Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-28 / 22. szám
Csehszlovákia Szolidaritási értekezlet az arab népek harcának támogatására ÍSem a béke erői.. Határozott akció a közrend KAIRÓ Az arab népek harcának támogatására összehívott második nemzetközi szolidaritási értekezlet második plenáris ülésen meghallgatták az értekezlet három bizottsága által készített jelentéseket. A jelentések előterjesztése után az értekezlet bizottságokban folytatta munkáját. Az első számú bizottságban Tabejev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, a szovjet küldöttség ve- vezetője hangsúlyozta a szovjet nép szolidaritását, a szabadságukat és függetlenségüket védelmező arab népekkel. Rámutatott arra. hogy hiába reménykednek az izraeli kormánykörök abban, hogy az Egyesült Államok támogatásával olyan feltételeket kény- szeríthetnek az arabokra, amelyek összeegyeztethetetlenek a nemzetközi joggal, az arab népek méltóságával és törvényes jogaival. Tabejev hangsúlyozta, hogy szovjet részről szükségesnek tartják e szankciók alkalmazását, ha Izrael továbbra » az agresszió útján halad c- meggyőződése, hogy e szankciókat a népek többsége támogatná. Az arab népek támogatására összehívott nemzetközi szolidaritási értekezlet vasárnap bizottsági üléseken folytatta munkáját. A bizottságokban megvitatják. milyen hatással van az izraeli agresszió a Közel-Kelet és a világ biztonságára, valamint a béke ügyére, milyen imperialista terveket szolgál a térség lakosságának elnyomása, hogy irányul a Szuezi-csa- toma használóinak érdekei ellen, hogyan hívta ki az ENSZ- et és a nemzetközi jogot, mennyiben jogellenes a megszállt arab területek bekebelezése és lakosságának üldöztetése. milyen következményekkel fenyeget az a tény. hogy Izrael semmibe veszi a Biztonsági Tanács határozatait, hogyan lehet megoldani a menekültek problémáját, miként kell mozgósítani a nemzetközi közvéleményt az agresszió áldozatainak védelmére. Az értekezletet a világ minden wjaroi üdvözlök. Közzétették Kállai Gyulaiak. a Magyar Hazanas »ipa-ónt Országos Tanácsa elnökének üzenetet, valamint az Országos Béketanács Elnökségének és a Magyar Szolidaritási Bizottságnak az üdvözlő táviratát is. A magyar delegáció vezetője Karasz Győző, a szolidaritási bizottság alelnöke az első politikai bizottságban szólalt fel. Nagy érdeklődéssel kísért beszédében emlékeztetett arra, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és népe fel- náborodássál és tiltakozással reagál Izrael agressziójára, s ma Is határozottan elítéli az kraeli kormány területrabló, hódító politikáját és provokációit. Magyarország az ENSZ- ben és más fórumokon a közel-keleti válság izgazságos rendezését sürgette. Kárasz Győző hangsúlyozta, hogy a Magyar Hazafias Népfront az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság a jövőben is kötelességének vallja az izraeli agresz- szió elleni tiltakozás ébrentartását és fokozását, az arab népek iránti szolidaritás elmélyítését. á bizottságokban számos felszólaló fejtette ki a Palesztinái ellenállók harcának jogosságát. Krisna Menőn síkra- •zállt a palesztinai nép jogainak elismerése mellett. Louis Terrenoire volt miniszter, a francia delegáció tagja kijelentette : „a francia nép szemében a palesztinai ellenállók éppen olyan szabadság- harcosok, mint amilyenek a francia ellenállók voltak a náci megszállás idején, nem lehet őket terroristáknak nevezni, hiszen az idegen megszállók ellen harcolnak — ez pedig szent joguk”. Vasárnap délben az Arab Liga székházé bam Hasszuna, a liga főtitkára díszebédet adott a konferencia résztvevői tiszteletére. Hétfőre meghirdették az értekezleten részt vevő parlamenti képviselők, írók és újságírók, munkások és szak- szervezeti delegátusok, asz- szonyok, valamint ifjak és diákok külön tanácskozásait annak megvitatására, hogyan tudják legjobban segíteni a maguk területén az arab népek igazságos harcát. Saigoni katonaságra bízták Dak To fédelmét Egy év alatt es a harmadik SAIGON (MTI) A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai expedíció« hadsereg 4. gyalogos hadosztályának alegységei, hétfőn végleg kiürítették az ország központi fennsíkján elterülő Dak To támaszpontját, s az elhagyott bázis további védelmét a Saigon! rezsim alakulataira bízták. Tizennégy hónappal ezelőtt ennek a támaszpontnak a birtoklásáért folyt a vietnami háború egyik legvéresebb csatája. A DNFF harci alakulatai a Dak To környékén át- viharzó harcokban megsemmisítettek, megsebesítettek vagy elfogtak 3500 ellenséges katonát. Elpusztítottak továbbá 10 páncélost és 8 ágyút, lelőttek 32 repülőgépet és helikoptert. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy egy esztendő leforgása alatt Dak To a harmadik olyan amerikai támaszpont, amelyet az expedícióé hadtest alakulatai kiürítenek. Az első elhagyott támaszpont a hazafiak akciói nyomán híressé vált Khe Sanh bázisa volt. Az év utolsó hónapjában az amerikai hadvezetés kiürítbette az északi védelmi vonal egyik legfontosabb láncszemét, Camp Carrollt is. A Mekong folyó deltavidékén a DNFF osztagai hétfőn tüzérségi tüzet zúdítottak a saigoni hadsereg egyik propaganda-csoportjára, amely a lélektani hadviselés keretében a dél-vietnami rezsim jelszavait terjeszti. A megrémült katona-komédiások szerteszét szaladtak, úgy hogy az amerikaiaktól kellett erősítést kérni a színjátszó csoport megmentésére. BELGRAD zavarói ellen Andro Gabelics, a belgrádi Borba katona-politikai kommentátora, politikai akciónak és provokációnak minősíti, hogy az amerikai haderő éppen a jelenlegi pillanatot választotta egy Csehszlovákia közelében lebonyolítandó katonai manőver számára. A gyakorlatokat először 1970- re, azután 1969 őszére tervezték, s mégis áttették január- februárra Grafen wehr környékét jelölve ki a gyakorlatok területévé, a csehszlovák határ közelében, bár azoknak az amerikai egységeknek a bázisa. amelyek részt vesznek a manőverben, a francia határ közelében van. Az amerikai katonai erő jelenlegi európai akciójának értelme és jellege valóban nem teszi kétségessé, kik számára szükséges a fegy- vercsörgetés a csehszlovák határok közvetlen közelében, a csehszlovákiai és potenciálisan Csehszlovákia körüli feszültség időszakában. Ezek bizonyosan nem a béke erői, s az európai és világfenzültség enyhítésének bajnoka? — jelenti ki a jugoszláv lap. Leningrad emlékezik Vasárnap volt negyedszázada annak, hogy Lenin város» felszabadult az ostromló náci haderők blokádja alól. Ebből az alkalomból Leningrad ban ünnepi felvonulást tartottak. A vasárnapi szovjet lapok számos cikkben méltatják az évforduló jelentőségét. A szovjet lapok bőségesen foglalkoznak napjaink Leningrádjával is. A háború emléke ma már csak a leningrádi emberek szívében él, akik sohasem fogják elfelejteni azokat a hősöket, akik életüket adták Lenin városáért. „Januári mennydörgés” — így nevezték el a leningrádiak a szovjet hadsereg katonáinak offenzíváját, amely negyedszázaddal ezelőtt szétzúzta a hős város köré vont kilencszáz napos ostromgyűrűi, Az ünne- pj díszt öltött Néva-parti város lakói hétfőn a jubileum napján virágokkal borították el a város megmentőinek emlékműveit. PRÁGA (MTI) A csehszlovák belügyminisztérium közleménye szerint vasárnap délután a Vencel téren Prágában nyugalom volt 14 óra után fiatalok kezdtek gyülekezni a Vencel-szobor- nál. Akadályozták a közlekedést és megzavarták a közrendet a Krakkói utcában (a Vencel tér mellett). A rendőrség többször felszólítottá őket, hogy oszoljanak szét. E felszólítást nem vették figyelembe, hanem sértő kijelentéseket tettek és mintegy nyolcszázan menetbe összeáliva a Cseh Nemzeti Tanács épülete elé a „Kis Oldalra” (Mala Strana) akartak vonulni. A közrend biztosítása érdekében a rendőrség a törvényeknek megfelelően járt el. A rendzavarok egy része szétoszlott, körülbelül négyszázan azonban visszatértek a Vencel térre, de az Opletalova utca sarkán megállították őket. 19.00 órakor újra felszólították az összegyűlt tömeget, hogy oszoljon szét. Egy részük ezt figyelembe vette, a többieket a rendőrség szétoszlatta és 13 személyt előállított. 21.00 órakor újabb hatszá2 személy csődült össze a Vencel téren. Többször megismételt felszólítás után egy részük elhagyta a környéket, a többit az Opletalova utcába szorították be. Itt több tucat személyt őrizetbe vettek. A rendőrségnek ezt az akcióját is a lakosok helyesléssel fogadták. 22.00 órakor a Vencel téren normális volt a forgalom. * A vasárnap esti rendzavarás után hétfőn újból csoportosulások támadtak a Vencel téren, A rendőrség több ízben közbelépett. A csehszlovák belügyminisztérium szombat esti közleményét, amely ismerteti az ön- gyilkosságot elkövető 18 éves leány leleplező búcsúlevelét, a hétfőj lapok közül csak a Ru- dé Právo, a párt központi lapja közölte. Ezzel egyidejűleg a Mlada Fronta, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség lapja védelmébe vette a vasárnapi huligán-akciót. A lap azit írta, nem hajlandó addig a búcsúlevél szövegét ismertetni, amíg „bizonyos homályos részletekre nem kap világos magyarázatot”. Sxovjetellencs provokátclók ©I u szőrszál % lm n Az olasz demokratikus közvéleményben nagy felháborodást keltenek az „Olasz Szociális Mozgalom” nevű újfasiszta párt terroristáinak provokációs üzelmei. A „mozgalom” huligánkodó elemei az utóbbi napokban provokációs támadásokat intéztek a Szovjetunió és más szocialista országok olaszországi képviseleteinek helyiségei ellen, valamint az Olasz Kommunista Párt szervezetei ellen. Vasárnap Milánóban egy huligán csoport két kézigránátot dobott az Olasz Kommunista Párt ottani szervezetének helyiségére. A robbanások következtében az épületben komoly károk keletkeztek. Amerikai szemmel A vietnami konfliktus és megoldása Ez történt Sztálingrádnál 1* Eg;y tapodtat sem! WASHINGTON Vasárnap vezető amerikai közéleti személyiségek sajtó, rádió és televíziós nyilatkozatban fejtették ,ki véleményüket a vietnami háborúról és latolgatták a konfliktus rendezésének esélyeit. Johnson volt elnök hosszú cikket írt a Reader’ s Digest című folyóiratnak. A cikk a Magazin februári számában jelenik meg. Johnson bevezetőben arról panaszkodott, hogy öt évig tartó ténykedése idején valamennyi válság közül a vietnami válság okozta neki a legtöbb gondot. Utólag ismét szé- pítgette vietnami politikáját. Cikke további részében megemlítette, hogy nemcsak a vietnami kudarc okozott számára keserűséget, hanem az is. hogy nem sikerült tömörítenie Nyugat-Európát (ennek kudarcáért De Gaulle francia elnököt okolta), holtponton maradtak a nukleáris fegyverek kérdésében a szovjet—amerikai tárgyalások és nem sikerült véget vetni a közel-keleti ellenségeskedéseknek sem. 3gy vasárnapi televíziós műsorban Alan Cranston kaliforniai szenátor reményét fejezte ki, hogy a párizsi tárgyalások meghozzák Vietnam békéjét. „A dél-vietnami lakosság és kormány tudomására kellene hoznunk, hogy nem maradunk ott örökké” — mondotta a szenátor. Hughes iowai és Eagleton missouri szenátor támogatta ezt véleményt," de csak azzal a megszorítással, hogy az amerikaj csapatok kivonásának a „kölcsönösség alapján” kell megtörténnie. Mindhárom szenátor közölte, hogy híve a katonai sorozás megszüntetésének. Cranston hangoztatta, véleménye szerint Amerikában a „létrejött mély megosztottság oka” részben, hogy olyan katonákat küldtek Vietnamba, akik nem akartak odamenni. Egy interjúban Fulbright szenátor felszólította Nixon elnököt a vietnami háború befejezésére. Javasolta, hogy az Egyesült Államok a párizsi béketárgyalások kezdeti napjaiban „legyen tettrekész. leleményes, és mutasson kellő képzelőerőt, mert ha a háború nem rendezhető ésszerű alapon, az események „ésszerűtlen rendezést” kényszerítenek majd ki. ... A hadparancs, amelyet Andrej Jerjomenko tábornok, frontparancsnok írt alá, ez alkalommal nem hasonlított a megszokott, végtelenül lako- nikus, szinte száraz szövegekre. A haditerminológia számára szokatlan, egyszerű, meleg és szívbemarkoló szavakból állt. Nehéz lenne pontosan Idéznem. Arra viszont jól emlékszem, hogy édesanyánkról, nővéreinkről, feleségünkről és menyasszonyunkról, azokról volt benne szó, akik fasiszta rabságban sínylődnek, és szóit a bosszúállás órájáról, amely rövidesen eljön, a hőstettről, amelyet mindannak a nevében kell végrehajtanunk, ami tiszta és szent, a hőstettről, amelyet a Volga-parti erőd védelmezőitől vár a Haza. .. Ma is magam előtt látom a földbe vájt erődítmény üszkös falait, a Katyusa villogó tor- kolattüzeit, harcostársaink izgatott, borotválatlan arcát, a könnyes csillogást a szemükben. A had,parancs váratlanul fejeződött be: Megparancsolom, hogy november 20-án 0 órakor erőteljes ellentámadásba kell átmenni Sztálingrád környékén a német fasiszta csapatok ellen, és meg kell semmisíteni őket. (A délkeleti és doni frontsszakagz csapatai már ennek a napnak az előestéjén megkezdték offenzívá- jukat.) Értetlenül néztünk egymásra. Támadni? Mivel, milyen erőkkel? Képzeletünkben felmerült a legapróbb részletekig ismert kép. Az égen állandóan ott cikáztak a JU—87 mintájú zuhanóbombázók és a Messer- schmidtek, a negyedik Richthofen légi hadsereg gépei. Alattuk ott kavargott a Volga, amely teljes négykilométeres szélességében a felső folyásvidékről lezúduló, morajló, zajló jéggel volt borítva. Az itt-ott előbukkanó vízfelszínen előtűntek a német csatalovak sodródó hullái, a legkülönfélébb törmelékek és holttestek a gyűlöletes zöld egyenruhákban. Baloldali szomszédunk, Csujkov tábornok 62. hadseregének „produkciója” volt ez. Dühösen zajlott a Volga, mintha megtagadta volna az „ajándék” befogadását, mintha megvetéssel sodorta volna tovább a terhet a Kaspi-ten- ger felé. A Volga az orosz emberek régi barátja és táplálója ez alkalommal is segítségükre sietett. A folyó partján védelmünk mint valamiféle óriási rúeó a végletekig összepréselődött. hogy annál nagyobb erővel kiterjedve verje vissza a fasiszta hordák támadását. Itt. ezen a helyen, ahol a döntő órában a haza sorsa forgott kónkán. a katonák szívből jövő esküt tettek: „A Volgán túl számunkra nincsen föld 1” Egyszeriben mégis mintha cserben hagyott volna bennünket a folyam. A fasiszta kalózgépek már régen szétromboltak minden hidat, pontont, kompot. A jégpáncéllal borított vízrengeteg könyörtelenül szétzúzta az ingatag ideiglenes hidakat, amelyeket utászaink egyetlen éjszaka alatt építettek, hogy a folyó bal partjára szállítsák át a súlyos sebesülteket, és biztosítsák az élelmiszer- és lőszerutánpótlást a harcolóknak. Az ügyes volgai halászok éjszakánként merészen útnak indultak, hogy eljuttassák értékes szállítmányaikat, de korántsem jutott el mindegyik a célhoz. A hadtápszolgálat- nál szinte egyenként számon- tartották a lövedékeket és az aknákat, úgyszintén a meglehetősen sivár és egyhangú é'elmiszer-tartalékot. Mi is nagyon jól tudtuk, milyen állapotok uralkodnak a folyó partjain. Hadseregünk, a 64. hadsereg (amelyet a sztálingrádi csata után 7. gárdahadseregnek kereszteltek át) papíron egész sereg hadosztályból állt. Egy-egy hadosztályban azonban nem szolgált több ember, mint egy hadilétszámú zászlóaljban, a ténylegesen harcképes katonák száma pedig még ennél is kevesebb volt. Ezért néztünk olyan értetlenül egymásra, amikor meghallottuk a parancsot: „Támadni !” Az ofíenzíva előkészületei jóval az X nap előtt, még szeptember közepe táján megkezdődtek. Valahol a Volga alsó folyásvidékén az éjszaka leple alatt és a legszigonibb konspiráció . keretei között friss hadosztályokat, tüzérségi és páncélos hadtesteket irányítottak át a másik partra. A bal párton egyre gyűltek az új típusú harci* repülőgépek gondosan álcázott kötelékei. A megadott időpontra a délnyugati, a doni és a sztálingrádi frontok csapatai elfoglalták kiinduló állásaikat az ellen- támadás megkezdésére. Az of- fenzíva lényege az volt, hogy a Sztálingrádtól délre fekvő tavak vonaláról és északnyugatról mért nagy erejű csapásokkal meg kell semmisíteni az ellenfél erőinek zömét. Olyan gondos alapossággal, annyira kifogástalanul végezték el a hatalmas előkészítő munkát, hogy az ellenoffenzí- váról csupán néhány órával a hadművelet kezdete előtt értesültünk. Nem is szólva persze az el'enségről, amelyet váratlanul ért az ellentámadás... Magától értetődik, hogy azon az éjszakán, amikor a 64. hadsereg a másnap kezdődő ellenoffenzívára készült, senki sem hunyta le a szemét. Senki sem titkolta izgalmát és szüntelenül óráinkra nézve tartottuk számon: mennvi van még hátra az X óráig. És egyszeriben a szürke, hajnali félhomályt óriási tűzfolyam világította meg. sok ezer különböző kaliberű ágyú szólalt meg. Egyidejűleg a Volga felől motorok nehéz zúgása hallatszott1 egymást követő hullámokban megjelentek r bombázók. Kezdetét vette a történelmi jelentőségű támadás. (Folytatása következik) V. Sztyepanov tartalékos százados 2 NOGRAD - 1969. január 28., kedd A „vendégeket99 kiutasították Mint a csehszlovák belügyminisztérium vasárnap közölte, 16 nyugati újságírónak január 24-én idő előtt el kellett hagynia Csehszlovákiát. Illetékes csehszlovák szervek megállapították: valamennyien azzal az ürüggyel jöttek Csehszlovákiába, hogy ott kereskedelmi, tudományos tevékenységet folytatnak vagy turistáskodnak, s az országban munkaadójuk számára főképpen politikai információkat és katonai természetű értesüléseket gyűjtöttek. Tekintettel arra, hogy óképpen tudatosan félrevezették a csehszlovák szerveket, ezeknek a „vendégeknek” sürgésen el kellett hagyniok Csehszlovákia területét.
