Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

I Halló, itt telefonközpont! Felvesszük a telefonkagy­lót, tárcsázzuk a kívánt szá­mot, s 15—20 másodperc múl­va beszélhetünk a hívott fél­lel. Ugyanúgy kapcsolatba le ehetünk néhány óra alatt a ár a világ legtávolabbi ré­szén élő ismerősökkel, roko­nokkal vagy éppen kereske­delmi partnerekkel. De hogy egy ilyen távközlési kapcsolat megteremtése miként jöhet létre, hány ember, s hány te.-hnikai alkatrész munkája ez? — azt kevesen tudják. A salgótarjáni postán azokba az üzemrészekbe látogattunk, amelyeknek feladatuk a táv­közlési igények kielégítése. közvetítik a táviratok szöve­geit, közvetlenül valamennyi nagyobb postahivatalnak. Ide kapcsolódnak a vállalatok távírógépei is, hogy amelyik tárgyalófelet nem tudják köz­vetlenül elérni, a postán ke­resztül kérjenek összekötte­tést. A táviratok szinte percen­ként érkeznek, s jutnak el a táviratkézbesítőkön keresztül a címzettekhez. Az automata központ a he­lyi beszélgetések kapcsolását bonyolítja le. A hatalmas gép­teremben egy műszertábla előtt ül a hibabejelentések fel­vevője. A műszerfalon jelző­lámpák; ezek tudatják, hogy melyik előfizető húzta ki a konnektorból a telefon dugó­ját, hányán nem tették vissza melyére a hallgatót stb, s így elvonnak egy-egy vonalat a többi előfizetőtől. Most kerül beszerelésre egy készülék, amely ilyen esetekben egy bizonyos idő után kikapcsol­ja a vonalat. Ott jártunkkor kilenc jelzőlámpa égett, je­lezve, hogy kilenc helyen nem tették helyére a hallga­tót. Sok esetben az előfizető a beszélgetés után elmegy ott- nonról, s ha rosszul van leté­ve a kagyló, egész nap lefog­lalja a vonalat. számot 1600 kereső és több mint 20 ezer jelfogó kapcsol­ja, maximum 20 másodperc alatt. Több millió műszer, al­katrész van itt beszerelve, amelyek megannyi hibalehe­tőséget is rejtenek. A műsze­rek között számlálószerkeze­tek találhatók, amelyek min­den egyes előfizető beszélge­téseinek 'számát regisztrálják. Ezekről olvassák le, ki hány­szor beszélt abban a hónap­ban. Naponta általában tíz­ezer telefonbeszélgetés törté­nik Salgótarjánban, ezek zömmel a délelőtti órákban bonyolódnak le. Este és éjsza­ka lényegesen kevesebb a vá­rosi és az interurbán hívás Percenként érkeznek a táv­iratok Kilenc- hölgy ül a hosszú kapcsolóasztal előtt, fejükön a hallgató, szemük a jelzőgom­bokon. Ide futnak be az in­terurbán hívások, itt veszik föl az interurbán beszélgeté­sek megrendelését. A világ minden táját tudják hívni és kapcsolni a megrendelőnek. Az itt dolgozó szocialista bri­gád napi 1700—1800 beszélge­tést kapcsol. A kapcsolások között szerepel; Montreal, New York, Sidney. Kemerovo, London stb. Az interközpont mellett az országos automata távgépíró- halóit helyi üzemrésze van. Az itt működő telexgépek kapcsolatban állnak az ország távgépíró-hálózatával. Innen Naponta 20—25 esetben je­leznek hibát az előfizetők. A bejelentett hibákról pontos feljegyzést készítenek, s a hi­ba elhárítására azonnal szak­embert küldenek ki. Az automata központ 1400 vonal kapacitású. A beszélni kívánó fél által tárcsázott Hiba esetén több millió alkat­rész között kell megkeresni­ük a szakembereknek az üzemzavar okát is, ezért ad kedvezményt a posta az este nyolc óra után történő interurbán beszélgeté­seknél. Román Dénes Megmarad a fejék Nehéz lenne megmondani, mi késztette a brit atomköz­pont tudományos dolgozóit er­re a kutatásra — az a vágy, hogy segítsenek a font sterlin­gen, avagy egyszerűen a kí­váncsiság. Ám ez mit, sem vál­toztat a tényen. Mint ahogy az NDK-ban megjelenő Magazin című folyóirat közli, Angliá­ban ott kezdtek aranyat ke­resni, ahol mind ez ideig senki sem keresett, mégpedig a női hajszálakban. Együttvéve nyolcszáz próbát vettek! Aranyat azonban csak „iparj kitermelésre elégtelen mennyiségben” találtak, így hát az angol hölgyek nyugod­tak lehetnek, fejük éke meg­marad! Nagyobb kockázat— régi díjtétel Tizemiégymillió forinttal magasabb térítés a tsz-eknek Kevés évben érte annyi megpróbáltatás a mezőgaz­daságot, amennyi tavaly. Té­len fagykárok, tavasszal ho­mokverés, nyáron jégeső és ráadásul a párját ritkító aszály. A kritikus évben me­gyénk szövetkezetei a legvál­tozatosabb formában gyümöl- csöztethették a vagyonbiztosí­tás előnyeit. Különösen sok előnnyel járt, hogy tavaly már a fejlett, összevont vagyonbiztosítást vehették igénybe a termelő­szövetkezetek S az idén is új módon kezdett munkához az Állami Biztosító Nógrád me­gyei Igazgatósága. A gazdaságirányítás új rendje előtt a biztosításban az egyenlősdi szemlélet uralko­dott. Az állattenyésztésben például, függetlenül attól, hogy milyen színvonalon állt az egészségügy, ritka vagy gyakori volt-e az állateLhullós, egyforma díjtételt alkalmaz­tak. Ez a megmerevedett for­ma lényegében azokat a gaz­daságokat sújtotta, amelyek­ben fegyelmezett, jól szerve­zett volt a munka, és ott jár­tak jól, ahol gyakori volt az állatok pusztulása. Az új biz­tosítás} formák ma már iga- zodhak a nagyon is eltérő üze­mi állapotokhoz. A tavalyi statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az ösz- szevont vagyonbiztosítással lé­nyegében a szövetkezetek jár­tak jól. A biztosítás díjtétele az 1967. évihez képest ugyan kétmillió forinttal növekedett, de a Nógrád megye, tsz-ek az Állami Biztosítótól kárté­rítés címén tizennégymillió fo­rinttal többet kaptak, mint a megelőző esztendőben. Az idén bevezetett kockázat- bővítések arról tanúskodnak, hogy az Állami Biztosító a korszerű vagyonvédelem to­vábbfejlesztésére törekszik. Tavaly például a tsz-ekben több száz holdon pusztított ho­mokverés. A biztosító a terve­zett hozam 25 százalékát té­rítette, de egyidejűleg kötelez­te a v gazdaságot, hogy a ho­mokvert területből szántsa ki a növényzetet. Az idén már a biztosító anélkül téríti meg az ilyen kárt, hogy a kiszántást megkövetelné. Jégverésért az idén az eddigi térítésen kívül ág- és vesszősérülés esetén 10 százalékkal nagyobb kártérí­tést fizet. A fagvbiztosítás ha­tárideje március 31-e volt, ele most már határidő nélkül min­den szántóföldi kultúrára, te­hát a kiültetett palántákra is kiterjed a védettség. A kockázatvállalás kiterjesz­tése ellenére a növényvédelmi biztosítás díja változatlan ma­rad. BUDAI HÁZIKÓ Egyik fővárosi napilapunkban az apróhir­detéseket böngésztem, amikor fennakadt a szemem a következő sorokon: „Budán, a Ró­zsadombon vagy a Pasaréten hét-nyolc szo­bás, abszolút komfortos házat vennék kész­pénzért, nagy kerttel, gyümölcsfákkal, lehe­tőleg kisebb úszómedencével. Ajánlatokat „Nyugodt otthonra vágyom 1 000 000” jeligére kérek a kiadóba. Mostanában, hogy kissé öregszem, hajla­mos vagyok az elérzékenyülésre. íme, ez az apróhirdetés is megindított, s előszivárgó könnycseppjeim prizmáján át akaratlanul is bepillantottam a derék apróhirdető emberi sorsába. Istenkém, milyen borzasztóan zakla­tott élete lehetett ennek a szerencsétlen em­bertársnak, aki ennyire vágyik egy nyugodt otthon után, hogy az minden további nél­kül megér neki egy milliót! Ki tudja, mennyit kellett gürcölnie és nélkülöznie szegénynek, amíg ezt az egy mii- liócskát összekuporgatta. S mindezt egy nagy­létszámú család mellett! Hiszen legalább hat­nyolc gyereke lehet, ha ekkora házikóra van szüksége. S hogy egy nagy családot eltartani manapság nem csekélység, ezt magamról tu­dom. Nos, lehet, hogy megfáradt a küzdelem­ben. lehet, hogy elnyűtte a mindennapi be­tevőért folytatott ádáz harc, de a gerincét nem törte meg. Ezt abból látom, hogy kész­pénzért veszi a budai házikót, nem ám OTP- re, mint sokan mások. S még, most, egy kemény munkában töltött élet alkonyán is az áldozatvállalás fennkölt szelleme árad apróhirdetéséből. Nagy kerttel akarja ezt a budai házikót, márnedig min­denki tudja, mennyi munkát ad egy nagy kert az ő szorgos gazdájának. Kivált, ha gyű- muícs/ak is oeiiu. . Ae, a sok ásás, ge­reblyézés, fűnyírás, metszés, permetezés és a többi. Sziklavár lehet ennek az embertársnak a lelke, ha mindez nem riasztja vissza! De még az ö hitvese is tűzrőlpattant me­nyecske lehet ám. Egy ilyen Nyugodt budai hajlék az asszonynak is annyi munkát ad, hogy csak na. Mindennap hét-nyolc szobát ki­tapintani... nem -zeK '.ereiz emberek nem, ismernek lehetetlent. Ha apróhirdetésükben nem említették volna, hogy ragaszkodnak egy kisebb úszómedencéhez, magam hívnám fel rá a figyelmüket: kell az a jó hűvös víz, hogy mindennap megtisztálkodhassanak, s kiold­hassák ernyedt testük fáradtságát. Itt tartottam révedezésemben. amikor a fe­leségem megkérdezte: mit terpeszkedem tét­lenül? Szó nélkül elé tartottam az apróhir­detést, abban reménykedve, hogy nejem is elérzékenyiil, s megértőbb lesz. De ő mérges tekintetet lövellt rám: — Látod, te élhetetlen, mire viszik mások, amíg te itt a napot lopod és nyavalyogsz, hogy így kimerültél, úgy kimerültél! Nem is szólva arról, hogy te elcigarettázod a fél ke­resetedet. Éreztem, hogy igaza lehet az én szegény asszonykámnak. De majd megmutatom, hogy én sem vagyok elveszett ember! Azonnal ab­bahagytam a dohányzást. Fogok én még ap­róhirdetést feladni, egy ilyen nyugodt budai házikót keresve. Amikor e sorokat papírra vetem, már öt Kossuth ára megvan a milli­óból. A többit -■ ’* w'd az, ki en­nek a derék apróhirdetőnek is előteremtette. Horváth József 6. Erdemkeresst kardokkul Bár a Novara új hajó, az egyik géphiba a másikat 1 követi. Akkor is javítják a hajót, amikor megérkezik a hír: Ferenc József 86 éves korában meghalt. A trónon dédunokaöccse, IV. Károly követi. Magyar királlyá 1916. december 30-án koronázzák, s Horthy is meghívást kap a fényes ünnepségekre, amelyek sehogyan sincsenek, arány­ban a komor, háborús időkkel. A 29 esztendős uralkodót jól ismeri Horthy. A bátyja, Horthy István — jelenleg ezredesként a fronton van — mutatta be az akkor 14 esz­tendős Károly főhercegnek, akit lovagolni tanított. A ka­masz Károly főherceg (még nem trónörökös, hiszen Fe­renc Ferdinánd volt a trón várományosa, akit 1914 jú­niusában ölitek meg Szarajevóban, ürügyet szolgáltatva a "világháború kirobbantásáral a falkavadászatok idejét rendszerint Holicson, Horthy István birtokán töltötte. Ferenc József szárnysegédjeként Horthy részt vett Habs­burg Károly főherceg és Zita Bourbon pármai herceg­nő, vagyis az új király és királyné esküvőjén is. Pompásan fest a koronázási ünnepségien a királyi pár, annyi bizonyos. Horthy díszegyenruhájában, a meghívott előkelőségek sorában szemtanúja, amint Tisza István miniszterelnök — nádor nem lévén — ráhelyezi IV. Ká­roly fejére a magyar koronát. Gondolná-e a fénytői és csil­logástól, az egybegyűlt hercegek, grófok, nagyurak elő­kelőségétől káprázó Horthy, hogy az új király uralkodása két esztendeig sem tart majd? S hogy nem is olyan so­kára összecsap majd IV. Károllyal a budai Vár birtoklá­sáért, sőt Budaörsnél amolyan kisebb csatát is vívnak csapataik? A sorhajókapitány egészen a Várig kíséri az új uralkodópárt, amely visszavonul a koronázási ünnep­ségeket kipihenendő azokba a szobákba, ahol Horthy majd egy negyedszázadiig lakik... Horthy az ünnepség utón visszatér a Novarára, amely a központi hatalmak számára használhatóvá vált cattarói öbölben állomásozik. A tengeri háborúban továbbra is változatlan a helyzet; az antant szorosan elzárva tartja az Otrantó-i szorost, beszorítja az osztrák—magyar flottát az Adriára. S mivel a német tengeralattjárók a negyedik háborús év elején megkezdik a korlátlan tengeralattjáró­háborút, s a német tengeralattjárók is használják a cat- taróá öblöt támaszpontnak, az antant gyűrűjét az Otrantó-i szoros nyakánál még szorosabbá fűzik Az angol—francia torpedónaszádok és rombolók igen sűrűn végzik őrjára­taikat, s alig bukkan fel a vízben egy-egy német búvár­hajó periszkópja, a rombolók elárasztják vízibombáikkal. Ezenkívül egész flottányi halászgőzös vontat hosszú há­lókat, amelyek 20—40 méternyire merülnek a tengerbe, tehát olyan mélyre, amennyire a német búvárhajók alá- jnerüllhetnek A hálókra bombákat és riasztóberendezése­ket is szerelnek, a német tengeralattjárók számára szinte lehetetlen az átjutós. A flottaparancsnokság 1917 májusában elhatározza, hogy bármilyen nagy kockázattal jár, megkísérli meg­szaggatni az ellenséges zónavonalat. A Novarát különle­ges feladatokra építették, ez a hajó, s parancsnoka, Horthy utasítást kap, hogy másik két cirkálóval, a Hel- golanddal és Saidáva.1 együtt rajtaütésszerű támadással pró­bálkozzék. A terv végrehajtása sikerül, de a három cir­káló és rombolócsoport útban hazafelé erős ellenséges egységekkel találkozik. Horthy menekülni próbál, de ehhez nem elég gyor­sak a hajók, így hát a különítmény nem térhet ki az üt­közet elől. A harc során a Novarát súlyos találatok érik és maga a sorhajókapitány is megsebesül. Az erősítésként helyszínre érkező Budapest és St. Georg segítségévéi si­kerül csak a hajót visszavezetni a kikötőbe. Horthy sebe­sülten sem vonul vissza kabinjába, hanem hordágyon fekve is a parancsnoki hídon marad, akárcsak Nelson Trafalgarnói. Ez kel'l a háborús propagandagépezetnek. — 17 — Megszületik, s egyre hízik az „otrantói hősről” szóló le­genda. 1 A sebesült sorhajókapitányt — egy percig sem for­gott életveszélyben — Becsben ápolják. Badenben pihen, erősödik s — fogadja az újságírókat, kedvtelve nyilatko­zik. Arról persze hallgat, hogy az akció után néhány nappal az Otrantói-szoros nyasánál ismét összezárult az antant gyűrűje, a vállalkozás tulajdonképpen eredmény­telennek bizonyult. A lapok szerkesztőinek Budapesten pedig kapóra jön ez a történet: a magyar tengerésztiszt, aki Ferenc József környezetéhez tartozott, nem futott meg az ellenség elől, s IV. Károlytól kap kitüntetést. A fiatal uralkodó Otrantóért a hadidiszitmónyes és kardokkal ékesített II. osztályú katonai érdemkeresztet adományozza Horthynak. Igaz, Otrantóért mások jóval magasabb uralkodód elismerésben részesülnek, például Njegován tengernagy, aki a Vaskorona érdemrend hadi- díszítményes és kardokkal ékesített I. osztályát tűzheti a mellére. Horthy Becs után Kenderesen is eltölt néhány „lába­dozó hónapot”, majd visszatér az Adriára. A „Prinz Eugen” csatahajó parancsnoka lesz és Pólában állomáso­zik, amikor Cattaróban és Pólában az elégedetlen mat­rózok mozgolódni kezdenek. Horthy a fiumei Tengerészeti Akadémia neveltje, saját hajóján, csírájában elfojt min­den mozgalmat, Cattaróban azonban nyílt lázadás tör ki a „St. Georg”, a „Kaiser Karl IV.” és a „Göa” nevű hadi­hajókon. A feilkelők békét követelnek, demokráciát és a matrózokkal való kegyetlen bánásmód megszüntetését. A felkelés második napján a flottaparancsnokság utasítja a Pólában állomásozó erőit, hogy fussanak ki és verjék le a cattarói matrózfellkelést. A hajóegység, amely három csatahajó, négy rombolóból és nyolc torpedónaszádból áll, elindul Cattaro felé. Az egység parancsnoka Seidensacher ellentengernagy s — állítólag IV. Károly személyes kí­vánságára — mellette működik külön személyes megbí­zottként Horthy Miklós. Seibensacher és Horthy a meg­bízást végrehajtják. A felkelést véres megtorlás követi. (Folytatjuk) — 18 — — 16 —

Next

/
Thumbnails
Contents