Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

Véget ért a kairói értekezlet KAIRO Az arab népekkel való szoli­daritás jegyében összehívott kairói nemzetközi értekezlet kedden este ért véget. Az ér­tekezlet bizottságai elfogadták a felhívás tervezetét, ámelyet a záróülésen proklamálnak. A felhívás sürgeti a meg­szállt arab területek kiüríté­sét, a Szuezi-csatoma megnyi­tását és a béke helyreállítá­sát a Közel-Keleten. Felhívják az ENSZ-et és a nagyhatal­makat, idejében tegyenek in­tézkedéseket Izrael provoká­cióinak megfékezésére, mielőtt a konfliktus továbbterjedne. A kongresszus rámutat arra, hogy az izraeli sxpanzionista törekvések fenyegetik a világ­békét. Az arab országoknak joguk és kötelességük az el­lenállás a megszállóval szem­ben, amint Európa népei is el­lenálltak a náci megszállók­nak. Az értekezlet elítéli az emberi jogok megsértését a megszállt területeken, és meg- bélyegzj Izraelt az ENSZ ha­tározatainak semmibevétele miatt. Egységesen a joSsfoolcScsEi erei« eSSen (Folytatás az 1. oldalról) és nem utolsósorban meg kell fogalmaznunk, hogyan szán­dékozunk megvalósítani a párt vezető szerepét. E kérdé­seket még nem dolgoztuk ki. de ez nem a mi hibánk. E kérdések megoldása nélkül nem mehetünk a kongresszus elé, ha azt akarjuk, hogy az valóban kongresszus legyen és teljesítse feladatát. Az ami a választások gyors lebonyolítását illeti, a válasz­tásokhoz program kell. Or­szágunk vezető pártja, a Csehszlovák Kommunista Párt dolgozza ki a program alapjait. így tehát a választá­sokat csak a kongresszus után lehet megtartari. Ezenkívül a politikában is számolnunk kell az adott helyzettel. — A sajtóban is történtek hibák. Itt találhatjuk meg számos konfliktusnak, vala­mint a köztünk és szocialista szövetségeseink között kelet­kezett bizalmatlanságnak az alapját. Vezető ,íllamférfiáink kezdve Dubcek elvtárstól és végezve nem tudom kinél, ál­landóan találkoztak az újság­írókkal, kértek, magyaráztak, követeltek, de ások nem hall­gattak rájuk. — Hangsúlyozom: a párt vezetői nem akarják sommá­Együttműködés i Szovjetunióvol? /- Nixon sajtóértekezletéről WASHINGTON (MTI) Nixon elnök első sajtóérte­kezletéről kevés érdemi kom­mentárt közölnek a hírügy­nökségek. E kommentárok is inkább az elnök néhány meg­állapításának értelmezésére szorítkoznak. A Reuter az AP washingtoni hírmagyarázója szerint az amerikai diploma­ták arra számítanak, hogy a Nixon-kormány néhány font06 nemzetközi kérdés rendezése céljából együttműködésre tö­rekszik a Szovjetunióval. A hír- ügynökségek emlékeztetnek Nixonnak arra a kijelentésére, hogy adott időben pártolná a ra­kétafegyverek korlátozásáról tartandó tárgyalásokat, de ezt összekapcsolta azzal az óhajá­val, hogy érjenek el ered­ményt ugyanakkor „más je­lentékeny politikai problémák­ban”. Az elnök a robbanékony közel-keleti válság rendezését jelölte meg ilyen közös erőfe­szítés céljának, és utalt mák fontos problémákra, amelyek­ben az együttműködés „a bé­ke ügyét szolgálhatja.” A diplomaták Nixon kije­lentésében azt a figyelmeztetést látják, hogy a köztársaság pár­ti kormány a rakétafegyverek korlátozásáról tartandó tár­gyalásokat a Szovjetunió kö- zel-kelet; és esetleg vietnami közvetítésétől igyekszik függő­vé tenni. Az együttműködés szorgalmazásától eltekintve, Nixon lényegében semmiféle űj problémát nem vetett fel sajtóértekezletén. Ígérte ugyan, hogy a vietnami tárgyaláso­kon „újfajta magatartást”, „új taktikát” érvényesít, de még csak nem is célzott rá, hogy ez az új taktika miben is áll­na. Igen óvatosan célzott arra, hogy az Egyesült Államok kö­zel-keleti álláspontjában is változás következhet be. Hoz­záfűzte, hogy a közel-keleti problémákat szombaton vitat­ják meg a kormányszintű nemzetbiztonsági tanács ülé­sén. A Közel-Keletről szólva kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak „űj kezdeménye­zésre és új vezetésre volt szüksége, hogy ily módon eny­hítse a forró helyzetet. A New York Times keddi száma Nixonnak Kínára vo­natkozó . kijelentéseivel foglal­kozik. A lap „csalódást keltő­nek” minősítette, hogy Nixon ,;negatív hangon” szólt a kí­nai—amerikai viszonyról. A New York Times arra is fel­hívja a figyelmet, hogy Nixon, a varsói kínai—amerikai pár­beszéd februári megújításával összefüggésben Kínától várja el politikai álláspontjának megváltoztatását, mielőtt az amerikai álláspont változtatá­sára sor kerülne. Szovjet partraszállási gyakorlatok san elítélni az újságírókat és a publicistákat, oíralni mun­kájukat. Mi az elhajlásokat és a hibákat bíráljuk és ezek ki­javítására törekszünk. Nem sürgetünk megtorlásokat, ke­mény intézkedéseket. Viszont azt akarjuk, hogy a szocialis­ta Csehszlovákiában a párt politikáját a tájékoztató esz­közök is elferdítés nélkül in­terpretálják. A televízió, a rádió és a sajtó nélkül nem lehet kormányozni. —: A párt vezető szerepét nem tehet megteremteni ha­tározatok segítségével. A párt vezető szerepének azon kell alapulnia, hogy az emberek bíznak politikánkban. ebből kell fakadnia pártunk tekin­télyének is a társadalomban. Ez azt jelenti, hogy szocialista politikát kell folytatnunk a néppel és a népért. — Belpolitikai helyzetünket összegezve tévedés és rövidlá­tás leme azt hinni, hogy számos negatív jelenség, amely állandó feszültséggel jár országunkban, véletlen szüleménye és csupán hiá­nyosságainkra és hibáinkra vezethető vissza. — Mint kommunistáknak, nem szabad megfeledkez­nünk a nemzetközi ténye­zőknek belső fejlődésünk­re gyakorolt befolyásáról. Következetesen osztály szem­pontból kell néznünk a dol­gokat, nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy a szo­cializmus és a kapitalizmus között kérlelhetetlen ha>'c folyik. Ez a kérlelhetetlen harc, amelyben az dől el, hogy ki kit győz le, nem szo­rítkozik csupán a kapitalista világ földrajzi határaira, ha­nem az egyes országokon be­lül is folyik. A kapitalizmus kihasználja a mozgalmunkban mutatkozó nézeteltéréseket és ma főként arra összpontosítja erőfeszíté­seit, hogy nacionalista viszályt szítson á szocialista orsszágok között. Arra törekszik, hogy politikai és ideológiai hídfő­állásokat építsen ki, belülről idézze elő a szocializmus olyan megreformálását, hogy az elveszítse osztály jellegét és Szovjet tengerészgyalogosok szárazföldi támadásra indulnak egv hadgyakorlat során (1989 január) (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) 2 NÓGRÁD - 1969. január 29., szerda Internacionalista tartalmát. Azt az elméletet igyekszik ér­vényesíteni, hogy annyi mar­xista tanítás létezik, amennyi a hirdetője. Ez az elmélet össze akarja ugratni a szo­cialista országokat egymással és a Szovjetunióval, meg akarja fosztani a szocialista demokráciát osztály tártál má­tól és fel akarja támasztani azt az elképzelést, hogy a bürzsoá demokrácia az ideális. — Teljesen indokolt, hogy visszaállítsunk jogaiba sok olyan értéket, amelyet el­torzították — jelentette ki Strougal. Mindenekelőtt ide tartozik a kommunista elvszerűség reha­bilitálása, a marxista krité­riumok iránti hűség rehabili­tálása. Enélkül üres frázis ma­rad minden olyan kijelentés, amely egyetértést nyilvánít a novemberi határozatokkal. — Néhány szót még a szo­cialista táborral Való kapcso­latainkról. Feladatunk türel­mesen kiküszöbölni a felhal­mozódott félreértéseket, kü­lönben munkánk elveszti perspektíváját. E kapcsolatok konszolidációja népeink szá­mára létfontosságú kérdés. A szocialista világ csak a kölcsö­nös, a jelenleginél mélyebb együttműködés révén mutat­hatja meg képességeit. Strougal hangsúlyozta, hogy a párt a válságos helyzet le­küzdésének módját elsősorban az összefogásban látja, abban, hogy a párt vezetősége szi­lárdan és következetesen a Központi Bizottság politiká­jáért síkraszálló egészséges erőkre támaszkodjék. Az összefogás azonban ri- határolődást is jelent azoktól, akik meg akarják torpedózni ezt a politikát. A tájékoztatási eszközöknél dolgozó kommunisták segítsé­ge nélkül nem lehet úrrá len­ni az egészségtelen zűrzavar és téves értesültség fölött. Sú­lyos küzdelmet kell vívni az ifjúságért, meg kell győzrii az ifjúságot, hogy a szocializmus fegyelmezett, mindennapi munka nélkül, valamennyiünk összehangolt erőfeszítései nél­kül csak ábránd marad — jelentette ki Strougal. Irány a Venns! A Venus bolygó behatóbb tanulmányozására január 10- én a ^Szovjetunióban 1elbocsátották a „Venus—6” űrállomást. A „Venus—6” a már január 5-én felbocsátott „Venus—5”- tel összehangolva végzi tudományos megfigyeléseit. Az új automatikus űrállomás május közepén síma leszállást hajt majd végre a bolygó éjszaka; oldalán —, ugyanúgy, mint a „Venus—5.” A második űrállomás felbocsátása nemcsak a kutatá­sok kiszélesítését jelenti, nemcsak „tartalék" arra az esetre, ha az első űrállomásban valamiféle zavarok keletkeznének. A bolygóközi térben és a Venus légkörében mindkét űr­állomás méréseket végez. Ha az egyes paraméterek egybe­esnek, úgy az eredmények megbízhatóak, hitelesek. Ha vi­szont a mérések eredményei nem egyeznének, s az eltérést nem lehet természeti okokkal magyarázni, világossá válik, hogy az eredményeket még korai lenne besorolni a tudo­mány „fegyvertárába”: azok kiegészítő ellenőrzésre szorul­nak. Két kísérlet egyidejű lefolytatása, történjék az akár la­boratóriumban, akár a kozmoszban, összehasonlíthatatlanul nagyobb követelményeket támaszt a kísérletet irányító és segítő „személyzettel” és a biztonsági eszközökkel szemben. A „Venus—5” es a „Venus—6” automatikus bolygóközi állo­másokat a Nagytávolságú Kozmikus Kapcsolatok Központja és a Koordinációs Számító Központ irányítja. Ugyanaz a központ végzi a beérkező információk feldolgozását. Azzal, hogy két űrálh sást bocsátottak fel, jelentősen megnőtt a számítások mennyisége, úgyszintén a feldolgozásra váró in­formációk tömege is A földi irányítóközpontok jól felké­szültek ezeknek a bonyolult feladatoknak a megoldására, és van iá kellő tapasztalatuk az ilyen munkában. A Szovjetunióban 1965. novemberében már lelőttek két automatikus bolygóközi űrállomást a Venus tanulmányozá­sára: a „Venus—2”-t és a „Verius—3’’-at. Akkor a két fellö­vés között néhány nap telt el, s az űrállomások igen közeli röppályán haladtak a Venus felé. Annak idején a földi irá­nyítóközpontok ragyogóan megoldották a feladatot. A tech­nika természetesen fejlődik —, az űrtechnika pedig különö­sen gyorsan — és a „Venus—5” és „Venus—6” űrállomások még sokkal tökéletesebb műszaki-tudományos berendezést visznek magukkal, mint azok. amelyeket több mint három évvel ezelőtt bocsátottak fel. Erről tanúskodik az űrállomá­sok megnövekedett súlya is. Két automatikus űrállomás indítása a Verius felé a szov­jet űrtechnika, elsősorban a hordozórakéták nagyfokú meg­bízhatóságáról tanúskodik. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államokban már kétszer szakadt meg ha­sonló kísérlet —. éppen azért, mert a hordozórakéták hibá­sakká váltak. Az 1962 nyarán a Venus tanulmányozására felbocsátott „Mariner—1” és „Mariner—2” űrállomások közül csak a második rakéta tért rá a bolygó felé tartó röppályá- ra; az első űrállomás hordozórakétája elvesztette a kapcso­latot az irányító központtal, és az állomással együtt fel kellett robbantani. Az 1964 novemberében a Mars tanulmányozá­sára felnőtt „Mariner—3” és a „Mariner—4” közül a bolygót ismét csak a második űrállomás közelítette meg. Az első, a hordozórakéta pontatlansága miatt más röppályára tért és elvesztették vele a kapcsolatot. A „Venus—5” és a „Venus—6” szovjet űrállomásokkal folytatott bonyolult kísérlet megkezdődött. A Venus légte­rében az űrállomás sima leszállása során végzett közvetlen mérések végrehajtása még előttünk van. E kísérlet eredmé­nyeképpen a tudománynak fontos információkat kell szerez­nie a Venusról, a naprendszerben Földünkhöz legközelebb álló bolygóról. Jurij Marinyin az APN tudományos kommentátora Ez történt Sztálingrádnál 2. .. Katlan Imii/* 99 A következő nap a hadsereg törzskarának operatív cso­portja megérkezett az úgyne­vezett VPU-ba (így rövidítet­ték az ideiglenes harctéri pa­rancsnokság elnevezést; innen a hadműveletek színhelyének közelében létesített állásból irányította a parancsnok a harc lefolyását). A csoport tagjai között mi, a felderííő szolgálat tisztjei is ott vol­tunk: jókora „zsákmányra” számítottunk, hiszen ilyen esetekben közvetlenül a VPU színhelyén szokták kihallgat­ni a foglyokat, hogy minél előbb friss értesülésekhez jut­hassanak. A harctéri állás lövészárkai­ban szokatlanul sok táborno­kot láttam, közülük jó néhány számomra ismeretlen volt. Valamennyien a főparancs­nokság képviseletében voltak itt. A tábornokok a periszkóp­hoz hajoltak. Én is megpró­báltam ellenőrizni a beérkező­értesüléseket. Mindössze moz­gó fekete pontokat sikerült ki­vennem : tankjaink indultak rohamra. Minden egyebet füstfelhő takart el. Hadsereg- parancsnokunk közelében ma­radva, állandóan figyelemmel kísértem arckifejezéseinek változását Egyelőre azonban nem sokat sikerült megtud­nom belőle, legfeljebb azt, hogy türelmetlen.' Később a tábornok sietve a telefonhoz lépett és szinte dühösen vala­kinek parancsokat osztogatott, aztán újra a periszkóphoz lé­pett és feszült figyelemmé! vizsgálta a harcok első vona­lát. Zord arca egyszeriben megenyhült és melléből a megkönnyebbülés sóhaja tört ki. A kémlelőcsőtől elfordul­va Sumilov szinte félhangon mondta: — No, hála istennek, meg­indult a gyalogság... A továbbiakban az esemé­nyek jóval gyorsabb ütemben zajlottak. Két nappal az of- fenzíva kezdete után a doni frontszakasz élenjáró egységei a Donon átkelve, szinte me­netközben elfoglalták Kalaes városát és egy nappal ké­sőbb. . De talán haladjunk sorrendben. Rizsov őrnagy, a felderítő szolgálat vezetője megjelent a harcászati rész­legnél, hogy a jelentéseket egyeztesse Onnan szinte su­gárzó arccal jött vissza. Egy térképet terített ki az aszta­lon és diadalmasan kiáltott fel: , Nézzétek csak!” Valamennyien az asztal fö­lé hajoltunk. • A katonai tér­kép nyelvén a felragasztott zászlócskák csak egyet jelent­hettek: az ellenség sztálingrá­di hadseregcsoportját sikerült elvágni a front további részei­től. Bekerítettük! Alig négy nap leforgása alatt. Ez azt jelenti, hogy a „katlanban” 22 hadosztály préselődött össze. És ez azt is jelenti, hogy eb­ben a „katlanban” ott van az egész 6. hadsereg — a hitleri Wehracht büszkesége. Ugyan­az a hadsereg, amely — Cseh­szlovákia megszállásával — még a második világháború kezdete előtt elindította a hadműveletet. Ugyanez a had­sereg 1940-ben egy nap alatt rohanta le Belgiumot, Hitler lábadhoz tette te a megdöntött Franciaországot, majd a Bal­kán felé indulva behatolt Ju­goszláviába és Görögország­ba. Ezekben az években a hadsereget Reichenau tábor­nagy vezényelte. Sztálingrád falaihoz Friedrich von Paulus vezérőrnagy (korábban a har­madik birodalom egyik legte­hetségesebb parancsnoka), Reichenau vezérkari főnöke, irányította. Hitler a 6. hadse­reggel együtt Sztálingrád alá vezényelte a 4. Gotha tank- hadsereget, a Göring vezette légierők két elitegységét, a 4. légi hadsereget és a 8. légi had­testet, valamint a román fa­siszták főnökének, Antonescu- naik legjobb fegyveres erőit, a 3. hadsereget. Az ellenség mint a csapdá- be esett vad, eszeveszetten vé­dekezett. A blokád gyűrűje kérlelhetetlenül egyre szűkült. A dühöngő Führer kijelentet­te, hogy mindenért az áruló „szövetségesek” a hibásak és nagy hangon tett ígéreteit a be­kerített hadseregek kiszabadí­tására. Felmentésükre a siet­ve összetákolt „Don” hadse­regcsoportot vezényelte, amelynek élén , Mannstein tá­bornagy állt. Az elképzelések lényege az volt, hogy Paulus legjobb hadosztályai a szüksé ges pillanatban megindulnak Mannstein tankjai irányába hogy ily módon áttörjék csa­pataink gyűrűjét. A szovjet parancsnokság hozzáértése azonban meghiúsította ezt az elkeseredett kísérletet is. A „Don” hadseregcsoport súlyos veszteségeket szenvedve kény­telen volt Rosztov irányában elvonulni. A fő frontszakasz, támadásba lendült csapataink csapásai alátt egyre inkább nyugat felé tevődött át. Pau­lus hadseregének sorsa meg­pecsételődött. Minthogy utánpótlást nem kaptak, gyorsan „felélték” fű­tőanyag- és lőszertartalékai­kat. A hatalmas haditechnika, amellyel olyan bőkezűen lát­ták el a hadsereget, közönsé­ges ócskavassá vált. Talán még gyorsabban fogytak el a hitleristák élel­miszer-tartalékai. A századok konyháján először a tüzérség lovait főzték meg, majd erre a sorsra jutottak a sztálingrádi kutyák és macskák, míg vé­gül a patkányok és az egerek következtek. Azt mondják, hogy a németek után egyetlen rágcsáló sem maradt a város­ban. A hitleri főparancsnokság még egy kísérletet tett a hely­zet megmentésére. Rövidesen egész légikötelékekben jelen­tek meg a terhekkel megra­kott JU—52-es szállítógépek. A lőszerekből és élelmiszerek­ből álló, ejtőernyőkkel ledo­bott küldemények rendszerint sikeresen földet értek, — a mi csapataink térségében. Volt ezekben • a küldeményekben holland sajt, francia csokolá­dé, portugál szardínia, német szalonna, amely mellesleg gyanúsan emlékeztetett az uk­ránra. A szállítógépek eleinte va­dászok kíséretében röpködtek. A távolság azonban a fő front- szakasz és Sztálingrád között rövidesen nagyobb lett, mint a Messerschmidtek hatósugara. A JU—52-esek kénytelenek voltak fedezet nélkül neki­indulni és vadászaink gyorsan elbántak velük.., Ezzel ered­ménytelennek bizonyult Hit­ler újabb katonai Vállalkozá­sa. Az ellenség táborában megkezdődött az éhség. (Folytatása következik) V. Sztepanov tartalékos százados

Next

/
Thumbnails
Contents