kevésbé átfogható intézményünk könyvtárhálózati tevékenysége, ameiy áttételes kötöttségei miatt, a dolgok regisztrálásán túl, semmi hatáskörrel nem bír, így munkája az információk gyűjtésében, illetve ezek alapján a könyvtári módszerek kidolgozásában merül ki. Sajnos, e módszerek elterjesztésének ha- ;ásfoka minimális. Ennek legfőbb oka, hogy könyvtárhálózatunk rendszere községi vonatkozásban túlélte magút. Az idei tervekkel kapcsolatban először azok tartalmi vonatkozásairól tájékozódunk a megyei könyvtár igazgatójánál. — Az idei történelmi évfordulók szükségessé teszik, hogy könyvtárunk mind helyi, mind pedig területi vonatkozású tevékenységének központi feladata legyen ezek mél tó, tartalmas megünneplése Ennek érdekében a könyvtári munka sajátos eszközeivel segítjük elő a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójának megünneplését, s már, készülünk felszabadulásunk 25. évfordulójának előkészítésére is. Kiállításokkal, rendezvényekkel, kiadványokkal, tájékoztató munkánkkal a Tanácsköztársaság jelentőségének mély és sokrétű megismertetését szolgáljuk, érdeklődést keltünk az e kor- fa vonatkozó szak- és szépirodalmi művek iránt. A továbbiakban javítani kívánjuk- tájékoztató munkánkat, elmélyültebb irodalomkutatással és más eszközökkel. Segítjük a továbbtanulókat, a tudományos kutatókat. Továbbra is arra törekszünk, hogy könyvtarunk mind eredményesebben töltse be szerepét a lakosság, az olvasók világnézeti nevelésében, általános és szakmai műveltségének fokozásában. Erősíteni szeretnénk a könyvtár irodalomcentrikus kisugárzó erejét, valóban a megye irodalmi életének központjává kívánunk válni. Ennek érdekében a Palócföld című folyóirat köré megszervezzük az irodalmi stúdiót. Ugyancsak fontos feladatunk a Magyar írók Szövetsége által meghirdetett Olvasó népért mozgalom célkitűzéseinek megyei kibontakoztatása, s a klubkönyvtárakkal kapcsolatos módszerek kidolgozása. Természetesen, a könyvtárosok továbbképzésének megszervezése, közösen a megyei művelődésügyi irányító szervekkel, szintén a mi dolgunk lesz idén is. A maga gazdagságában és .sokrétűségében, természetesen, lehetetlen átfogni bármely intézmény egyéves munkáját megszabó tervét. Iványi Ödön tájékoztatásából kitűnik, hogy számos új elképzelés született 1969-re. Nem csupán a saját feladataik eredményesebb megoldására való törekvés, hanem a népművelési munka iránt mutatkozó társadalmi igények növekedése is szükségessé teszi a kapcsolatok bővítését más népművelési intézményekkel, szervekkel. A jövőben is súlyt helyeznek tehát arra, hogy a megyei művelődési központ, a KISZ, a MÉSZÖV, a nőtanács, nem utolsósorban a megyei múzeum, és a levéltár, a moziüzemi vállalat között szorosabbra fűzzék a szálakat a közös munkában, a célkitűzések megvalósításában. (tóth) A „Mit ér nekem hat vár. megye?” címmel indított döntőben még' hatan állják azt a szép és nemes vetélkedőt, amelyben népművészetünk legszebb hagyományai, népdalaink, táncaink legmeg- kapóbb darabjai, népi leleményünk érdekes és emlékezetes vonásai, megnyilvánulásai kerültek a rendező jóvoltából reflektorfénybe. • A hattagú döntő három tagja: Győr, Somogy és Pest megye már Kapuváron bemutatta tudását, most Nógrád, Szolnok és Bács- Kiskun van soron. Közülük most dől el az első három helyezés. Nógrádot, a palóc népet, földet a mai országos döntőn azok az együttesek és népművészek képviselik, amelyeknek csak nemrégiben tapsolhatott a salgótarjáni közönség. Néhány hete rendezték meg Salgótarjánban, a megyei József Attila művelődési központban a „Palócföldről szól a nóta” című megyei döntőt amelyen nagy sikerrel szerepelt a Baranyi János vezette szövetkezeti népi ^zenekar. a kurucvilággal együtt, bekerültek a görbe szablyá’-, buzogányok, tollas süvegek közé a múzeumi vitrinek polcaira. Elfelejtettük, mi talán soha meg sem jegyeztük-tanultuk igazán a hangját. Ma újra felbúg a tárogató Budavári László kezében. Két régi kuruc- dalt játszik, a „Te vagy a le- gény”-t, meg a „Csínom Pal- kó”-t... Amennyire ritka manapság a tárogató, olyan gyakori a citerazenekar. A ságújfalui együttes hattagú, vezetője Márton László bányász, de a többi vidám eiférfiak, gimnazisták, tsz-tagok. gyári munkások állnak együtt a dobogón Ha összetételre a legvegyesebb is a romhánviak kara, hangzásra azért nagyon is harmonikus, egységes. Műsorukban palócnótákat énekelnek Mátyás Levente irányításával. lilstos »iker: •• „gutái táncok” A megyei döntőn a kislere- nyei szövetkezet tánccsoportja aratta a leghangosabb sikert. hegedűs egymaga egész zenekart alkot: egyszerre játszik hegedűn, szájharmonikán, ei- terán, többféle »dobon és csengőn — összesen valami kilenc hangszeren. És ha mar a „speciális” nógrádi számokról szóltunk, érdemes megemlíteni a balassagyarmati népi bábjátékosokat, akik Kisze-hajtást mutatnak be a mai döntőn. A kazári népi együttes négy esztendeje alakult olyan talajon, ahol ma is őrzik, ápolják a szép nógrádi hagyományokat. A ..Fonójelenet” című népi játékot Ágasvári Sándorné taPalócfantázia A legcsekélyebb túlzás sincs abban, hogy a balassagyarmati népi zenekar nem csak ott népszerű, ahol évek óta játszik, hanem mára ismertté vált az országban is. Vezetőjük, Baranyi János prímás heted! ziglen folytatója a család zenészhagyományainak, nagy szakmai hozzáértéssel és lelkesedéssel áll az együttes élén. Versenyszámukat — Vujisics Tihamér Palócfantáziáját — hónapokig tanulták, felkeresték a szerzőt, tanácsot kértek tőle. Az igényesség ezúttal is meghozta az eredményt: másodikak lettek a szövetkezeti zenekarok országos versenyén. Mint mondják — csupán egy „hűrhosszal” maradtak le az első mögött... Baranyi János prímás a fiait is zenésznek neveli. Hegedülni, klarinétozni, bőgőzni tanulnak a fiúk. Évekkel ezelőtt alakult Szurdokpüspökiben a négytagú íurulyazenekar terás is föld mélyén keresi a kenyerét. Kezdetben — három évvel ezelőtt, amikor megalakultak — a helyi tánccsoportot Idsérték, most hetente három órát töltenek együtt, húrt pengetve, nagyon vidáman. Márton László és a többiek gyermekkoruk óta játszanak ezien a népi hangszeren. Vezetőjük 1946 óta foglalkozik néptáncoktatással. Almási Feienercé tíz évig a balassagyarmati Palóc Együttest vezette, majd Kisterenyére került és ott gimnáziumi tanulókból alakított együttest. A legsikerültebb számuk a gutái táncok, amelyet rendkívüli bájjal, nagy biztonsággal adnak elő a ter''"'v<w fiatalok. nította be, akj 1948-ban az első népi együttest alakította a megyében A mai versenyen a palóc nép dalait énekli. Dudaszó, juhásztánc Kukucska Ernő a legősibb hangszereik egyik«H. a dudát „Te vagy a legény...” Táxogatóművészt ma már áz országban is keveset találni. Nógrád megyében is csak egy van — Budavári László személyében. Hova lettek a tárogatók? Észrevétlenül kivesztek A legvegyesebb kórus A romhányi vegveskórusrs mondják, hogy a megye „legvegyesebb” kórusa. Tizenhat éves lányok, hatvanon felül. „Mi vagyunk a vidám citerasok..pengetik, énekük a ságujfalui citeraegyüttes tagjai Márton László bányász vezetésével (Foto: Koppány György) Érdekes együttes a szurdok- püspöki négytagú íuruiyaze- nekar is, amely valamikor Miskolcon, Gyulán, Budapesten is közönség elé lépett. Mostanában már csak inkább a saját' szórakozásukra gyűlnek össze „egy kicsit fújni” a tagok. Szurdokpüspöki egyébként kitesz magáért ezen a mai versenyen Szabó Imre tökhegedűs néoművész is a község szülötte, a lopótökhegedű pedig a véletlené. Valamikor bor volt benne, letört a nyaka, így lett belőle szépen szóló palóchegedű. A lopótökszólaltatja meg. Az apától örökölt hangszer szavára. Kukucska Ernő dudajátékára, az anya — Kukucska Jánosné ropja a juhásztáncot Kukucska néniről el kell mondani, hogy’ kislány kora óta rajong a táncért, fiatal korában minden alkalmat megragadott, hogy kicifrázza a nehéz iu- hásztáncot. Most hetvennégy esztendős. Ha megszólal a duda. nem tud parancsolni a lábának ... (pataki) NÓGRÁD — 1969. január 12., vasárnap ^t£sárita^í_ jegyzet ‘ Könnyek világ \ Talán egyedül, töretlenül, és rnegiugatnatutlanul — évezredek óta egyforma akarással az anyák álmában él 1 a gyermeki koringek nélküli világ. Mert egyébként ma, 1969-ben is utópia, s álom marad mindaddig, amíg a vi- ! lág felnőtt dolgait nem si- 1 kerül végérvényesen (?), megnyugtatóan elrendezni. Régóta tart az elrendezés, s az igaz, hogy a világ haladó erői minden korbant a tör- j ténelem folyamán biztosították az új nemzedék jövőjét. A Földet rengető megtorpanások, a tragikus évek, évtizedek, a mindnyájunkat érintő „nagy kalandok” ellenére, az emberiség legjobbjainak mindig sikerült előbbre vinni a nemzedékeket. Sok évszázadra visszamenően kimutatható tény ez, olyan valóság, amely koronként egyre vonzóbb perspektívát jelenthetett a gyermekeknek. A ma született csecsemő alkotó teljében levő ember lesz a 2000. évben — ha megéri az atomkort, a békés évfordulót, s nem bombaformájában találkozik először az atommal (ez a találkozás egyszeri és ismételhetetlen lenne esetleg), hanem barátként a munkapad, számítógép mellett köt vele emberi szövetséget. Mára megteremtettük saját pusztulásunk feltételeit. Ez roppant felelősség, amelyről soha. egyetlen pillanatra sem szabad elfeledkeznünk. Mi, 1914-ben. 1941-ben, 45- ben gyermekként élő mai felnőttek — megteszünk-e mindent a könnyek nélküli gyermeki világ születéséért? A sokat emlegetett egyetemes haladás éppoly ellent- mondásos.mint minden más, ami a valóságot jelenti körülöttünk és bennünk: a földrészét: között hatalmas szakadékok tátonganak. Élnek, sőt korszerűsödnek a társadalmi igazságtalanságok — a kizsákmányolás, az éhség, a viszonylagos elmaradottság, az analfabétizmus, a kiszolgáltatottság, a nyomor, az ezerféle kulturális-szociális és egészségügyi elmaradottság, a faj!., vallási és nemzeti megkülönböztetés, az előítéletek százfajtájú, de egyfészkű kígyói, ma is áldozatokat szed a háború ... A háború, amely tengernyi szenvedést jelent a felnőtteknek, az erősebbeknek, soha ki nem heverhető, idegekbe, fogakba, kis szívekbe és agyakba elsimíthatatlan bélyeget ütő borzalmakat a gyermekeknek. Megteszünk-e mindent gyermekeinkért, az emberiség jövőjéért? A szocialista országok egész tábora, s ezen belül hazánk társadalma eddig is felmérhetetlenül sokai tett és tesz a gyermekekért. Valamikor, ötven évvel, ezelőtt így írtak az újpesti katolikus tanoncinternátus lakói: „A mi helyzetünk itt a legsanyarúságosabb. A fekvőhelyek tele férgekkel... 4 táplálék, amit adnak ehetetlen. Pirított liszt vízzel hígítva, káposzta vízzel, mindig ilyenek járják”. És még nagyon sokáig ilyenek járták. Egy egész világnak kelleti megváltozni ahhoz, hogy a sokszor és sokak által megálmodott anyagi jólét, biztonság a legvalóságosabb valóság legyen ebben az országban. A világ gyermekei — emberiség jövője. A mi gyermekeink — a mi jövőnk, s ezért maradjunk a saját családi körünkben akkor is. amikor arról szólunk, hogy a nemzetközi gyermekszervezet, a CÍME A a gyermeki jogok étiének nyilvánította az 1969-es esztendőt. A CIMEA jelvénye: fehér kendővel övezett földgolyó — a legszebben fejezi ki mindazt, ami az édesanyák álmában a könnyek nélküli gyermeki világot jelenti. Maradjunk itthon, nézzünk körül idehaza: mit tehetnénk ebben az esztendőben a gyermeki jogok érvényre juttatása érdekében„ mit tehetnének a szülők, a nevelők, a politikusok és törvényhozók, tudósok és írók, művészek, orvosok — mi valamennyien, országépítők, megbecsült alkotók. A CIMEA felhívással fordult hozzánk erősekhez, felnőttekhez — kövessünk el mindent, hogy valamennyi kor gyermekénél boldogabb legyen a jövő nemzedéke. Akármilyen nagy utat jártunk az újpesti tanoncinter- nátustól a „szakma ifjú mesteréig”, végeredményben nem csökkent a feladatok, a megoldatlan problémák száma (a mi problémáinkra egyébként is ez jellemző: a megoldással újak születnek). A nagyjából kiegyenlített anyagi biztonság mellett itt kisért a kétféle nevelés, nem mérhető kárt okoz a mára „természetessé” vált körülmény, amely lehetővé teszi, hogy gyermekek ezrei járjanak egyszerre templomba és úttörőbe, két soha egymáshoz nem közelíthető part között \ hányódva, cinikussá, de a jobbik esetben is kétkedővé válva minden iránt, ami igaz, mert társadalmilag hasznos és előrevivő, igaz, mert a jövőt jelenti, elsősorban a ma születő gyermek számára. íme egyetlen probléma, amely mellett ott sorjázik a többi: seregnyi előítélet, kényelmesség, felelőtlenség, anyagiasság, közömbösség — amelyeket ma, a gyermeki jogok évében is átvihetünk még a gyermekekre, pusztán azért mert mi vagyunk az erősebbek ... P. L.
