Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
Nevet adnak — az alig nevezhetőnek étien évi» történt Duhántúlon élő költő barátom, Káldi János irta nemrég egy ik meleg, szép költeményében: ,.Csak egy hete még, hogy nem jön elém a dohányszínű utca, s nem játszanak az est piros zsurlói á nagytemplom falán, s máris fájdalmas-nagyra nő bennem valamiféle — alig megnevezhető — hiány.” Amit a költő Idegenben című versében ezúttal „alig megnevezhető”-nek mond (hiszen csupán arról van szó, hogy egy hete eljött hazulról, de máris hiányzik neki az otthoni városban megszokott ég, föld. kopár vasúti töltés, a szű- kebb haza), azt a honismereti kör munkaterve nagyon is „meg szeretné nevezni”. Hiszen — mondja az 1968/69-es tanévre szóló terv — szeretni csak azt lehet, amit ismerünk. Leblancz Zsoltné tanárnő, a salgótarjáni Madách Imre gimnáziumban és szakközép- iskolában működő kör vezetője sokat tett azért, hogy a kör tagjai minél maradéktalanab- bul megismerjék a szűkebb hazát- Nógrád megyét, Salgótarjánt, s megtanuljanak örülni a megismerés örömének. Alig két év alatt az ország legjobb honismereti szakkör vezetői közé emelkedett, s az idei őszön, október 21-én Budapesten, a Magyar- Tudományos Akadémia első emeleti felolvasótermében megkapta az akadémia és a szakminisztériumok kitüntető oklevelét. (Az országban mindössze huszonhármán részesültek kitüntetésben. Nógrádban rajta kívül még dr- Szabó Károly, Balassagyarmaton élő tanár kapott kitüntetést-) A honismereti kör céljáról, feladatáról ezt mondja Leblaiicz Zsoltné: — Az új szervezeti formák között, miután most már nem az irodalmi szakkör kutatócsoportjaként tevékenykedünk, hanem az iskola igazgatójának, Heróld Lászlónak kezdeményezésére, önállóak lettünk, még inkább szeretnénk a honismereti mozgalom céljának szellemében dolgozni. Ez a szűkebb haza, s ezen keresztül Vagy ebből kiindulva, a szocialista Magyarország, a szocializmust építő népek nagy közösségének megismerése és megismertetése. A honismereti mozgalomba eszerint beletartozik /minden> a haza jobb megismerésére és megszerettetésére irányuló törekvés, bontakozzék ki akár a helytörténet, a néprajz bármely ága, a régészet, az irodalom, a nyelvtudomány területén. A mi körünk e széles skálán beiül, úgy érzem, egyedi úton jár. Célkitűzésünk a Nógrád megyei irodalmi hagyományok kutatása és ápolása- Hogy egyedi célkitűzésünk ellenére helyes úton járunk, arról győzött meg a honismereti szakkörvezetők első országos továbbképzésén, idén júliusban Balatonbogláron elhangzott vélemény a szakkörről, s az azóta kapott megbízás a Petőfi Irodalmi MúzeumtólA fiatalok (a szakitörnek körülbelül húsz tagja van, közülük 10—12 tanuló végez komolyabb kutató tevékenységet) „feltérképezik” Nógrádot, azzal a céllal, hogy összegyűjt- sék: kik születtek, éltek, haltak rpeg itt irodalmi nagyjaink közül, kik azok, akik átutaztak, több-kevesebb időt töltöttek közülük Nógrádban, kinek a munkásságát dolgozták már fel és kiket borít még a feledés homálya, legalábbis a megyéhez fűződő tevékenység vonatkozásában- Miután ezt a cédulakatalógus-rendszer összeállításával — a napokban elkészül — tisztázták, a térképeket elkészítették, megkezdődik a két-három évre szóló távlati terv kidolgozása, illetve most kutatják a fiatalok a Telekiek életét Szirákon, Szabó Lőrinc életének és munkássá*- gának balassagyarmati vonatkozásait, Krúdy Gyula nógrádi kapcsolatait, Kármán József életútját abból az alkalomból- hogy 1969 márciusában ünnepeljük születésének 200. évfordulóját, továbbá 1918/19 helyét* szerepét és ábrázolását a nógrádi irodalomban. Kutatásaik eredményét a szakkör tagjai kis dolgozatokban összegezik, másrészt emléktábla-avatásokkal igyekeznek nagyjaink előtt tisztelegni- Az idei programban szerepel egy emléktábla avatása Bajza Józsefnek Pásztón és Móricz Zsigmondnak SalgótarjánbanA kis kör, természetesen, nem tudná megvalósítani célkitűzését, legkevésbé dolgozataik publikálását és az emléktábla-avatásokat — segítség nélkül. Az iskolavezetés mesz- szemenő támogatásán túl, a megyei és a városi tanács művelődésügyi osztályai, a Kohászati Üzemek, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, a megyei könyvtár, a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal és mások segítsége nélkül. Megérdemlik a támogatást! Tóth Elemér Munkában a Nemzeti Tanács A polgári demokratikus forradalom győzelme után Salgótarjánban is megindult az élet. Most már a nagyobb cél megvalósítása, a szocialista forradalom megvívása várt a munkásosztályra. Addig azonban még hosszú volt az út. . Jegyzőkönyv bizonyítja, hogy az őszirózsás forradalom után Salgótarján nagyközségszeszes italokat azonban egyáltalán nem ... A mozgószínház csak vasárnap délután 3-tól 7 óráig tartson előadást. Elrendeli a tanács, hogy a lakosságnak hirdetmény útján adassák tudtára, miszerint mindenkinek kötelessége a -'endet és nyugalmat fenntartani, — a szeszes italok élvezetétől tartózkodni, — mindazokat mmMtíí * Műm át s-A -sát *>ev ««óm* <<>« ,: < m <«m p&km m* '-<• •• d >* 's $£& W:\:: ' > , ’ . • TlSH#É! fenMMtfc, -*te* éíö irt 'U»iK:V SSSÍ£ áj»: . .»«í .ávs&í sís>'«fe te* m- " -í- täfelt««*, . : .»JsSdÄ l&jy i.t *r?v ' -a «.-sfoe ’ I pé ': k:; ..-k-iitt'*, fgylssl úc:: : ■ amit és §*' -Mn. Mmden »> «éstlSK*, W Itypsás m ja : j ^yu0mm és ttff ben, 1918. november 3-án megalakult a Nemzeti Tanács, amelynek 26 tagja volt. Az alakuló ülésen a tanács elnökévé Makovinyi Jenőt, elnök- helyettessé dr. Pollatsek Ármint, jegyzővé pedig dr. Gádor Ferencet választották. Már az alakuló ülésen több határozatot hozott a tanács. Idézzünk a jegyzőkönyvből: „A vendéglők és kávéházak bezárandók, ételeket csak déli 12 órától 1 óráig és este 7—8 óráig szabad kiszolgáltatni, Tíz esztendeje idestova, hogy a nevezetes város utcáit jártam. Nekem szokatlan méretű pelyhekben hullott egész nap a hó; estére olyan volt a Néva-part, mintha vattacukorral terítették volna be. Átellenben, a folyam túlpartján a Szmolnij fehér kucsmát öltött. Kis magyar társaságunk délelőtt járt történelmi falai között, tisztelgett egy puritán bú- torzatú szobában Lenin szellemének. Azután itt, eme oldalán a folyamnak, mi is megrohamoztuk a Téli Palota lépcsősorát, bebolyongtuk falai csodálatos világát, eközben szinte látni véltük a termekről termekre száguldó történelmet, a munkásokat és matrózokat — s lehet, egyik-másik aggastyánban az őrök közül, valóban őket láttuk —, az egykori rohamoz ókat. November volt, alig napokkal túl az évfordulón, még szinte a levegőben érződött az ünneplés íze, lelke- sültsége; ott vibrált tolmácsunk, egy aranyos lenin- grádi kislány szavaiban, az egész város büszke méltóságában. hogy történelmi hivatást töltött be a munkás emberiség életében. E nap programjában léptünk a forradalom nyitányát, világgá dördítő hajó fedélzetére is. ifséf Emlékem a Néva-partról Az Aurora ma iskolahajója a leendő tengerészeknek,, és természetesen a város és egész szovjetország talán legbecsesebb ereklyéje. Ügy áll rajta minden, akár 1917 novemberének hetedik éjszakáján, csupán néhány emléktárlóval teljesebb, s egy bőrkötésű albummal, melybe a Föld minden tájáról érkezők írnak iUetődött sorokat arról a nem feledhető élményről, hogy e hajó padozatára léphettek, ágyúcsöveit simíthatták. Az albumban a távoli Nógrád zarándokai is szép számmal sorakoznak neveikkel — boldogan betűztük őket. Szmolnij... Téli Palota... Aurora ... Szinte mindnyájunkat elbágyasztott ennyi élmény egyetlen napon. Esett az óriáspelyhű hó, szállásunkra tértünk. Leningrádban a szállók ablakait vastag szövetfüggönyök védik a nyári fehér éjszakák világosságától. Most is szükség volt szolgálatukra; a novemberi, vakító-szikrázó havú fehér éjszakában — még így is alig szükségeltük a szoba villanyát. Vacsoránál, az étteremben megemlítette kis tolmácsunk: aki múlhatatlan élményre vágyik, nem mulaszthatja el az éjszakai Néva látványát, amidőn elválnak pilléreikről a folyam hidjai, s a Finnöböl felől behajóznak a tengerjáró gőzösök. A fáradtság már pilláinkon ült, mégsem volt kedvünk lefeküdni. Éjfélig képeslapok tucatjait írtuk szobáinkban, hogy foglalatossággal töltsük ki a várakozás óráit. Azután végre, neki a már egészen nesztelen éjszakának. A hóhullás elállt, a levegő szinte tavaszin enyhős volt a város felett. A folyam partján ballagtunk egy szövetségesemmel a vállalkozásban. A hidakon még kései villamosok surrantak céljaik felé, mi egyre türelmetlenebbül vártuk , az ígért látványt. Felkaptattunk a legközelebbi hídra, egy őrbódé emberéhez és gyarló nyelven faggattuk. Annyit megértettünk, hogy percek múlva elkövetkezik a mindennapos csoda. Visszamentünk megint a partra, a folyam kőmellvédjén készültségbe állítottuk fényképező masináinkat. Valahol egy toronyban nem sok múltán kettőt ütött a harang, szinte együtt vele, a távolból gőzkürt hangja érkezett puhán az alvó város fölé. S mintegy varázsvessző érintésére dőlni kezdtek a hidak álló lámpasorai, megemelkedtek pilléreikről a vasívek, mint régi várak felvonószerkezeteit filmekben látni, s valahol, lentről, az öböl irányából apró fénypontok tűntek fel a folyón, egymást követő konvojban — úsztak felénk a tengerek vándorai. A vízen egyetlen test, egyetlen fény volt mozdulatlan: az Auroráé. Egyszerre csodálhattuk a történelmet és a jelent. November elején, ha a nagy történelmi dátumhoz közeledünk, mindig eszembe jut ez a leningrádi éjszaka is. El kellett most mondanom: kikivánkozott belőlem az emlék. k f # * 0m ^ V & f *$■ '<<:> óyjwo A < * * "t nács, hogy a lakosság vedel- amelyeket az elnök, es uz elmére 200 főből álló polgárőr- aökét elnökhelyettes aláirá- séget szervez, akként, hogy a sukkal látják el.” hazatért katonákat az őrszol- Nagy gondot jelentett már gálát teljesítésére felhívja, es ezekben a napokban a lairos- ezek létszámál a munkás- és ság élelmiszer-ellátása. A polgári osztály tagjaiból kié- Nemzeti Tanácsnak erről is gészíti.. . Tartozik az őrség a község területén este 9 órától reggel 7 óráig állandóan kellő számú járőrt kivezényelni.. . A tanács tagjai részére igazolványok állíttatnak ki. a lőfegyvereket, amelyekre nézve a hatóságtól tartási engedélyt, a tulajdonos nem nyert, köteles a hozzátartozó lőszerekkel együtt, és ezenkívül mind,en egyéb lőszert és robbanó anyagot a városi hatóságnak 24 órán belül beszolgáltatni .. Az utcákon már megjelen- v tek a Nemzeti Tanács felhívásai. Szóltak a lakossághoz, s külön a katonákhoz. ......Elh atározza és elrendeli a taIS Hí ÍM5 a következő utasítást adja: Aktnak nincs tí&iga, na járjon az utcán és ne zavarja a romi fontartását ’A' népkmm%n# wámf- kez/k a randi fentartéeár», tie ehhez ez sz&kségee, hogjf senki ne jérkúijmt fötöntegemee ez tticán. Győztünk? A Nemzeti Tante gondoskodni kellett. Jegyzőkönyvben határozta el, hogy ... . .a húsellátás kérdésében a tanács egyhangú kijelöléssel megbízza Küster Lajos es Priska Dezső tanácstagokat, hogy a legközelebbi napok szükségleteinek biztosítása kérdésében lépjenek érintkezésbe a helybeli húsiparosokkal. ea amennyiben az ellátás kérdésében ezektől megnyugtató értesítést nem kapnának, keressék fel a helyi állattenyésztő birtokosokat, és velük a közélelmezés céljára vágómarha, juh és sertéseknek önként való átengedésében tárgyaljanak.. Ugyanez történt a b u rgon yael látás biztosítása céljából is. A helybeli kereskedőket pedig felhívták az üzletükben levő összes ruhakészlet bevallására. *«*# .ti. Katonák! WMm katMatísüí és HalaáfMstiáítul ísmiim te mmttmUhu, te u Budapestet! n®. A vidéki sttpteíestek ksíslfikéb« sMple skőiböi Sudápssfesi iátei nm csapattgsíüfcet ;si;t óm jslais k;<i«talí$rii?k és WúMmtk maija- n*. te n’mzty tessimevil WapfsH sssgittesihei, Hitssge«; k&tenwMmt ráláss*©« ■esi" b és a i€§éfíyés lalmazássaf mm a Sá»á©f*yf£&J tmmétm* aé * »’em« mbti TmMxs IMI fait» ben f»#§őiaiitól a mécs. Hinder* katassal Intését, r<®k$é$ féíeimíMzmrmktémk) el egf-éip*/ a tCateisaTanács msg Eijkfceis físsrélatearteilölt m ke- t&maság&k ez utcán a rend fersatarfására S§F*slf«n» Ösiy«i|©« arra* hóm ISvésels ne tSrtén}«»«fci mert a f®rraflal«ws «r^dménye H NmiMí Tanács. Üjabb és újabb plakátok, Nagy Október' Szocialista felhívások jelentek meg az Forradalom, a Nemzeti Ta- utcákon. És amikor Szovjet- nács plakátján is megjelent: Oroszországban győzött a Győztünk! NÓGRÁD — 1968. november 7., csütörtök
