Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
Padlótól a mennyezetig Párhuzam kis hibával TusMjzok az Mitől nő a karácsonyfa? A kérdésből a kedves olvasó valószínűleg arra gondol: összetévesztem a karácsonyfát a fenyőfával. A fenyőfa ugyanis, mint minden fa, az idők során növekszik. A karácsonyfa viszont olyan fenyőfa, amely ki van vágva: növekedéséről beszélni tehát tudománytalan dolog. Ilyenkor karácsonykor azután kiderül, hogy szép, szép a tudomány; de a nagy ünnepeken másfajta törvények lépnek életbe. Megkísérlem bebizonyítani. Amikor én még egészen kicsi voltam — ez néha olyan távolinak látszik, mint a Kis- jézuska születése —, tehát mondjuk 1968 éve: mennyezetig érő karácsonyfa állt a szobában, méghozzá hatalmas talpával a padlóról emelkedve fel. Ma sem értem, az illetékesek hogyan tudták feldíszíteni. Szívesen megkérdezném tőlük; sajnos azonban e drága illetékesek régen nem élnek már. Azután, ahogy növekedtem: a karácsonyfa észrevétlenül kisebbedéit. Erre jószerivel csak akkor jöttem rá, amikor egy Karácsony estén észrevettem, hogy én és a karácsonyfa: egyforma nagyok vagyunk. Abban az időben — tizennégy éves lévén —•, tanultam már fizikát, s az optikai csalódások természetével is tisztában voltam. Szigorúan tudományos világszemléletemmel hamar megmagyaráztam magamnak: szó sincs arról, mintha a karácsonyfa összezsugorodott volna. Én lettem magasabb, s az optika törvényei szerint ezért látom a hajdani hatalmas fát — kisebbnek. Mindenesetre megkértem az illetékeseket: állítsák fel egy kis asztalkára. Az ember nem szívesen mond le illúzióiról. Azután teltmúlt az idő, s jött egy olyan Karácsony is, amikor — teljesen rendhagyó módon — fenyőfa és karácsonyfa: eggyé váltak. A Kárpátokban, a gyergyói havasok egyik kis tisztásán állt e nevezetes fenyőfa, melyet — minden kivágás nélkül —■, karácsonyfává léptettünk elő. Ellátva a megfelelő ezüst és arany csillagokkal, továbbá sújtásokkal. Körülötte énekeltük, hogy „Mennyből az angyal”. Az ágyúk már elég közelről dörögtek. Később már nem áltattam magam: tudomásul vettem — minél nagyobb a gyerek, annál kisebb a karácsonyfa. Egy negyvenéves gyereknek meg kell elégednie egyméteres fával. Asztallal együtt. S íme türelmem jutalma: a karácsonyfa egyszerre növekedni kezdett. Mire a kislányom hetven centi magas lett: a fa egy méter hetven centire szökött fel. Közben kisebb ingadozásokkal — aszerint, hogy mit lehetett kapni a piacon — tartotta ezt a magasságot, s néha még növekedett is. Ma a kislányom egy méter hetven centi magas, s a karácsonyfa bizony ismét csak hetven centiméter. Természetesen: asztalra állitjuk. De én nem csüggedek. Elképzelhető, hogy a lányom néhány év múlva férjhez megy. Rövidesen tizennyolc éves lesz, s elég csinos is — ehhez a meggondolatlan lépéshez. Azután, ha úgy döntenek, hogy mégis előbb a baba, csak azután a Trabant: a karácsonyfának ismét ürügye lesz arra, hogy felszökjék a mennyezetig. Szerencsére, ma elég alacsonyak a mennyezetek. Ezzel be is fejezem tudományos felfedezésem közlését a karácsonyfák növekedésének és kisebbedésének okairól. Mondanom sem kell: csöppet sem közömbös, hogy életünkben hányszor nő meg a karácsonyfa. De ki tudná azt előre megmondani; talán csak a Kisjézuska. Hámtté György KERESZTREJ Néztem^ a lányt és Dickens- re gondoltam. Az én helyemben mindenkinek Dickens jutott volna az eszébe. Pontosabban: „A karácsonyi éhek”, a nagy angol realistának ez a megrázó erejű elbeszélése. Amelyikben a megfagyott gyermekről van szó. Akkor is karácsony este volt, nagy, puha pelyhekben hullott a hó, az utcán az emberek arca kipirult a hidegtől, amint siettek haza, hogy meghitt családi körben töltsék el a szeretet ünnepét.., Ez a másik történet pedig most pereg éppen a szemem előtt és a szerencsétlen teremtés, akinek látványa „A karácsonyi ének” megható tragikumát idézi fel bennem, nem fiú, hanem lány. Húszévesnek saccolom, a ruhája nem rongyos, de az évszakhoz képest túlságosan lenge. Dehát mindez nem gyengíti a párhuzam indokoltságát. Most is karácsony este van, az utcán az emberek arcát most is pirosra csípi a hideg, most is mindenki siet haza, hogy övéi körében töltse a szeretet ünnepét. És közöttük most is ott éviekéi egy árva lélek, akit nem vár haza senki, akivel a kutya sem törődik. A lány fázósan álldogál, vagy fel-alá sétálgat. Lóbálja a táskáját, hogy egy picit felmelegedjék. A vak is látja, hogy szenved a hidegtől, és nyomasztja az egyedüllét. Egy kis emberi melegségre vágyik, egy kis kuckóra, ahol meghúzhatná magát, ahol neki is jutna néhány kedves szó, egy kis meleg étel, talán még valami aprócska ajándék is a fenyőfa alól. Leküzdve természetes félénkségét, rámosolyog egy-egy magányos járókelőre, még meg is szólítja némelyiket. A szája mozgásáról leolvasom, az iránt érdeklődik kedvesen, hogy az illető nem vinné-e őt magával? Félórája figyelem a cukrászda üvegablaka mögül, és gyűlik bennem a keserűség. Szegénykének semmi sem sikerül. Nyájas kérdésére vagy bosszús felhorkanás a válasz, vagy határozott fej rázás, a többség pedig úgy tesz, mintha süket volna, gyorsított menetben halad el mellette. Ha ez így folytatódik, mire éjfélt üt az óra, ez a leány- gyermek is meg fog fagyni! Mit változott, mennyit fejlődött, szépült, gazdagodott az emberi lélek, az emberi természet a száz évvel korábbi állapotokhoz mérten? Megértőbbek lettünk a mások szenvedései iránt? Jobb, nemesebb a szívünk, mint dédapáinké? Legalább az év egyetlen napján, a szeretet ünnepén befogadunk-e fedelünk alá egy didergő kislányt, megosztjuk-e vele kenyerünket? A példa azt mutatja, hogy e tekintetben bizony nerti sokat fejlődtünk! Szerencsére akadnak azért kivételek is! Jómagam például elhatároztam, hogy még tíz percig várok és ha ez alaitt sem akad gyámolítója szegénykének, kimegyek hozzá és meginvitálom, töltse nálunk a mai estét. A feleségem is biztosan örülni fog neki. Kűri! András re Őszintén A vőlegény levelet fr a fürdőhelyen nyaraló menyasszonyának: ... Érted Édesem, képes volnék mindenre. Átúsznám az óceánt, elmennék a vérpadra, beugranék a Niagara-zu- hatagba... U.i.: Vasárnap, ha nem esik az eső, okvetlenül leutazom hozzád. Férfidolog A kis Dezső nem valami jó tanuló. Mikor a tanév végén megkapta a bizonyítványát, halkan nyitott be a szobába, és így szólt: — Anyám, kérek tőled valamit. — Mit, fiam? — Légy férfi! A tél Garat Gábor Kossuth-dijas költőnk vízszintes 32, szám alatti verséből idézünk rejtvényünk vízszintes 1.. valamint függőleges 11, számú soraiban. VÍZSZINTES: 1. A versidézet kezdete (folytatása függőleges 11.). 11. Csókos szélei. 12. A teanövény alkaloidja. 13. Borjúmirigy. 14. Előd. 15. 48-as tábornok. 16. Nagyobb időköz. 18. Szeszes ital. 20. Fedetlen istálló. 22. Borfajta. 24. A Lett SZSZK fővárosa. 28. Esd. 27. A föld felé. 28. Dagály. 30. Sajátos fényű elem (ford.). 31. Azonos mássalhangzók. 32. Az idézett vers címe. 35. Időmeghatározás. 36. Személyes névmás. 37. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiában. 38. Védelmez. 40. Kilátásba helyezése. 42. Lovas-ugrató pályán sok van. 44. Takar (ford.). 45. fi Égitest. 47. Az arcon jelentkezik. 48. Molibdén vegyjele. 50. Jugoszlávia legdélibb része (—'). 53. Mint vízszintes 27. számú. 54. Hónap röv. 56. Kötőszó. 57. Téli sporteszköz (ford.). 58. Életnedv. 59. Bibliai alak. 61. A Duna mellékvize. 64. Jelfogó. 65. A német ABC utolsó betűje. 67. Létezik. 88. Építészeti stílus (—’). 69. Kínai hosszmérték. 71. Gondol-e? 73. Spanyol férfinév. 75. Latin kettős magánhangzó. FÜGGŐLEGES: 1. Régi római pénz. 2. Ennivaló. 3. Irat- kapocs. 4. Karddal küzd. 5. Egykori perui uralkodó. 6. Kép. 7. Egykori cím rövidítése. 8. Jugoszláv város. 9. Kerék szám. 10. Tüzel. 11. Az idézet befejező része. 15. Szeszes ital. 17. Közép-európai folyó. 19. Verskellók. 21. Vágóeszköz. 22. Égtáj. 23. Kietlen (ford.). 25. Gázló madár. 27. Folyadék. 29. Orsó közepe! 32. Helyiség. 33. Irén — németül. 34. Fordítva: az MTK egykori válogatott csatára (Zoltán). 30. Szakít. 39. Erődítmény. 41. Árusít. 43. Az ókord egyiptomiak szent bikája. 46. Éle. 49. Indítéka. 51. Tengeri emlŐ6. 52. Mint függőleges 8. számú. 53. Másképpen: lehel. 55. Kerek szám. 58. Ütlegel. 60. Kérdőívek rendszerint első kérdése (+’). 62. Mókus. 63. Vége — németül. 64. Gabona. 66. Évszak. 68. Konok ellenszegülés. 70. Állathang. 72. Mint a vízszintes. 27. számú. 74. Izomkötő. 75. Juttat. Beküldendő: a vízszintes 32,, valamint a vízszintes 1. és függólegs 11. számú sorok megfejtése. A vasárnapi keresztrejtvény helyes megfejtése: A világ- bajnokságot huszonhét éven át védte. Tóth László, Maró- czy Géza. Könyvjutalmat nyertek: Szabó Katalin Salgótarján, Nagy József Salgótarján és Tóth Miklós Karancsalja. A könyveket postán küldjük el! Kényes A börtön ablakából az egyik rab lekiabál egy járókelőhöz: — Legyen szíves, hívjon egy lakatost! — Minek? — Be vagyok zárva! Gyerekszáj Étkezés közben az apa inti gyermekét: — Fiam! Te úgy eszel, mint egy malac. Egyáltalában, tudod, hogy mi a malac? — Tudom — válaszol a gyermek. — A disznó fia. Székely vicc A felborult szénásszekér mellett ül Gergő, az árok szélén, szalonnázik. — Felborultál, Gergő fiam? — kérdezi az arra járó Balázs gazda. — Aztán apád tudja-e már? — Biztosan tudja, hát alatta van — válaszol Gergő. Tévedés Kovács őrmester késő éjszaka becsenget az egyik bérház ajtaján. A hosszas csengetésre álmos férfi nyit ajtót. — Maga Kiss János? — kérdi az őrmester. — Nem. Én Mikorka Kálmán vagyok — a válasz. Az őrmester rárioakodik: — Altkor miért jött ki? 12 - NÓGRÁD - 1968, december 24., kedd MODERN BETLEHEMESEK (Zsoldos Sándor rajza) JÖTET-LELEK — Nem tudom tovább nézni, hogy mennyit gürcölsz — inkább lefekszem (A Weltwoche karikatúrája) ÜNNEPI BEIGLI Ha spórolsz, akár húsvétig is eszegethetsz belőle (Zsoldos Sándor rajza)
