Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

; ; ízz i::’ ... N emrégiben Zeke József munkaadót változtatott. A Kis-1 terenyei Gépjavító Állomás Ma már nem nagy dolog- senki sem csodálkozott, hogy nak tetszik a traktorvezetés, 1956-ban, traktoros hivatásá- hiszen tízezrével számolják nak ötödik esztendejében országosan a traktorosokat, megkapta az egyik legnagyobb Ennélfogva nem kis teljesít- kitüntetést. a Szocialista meny, ha valaki az országos Munka Hőse címet és a Nép­átlag fölé nő, mint Zeke Jó- köztársaság Érdemrendjét. Az zsef, akit úgy jegyeztek a már pedig egészen magától traktorosok között, mint vala- értetődő volt, hogv egymás mikor a börzén a legjobb ér- után tüntették ki a „Kiváló tékpapírokat. Zeke József ne- traktoros” és a .,Kiváló szak­ve márka. Annyira, hogy ami- ember” oklevéllel és jelvény­kor a Kisterenyei Gépjavító nyel. Állomás megkezdte erőgépei eladását a termelőszövetkeze- * teknek, traktorosai legnagyobb részétől megvált, de Zeke Jó­zsefet a végsőkig állományban tartotta. Egynémelyik mun­kahőstette vagy talán inkább hétköznapi története élénken él emlékezetemben. Nem nagy dolgok ezek a felvillanó emlékek. Ilyen pél­dául a cered—tótújfalui ver­sengés, amikor a szántás-ve­tésben az országos elsőségért pályázott. Akkoriban az or­szágos versenyjelentésekből lei sem maradhatott a neve. az első helyet heteken át ő fog­lalta el. Nagy körültekintéssel szervezte a munkát, amire igen nagy szükség van a dom­bokkal és hegyekkel szabdalt Nógrádban. Elsősorban a mé­lyebb fekvésű völgyeket és sík területeket munkálta meg. amelyeknek a legkisebb eső, csapadék is árthat. Éppen egy lapályos, vize­nyős területet szántott, ami­kor felkereste Szomszéd Jó­zsef, a területi igazgatóság vezetője és kicsit szomorká­sán közölte a hírt: — Zeke elvtárs, megelőz­tek. Napok választották el az őszi mélyszántás befejezésétől, s akkor fülébe jut a hír, hogy valamelyik alföldi traktoros lehagyta őt. — Nincs még .vége a ver­senynek — mondta, de az igazgatóság vezetője nagyon csóválta a fejét. — Szerettem volna, ha meg­nyered — így az igazgató és otthagyta a traktorost, akit igen lehangolt a hír. Nagy felhők tódultak az ég­re ég tartós esőzés követke­zett be. A meteorológiai in­tézet jelentésében a rádió minduntalan országos esőzés­Zekc József kihajol az új trak­tor fülkéjéből igazgatója némi keserűséggel újságolta a napokban, hogy megvált legkedvesebb trakto­rosainak egyikétől. Zeke Jó­zseftől,' a Szocialista Munka Hőse cím tulajdonosától. Át­igazolta a mostoha körűimé­ről tájékoztatott. Az egyre nyék között gazdálkodó, nehéz hulló csapadék Zeke Józsefet terepviszonyokkal küzdő, gaz- ■s kiüldözte a laposból. Ellep- daságilag gyenge, vizslási 2 a víz a völgyeket és lapá- Március 21. Termelőszövetke- iyokat. zetbe. S akkor vette hasznát Zeke AmUyen keSeregve beszél- az okos, ésszerű szervezésnek. nek Kisterenyén Zeke József Amint o mondja, följebb tet- távozásáról, ugyanolyan öröm! G, T Ä egyn emfa mel tájékoztatnak érkezéséről tel. Felköltözött a hegyolda- vizsláson lakba, amelyekről lepergett, lefolyt a 'csapadék. Falta a katasztrális holdakat. — Én a hegyeken jól tud­tam szántani — emlékezik vissza. — Alföldi vetélytársam pedig alaposan lemaradt. Nagy előnnyel megnyertem az országos versenyt. Ezenkívül sokkal kedve­zőbb időjárási körülmények között, a nógrádi terepviszo­nyok hasznosítása nélkül is hogy az ezerholdas gazdaság 734 hold szántóját egyedül is vetés alá készíti. Zeke Józsefet a tsz-major­ban, üzemanyag-vételezés köz­ben találjuk még. Kihajol a traktorból, integet. — Hogy került ide? — kér­dezzük. — Közelebb van az otthon­hoz — mondja ég arra utal, hogy a szomszédos Zagy vápái - falván van háza. — És nem lesz nehéz a ré­gi versenytársak nélkül? Ezt a kérdést nem­csak azért tesszük fel, mert a tsz-ekben lassúbb és nehezebben mérhető egyelőre a verseny, hanem azért is, mert a gépjavító ál­lomáson számos neves trak­toros között kellett kivereked­nie a győzelmet. — Van itt is vetélytárs — emeli fel megnyugtatóig nagy tenyerét — szomszédom is traktoros, és ő is most került a tsz-be. A neve: Závodka József. Nem szorul magyarázatra- hogy valóban igazi verseny­társra talált, hiszen Závodka éveken át birtokolta már az első helyet az ifjú traktoro­sok versenyében, a Szécsényi Gépjavító Állomás színeiben. Két győztes, két szomszéd, két barát és két igazi vetély­társ. Ebből a versenyből — bármelyikük is győzzön —. a termelőszövetkezet kerül ki igazán győztesen. Az a szövet­kezet: amely számos nehéz­séggel küzd, s az idén is az állam anyagi segítségétől függ a tsz-tagok tervezett jövedel­mének kifizetése, de ahol két ilyen nagyhírű traktoros meglepetéseket okozhat, előre lendítheti a mezőgazdasági gépezet kerekét. S minthogy Zeke József már számos kiváló fiatal trak­torost neveit, minden bizony­nyal annak is örülne, ha elő­ször az életben legyőzőre ta­lálna, Závodka József, a szom­széd személyében. Lakos György Gépgyári kovácsok — Ügy érzem, hogy ami — A többi üzemrész, a laka- most nálunk van. az a Nagy tosok, forgácsolók tőlünk vár- Októberi Szocialista Forrada- ják az alkatrészeket. Sokféle a lom következménye. Ezért munkánk, de legalább nem választottuk mi annak idején unalmas. Itt meg olyan ková- a November 7 brigád nevet, csők vannak ám. hogy bár- Ha később is valósult meg a melyiket lehet az összes mi szocialista társadalmi ren- munkagépen foglalkoztatni- dünk. a példát onnan kap- Értik a szakmát- Előfordul. Eddig átlagosan 110 százalékos tűk hozzá — mondja Teschlag hogy valami nagyon sürgős és eredményt értünk el, ami azt Andor brigádvezető. csak egy gépen tudjuk gyárta- jelenti, hogy 11 hónap alatt ni. Ilyenkor két műszakba, teljesítjük az évi előirányza- A tágas műhelyben külön- vagy ha az sem elég, háromba tot. Azt is ígértük, hogy meó- böző munkagépek. A melegítő telepítjük a gépet. Nem okoz reklamáció nem lesz és nem kemence hevíti a vasat- A ko- különösebb gondot. Soha nem is volt eddig. Az viszont elő- vácsok hosszúnyelű fogóját zúgolódik emiatt egyik kovács fordul, hogy mások selejtjét hónap végén jönnek a többi üzemrészek. Azt vállaltuk egyébként, hogy a folyamatos gyártásnál a programozott ha­táridőket 8—10 nappal mindig megelőzzük- Eddig sikerült is- így a lakatosok, forgácsolók időben kapják az alkatrészt. üresen is elég emelgetni, nem sem — mondja, mikor még a bugát is szorítani _ összeszokott kell vele- 350 tonnás fikciós prés amikor üt, még a falak is remegnek, mintha földren­gés lenne. Erre a gépre külö­nösen büszkék. Igaz. idősebb a legöregebb kovácsnál is. Va­lamikor a pénzverdében tel­jesített szolgálatot. Onnan került a Zagyvapálfalvi Bá­nyagépgyárba, ahol most a buga kovácsoknál alkalmaz­zák. brigádnál ilyen nem is fordulhat elő — szól közbe az egyik kovács- A lakatosok brigádvezetője ke­resi fel a kovácsokat- Mocsári Zoltán már előre sürget alkat­részeket. — Meglesz, mire szükség lesz rá —kapja a megnyugtató vá­rni javítjuk ki. Az ózdi gyár­tól, a süveggerenda gyártásá­hoz, nem teljesen szabályos anyag érkezett- Az elmúlt ne­gyedévben 4600 darabot mi ja-< vítottunk ki. de négyezer sü­veggerenda még maradt az utolsó negyedévre is — mond­ja Teschlág Andor­Közben vendég érkezett. laszt. Közeledik a műszak vé- Oravecz István százados Szí- ge. A délutánosok számára is vélyesen fogadják, és mint ké- előkészítik az anyagot. Fogas- sőbb megtudom, valamikor ő tengelyeket kovácsolnak majd- is itt dolgozott a brigádban. — Ezt bérmunkába vállal- Élénk beszélgetésbe kezdenek, tűk a Mezőgépjavító Vállalat- Érdeklődnek egymás hogylété- tól- Mindenütt jártak már a ről. A műszak végén vala­milyen kovácsmunkát elvé- megrendeléssel, de sehol sem mennyi kovács együtt van- A Van újabb gép is, de az hidraulikus, meg villanykala­pács- A szerszámgépek bár­gezhetnek. amire szükség van. — Kiszolgálók vagyunk — mondja Kiss Béla művezető, majd azt is megmagyarázza, miért. a gyárban vállalták tőlük, ötszáz darab- brigádvezető megjegyzi: — ra van szükségük, elkészítjük Látja úgy van ez, aki itt dol- számukra — mondja a műve- gozott közöttünk. szívesen ze^°- visszatér, ha szerit ejtheti a — Van gyakran postamun- régi barátok közé- Icánk. Annak hívjuk, amikor gyorsan kell valami és főleg Bodó János Az ígéret szép szó Kétbodonybs. csak sok-sok be. Az útépítők ugyan nem módjukban nagyobb javítást hányódás után érkezik meg a jöttek, de a válasz megérke- végezni. Csupán annyit tehet- jámbor utazó. Hepehupás, ká- zett. A községbeliek ennek is nek, hogy még az idén ki- tyús minden út, bárhonnan örültek, hiszen azt ígérték, egyengetik az útfelületet, el­közelíti meg az ember. Az hogy még 1968 harmadik ne- tüntetik a veszélyes kátyúkat. gyedében rendbe szedik a Jövőre aztán már komolyabb megrongált utat. utóbbi időben különösen a Kétbodony—Magyarnándor kö­zötti útszakasz rongálódott meg erősen. Tengelytöréssel fenyegeti a gépkocsivezetőket. A tanács, a község gondos gazdája már korábban felvette a kapcsolatot a KPM Egri Közúti Igazgatóságával. Kér­ték: javítsák meg az útsza­kaszt, még mielőtt komolyabb bajt okoznának a kátyúk. Jó ideig vártak, ám még válasz sem érkezett. A tanács azonban nem volt rest. Ojabb üzenetet küldött Egér­munkáról is szó lehet. Arról, hogy a háromméteres utat négy méterre szélesítik. Elvég­zik rajta a bitumenes henger­lést. Teltek a hetek, a hónapok, de bizony az út maradt a ré­gi. Lassan vége az esztendő­nek is, de az útépítők még mindig késnek. A vállalat A kétbodonyiak — ki tudja azonban most már késedelem hányadszor az idén — újra bi- néllcül hozta a kétbodonyj ta- zakódnak. Várják a követke- nács tudomására: megváltoz- ző esztendőt, amely talán sze- tatta korábbi ígéretét. A for- rencsésebb lesz, mint ez a galom ugyanis nem számotte- mostani. Hátha megjelennek vő — nem tudni mi okból az valóban az útépítők, s az ígé- 1963-as áthaladó forgalmat rétből végre valóság lősz. Meg­vették alapul — így nincs érdemelnék, sokat vártak rá. ~TkkáM — Nagyon sokat várunk tő­le — mondja Gonda Ernőné, könyvelő. — így van— toldja hozzá Gyalog János mezőgazdász, akiről az a hír járja, hogy ko­rábban maga ült traktorra, hogy előre lendítse a talaj­munkákat. Most már aligha lesz erre szüksége. Hiszen Zeke József arról híres, hogy mellette még kétszer végzett az orszá- nem él meg egy másik trak- gos verseny élén. Azon már toros. Ezúttal is fogadkozik, Automata ellenőr A kisinyevi elektronikus fi- félgyártmányokban és kész- nomműszergyárban hozzálát- termékekben levő repedéseket tak a „DUK—66” típusú új, tö- és üregeket, buborékokat. A kéletesített hibavizsgáló-készü- műszer egy speciális szerkezet lék sorozatgyártásához. Ezzel a segítségével ellenőrzi a gyárt­készülélckel pontosan meg le- . minőséeét és az ész hét állapítani a fémből, szer- manyok minőseget, es az esz vés üvegből, porcelánból és ^elt hibákat hang- vagy fény­egyes műanyagokból készült jelekkel jelzi. Mesterséges azbeszt Szovjet tudósok magas hő­mérsékletet kiálló mesterséges azbesztet állítottak elő. Az ásványi nyersanyagok szintézi­sének intézetében lefolytatott vizsgálatok bebizonyították, hogy az új anyag minőségileg nem marad el a természetes­től. Semmi sem tört el Amikor megkapták a kine­vezést az öreg vendéglő ár­nyas fái alatt fogadalmat tet­tek. Ha már nem sikerült vá­rosba kerülniük, majd gyak­ran felkeresik egymást. Össze­tartottak a négy esztendő alatt, összefognak a jövőben is. Erre adták a szavukat. A három lány, az ifjú „ta­nító nénik’’ külön községbe kerültek. Igaz, nem messzire egymástól, de jó közlekedés híján minden kilométer dup­lán számít. A vidéket ismer­ték. Sokat járták a hegyek kö­zött, ahol várják őket az is­kolák, a gyerekek. Hármójuk közül Kati került a legkedve­zőbb helyre. Az ö községe a legnépesebb, s ládi házak fedezékébe. Be­szélgetni még csak lehet ve­lük, de eszmét cserélni, azt nem. A faluban a kocsma az egyetlen forgalmas hely. Ho­vá mehetnének? Esetleg mo­ziba. De kivel? Amióta meg­érkezett, Márti is csak a szűk lakást rendezgeti. Esténként pedig gondosan sötétíti az ab­lakot, mert észrevette, hogy a nagyobb tanulók leskelődnek. A mandula szemű, karcsú Klári — a legcsinosabb — sem dicsekedett. A tantestületben két házaspár tanít. Az egyik férj az igazgató. A felesége igen szívélyesen fogadta, de az első alkalommal szeréi ejtette a jóindulatú figyelmeztetés­nek. Világért se hallgasson a A tanulók mindkét iskolában örültek ennek a délelőttnek. A két lány mintha valami rossz álomban élte volna át az órákat. Jószerint azt sem tud­ták mit cselekszenek. Mind­kettőjükben magasra csapott az indulat és az elkeseredés. Klári útrakészen állt. ami­találták. Miért ne vehetnének? Oda mehetnének szórakozni, ahová a kedvük tartja. Nagy , , , - , számolásba merült a három k°r gépkocsi fekezett az ab­takarékoskodás laka elott Ide]e sem Jutott a}' SJ,ho~ másik kolléganőre, mert nem lehet benne megbízni. Az ö fekszik a járási székhelyhez. Márta és Klári azonban már ££ TskCszemelZ^magának. az első hetek után úgy erez­ték: megállt körülöttük az élet. Mintha állóvízbe pottyan­Kati anyáskodva vigasztalta barátnőit. Nem mondta el, . , , . ,, „ hogy nek; is sok a baja. Igaz, wi«. WM*. MM« iskolák, kevés gyermek, egy­két idős kolléga. Minden po­ros, unalmas körülöttük. Ki­látástalannak ítélték a jövőt. Először a járási értekezleten találkoztak. Kínlódva vár­ták a megbeszélés befejezését, hogy végre együtt lehessenek, egymás között. A három lányt bizsergette a presszó halk ze­néje, s a kiskonyak, meg az erős kávé elszakította az ér­zelmek gátját. A mindig hi­ganymozgású Márta elkesered­ve magyarázta: a tantestület­a művelődési otthon vezetésé­vel. De amikor meglátta azt az otthont, elfacsarodott a szí­ve. Ki megy el abba a rideg hodályba, jó szívvel? A köve­telmény mércéjét pedig ma­gasra emelték vele szemben. A semmiből azonban nem le­het valamit elővarázsolni. Érthető, miért kötött kereket a községi vezetőkkel. Nosza, rá­mondták, hogy összeférhetet­len. Az első találkozást követték a többiek. Az első év nehezen, lány. Két év elég lesz a Trabantra. A napok nem múltak gyor­sabban, mégis úgy érezték el­szállt a két év, amikor meg­vették a gépkocsit. Katinak már volt jogosítványa, ő ve­zetett. Klári és Márti még csak tanultak. Az első kirándulás a képző­be vezetett. A régi városba, ahol annyi izgalmas, de em­lékezetes napot töltöttek. Az öreg vendéglőben ebédeltek. Márti furcsa meghatottsággal idézte fel legszebb emlékét. Itt, a fák alatt kapta az első csókot. Kissé fanyar mosollyal fűzte hozzá: nincs egy valami­revaló fiatalember a környe­zetében, akivel néha szórakoz­hatna. A másik két lány arca is felhözött. Csupán Kati sze­mében látszott alig észrevehe­tő furcsa csillogás. Visszafelé elismételték a fo­gadalmat, hogy a barátságu­tót nyitni, amikor már hallot­ta Kati harsogó hangját. Pat­tant az ajtó. s Kati nagy len­dülettel repült a nyakába. Mellette Márti, s mögöttük egy hirtelenszőke, vállas, atléta­termetű fiatalember lépett az előszobába. Klári csak pillo­gott. Nem jutott szóhoz, mert Kati csak azt hajtogatta, hogy milyen boldog. S azért, jöttek, hogy közösen ünnepeljék meg az eljegyzését. Klári úgy érezte, valami el­törött, amit többé nem lehet helyreállítani. Nagy önuralom­mal vette tudomásul barátnő­je örömét, s nem értette Már­tit, aki mosolygott, nevetett, mintha legalábbis neki tar­tották volna az eljegyzését. Az eljegyzés vacsorával ért véget. A közeli városba hajtottak a kis Trabanttal — közös ko­csijukkal. Az órák múlásával Klári is NÓGRÁD — 1968. november 7., csütörtök ben egyetlen fiatal ember de eltelt. Egy boldog nyarat sincs. Rajta kívül hárman van- töltöttek a Balaton mellett.’ S nak. Férfiak és házasok. A ru- azon a bolondos búcsúesté a tinmunkán kívül semmi nem született egy ötletük: vegye- érdekli őket, visszahúzódnak a i hosszú évek alatt épített csa­kat semmi, még egy férfiszép- felengedett. A hirtelen döbbe- ség sem tépheti szét. Nem szü- ttem keményítette meg a letett férfi, aki megérdemelné szívét annyira, hogy az együtt a barátságukat. töltött évek nagyszerű, bol­A kétnapos ünnep előtt úog emlékei ne oldhatták vol- újabb kiruccanásra készültek. na fe} az érzelmeit. A szeme Klári és Márti azonban hiába gyanúsan elhomályosodott, várta Katit. Az ünnepek után amikor egészségükre ürítette a izgatottan keresték telefonon, poharát, s ettől a pillanattól Barátnőjük helyett azonban senkire sem haragudott. Miért csak az igazgatóval beszélhet- Békés beleegyezéssel bólin- tek. Kati még nem volt az is- tott, amikor Katiéic kölcsön- kolában. Délután tanított. Hol kérték a kocsit a nyárig olasz­volt az ünnepek alatt? Az országi útra. S amikor öt is és igazgató tudomása szerint a Mártit is meghívták, megér­helybeli termelőszövetkezet tette: barátok maradnak tő­nek közösen autót. Furának főagronómusával utazott el a vábbra is. tűnt, de nagyon izgalmasnak szüleihez Pádár András i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents