Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-15 / 268. szám

Algyö, Eger, Százhalombatta Szellemi bérmunka a Nógrádi Szénbányáknál A Nógrádi Szénbányáknál mai- hosszabb idő óta foglal­koznak úgynevezett mellékte­vékenységgel. Kooperációban gyártanak más vállalatoknak alkatrészeket, bérmunkát vál­lalnak a szabad kapacitások lekötésére. Űj abban előtérbe került a szellemi kapacitás jobb lekötése is. Mit adhatnak a nógrádi bányász műszakiak más üzemek, vállalatok szá­mára? Ezzel a kérdéssel ke­restük fel dr. Bartkó Lajos kandidátust a geológiai, Fé­nyes Gyulát, a tervezőrészleg és Bazsalya Gyulát, a mérnök­ség vezetőit. A következőket tudtuk meg: Dr. Bartkó Lajos: Saját ku­tatásra már alig kapunk ke­retet, viszont a Magyar Ál­lami Földtani intézettel és a Központi Földtani Hivatallal jó a kapcsolatunk. Tőlük je­lentős feladatokat kapunk. Ilyen központi keretből hato­lunk Ménkes-aknában az úgynevezett alfa-ereszkével a Mátra alá. Az idén 750 ezer forintot kaptunk erre, jövőre egymilliót adnak. Most érkezett megrendelés arra is, hogy Kányás-aknából kiindulva hatoljunk át egy vágattal a 100 méteres vetőn, a már megkutatott mátravere- bélyi szénterületre. Itt a vetőt, a víz- és gázproblémákat vizs­gáljuk a Központi Földtani Hivatal költségére, amire há­rom éven keresztül egy-egy milliót biztosítanak. Jó ez ne­künk is, mert végeredmény­ben űj területre hatolunk be, ahol később esetleg bányász- kodni lehet. Rétegtani kutatásra, fúrásra, árkolásra és a szükséges la­boratóriumi vizsgálatok elvég­zésére ugyancsak egymillió fo­rint értékű megbízatást adtak. Igen érdekes munkánk lesz Egerben. Egy ház lesüllyedt, és kiderült, hogy a vár kör­nyékén és a város alatt le­vő alagút- és pincerendszer még nem teljesen ismert. En­nek felderítésével, térképezé­sével minket bíztak meg. Há­rom éven keresztül 450—450 ezer forint értékű munkánk lesz itt is. Ezeken kívül víz­kutatással, egyéb talajmecha­nikai vizsgálatokkal is foglal­kozunk. Laboratóriumunk már az Idén mintegy 300 ezer forint értékű munkát végzett el. V égeredményben két sze­mély teljesítménye ez. Fényes Gyula: A részleget annak idején azért hozták lét­re, hogy a vállalat beruházá­sait megtervezze, és ezzel is csökkentse a költségeket. Ka­pacitásunk évente 1 millió 700 ezer forint értékű tervezői munka elvégzése. Ebből az idén már félmillió értékű az idegenek megrendelése. Az utóbbiak között van a kazári kötöttárugyár bővítése. a nagylóci belvízrendezés, a Szentkút-patak rendezése, a tari és a bujáki hidak, az eresztvényi turistaház útjának, energiahálózatának tervezése. A hajdúszoboszlói bányász­üdülő bővítésének terveit is mi készítjük. Jövőre is lesz tennivalónk, és az idegenek­nek készítendő tervek értéké talán már a 800 ezer forintot is meghaladja. Ez attól függ, mennyi lesz a saját igény. Mód van arra is, hogy több szakembert foglalkoztassunk a jövőben tervezői munkával. Bazsalya Gyula: Ma már az országban többfelé dolgoznak mérnökeink, technikusaink és mérősegjédeink. Bérmunkájuk felöleli a geodézia minden ágát Mi végeztük például a Barátság ti. kőolajvezeték tér­képészeti munkáit. Az algyői olajmezőkről Százhalombat­tára készülő távvezetékhez ugyancsak mi készítettünk térképet. Megbízatásunk van a Budapest—Salgótarján gázve­zeték térképészeti, a Pét— Veszprém között épülő -«zve­zeték kitűzési rau: újára. Ezeken kívül a megyében föld­es patakrendezéshez és a köz­művesítés tervezéséhez szük­séges munkákat is végzünk. Számításunk szerint — az igé­nyek ismeretében — évente 2—3 millió forint értékű bér­munkát tudunk elvállalni. A három vezető tájékoztató­jából is kiderül, hogy a Nóg­rádi Szénbányáknál egyre job­ban előtérbe kerül a szellemi kapacitás hasznosításának fo­kozása, ami végső soron a gaz­daságosságot is kedvezően ja­vítja. B. J. Ismét a távfűtésről Hideg von. vagy túlzottak az igények? Salgótarjánban, a Pécsikő úti távfűtéses bérházakból, a fő­téri 13-asból és a Vörös Had­sereg úti lakóházakból többen telefonon panaszkodtak, hogy tagnapra virradóan hidegek voltak a radiátorok, majd „megfagytak”, többhelyütt a család egyik-másik tagja meg­betegedett. A panaszokra Pál István, a távfűtési hálózat üzemvezetője a következőket válaszolta: Két rokkant életébe került Felháborító é«s eléggé el nem ítélhető körülmények között ha­lálos közlekedési baleset történt szerdán este Miskolcon. Kiss Sán­dor 45 éves sofőr, a Borsod me­gyei KISZÖV személygépkocsiját, a munka befejeztével nem vitte garázsba, hanem sétakocsikázásra indult S. Máriával, a Hejöcsabai Cement- és Mészmű 16 éves admi­nisztrátorával. Mindketten ittasak voltak. Kiss átengedte az autó ve­zetését a fiatal leánynak, akinek sem jogosítványa, sem gyakorla­ta nem volt. A Csabai kapu 26. szám előtt — az egyébként nyolc méter széles úton — a leány a járművel áttért a menetirány szerinti bal oldalra, s ott összeüt­között egy vele szembejövő há­romkerekű Velorex gépkocsival, amelyet Bárdos Sándor él éves te­lefonkezelő, miskolci lakos veze­tett. A karambolnál Bárdos Sán­dor, valamint 32 éves rokkant fe­lesége olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházba szállítás után mindkettő meghalt. A sofőr az összeütközés után a fiatat leányt hazaküldte, és a helyszínre érke­ző baleseti járőrnek azt állította, hogy a gépkocsit 6 vezette. A szemtanúk egybehangzó állítása után később beismerte, hogy az autó vezetését átengedte a fiatal leánynak. A rendőrség mindkettő­jüket előzetes letartóztatásba he­lyezte. „Kitekintés” a honismereti mozgalomban Évekkel ezelőtt született kapcsolatról beszél Kovács Já­nos helytörténész Salgótarján­ban, a Nógrád megyei Mun­kásmozgalmi Múzeumban: Borsod és Nógrád helytörténé­szeinek kapcsolatáról. E kap­csolatot persze, jóval meg­előzték az időben mások. Go- lup Rudolf munkásmozgalmi mártír például az ózdi járás­ban levő Arló községben szü­letett. Salgótarjánban 1944. október 15 után a bányászo­kat ellenállásra szervezte. Szőnyi Márton partizánpa­rancsnok ugyancsak az ózdi járásban levő Kissikátorban halt meg. De a járásból in­dult Szontágli Tamás is. aki a bakonyi vörös földben elsőnek fedezte fel a bauxitot, vagy Holló Barnabás, az országban is ismert nevű szobrászmű­vész, s még sorolhatnánk. Mindezt az ózdi járási hon­ismereti kör tagjainak is el­mondotta nemrég Kovács Já­nos. akit É. Kovács László, a Kelemér községben levő Tom­pa-emlékmúzeumon belül mű­ködő járási honismereti kör vezetője hívott meg körükbe. Az északi országrész megyéi, járásai között szorosabbá váló kapcsolat módot nyújt arra, hogy színvonalasabbá, tartal­masabbá váljon a honismereti tevékenység, amely így a legszűkebb hazát is egyfajta tágabb egységen belül vizs­gálhatja. Olyan történelmi események, összefüggések jobb megértésére kerülhet így sor, amelyek tanulmányozása a „belterjes” járási, megyed hon­ismereti tevékenység során aligha lenne lehetséges. Mind­ez pedig, végső soron, a szo­cialista haza fiságra nevelés korszerűbb módszereit teszi lehetővé a helytörténészek számára is. S a „kitekintés” egyéb le­hetőségei? Kovács János tájékoztatása szerint, a közelmúltban jelent­kezett Orosháza. Kérésük: a jövő nyáron szeretnének tíz fi­atal honismereti köri tagot Nógrád megyébe küldeni, in­nen pedig ők várnának szíve­sen ugyancsak tíz fiatalt. Je­lentős ez a javulás, mert N rád ban is szükséges növelni . középiskolai honismereti szak­körök számát, s egy, a megyé­től távolabb eső országrészben való kutatás lehetősége min­dig vonzó és tanulságos az if­jú kutatók számára. Ezt a honismereti táborokban szer­zett tapasztalatok is bizonyít­ják. Természetesen, az • is szükséges lenne, hogy az e körben tevékenykedő fiatalok tanév közben is legalább né­hány napot „Írint” tölthesse­nek a megye falvaiban, ahol bekapcsolódhatnának a falu­kutató mozgalomba. E körök­ben ugyanis rendkívül fontos a „gyakorlat”, a mozgás. Végül, még egy érdekes kez­deményezésről hallottunk. Az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának felkérésére a hon­ismereti «szakbizottság most javaslatot készít a megye ba­rátai körének szervezéséről. F „klub” tagjai az ország politi­kai, gazdasági, kulturális, mű­vészeti stb. életében szerepet játszó neves személyiségek lennének, akik Nógrád megyé­ből származtak, s akik még mindig kapcsolatot tartanak, illetve keresik a kapcsolat le­hetőségét a szűkebb hazával. (te) ló napot helyett... Ma lépnek életbe az új postai díjak Mint ismeretes, november I5:től módosul a posta egyes szolgáltatásainak ára. A díj­változások — a levél, a leve­lezőlap, a csomag és a távirat díjainak emelése — ma reg­gel életbe lép. Ezentúl tehát a levelekre — a helyire és a vidékire egyaránt — nem 30, illetve 60 filléres, hanem egy­ségesen egy forintos bélyeget kell ragasztani. A képes leve­lezőlapok bérmentesítési díja 20 fillér helyett 40 fillér, a szabványos postai levelezőla­pok helybe és vidékre egy­aránt 60 filléres bélyeggel ad­hatók fel. Ezzel egyidőben emelkedik a csomagok feladá­si és házhoz kézbesítési díja, az ajánlási és az expressz díj, a táviratokért szavanként akár helybe, akár vidékre, egységesen 6o fillért kell fi­zetni. A belföldre szóló képes le­velezőlapokat és üdvözlő la­pokat — bármennyi szöveget is írnak rá — egységesen 40 filléres bélyeggel kell felad­ni. A „kritikus” névjegyborí­tékos üdvözlő kártyákra, ha csak keltet és nevet írnak rá, 60 filléres, bármilyen más szöveg esetén 1 forintos bélye­get kell ragasztani, helybe és vidékre egyaránt. Jóllehet a táviratok szódíja emelkedik, a posta a dísztáviratoknál 50 százalékos engedményt ad ak­kor, ha a táviratot legalább három nappal a kézbesítés napja előtt feladják. Bármilyen külföldi országba feladott képes lapot és név- jegyboritékog üdvözlő kártyát — öt szó esetén — 1,20 forin­tos bélyeggel kell bérmente­síteni. Amennyiben a lapra öt­nél több szó kerül 2 forint, a névjegyborítékos üdvözlő kár­tyánál pedig 3 forint a bér- mentesítési díj. Szabványos képes levelezőlapot — korlátlan szöveggel — egységesen 60 filléres bélyeggel lehet felad­ni Bulgáriába, Csehszlovákiá­ba, Jugoszláviába, Lengyelor­szágba, az NDK-ba, a Szovjet­unióba és Vietnamba. Roppant egyszerű Két drámaíró beszélget: — Befejeztem a tragédiá­mat, csak azt nem tudom, hogy az ötödik felvonás végén, hogyan pusztítsam el a hőst? — Az igen egyszerű, kérlek. Olvastasd el vele az első négy felvonást. A hongkongi tájékoztató ügynökség a pekingi rádióra hivatkozva az alábbiakat je­lenti: a kínai tanulók ezentúl nem üdvözlik az osztályba be­lépő tanáraikat, hanem a kö­vetkező szavakat mondják: „Hosszú életet kívánunk Mao elnöknek”, vagy „Végtelen életet kívánunk Mao elnök­nek”. Ezenkívül a diákoknak és a tanároknak minden ta­nítási óra előtt meg kell ha­jolniok Mao Ce-tung arcképe előtt. „Meg kellett szüntetni azt az értelmetlen szokást, hogy a tanulók üdvözöljék tanárai­kat, és előttük hajoljanak meg” — tette hozzá a pekingi rádió. — Amikor a bejelentések alapján ellenőrizzük a hőmér­sékletet, mindenütt az előírá­soknak megfelelő meleget ta­láljuk. Vagyis: a rendeletben megkövetelt 20 fokot minde­nütt eléri, esetenként pedig túlhaladja. Sajnos, a lakók 25—26 fokos meleget kíván­nak. Az is előfordult, hogy valakj azért panaszkodott mert a meleg víz csak 40 fo­kos volt, s néki a csirkeko- pasztáshoz tovább kellett for­ralni a vizet. Ennek ellenke­zője is megtörtént: a forró víz nem érte el a kívánt 40 fo­kot. Tegnap ketten is jártak a lakásomon, és panaszkodtak, hogy hidegek a fűtőtestek. Amikor meggyőződtek arról, hogy nálam csak 20 fok van. megnyugodtak, mert a panasz­tevőknél akkor is 21 fokot mu­tatott a hőmérő. Átmenetileg gondot okoz az időjárás változásához való gyors igazodás. A lakók a me­legebb időben — igen helye­sen —, elzárják a szabályozó­kat. A hirtelen bekövetkező hűvösebb esetén pedig egy­szerre nyitják ki. Ilyenkor át­menetileg valóben visszaesik a hőmérséklet, de legtöbb he­lyen még ekkor sem száll a rendeletben előírt 20 fok alá. Általában 14—16 éra szüksé­ges ahhoz, hogy ki tudjuk elé­gíteni a megnövékedett igé­nyeket. Egyébként 1100 lakás van bekapcsolva a távfűtési hálózatba, a beérkező jogos panaszokat két-három napon belül elintézzük. Ahhoz már az első pillanat­ban sem fért semmi kétség, hogy a Csóka István által mu­tatott bukósisakról ledörzsöl- ték a festéket. Méghozzá gyor­san, ügyetlenül. A mélyedé­sekbe példápl még látszott a fekete festékmaradvány, és a sisakon jól látszott a dörzsö­lés nyoma is. A rendőrség házkutatást rendelt el Csóka István lakásán, hogy a része­iét is előkerítsék. A házkutatás során az egyik rendőrtiszt kis cédulát vett észre. Hosszasan nézegette, megmutatta társainak is, majd gondosan eltette. Karóráról szóló zálogcédula volt A tanúk annak idején el­mondták, hogy Nyitrai Teréz kis méretű, női karórát hor­dott, ez az óra azonban a Fe- kete-hídnál lejátszódott dráma után eltűnt, és eddig nem ke­rült elő. Ügy tudta mindenki, hogy az órát Teréz a Nagy­atádon élő húgától kapta ajándékba, aki maga is pon­tosan ilyen órát hord. Csóka István lakás Írói egyelőre egy zálogcédula került a rendőr­ség birtokába. Később pedig, ugyancsak a házkutatás során több kulcs is előkerült. A kulcsokat rövid idő múl­tán szakértők és tanúk jelen­létében kipróbálták Terézék lakásán. Az egyik kulcs a ka­put nyitotta, a másik a lakás ajtaját. A rendőrség szakértői a zárat is leszerelték és pon­tosan megvizsgálták. Az ered­mény: a kulcsok minden két­séget kizáróan Nyitrai Teré2 lakásának kulcsai! Előkerültek hát Teréz reti­HALÁL A FEKETEHÍOHÁL (4.) ,,Mindent elmondok99 zért indultam, éppen zárva volt. — Mondja Csóka, mikor ta­lálkozott utoljára Nyitrai Te- r^zzel? Csóka hallgatott. Egy szó sem jött ki a torkán. A tiszt elővette Terézke óráját, és Csóka elé tartotta. — Ismeri ezt az órát? Csóka rámeredt az órára, majd elfordította a fejét. Nem küljében levő kulcsok. Lega­lábbis egy részük. A miskolci zálogházban pe­dig a Csóka István lakásán talált zálogcédulára kis mére­tű, női karórát adtak át. Minél gyorsabban meg kellett tudni, vajon valóban Nyitrai Teréz karórája-e, vagy sem, bár tu­lajdonképpen már senki sem kételkedett benne, hogy az óra Teréz tulajdona volt. A biztonság kedvéért azonban meg kell mutatni húgának is, aki vette az óráit Másmap egy ezüstszürke, kétmotoros, négyüléses re­pülőgép ereszkedett le a mis­kolci repülőtéiTe. A Belügymi­nisztérium repülőgépe. A Bor­sod megyei Rendőr-főkapi­tányság két tisztje szállt be. s helyet foglaltak. Esvikük ke­zében az apró, női karára la­pult. — Mehetünk? — Igen! A motorok zúgása felerősö­dött, az ezüstszürke gép egy ideig futott a gyepen, majd a magasba emelkedett. Rövid idő múltán Kaposvárott szállt 3e, ahol egy kisebb csoport várta a gép utasait. Kocsiba ültek, és siettek a kapitányságra, ahol Nyitrai Teréz testvére várta őket.- — Igen, ezt az érát vettem Terézkének — mondta a test­vér, amikor megmutatták neki az apró karórát. — Biztosan felismeri? — Biztosan. Nézzék meg különben az enyémet is, pon­tosan ilyen. A Belügyminisztérium gépe a nyomozó tisztekkel hamaro­san visszaindult Miskolcra. Csóka István a kihallgatá­sokon nyugodtan válaszolga- tott a kérdésekre, a tiszasze- derkényi üggyel kapcsolatosan mindent elmondott, nem ta­gadott semmit. Gondolhatta, hogy ebből az ügyből nagy baj nem lehet, különben is csak próbálkoztak az erősza­koskodással. Á másik ügy? Nyitrai Terézé? Hol van az már! Rég eltemették, bizto­san el is feledték már az egé­szet! — Ismerte maga Nyitrai Te­rézt? A nyomozó tiszt kérdése most kicsit meglepte, idegesí­tette, de azért mégis nyugod­tan válaszolt: *— Ismertem. — Régóta? — Gyermekkorom óta is­mertem Terézkét. Gyakran jártam hozzájuk kőszöntget- n>i is az ünnepeken. — Szépek voltak ezek az ün­nepek? — Szépek. Terézkétől min­dig kaptam valamit, nem fo­gadták Ingyen, a köszöntge­tést. — MindtsnJci adott valamit? — Nem. Nem mindenki. Némelyik család, ahol nem szerettek bennünket, mint pél­dául ... És sorolgatta, hol kaptak va­lamit, és hol nem kaptak sem­mit. — Jól vissza tud emlékezni Csóka? — Igen. — Szokott pénzt kérni köl­csön? — Szoktam. — Kitől? — Édesanyámtól. — A múlt nyáron, mikor kért pénzt kölcsön az édes­anyjától? — Kapáláskor. De már arat­tak is. — Közelebbről meg tudná határozni a napot? — Huszonegyediké lehetett, és szerda. — Honnan tudja ilyen pon­tosan? — Anyám 21-én kap segélyt, a szerdát meg onnan tudom, hogy nálunk a kocsma szerdán tart zárva, és amikor a pén­NÖGRÁD - 1968. szólt. — És ezeket a kulcsokat is­meri? Csend. — Csóka! Nézze meg ezeket a kulcsokat! Ismeri ezeket? Látta már valahol? A kérdezett nem válaszolt. Meggörnyedve ült. A nyomo­zó szólalt meg újra. — Ez az óra is, ez a néhány kulcs is Nyitrai Teréz tulajdo­na volt. Az óra zálogeédulá.iát és a kulcsokat is magánál talál­tuk meg. Mondja meg, hogyan kerültek mindezek magához, mikor találkozott utoljára Nyitrai Terézzel, mit tud a haláláról ? Csóka várt egy kicsit, na­gyot nyelt, majd rekedten megszólalt: — Azon a napon, ami km anyámhoz mentem a pénzért, akkor találkoztam vele... — Tehát június 2t-én, szer­dal napon elindult Gesztelybe, a pénzért! — Igen... Elindultam ... Kerékpáron mentem ... El­mondok mindent! Mindent el­mondok. úgy. ahogyan történt! Priska Tibor Következik: A fekete-hidi tragédia 15., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents