Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
Sxakonyí Károly A PINCE CSAPÓ AJTAJA tárva volt, apa odelentről rendelkezett: —• Még egy csatos üveget! Emma' Hallod? Egy csato- Bat!... Anya a hurkát, sütötte, de nyitva kellett hagynia a kamra ajtaját, mert apa minduntalan felkiáltott valamit a pincéből. Tisztára öblögetett üvegekbe fejtette le odalenn a bort az ünnepi nyitott hordóból. Anyának éppen elég dolga akadt a konyhában, de nem maradhatott nyugton. — Nem lennél olyan szives? — szólt ingerülten a fiának. Kálmus, mintha nem is hallotta volna, beletemetkezett a Verne-könyvbe a hok- kedlin. — Kálmus! A füleden ülsz? Nem lennél olyan szíves?... — Mit? — nézett fel a fiú? — Emma! — türelmetlenkedett apa a pincében. — Egy csatosat! — Egy csatosat — mondta anya Kálmusnak. — Láthatod, hogy nem érek rá. — 'Mit csináljak a csatos- aal? — Vidd le apádnak a pincébe De fintorok nélkül. Igen? Kálmus lecsúszott a hofc- kedlíről, hóna alá csapta a Vemét, és becsoszogott a kamrába. Csörömpölt, zör- gött. — Nem találom.. t — Ott lesz a polcon. —- Kapom már végre azt a esatos üveget? — harsogta az apa. & anya kintről: — Kál- mus, mozogj már! — Jó, jó. s. — Ne mondd nekem mindig ezt a jó—jót-t — mérgelődött anya a sercegő hurkák fölött. — Megtaláltad? KÄLMUS A KÖNYVVEL meg az üveggel lekúszott a pincébe. Apa a pókhálós bolt- hajtás alatt görnyedt, vékony gomtesövöa szippantotta a bort a palackokba. — Tessék! — nyújtotta a lépcső aljáról Kálmus az üveget. — Mindjárt menned kell! — mondta apa. — Nekem? — Te jó isten! Mosakodj meg egy kicsit és vegyél fel rendes ruhát. Csak nem így akarsz átmenni Bereczkiék- hez? — És aztán ott majd mit mondjak nekik? — Ne kezdd már megint, jó? — De mit mondjak nekik? — Már elmagyaráztam. Kellemes ünnepeket kívánsz. Rendesen, meghajolsz, érted? És Bereczkinének érthetően kezitcsókolom-ot köszönsz, nem pedig a fogad között makogod azt a kszcsóklom-ot, ahogy szoktad. És megmondod, hogy édesapád... nem: a szüleid küldik ezt kis semmiséget. .. — Akkor azt mondják, minek hoztam. — Mit minek hoztál? — Apa bedugaszolta az egyik üveget; a csatosból kicsöpög- tette az utolsó vízcseppeket is, és megszívta a gumicsövet. — Mit beszélsz? Hogy mit minek hoztál? — Semmi. — Kálmus! Ne únd magad, nekem ne únd magad már megint! — Nem úrnőm magam. — Nahát! — A csatos nyakánál habzott a bor. Apa elcsippentette a gumicsövet. magasra emelte, óvatosan kivette a hordóból. Bezárta az üveget, letöröl gette. — Köszönsz nekik... — Jaj, ezt már tudom! — Nahát! És illedelmesen átadod. A szüleim küldik ezt a kis semmiséget a doktor úréknak... — Nem mondom azt, hogy semmiséget. — Hát akkor mondj mást. — Mit? — Na, látod? Nem tudod mit kell mondani, de kritizálod az embert! — Apa nem mert kiegyenesedni, nehogy beverje a fejét a bolthajtásba. A sapkája már úgyis tele volt pókhálóval. — És csak akkor ülsz le egy percre, ha marasztalnak, ha kínálnak... Süteményből csak egy falatot. .. És ha kérdeznek a tanulmányaid felől. . — örülnek, ha elmarhatják a piát. nem fognak sokat kérdezősködni. APA DÜHÖSEN tekintett fel: — Ezt a beszédet nem tűröm! Értéd? És Bereczkiék- nél is illedelmesen beszélj. Ne hozz rám szégyent. Tudják hogy rendes család vagyunk... — Tomi mesélte, hogy Be- reczki nagy plás. — Tomi! Ki az a Tomi? — Ott lakik a házukban. — Ne hallgass te a Tomira. Rám hallgass! — Te is mondtad! — Én?! Mit mond én?! Na, halljam, csak, mit mondtam én? — Anyának. — Azt mondtam, hogy Be- reczki doktor úr iszik? — Apa a pincelépcsőhöz ugrott. — Emma! Hallod?! Emma!... Kálmus odább húzódott: — Nem azt mondtad. Mást mondtál. Azt mondtad anyának: nehogy elfelejtsünk ajándékot küldeni annak a hülye Be- reczkinek is, mert a végén még nem Intézi el az építési engedélyt Apa felháborodásában megfeledkezett a bolthajtá&ról. sziszegve tapogatta a fejét. Elöntötte a méreg: — Én ezt a szót, hogy hülye, soha nem is használom! Ez a te szavad! Ezeket te cipeled haza az iskolából... Emma! Emma, hallod?!... Anya megjelent a pincelej á- rónáL — Mit akartok? — Hallod, mint mond a fiad? Hogy én... Bereczkire.., hogy én Bereczkit lehülyéz- tem. — Igen, na és? — Mit? Hogy én?! Te is azt mondod? — Jaj, nem érek rá, odaég a hurka! Ha feljössz, hozd magaddal a céklát Vagy küldd fel Kálmussal. Kálmus megkerülte apát: — Na, melyik az a bor? — Öltözz át, .addigra becsomagolom. — Apa sértődötten rakosgatta az üvegeket. Kis megcímzett cédulák sarkát szorította sorra a dugók alá: Dr. Bereczki, Fóti igazgató, Gerendásék... — Nem tudjátok ti az illemet! Méghogy én Bereczkit! Micsoda kellemetlen. .. még gondolni is.., Kálmus felmászott a grádicsokon. Anya a tűznél állt, pirosán, kapkodta kezét a frö- csögő zsír elől. — Át kell öltöznöm — mondta Kálmus. — Jó, hogy nem kell előtte felmennem fodrászhoz is. — Na, csitt csitt! — figyelmeztette anya. Mire felöltözött, apa már selyem papírba csomagolta a palackokat — Mutasd csak magad! — állt eléje. — Hadd nézzem a frizurádat. És hogy van megkötve ez a nyakkendő? Tizenöt éves vagy, kicsit adhatnál magadra. .. Na, jó. Vigyázz, ne koccanjon a kerítésnek a szatyor Csöngetsz, kijönnek, megmondod ki vagy. bemutatkozol érthetően 1 Ne felejts el meghajolni kicsit. Csak egv kicsit, így, érted? — Apa megragadta a vállát, előre rántotta — Nem ennyire! Finoman! Kellemes ünnepeket kívánsz, és azt mondod, hogy a szüleim küldik a kedves doktor úréknak, tisztelettel, ezt a kis semmiséget... Kálmus arca megrándult: — Röhejes! Apa alig értette —, mi röhejes ? — Ez az egész. Ez az egész, olyan röhejes... Apa nem talált szavakat. — Hát ez... ez!.., Emma! Hallod? Ez neki röhejes! Egy rendes úri modor neki röhejes! Anya háttal állt, hajlongott a tűznél: — Menj, Kálmus, siess! Fogadj szót apádnak. — Én nem tudom, mire tanítanak titeket az iskolában — méltatlankodik az apa. — El se tudom képzelni! Jó! Hát akkor csináld, ahogy akarod! Akkor csináld a te modorodban! Ne törődj vele, hogy mit szólnak hozzá Bereczki ék. Ne törődj vele, hogy levonjál! a konzekvenciákat... Mi; érdekel téged, mi? Téged csak a te vacakságaid érdekelnek! A gitár, a mozi, még a... — Kálmus! — szólt anya. — Menj már! Nem érsz vissza vacsorára! — Megyek dünnyögte Kálmus lehajtott fejjel. — Mégy — bólogatott lemondóan apa. — Minden teher, amit én kérek. Amit én mondok, az röhejes!..« Káhnus fogta a szatyrot, indult. — Kszcsóklom... Apa utána kiáltott: — Rendesen köszönj ott! Ne így! — Kálmus eltűnt a sötét udvaron. Apa betette a konyhaaj- tót. — Jaj, nem tudom, mi lesz belőle! Semmi tekintélytisztelet, semmi társadalmi érzék. .. — Majd felnő... — mondta békítőleg anya. — Majd felnő és megtanulja. Radies István: Téli ágak Pádár András A NAGY c csendesen húzódik meg a fai melletti székem Olyan kicsire, mint amilyennek egész életéhen érezte magát. Meglazítja a meleg kendőt — erősen fűtenek a tanácsházán. Az ünnepit kapta magára. A régi zöld kendőt. Mondta is a postásnak, amikor megvitte neki a sokpecsétes levelet: „Te Mari, megyek én az elnökhöz. Majd eligazítja a dolgot.” Hát ezért várakozik. A tanácselnöknek valami sürgős dolga van, de Kati néni el nem menne. Türelmesen szemlélődik, s egy észrevétlen mozdulattal megtapintja a keblébe rejtett levelet. Arcának szoborvonásai is lágyulnak erre az érintésre. Mintha valami mösc/tyjéle, vagy talán tivoli évek kedves emlékei suhannának dt ráncos arcán. Az egyetlen fiától kapott levelet. Minden sorát úgy várja, mint mások az öttalálatos szerencsét. Életének pislákoló mécsesében ezek a levelek jelentik az olajat. Amíg Jóska itthon volt, érezte, hogy tartozik valakihez. De a fiú a fejébe vette az idegent. Elutazott a többiekkel, dolgozni Németországba. Egy éve él már egy- szál magában —, hiszen még rokon sincs a közelben. Azóta TÓTH ELEMÉR 7éj, csak. égj Hő fed be lombot, ágat, de nézd ma is dúdolgat, és téli bár, ott túl pár tünde dombon ma láng-fehér az alkony, • régi táj. Ö drága táj, derengő, dalunkban is szín, ékkő, csak égj, tüzelj. Csak hullj, hullj szívre, tájba — talán a kedves álma — ezer pehely. Mustó János: Anya és gyermeke kapja a leveleket a furcsa pecsétekkel: „NDK. .. Drezda. . .” Már megtanulta, hogy ez a Német Demokratikus Köztársaság, s Jóska Drezdában dolgozik. Irta is már neki, hogy valami nagy város. Járt egyszer az egyik levéllel a tanító úrnál is, aki megmutatta a térképen, hol van az a Drezda. De csak annyit jegyzett meg, hogy nagyon messze. Egyszer azt írta a Jóskának, nagyon szeretné már látni. Belesírta a levélbe, mennyire egyedül érzi magát. Sohse panaszkodott a fiának, hiszen nem volt miért. Áldott jó gyerek a Jóslói. A keresetet becsületesen hazahozta mindig. Nem legénykedett úgy, mint sokan a faluban. Valósággal as apjára ütött. Csendes, józan ember vólt az is szegény, isten nyugosztalja. Nagy csapásként érte a halála. Ki tudja, hol nyugszik, milyen földben? Csak a papír maradt meg szigorú emlékeztetőül róla. Meg a nyomorúság. Iparosember volt, földet sose vásárolták. Mit tehetett, eljárt napszámba. Éjjel-nappal gürcölt, amíg Jóskát felnevelte. Az apja után ő is kőműves lett. Mire könnyebb lett az élete, megöregedett. , zután a kusza, panaszos A levél után kapta meg a fia válaszát. Irta, hogy nem jöhet haza egyelőre, de majd találkoznak Drezdában. Majd elintézi, hogy a mam,a kiutazhasson. Ne törődjön semmivel, csak üljön vonatra. Először nem akart hinni a szemének. Átszaladt a levéllel szomszédba, olvasnák már el ők is. Azok is csak álmélkod- tak, hogy lám, mire vitte ez a Jóska, viszi az anyját külföldre. Ezután már megijedt. Mi lesz vele? Nem utazgatott ő még itthon sem, nem még idegenben. Dehogy utazik olyan messzire! Jaj, minek is ment el ez a gyerek más országba. Éjszaka nem aludt. Szorongva töprengett, mit tegyen. Sehogy sem tudta elrendezni a gondolatait. Szeretett volna emlékezni a tanító úrnál látott térképre, de csak kusza vonalakat látott maga előtt. Másnap megírta Jóskának, nem megy sehová. Jöjjön haza ő. Ne kívánja öreg anyjától,' hogy ilyen veszélyes útra induljon. Megkönnyebbült, amikor a postán lepecsételték a levelét. Azután megérkezett ez a levél. Nagy, vastag borítékban. Jóska mintha meg se kapta volna a sorait, arról írt, hogyan is utazzon. Részletesen megírta az útvonalat, ami egyszerű volt, számára azonban mégis félelmetes. Pesten kell vonatra ülnie, s csak Drezdában leszállni, ahol már várja a fia. Küldött hivatalos meghívólevelet is, amiben megírta, hogy . az útiköltségről, a kéthetes vendéglátásról gondoskodik ... A faluban percek alatt híre szaladt az írásnak. A tanács- házára menet majd minden kapu előtt megállították. Mindenki látni akarta a levelet. Hitetlenkedve tapogatták a nagy borítékot, s kéretlenül osztogatták a tanácsoltak Lebeszélték az útról, olyan is volt, aki ijesztgette. Ne menjen sehová, biztos Jóskát is megrontották ott a messze idegenben. Elbátortalanodva lépett be • tanácsházára. Bízott az elnökben, az majd megmondja az igazat. Akkor is ő beszélgetett vele> amikor Jóska jelentkezett a külföldi munkára. Már az ts nagy port vert fel, hogy csak egyedül ment el. Azt beszélte, egy hétig a falu, hogy a Kati fia mászik a magasabb polcra, de úgyse lesz belőle senki, odakint se. Az elnöknél azonban mindig megértésre talált. Megnyugodott, mikor megvigasztalta, » tréfálkozott vele, hogy Jóskából még tanácselnök is lehet, ha hazajön. Ezekből a beszélgetésekből megértette, hogy sok falubelijéből az irigység beszél. Csendesen duruzsol a tűz a kályhában. Az elnök lassan befejezi a diktálást. Kati néni mozdulatlanul várakozik. Szívének feszültsége lassan felenged. Valahol belül azonban még mindig mocorog egy kis bizonytalanság. A levelet odaadja az elnöknek, aki már gépelteti is számára a hivatalos papírokat, igazolásokat. Elmagyarázza, milyen fénykép kell az útlevélbe, mit vihet magával, hogyan öltözzön az útra. Megígéri, hogy leírja neki a vonat pontos indulását, s akármi is kellene még, segít mindenben. Megkapja a papírokat, s már indulna, de az elnök még nem engedi. Tréfásan megfenyegeti, nehogy megfeledkezzen róla. Mikor? Természetesen szilveszter éjszakáján, amikor majd az új évet köszöntik abban a drezdai szállóban. wirre már ő is elmosolyoIPj dik. Milyen is ez az elnök. Teljesen megfeledkezett a nagy gondjáról. Olyan természetesnek tűnik most, hogy neki utaznia kell a messziségbe. Az idegenbe. De hiszen az nem is idegen! Jóska is ott van. Sokan vannak ott. A fiához megy, barátok közé utazik. Ez az elnök! Ez az elnök! Varázsló ez? Csak az a kár, hogy már a karácsonyt is nem töltheti ott. De nincs már messze az új év. Milyen is lesz az a szilveszter? NÓGRÁD — 1968. december 24., kedd u &
