Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-29 / 23. szám
Véget ért a kairói értekezlet KAIRO Az arab népekkel való szolidaritás jegyében összehívott kairói nemzetközi értekezlet kedden este ért véget. Az értekezlet bizottságai elfogadták a felhívás tervezetét, ámelyet a záróülésen proklamálnak. A felhívás sürgeti a megszállt arab területek kiürítését, a Szuezi-csatoma megnyitását és a béke helyreállítását a Közel-Keleten. Felhívják az ENSZ-et és a nagyhatalmakat, idejében tegyenek intézkedéseket Izrael provokációinak megfékezésére, mielőtt a konfliktus továbbterjedne. A kongresszus rámutat arra, hogy az izraeli sxpanzionista törekvések fenyegetik a világbékét. Az arab országoknak joguk és kötelességük az ellenállás a megszállóval szemben, amint Európa népei is ellenálltak a náci megszállóknak. Az értekezlet elítéli az emberi jogok megsértését a megszállt területeken, és meg- bélyegzj Izraelt az ENSZ határozatainak semmibevétele miatt. Egységesen a joSsfoolcScsEi erei« eSSen (Folytatás az 1. oldalról) és nem utolsósorban meg kell fogalmaznunk, hogyan szándékozunk megvalósítani a párt vezető szerepét. E kérdéseket még nem dolgoztuk ki. de ez nem a mi hibánk. E kérdések megoldása nélkül nem mehetünk a kongresszus elé, ha azt akarjuk, hogy az valóban kongresszus legyen és teljesítse feladatát. Az ami a választások gyors lebonyolítását illeti, a választásokhoz program kell. Országunk vezető pártja, a Csehszlovák Kommunista Párt dolgozza ki a program alapjait. így tehát a választásokat csak a kongresszus után lehet megtartari. Ezenkívül a politikában is számolnunk kell az adott helyzettel. — A sajtóban is történtek hibák. Itt találhatjuk meg számos konfliktusnak, valamint a köztünk és szocialista szövetségeseink között keletkezett bizalmatlanságnak az alapját. Vezető ,íllamférfiáink kezdve Dubcek elvtárstól és végezve nem tudom kinél, állandóan találkoztak az újságírókkal, kértek, magyaráztak, követeltek, de ások nem hallgattak rájuk. — Hangsúlyozom: a párt vezetői nem akarják sommáEgyüttműködés i Szovjetunióvol? /- Nixon sajtóértekezletéről WASHINGTON (MTI) Nixon elnök első sajtóértekezletéről kevés érdemi kommentárt közölnek a hírügynökségek. E kommentárok is inkább az elnök néhány megállapításának értelmezésére szorítkoznak. A Reuter az AP washingtoni hírmagyarázója szerint az amerikai diplomaták arra számítanak, hogy a Nixon-kormány néhány font06 nemzetközi kérdés rendezése céljából együttműködésre törekszik a Szovjetunióval. A hír- ügynökségek emlékeztetnek Nixonnak arra a kijelentésére, hogy adott időben pártolná a rakétafegyverek korlátozásáról tartandó tárgyalásokat, de ezt összekapcsolta azzal az óhajával, hogy érjenek el eredményt ugyanakkor „más jelentékeny politikai problémákban”. Az elnök a robbanékony közel-keleti válság rendezését jelölte meg ilyen közös erőfeszítés céljának, és utalt mák fontos problémákra, amelyekben az együttműködés „a béke ügyét szolgálhatja.” A diplomaták Nixon kijelentésében azt a figyelmeztetést látják, hogy a köztársaság párti kormány a rakétafegyverek korlátozásáról tartandó tárgyalásokat a Szovjetunió kö- zel-kelet; és esetleg vietnami közvetítésétől igyekszik függővé tenni. Az együttműködés szorgalmazásától eltekintve, Nixon lényegében semmiféle űj problémát nem vetett fel sajtóértekezletén. Ígérte ugyan, hogy a vietnami tárgyalásokon „újfajta magatartást”, „új taktikát” érvényesít, de még csak nem is célzott rá, hogy ez az új taktika miben is állna. Igen óvatosan célzott arra, hogy az Egyesült Államok közel-keleti álláspontjában is változás következhet be. Hozzáfűzte, hogy a közel-keleti problémákat szombaton vitatják meg a kormányszintű nemzetbiztonsági tanács ülésén. A Közel-Keletről szólva kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak „űj kezdeményezésre és új vezetésre volt szüksége, hogy ily módon enyhítse a forró helyzetet. A New York Times keddi száma Nixonnak Kínára vonatkozó . kijelentéseivel foglalkozik. A lap „csalódást keltőnek” minősítette, hogy Nixon ,;negatív hangon” szólt a kínai—amerikai viszonyról. A New York Times arra is felhívja a figyelmet, hogy Nixon, a varsói kínai—amerikai párbeszéd februári megújításával összefüggésben Kínától várja el politikai álláspontjának megváltoztatását, mielőtt az amerikai álláspont változtatására sor kerülne. Szovjet partraszállási gyakorlatok san elítélni az újságírókat és a publicistákat, oíralni munkájukat. Mi az elhajlásokat és a hibákat bíráljuk és ezek kijavítására törekszünk. Nem sürgetünk megtorlásokat, kemény intézkedéseket. Viszont azt akarjuk, hogy a szocialista Csehszlovákiában a párt politikáját a tájékoztató eszközök is elferdítés nélkül interpretálják. A televízió, a rádió és a sajtó nélkül nem lehet kormányozni. —: A párt vezető szerepét nem tehet megteremteni határozatok segítségével. A párt vezető szerepének azon kell alapulnia, hogy az emberek bíznak politikánkban. ebből kell fakadnia pártunk tekintélyének is a társadalomban. Ez azt jelenti, hogy szocialista politikát kell folytatnunk a néppel és a népért. — Belpolitikai helyzetünket összegezve tévedés és rövidlátás leme azt hinni, hogy számos negatív jelenség, amely állandó feszültséggel jár országunkban, véletlen szüleménye és csupán hiányosságainkra és hibáinkra vezethető vissza. — Mint kommunistáknak, nem szabad megfeledkeznünk a nemzetközi tényezőknek belső fejlődésünkre gyakorolt befolyásáról. Következetesen osztály szempontból kell néznünk a dolgokat, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szocializmus és a kapitalizmus között kérlelhetetlen ha>'c folyik. Ez a kérlelhetetlen harc, amelyben az dől el, hogy ki kit győz le, nem szorítkozik csupán a kapitalista világ földrajzi határaira, hanem az egyes országokon belül is folyik. A kapitalizmus kihasználja a mozgalmunkban mutatkozó nézeteltéréseket és ma főként arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy nacionalista viszályt szítson á szocialista orsszágok között. Arra törekszik, hogy politikai és ideológiai hídfőállásokat építsen ki, belülről idézze elő a szocializmus olyan megreformálását, hogy az elveszítse osztály jellegét és Szovjet tengerészgyalogosok szárazföldi támadásra indulnak egv hadgyakorlat során (1989 január) (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) 2 NÓGRÁD - 1969. január 29., szerda Internacionalista tartalmát. Azt az elméletet igyekszik érvényesíteni, hogy annyi marxista tanítás létezik, amennyi a hirdetője. Ez az elmélet össze akarja ugratni a szocialista országokat egymással és a Szovjetunióval, meg akarja fosztani a szocialista demokráciát osztály tártál mától és fel akarja támasztani azt az elképzelést, hogy a bürzsoá demokrácia az ideális. — Teljesen indokolt, hogy visszaállítsunk jogaiba sok olyan értéket, amelyet eltorzították — jelentette ki Strougal. Mindenekelőtt ide tartozik a kommunista elvszerűség rehabilitálása, a marxista kritériumok iránti hűség rehabilitálása. Enélkül üres frázis marad minden olyan kijelentés, amely egyetértést nyilvánít a novemberi határozatokkal. — Néhány szót még a szocialista táborral Való kapcsolatainkról. Feladatunk türelmesen kiküszöbölni a felhalmozódott félreértéseket, különben munkánk elveszti perspektíváját. E kapcsolatok konszolidációja népeink számára létfontosságú kérdés. A szocialista világ csak a kölcsönös, a jelenleginél mélyebb együttműködés révén mutathatja meg képességeit. Strougal hangsúlyozta, hogy a párt a válságos helyzet leküzdésének módját elsősorban az összefogásban látja, abban, hogy a párt vezetősége szilárdan és következetesen a Központi Bizottság politikájáért síkraszálló egészséges erőkre támaszkodjék. Az összefogás azonban ri- határolődást is jelent azoktól, akik meg akarják torpedózni ezt a politikát. A tájékoztatási eszközöknél dolgozó kommunisták segítsége nélkül nem lehet úrrá lenni az egészségtelen zűrzavar és téves értesültség fölött. Súlyos küzdelmet kell vívni az ifjúságért, meg kell győzrii az ifjúságot, hogy a szocializmus fegyelmezett, mindennapi munka nélkül, valamennyiünk összehangolt erőfeszítései nélkül csak ábránd marad — jelentette ki Strougal. Irány a Venns! A Venus bolygó behatóbb tanulmányozására január 10- én a ^Szovjetunióban 1elbocsátották a „Venus—6” űrállomást. A „Venus—6” a már január 5-én felbocsátott „Venus—5”- tel összehangolva végzi tudományos megfigyeléseit. Az új automatikus űrállomás május közepén síma leszállást hajt majd végre a bolygó éjszaka; oldalán —, ugyanúgy, mint a „Venus—5.” A második űrállomás felbocsátása nemcsak a kutatások kiszélesítését jelenti, nemcsak „tartalék" arra az esetre, ha az első űrállomásban valamiféle zavarok keletkeznének. A bolygóközi térben és a Venus légkörében mindkét űrállomás méréseket végez. Ha az egyes paraméterek egybeesnek, úgy az eredmények megbízhatóak, hitelesek. Ha viszont a mérések eredményei nem egyeznének, s az eltérést nem lehet természeti okokkal magyarázni, világossá válik, hogy az eredményeket még korai lenne besorolni a tudomány „fegyvertárába”: azok kiegészítő ellenőrzésre szorulnak. Két kísérlet egyidejű lefolytatása, történjék az akár laboratóriumban, akár a kozmoszban, összehasonlíthatatlanul nagyobb követelményeket támaszt a kísérletet irányító és segítő „személyzettel” és a biztonsági eszközökkel szemben. A „Venus—5” es a „Venus—6” automatikus bolygóközi állomásokat a Nagytávolságú Kozmikus Kapcsolatok Központja és a Koordinációs Számító Központ irányítja. Ugyanaz a központ végzi a beérkező információk feldolgozását. Azzal, hogy két űrálh sást bocsátottak fel, jelentősen megnőtt a számítások mennyisége, úgyszintén a feldolgozásra váró információk tömege is A földi irányítóközpontok jól felkészültek ezeknek a bonyolult feladatoknak a megoldására, és van iá kellő tapasztalatuk az ilyen munkában. A Szovjetunióban 1965. novemberében már lelőttek két automatikus bolygóközi űrállomást a Venus tanulmányozására: a „Venus—2”-t és a „Verius—3’’-at. Akkor a két fellövés között néhány nap telt el, s az űrállomások igen közeli röppályán haladtak a Venus felé. Annak idején a földi irányítóközpontok ragyogóan megoldották a feladatot. A technika természetesen fejlődik —, az űrtechnika pedig különösen gyorsan — és a „Venus—5” és „Venus—6” űrállomások még sokkal tökéletesebb műszaki-tudományos berendezést visznek magukkal, mint azok. amelyeket több mint három évvel ezelőtt bocsátottak fel. Erről tanúskodik az űrállomások megnövekedett súlya is. Két automatikus űrállomás indítása a Verius felé a szovjet űrtechnika, elsősorban a hordozórakéták nagyfokú megbízhatóságáról tanúskodik. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államokban már kétszer szakadt meg hasonló kísérlet —. éppen azért, mert a hordozórakéták hibásakká váltak. Az 1962 nyarán a Venus tanulmányozására felbocsátott „Mariner—1” és „Mariner—2” űrállomások közül csak a második rakéta tért rá a bolygó felé tartó röppályá- ra; az első űrállomás hordozórakétája elvesztette a kapcsolatot az irányító központtal, és az állomással együtt fel kellett robbantani. Az 1964 novemberében a Mars tanulmányozására felnőtt „Mariner—3” és a „Mariner—4” közül a bolygót ismét csak a második űrállomás közelítette meg. Az első, a hordozórakéta pontatlansága miatt más röppályára tért és elvesztették vele a kapcsolatot. A „Venus—5” és a „Venus—6” szovjet űrállomásokkal folytatott bonyolult kísérlet megkezdődött. A Venus légterében az űrállomás sima leszállása során végzett közvetlen mérések végrehajtása még előttünk van. E kísérlet eredményeképpen a tudománynak fontos információkat kell szereznie a Venusról, a naprendszerben Földünkhöz legközelebb álló bolygóról. Jurij Marinyin az APN tudományos kommentátora Ez történt Sztálingrádnál 2. .. Katlan Imii/* 99 A következő nap a hadsereg törzskarának operatív csoportja megérkezett az úgynevezett VPU-ba (így rövidítették az ideiglenes harctéri parancsnokság elnevezést; innen a hadműveletek színhelyének közelében létesített állásból irányította a parancsnok a harc lefolyását). A csoport tagjai között mi, a felderííő szolgálat tisztjei is ott voltunk: jókora „zsákmányra” számítottunk, hiszen ilyen esetekben közvetlenül a VPU színhelyén szokták kihallgatni a foglyokat, hogy minél előbb friss értesülésekhez juthassanak. A harctéri állás lövészárkaiban szokatlanul sok tábornokot láttam, közülük jó néhány számomra ismeretlen volt. Valamennyien a főparancsnokság képviseletében voltak itt. A tábornokok a periszkóphoz hajoltak. Én is megpróbáltam ellenőrizni a beérkezőértesüléseket. Mindössze mozgó fekete pontokat sikerült kivennem : tankjaink indultak rohamra. Minden egyebet füstfelhő takart el. Hadsereg- parancsnokunk közelében maradva, állandóan figyelemmel kísértem arckifejezéseinek változását Egyelőre azonban nem sokat sikerült megtudnom belőle, legfeljebb azt, hogy türelmetlen.' Később a tábornok sietve a telefonhoz lépett és szinte dühösen valakinek parancsokat osztogatott, aztán újra a periszkóphoz lépett és feszült figyelemmé! vizsgálta a harcok első vonalát. Zord arca egyszeriben megenyhült és melléből a megkönnyebbülés sóhaja tört ki. A kémlelőcsőtől elfordulva Sumilov szinte félhangon mondta: — No, hála istennek, megindult a gyalogság... A továbbiakban az események jóval gyorsabb ütemben zajlottak. Két nappal az of- fenzíva kezdete után a doni frontszakasz élenjáró egységei a Donon átkelve, szinte menetközben elfoglalták Kalaes városát és egy nappal később. . De talán haladjunk sorrendben. Rizsov őrnagy, a felderítő szolgálat vezetője megjelent a harcászati részlegnél, hogy a jelentéseket egyeztesse Onnan szinte sugárzó arccal jött vissza. Egy térképet terített ki az asztalon és diadalmasan kiáltott fel: , Nézzétek csak!” Valamennyien az asztal fölé hajoltunk. • A katonai térkép nyelvén a felragasztott zászlócskák csak egyet jelenthettek: az ellenség sztálingrádi hadseregcsoportját sikerült elvágni a front további részeitől. Bekerítettük! Alig négy nap leforgása alatt. Ez azt jelenti, hogy a „katlanban” 22 hadosztály préselődött össze. És ez azt is jelenti, hogy ebben a „katlanban” ott van az egész 6. hadsereg — a hitleri Wehracht büszkesége. Ugyanaz a hadsereg, amely — Csehszlovákia megszállásával — még a második világháború kezdete előtt elindította a hadműveletet. Ugyanez a hadsereg 1940-ben egy nap alatt rohanta le Belgiumot, Hitler lábadhoz tette te a megdöntött Franciaországot, majd a Balkán felé indulva behatolt Jugoszláviába és Görögországba. Ezekben az években a hadsereget Reichenau tábornagy vezényelte. Sztálingrád falaihoz Friedrich von Paulus vezérőrnagy (korábban a harmadik birodalom egyik legtehetségesebb parancsnoka), Reichenau vezérkari főnöke, irányította. Hitler a 6. hadsereggel együtt Sztálingrád alá vezényelte a 4. Gotha tank- hadsereget, a Göring vezette légierők két elitegységét, a 4. légi hadsereget és a 8. légi hadtestet, valamint a román fasiszták főnökének, Antonescu- naik legjobb fegyveres erőit, a 3. hadsereget. Az ellenség mint a csapdá- be esett vad, eszeveszetten védekezett. A blokád gyűrűje kérlelhetetlenül egyre szűkült. A dühöngő Führer kijelentette, hogy mindenért az áruló „szövetségesek” a hibásak és nagy hangon tett ígéreteit a bekerített hadseregek kiszabadítására. Felmentésükre a sietve összetákolt „Don” hadseregcsoportot vezényelte, amelynek élén , Mannstein tábornagy állt. Az elképzelések lényege az volt, hogy Paulus legjobb hadosztályai a szüksé ges pillanatban megindulnak Mannstein tankjai irányába hogy ily módon áttörjék csapataink gyűrűjét. A szovjet parancsnokság hozzáértése azonban meghiúsította ezt az elkeseredett kísérletet is. A „Don” hadseregcsoport súlyos veszteségeket szenvedve kénytelen volt Rosztov irányában elvonulni. A fő frontszakasz, támadásba lendült csapataink csapásai alátt egyre inkább nyugat felé tevődött át. Paulus hadseregének sorsa megpecsételődött. Minthogy utánpótlást nem kaptak, gyorsan „felélték” fűtőanyag- és lőszertartalékaikat. A hatalmas haditechnika, amellyel olyan bőkezűen látták el a hadsereget, közönséges ócskavassá vált. Talán még gyorsabban fogytak el a hitleristák élelmiszer-tartalékai. A századok konyháján először a tüzérség lovait főzték meg, majd erre a sorsra jutottak a sztálingrádi kutyák és macskák, míg végül a patkányok és az egerek következtek. Azt mondják, hogy a németek után egyetlen rágcsáló sem maradt a városban. A hitleri főparancsnokság még egy kísérletet tett a helyzet megmentésére. Rövidesen egész légikötelékekben jelentek meg a terhekkel megrakott JU—52-es szállítógépek. A lőszerekből és élelmiszerekből álló, ejtőernyőkkel ledobott küldemények rendszerint sikeresen földet értek, — a mi csapataink térségében. Volt ezekben • a küldeményekben holland sajt, francia csokoládé, portugál szardínia, német szalonna, amely mellesleg gyanúsan emlékeztetett az ukránra. A szállítógépek eleinte vadászok kíséretében röpködtek. A távolság azonban a fő front- szakasz és Sztálingrád között rövidesen nagyobb lett, mint a Messerschmidtek hatósugara. A JU—52-esek kénytelenek voltak fedezet nélkül nekiindulni és vadászaink gyorsan elbántak velük.., Ezzel eredménytelennek bizonyult Hitler újabb katonai Vállalkozása. Az ellenség táborában megkezdődött az éhség. (Folytatása következik) V. Sztepanov tartalékos százados
