Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-06 / 261. szám
\ Választás az USA-ban WASHINGTON (MTI) Kedden reggel, az Egyesült Államok keleti partvidékén megkezdődött a szavazás. Az első eredmények azonban már korábban megszülettek: két New Hampshire-i településen a mintegy két tucatnyi választó u hagyomány szerint azonnal éjfél után, leadta szavazatát. Az egyik település 11 szavazata teljes egészében Nixoné lett, a másikon azonban, ahol ugyancsak republikánus a lakosság. Humphrey nyolc szavazatot szerzett Nixon négy szavazatával szemben A választáson a jelek szerint rekord létszámban vesznek részt az amerikaiak- 72—75 millió szavazatot várnak. Az elnökválasztás politikai kommentátorok szerint teljesen nyílt kimenetelű. Humphrey és Nixon szoros versenye könnyen azt eredményezheti, hogy egyikük sem kapja meg a szükséges 270 elektor) szavazatot, mivel az elektorok egy része George Wallace-nak lesz elkötelezve. A választás előtti estén mind a három jelölt saját győzelmét jósolta meg a tv- adásokban. Humphrey és Nixon külön-külön maratoni tv-adást rendezett, ahol válaszoltak telefonon beérkező kérdésekre is. Nixon egy kérdésre válaszolva azt mondotta, hogy a Johnson által elrendelt bombázási szünetben ..hatalmas mértékben növekszik az utánpótlási szállítmányok mennyisége az úgynevezett Ho Si Minh-úton”. Az amerikai hadvezetés szerint ez a Laoszon át vezető útvonal a dél- vietnami szabadságharcosok fő ellátási útvonala. Humphrey azonnal reagált erre, és azzai vádolta meg Nixont, hogy félrevezeti a közvéleményt a bombázások megszüntetésével kapcsolatban. Humphrey telefonhívásai között volt egy, amely volt ellenfelétől, Eugene McCarthy szenátortól érkezett: McCarthy kijelentette, hogy egyetért Humphrey álláspontjával, és helyesli, hogy a vietnami békére vonatkozó tárgyalások kimenetelét ne tegyék függővé a saigoni kormány magatartásától. Országszerte kisebb-nagyobb diáktüntetésekre került sor a szavazás napján és azt megelőzően. Számos egyetemen tartottak tiltakozó gyűléseket, amelyeken követelték a vietnami háború azonnali befejezését, az amerikai csapatok kivonását és a kötelező katonai szolgálat megszüntetését. A Magyar Népköztársaság kormányának állásfoglalása a Vietnami Demokratikus Köztársaság, bombázásának beszüntetésével kapcsolatban A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép kezdettől fogva helyeselte és józan bizakodással követte a párizsi vietnami—amerikai előzetes tárgyalásokat. Népünk bízott abban/' hogy az agresszió erőit meghátrálásra lehet késztetni és reájuk lehet kényszeríteni a békeszerető emberiség akaratát. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadások és más agresszív cselekmények beszüntetését a Magyar Népköztársaság kormánya, országunk népe a béke erőinek sikereként értékeli. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai fegyveres támadások feltétel nélküli beszüntetése az amerikai imperialisták eszkalációs politikája kudarcának beismerése. Ez mindenekfelett a vietnami nép szívós és áldozatos harcának az eredménye. Az a kimagasló hősiesség, amelynek a testvéri vietnami nép nap mint nap ezer tanújelét adja, győzelmei a csatatereken és az ellenséges légikalózokkal szemben, a legfőbb gátat alkotta és alkotja az amerikai agresszorok és csatlósaik terveinek útjában. Az amerikai imperializmus elleni küzdelemben nagy segítséget jelentett az, hogy a szocialista orságok — köztük hazánk is — kezdettől fogva következetesen elítélték az Amerikai Egyesült Államok kormányának dél-vietnami intervencióját, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni agresszív cselekedeteit, és sokoldalú politikai és anyagi segítséget nyújtottak az imperializmus elleni harc élvonalában küzdő vietnami népnek. Az amerikai imperialisták meghátrálásra kényszerítésében jelentős szerepet játszottak a világ békeszerető népei — köztük az amerikai nép is —, amelyek nagy erkölcsi nyomást gyakoroltak az Egyesült Államok kormányára, követelték a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának haladéktalan, végleges és feltétel nélküli beszüntetését, a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmény tiszteletben tartását. A világbékéért harcoló erőinek további szolidaritására és erőfeszítésére van szükség, mert ez nagy bátorítást és támogatást jelent a délkelet- azsiai békéért küzdő hős vietnami népnek. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának 1968. november 2-án, a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe elleni amerikai fegyveres támadások feltétel nélküli beszüntetésével kapcsolatban tett nyilatkozatát és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ezzel összefüggésben kifejtett állásfoglalását. A magyar kormány a vietnami kérdés megoldása alapjának a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos javaslatát, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front politikai programját tekinti, amelyek teljes mértékben megegyeznek az 195L évi genfi egyezmény szellemével és az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának előíró saival. Kormányunk és népünk jól tudja, hogy a harc még korántsem ért véget. Az Egyesült Államok agresszív köreit a tárgyalásokon is ugyanazok a célok vezérlik, mint a csatatereken. Szeretnék térdre kényszeríteni Vietnam népét, fenn kívánják tartani dél-vietnami hadállásaikat, s a nekik tetsző népelnyomó rendszert Dél-Vietnamban. Vietnam igazi békéjének megteremtéséhez még hosszú, bonyolult harcot kell folytatni mind a csatatereken, mind a tárgyalóasztal mellett. A Magyar Népköztársaság kormánya mint eddig, a jövőben is kész arra, hogy lehetőségeihez mérten, a nemzetközi béke és biztonság érdekeinek megfelelően anyagi, politikai, diplomáciai és egyéb támogatásban részesítse a vietnami nép igazságos harcát, a béke megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. Kész támogatni minden olyan nemzetközi akciót, amely elősegítheti a békés kibontakozást és a béke helyreállítását Délkelet-Ázsia térségében. Budapest, 1968. november 5. Maison kéreti masát? (Folytatás az 1. oldalról.) ményt adott ki az imperialista agresszió ellen folytatott nég}'éves háborúban kivívott nagy győzelmekről. A közlemény egyebek között rámutat, hogy az amerikai imperialisták több, mint négy éven át folytatott agressziós háborújuk során stratégiai tervük megvalósítása érdekében óriás tengeri és légi erőket vetettek be, igénybe vették a rendelkezésükre álló legkorszerűbb hadifelszerelést, s a VDK egész területe elleni támadásaik során a legbarbárabb módszerekhez folyamodtak, amelyek - tekintetében még a hitlerista fasisztákat is felülmúlták. A hazájuk függetlenségéért és szabadságáért, valamint a szocializmusért harcoló vietnami fegyveres erők és nép azonban egy emberként, minden nehézséget leküzdve szegült szembe az agresszorokkal, és mért vereséget az imperialistákra. Pusztító háborújuk során az amerikai imperialisták azt remélték, hogy megfélemlíthetik Vietnam népét és megingathatják ellenállási akaratát, azt hitték, hogy szét tudják rombolni az ország északi részében a szocialista rendszert, s hogy erkölcsi támogatást tudnak nyújtani a dél-vietnami bábhadseregnek és kormánynak. Az amerikai imperialisták azonban súlyos kudarcot vallottak, mind Eszak- namban. Bár Dél-Vietnamban az amerikai, a báb és csatlós fegyveres erők összlétszáma 1 200 000 ember, Vietnam fegyveres erői és népe visszaverte az ellenség stratégiai támadásait és védelmi pozíciókba szorította vissza. Az elmúlt nyolc hónapban a vietnami fegyveres erők és nép támadások egész sorát intézte nagy és kis városok, köztük Saigon, Hue és Da Nang ellen, sűrűn lakott területeket szabadított fel, ezenkívül több mint félmillió ellenséges katonát pusztított el, sebesített meg, illetve ejtett fogságba. Lelőtt vagy földön megsemmisített 5000 repülőgépet és elpusztított több, mint 10 000 katonai járművet, beleértve mind Dél-Viet- több mint 6000 harckocsit és páncélautót. Debreceni László «7. Mint egy izgalmas filmben, akarta mondani a százados, de aztán meggondolta: fölösleges ilyenkor a beszéd, egy rossz mozdulat, pillanatnyi figyelemeivo- nás, aztán hamarabb jutnak a túlvilágra, mint Bergmann Károly ... Mert ha ő volt a gyilkos, akkor aligha kerüli el a kötelet. Feltéve, ha élve kerül a kezükbe. Egy ilyen kémtől minden kitelik. Még az is, hogy golyót röpít a saját fejébe, mielőtt ártalmatlanná teszik ... Amilyen jámbor turistának nézett pedig ki — pergette a százados a gondolatokat —, azt hinné az ember, hogy kettőig sem tud számolni. És íme: hírszerzésen kívül már egy gyilkosság is van a rovásán. A jámborság csak álarc volt, akár a szemüveg meg a bajusz. Mint most, ha igaz: a fekete ruha s a vidéki külső . .. — Ott a vonat! Deák hadnagy hirtelen megragadta a százados vállát és kimutatott. Valóban, a vasúti töltés irányából, két piros pont vibrált. A szerelvény végét jelző lámpák. — Na még egy kicsit, fiam'... — biztatta a vezetőt Pocsai. s ő maga is előredőlt, hogy jobban lásson. A piros pontok lassan nagyobbodtak. Elöl, a mozdony felől apró villámlások látszottak, a kocsisor ablakai úgv sorakoztak egvmák mellett, mint egy lampionfüzér. — 199 — — Ez nem a gyors lesz ... — morogta halkan Deák. Csakhamar beigazolódott a nyomozó tiszt gyanúja, mert röviddel később az esti munkásvonat maradt el" mellettük ... Szótlanul száguldottak tovább. A látóhatár peremén lakott helység tűnt fel: lámpák összevisszasága, egy fél zsebkendőnyi területen. — Szőnyhöz közeledünk... — mondta halkan a hadnagy, aztán mintha megszúrnák, felkiáltott: — És ott a gyors! A vezető még nagyobb sebességre kapcsolt. Az állomás előtt valóban utolérték a bécsi vonatot. Pocsai kattintott egyet a rádión: — Halló Tulipán!... Tulipán figyelem!... Itt Tisza . .. Szőnynél párhuzamosan haladunk a gyorssal... Ismétlem: Szőnynél párhuzamosan haladunk a gyorssal... Vége... — Megállunk? — kérdezte a vezető. — Győrött, fiam... — szuszogja kissé megnyugodva a százados. — Addig csak nyomás. Maguk mögött hagyták a szerelvényt, és alig fél óra teltével a győri állomás előtt stoppolt mindkét kocsi. A százados a határőröket kereste. — Át kell fésülnünk a vonatot, elvtársak.... Két szakaszban. Egyik csoport elöl. Deák hadnaggyal, a másik hátul, velem kezdi az igazoltatásakat. A két gépkocsi, minden eshetőségre készen követi a vonatot... Alig fejezte be, a gyors dohogva futott be a pályaudvarra. Pocsaiék készenlétben várakoztak. — Figyelem! Gyorsvonat Mosonmagyaróvár, Hegyeshalom. Becs felé azonnal indul az első vágányról .. . — Gyerünk! — vezényelte a százados, és mozgott a gyors, amikor felléptek az utolsó kocsi lépcsőjére. — Személyazonossági igazolványokat kérjük! Az utasok szótlanul szedték elő a papírjaikat. Pocsai egyre csak az arcokat figyelte Két lépéssel min— 200 — Jordániában meghiúsult a puccskísérlet Háttérben a CI A AMMAN (TA«ZSZ) A jordániai rádió hétfőn a késő esti órákban jelentette, hogy a nap folyamán lezajlott tüntetések és zavargások után a hatóságok kormányellenes összeesküvéssel vádolt személyeket vettek őrizetbe, s bizottságokat állítanak fel a hétfői megmozdulások kivizsgálására. A fővárosban változatlamd érvényben van a kijárási tilalom, megtiltottak mindenfajta gyülekezést és tüntetést, s a város stratégiai fontosságú pontjain tankok, valamint páncélozott személyszállító gépjárművek állomásoznak. A súlyos belpolitikai feszültséget a Kataeb A1 Naszr (Győzelem csatárlánca) elnevezésű, meglehetősen Ids tagságot tömörítő palesztinaj gerilla-szervezet fegyveres csoportjainak a j ordán fegyveres erők ellen végrehajtott akciói okozták. Husszein király rádióbeszédében azt állította, hogy a fegyveres csoportok tagjai „felbérelt ügynökök, és az arab ügy ellenségei V Az ammani fejlemények ismét ráirányították a figyelmet a jordániai királyi kormány és a Palesztinái felszabadítási szervezetek viszonyára. Nyugati hírügynökségi jelentések azt sugallmazták- hogy a hétfői zavargásokban részt vett fegyveres csoportok tagjai a jordániai arab menekült- táborok nincstelen lakóiból verbuválódtak, magukat a felszabadítási szervezetekhez tartozónak vallják, valójában azonban nem állnak egyik felszabadítási szervezet közvetlen ellenőrzése alatt sem. A palesztinai felszabadítási szervezetek hétfőn este Ammanban közös nyilatkozatot adtak ki a zavargások ügyében, s úgy tűnik, hogy az okokat illetően véleményük részben megegyezik a Husszein király rádióbeszédében felsoroltakkal. A nyilatkozat megállapítja, hogy „egy csoport, amelyet az arab szabadságharcosok akcióinak lejáratására használtak fel, híreket terjeszt arról, hogy a jordániai fegyveres erők palesztinai felszabadítási csoportokkal ütköztek meg”. Az EAK fővárosában is élénk figyelemmel kísérik a jordániai eseményeket. A félhivatalosnak tekinthető Al- Ahram című lap megállapítása szerint a hétfői incidensek kusza szövevénye mögött kivehetők a CIA, az amerikai központi hírszerző ügynökség körvonalai. A felszabadítási szervezetek nyíltan azzal vádolják Taher Dablant — írja a lap —, hogy mint a Győzelem csatárlánca szervezet vezetője, az amerikai kémszolgálatnak dolgozik. A CIA titkos terveket készített Jordániával kapcsolatban, s e terveket a felszabadító mozgalmak ellenségeinek segítségéve! kívánja elérni . A palesztinai ellenállási szervezetek vezetői tanácskozást tartanak az EAK fővárosában. Ezen megvitatják az arab kommandók tevékenységét a különböző arab fővárosokban. Amerikai mesterkedések a KNDK ellen PHENJAN Az amerikai imperialisták az utóbbi időben fokozzák provokációs cselekményeiket a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen — írja keddi számában a Nodon Színműn című lap. November 3-án a központi és nyugati frontszakaszokon hajtottak végre provokációkat a köztársaság északi része ellen. Kenodon térségében, amely a KNDK felügyelete alatt áll, több tucat fegyveres bandita jelent meg, s kézifegyverekből valamint tüzérségi fegyverekből mintegy 20 000 lövést adtak le. Azt bizonyítják, hogy az imperialista agresszorok megkísérlik fellazítani a koreai helyzetet, s kirobbantani az új háborút. Mindez a köztársaság északi része elleni ve' szélyes mesterkedéseik része. Dél-Koreéban eközben erőteljes katonai előkészületek folynak a „hároméves harckészültség terv” érdekében. A koreai fegyverszüneti bizottság most folyó ülésén a koreai fél képviselője erélyesen tiltakozott a provokációk miatt. dig a határőrök előtt járt, sorra bekukkantott a fülkébe, s azt várta, hogy egyszer csak előtűnik Bergmann tucatarca. Már három kocsin túljutottak, s. a legkisebb eredmény nélkül. A százados mind sűrűbben figyelte a folyosóajtót: hátha Deáknak kedvezett a szerencse, s ideküld a hírrel egy határőrt. A gyors kanyarba ért, s lassított. Pocsaiék a negyedik vagon második felében kezdték meg az igazoltatásokat. Abban a pillanatban, ahogy a százados a katonákkal maga mögött a nyitott, sok üléses szakaszba ért, az előtérbe vezető ajtón kisurrant valaki. Egy sötétruhás alak ... Pocsai három ugrással az ajtónál termett... Az előtér üres volt... Á felszálló ajtón keresztül fekete folt zuhant ki az éjszakába ... A százados a vészfékhez pattant. A gyors siketí- tő csikorgással torpant meg: mintha nekirohant volna valaminek. Pocsai odaharsant a katonáknak: — Utánam! — s már ugrott is. Nyekkenve hemperedett meg a füvön. Fellökte magát, aztán rohanni kezdett. Csalitos, dombos kiserdő sötétlett a közelben, Pocsainak úgy rémlett, hogy árnyékot lát mozogni a ritkás fák között. Előrántotta revolverét . .. Maga előtt tartva futott a mozgó alak után. Az erdő szélén elkiáltotta magát: — Állj, mert lövök! Hirtelen torkolattűz villant, tompított csattanás, s a százados mellett elfütyült egy golyó. A legközelebbi fa mögé ugrott, kilesett, aztán trappoit tovább. Egy gyökérben megakadt, a földre zuhant. A pillanatnyi csendben bal oldalról léptek dobaját hallotta. .. Talpra szökkent, és fától fáig ugrálva követte az árnyékot, amely azonban egyre távolodott. Ráadásul, ahogy beljebb hatolt az erdőben, mindinkább sötétebb lett. A zöld koronákon nehezebben szűrődött át a holdfény. (Folytatjuk) — 201 —
