Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

KARÁCSONY A LÍRÁBAN JOBBAGY KÁROLY TIZENÖT ÉVE, KARÁCSONYKOR Tizenöt éve, karácsonykor a katonák egy fenyőt hoztak a havas, közeli Bakonyból, s papírszalaggal körbefontan ott állt az asztal közepén a kopasz, szűk rádióközpontban. Mit tegyünk színnek, csillogásnak, díszként az ágak sűrűjébe? Egyesek padlásokra másztak, s valaki hozott világító- • töltényeket egy hevederrel — színespikkelyű, sárga kígyó — azt aggattuk fel cérnaszálon, volt köztük kék, zöld, narancssárga, — szép volt a fa, akár az álom — s almaként néhány kézigránát csüngött a vastag ágtövekben. A kályha kitátotta száját... S egyszerre, mintha közénk lépett volna egy tündér, — mosolyogtak a kirakott családi képek. Én csöndben szájharmonikáztam, dé öyylkunk O ré diónál Moszkvát fogta} t mind, Szinte Iáiban figyeltünk fel — remegve már a szótól is —, ahogy (mint az angyal) zengte: „Béke lesz nemsokára!" ERDÉLYI JÓZSEF KARÁCSONYI SÁR Karácsony napján, — lágy, fekete tél volt, — . pelyváért ment egy bivalyos-szekér, ki a határba. Nosza, felültem rá; de más oz, hogy megy, meg hogy visszatér, ha csak pelyvával. Levágott a dűlőn agyig a sárba, s megállt a kerék, malomkerék lett mind o négy a sártól; sárhajó volt már a szekérfenék. Görcsös ostorral verte, vasviüával szúrta e két béres a két bivalyt, — megfeneklett a szekér, s a két állat térdre esett. Tán az emberi fajt átkozta, ahogy felnézett az égre, nyakán a járom, hátán a verés; hasztalan volt minden erőlködése: bivalynak is nehéz, ami nehéz. Előfogták a másik két bivalyt is. Hogy hány pár ökröt fogtak még elő, hogy azt a szekér pelyvát a határból bevontassák a tanyába, erő mekkora kellett? Nem tudom. Leszálltam s gázoltam azt a télvízi sarat, a Sárrét mély, szurokfekete földjét, mit olcsón kaptak, potyán az urak: kicsafták a tudatlan nép kezéből. Nem hitte az hogy lecsapolható: „nem azt, soha, ki nem szárítja senki, csak az isten, az a mindenhatói" Lecsapolta, kiszárította mégis, a nép olcsó erejével, a pénz; mart könnyű pelyva annak minden munka, az is, ami a bivalynak nehéz... VÁRNAI ZSENI DIÓS-MÁKOS... (1959) ADY ENDRE KARÁCSONY Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna, napja, Ha mennyé kén’ a földnek válni, Hogy megváltóját befogadja. Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek, — De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, ruigxt beteg .. . Kihűlt a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testé; Heródes minden földi nagyság. S minden igazság a kereszté... Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget. Megátkozza világra jöttét, — Beteg a világ, nagy beteg... Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincsen eszme, Kommá dőlt a Messiás háza, Tanítása, erkölcse veszve ... Óh, de hogy állattá süllyedjen, Kinek lelke volt, nem lehet!... Hatalmas Ég, új Messiást küldj; Beleg a világ, nagy beteg!... (1S99) Sütöttem diós-mákos patkót Karácsonyra, s postára tettem, reáírtam; Montparnasse, Párizs, és a nevedre megcímeztem. Telehintettem mazsolával, tudom, ezt mindig így szeretted, kicsinykrrrodban, csöpp kezeddel csak a mazsolát csipegetted. Tieáid gondoltam Drágaságom, mig a tésztát gyúrtam, sodortam: — Hol, merre jársz e pillanatban? ... s önkéntelen egy dalt dúdoltam. Eszembe jutott, milyen furcsa: minden érzésem dalba ömlik: — Diós-mákos, — és a szivemből már a zene szinte özönlik. Mazsolarím és mikosritmus talán ízleni fog e versem, ez is zene, hiszen az árát bizony egy versemmel kerestem. Fogyaszd erővel, egészséggel, gondolj teám, s karácsony éjjel nézz a magasba, ott egy csillag rádmosolyog ezüstszemével. Találkozunk az égi mécsnél, milcor az óra éjfélt korúiul, és a könnyek, keservek éve lassacskán nyugovóra fordul, találkozunk ez égi mécsnél, azt a csillagot én is nézem, s mintha szemed sugarát látnám ragyogni ott a messzeségben. TÓTH ÁRPÁD KARÁCSONYI EMLÉK (Romón Dénes felvétele) Itt volt, elment a szép karácsony, S amíg itt volt, jó koszton éltünk. Cukron, fügén, mákos kalácson. Hozott diót, mogyorót, smukkot, Üj százkoronás is volt nála. De erről alig szólt egy kukkot. Hogy a pénzügy is derűt öltsön, Adott az osztrák—magyar banknak Húsz koronát — aranyban! — kölcsön. És hozott új választó-listát Mely szerint csak Lukáps szavazhat, S megválaszthatja Tisza Pistát A Béke is, e bús egyénke. Jött volna vele, ám egy hídon A strázsa belelőtt szegénybe. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KARÁCSONYI DAL A mi kedélyünk rég kihamvadt, fagyos, hideg az ünnepünk, lelkünkre hull a téli harmat. Jeges vidékre tévedünk, és álmodunk dicsőbb valórul, s a fergeteg táncol velünk. Agyunkba duzzadozva tódul sok új. hatalmas gondolat, de a fánkról kopott dió hull. A gyertyalángunk ellohad, füstölve pattan rajta a szikra, s kékes, kialvó lángot ad. S rásüt vonaglő arcainkra. TÓTH ELEMÉR KARÁCSONYI DAL örült Prohászka fs Prizrendbe, Az udvarias szerb kormánytól Egy sérvkötőt kapott prezen tbe. Szóval a karácsony sok kincsét Megkaptuk és ami a legfőbb, Megszűnt a fűtőanyag-ínség. Ez üdvöt zengem el ma számmal: Egész télen fűthetünk majd Egy-egy d,ús — karácsonyi számmal! Állj meg, ha tán sietnél is, hej kicsit barátom, a fákon bár a bársony fagy ül csak és a felszél. Csapongva kánya károg köröttünk, mint a nemlét, és bár kísértenek még a mélység-széli táncok, hej mégis társaim tág és égig érő puszták nekünk ma kincset adnak, már régen nem mesében remél csodát az ember, és úgy cseng-bong a csillag. JUHÁSZ GYULA f KARÁCSONYI KÖSZÖNTÉS Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. Fáradt katonák, ti, Pihenjetek szépen Karácsonyfák lángja körül A mi szent esténkén. Gondoljatok hittel Zsolozsmát dalolva. Eljövendő boldogságos Szent karácsonyokra! Harcos katonák is Fölnéznek az égre, S rágondolnak álmodozva A testvériségre. Bujdosó raboknak Idegen párnákon Kedveseik szelíd arcát Ringatja az álom. Csukaszürke köntös Kopott, tépett szárnya Megváltó nagy békességet Hoz most a világra. Győzelmes örömmé Válik majd a bánat. Lesz még otthon víg karácsony Magyar katonáknakI (1914) ✓

Next

/
Thumbnails
Contents