Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESULJETEKI AZ'MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA XXIV. ÉVF., 276. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1968. NOVEMBER 24., VASÁRNAP A kommunista eszme ereje a nemzetközi összefogás és az igazság Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi kibővített ülést tartott szombaton az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A jubileumi megemlékezésre ünnepi díszbe öltözött a művelődési ház kongresszusi terme. Az elnökség fölött hatalmas szám idézte az 50. évfordulót és keresztbe futó vörös és nemzetiszínű szalag jelképezte, hogy a magyar kommunisták félévszázados harcában mindig egységes egészet alkotott dolgozó népünk és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyének szolgálata. Szemközt, az erkély mellvédjén jelmondat hirdette: „Éljen a harcokban edzett félévszázados párt!" Tizenegy óra előtt néhány perccel foglalta el helyét az ünnepi ülés elnöksége. A Központi Bizottság tagjain kívül sok vendég is részt vett az ülésen. Ott voltak a párt ma is élő alapító tagjai, a munkásmozgalom idős harcosai és mások, akik az évforduló alkalmából magas kitüntetésben részesültek. Helyet foglalt a teremben politikai, gazdasági, kulturális életünk sok meghívott képviselője is. Jelen voltak a Kommunista és Munkáspártok Nemzetközi Találkozóját Előkészítő Bizottság budapesti ülésén részt vett és jelenleg is hazánkban tartózkodó külföldi delegációk képviselői. Pontosan 11 órakor emelkedett szólásra az elnöklő Biszku Béla, aki megemlékezett az évforduló jelentőségéről és felkérte a jelenlevőket, hogy adózzanak kegyelettel azoknak, akik életüket áldozták az eszméért, a nép szabadságáért. A párt Központi Bizottsága nevében köszöntötte az előkészítő bizottság munkájában részt vevő küldötteket, akik az ünnepi ülésen meghívott vendégekként vettek részt. Ismertette, hogy a világ különböző tájáról kik köszöntötték a pártot megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Ezt követően hosz- szan tartó viharos taps közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz, s .megtartotta ünnepi beszédét. Kádár János elvtárs ünnepi beszéde Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak, Elvtársnők ! Történelmi jelentőségű eseményről, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulójáról emlékezünk meg a mai napon. Ebből az ünnepi alkalomból üdvözlöm a Központi Bizottság ülésének minden résztvevőjét, köszöntőm pártunk minden tagját, munkásosztályunkat, az egész magyar dolgozó népet — kezdte el beszédét Kádár János elvtárs, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, mint a párt megalakulásának alapjáról beszélt, ázután így folytatta: — A szocializmus, a kommunizmus eszméje az eltelt félévszázad alatt hatalmas utat járt be. A kommunista és munkáspártok a föld csaknem minden országában létrejöttek és számottevő politikai erővé növekedtek. A szocializmus három földrészen jelenlevő, 14 országot magába foglaló világ- rendszerré vált. Nagy fordulat következett be népünk sorsában is. A kapitalizmus bilincseitől megszabadult magyar nép, ma a társadalmi fejlődés élén haladó nemzetek sorában sikerrel dolgozik a szocializmus teljes felépítésén. A szocializmus világméretű előretörését nem lehet feltartóztatni. A két rendszer harca azonban még minden területen folyik. Az imperializmus fegyveres összeütközéseket provokál. A népek egész sora az útkeresés lázában ég. A munkásmozgalom sem mentes az ingadozóktól, a hangulati „for- radalmárok”-tól, a revizionista árulóktól és a különböző egységböntóktól. A kapitalista és szocialista rendszer harca az ideológia és a politika síkján fokozódik. Növekszik a forradalmi erők felelőssége, mélyebb értelmet nyernek a történelmi tapasztalatok, s a forradalmi gondolat nyomán fejlődik tudományos elméletünk, a marxizmus—leniniz- mus, — mondotta Kádár János, és ezután elemezte a munkásmozgalom és az oroszországi események hatását, azután így folytatta: — Magyarország proletárjai határtalan lelkesedéssel üdvözölték orosz testvéreiket, akiknek győzelme az imperialista háború gyors befejezésének és egy új világ megszületésének reményével töltötte el őket. Példájuk nyomán fokozták harcukat a baloldali erők, megmozdultak széles tömegek. Ez megmutatkozott az 1918. — A polgári demokratikus forradalom győzött, a nép követeléseit azonban már csak a szocialista forradalom elégíthette ki. Ehhez pedig olyan politikai vezető erő kellett, amelyben megvan a képesség a munkásosztály és a tömegek harcának vezetésére, amely megmutatja a felszabaduláshoz vezető utat. Az 1918-as év forradalmi harcaiban érlelődött, formálódott a magyar proletariátus új, forradalmi pártja. Formális megalakulásuk aktusa az 1918. november 24-i budai tanácskozás volt. — ötven évvel ezelőtt a magyar munkásosztály, népünk legjobb fiai találtak egymásra, a Kommunisták Magyarországi Pártjában. Ott voltak a párt alapító tagjai között a baloldali szociáldemokraták legjobb képviselői. januári és júniusi általános sztrájkban, a pécsi katonalázadásban, az ország különböző területén fellobbant katonai zendülésekben. A háborús kormány és a monarchia megdöntése, Magyarország nemzeti függetlenségének kivívása volt a célja az október 29-i általános sztrájknak, az október '30-i nagy tüntetésnek és az október 31-re kibontakozott fegyveres felkelésnek, amely végül is elérte célját. Ezt követően 1918. november 16-án kikiáltják a köztársaságot. A munkásosztály vezetésével a nép megdöntötte a monarchiát, megteremtette a köztársaságot, kivívta az ország függetlenségét. Ezzel azonban az osztályharc nagy kérdései, a dolgozók alapvető problémái még nem oldódtak meg. A forradalmi szocialisták számos vezetője, közöttük Kun Béla, az oroszországi magyar internacionalisták legkiemelkedőbb vezetője, a párt első elnöke. Szamuely Tibor, Ván- tus Károly, Pór Ernő, Jancsik Ferenc, Münnich Ferenc. — Kedves Elvtársak! — A megfelelő történelmi Időpontban Lenin eszméit, a bolsevik párt példáját követve a magyar munkásmozgalom legjobb erőiből, a magyar valóság szülötteként így jött létre 1918 őszén a magyar munkásosztály kommunista pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztaga. Azokban az ötven év előtti novemberi napokban sorsdöntő kérdések kerültek a politikai küzdelem előterébe. Ezek: befejeződjék-e a forradalom, megőrizve a kapitalista rendet. vagy folytatódjék a harc a kizsákmányoló osztályok ellen, a nagybirtok elkobzásáért, a bankok, a gyárak, a bányák köztulajdonba vételéért; be kell-e érni egy polgári köztársasággal, ez esetben a nép elégedjen meg a jövő szép ígéreteivel, vagy meg kell teremteni a szocialista Tanács- köztársaságot. A kommunista párt választ adott a történelmi kérdésre. Megindította és kibontakoztatta a harcot a proletárforradalomért, a Szov- jet-Oroszországgaj szövetséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáért. A párt megalakulását követő hónapokban a harc kiéleződött. A koalíciós polgári-szociáldemokrata kormányzat idején a forradalmi tömegekkel szemben mind nyíltabb burzsoá diktatúra érvényesült. 1919 februárjában nagyszabású kommunistaellenes provokáció zajlott le és rendőri hajsza indult; üldözték a szovjetbarát megnyilvánulásokat. , A forradalmi folyamatot azonban már nem voltak képesek feltartóztatni. — Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után eljött 1919. március 21-ének történelmi napja, az a nap, amelyen győzött a proletár- forradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A történelemben ritkán adódik, hogy egy párt közvetlen forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon. Négy hónap múlva megünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásának félévszázados jubileumát. Méltatni fogjuk létrejöttének, társadalomalakító munkájának és forradalmi, honvédő háborújának, küzdelmének nagy hazai, nemzetközi és történelmi jelentőségét. A Magyar Tanácsköztársaságot 1919 augusztusában a hazai ellenforradalmárok által behívott külső imperialista erők, az antant-csapatok fegyveres beavatkozásával és túlerejével leverték. Visszaállították a kapitalista földesúri rendet, s a fehérterror rémuralmával negyedszázados kegyetlen elnyomással álltak bosszút, amiért a magyar poletariátus kezébe vette a hatalmat, segítette a szomszéd országok proletariátusának harcát, megzavarta az imperialisták szovjetellenes hadjáratát. A Tanácsköztársaságnak még az emlékét is igyekeztek befeketíteni. De a Magyar Tanács- köztársaság a történelem fényében tisztán áll. Munkás— paraszt álfám Pártunk, munkásosztályunk, népünk • büszke lehet első munkás—paraszt államunkra, s arra, hogy ma megvalósul az, amiért elődeink ötven évvel ezelőtt síkraszálltak. Az első I Népünk legjobb fiai magyar szocialista forradalom tapasztalatai a magyar és nemzetközi munkásosztály maradandó eszmei fegyvereivé váltak. A Magyar Tanácsköztársaság bebizonyította, hogy a proletárforradalom, a proletárdiktatúra nem speciálisan „orosz jelenség”, hanem követhető és követendő példa más országok munkássága számára. A magyar példa már akkor bebizonyította, hogy egy ország munkásosztályának győzelme csak a marxista—leninista elmélettel felfegyverzett, az osztállyal, a tömegekkel összeforrott párt, a forradalmi élcsapat vezetésével vívható ki. A proletárdiktatúra bukása után az ellenforradalom felülkerekedésével, a munkásság politikai egysége megbomlott. De élt tovább az egység gondolata. Ennek köszönhető, hogy ma a marxizmus—leninizmus alapján egyesült egységes párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeti népünk harcát és emlékezhet meg saját ünnepeként az 1918- as kommunista pártalapítás- róL — Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! — A Tanácsköztársaság leverése után a brutális elnyomatás, a féktelen terror negyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, népünkre — folytatta visszaemlékezését Kádár elvtárs. — Mártírok és hősök sírjai jelzik pártunk történelmi múltját. Sokan estek el, áldozták életüket a kommunizmusért, a nép szabadságáért. 1919-ben Szamuely Tibor, Korvin Ottó, László Jenő, Kerekes Árpád és sokan mások; 1932-ben Sallai Imre és Fürst Sándor. A spanyol polgárháborúban sok harcos társával együtt Zalka Máté, Zsinkó Vilmos és Sebes György esett el. A második világháború éveiben Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Kilián György, Kulich Gyula, Ságvá- ri Endre, Pataki István és a párt, a haza sok más hű fia halt hősi halált. 1956-ban, amikor ismét fegyvert kellett fogni a munkáshatalom és a szocializmus védelmében, az elesettek között Mező Imrét, Kalamár Józsefet, Kállai Évát, Biksza Miklóst, Sziklai Sándort, Asztalos Jánost veszítettük el. Szomorúan emlékezünk azokra az elvtársakra — Rajk Lászlóra, Szőnyi Tiborra, Szálai Andrásra, Riesz Istvánra, Pálfi Györgyre, Sólyom Lászlóra és másokra, akik életükben az eszme, a munkásosztály hű harcosai voltak és a személyi kultusznak estek áldozatául. Áz illegális párt Jelölt és jeltelen sírok százaiban, ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, harcostársaink, akiknek azért kellett meghalniok, mert haladó eszméket hirdetve küzdöttek a szocializmusért, a nép szabadságáért. A Horthy-korszak huszonöt évén át a párt illegalitásban dolgozott. A munka folyamatosságát a párt tagjainak önzetlensége, hősies áldozatkészsége biztosította. Az illegális kommunista párt vezette a harcot, szervezte a proletariátus, a szegény parasztság, az értelmiség legöntudato- sabb képviselőit. A húszas évek közepén létrehozták a legális Magyarországi Szocialista Munkáspártot, a féllegális Szakszervezeti Ellenzéket, s a Szociáldemokrata Párt szervezeteiben és főleg a szakszervezetekben dolgozva a baloldali szociáldemokratákkal együtt a tömegsztrájkok egész sorát szervezte meg. Üj lendületet adott a harcnak a Kommunista Intema- cionálé VII. kongresszusa nyomán hazánkban is megerősödő munkásegység és kibontakozó népfront-mozgalom a fasizmussal és a háború fenyegető veszélyével szemben. Az antifasiszta mozgalomhoz a forradalmi munkásokon, a baloldali elemeken kívül olyan hazafiak is csatlakoztak, akik más világnézetűek voltak, de megértették, hogy ha nem cselekszünk, a fasizmus és rabló háborúja pusztulásba sodorja, végveszélybe dönti nemzetünket. A kommunista pórt kezdeményezte, vezette a Történelmi Emlékbizottságot, az 1942. március 15-i háborúellenes tömegtüntetést, a hazafias erőket összefogó Magyar Frontot, a Gömbös-szobor fel- robbantását, az illegális fegyveres akciókat, a partizáncsoportok harcait. Az emigrációban élő magyar kommunisták a Szovjetunióban a hadsereg soraiban, Európa majd minden országának ellenállási szervezeteiben, a francia, a belga, a szlovák, a jugoszláv partizánok soraiban küzdöttek a fasiszták ellen, a népek szabadságáért. Ezután szólott a párt második világháborúban végzett munkájáról. A felszabadulás időpontjában a negyedszázados illegalitásba kényszerített kommunista párt volt az egyetlen szervezett erő, amely azonnal talp- raállt, programot adott az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom forradalmi átalakítására — mondotta beszéde további részében Kádár elvtárs. — A kommunisták vezetésével, a nép áldozatos munkája nyomán eltűntek a háborús romok, s lett magyar újjászületés. A munkásosztály hatalmának, a népi demokratikus (Folytatás a 2. oldalon) Éljen a magyar munkásosztály 50 éyes forradalmi pártja!
