Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

KARÁCSONY A LÍRÁBAN

JOBBAGY KÁROLY

TIZENÖT ÉVE, KARÁCSONYKOR

Tizenöt éve, karácsonykor a katonák egy fenyőt hoztak a havas, közeli Bakonyból, s papírszalaggal körbefontan ott állt az asztal közepén a kopasz, szűk rádióközpontban.

Mit tegyünk színnek, csillogásnak, díszként az ágak sűrűjébe?

Egyesek padlásokra másztak,

s valaki hozott világító- • töltényeket egy hevederrel

— színespikkelyű, sárga kígyó —

azt aggattuk fel cérnaszálon, volt köztük kék, zöld, narancssárga,

— szép volt a fa, akár az álom —

s almaként néhány kézigránát csüngött a vastag ágtövekben.

A kályha kitátotta száját...

S egyszerre, mintha közénk lépett volna egy tündér, — mosolyogtak a kirakott családi képek.

Én csöndben szájharmonikáztam,

dé öyylkunk O ré diónál

Moszkvát fogta} t mind, Szinte Iáiban

figyeltünk fel — remegve már a szótól is —, ahogy (mint az angyal) zengte:

„Béke lesz nemsokára!"

ERDÉLYI JÓZSEF

KARÁCSONYI SÁR

Karácsony napján, — lágy, fekete tél volt, — . pelyváért ment egy bivalyos-szekér, ki a határba. Nosza, felültem rá; de más oz, hogy megy, meg hogy visszatér, ha csak pelyvával. Levágott a dűlőn agyig a sárba, s megállt a kerék, malomkerék lett mind o négy a sártól; sárhajó volt már a szekérfenék.

Görcsös ostorral verte, vasviüával szúrta e két béres a két bivalyt, — megfeneklett a szekér, s a két állat térdre esett. Tán az emberi fajt átkozta, ahogy felnézett az égre, nyakán a járom, hátán a verés; hasztalan volt minden erőlködése: bivalynak is nehéz, ami nehéz.

Előfogták a másik két bivalyt is.

Hogy hány pár ökröt fogtak még elő, hogy azt a szekér pelyvát a határból bevontassák a tanyába, erő mekkora kellett? Nem tudom. Leszálltam s gázoltam azt a télvízi sarat, a Sárrét mély, szurokfekete földjét, mit olcsón kaptak, potyán az urak: kicsafták a tudatlan nép kezéből.

Nem hitte az hogy lecsapolható:

„nem azt, soha, ki nem szárítja senki, csak az isten, az a mindenhatói"

Lecsapolta, kiszárította mégis, a nép olcsó erejével, a pénz; mart könnyű pelyva annak minden munka, az is, ami a bivalynak nehéz...

VÁRNAI ZSENI

DIÓS-MÁKOS...

(1959)

ADY ENDRE

KARÁCSONY

Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna, napja,

Ha mennyé kén’ a földnek

válni,

Hogy megváltóját befogadja. Ma úgy kén’, hogy egymást

öleljék

Szivükre mind az emberek, — De nincs itt hála, nincs itt

béke:

Beteg a világ, ruigxt beteg .. . Kihűlt a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testé; Heródes minden földi nagyság. S minden igazság a kereszté...

Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget. Megátkozza világra jöttét, — Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincsen eszme, Kommá dőlt a Messiás háza, Tanítása, erkölcse veszve ... Óh, de hogy állattá süllyedjen, Kinek lelke volt, nem lehet!... Hatalmas Ég, új Messiást

küldj;

Beleg a világ, nagy beteg!...

(1S99)

Sütöttem diós-mákos patkót Karácsonyra, s postára tettem, reáírtam; Montparnasse,

Párizs,

és a nevedre megcímeztem.

Telehintettem mazsolával, tudom, ezt mindig így

szeretted,

kicsinykrrrodban, csöpp

kezeddel

csak a mazsolát csipegetted. Tieáid gondoltam Drágaságom,

mig a tésztát gyúrtam,

sodortam:

— Hol, merre jársz e

pillanatban? ... s önkéntelen egy dalt dúdoltam. Eszembe jutott, milyen

furcsa:

minden érzésem dalba ömlik:

— Diós-mákos, — és a

szivemből

már a zene szinte özönlik.

Mazsolarím és mikosritmus talán ízleni fog e versem, ez is zene, hiszen az árát bizony egy versemmel

kerestem.

Fogyaszd erővel, egészséggel, gondolj teám, s karácsony

éjjel

nézz a magasba, ott egy

csillag

rádmosolyog ezüstszemével.

Találkozunk az égi mécsnél, milcor az óra éjfélt korúiul, és a könnyek, keservek éve lassacskán nyugovóra fordul,

találkozunk ez égi mécsnél, azt a csillagot én is nézem, s mintha szemed sugarát

látnám

ragyogni ott a messzeségben.

TÓTH ÁRPÁD

KARÁCSONYI EMLÉK

(Romón Dénes felvétele)

Itt volt, elment a szép

karácsony,

S amíg itt volt, jó koszton éltünk.

Cukron, fügén, mákos

kalácson.

Hozott diót, mogyorót,

smukkot,

Üj százkoronás is volt nála. De erről alig szólt egy kukkot.

Hogy a pénzügy is derűt öltsön,

Adott az osztrák—magyar

banknak

Húsz koronát — aranyban! — kölcsön.

És hozott új választó-listát Mely szerint csak Lukáps

szavazhat,

S megválaszthatja Tisza Pistát

A Béke is, e bús egyénke.

Jött volna vele, ám egy hídon A strázsa belelőtt szegénybe.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

KARÁCSONYI DAL

A mi kedélyünk rég kihamvadt, fagyos, hideg az ünnepünk, lelkünkre hull a téli harmat.

Jeges vidékre tévedünk, és álmodunk dicsőbb valórul, s a fergeteg táncol velünk. Agyunkba duzzadozva tódul sok új. hatalmas gondolat, de a fánkról kopott dió hull.

A gyertyalángunk ellohad, füstölve pattan rajta a szikra, s kékes, kialvó lángot ad.

S rásüt vonaglő arcainkra.

TÓTH ELEMÉR

KARÁCSONYI DAL

örült Prohászka fs Prizrendbe, Az udvarias szerb kormánytól Egy sérvkötőt kapott prezen tbe.

Szóval a karácsony sok kincsét Megkaptuk és ami a legfőbb, Megszűnt a fűtőanyag-ínség.

Ez üdvöt zengem el ma

számmal:

Egész télen fűthetünk majd Egy-egy d,ús — karácsonyi számmal!

Állj meg, ha tán sietnél is, hej kicsit barátom, a fákon bár a bársony fagy ül csak és a felszél.

Csapongva kánya károg köröttünk, mint a nemlét, és bár kísértenek még a mélység-széli táncok,

hej mégis társaim tág és égig érő puszták nekünk ma kincset adnak,

már régen nem mesében remél csodát az ember, és úgy cseng-bong a csillag.

JUHÁSZ GYULA f

KARÁCSONYI KÖSZÖNTÉS

Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek.

Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak.

Fáradt katonák, ti, Pihenjetek szépen Karácsonyfák lángja körül A mi szent esténkén. Gondoljatok hittel Zsolozsmát dalolva. Eljövendő boldogságos Szent karácsonyokra!

Harcos katonák is Fölnéznek az égre,

S rágondolnak álmodozva A testvériségre.

Bujdosó raboknak Idegen párnákon Kedveseik szelíd arcát Ringatja az álom.

Csukaszürke köntös Kopott, tépett szárnya Megváltó nagy békességet Hoz most a világra.

Győzelmes örömmé Válik majd a bánat.

Lesz még otthon víg karácsony Magyar katonáknakI

(1914)

✓