Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

ADY ENDRE JSlólák piros ősszel \ Piros Ősz, piros Föld, piros £g. De a gondolatok ma: kormok. De a gondolatok feketék. A gondolatok, a gondolatok. Piros volt a Gondolat régen. Ma pedig üszkös, sötét, s halott. Piros volt egykor a szerelem, Piros volt a húsvéti zálog. Piros a rózsa a kebelen. Piros a Nyár és a Nyár-utó. Piros volt minden kis szerelem, Mely lyány után volt nagyon futó. A vér is piros akkor talán S most tengerekben is olyan csak. Mint bor-folt kis korcsma asztalán. II. Piros volt az úr és a hóhér S angyalok jártak le a Földre Egy kicsi-kicsi, piros bókért. £s pjros volt a magyar álma, Mert a kenyér régen kenyér volt S nem mennyekből ledobott málna. Piros volt mi nagy törekvésünk: Siessünk nagyon a magyarral. Megkéstünk kissé, el ne késsünk. Nagy magyar bánatunk piros volt. Igazán igazunkban voltunk S nem mi csináltuk, ami rossz volt. Piros magyarság, be elkéstél, Be rosszabbul mén most a dolgod Minden régi semmit-tevésnél. Piros szív, piros agy, piros bor, Rosszul érkeztünk e világba: Piros világ és mégis rosszkor. Piros csók, hit és piros álom. Sokadik ősz fordított most meg Keresztül millióm halálon. III. Piros ősz. piros Föld, piros Ég, De a gondolatok ma: kormok. De a gondolatok feketék. Nyugat, 1917. szeptember 15. Szergej Zallgln Szibériában született, az Altájon, Barnáid­ban végezte el a mezőgazda- sági technikumot, majd né­hány esztendej i agronómusi munka után hidrotechnikus- mémöki oklevelet szerzett. Jelenleg Novoszibirszkben él. a Szovjet Tudományos Aka­démia Szibériai Intézetének tudományos munkatársa. És író. A népszerűség viszonylag későn érte utói: az 1952-ben Moszkvában megjelent köny­vével, az Északi elbeszélések­kel. Első nagy sikerét 1964-ben aratta Ekkor jelent meg Az Irtis partján, amelyet a világ­nak csaknem minden nyelvén kiadtak. Magyarul is. Szergej Zallgin alacsony, mosolygó ember. Ötvenöt éves. Csöndesen, nagyon megfontol­tan beszél. — Sokan ünnepeltek azért, hogy az úgynevezett „életből” érkeztem az irodalomba. Ez még nem érdem, legfeljebb előny. Biztos vagyok benne, hogy az irodalomba vezető legjobb út — nem az irodalom, A tudományos munka fegye­lemre szoktatott. A kutatás, a kísérlet izgalma, kitartása és módszeressége nemcsak a természet titkainak megfejté­sében segíthet, hanem az em­ber és a történelem bonyolult kapcsolatainak értésében is — Történelem nélkül érthe­tetlen a jelen. És ezért a mű­vészet sem létezhet a történői­men kívül. Különösen mélyen átérzj ezt az ember északon, s még mélyebben az északi fal­vakban De az, hogy éltem Így született a forradalom „Az Irtis partján" szerzőjének új regénye Hesaélttetés Szemei Zaliteinnel Aurora ágyűlövése — jeladás volt. 'Ezzel kezdődött, de ml- ' ént folytatódott? Ezekre a kérdésekre akartam válaszolni \ Sósvölgyben —A Sósvölgy-gvel szorosan isszefüggő műnek gondolom korábbi kisregényemet. Az Irtis partján-t. mely különben genezisében is összetartó/'k mostani regényemmel, Már gyűjtöttem az anyagot a pol­gárháborús témához, olvastam a megszámlálhatatlanul ren­geteg dokumentumot, amikor szerettem volna az időt és uz északon, hogy dolgoztam falun — ez véletlen dolga Is lehet. Az viszont törvényszerű, hogy nemzedékem az utolsó, ame­lyik még látta mai utunk kez­detét. Hogyan Indult a forra­dalom? És Itt lényeges az, hogy ne csak a vezetés, sze­repét mutassuk meg, hanem azt Is, hogy miként hatolt a forradalom az emberek közé. Ahol az események már el­vesztették pátoszukat, ahol a változások leghétköznapibb formákban mutatkoznak meg. Miként formálta a forradalom magukat az embereket... Mi­ként élt benne az orosz pa­rasztban a változás lehetősé­ge. micsoda óriási ellenállást kellett legyőzni, az előítéletek­nek milyen hálózatát átvágni ahhoz, hogv máig érjünk. — Hat évig írtam új regé­nyemet. melyet a Novij Mír közölt, a Sós völgyet. A szibé- riai polgárháború idején. 1919- ben két hónap alatt játszódik regényem cselekménye. Szibé­riában. melyet az ellenforra­dalmi erők ez idő tájt szinte tel­jesen elszakítottak a központi hatalomtól, körülbelül hét partizánköztársaság alakult. Voltak jobban szervezett köz társaságok, voltak olyanok, melyekben teljesen elhatalma­sodott az anarchia. Ezekben a köztársaságokban a nép, a fel­kelt nép maga gyakorolta a hatalmat. Volt olyan köztár­saság, mely hatalmas terüle­ten mintegy 14 hónapig léte­zett. önálló pénzt bocsátot­tak ki, lapjuk volt. fegyverei­ket maguk fabrikálták. A nép önmagát védte. Megérezte a szabadságot — és nem akart tovább másként élni. Más kér­dés, hogy tudta-e: mi ez a sza­badság? — Regényem újdonsága csak részben tematikai, bár az a valóság, hogy ezekről a par­tizánköztársaságokról még senki sem írt. Ez azonban mellékes és semmiképpen sem irodalmi tény. Fontosabb­nak tartom a szándékot: a népet fejlődésében, történeti­leg ábrázolni. Pontosan kell tudnunk, hogyan élt, hogyan gondolkozott... Hogyan kelet • kezett a szovjethatalom? Az embereket jobban megközelí­teni, az erőt kipróbálni. Ezért kezdtem el írn! egy elbeszé­lést. Ebből növekedett az Irtis partján. Rájöttem ugyanis, hogy azt az átváltást, amety a2 orosz parasztban az egyé­niből a kollektív gondolkozás­ra megtörtént, • képtelenség egyetlen ponton, sűrítve meg­adni. A folyamat nélkül ért­hetetlen az egész. Az embe­rek, a hősök mások, de a szemlélet azonos. Zaligin emberei leginkább, mint tragédiákat élik át a pol­gárháborút és a kollektivizá­lást. Hisznek annak jóságá­ban, ami történik, egész szí­vükkel igent mondanak reá, de nem akarják hinni, hogy a jót, a társadalom számára hasznosat — olykor a társada­lom ellenére kell megtenni. A forradalom éppen az éle­tet adja azoknak az emberek­nek, akik kiteljesedhetnek tiszta erkölcsiségükkel. E. Fehér Pál Solohov és a grúzok . .Különös szeretettel sze­retném üdvözölni meg meg­ölelni teaültetvényeink dolgo­zóit. Szégyenszemre grúziai utazásomig nem tudtam, mi­lyen nehéz az önök munkája. Épp ezért a különös tisztelet és szívbéli ölelés.. Hét éve annak, hogy Mihail Solohov, a grúz Natanebi falu Lenin kolhozának teater­melőit e szavakkal üdvözölte. A helybeli lapban megjelent sorokra a kolhoztagok nevé­ben Láli Donadze levélben válaszolt, s azóta jönnek-men- nek a levelek Natanebi és Ves- 'senszkaja között. Nemrég Solohov újból felke­reste a kolhozt, amelynek tisz­teletbeli tagjává választották. Meglátogatta a közeli Teater­mesztő Tudományos Kutatóin­tézetet, a járási székhelyen olvasóival találkozott. Itt, a színházban megtartott anké­ten nyújtották át az írónak a Lenin kolhoz tiszteletbeli tag­sági könyvét. „Hálás köszönet a megtisz- telésért — mondta válaszbe­szédében Solohov — Kolho­zunk tiszteletbeli tagságát nagy büszkeséggel fogadom.” A Nobel-díjas író hosszasan beszélgetett a falu öregjeivel, mivel sokat hallott a régi időkről, a kolhoz, megalapítá­sáról, a mocsarak lecsapolása- ról, a malária végleges szám­űzéséről. Konsztantyin Grud- zsiladzétól megtudta, hogy az idős ember öt fia közül négy vesztette életét a Don és a Kaukázus védelmében. A hős testvérek emlékére Solohov Grudzsiladzéval négy manda- rlncsemetét ültetett el a Barát­ság kertjében. Búcsúzóul a kolhoz ven­dégkönyvébe a következő sza­vakat írta a neves vendég: „Mint a Lenin kolhoz tag­ja. hosszú távoliét után meg­látogattam a kolhozt, s el va­gyok ragadtatva annak ered­ményeitől. Búcsút mondva Natanebi vendégszerető föld­jének, — a kolhoz tagjainak és elnökének, G Citlidzének, további sikereket, szerencsét és felvirágzást kívánok.” A kort&r* szemével Pogány József* m orosz forradalom . ... Oroszországban ledőlt a koalíciós Kerenszkij-kor- mány uralma, és a proletárság balszámya, a bolsevik párt ragadta magához a hatalmat. A pétervári munkás- és katonatanács csapatai novem­ber b'-ának estéjén megszállták a távíróhivatalt és a péter­vári távirati ügynökséget. Az éjszaka sötétségében megszáll­ták a bankokat és a pályaudvarokat. November 7-ének reg­gelén a Pétervári Szovjet Katonai Forradalmi Bizottsága ki­áltvánnyal fordult valamennyi hadsereghez, amelyben beje­lentette. hogy Pétervár helyőrsége és proletársága megbuk­tatta Kerenszkij kormányát, és hogy a szovjet kezébe vette az egész kormányhatalmat. Fölvonultak a szovjet csapatai, megérkeztek Kronstadtból a tengerészek, a középületeket megszállta a bolsevikok Vörös Gárdája. Három bolsevik pár­ti hadihajó horgonyt vetett a Néván, és délután öt órára már a munkások és katonák diktatúrája uralkodott Pétervárott. A szovjet csapatai körülzárták a Téli Palotát, a Kerenszkij- kormány székhelyét, s hadihajók és páncélos automobilok tüzeltek a palotára. Kerenszkij maga ugyan elfuthatott, de parancsot adtak a fogságba vetésére. Egyszóval, ahogy az új kormány legelső kiáltványa megállapította: Pétervárott győzött a munkás- és katonata­nács forradalma. Ezt a győzelmet a következő események előzték meg, az antant-államok párizsi konferenciájára nemcsak a Kerensz- kij-kormány, hanem az orosz demokrácia is képviselőt akart küldeni, és ezért a szociáldemokrata Szkobelevet jelölte ki határozott békeprogram alapján delegátusul. Tyerescsenki, a Kerenszkij-kormány külügyminisztere állást foglalt a szov­jetek békeprogramjával szemben, a francia uszító sajtó pe­dig tiltakozott az ellen, hogy Szkobelev részt vegyen a pá­rizsi konferencián. A béke kérdésében indult meg hát a munkás- és katonatanács újabb harca a Kerenszkij-kormány ellen. A titkos diplomáciával szemben fölvonult a nyílt szo­cialista diplomácia. Aztán folytatódott és fokozódott a harc a hadsereg kér­di; : ':en. A >*eakció nyomására le kellett mondania Verhovsz­* Újságíró, a későbbi Magyar Tanácsköztársaság Hadügyi, majd kiil- agyi népbiztosa. 8 NÓGRÁD - 1968. november 7., csütörtök kij hadügyminiszternek. Ez a miniszteri bukás azonban többet jelentett egyszerű személyi változásnál, mert Ver- hovszkij képviselte Kornyilovval és a tábornokok pártjával szemben azt az irányt, amely nem a vak engedelmesség, ha­nem a demokratikus katonabizottságok útján akarta fönn­tartani a hadsereg fegyelmét. Verhovszkijí a revolúció emel­te századosból tábornokká, Moszkva parancsnokává, majd az egész birodalon hadügyminiszterévé, és így történt, hogy a burzsoáziával, a kadét-párttal összeesküvő régi tábornokok összefogtak ellene és megbuktatták. E támadásra a pétervá­ri munkás- és katonatanács kénytelen volt fölvenni a har­cot. Katonai forradalmi bizottságot alakított, és kiáltvány­nyal fordult valamennyi pétervári ezredhez, amellyel beje­lentette. hogy ezután a vezérkari parancsok csak akkor ér­vényesek, ha a Pétervári Szovjet katonai bizottsága is ellát­ja őket aláírásával. A tábornokok és a burzsoázia üzelmei- nek centrumában álló vezérkar ezt a követelést visszauta­sította, mire a Pétervári Szovjet valamennyi ezredet értesí­tette. hogy a vezérkart nem ismeri el többé parancsoló ha­talomnak, a csapatok tehát ezután csakis a munkás- és ka­tonatanács bizottságának engedelmeskedjenek. E harcban a Kerenszkij-kormány a vezérkar mellé állott, és fölszólította a Pétervári Szovjetet, vonja vissza a parancsát. A szovjet azonban nem hátrált meg, és csapatokat rendelt ki a maga védelmére. Erre a Kerenszkij-kormány is csapatokat vont össze. Kerenszkij az előzetes parlament elé vitte a dolgot, és itt így beszélt: „Pétervár lakosságának egy részét lázadónak tekintem”. Az előzetes parlamentben azonban a bolsevikok. nem állottak elszigetelten, hanem melléjük álltak a szocialis­ta forradalmárok (a történeti irodalomban elfogadott néven: eszerek. — Szerk.) balszárnyát alkotó maximalisták, mellet­tük foglalt állást Csernov, a szocialista forradalmár párt centrumának vezetője és Dan, a mensevikek vezére. A Ke­renszkij-kormány fölvetette a bizalmi kérdést, ám 102 sza­vazattal 123 ellenében kisebbségben maradt. Kerenszkijnek keservesen kellett tapasztalnia hogy amíg ő Pétervár lakos­ságának egy részét lázadónak tekintette és fegyveres erővel akarta leverni, Pétervár proletár lakosságának egésze kelt föl a bolsevikokkal és vetette fogságba Kerenszkij minisz­tereit. Ez az új, novemberi forradalom már nem az orosz tár­sadalom egészének, valamennyi osztályának fölkelése a cá­rizmus ellen, hanem a munkások, katonák és parasztok for­radalma a nemesség, burzsoázia, a tábornokok és kispolgár­ság ellen. Az orosz társadalom legalsó osztálya emelte föl tehát most novemberben a fejét és így e novemberi harcok­ban az orosz forradalom a pétervári munkások és katonák győzelmével és kormányra jutásával eljutott kifejlődésének csúcsára. 1917 orosz forradalma is ugyanazt a képet tárja elénk, mint 1789 francia forradalma: egyik osztály a másik után ragadja meg a kormányhatalmat, hogy azután a követ­kező letaszítsa és messzebb menő programot tűzzön ki a re­volúció céljaként. Amily fájdalmas és viharokkal teljes volt a nagy francia forradalom útja a glronde-tól jakobinusokig, olyan sok harcon keresztül száguldott a nagy orosz forrada­lom a kadetektől a bolsevikokig. Gucskovtól és Miljukov- tól Leninig és Trockijig még hosszabb az út, mint Brissot- tól és Guadet-től Marat-ig és Hebert-ig; a cenzusos választó­jog dumájától még nagyobb az ugrás a munkások és kato­nák tanácsáig, mint a nemzetgyűléstől a konventig. Mit jelent a bolsevik párt hatalomra kerülése? Mit akar a Trockijék, Leninék, Girkijék és Rjazanovék pártja? Há­rom alapvető pontból áll a programjuk: 1. A proletárság diktatúrája: 2. A rögtönös békekötés; 3. A gyárak és földek szocializálása. Ez a program mutatja, hogy ami most Oroszországban történik, nem más, mint gigászi arányokig nagyítva ' az 1871-i Párizsi Kommtin. A kommün, a proletár­ság diktatúrája akkor is vesztett háború romjain épült, de elbukott, mert elszigetelten állt, mert nem tudott országos mozgalommá lenni és mert a németekkel való további harc lobogóját akarta a háborútól fáradt, békére vágyó francia tömegek kezére adni. A bolsevik párt és vele a proletártömegek uralma Orosz­országban most két tényezőn fordul meg: sikerül-e a mozgal­mat országossá tenni, és sikerül-e azonnal békét kötni? Országossá lesz-e a pétervári mozgalom, az egész biro­dalomra ki tudja-e terjeszteni uralmát az új kormány, az legelsősorban a parasztságon fordul meg. Éspedig a front mögötti és az uniformisba bújtatott parasztságon eevarant. Ha a néhány nagyváros ipari proletársága elszigetelten marad, ha az agrárforradalom jelszava nem lesz elég erős arra, hogy a falvak parasztságét, és a rögtönös béke programja nem lesz elég erős arra, hogy a frontok parasztságát a munkás­kormányhoz fűzze, akkor önmagában nem állhat meg hosz- szú ideig a százhetvenmilliós paraszttenger szigeteként a városok proletárforradalma. A munkásdiktatúrát amúgy Is Oroszország valamennyi más osztályának koncentrált tárrfadása ostromolja. Kerensz­kij szövetkezett azzal a Kornyilovval, akit még nemrég fogságba hurcoltatott és együtt Indultak csapatok élén Péter­vár, a bolsevik kormány székhelye ellen. Kerenszkijék kö­zeledésének hírére a kadét-párti burzsoázia kisérletet tett a Lenin—Trockij-kormány kétségbeesett megbuktatására. Hir­telen rajtaütéssel megszállták a távíró, a telefon központiét, a főpostát, a Vlagyimir-katonaiskolát és néhány más köz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents