Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
Jara Ribnikar BAKÁRUSA A legjobb viszonyban Rámnézett és elsápadt. Be- Bóra és Vlado is közbeszólt váltunk ei egymástól, lekarolt a kísérőjébe és el- Mind bizonygatták, hogy én Megígérte, hogy július némult. vagyok az egyetlen rokona. A elsején feljön Belgrádba. Vég- „ . -- szülei elhagyták, illetve leképp elhatározta, hogy felköl- — Hazudtál. En nnndent mon{jtak róla. A fiú végül is tözik és nem fog változtatni megadtam neked. _ ami tőlem hárulta, hogy ott fekszik ab- közös’ megegyezésünkön. Nem tellett. A jegygyűrűt is be- ^ a szállodában, de a gyil- s kerestem többé vele a ta- csuztattam a zsebedbe. Ki- kosok lesben állnak, mert sel- lálkozást A kitűzött időre vi- mentettelek a jendorsegrol. uk hogy fel fogom keresni szőni előkészítettem mindent, Add vlssza, » borondot, add Bakarusát. Végtére is vállalta, lakást szereztem és puhato- vlssza a 2yurut hogy velem jön. Az országióztam. hogyan írhatnám be ót könyvelői tanfolyamra, s ha elvégzi, hol helyezhetném IN; agyon hangos lehettem. ,uto" mentünk, de nem talal- És elszánt. Mert meg- k<“k ^k,vel Hogy megrémült. S már húzta is f6*ekJ® bennünket, vagy va- el. a saját üzemüknél, vagy az ujjáról a gyűrűt, és letette *al™ közbejött, nem tudom, esetleg másutt. Ennyivel iga- eiébem, fintorogva és óvato- Mint ahogy azt sem, hogy vázán tartozom neki. Biztosított san M asztalra. Nehogy meg- Jón Bakarusa kuldte-e hozzám tam. hogy feleségül veszem, érÍTltse a kezemet! Megbor- Sea«101. ezt a derek fiút. s mihelyt feljön, egybekelunk zongtam dühömben: mi az, Az a borzalmas szálloda! Úgy is beszeltem róla. mint hát ennyire ellenszenves va- jegyesemről, jövendő élettár- gyok neki? Vagy talán lep- samról. Végül majd rájön rásnak tart?! maga is. hogy merőben más az. ha törvényes férj és fele- — A bőröndöt elküldöm ségként él az ember, és nem majd a szállodába. Ha aka- úgy, mint eddig. Minden kész rod, azonnal. Visszaadom azo- volt. És bíztam is benne. Azt kát a rongyokat, amiket vet- hittem a szertelen kicsapon- tél. Mindent visszaadok. gások után végre megnyug- . . , . , . __ — A holmit nem kertem. Csak a bőröndöt. Arra szükségem van. És hogy ne járj pu- tőkért. Azonnal bevisszük Megunható már “a Ieaíázó^ka- céran:. teí>f?k< hoztam neked kórházba, landokat azon az átkozott Ma- egy ui ruh“tÉ linovacon. ahol ki tudja, ki Láthatóan megörült neki. Arcáról egyszeriben leolvadt a félelem. szik, s a békés napokkal hajlékunk a szerelem fészke lesz, az összhanggá, a nyugalomé. kinek osztja kegyeit.. — Miért ide hozták? — kérdeztem. — Egyenesen kórházba kellett volna szállítaniuk! — üvöltöttem és alája csúz- tattam a kezemet. Vértócsát éreztem a dereka alatt. — Végem van, Száva — suttogta csaknem hangtalanul. — Menj, telefonálj a mena Sead elrohant telefonálni. Láthatta, csupa vér a kezem. Július elsején levelet kaptam tőle. Esze ágában sincs l et jönni' Belgrádba... Szó sem lehet róla... Az ördögbe is, A szerencsétlen, az imént még egy döbbenet volt, és most hogy örül ennek a gönc— Merevedik az állkapcsom — mondta Bakarusa erőtlenül. — Ne félj, segítek rajtad. A legjobb orvosra bízlak, légy vajon mit forgathat már me- nek Ennyire oktalan és tő- nyugodt. Fő, hogy még jókor gint a fejében? ^agy esetleg vártam én megértést? miattam nem tudja rászánni Nem is tartóztattam ami. magát? Mert hogy a nővéré k0r kísérője karján eiindult, térje vagyok. Mert a család- és otthagyta az asztalunkat. kocs7 eszméletét vesztette ja kitagadott? Hiszen miatta A t „nrlrjn1t>im maid csak rá ,,°C' eszméletet vesztette. tagadott ki a család Igaz , ] u Szeme félig nyitva, mint a hataganott ki a csaiaa. igaz döbben... es személyesen hoz- lo+také Sead mé<* mindig a ugyan, hogy sohsem beszel- r eJ bőröndöt És akkor , v -iJSiT*. *nd g f gettünk kimerítően a kettőnk kérlelni fog hoSv bocsássák JüíüS' jöttem. Most már nincs okod félni. Mire megérkezett a mentcmeg.., hogy bocsássák taimat hívta. Zavartan közölte. hogy a kocsi elment, és nyugtatni próbált, hogy talán még nincs olyan nagy baj, lehet, hogy az ártott meg, kapcsolatáról, nem is igen volt rá időnk, ha együtt voltunk, rendszerint pirongat- De nem jött. tam; féltékeny voltam és rósz- Elmentünk hát hármasban a szállottám a kicsapongásait, lakására. Háziasszonya kö- .... , kérleltem, ő meg hallgatott; zölte, hogy még nem jött , ,l5aJa aaan lott fe’ a így aztán nem is tudom vol- haza. Visszamentünk a szálfaképpen, boldog volt-e az lodába. Papírost kerestem, együtt töltött órákban, vajon hogy levelet írjak neki. De zett Megvizsgálta sokkrói és szeret-e? Voltaképpen semmit alig kezdtem bele, kopogtak vérvesztecépről héjéit maid sem tudok. az ajtón. Hárman léptek be; a hordágyra tetette és lévitette Vladőval megbeszéltem g^tTmegSrtem ^ 3 mentőkocsiba. Arca olyan még egyszer a malinovaci utunkat. Abban állapodtunk — Hogy mertél beszélni a meg, hogy magával hozza Bő- feleségemmel? — emelte rám lépcsőn... A mentőkkel orvos is érkevolt, mint a vatta, az egész teste puha volt, hajlott, mintha vattából volna. mintha rát is. A ruhát is megvettem a kezét. — Hiszen tudod, mar tlern ** lett volna már Bakarusának. A legújabb hogy mohamedán vagyok! vonalút a legújabb sorozatból. Eltökéltem, hogy gyöke- . ®óra közénk ugrott! Vlado résén változtatok a dolgon. *s beavatkozott a portással, s kórházba Holnm sem Nem mehet így tovább! Bóra lgy ele3et vették a verekedes- Hívfon fel “ 1 P mindig jó volt hozzám, most nfk- A portás jobb belátásra is felajánlotta a kocsiját. Csak bírta ókét, s, látogatóim el- a benzinköltséget fogadja el hagyták a szállodát. t<51em- A megkezdett levelet ősz- , _ .. ,, , A hogy megérkeztünk, Bóra szetéptem. Bórával épp az Hvilágítótt^szállodá beiá és Vladó felkerekedett hoev esetleges támadássá! kapcso- g,. !,lac.°, ,s, ,,, 06,3 es viado felkerekedett, hogy 6 rátánál. Sead jelenléte meg— Elég volt ma éjszakára — mondta barátságtalanul az orvos. — Ne menjen be hozlado és Bóra közben megérkezett. Sead sem ment a mentőkkel. Mi felkeresse Bakarusát. Én a *atos teendőket beszéltem szállodában várakoztam. A mfS’ amikor megjelent a fia- fiúk visszajöttek. Épp vacso- talember. akinek olyan gör- rához ültünk, amikor belépett asosen. kapaszkodott a karjá- az étterembe. Már jócskán itt ^a’ mintha fivére volna. Iz- tam. és most borúsabban, Satottnak látszott. vagy talán kétségbeejtőbben _ üzenetet hozok - mond- loS- Milonovac felé. is láttam a dolgot, mint Béig- t, _ Vpr!H rádban. A szesz különben sem hallanád. Menj ki a szállodá- "<!“s Kalman f'>iilitasa úgy hat rám. mint másokra, ha; de azonnal. Öt kilométer- Engem nem derít fel, inkább nyire van ide. Az a három , , , „ ,, . Pók, aki az előbb itt járt leslehangol. Nem nyújt elvezetet, ben án a7 országúto^ Fegy. sem feledést. Nem lebegtet, veresen. Kitűnő lövők. Ne az hanem elnehezít. országúton menj! Bejött, megállt, és mintha — ö ott van abban a szálkeresne valakit, körülnézett, lodában? Egy ismeretlen fiatalember Nem váiaszolt Karon rakíséretében. Odajött hozzánk, gadtam: s durva szitkozódással kezd- _ _ _ . .. , . . Beszelj: ott lesz? Beszélte: unja, torkig van mar az nem kell vele, értsd meg! Okegész mindenséggel, és nem vétlenül! hajlandó folytatni ezt a hülye Cgak ennyit kapcsolatot. Szemrehányással Vérzik, illetett, mert beidéztettem kiIványi Ödön: Falusi táj l/tés Endre Velencei gyűrű A gyenge, távoli madárhang zúduljon he a szél a kényé- Haiuukba fújt a szél. A bort. úgy sikolt el valamelyik fa remre. a levesembe. De itt. súlyos háncsában állították az csúcsa felett, mintha egy nagy ebben a csendes, kimért ét- asztalra. Először burgonyaleüvegbúra belső faláról hullna teremben az ilyen nyitott ab- vesf kaptunK „ ,evest kifújta minduntalan vissza. Egv hará- iak erős illetlenség volna, agg tómat kerestem fel a hegnen, ,ziíletek fenveaetése mea sem ■ 1 *V 9 nem találtam odahaza. Alat- , ’ pincér az ablakban allt> es _ kiseriem: lehetetlenseg. tomosan dél lett, itt a magasban rekedtem ebédidőre. És a szél patakjai közben úgy zúgtak felettünk, mintha magas hegyormokról zuhantak volna lefelé. De a nap is sütött egy-egy villanásnyira, nagy tükörlapokból kelt volna fel, és a fénye más tükrön hirtelen térdrebuknék és e megnyugtatott mindhármunkat. Nélküle szinte tehetetlennek éreztük volna magunkat. Éjfél körül járt. amikor tanácstalanul elindultunk, gyamondott: •— hallgatásra. Csak nem akarom börtönbe juttatni azért, Felugrottam. mert nem szeret?! Igen, be- ^ idézték, de csak tanúnak, mondtam, abban az országúti rablótámadásban. De őt ez igazán nem érinti. — Kísérj el bennünket ab- szállodába. Szüksége van rám. vagy mind a hármunkra? A barátai vagyunk. Szüksége lehet a véremre... mindenre kész vagyok, ha kell — Hallgass — szakított fél- az utolsó cseppig odaadom... be. — Tudod, hogy az életem- Légy szíves... me. játszol? Szabadkozott, hogy csak fi— Nem a tieddel, hanem a gyelmeztetni akart, ne dőljek magaméval — mondtam csen- be azoknak, a gyilkosoknak, desen Mert tőrbe akarnak csalni. csak arra tudtuk rávenni. Már mindenestől azt a né- hogy pillanatokra ki-kirohan- Az étteremben kevesen va- hány év előtti szelet érzem, azt jón hozzánk. A jeladásunkat gyunlt, benn a szállóban ma- a kócosat, kócolót és ragaszko- leste, és amikor integetni kacs öregek tanyáznak, a hí- dót nt a testvérhegyek va- kezdtünk, gyorsan tányért len Uatalabb Tendég^aAmelyikén ebédeltünk akkor váltott. Lefödve, levesestál- sarokban ül, egy falra szege- «> erre jobbkézt vagy balra, ban kaptuk a hirtelen börzeit szarvasagancs alatt, an- egészen a magasban. Külföld- júsültet és a -rizst ugyanígy, goi nyelvtanárnőjével na- ről jöttem aznap reggel, miracssalátát kanalaz. lyen régen ne)n láttam őt> A völgyrenéző nagy ablak- egészen ijesztőn komoly és nal kaptam üres asztalt — lucskos hetek óta nem láthat- először lepillantok a völgybe, tam a szemét „ csukióját> azután fel a magasba. Meny- .... ------- -----------n yi levegő fér el már ilyenkor semmVet- Ebed elott tudott o[yan vakitó votti mintha a szürke égbolt alá, pattand- csak elszabadulni szívdobogva, sig teli van minden rákon- már valószínűtlenül messziről cáüan, mohó óriási lélegzet- láttuk egymást az utcán_ Taxi, tét — felhők, a szel, a hí- . ..T~_ _ J _ aeg, a pillanatokra kibukka- a u un ’a oeze e lramo o t ejcsaszrl^k Pillanatokig tárná fény milyen könnyen és velünk valamelyik hegy felé. t0„ ^ 0 Jdtéfc azutén megint higan mozdulnak. De leghaj- ... .... , .... , , . , . , lékonyabbak a fák Csak ta- Mielőtt beszálltunk volna, szakadozo, sötétszürke felhők vasszal ilyen könnyűek a odaszóltam a vezetőnek: vágtattak fölénk. lombtalan, meztelen fák, ága- „Gyorsan hajtson'-” De né- .., . _.... , ikban semmi merevség, semmi kánv perc múlva mégis ko- ° “ aggály. Az ágak lubickolnak. , cigarettát szívtunk. KéUhárom mint a halak: fel-felszöknek P<^oni Keuen az aoiaicon. szippantdsnyi cigarettát, mert a könnyűségtől pezsgő, hideg- félúton szálltunk Jet, ismeret- a pardzs kibukott a dohány- víz-frisseségű, részeg levegő- len kanyarodásban, nemlehe- ból Feketénket a szél kapt„ ben. És jön a szél, erősen tett tovább bent maradni abjön a szél, nyomja befelé az ban a szűk. sötét, rohanó üvegtáblákat — hirtelen ka- bőrszagú fészekben — le kelmasz elhatározással tavasz lett lépni a földre, lassan, révan. szegen, lépésben menni hegyTavasszal az ablak is na- nek ielfelé’ foggal utánokapni gyobb, szeretném kinyitni a visongó s-zélnek’ egészen Fn , , ,y méliiet lélegezni áiulásin velencei gyűrűt hoztam legalább egyik szárnyát, hadd mel»et teiege-.ni, ajuiasig , ijeszteni a szívet, egymás vál- nek*• EŰV rózsaszín korallko- Iának szédülni. ves ezüstgyűrűt. Valamelyik újjára húztam a villogó szíts azután kint ebédelni. A lánk(yk közé <ogla[t kig ,.ora„_ szélben ebédelni. Valósággal köveU m szédültünk a Xeq. téli álmából vertük fel az is- szélsö terasz0n 0 mélyséq fe. meretlen, kis vendéglőt. Uzonyú erővel suhogotu — Csak magunknak főztünk ringatott a szél — s nem lééi. Soha nem fürdettük meg rriagunkat ilyen tisztára. Ha arra a tavaszi délre gondolok, azt hiszem, hogy soha ilyen boldog és ilyen csontig megtisztult nem voltam. Ditz Béla: Önarckép ebédet — szabadkoztak. — Hát megosztjuk — alkudtunk nagylelkűen. A legkülső teraszon választottunk asztalt, a pincér megtéríteni se akarta. — Szép, kényelmes belső hetett tovább folytatni. Kocsin vagy gyalog mentünk-e vissza a városba, nem tudom. Két nap múlva valamin összekaptunk, ő az ujjúra nézett. A gyűrű az ujján volt. — Szerencsétlenséget hoz — szobáink vannak - csalt be- mondta elsápadva. felé. De ha gyengeségünk már engedett is volna a csábításnak, térdünk makacskodott és nem mozdult a teraszról. Csiptetőket, súlyokat, köveket hoztak- így lehetett valamiképpen megfékezni az abrosz fel-fellobbanő, vitorlázó kedvét. De nem előttem húzta le a gyűrűt, csak amikor már elmentem. Egy kis öltözőasztalkára tette, s a gyűrű már ott is maradt. Néha még felvette, félve és idegenül forgatta v,j- jai között, majd megint visz- szatette. Nem ig vette észre, amikor eltűnt. Én loptam el. NÓGRÁD — 1968. november 10., vasórnap
