Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-08 / 5. szám

T ermelekenység és bérszinuonal Módosítottak néhány közgazdasági szabályzót Hol vannak a yvarmati fiatalok'/ A magánkis és az fi/ mechanizmus 4,. irányítási rendszer ul penzugyi-gazdasagi szabályozóinak kidolgozásakor gyakorlati okokból gyakran kellett kivételeket tenni, s egyes iparagaknak, vállala­todnak különféle kedvezmé­nyedet nyújtani. (Minden ti­zedik vállalat valamilyen for­mában kedvezményezett hely­zetben van). Az 1968. évi vál­lalati eredmények és a szabá­lyozók működésének, hatásá­nak elemzése arról tájékozta­tott, hogy egyik-másik szabá­lyozó hatása a vártnál gyen­gébb. s hogy az általános sza­bályok alóli kivételek, a kü­lönféle kedvezmények és en­gedmények számos esetben in­dokolatlan előnyöket biztosí­tottak. E tapasztalatok alapján 1969. január 1-én olyan — a gazdaságirányítási rendszer alapelveivel összhangban levő s az általános szabályozó rend­szerbe beilleszkedő — intéz­kedések léptek életbe, ame­lyek egyrészt szűkítik a ki­vételeket és a kedvezménye­ket, másrészt a szabályozók ösztönző, befolyásoló erejét növelik. A nyereség £*?$££ sedési alap képzésében fontos szerepe van a bérszorzónak. Az átlagos bérszorzó 2, egyes ágazatok számára azonban magasabb bérszorzót állapítot­tak meg. (A nagyobb bér­szorzó növeli az R-nyereség- hányadot). Mivel a bérszorzó­val való kedvezményezés szá­mos ágazatban indokolatlan­nak bizonyult, a jövő évtől kezdve a tanácsi gázgyártás­ban, valamint a kő- és ka­vicsiparban, a papíriparban, a TEK-vállalatoknál, a mel­léktermék- és hulladékgyűjté­si ágazatban a 2-es bérszor­zót, a mezőgazdasági gépja­vítóknál pedig a 3-as bérszor­zót kell alkalmazni. (1970-ben a mezőgazdasági gépjavítók­nál is 2-es bérszorzó lép életbe). A kiemelt bérszorzók csök­kentése az érintett vállalatok­nál módosítja az érdekeltsé­gi alapok arányát, a részese­dési alap — az 1968. évihez képest — csökken és emelke­dik a fejlesztési alap aránya. A szabályozó-rendszer egyik­másik változása viszont min­den vállalatnál a részesedési alap képződésének kedvez. 1968-ban az R-nyereségrész adózásánál a tényleges lét­szám és a bázisbér szorzatát számolták el bérköltségként. 1969-től viszont a tényleges uerszmvonainaK meglenne oerkóitseget ienet, illetve ken figyelembe venni. E módosí­tás következtében növekszik az R-nyeresegrész és csökken az utána fizetendő adó, tehát emelkedik a nyereségből kép­ződő részesedési alap. 1968- ban a reszesedesi alap szem­pontjából azok a vállalatok voltak kedvezőbb helyzetben, amelyek nem a bérszínvonalat, hanem a létszámot nőve . (Nem véletlen, hogy a ter­melékenység nem emelkedett jelentősen.) Az új intézkedés viszont a termelékenységet javító és a bérszínvonalat nö­velő vállalatok pozícióit javít­ja: ugyanis a tényleges bér- színvonalat. illetve bérköltsé­get kell elszámolni, s a ma­gasabb bérszínvonal a része­sedési alap arányát növeli. (Félreértések elkerülésére: a bérszínvonal növelésére fordí­tott összeg továbbra is csök­kenti a felosztható részese­dést, tehát nem lehet öncélú bérfejlesztést végezni). Magasabb lesz a tartaléka­lap kötelező szintje. Az to­vábbra is érvényben marad, hogy évente az érdekeltségi alapok 10—10 százalékát kell a tartalékalapba helyezni, de annak kötelező szintjét fele­melték a bérköltség 8 százalé­kának és a záróeszköz-állo­mány 1,5 százalékának együt­tes összegei-e, szemben az ed­digi három, illetve 0,3 száza­lékkal. A tartalékalappal összefüg­gő másik módosítás: az eddigi rendelkezések szerint a válla­latok a tartalékalapot felhasz­nálhatták forgóeszköz finan­szírozására. Ez viszont azt je­lenti, ha netán szükség lenne a tartalékalap rendeltetéssze­rű felhasználására, a vállala­toknak hitelt kellene felven­niük. Az 1969. január 1-őn életbe lépő rendelkezések ér­telmében a tartalékalapot tar­tós betétként kell a bankban elhelyezni. Minrlf7plt *** intézkedö­iHinilffCH jjgfc a vállalati jövedelemelvonást, a nyereséga­dózást és az érdekeltségi ala­pok képzését módosítják. A vállalatok pénzügyi kötelezett­ségei azonban egyéb vonat­kozásban is megváltoznak. Nevezetesen: az eszközleköté- si járulék fizetésében, 1963- ban a vállalatok eszközeik egy része után nem fizettek ötszázalékos járulékot, a hitel­ből finanszírozott eszközök mentesítve voltak az eszköz­lekötési járulék alól. Ez a mentesítés 1969-ben megszű nik, a hiteleszközök is járu­lékkötelesek. G. I. Pályaválasztási napok A szakembereket és az ifjúsági vezetőiket évről évre foko­zott mértékben foglalkoztatja a tanulóifjúság pályaválasztá­sának kérdése. Nemrégen adtunk bírt arról, hogy a társadal­mi igény és az egyéni érdek jobb összehangolása érdekében Nógrddban a KISZ megyei bizottsága, a megyei tanács ille­tékes osztálya, az SZMT. valamint több salgótarjáni üzem közös összefogással pályaválasztási napokat rendez az év elején. Az említett szervek, az üzemek képviselői legutóbbi ülé sükön eldöntötték. hogy a pályaválasztási napokat (ez lesz az első ilyen nagyszabású rendezvénysorozat a megyében!) január 28-tól február 3-ig rendezik meg Salgótarjánban. Az ülésen kidolgozták és elfogadták a pályaválasztási napok részletes tervét is, amely szerint — első eseményként — ja­nuár 28-án szakmai kiállítás nyílik a József Attila művelő­dési központban. A kiállítás helyén, és vele egyldőben, pá­lyaválasztási tanácsadó-szolgálatot tartanak a salgótarjáni üzemek és a fiatalok továbbtanulásában érdekelt iskolák, ezenkívül a méltánytalanul mellőzött szakmák népszerűsíté­sét szolgáló filmek vetítését is tervezik a rendezők. Balassagyarmaton az utóbbi két évben bekövetkezett fluk­tuáció miatt a kisipari lét­szám az állami támogatás el­lenére Is egy helyben áll. A városban 1986-ban 109 kisi­paros volt — ugyanannyi, mint a tavalyi év végén. A tízezer főre jutó kisipari lét­szám jobb, mint az országos átlag, de figyelembe kell ven­ni azt is, hogy a város von­záskörzetébe tartozó falusi la­kosság szükségletei közül is sokat a balassagyarmati kis­iparosok elégítenek ki. Az ipargyakorlás iránt csak az év végén mutatkozott némi érdeklődés: ekkor hat új jo­gosítványt adtak ki örvende­tes, hogy néhányan az állami i- ' n dolgozók közül is sze­retnének mellékfoglalkozás­ként kisipari tevékenységet folytatni. Eddig három mel­lékfoglalkozású ipar jogosít­ványt adtak ki: egy műsze­részt, egy asztalos és egy ön­gyújtó javítót Min lehet fuvarozni? 1967 január elsejétől az Or­szágos Szállítási Tanács egy rendelete megtiltotta a ma­gánkisiparosok által történő tüzelőanyag-szállítást, emiatt akkor egyszerre négyen adták vissza az ipart Az új gazda­sági mechanizmus — a fuva­rosok és a lakosság megelé­gedésére — megszüntette ezt a fuvarokra sérelmes megkü­lönböztetést. A többi anyagféleség után 1968 októberétől kezdve a talpbőrt és a vegyi árukat is kiutalás nélkül, szabadon vá­sárolhatják meg a kisiparosok, bár az is igaz, hogy egyes anyagokat, idomvasakat, víz­Biztos partnerek Mintalcvclők Az elmúlt években mintegy három—négymillió forintot fordítottak a szövetkezetekben mintalegelők kialakítására, a korszerű legelőgazdálkodás bemutatására. A mintegy hat és fél ezer holdnyi terület min­taszerű telepítése, ápolása, ta­lajerő-utánpótlása azt a célt szolgálta hogy meggyőzze a szövetkezeti vezetőket: a rét­re szórt műtrágya és egyéb gondoskodás nem jelent ki­dobott pénzt. Ugyanis az ered­mények azt igazolják, hogy a talajerő-visszapótlás és egyéb szükséges munkálatok elvég zése a legelők fűtermését a korábbi háromszorosára nö­velte. Ösagárd öt pontja A kevesebb, mint ötszáz la­kosú Osagárdon öt pontból ál­ló kulturális programot dol­goztak ki erre az évre. A köz­ségben népszerűek az Isme­retterjesztő előadások. A múlt évben 25 előadás hangzott el. A könyvtárlátogatók száma emelkedett ugyan, de első­sorban a fiatalok látogatják. A helyi moziba is a buszon éven aluli korosztály jár, A terv: az ismeretterjesztésen belül az egészségügy] és poli­tikai előadások megszervezé­se. s a KISZ-klub létrehozá­sa. „A múlt évben tíz va­gon gyümölcsöt és ve­gyes zöldségárut szál­lított a salgótarjáni pi­acra a tiszakécskei Bé­ke Termelőszövetkezet” (Újsághír) A tiszakécskei Béke az egyi­ke a község határában elterü­lő négy termelőszövetkezet­nek. A határ huszonkétezer holdjából hatezret művelnek ebben a közös gazdaságban. A tipikusan alföldi gazdaságban nagyrészt gyümölcs- és szőlő- termesztéssel foglalkoznak, de ezernégyszáz holdon termesz­tenek gabonaféléket is. Hét­száz holdon terem Bezosztája, húsz mázsás átlagterméssel. A szélsőséges talajviszonyokat öntözéssel egyensúlyozzák. Je­lenleg ezerötszáz holdon ön­töznek, de rövidesen újabb nyolcszáz holddal bővül az öntözőfürt területe. A terme­lőszövetkezet bruttó termelési értéke negyvenmillió forint, amelyből nyolcmilliót hoz az állattenyésztés — s ez már mutatja az arányokat. Gazdag szövetkezet a Béke. ám a gazdagságát a kollektíva szorgalmának, a vezetők okos irányításának köszönheti. Két­ségtelen, nagy szerepet játszik a közös eredményeiben a kör­nyezet, a jó természeti és köz- gazdasági adottságok A Kecs­kemét és Nagykőrös — sőt Budapest! — vonzásában elte­rülő. gazdaság kiváló értékeef- tési lehetőségekkel rendelke­zik. De ugyanakkor sok múlik a tagokon is. Valahogy úgy vannak a Békében, mint ahogyan Komló János írta a franciaországi útinaplójában: „Ha a vevőnek piros héjú to­jás kell, olyat állítanak elő...” Erről mondja mosolyogva Bu­dai István főagronómus: — Nincs olyan keresett me­zőgazdasági termék, amit ne produkálnánk, ha a piacon ke­resik és ami nekünk megfele­lő áron értékesül... A fiatal főagronómus, aki már több tanulmányutat tett nyugati országok mezőgazda­ságában, azt is elmondja, ezt csak akkor érhetik el, ha jól szervezett az információjuk. Ha ismerik a piac, a nagy- és kis­fogyasztók igényeit, kívánsá­gait. Lépést tartanak ezekkel az igényekkel, s a Jtpbbi gaz­daságnál előbb, gyorsabban elégítik ki ezeket. A tisza- kécskeiek éppen a piac isme­retében „kényszerítik” önma­gukat újabb és újabb termé­kek előállítására. Ilyen újdon­ság most náluk például az úgynevezett B—22-es uborka, amelyből holdanként 110 ezer forint értékű terem. Vagy például a K—3-as paradicsom- fajta. amely kettős hasznosí­tású: alkalmas étkezési ex­port célra, de kiváló konzerv alapanyag is. A tiszakéeskeiek törekvése­it, eredményeit reprezentál­ják azok a dijak, elismerő ok­levelek, amelyeket az erfurti nagy kertészeti seregszemlén, s az itthoni bemutatókon nyer­tek el. De nemcsak a különle­gességekkel foglalkoznak eb­ben az Ismert közös gazdaság­ban. hanem nagy gondot for­dítanak a tömeges áruterme­lésre is. Erényük, hogy gyü­mölcsözően alkalmazzák a tu­domány legújabb eredményeit az árutermelésben, illetve te­vékenységük legtöbb terüle­tén. Az exportszállítások mel­lett partnerei a MÉK-nek és a Kecskeméti Konzervgyár­nak, de több saját üzletet és társszövetkezeti standot is el­látnak —, így szállítanak a salgótarjáni piacra is. —A két település között) tá­volság miatt számunkra gaz­daságosabb, ha nincs saját árudánk a tarján! piacon — fejtegeti Nagy B. András fő­könyvelő. — Hadd hivatkoz­zam Pista barátomra, aki az imént mondta, mindent elő­teremtünk. ami megéri a fá­radságot. Mi nagyon szívesen szállítunk árut Salgótarján­ba a lakosság jobb ellátása érdekében, a tisztességes ha­szon reményében. A megveszékhely lakossága — joggal mondhatjuk — megkedvelte és ismeri a ti­szakécskei árut. Örömmel vettük a nálunk járt szövet­kezeti vezetők információját, hogy az idén szeretnének több árut hozni a várasba. Remény van rá, hogv a termőre for­dult nyárisyürnölcs-ültetvé- nyekről a salgótarjániak is több cseresznyét, meggvet és sárgabarackot kapnak. Rizta- tóan nyilatkozik erről Lovas László, a tlszakécske) szövet­kezet áruértékesítője is aki elégedett a salgótarjáni kap­csolatokkal. A salgótarjáni ellátás gaz­dagítása fontos feladat. A tiszakécskei Béke csak egy azok közül a termelőszövetke­zetek közül, amelyek segíte­nek ezt megoldani. Azonban olyan partner, amelyre biz­ton lehet számítani. Pádár András vezeték-csöveket stb még most is nehéz beszerezni. A 109 kisiparos 46 szakmá­ban dolgozik, legtöbben a sza­bók, az asztalosok, a cipészek és a szekérfuvarozók vannak. Huszonnégy mesterségnek csak egy képvielője van a vá­rosban. A kisiparosok által foglalkoztatott szak- és se­gédmunkások száma az utób- té időben csökkent: ennek az alkalmazotti adó bevezetése volt az oka. Jegyzőkönyvek, büntetettek Az iparosok — néhány ki­vételes esettől eltekintve — betartják a törvényeket és rendeleteket. A városi tanács ipari szakigazgatási szerve tavaly, az ellenőrzések során 61 esetben vett fel jegyző­könyvet. Ezek tanúsága sze­rint a kisiparosság nem élt vissza az új gazdaságirányí­tás árengedményeivel. A meg­egyezés, szabad árformák el­lenére sem emelték fel a szol­gáltatások árait. A pénztár- könyv hanvag vezetéséért az elmúlt év folyamán csak egy embert kellett megbírságolni, s egyéb vétségekért, mulasz­tásokért a tanács szabálysér­tési előadója mindössze öt esetben rótt ki pénzbírságot. A megyei negyven száza­lékkal szemben Balassagyar­maton a lakosság javítás-szol­gáltatás Igényének hatvan szá­zalékát a magánkisipar végzi. A magas százalékarány elle­nére is felmerül a kérdés: a szocialista szektor és a ma- gánkislpar ki tudja-e elégíte­ni a város szükségleteit? Munkában a kontárok... Sajnos a javító-szolgáltató tevékenység még nem min­denben kielégítő Balassagyar­maton. Gyakorta előfordul, hogy az állami szervek szak- emberhiány, a magánkisipa­rosok pedig anyaghiány mi­att nem tudnak egy-egy ki­sebb munkát, javítást elvé­gezni. Ilyen körülmények kö­zött, mikor a magánkisiparra a lakosság igényeinek kielégí­tése terén egyre nagyobb fel­adat hárul, a szükségletek ki­elégítése utat keres magának, s a munkába kontárok is bekapcsolódnak. A kontárok elleni fellépes hatékonyságát csökkenti, hogy maguk a kisiparosok sem tö­rődnek velük, mivel munká­val így is, úgy is alaposan el vannak látva. A kontárkodás csökkentésének és egyben a lakossági szolgáltatások javí­tásának járható útja a szak­képzett és a törvényes felté­telek megfelelő kontárok ipar­jogosítvánnyal való ellátása. Abban az esetben, ha tevé­kenységük ha csak másod­állásban is — legnltzálódik. bizonyára csökken a rájuk kiszabott szabálysértési pénz­bírság összege is: ez 1968-ban tizenkét esetben száztól ezer forintig terjedő büntetés volt. Kiöregedett ? A javító-szolgáltató ágaza­tokhoz hasonlóan a lakosság készáru-ellátási színvonala sem megfelelő Balassagyarma­ton, alatta marad az országos átlagnak. A városban mind­össze huszonnégy kisiparos foglalkozik új termékek elő­állításával. A helyzetet némiképp meg­magyarázza a kisiparosok ma­gas életkora: ez Balassagyar­maton átlagosan 55 év. Bár a kormányzat ezer forintig ter­jedő adókedvezményt bizto­sít annak a kisiparosnak, aki tanulót tart, az ipari ta­nulók száma — természete­sen csak a kisiparosoknál — egyre csökken. Tavaly csak tizenkét ipari tanulót szer­ződtettek, és egyet sem azok­ban a szakmákban, amelyeket csak egy ember űz a város­ban. A megyei s a városi tanács végrehajtó bizottságának ha­tározatai megjelölik a jövő útját. A lakossági szolgálta­tások, az új kisipari termékek minőségének javulását egy­részt a kisiparosok közötti egészséges verseny kialakítá­sával, működési engedélyek, jogosítványok kiadásával, gaz­dasági előnyök biztosításával segítik elő, másrészt ugyan­ezeknek a céloknak az eléré­se végett, maguknak a kisi­parosoknak is emelni kell munkájuk színvonalát, e a szakmák megfiatalításával, ipart tanulók felvételével biz­tosítani kell a város folyama­tos ellátását. Baranyai László Ki a béri dzsungelból A Pásztói járási Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi vizsgálata és ülése, majd e sorok írójának a béri Béke Tsz- ben tett látogatása alaposan felhívta a figyelmet a könyve­lés hiányosságaira. „Szükséges, hasznos volt a vizsgálat,” — hangoztatja a párttitkar, a főkönyvei« és a számvitelben legjartasabb adminisztrátor Ez a véleménye a krónikásnak is. Az évtizednél hosszabb idő alatt sem találkozott azon­ban olyasmivel, hogy a vizsgáit szerv a NEB iilese után (!) hetekkel vitatta volna a megállapított tényeket. Ezt akkor kellett volna tenni, amikor a népi ellenőrzés írásban közöl­te észrevételeit, — ezekre azonban nem reagált a szövetke­zet Ezért lenne például meddő azon vitázni, megfelelő volt-e körülbelül negyvenezer forint különféle munkadíj bizonylatolása, indokoltnak tekinthető-e a pénztárbizonyla­tokon a főkönyvelői ellenjegyzés hiánya, elfogadható-e több ezer forint kintlevőség késedelmes behajtása, ki tud­ják-e megfelelően mutatni, személy szerint kik azok a tsz- tagok. akiknek hatvanezer forintot meghaladó biztosítási díját év közben befizették, előírásosan történt-e a rendkívü­li előlegek kiutalása stb, stb, stb. A fejetlenségre jellemző, hogy —, a járási NEB megállapítása szerint — az ellenőr­ző bizottság elnöke nem tudott arról, hogy öt erre a tisztség­re megválasztották. A jelenlegi beosztott könyvelő pedig lá­togatásunk alkalmával említette, hogy ő csupán „később hal- tott arról, hogy meghízottként kell átmenetileg ellátnia a fő­könyvelői teendőket.’' Szó mint száz: nehéz volt ellenállni a kísértésnek, hogy az ember dzsungelnek minősítse a béri termelőszövetkezet könyvelését... Kívánatos, hogy a főkönyvelőt hibáira elvtársiasan fi­gyelmeztessék. s, hogy segítsenek megteremteni az összhan­got közötte és beosztottai között — még a munkamódszerek­re vonatkozó elképzelésekben is. A béri pohárba még a zárszámadás előtt tiszta vizet kell önteni. Valószínűtlen, hogy erre a szövetkezet csupán a maga erejéből képes legyen. Talán a tsz-ek területi szövet­sége adhatna támogatást ahhoz, hogy rendbe szedjék a könyvelés szénáját. Könnyűnek nem, de lehetetlennek sem látszik ez a feladat. B. I. NÓGRÁD — 1969. január 8., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents