Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-15 / 268. szám

Csehszlovákiai helyzetkép Megnyílt a CSKP KB plénuma PRÄGA (CTK) Magyar idő szerint csütörtökön reggel nyolc órakor a prágai várban megnyílt a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. Kormány lapot adnak ki külön igazgatási szervekkel, a tervezési, az iskolai, az egész­ségügyi és más területeiken, vagy egy külön morva-szilé­ziai minisztériumot kell lét­rehozni Brno székhellyel, vagy más megoldást kell keresni. A Népi Milícia támogatja a pártot A Népi Milícia alakulatai ülést tartottak Pozsonyban. A gyűlésen nyilatkozatot fogad­tak el. A nyilatkozat teljes egészében és fenntartás nél­kül helyesli a CSKP január intézkedés célja — hangsú­lyozza a közlemény — an­nak megvalósítása, hogy a párt sajtója teljes összhangban ülésezett a csehszlovák legyen a párt politikájával, kormány sajtó- és tájékozta­tási bizottsága Peter Coiotka Cisar a föderációs miniszterelnök-helyettes ve- „ zetésével. Foglalkoztak a kül- törvényről földj sajtónak és rádióadások­nak Csehszlovákia jelenlegi Cestmir Cisar a Cseh Nein- ^ a helyzetét értékelő tevékenysé- T‘jn^c® ‘i1/10*40 táiekozitat- utáná politikáját, amelyből ki gével. Tárgyaltak továbbá egy to ífi* küszöbölték a káros és torzí­kormánylap, illetve folyóirat j^ton ^ ' ö tásokat okozó szélsőségeket, kiadásáról és úgy döntöttek, terbe” a föderatív es Biztosították a CSKP és a javasolják a kormánynak, nemzeti végrehajtó szervek m- Szlovák KP Központi Bizott­bogy 1969 első negyedében h°gy továbbra is tá­jelenjen meg a lap. amely a 2?° mogatják a szocialista demok­kormány politikájának hivata- ** JtTtÍ kép^S aHk tócia feilesztését, a párt egy­los szócsöve lenne. ^ Cs^f NeJLtÍ Kcsot tóp- ségének és ve^tő “■»**«* A bizottság kritikusan érte- viselik a Nemzetek Gyűlésé­kelte a sajtóban jelentkező ben. Megszervezik a CSNT egyes tendenciákat, amelyek titkárságát, és kibővítik a ta- kapcsolatosak a jelenlegi hely- nácsot több munkás képviselő- zettel, és arra a megállapításra velf és közéleti személyisé- jutott, hogy — mind párt-, gekfcei. mind állami vonalon — javí­tani kell az újságírók tájékoz­szilárdítását. Kijelentették: tel jes egészében egyetértenek a párt minden arra irányuló erő­feszítésével, hogy normalizálja és konszolidálja a helyzetet. Bírálták az állam Ötvenéves Cisar elmondotta: a végre- fennállása és az októberi for- hajtó szervekkel kapcsolatos radalom 51. évfordulója al­törvény elfogadása után, a kalmából Pozsonyban és más CSNT elnöksége — amely a szlovák városokban rendezett kollektív „államfő” szerepét tüntetéseket. Annak a véle- tölti be — kinevezik a Cseh ményüknek adtak kifejezést, Szocialista Köztársaság kor- hogy ezek a tüntetések a mányát. pártvezetés politikai vonala el­A morva-sziléziai probléma , . , ” , továbbra is az érdeklődés kö- len «-anyuitok- Leszögeztek: zéppontjában marad — mond- nem engedik meg, hogy szél­bejelenti, hogy a pártsajtó ta Cisar. A kérdés lényege, sőséges és antiszocialista ele- politikai koncepciójának ér- hogy a Dél-Morva kerület az mek megbontsák Csehszlová- összefüggésben az elmúlt húsz évben sokszorosát , „ iuanak a Szovjetunióhoz es szocialista tatását. Beszüntették a Politika meg jelenését A CSKP Központi Bizottsá­ga közleményt adott ki, amely tékelésével elmúlt napokban beszüntették adta annak, amit a „Politika”-nak, a CSKP KB pott. Cisar szerint visszaka- a problé- más országokhoz folyóiratának megjelenését. Az mát meg kell oldani: vagy fűződő barátságát. Leroszi levél A római Unita szerkesztő­ségébe kerülő utakon, két hó­nap alatt jutott el egy levél, amelynek szerzője Taniszisz Kószkiniotisz, egyike azoknak a görög demokratáknak, aki­ket a „felsete ezredesek” Lerósz szigetén tartanak fog­va. A levél drámai hangon számol be arról, hogy az első hidegek megjöttével még rosszabbra fordult a politikai elítéltek sorsa. Régi, félig romos kaszárnyákban tartják őket. A bebörtönzöttek családjai éheznek, a legteljesebb nyo­morban élnek Koszkiniotisz- nek sejtelme sincs arról, meddig tartják még fogva, ki fog gondoskodni a nélkülözé­sektől beteg feleségéről és nyolchónapos gyermekéről, akit még egyszer sem volt al­kalma látni. Legnagyobb a háború óta Mammut-sztrájk Olaszországban Szerda éjjeltől mintegy 12 millió dolgozó kezdett 24 órás sztrájkot Olaszországban a nyugdíjjárulék emeléséért. Egybehangzó jelentések sze­rint, ez a legnagyobb olasz munkásmegmozdulás a máso­dik világháború óta. Gazdasá­gi következményei igen na­gyok és méreteire jellemző, hogy az országnak 35 milliárd lírájába kerül. Éjféltől leálltak a villamo­sok és a buszok, jelezve a sztrájk kezdetét. A gyárak és üzemek munkásai, banktiszt­viselők, kereskedelmi és mező- gazdasági dolgozók csatlakoz­tak csütörtök hajnaltól a nagy megmozduláshoz. A köz­szolgáltatási üzemek dolgo­zói, a szakszervezetek enged­ménye folytán nem hagyják abba a munkát. Humánus okokból folytatják a munkát az, árvízsújtotta vidékeken. A sztrájk keretében több mint 20 millió dolgozó tilta­kozik az ellen, hogy a kor­mány visszautasította a nyug­díjak emelését. Katzenbach visszakozót tűi? Szabadságharcosok támadása a Delta­vidék ellen SAIGON Csütörtökre virradó éjjel a felszabadító erők Dél-Viei­namban aknákkal lőtték a központi fennsík lábánál le­vő Ban Me Thuot repülőterét. A lövedékek elpusztítottak négy helikoptert. A szabadság- harcosok támadásai ezenkívül a Delta-vidékre, valamint egy, a kambodzsai határ köze­lében levő amerikai támasz­pontra irányultak. Amerikai közlés szerint, a tüzérségi elő­készítés után a szabadsághar­cosok több mint kétezer fős egysége indított támadást az amerikai támaszpont ellen. A saigoni amerikai parancs­nokság egy csütörtöki közlé­se szerint az utóbbi három napban „ellenséges tevékeny­ség” mutatkozott a fegyver­mentes övezet déli részében. A bejelentés öt összetűzést em­lít. . WASHINGTON Az amerikai külügyminisz­térium egy szóvivője szerdán a sajtó képviselőinek felolvas­ta Katzenbach ideiglenes kül­ügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint az Egyesült Ál­lamok kormánya súlyosnak tekinti az utóbbi napokban a demilitarizált övezetből az amerikai és szövetséges állá­sok ellen intézett különféle támadásokat, s erről az állás­pontjáról tájékoztatta Észak- Vietnam Párizsba kiküldött képviselőit. Az újságírókkal ismertetett nyilatkozat — amelynek bejelentett célja a „helyzet tisztázása” volt — a többi között rámutat,, hogy amerikai elképzelések sze­rint a párizsi kibővített tár­gyalások formája az lenne, hogy az továbbra is kétoldalú marad, csak a VDK képviselői mellett részt vennének a DNFF küldöttei és az Egye­sült Államok óldalán a saigo­ni reasim megbízottai. A nyi­latkozat kiemeli továbbá, hogy a bombázások megszüntetésé­re vonatkozó utasítás ném terjedt ki a felderítő repülé­sek megszüntetésére, és végül az Egyesült Államok figye­lemmel kíséri a nagyobb dél­vietnami városok ellen Inté­zett katonai akciókat, vala­mint a fegyvermentes övezet­ből kiinduló támadásokat, mert ezek megszüntetését te­kinti „viszonosságnak” a bombázások megszüntetésével szemben. 1918. november 16. NÉPKÖZTÁRSASÁG Az 1918-as forradalmi tömeg különböző rétegei ok­tóber végén és november elején társadalmi hovatartozá­suknak és politikai fejlettségüknek megfelelően különféle célokért hevültek. Egységesen gyűlölték azonban mind­azokat, akik a nagynémet orientáció szolgálatában 50 hó­napon keresztül szakadatlanul és bűnösen tékozollák a vért. Magyarország népe hallani sem akart többé a nem- zet'gyi.lkos Habsburgokról, és a történelmi uralkodóosztály hatalmáról. A progresszív erők 1918 októberében, még a polgári demokratikus forradalom győzelme előtt, köztár­saságot követeltek, s ezt az igényt november 1-től, a Ti­sza Kálmán téri nagygyűléstől kezdve mind szenvedélye­sebben hangoztatták. Károlyi polgári demokratikus kormányára nagy fela­datok megoldása várt. Békekötés, a népjogok biztosítása, korszerű szociálpolitika, ■ a gazdasági csőd elhárítása. Mindez a tömegek bizalma és segítő hozzájárulása nélkül nem valósulhatott meg, s a konszolidáció, a földkérdés, és a nemzetiségi probléma megoldatlansága miatt a bi­zonytalanság ködébe veszett. Ráadásul a régi rend hívei viszonylag hamar felocsúdtak a „sokk”-búi, s Kunfi már november 3-án ellenforradalmi veszélyről volt kénytelen szólam. Életkérdéssé vált a kormány számára a tömegek bizalmának elnyerése. A tömeg végképpen le akart számolni a múlttal: 1913. november 1-én, a Tisza Kálmán téri nagygyűlésen ezért követelte a Habsbure dinasztia trónfosztását és a köz­társaság kikiáltását. Határozatilag kimondotta, hogy a munkásság semmiféle királyi hatalmat nem tűr, s hogy „a végsőkig harcolni kész a köztársaságért, és mindazok ellen, akik halogatással, vagy ingadozással kockára teszik a forradalom e nagy vívmányát, he a Habsburgokkal! Él­jen a köztársaság!” A töméghangulat roppant nyomására határozta el a kormány, hogy visszaveszi az esküjét a királytól, és felesküszik a Nemzeti Tanácsnak. Ez megtörtént, de az államforma kérdésében mind a kormány, mind a Nemzeti Tanács halogatta a döntést. Kijelentették: majd az alkotmányozó nemzetgyűlés, leg­később hat hét múlva, határoz — monarchia maradjon-e az ország, vagy átalakuljon köztársasággá? Csakhogy a tömeget ez az ígéret nem nyugtatta meg. Xjjabb lökést adott az indulatoknak két hír: 1918. november 9-én meg­alakult a Német Köztársaság, november 12-én pedig kiki­áltották az Osztrák Köztársaságot is. Budapest népe dű­lőre akarta vinni a problémát, s 1918. november 16-án felsorakozott a Parlament előtti téren, jussát követelve. Ezen a napon — ugyancsak tömegnyomásra —, a régi parlament likvidálta önmagát, a Nemzeti Tanács pedig kibővített ülést tartott. Ekkor már százezres tömeg félel­metes hangja zengett-zúgott az Országház téren: „Köztár­saságot!" A magasban pedig repülőgép körözött, s a kor­mány előzetes tudta s engedélye nélkül, a forradalmi szo­cialisták röpcéduláit szórta alá: „Szocialista köztársasá­got akarunk!” A Nemzeti Tanács és a kormány ebben a légkörben, a háborgó százezrek megnyugtatására a polgári köztársa­ságot „népköztársaságnak” lievezte el. Tagadhatatlan, hogy ez a politilcai húzás egyelőre bevált, a tömeg mámoros lelkesedéssel vette tudomásul a Magyar Népköztársaság kikiáltását. De amikor az egész ország munkásainak és dolgozó parasztjainak összességét képviselő, és a progresszív ér­telmiséget is magában foglaló sokaság szerteoszlott a vá­ros különböző negyedeibe, már magával vitte a forradal­mi szocialisták röplapját, s annak alapvető figyelmezte­tését: . .a forradalom csak akkor mondható eredményes­nek, ha a dolgozó nép uralmával végződik". Megkezdő­dött a küzdelem új szakasza, most már köztársasági ke­retek között, s hamarosan a KMP vezetésével — a mun­káshatalomért, nemzeti célokért — internacionalista alapokon... F. M. CSAK NYERHET 4 XXVII. hőinrsors IBUSZ utazási utalvány IBUSZ utazási utalvány Olympia tv Olympia tv IBUSZ utazási utalvány IBUSZ utazási utalvány IBUSZ utazási utalvány M 8 Calypso magnetofon M 8 Calypso magnetofon valamint 6 750 könyvnyeremény. anély-gépkocsi kb. 76 000 Ft Áruház) 10 000 Ft 8 000 Fi 6 000 Ft 3 900 Ft 5 900 Ft Áruhá2) 5 000 Ft Áruház) 5 000 Ft Áruház) 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 5 000 Ft 4 200 Ft 4 200 Ft HÚZÁS: december 8-án, vasárnap. NÓGRAD - 1968. november 15., péntek A* év pere les* Barnard szívet professzor lopott? egész világon, különösen jogá­szi és orvosi körökben. Del- Afrika fajvédői felhasználják az esetet egy olyan sebész or­vos ellen, aki „fekete” szivet merészelt fehér emberbe át­ültetni. A fajvédők a fajgyű­lölő felfogásáról legismertebb ügyvédet szerződtették. aki fantasztikus honorárium elle­nében ítéletet követel Barnard professzor ellen. Barnard professzornak alábbi kérdést tették fel: az Robert William Smith fok­városi polgárnak nem volt választása. Csupán egyetlen egy esély nyílt számára: új eletet kezdjen ... új szívvel. Évek óta csak vegetált, telje­sen munkaképtelen volt, még borotválkozni sem tudott. És íme, a lehetőség bekövet­kezett. Szeptember 6-án Fok­városban, az utcán elájult Evelyn Jacobs, 38 éves néger nő, akit azonnal a Grote Schoore kórházba szállítottak. Anélkül, hogy öntudatára tért volna, estére meghalt. Barnard nrotesszor személyzete műkö­désbe lépett. Gyorsan és pon­tosan dolgoztak. Megállapítot­ták az elhunyt vércsoportját és megvizsgálták szívének állapo­tát. A biológiai adatok teljes mértékben megfeleltek Smith adatainak. Dr. Barnard elhatá­rozta, hogy szívátültetést hajt végre. A műtét sikeres volt. Két héttel később azonban Fokvárosban egy hír úgy rob­bant, mint a bomba. Christian Barnard professzornak kikéz­besítették az ügyészség idézé­séi. A bíróságon feljelentette Evelyn Jacobs fivére és élet­társa. A professzort azzal vá­dolják, hogy törvénytelenül el­sajátított egy idegen szívet, anélkül, hogy kikérte volna az elhunyt hozzátartozóinak és rokonainak engedélyét. Bamard professzorhoz inté­zett levelében Evelyn Jacobs fivére ezeket írja: — „Professzor úr, Ön tör­vénytelenséget követett el. El­tulajdonította nővérem szívét. Adja azt vissza: adja vissza, hogy törzsünknek, a libu törzsnek a szokásai szerint el­temethessük. Az, akit szív nél­kül temetnek el, soha nem jut­hat el a síron túli boldogság örökké zöld prérijére és pam­páira.” A levél egész sorozat átkozódással fejeződik be. A Grote Schoore kórház igazgatója megpróbált két mó­don hatni a két panaszosra: 1. Kijelentette, hogy' a műtét sürgős volt, és megkezdésének pillanatáig az elhunyt sze­mélyazonosságát nem állapí­tották meg. 2. Később nagy összeg kifi­zetését ajánlotta fel Evelyn fi­vérének és élettársának, ha azok aláírják, hogy a szívet a Barnard professzor által veze­tett személyzet rendelkezésére bocsátják. Mindkét panaszos visszauta­sította az ajánlatot, a fivér pe­dig kijelentette, hogy a törzs tanácsa halálos ítéletet hozna az ellen, aki Evelyn szívét or­vosi kísérletekre eladná. Ké­sőbb az ügyészség vizsgálata megállapította, hogy Evelyn személyazonosságát már a szív kivétele előtt megállapították, mégpedig arról a beteglapról, amellyel a műtőasztalig vit­ték. Ily módon a botrány, ahogy az eljárást előkészítő fajvédők nevezik, más fordulatot vett. Az év perének nevezik nem­csak Fokvárosban, hanem m Mikor mondható az ember valóban halottnak és mikor vehető ki a szíve? Barnard válasza az ügyész­ségen a következő: — Idáig az volt a vélemény, hogy az ember akkor halott, amikor szíve megszűnt verni. A tudomány mai ismeretei alapján számomra kissé más a tétel. Szerintem a halál akkor következik be, amikor az agy meghal, számomra az agy ha­lálának megállapítása az em­ber reális halála. Egyébként a halál fokozatos valami. Az em­beri test mint egész, teljes mértékben körülbelül a hato­dik vagy hetedik napon válik halottá a szívverés megszűné­se után, az agy azonban, amint tudják, nem funkcionálhat, ha a vérkeringés mindössze há­rom percre is leáll. Ami a szí­vet illeti, ismét megkezdheti funkcióját még öt órával a szívverés megszűnte után is. Vagyis számomra a halál biz­tos jelzője az agy marad.

Next

/
Thumbnails
Contents