Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-28 / 22. szám
Of munkusürökeH auaftficak •• Ünnepélyes egységgyűlés Salgótarjánban i fogúról #a’uro Vasárnap Salgótarjánban, a József Attila művelődési központ nagytermében tartotta ünnepélyes egyseggyűlését a munkásőrség „Kun Béla'* önálló egysége. Az ünnepségen részt vett Szalai Gáspár, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottságának első titkára. Havas Péter, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Mátrai István, a munkásőrség megyei parancsnoka. Ott voltak a járási pártbizottság, a társfegyveres testületek képviselői, a város üzemeinek párttitkárai, gazdasági vezetői. Üt töröli köszöntötték az ün- nepcyet, egyseggyulés résztvevőit, üdvözölték apáikat, nagyapáikat, akik Kun Béla hívó szavára mar 1919-ben fegyvert fogtak a tanácsira tatom védelmére, akik részt vettek az 1945-ös partizánharcokban, s fegyverrel harcoltak 1956-ban az ellenforradalom leverésében A munkásörök szoborral kedveskedtek az úttörőknek. Ezután Pécsi Róbert, a „Kun Béla” munkás- őregység parancsnoka értékelte az 1968. évi munkát, s a párt határozata szellemében szabta meg az idei év feladatait. Számot adott egy év tevékenységéről, a végzett politikai munkáról, a kiképzésről, a versenymozgalomról, a termelési és közéleti helytállásról. Elmondotta, hogy az egység munkásőrei az eimúlt évben jó munkát végeztek. A személyi állomány helyesen és egységesen értelmezte a párt IX. kongresszusából fakadó tennivalókat. Különös figyelmet fordítottak az új gazdaságirányítási rendszerből fakadó feladatok sikeres végrehajtására, tovább erősítették a személyi állomány erkölcsi és politikai egységét, javították a törzs- és a parancsnoki állomány irányító, vezetési színvonalát úgy, hogy az megfeleljen a korszerűsített kiképzés végrehajtásának. A „Kun Béla” munkásőregység személyi állományának 97 százaléka szervezett párt-, tömegszervezeti vagy állami oktatásban vett részt. Csaknem négyezer órás közrendvédelmi, közúti és határőrizeti szolgálatot teljesítettek, ebből 400 szolgálati napot nappal, 3(K)-at pedig éjszaka töltöttek el a munkásőrök. A termelésben való becsületes helytállásért a vállalatok és egyéb intézmények vezetőitől a munka elismeréseképpen mintegy 100 munkásőr kapott kormány- és miniszteri kitüntetést. A program szerint a tényleges állomány részére 72, a tartalékállomány részére 16, az előképzés állomány részére pedig 48 órás foglalkozást tartottak 1968-ban. Kiképzésre összesen 32 752 órát fordítottak, ennek 78 százalékát munkaidő után. vasárnapokon, szabad szombatokon és egyéb napokon töltötték el. Jónak értékelte a parancsnok a foglalkozáson való megjelenést is. Az elmúlt évben a megjelenés az l<»68-os évi 82.3-del szemben 87 százalékra növekedett. A mun- kásőregység teljes igénvbevé- teli ideje 51 938 óra volt. ebből társadalmi időben 38 848 órát töltöttek el a munkásőrök. Mindez azt bizonyítja. Oobv a .Kun Béte” munkás-1 őregvség az elmúlt évben nagyszerű munkát végzett Szólt az előadó a munkás- őröK politikai tevékenységéről, munkában való helytállásukról is. Az egység tagjai közül például 35 munkáson alapszervezeti párttitkár, csaknem 100 pedig vezetőségi tag. Számosán tevékenykednek aktívan az államhatalmi szervekben, a különböző tömegszervezetekben. Az egység személyi állományából 50 munkásőr szocialista brigádvezető, s mintegy 300 azoknak a száma, akik szocialista és más munkabrigádban tevékenykednek a jobb termelési Másodállásu kisiparosok Megyénkben, főleg a kisebb településeken, még sok kis iparos hiányzik. A lakosságnak sokszor a szomszédus vagy a harmadik községbe kell utazmia, ha cipészt, fodrászt vagy más mesterembert keres. A szolgáltatás javítása a kisipari szövetkezetek feladata. A hálózatbővítés bár állandó, a kisebb településeken felmerülő igények azonban nem akkorák, hogy ott gazdaságosan működő részlegeket hozhassanak létre. A kisiparosok számára sincs mindenütt egész munkaidőt lekötő foglalkozási lehetőség. Másodállásban, napi néhány órai javító munkával lehetne biztosítani a lakosság jobb ellátását. Tavaly a 2008-as számú kórmányrendelet és az ehhez kapcsolódó SZOT-einökségi határozat ezt kívánta elősegí tenl. Budapest kivételével 36 szakmában, főleg a kisebb, ma még ellátatlan területeken, nyugdíjasok, nyugdíjuk érintetlenül hagyásával kérhetnek kisipari működési engedélyt. Eddig fodrász, asztalos, cipész és festő szakmákban nyolc nyugdíjas élt ezzel a kedvező lehetőséggel. Sokkal többre lenne szükség, mert megyénk falvaiban a lakosság legtöbbször a kontárokra bízza a javítást. Bizonyára jó- néhányan vannak még idő sebb nyugdíjas szakemberek, akik a napi egy-két órás elfoglaltságra alkalmasak, csak élniük kellene a lehetőséggel. Salgótarjáni piac Csökkent as áruválaszték A múlt hét végén több termelőszövetkezeti áruda kapott friss árut. amelynek a nagyobb része elfogyott. Hétfőn viszonylag kis árumennyiséggel kezdték a hetet a szövetkezeti elárusítók. Ma délelőtt azonban nagyobb mennyiségű áru érkezik a tiszakécskei Béke Tsz-tői, amelyből jut minden árudának. A felhozatal egyenletes a zöldségfélékből, gyümölcsökből, sőt az üveges gyümölcsbefőttekből is -— amelyek egyre nagyobb elismerést vívnak ki a salgótarjáni háziasszonyok körében. A MÉK-árudákat tegnap és ma reggel is friss áruval látták el, s a tsz-árudák időközönkénti kisebb árumennyiségét kedvezően ellensúlyozza a MÉK. Az átlagos árak a következőképpen alakultak: Cikkek MFK ár Ft ke izab.piac Ft/ke burgonya 2,60—3,40 3,------3,50 f ejes káposzta v 3,— 2,50—3,— kelkáposzta 3,80 2,80—3,— karalábé 3,— 8,— sárgarépa 4,20 3,-----4,— g yökér 7,80 7,60 vöröshagyma 3,80 3,50—3,60 alma (Jonathan) 9,------12,— — alma (fehér) — 5,------7,— t ojás 2,— 1,90—2,10 sikerekért. Szólt a parancsnok a különböző tömegs/.erveze- tekkel és társíegyveres testületekkel való együttműködésről, amit az ünnepélyes egységgyűlés és a parancsnoki beszámoló jónak ítélt. Az ünnepélyes egységgyűlé- sen ezután a munkásőrség országos parancsnoka, a munkásőrség megyei parancsnoka és az egység parancsnoka parancsát olvasták fel. Ennek értelmében Szalai Gáspár, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára. Havas Péter. a megyei pártbizottság osztályvezetője és Mátrai István, a munkásőrség megyei parancsnoka tizenkét munkásőrnek a „Kiváló parancsnoki” jelvényt, huszonnyolcnak a „Kiváló munkásőr” jelvényt, huszonhatnak a „Szolgálati Érdemérem” kitüntetést, tizenháromnak az „ötéves munkásőr” emlékjelvényt, negyvennégynek pedig a „Munkásőr emlékérem” kitüntetést adta át. A „Kiváló parancsnoki” jelvény birtoko-.ia lett Pécsi Róbert, a „Kun Béla” munkásőregység parancsnoka is. Köszöntötte az ünnepi egységgyűlést Szalai Gáspár, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára, majd a tízéves szolgálatot teljesítő munkásőrök nevében Zorgu Janos mondott beszédet. Az ünnepi egységgyűlésen tizenkilenc munkásőrt saját kérésére felmentettek a tényleges állományból, a tartalék- állományból huszonnégy munkásőr szerelt le, és huszonhat került tartalékállományba. A leszereltek nevében Gálfi Árpád búcsúzott az egységtől. Ünnepélyes volt a pillanat, amikor az ötvenkilenc új munkásőr eskütételére került sor a csapatzászló előtt A leszerel ők nevében Orosz Ferenc munkásőr adta át a fegyvert Cseh László új munkásőrnek, aki azt ígérte, hogy fegyverrel a kézben tovább őrködnek a szocialista haza és a szocializmus vívmányai, s a dolgozó nép békés alkotómunkája felett. A „Kun Béla” munkósőr- egység ünnepélyes egységgyűlése az Internaci >nálé hangjaival ért véget, majd levetítették azt a színes filmet, amelyik Salgótarján fejlődéséről készült Horpács, a nevezetes kisközség Horpács egyike Nógrád megye legkisebb községeinek: mindössze 360 lakost számlái. Közigazgatásilag ugyan hozzátartozik egy teljesen önálló település, Pusztaberki is, de együttvéve is csak 620 lélek tartozik a tanács központi irányítása alá. De bármennyire is kicsi a falu. nevezetessége ellensúlyozza nagyságát. Fontos idegenforgalmi hely, hiszen itt élt valamikor Szon- tdgh Pál, Madách Imre művészetkedvelő, irodalmi vénájú barátja és az ő kastélyát vásárolta meg a nagy palóc. Mikszáth Kálmán és a kastély fáj alatt pipázva formálta regényeit. Mikszáth emlékét most nemcsak a kastély, hanem a kastély emeleti termeiben berendezett emlékmúzeum is őrzi. Víz, víz, víz... A vendég és külső szemlélő elsősorban az idegenforgalmi és irodalomtörténeti nevezetességet szemléli és látja, s legfeljebb, ha nagyon nyitott szemmel jár. az tűnik fel, hogy a község közepén, a gyermeknevelő intézet és a tanács közelében áll a nagyorosz* tsz istállója. Ámbár azt is tudja, hogy az efféle esztétikai és részben egészség- ügyi kérdések megoldása nem rövidlejáratú dolog. A helyben lakók viszont sokkal hétköznapibb észrevételeket tesznek. Sokan emlegetik a községben a vízellátás ügyét, ami immár általános gondnak számít a nógrádi, hegyvidéki községekben. A helyzet látszólag nem kétségbeejtő, hiszen a kisközségben van már törpe vízmű, de egyelőre csak hatszáz métert érint, tehát, a lakosság egy jelentős része nélkülözi áldásait. A bővítésre, amely egyre inkább nélkülözhetetlen, csaknem félmillió forintot kell fordítani, amire a községi tanácsnak nincs fedezete. A község vezetői és a lakosság többsége már kifejtette azt az óhaját, hogy társulást kellene létrehozni. Ez azonban nem kis anyagi áldozattal jár: családonként háromezer forintos hozzájárulást vállalnak, tízévi törlesztésre. Igaz azonban, hogy a lakosságon kívül az érdekelt és érintett szervek, a termelőszövetkezet, a nevelő- otthon és a Nógrád megyei Viz- és Csatornamű Vállalat hozzájárulására is számíta- naK. A víz mindenféleképpen a közművesítés nélkülözhetetlen tartozéka, de egyidejűleg szoros összefüggésben áll a növekvő igényekkel is. Hiába építenek fürdőszobás lakásokat. hiába látják el a lakást vízcsappal és csőhálózattal, ha a vizet nem lehet a lakásokba bevezetni. Á kultúra búza Többen felvetették azt is, hogy a községnek nagy gondja, hogy nincsen művelődési ház. A Mikszáth-ház földszinti termeit, amelyek eddig a kulturális tevékenységnek nyújtottak otthont, a nevelő- otthonnak engedték át, s a termekben ebédlőt és irodát rendeztek be. A községet érintő ügyben Cseri Ferencnéhez fordultunk, a tanácstitkárhoz, aki tizenkét éve dolgozik a közigazgatás területén. Mint elmondotta, a művelődési ház ügyét 1970— 71-ben szeretnék véglegesen megoldani. Természetesen állami támogatásra is igényt tartanak, hiszen saját erőből ekkora beruházást képtelenek megvalósítani. A művelődési házzal együtt a község egyéb igényeit és gondjait is szeretnék dűlőre vinni Az új művelődési ház az elképzelések szerint egy komoly kombinát lesz. ott kap maid helyet az orvosi rendelő, a könyvtár és a tanácsháza is. Egyébként a közelmúltban oldották meg a művelődés problémáját a községhez tartozó Pusztaberkin is. ahol felújításból, csaknem kétszázezer forintos költséggel és jelentős társadalmi hozzájárulással létesítettek művelődési házat. Máskülönben a nagyobb horpács,i beruházásoknál is számítanak a lakosság tevékeny közreműködésére, V!----1 m ár eddig is számos ten.-: t adták önzetlen segítőkészse- g üknek. Rázós ügy A község közvéleményét nagyon foglalkoztatja egy úgynevezett „rázós ügy” is, mégpedig a házhelyek kijelölésének kérdése. Sok fiatal bejelentette ugyanis építési szándékát, de a község ez ideig nem tudott telket biztosítani az igénylőknek. Tavaly például hét fiatal házaspár jelentkezett építkezési igénnyel, de egyelőre ők is várakozni kényszerülnek. A teiekkérdést még az idén rendezni óhaitják, mégpedig az adott lehető««aeken belül. Egyetlen megoldás mutatkozik, mégpedig a magántulajdonban levő te'lkek megosztása. kisajátítás által. Korábban ugvanfs igen nagy ' telkekre építkeztek, s így a lakáshoz csatlakozó udvarokból, kertekből nemcsak te'krt. hanem til utcának való területet is le tu^cák választani. Kmves és nehéz megoldás ez. hiszen a régi tulajdonosok hozzászoktak a nagvobb tétekhez, szerencsére azonban, a lakosság többsége messzemenő megértéssel fogadta mások gondteit. és r«ak néhánvam ragaszkodnak gőr- críWon szerzett jogaikhoz Wvelőre azonban a *sj ePeVpVS+ol '„nÖV„,-1 váriak, tntfv a tanfot sák a kisajátítási eljárást. Három gondot emeltünk k1 a kisközség hétköznapjaiból, s mindháromról megállapíthattuk, hogy a községi tanács a lakosság kérelmeinek, panaszainak megoldását, a növekvő igények kielégítését szívügyének tekinti. Lakos György Újra alkalmas lesz... A Salgótarjáni Kohászata Üzemekben február végéig próbaüzemei a nemrég munkába állított ipari víztisztító berendezés. Feladata, hogy a kemencékből és a gépekből eltávolodó vizet, amely olajos, zsíros, megszabadítsa a szeny- nyeződéstől, ily módon újra alkalmassá tegye a különböző munkagépek, berendezések hűtésére. Emellett az új berendezés fontos egészségvédelmi célokat is szolgál. Az ipari víztisztítót a tatabányai Szénbányászati Vállalat tervezte és készítette. A próbaüzemelés alatt még elvégeznek néhány kisebb javítást, behatóan tanulmányozzák a berendezés működését. Február végére tervezik az ipari víztisztító üzemszerű termelését. Afsfazonvok az ifiok sodrában Vilma néni kitartott — Amikor Belgiumba kerültem — jól emlékszem 1928 júniusában — már nyolc éve férjnél voltam Férjemmel, Kosztelnik Károllyal 1920-ban esküdtünk meg. Az Acélgyárban dolgozott, a dróthúzóban. 1927—28-ban szanálások voltak. A gazdasági válság élőévé volt ez. Nem volt gyerekünk, így a férjem is beleesett. Hová menjünk, mit csináljunk? Belgiumba indultunk, mert a sógorom ott volt. Megérkeztünk Brüsszelbe. Követség, rendőrség, papírok, igazolványok. Megmondom,_ az érdekelt engem, itt is úgy kell-e dolgozni, mint otthon az uraknál. (Az inászói kazánfűtő 12 gyermeke közűi már csak három él. A három asszony közül a legidősebb az idén 72. életévébe lépő özv. Kosztelnik Károlyné, vagy ahogy mindenki ismeri. Vilma néni. Már tizenkét éves korában munkába állt. Cseléd lett Tarján- ban). Belgiumiján sokan voltunk magyarok. Egy év telt el, amíg úgy ahogy megszoktuk a kinti életet. Barátokat szereztünk, elvtársakat. Két év múlva, 1930-ban már ‘ beléptem a .Szeptember 1." bizottságba, 'összejöttünk. Hétköznap, ha munkanap után is tellett az időből, de főleg vasárnap. Mi asszonyok külön voltunk. Találkoztunk a szocialisták vendéglőiében, beszéltünk a napi politikáról. Magyarul persze, ám ha idegen jött, rögtön másra fordítottuk a szót. „Élő újság”, így hívtuk ezeket az összejöveteleket. Kirándultunk — mindig más helyre — s az összejövetel végén szorongva ugyan, de elénekeltük az In- temaclonálét. Vigyázni kellett, mert a rendőrség figyelt. Csak egy dolgot mondok: a sógoromat kilencszer utasították ki Belgiumból, szervezkedés miatt. Kint élt akkoriban Szalvai Mihály, Mező Imre, Gyáros László. Sok elvtárs ne- vere csak ügy emlékszem — fedőnév volt —, hogy „Sarló, Hosszú Pista, Kalapács”. Teltek az évek. Tiltakoztunk a magyar követségen, mikor Sal- lai és Fürst elvtársakat kivégezték Horthyék. Kitört a spanyol polgárháború 1936-ban. Indultak az internacionalisták szerte a világból. Belgiumból is. Szalvai Mihálynál jelentkezett a férjem. „Hát Vilmácskával mi lesz? Rá nem gondolsz?” — mondta Szalvai. „Ügyes kezű asszony, meg fog élni.” — válaszolt Károly, és ment a többiekkel. Egyedül maradtam, férj nélkül, de elvtársak között. Novemberben kaptam a hírt, hogy Madridnál a férjem gyomorlövést kapott. A sógoromnak. Auth Istvánnak meg a két lábét roncsolta szét a gránát. Meghalt. A férjem hat hétre hazajött. Visszament. Pedig sebesült volt, de azt mondta: „Ha nyerünk Vilma, akkor odamegyünk Ott maradunk együtt” Amikor 1938 júniusában visszajött, már tudtam: soha nem gyógyul fel. Az orvos, aki Madridban operálta, azt mondta, nincs segítség. 1939 decemberében halt meg. Kinti földbe temettük el. (Vilma néni egyedül él Salgótarjánban, a Lőwy Sándor utca III. emeleti lakásában. Az asztalán könyv „Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában.” Fényképek, dokumentumok. Az utolsó lapokon azoknak nevei, akik életüket áldozták a harcban. Közöttük Kosztelnik Károly és Auth István neve). — Amíg harcolt a férjem. sokszor zaklattak. Detektívek kerestek illegális anyagot a lakásomon. Vörös Segély bélyeget, újságot rejtegettem. Kérdezték, hol van a férjem. Mondtam, nem tudom. A lebukás 1942-ben történt. A németek már megszállták Belgiumot. A Gestapo elvitt. Semmit nem tudtak rám bizonyítani. Ütöttek, vertek. Elhatároztam, hogy egy szót sem szólok. Nyolcvanan voltunk a börtönben politikaiak. A del* Iában, ahol én voltam, heten Tíz hónap alatt húsz kilót fogytam. Nagyon legyengültem. Az első látogatóm Német Teréz volt. Molnár István felesége. Férje 1943-ban a németek elleni harcban esett el. A látogatást soha nem felejtem el. „Az elvtársak aggódnak érted. de félnek Is." — mondán. így válaszoltam: „Üdvözlöm őket, és mondd meg nekik. ha négy hónapig nem beszéltem, ezután Is hallgatok.” Megölelt, megcsókolt. Szabadulásom után egy évig betegeskedtem. Az elvtársak segítettek. Az első ruhát úgy kaptam, hogy mai napig sem tudom, ki küldte. Befejeződött a háború. Felszabadult Magyar- ország is. Különféle hírek keringtek ott kinn, de 1948-ban hazajöttem Tarjánba. Szétnéztem, s láttam, másképp van minden. Mégis visszamentem. Nem akartam úgy ittmaradni — mindenem elveszett a háború alatt — hogy semmim sincs. Három évig dolgoztam kint. A magyar követségen Is, mint szakácsnő. „Vilma a jövő otthon várja magát” — mondták. Jöttem. 1951 augusztusában Budapesten voltam. Varrónőként dolgoztam két évig. Jelentkeztem Mező Imrénél, a régi ismerősnél. Aztán hazajöttem Tarjánba... (A haja hófehér. Gyakran keresik fel a nőtanácstól, ahol 1953-tól tevékenykedett. Hívják az ünnepségekre. Ott ül az első sorokban. Tisztelettel veszik körül. Párttagságának kelte 1942. A munkásmozgalomban 1930 óta vesz részt, tanúskodik a bejegyzés. A Belga Kommunista Párt tagja 1945- től. A Magyar Partizán Emlékérmet 1957-ben kapta. Tíz év múlva, 70 éves korában, 1967-ben a „Szocialista Hazáért Érdemrend” kitüntetést. Nyáron a Lenir térj parkban szokott pihenni.) Szokács László NÓGRÁD - 1969. január 28., kedd
