Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-08 / 5. szám
1 Meglesz az A cserhátsurányj tanácsházán csak Smida Tibor • titkárt találtam otthon legutóbb. A földtörvénnyel kapcsolatos tennivalók végrehajtásáról beszélgettünk. Nagyon készségesen tájékoztatott arról, hogyan készítették elő a végrehajtást. Eszerint többszörösen felvilágosították a lakosságot a tennivalókról. A járási földhivataltól is jártak a községben előadást tartani az érdeklődőknek. A titkár tudomása szerint érkezett néhány kérelem a tanácshoz, földhasználatra. Hogy miként áll ezeknek az ügyeknek az intézése, különösebb felvilágosítással nem tudott szolgálni. Azt azonban elújsá- j goita, hogy jelentős volt az elmaradt, rendezetlen hagyatéki ügyeknek a száma a községben. Olyannyira, hogy néhány hagyatéki tárgyalást még le sem folytathattak, mert csak ezután készítik el a hagyatéki leltárakat, amelyek elengedhetetlen kellékei az ügyek rendezésének. A földhasználattal kapcsolatos kérelmek ügyében is ezután döntenek. Azt is elmagyarázta a tanácstitkár, hogy a község halárában nem lesz könnyű a személyi földhasználat céljaira területet biztosítani. Csak a termelőszövetkezet által használt állami területek jöhetnek számításba az igények kielégítésénél. Arról azonban már nem kaptunk felvilágosítást a tanácstitkártól, hogy a helyi termelőszövetkezet eljuttatta-e már a tanácsnak azt a jegyzéket, amely a tavaly föld- használatot élvező kívülálló földtulajdonosokat foglalja egybe. Márpedig enélkül — és más fontos kellékek hiányában — nehéz lesz a döntés. Aggályunkra, hogy késnek ezekkel a fontos tennivalókkal, a tanácstitkár optimistán jegyezte meg: ,,Ajaj, meglesz az! Nem marad el semmi.” S, hivatkozót a rendelkezésre, miszerint távolabbi határidőt állapít meg az ügy rendezésére. Ebben valóban nem tévedett a tanácstitkár, mert a rendelet szerint: „...A községi végrehajtó bizottság .jogerős határozata alapján a földet a községi végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve legkésőbb 1969 május 1. napjáig adja a jogosultak használatába. ..” Addig azonban sok még a tennivaló és a rendelkezés fontos részhatáridők betartását is előírja. S, vajon azok meglesznek-e? Enyhén szólva, ilyen tájékozottsággal én nem lennék ennyire optimista. P. A. Kövi Éva a döntőben Nehéz és izgalmas órákat élt át január 4-én Kövj Éva, a szécsényi 'Mikszáth Kálmán Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója. A televízió ugyanis ezen a napon rendezte meg az országos kémia fizika vetélkedő elődöntőjét ~ ahol Éva is szerepelt. Az előzetes versenydolgozatok alapján megyénket két tanuló képviselte az elődöntőn. Az elődöntőből — amely írás és szóbeli feladatból állt — nyolcán jutottak tovább a löntőbe, közöttük Kövi Éva. A döntőre január 19-én kerül sor, amelyet a televízió in- tervíziós műsor keretében gyenesadásban sugároz. Kövi Éva már a második tanulója a szécsényi Mikszáth iskolának aki részt vesz a televízió nyilvános vetélkedőién. Mint ismeretes, két éve Pintér Gizella a döntőben a második helyen végzett. Tanácskozás a mozipropagandáról Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy a filmszínházak propagandaeszközei és módszerei elavultak, keresni kell a közönséggel való kapcsolat új módszereit. A megyei moziüzemi vállalatok tapasztalatainak kicserélése és továbbfejlesztése érdekében a Heves megyei vállalat vállalta egy kétnapos országos értekezlet megrendezését ez év májusában Egerben. Az országos propagandaértékezlet lehetőséget nyújt arra is. hogy a megyei vállalatok közösen kiállítást rendezzenek azokból a propagandaanyagokból, amelyek „saját erőből’" készülnek. Évzáró ünnepség a művelődési házban k'jt-u Keszeg községben jelen- tó» kérdésnek tartják az analfabétizmus felszámolását. A községben hatvan éven aluli analfabéta nincs már. Évenként több előadás hangzik el. Népszerű a szülők akadémiája előadássorozat. Az elmúlt évben 21 TIT-előadás hangzott el. A község színjátszói a járási kulturális versenyre készülnek. Egyfelvonásos darabot mutatnak be. Az ifjúsági klub Gálik Katalin vezetésével működik, s ebben az évben részletes tervet dolgoznak ki a klubprogramban, figyelembe veszik mi érdekli a fiatalokat. Kedves ünnepségre kerül sor január ll-én este, a salgótarjáni Öblösüveggyár Kossuth művelődési házában. Az otthon igazgatósága az intézmény nagytermében ekkor rendezi meg évzáró ünnepségét. Ez alkalomra gazdag programot állítottak össze. Először Vratni Józsefnek, a művelődési ház igazgatójának értékelése hangzik majd el a múlt évi munkáról. Ezt követően jutalmakat nyújtanak át a legeredményesebben tevékenykedő kullúrmunkásaik- nak, majd műsor és tánc következik. A vidámnak ígérkező táncmulatság reggelig tart. Tizenöt év óta a legnagyobb siker Hatvan éven alul nincs analfabéta A kevesebb, mint ezer la Szendehelyi ter\ Szendehelyen az ez évi kulturális program keretében ifjúsági klub létrehozását tervezik. A múlt évben már népszerű Szülők akadémiája és a szövetkezeti téli esték előadássorozat megindítását nyolc-nyolc előadással iktatták programba. Tervezik, hogy minden hónap utolsó napján könyvismertetést rendeznek a helyi klubkönyvtárban. Céljuk,' hogy az olvasótábort növelik és rendszeresen képzőművészeti kiállítást rendeznek a községben. Az utóbbi időben példa nélkül álló sikert aratott az új színes magyar filmalkotás, a történelmi témát feldolgozó Egri csillagok. A film magyarországi diadalútjának egyik állomása volt Nógrád megye, illetve Salgótarján is. Salgótarjánban, a November 7.Filmszinházban az Egri csillagok 28 előadást ért meg, telt ház mellett. A filmet összesen ip 824 látogató tekintette meg, a megyeszékhely lakosságának csaknem egyharmada. Ekkora látogatottságra a November 7. Filmszínházban 15 év óta nem volt példa. Tiz kicsi indián A salgótarjáni November 7. Filmszínház vasárnap óta állandó telt házzal játssza a Tíz kicsi indián című Agathe Chris- tie-regényből készült, magyarul beszélő angol bűnügyi filmet. A film január 8-ig lesz műsoron IIsiN/loil Ieli A művész, a mű és a közönség közötti dialektikus kapcsolat pótolhatatlan láncszeme a kiállítás, amely nemcsak rangot ad a művésznek, megbecsülést szerez a művészetnek, hanem sajátos atmoszférát is teremt. Az elmúlt években oly pezsgő képzőművészeti közéletünknek nem tesz jót, hogy a megyeszékhelyen jelenleg nincs megfelelő otthona a tárlatoknak, és a reprezentatív kiállítások megrendezése bizony uem kis gondot okoz az illetékeseknek. Az új, megfelelő csarnok felépítéséig — vagy kiképzéséig — nagyobb szerep jut az úgynevezett kamarakiállításoknak, „minitárlatoknak”. Közismert a művelődési otthonok — objektív adottságai folytán elsősorban a József Attila Művelődési Központ — és a helyi Képcsarnok ez irányú tevékenysége, kévesebben számolnak viszont az országosan is jelentős salgótarjáni kezdeményezés: az új gimnáziumban létesített iskolagaléria-nyújtotta lehetőségekkel, pedig az intézmény aulája az utóbbi hónapokban is több színvonala® képzőművészeti kiállításnak adott otthont. Xanfcus Gyula és Tamás Ervin emlékezetes tárlatai után december második felében a modem törekvésekben élenjáró francia grafikusok 45 képből álló válogatott anyagát szándékoztak bemutatni a nagyközönségnek. Erre utaltak a tárlatot hirdető utcai falragaszok is. Hogy a rendkívül izgalmas kiállítás mégsem talált nagyobb visszhangra a városban, annak minden valószínűség szerint az az oka, hogy az iskolagaléria sajátos jellege folytán ma még csak a közönség meghatározott körében rendelkezik vonzóerővel. Pedig a kitűnő adottságú csarnok megfelelő — épületen kívüli és belüli — szervezéssel képzőművészeti kultúránk valóságos kis „fellegvárává” nőhetné ki magát. Mindez persze csak az oktatás zavartalanságának biztosításával képzelhető el. Bízvást reméljük, hogy a jövőben az ilyen ritka alkalmat, — mint a francia grafikusok tárlata volt — jobban kihasználjuk a közönség látáskultúrájának fejlesztése érdekében. Cs. B. ELÜHDASOKLEGENDEN A képzőművészeti élet „langyos” éve Legénd községben januárban kezdődik az az előadás- sorozat, amelyben a legkülönbözőbb témákból nyernek tá- 'ékoztatást a hallgatók. A ki- enc előadásból álló sorozatban szó esik majd az erkölcsAz ünnepek után a balassagyarmati piacon is csökkent a forgalom, ami a szokásosnál gyengébb felhozatal következménye. Az évszaknak megfelelő zöldségfélékből sem volt elegendő a standokon. A körről, a háztartási gépek használatáról, a csillagászatról és a babonáról. A mindenkit érdeklő mechanizmus kérdései mellett jog; problémákra is választ kapnak az összejövetelek hallgatói. I nyékbeli őstermelők nem hoztak elegendő tejterméket, s tojásból sem kielégítő az ellátás. Ezzel szemben élő baromfiból nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. Az árak így alakultak: F tsszagondolva a múlt esztendőre, megfogalmazhatjuk: 1968 képzőművészeti életünk „langyos" éve volt, mondotta minap a művészeti élet egyik vezetője Salgótarjánban. Így van-e? Kétségkívül igaz, alul maradtunk lehetőségeinken. S itt elsősorban nem a Nógrádban, Salgótarjánban élő művészek egyéni teljesítményeiről van szó, hiszen közülük többen tavaly is rangos országos, sőt nemzetközi tárlatokon adtak számot tehetségükről, alkotó tevékenységükről, hanem éppen arról, hogy képzőművészeink e tevékenységéből, eredményeiből Nógrád közönsége vajmi keveset láthatott. Ügy áll a dolog, hogy arra. amit nem láthattunk művészeinktől, büszkék lehetünk. De nem lehetünk büszkék, amiért nem láthattuk. Különösen mostohán alakultak a dolgok a megyeszékhelyen. Tavasszal az észak-magyarországi képzőművészek területi tárlatát, télen a megyei képzőművész stúdió tagjainak évi kiállítását láthattuk. E két jelentősebb esemény, ha hozott is izgalmat (különösen a stúdió tárlat), nem tudta feledtetni azt, hogy a közbeeső időszakban Salgótarjánnak meg kellett elégednie néhány, esetenként nagyon értékes, de mégis csak vendégkollekcióval és kamaratár lattal. Balassagyarmat, Pásztó, Nagybátony néha még „szerencsésebb” volt. Meg kell jegyezni, hogy például Lóránt János kiállítása Salgótarjánban rangos volta ellenére sem tudott eseménnyé nőni képzőművészeti életünk vonatkozásában. Valljuk be — sokszor bevalljuk —, egyik legnagyobb gondunk a megfelelő kiállítási helyiség hiánya. E fájó probléma azonban, csak több év múlva, a múzeum és a galéria elkészültével oldódik meg. emlegetése tehát, ha jogos is, egyelőre nem kecsegtet eredménnyel. Pedig valamennyien tudjuk, a megyei József Attila művelődési központ üvegcsarnoka végső soron ú/em alkalmas kiállítás rendézé- sére. Blaski János tüzes színű, monumentális mozaikja óhatatlanul árnyékba borítja „lábainál” a tárlatokat, szituáció-konfliktust okoz, amely alól a látogató sem tudja kivonni magát. A Nógrád megyei tanács díszterme ugyancsak „kínps” alkalmi megoldás, annak ellenére, hogy a végrehajtó bizottság vezetői mindig a legkészségesebben adnak helyet képzőművészeti kiállitásnak, akár azon az áron is, hogy máshol tartják a tanácsülést, vagy más rendezvényt. De más gondra is felhívta a figyelmet a múlt év, s ez már nem a beruházással függ ösz- sze. Igen kedvezőtlenül alakult a művész—közönség kapcsolat is, és nemcsak a kiállítási csarnok hiánya miatt. A Karancs Szálló mozaiktermében székelő művészklub jóformán megszűnt működni, a TIT művészeti fórumának is csak az emléke él. A művelődési központban létrejött ugyan, mindezek „pótlására” az értelmiségi fórum, azonban rendezvényeiben eddig nem sok örömünk tellett, néha még az ígért előadók sem érkeztek meg. A képzőművészeti közélet, a képzőművészeti ismeretterjesztés tehát úgyszólván megszűnt, vagy nagyon is ügyesen titkolja létezését. Mit tesznek maguk a művészek, hogy ne így legyen? Mi van a „semmi” mögött? Örvendetes, hogy mindezek ellenére — vagy talán éppen ezért —, sok-sok tettvágy feszül bennük. Czinke Ferenc, Mustó János, Réti Zoltán, So- moskőy Ödön és a többiek érzik, hogy a jövőben mindenképpen többet kell tenni a művészeti ízlésformálásban. E tevékenység, természetesen, nem öncél, hiszen az esztétikai nevelés nemcsak ,,lelket finomít”, hanem az emberek erkölcsi-politikai arculatának alakításához is hozzájárul. S e hatás nem lebecsülendő. Czinke, Mustó, Pataki, és a többiek, akik kommunista művésznek vallják magukat, többször emlegették, hogy nehezen találják meg a hatás lehetőségét, nincs megfelelő forma, keret a felületen való megjelenésre. A gyakran közvetlen politikai hatniakarás nem találja meg mindig az utat, az esetenként ariszlokra- tikusabb ízlésű zsűrihez, így például Mustó néhány képe (Vietnam, Békeharc) még az észak-magyarországi tárlatra sem tudott bejutni. S ez csak egy példa. Természetesen, gondjaink zöme távolról sem csupán úgynevezett hivatali probléma. A „hivatal”, művészeti életünk vezetői, a jövőben is bátorítják azokat a művészeket, akik mernek kommunisták lenni, s alkotásaik egyetlen célja nem a gyönyörlcöd- tetés. A művészi kibontakozás azonban kinek-kinek a magé ügye és lehetősége. Se kibontakozásnak már szép eredményei is jelentkeznek. i az idei év feladata?' Nehéz lenne összefoglaló programot adni, és nem is szükséges. A legfontosabb, képzőművészeink társadalmi és anyagi elismerésén túl, a művészeti fórumok ismételt megteremtése, életre- hívása. Fokozni kell e fórumok tömegmozgósító hatását tudatformáló szerepét, s természetesen, műhelyhatását is. Legyenek műhelyek e fór; mok, ahol véleményt cserélhet a szakma. Nógrádban és Salgótarjánban pedia mindenekelőtt több kiállítás nyíljon itt élő művészeink izgalmas alkotásaival, hiszen számunkra ez legalább olyan öröm lenne, mint arról hallani, hogy művészeink sikerrel szerepelnek az országos, a budapesti, a szegedi, a balatoni, a miskolci tárlatokon. Tóti* Elemér Cikkek VI EK ár Ft/ks szab.piac Ft/Ug burgonya 3,80 3,— sárgarépa 3,80 4,— petrezselyem 7,60 8,— vöröshagyma 3,60 3,60 fejes káposzta 2,60 3,— kelkáposzta 3,40 4,— karalábé 3,— 3,j karfiol 8,— 8,— vörös káposzta 4,— 4,— fokhagyma 32,— 32,— alma (Jonathán) 9,— — körte (Alexander) 7,— — tojás 2,20 2,20 dió (héjas) 20,— 20,— száraz bab 26,— 25,— mák I 36,— 40,— savanyú káposzta 1 6.— 6.4 NÓGRÁD — 1969. január 8., szerda Balassaayarmati piac Kevés áru, kis forgalom
