Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
To váll Le 211111 Isis — szakközépiskola „Nem miegyek középiskolába.” „Nem adom a gyerekem gimnáziumba, de szakközép- iskolába sem, dolgozni érettségi. középiskola nélkül is lehet.” S még több hasonló szülőd megnyilatkozást idézhetnénk. Vajon megalapozottak-e az ilyen kijelentések? Eleve kockázat Legutóbbi alkalommal And- rássy Péter gimnáziumaink típusáról, szerepéről, s a továbbtanulás lehetőségéről a következőket írta: „Minden szülőnek és tanulónak tudni kell azt, hogy a gimnáziumba írat- kozás eleve kockázatot rejt magában, mivel a felsőoktatási továbbtanulás esélye legjobb esetben és eredményes tanulás esetén is egy a négyhez.” Nos, e sorok s az eddigi tapasztalatok nyomán joggal felvetődik a kérdés, hová menjen az olyan nyolcadik osztályt végzett fiatal, aki az nökök, technikusok, közgazdászok és nagy gyakorlati ismerettel rendelkező ápolónők oktatják. Gyakorlataikat termelő üzemekben, kórházakban, üzletekben 'és különböző irodákban végzik a tanulók. Ezáltal látókörük szélesedik, közvetlen kapcsolatba kerülnek a való élettel, megismerik a napi munkát. annak szépségét, de nehézségét is. Technikum helyett Bizonyára sokaknak feltűnik, hogy hiányoznak a technikumok a középiskolák felsorolásából. Az oktatási reform végrehajtása során a technikumok fokozatosan szerveződtek át az általánosabb képzést nyújtó szakközépiskolává, ennek eredményeképpen nem csökkentek, hanem növekedtek a szakmai képzés lehetőséged. Megyénkben a most folyó tanévben már csak egy technikumban (Salgótarján, Stromfeld Aurél Gépipari közepes nagyságú hálózati egység vezetői, vezető helyettesei; az egészségügyi szakközépiskolában tanulók gyakorló ápolónők (általános szülészeti, szociális otthoni ápolók), gyakorló csecsemő- és gyermekgondozók, gyakorló asszisztensek; a zöldségtermesztő ás zöldséghajtató szakközépiskolában végzettek kertészeti üzemeknél, vállalatoknál, termelőszövetkezeteknél beosztott kertészek, telepvezetők; a növény- termesztő és állattenyésztő szakközépiskolában végzők beosztott mezőgazdászok, állatorvosi szaksegédek, áruszakértők, áruátadók; az építőipari szakközépiskolában végzettek műkőkészítők, műszaki rajzolók, részletszerkesztők. E munkakörök csak kivonatosan szemléltetik a betölthe- tőket. Ezeken kívül még számtalan lehetőség kínálkozik. Hogy van-e ezen iskolatípusnak jövője, azt az eddigi Hézső Ferenc: HALÁSZOK Folyosói tárlat általános iskola elvégzése után még nem döntötte el, hogy tovább tanuljon-e, vagy valamilyen szakmában dolgozzék vagy azok a tanulók, akik szakmában szeretnének elhelyezkedni, de általános műveltségüket is szeretnék még gyarapítani. Szakközépiskoláink megoldják e kérdést, lehetőséget adnak tanulóinknak a szélesebb köa-ű választásra. Sajnos, az általános iskolás tanulók, de szüleik sem tájékozottak arról, hogy szakközépiskoláink milyen képzést nyújtanak, milyen munkakörök betöltésére jogosultak a végzett fiatalok. Nem kis dolog; Bár a sajtóban, a rádióban és az eddigi pályaválasztási tanácsadóban is megannyiszor hallottunk a szakközépiskolai képzésről, most is szükségesnek látjuk ismételni, hogy a szakközépiskola korszerű általános műveltséget és középfokú szakmai képzést nyújt. A tanulókat szocialista szellemben, sokoldalúan fejlett emberekké neveli, olyan szakmai, elméleti és gyakorlati ismeretekkel, jártasságokkal és készségekkel látja el, amelyek bír-' tokában a képzés irányának megfelelő szakterületen a közvetlen termelőmunkától a rész- folyamatok irányításáig terjedő munkakörök feladatainak megoldására képesek. És ezen túlmenően, előkészíti őket a felsőfokú továbbtanulásra. Ez pedig nagyon sokat jelent. Érettségit szerezni és ugyanakkor szakmát tanulni nem kis dolog, s ha a középiskola elvégzése után sikertelen a felsőoktatási intézményi felvétel, van egy szakma, amelyben azonnal elhelyezkedhetnek a fiatalok. Tájékozatlanság mutatkozik a szakközépiskolák típusát illetően is. Megyénkben nyolc típusú szakközépiskola működik (egészségügyi, közgazda- sági, kereskedelmi, gépészeti, mezőgazdasági gépszerelő, zöldségtermesztő és hajtató, növénytermesztő és állattenyésztő, építőipari szakközép- iskola), de lehetőséget adunk egyéb, Heves megyében működő szakközépiskolába való jelentkezésre is (mechanikai műszerész, elektroműszerész és erdészeti szakközépiskola). E helyekre öt—öt tanuló számíthat felvételre. Szakközépiskoláink jól felszereltek, a szaktárgyakat mérTechnikum) nem történt meg az átalakulás, de az 1968/69-es tanévben már ez is szakközépiskolaként működik. A szé- csényi mezőgazdasági technikum pedig már ez évben szakközépiskolaként működik. A végzett tanulók által betölthető munkakörök 'igen széles skálán mozognak. Röviden — csak példaképpen —, az egyes szakközépiskolai típust végzettek munkaköri ellátásáról. Kiből mi lehet? A közgazdasági szakközép- iskolát végzettek lehetnek képesített könyvelők, vállalati tervezők, statisztikusok; a kereskedelmi szakközépiskolái végzettek bolti eladók, kis és eredmények, s a már érettségi vizsgát tett tanulók bizonyítják. Bizonyítják azzal, hogy a szakmában való elhelyezkedésük 80—90 százalékos, s kereseti lehetőségeik, munkakörülményeik igen jók A szakemberek elégedettek az ifjú szakmunkásokkal, szívesen fogadják őket az üzemek nagy szómban is. Lassan megindul a kicserélődés folyamata, a csak általános iskolát végzettek, vagy éppen iskolázatlanok helyét egyre több középiskolát végzett szakmunkás veszi át, mert így kívánja ezt fejlődő, mechanizá- lódó országunk, népgazdaságunk is. Ivitz Zoltán megyei középiskolai szakoktatási felügyelő B ódi Klára kiállítására majdnem véletlenül bukkantam rá Nagybá- tony-Bányaváros gimnáziumának folyosóján. Hogy mégsem egészen véletlenül történt, Biliary Lajos igazgatónak köszönhető, aki felhívta rá a figyelmet. Jó ügy szolgálatára vállalkozott a fiatal vidéki oktatási intézmény igazgatója, amikor e kiállítással valamiféle iskolagalériát nyitott meg, a másodikat Nógrád megyében. (Hogy mennyiben fejlődik galériává, az a továbbiakban elsősorban nem a kezdeményező iskolán, hanem a a Nógrádban élő képzőművészeken múlik. A salgótarjáni új gimnázium galériájában korábban már kiállító művészek alkotásait Nagybátonyban is szívesen látnák!) Bódi Klára a gimnáziummal egy épületben levő általános Tisztelgés és fogadalom Moszkvában, a Vörös tér peremén, ahogy tömött sorokban, lassan a Lenin-mauzóle- nm felé haladtunk, kis magyar csoportunk néhány pillanatra megtorpant egy márvány emléktábla előtt. A Kreml falán sorakozó táblák egyikén ismerős a név: Jenő Landler. Itt pihen hát munkásmozgalmunk egyik jelentős úttörője, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa, a vesztett forradalom utáni emigrációban, az illegalitás terhes viszonyai között is fáradhatatlan szervezője a pártnak, a kommunista eszmeiségű munkásegységnek. Ezt a szép tisztességet kapta részül: hamvait az a fal fogadta magába, mely a proletárprogram, a kommunizmus ügyének legméltóbb szószólóit, harcosait őrzi. Megálltunk pillanatra a menetben, néma tisztelgésre a nagy honfitársnak, a nagy idők tanújának, az első pártszervezők egyikének, úgy indultunk tovább zarándoklatunkban a mauzóleum felé, — a legnagyobbhoz. Ez az emlék most, a félévszázados pártot ünneplő napokban különösen élénk bennem, s a Kreml falában nyugvó személytől elvonatkoztatva is, eléje és köréje nevek sokaságát sorakoztatva — érzem: méltó, nagy eseményt ülünk. Méltó, nagy emberek vállalkozását és tettét, hogy pártot szerveztek a dolgozó emberek igazáért, a jogok nélkül élők természetes jogaiért. Ötven év!... Egy ember életében sem túl nagy idő. Történelmi méretben meg szinte pillanat. Ez a pillanat mégis elegendő volt, hogy századokkal lendítse előre a történelmet, a társadalmak életét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban elindult folyamat iránt legfogékonyabb magyarok méltó történelmi vállalkozása volt, hogy ötven éve. épp e nappal a dátumban megszülethetett a Kommunisták Magyarországi Pártja is, és statáriumokkal szemben, vésztörvényszékekkel perben, kivégzéseket, egyének sorstragédiáit túlélve szüntelenül létezett, jelen volt legsötétebb és legkilátástalanabb korszakainkban, — biztatni és bátorítani üzemek és földek robotosait, a jogait akaró embert. Nagy vérveszteségek jelzik a párt öt évtizedét. A népirtó kormányok tudták, hová üssenek, merre tüzeljenek. A megmegritkult sorok azonban még szorosabbra zárultak mindig, a szolidaritás még szilárdabb lett, tapasztaltabb az illegalitás stratégiája, takitikája, egységesebb a párt szervezeti fegyelme. Voltak az ötven esztendőnek nehéz tévedései, botlásai, sőt vészt hozó árulásai is. Az eszme azonban a nemes fém erejével állta meg a próbát az idő és a történelem próbakövén, így lett féltett értékévé nálunk is dolgozó emberek száz- és százezreinek, — melyet védelmezni egy ellenforradalom dühöngésében tanultak meg igazán. S ebben a párt létéért, a szocializmus ügyéért való viadalban sok-sok becsületes „kívülálló’’ is közösséget vállalt a kommunizmussal, a kommunista frontállások harcosaival, s lett a következő idők során maga is jó munkása a kommunisták közösségének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak. A Magyar Szocialista Munkáspárt egyenlőségjellel: Kommunisták Magyarországi Pártja, hisz eszmei céljaiban, építő szándékaiban az 50 éves előd útját járja, a lenini utat, a a józan megfontoltságét, a mértékkel tervezőt, a reálisan jövőbe tekintőt. Az, hogy ötven esztendős a pártunk, nem pusztán jubileum — ha mégoly örömteli is. Az eltelt öt évtized az alapító naptól rengeteg tapasztalat tára. Napjaink munkájához meríteni belőle nemcsak hasznos, bölcs dolgunk, de kötelességünk is. Kötelességünk, mert így válthatjuk valóra kommunista pártalapító elődeink legszebb, legjobb akarásait. Tisztelgés és fogadalomtétel az ötvenéves számvetés. Tisztelgés az úttörőknek — és fogadalomvállalás holnapunkért és utódainkért. iskola rajztanára. Nemrég került ki az egri tanárképző főiskoláról. Heves megyei, de már Nagybátonyban is otthon érzi magát. Igaz, sokszor hazautazik szüleihez Kápolnára, amely nincs messze, csak nagyon lassú vicinális visz oda. Nemcsak embernek, művésznek is fiatal még. Tagja a Nógrád megyei képzőművészstúdiónak. Ez a folyosói tárlat első egyéni kiállítása. A finom, könnyed hangvételben mozog a legotthonosabban. Műfajai a rézkarc, a litográfia, s több batikolt kendőt is kiállított. A legfinomabb fogalmazáson is áttetszik azonban valamiféle, alig megnevezhető szomorúság, merengő gondolat, a női lélek érzékenyebb rezdülése, a csendesebb szemlélődésre való hajlam. Művészi magatartása nemcsak a fogalmazás tisztaságában mutatkozik meg, hanem lapjainak színvonalában is. A főiskolai évek műtermi festészetét még nem tudta elfeledni, talán ez is érződik a tárlat tematikai egysíkúságán, amely — ezúttal — nem egyhangúságot jelent. Vagy » szemlélődő magányosságát jelentenék ezek a Urai fogalmazványok? Néhány cím: Női fej, Merengő, Fájdalom, Hétköznapok, Fej, Egyedül, Kislány, Olvasó fiú, Magány, Zsazsa, Figyelő. Ennek a hangulatnak, úgy gondolom, nem is kell gondosabb részletezés. Mint ahogyan a kiállítás másik alaphangja is magáért beszél, nevezetesen az anya és a gyermek viszonyának örök asszonyi, ugyanakkor örök művészi problematikája. a találkozásban az elvá- lást megérezni, finom női ösztönnel megfogalmazni; erre vállalkozott fl Találkozás című lapon Bódi Klára. Az érdeklődés felkeltése e kiállítás legnagyobb érdeme, — természetesen a jelentkező pedagógiai hasznán túl. Tóth Elemér Legyen Hollókőn az országos népi gyermekjáték-bemutató A zene és testmozgás szerves kapcsolata: énekes játék a szabad ég alatt, ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme. (Kodály Zoltán) Századunk második legnagyobb magyar zenei géniuszának mottóul választott szavait Rábacsécsény, a kis Győr-Sop- ron megyei község művelődési otthonának nagytermében írták fel, 1968. november 17-én. Ezen a borongós, késő őszi vasárnapon, az alig ezer lelkes Rába-parti falucska országos tanácskozás színhelye volt. Itt gyűltek össze az ország minden részéből azok a pedagógusok és népművelési szakemberek, akik megújuló erővel azon fáradoznak, hogy a magyar népi gyermekjáték a legfiatalabb korosztályok számára mind több öröm forrása és egészséges testi, lelki fejlődésük serkentője legyen. „A népi gyermekjáték szerepe a nevelésben” című témát igényesen kimerítő konferencia, s az azt követő helyi játék-, zenei bemutató és gyermekjáték-kiállítás annyi jó indítást, ötletet adott az egybegyűlteknek, hogy azokból hosszú éveken át meríthetünk. Egyetlen igen fontos kérdés azonban a tanácskozás valamennyi résztvevőjének elkerülte a figyelmét, ez pedig az egy vagy két évenként megrendezésre kerülő népi gyermekjáték-bemutató — talán még jobb szóval: verseny — megrendezésének gondolata. A rábacsécsény; tanácskozás befejezése után felmerült ötletet azzal indítom útjára, hogy a népi gyermekjáték-bemutató színhelyéül keresve sem találnánk alkalmasabb falut a magyar vidéken, mint Hollókő. Ha a népi gyermekjátékairól is messzi földön híres palóc községben rendszeresen augusztus 20 táján egy országos úttörőjá- ték-tábort nyitna a KISZ, ennek és a hollókői palóc napoknak a keretébe nagyszerűen beleillene ez a sokat ígérő, újszerű gyermekfesztivál. A népi gyermekjátékok seregszemléje egyúttal arra is alkalmat adna, hogy a mozgalom felnőtt munkásai számára továbbképzési és tapasztalatcsere-lehetőség nyíljon, A népi gyermekjátékok gyűjtése, feldolgozása és terjesztése is a néprajz ilyen érdeklődésű kutatóinak a legfőbb feladata. A szakág legjobb hazai művelője Lajos Árpád, miskolci néprajzos muzeológus. Az ő Nógrádhoz fűződő kapcsolatai, eddig; eredményei jó reményeket ébresztenek bennünk arra, hogy megyénk és Hollókő termékeny talajává, egyben erős bázisává válhat majd a hazai népi gyermekjáték-mozgalom felvirágzásának. Kovács János NÓGRÁD — 1968. november 24., vasárnap i
