Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
Kiosztják a tiszta lapokat Kint szitál a havas eső, délután öt óra felé jár az idő, de már sötét van. Innen, a második emeleti ablakokból a szomszédos házak fehér tetejére látni. Az utcán is pislogva égnek a lámpák. A gimnáziumban nincs sötét, az osztálytermek egy részét ragyogóan kivilágították. Második vagy ki tudja hányadik műszak? Egyik teremben filmszakkör működik, más szakkörök is tartanak foglalkozást. Másutt az egri tanárképző főiskola levelező hallgatóinak beszámolói zajlanak. És a Madách Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában működnek Salgótarjánban az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamok is. Többen megszólítják egymást a forgalmas folyosón: — Szintén a előkészítőre? matematika Érthető a tájékozódó érdeklődés a második emeleti kilences számú terem előtt. Most tartják az első foglalkozást, az előkészítő leendő hallgatói még nem ismerik egymást. Mire megtelik az osztályterem, öt óra körül jár az idő, 20—25-en gyűlnek ösz- sze. Ujj Ferenc Karancsságról iratkozott be a fizika és a matematika előkészítőre. A fizika előkészítő tanfolyam november 13-án kezdődött. E tanfolyamok tehát számára két estét jelentenek. Még egy hairmadik estéje is foglalt, mert a gépipari technikum levelező tagozatán negyedéves. Ott hetenként egy nap szintén konzultáció van, s idén a vizsgára is erősen készülni kell. — A kányási bányaüzemnél dolgoztam géplakatosként — mondja. — Néhány hónapja pedig itt, Salgótarjánban, a Tűzhelygyárban vagyok TMK- lakatos. Heti három este iskolában ülni nagyon nehéz, sok akarat kell ahhoz, hogy számos dologról, szórakozásról lemondjon az ember. De úgy gondolom, ez az áldozat egyszer majd megtérül. Tanulással, folytonos tanulással halad előre az ember. Az előkészítő tanfolyamra azért iratkoztam be, mert Budapestre, a műszaki egyetemre szeretnék menni a technikum elvégzése után. Természetesen, levelező tagozatra. Az előkészítőn az előadók tudják a felvételi vizsga követelményeit, így minden bizonnyal nagyobb eséllyel indulhatunk vizsgára, mint azok, akik esetleg csak magánúton próbálják ismételgetni a középiskolai anyagot az adott tantárgyból. Alexy Endre, a nagybatonyi Búzavirág Tsz gyakornoka. A törökszentmiklósi mezőgazda- sági technikumot végezte el, Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen szeretne továbbtanulni. Édesapja Nagybátony- ban pedagógus. Biológia, kémia és matematika előkészítőre jár be Alexy Endre Nagy- bátonyból, a munka mellett nem kis elfoglaltság. Ő is úgy vélj azonban, így könnyebb lesz a felvételi mindhárom tárgyból. Akad a tanfolyam hallgatói között, aki már átesett a „tűzkeresztségen”, valamilyen egyetemi vagy főiskolai felvételi vizsgán, s jövőre ismét megpróbálja. Novák Mariann például a miskolci műszaki egyetemen próbálkozott, egy ponttal szerzett kevesebbet, mint amennyi a felvételhez szükséges. Tavalyelőtt végzett a salgótarjáni gépipari technikumban, jelenleg a Kohászati Üzemeknél dolgozik, egy év kihagyással most újra felvételi vizsgára készül, ezért iratkozott be az előkészítőre. Barna1 Ferenc, a Nógrád megyei Tanács VB művelődés- ügyi osztályának munkatársa a matematika előkészítő tanfolyam vezetője több év óta. — A korábbi évék tapasztalatai szerint a tanfolyam valóban eredményesen készíti elő a hallgatókat a felvételi vizsgára. Tavaly például a hallgatók több, mint negyven százalékát vették fel egyetemre, főiskolára, felsőfokú intézménybe. és ez jó arány. Érdemes tehát az előkészítő tanfolyamra járni, nem kár- baveszett fáradtság. A tanfolyam tematikája a középiskolás anyagra épül, a Felvételi tájékoztató alapján. A matematika különböző ágaiból rengeteg példával, feladatmegoldással igyekszünk minél jobban megismertetni az anyagot a hallgatókkal. Május végéig hetenként egy alkalommal találkozunk, Természetesen, nem osztályozzuk a tanfolyamon való szereplést és a zárthelyi dolgozatokat sem. amelyeket majd írunk. Célunk, a feladatmegoldás, a gondolkodtató feladatok megszerettetése. Erre lesz legnagyobb szükség a felvételi vizsgákon. Az első foglalkozás tájékozódó dolgozatírással kezdődik, Barna Ferenc kiosztja a tiszta lapokat. T. E. Megnyílt a „kiíny r szolgálat 99 Barátságos, meleg helyiség, a mennyezetig érő polcokon bőséges könyvkészlet, figyelmes fogadtatás várja a megyei könyvszolgálat salgótarjáni, Pécskő utcai boltjában az olvasás rajongóit, a szépirodalmi és szakkönyvek vásárlóit. Kényelmes búvárkodásra van itt alkalom, zavartalanul válogathat mindenki a klasszikus és az újabb művek között, ha pedig ajándékozni akar, a bolt vezetője, Beke László jó tanáccsal is szolgál: milyen korú gyermeknek mi való, mi- ' lyen érdeklődési köre lehet egy mai fiatalnak, a falusi vagy a városi könyvbarátnak, a különböző munkakörben dolgozóknak. A boltnak egyelőre 41 bizományosa van, főként a környező községekben. Ezt a létszámot a bolt vezetője még emelni akarja, hogy minél szélesebb körben terjesszék falun a könyvet, a kultúrát, a szaktudást. Decemberben könyvkiállítás, író—olvasó találkozó, könyvsorsjáték, szellemi vetélkedő váltják egymást a könyvszolgálat szervezésében. Mikulás és karácsony előtt pedig a boltvezető utcai árusítással hívja fel a járókelőik figyelmét arra, hogy „legszebb ajándék a könyv!” „Az ember meghal, de munkája él” Dr. Herz Sándor halálának 30. évfordulójára A magyar kommunista és munkásmozgalom úttörői, nagy öregei közé tartozott. A párt ismert harcosai: Nógrádi Sándor, a Safrankó-házaspár, Szíjgyártó Lajos, Illés Béla, Szabó-Szamuly János és mások vallják tanítómesterüknek. Az északnógrádi tájakról országos hírűvé vált, haladó szellemű írók, a szomszéd Gö- mör poétája, Győry Dezső, az irodalomtudós Komlós Aladár, az író-publicista Simándy Pál is —, hogy csak az élőkről szóljunk — a legnagyobb tisztelet hangján írnak visszaemlékezéseikben arról a szellemi befolyásról, amit Hers Sándor rájuk gyakorolt. A régi Magyarország Gö- mör megyéjében született, Dobsinán, 1875. december 5- én, ahol apja néptanító volt. Még egészen kis gyermek, amikor a család a Szepesség- be költözik, és a családfő földet bérel. így kerül kapcsolatba gyermekéveiben az ott élő szlovák szegényparasztokkal, akiknek nyomorúságos élete mély nyomokat hagy a serdülő gyermekben. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után Budapesten szerez általános orvosi diplomát, de amikor 1902-ben Losoncra költözik, fogorvosi rendelőt nyit, s amellett vasúti orvosként is tevékenykedik. Nemcsak a vasúti dolgozók nehéz életével ismerkedik meg, hanem mint a szegények orvosa: a város és környéke nagy gyáraiban kizsákmányolt ipari proletariátus, valamint a nógrádi falvak szegényparasztságának gondjával, bajával is. Az orvosi munka tapasztalatai és olvasmányai radikali- zálják társadalomfelfogását és 1906-ban belép a szociáldemokrata pártba. Nagy műveltsége, szervezőkészsége, fáradhatatlan agitációs tevékenysége csakhamar a város, sőt a megye munkásmozgalmának elismert vezetőjévé avatják. A munkások, parasztok és diákok között marxista és antialkoholista propagandát végezve, nem egyszer jut el Salgótarjánba, Balassagyarmatra, valamint a régi Nógrád számos falujába. A helyi és a balassagyarmati sajtóba is sok cikket ír, amelyekben felhívja a figyelmet a néptömegek súlyos szociális bajaira. A világháború kitörésekor bevonul, de a fronton sem tagadja meg önmagát, és háboryn még tanúja vagyok az öreg városnak. A borzas tetejű, girbegurba, sikátoros vályogvárosnak, amelyből csak itt- ott magaslik föl egy-egy emelet. de minden szemre- valóság nélkül, csupán a hivalkodás okáért. Az, hogy Salgótarján 1922-ben városi rangra lépett, voltaképpen puszta cím maradt szinte a hatvanas évekig. Hogy mennyire az, arra dr. Domyay Béla: Salgótarján és a Karancs—Medves-vi- dék részletes kalauza (1928) című könyvében dr. Förster Kálmán valahai polgár- mestertől olvastam jellemző sorokat: „Ma még nagyfokú elfogultság kellene ahhoz, ha azt állítanám, hogy Salgótarján város magában alkalmas volna arra, hogy az idegeneket idevonzza, de lehet, hogy lesz, és adja a jó Isten, hogy minél előbb legyen idő. amikor a mai szégyenkezés helyett büszke örömmel fogjuk városunkat az itt megforduló idegeneknek bemutatni.” Bár Förster polgármester úr egészen bizonyosan nem úgy képzelte az eljövendő időt, ahogyan a történelem formálta, de reménye és látnoki ereje mégiscsak igazolódott. A miriap írtuk meg a NÖGRÁD-ban. hogy a nemzetközi urbajegyzet Eljött az idő nisztikai világnap alkalmából a Magyar Urbanisztikai Társaság a várost a fejlődésben elért kimagasló eredményeiért emlékéremmel tüntette ki. Én még tanúja vagyok a régi. városnak. A borzas tetejű, girbegurba, sikátoros vályogvárosnak. És tanúja az első csákányütéseknek a régi házakon. Amikor dőlni kezdtek a főutca vályogfalai, finom agyagpor lepett be mindent. ha eső jött, sikamlós iszapot tapostunk, megtanultuk a kordon-folyosók közötti járást a Karancs Szálló alapozása körül. Tanúja voltam, hogyan robbantunk hegyet —, helyet adni az új művelődési palotának, miképp szorul mind hátrább a Pécskő utcai soron a nyomorúság. Együtt zengtem az elégedetlenkedők kórusát, mert az építők némely dologban kifutottak a terminusból, mert szanaszét volt körülöttünk minden, a dömperszántotta utakon a sár lehúzta lábunkról a cipőt. Nehezen vettük tudomásul, hogy szükséges rossz állapot részesei vagyunk, hogy a város megújulása nem megy türelem és áldozat nélkül. Ám az indulatos szavak, a kifakadások ellenére a város lakóira mégis a türelem volt jellemzőbb. Annak megértése, hogy az új mindnyájunk javára születik, formálódik, hogy a vályogsorok helyén egészséges otthonok nőnek a városlakóknak. Sajátos feltételek között — talán egyetlen város nem birkózva hasonló kemény feltételekkel — valósítjuk meg álmainkat, elképzeléseinket. Előbb a roskatag múltat kellett megsemmisítenünk, eltüntetnünk, hogy helyet adjunk az újnak. Ez a szükség sem járt viták nélkül. A város hivatott vezetői, felelős emberei azonban hittek abban, amire vállalkoznak és felelős tudattal vállalták a szinte mindennapos harcot igazukért. Egy évtized sem telt el az első csákánycsapások óta, s máris messze látszanak. az új város kontúrjai. Olyan messze, hogy a városépítő gondolatokkal foglalkozó nemzetközi szervezet körében sem ismeretlenek. Salgótarján a városépítő tudomány és kutatás embereiben mintaképpé nőtt, hivatkozási alappá a helyes, célszerű, gazdaságos megoldásokra. s erre büszkék lehetünk. Büszkék, mert az építő gyakorlatban jóval nagyobb múltú városok egész sorát előztük meg. Büszkék a kétkedőkkel szembeni következetességünkért és kitartásunkért is, hogy nem torpantunk meg sajátos nehézségeink előtt. Büszkék a gondolatok kimunkálóira és megvalósítóira, a tervezőkre, építőkre egyaránt. Büszkék mindarra, amit már ma magunk körül látunk, s amit a holnapban és hol- naputánban látni hiszünk. Űj intézményekre és lakótelepekre, a máris jelen városra s a jövő városára. Mindez megérte és menéri a kényszerűségeket, az építés természetszerű együttjárólt Eljött tehát az idő. amikor szégyenkezés nélkül, büszke örömmel tudjuk vá rosunkat az itt megforduló idegeneknek bemutatni. rú ellenes tevékenységet folytat. Már 1918 szeptemberében — rövid szabadsága leteltével — vissza sem tér az olasz frontra, hanem ismét bekapcsolódik a politikai mozgalomba. Az őszirózsás forradalom győzelme után tagja lesz Losoncon a november 2-án megalakult munkástanácsnak. Amikor 1919. január 3-án cseh burzsoá katonaság szállja meg a várost, a munkástanács többi vezetőjével együtt letartóztatják. A hivatalos indok: a losonci titkos bolsevik szervezet kapcsolatot tart fenn a magyarországi kommunista párttal, ö valójában járt Budapestre és még decemberben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Megjárja a pozsonyi és a hírhedt il- lavai fegyházat. Alig kerül haza Illaváról, amikor június 2- án Losoncot elfoglalják a magyar Vörös Hadsereg csapatai. Jellemző szerénységére, hogy bár a város dolgozói őt javasolják a helyi direktórium elnöki tisztére, ő maga helyett inkább egy munkásembert ajánlott. Válójában azonban éjt-napot a tanácshatalom ügyeinek intézésére fordított. Amikor az északi területek kiürítésével Losoncra ismét bevonultak a cseh burzsoázia csapatai, előbb Budapestre távozik, majd a tanácskormány megbízásából agitációs feladattal és bányaorvosi kinevezéssel Salgótarjánba utazik. Itt a bányászok csakhamar nagyon megszerették a megyeszerte ismert orvost. „Ügy beszél, akárcsak Kun Béla” — mondták róla. A Tanácsköztársaság bukása után ismét a fővárosba utazott, majd hazatért Losoncra. Az ellenforradalom hatalomra jutása után sok kommunista és más baloldali politikus, valamint értelmiségi menekült át — sok esetben Salgótarjánon keresztül — csehszlovák területre. Ezek védelmét, támogatását, továbbutazását a nyugati polgári demokratikus országokba Herz dr. szervezte. A Herz Sándor vezette losonci marxista baloldal jelentős szerepet játszott a középszlovákiai kommunista frakciók és szervezetek létrehozásában. Ezért, amikor 1921 májusában Prágában összeült a CSKP alakuló kongresszusa, a losonci kommunistákat és Nógrád megyét ő és Nógrádi Sándor képviselték. A losonci pártszervezet elnökévé is Herz Sándort választották. Sokoldalú tevékenységére jellemző, hogy tagja lett a városi tanácsnak, folytatta publicisztikai tevékenységét a helyi sajtóban és a kassai Mun- kás-ban, sőt a Rudé Právo is közölte cikkét. Nevével szorosan összeforrtak az 1920-as évek nagv losonci munkástüntetései, harcos népgyűlései, amelyeken általában ő elnökölt. Később az a megtiszteltetés érte, hogy az 1923. évi első pártkongresszuson, Prágában beválasztották a CSKP kilenctagú elnökségébe és 1925-től 1929-ig az érsekújvári kerület mandátumával elfoglalhatta helyét a prágai szenátusban. Erre az időszakra esik a losonci illegális kommunista bányászkonferencia megszervezése, amely — mint ismeretes — 1928 március elején Herz doktor lakásán zajlott le. A KMP bányászkonferenciája, amelyen Kun Béla és Révai József Is részt vettek, a magyar és csehszlovák munkás- osztálynak és kommunista pártjaiknak a proletár internacionalizmus jegyében lezajló kiemelkedő akciója volt. A Salgótarján környéki bányászokat1 Eppich Ede, Kakuk József, Pothornik József, Tar- gos Árpád, Haván József, Miskei Sándor, Kupka József és Sulyok András képviselték. A nagytekintélyű kommunista szenátor neve és a nógrádi kommunista mozgalom híre Moszkváig is eljutott, aminek ékes bizonyítéka, hogy 1927 novemberében Herz doktor vette át a CSKP Köz- * E onti Bizottságától a moszkvai Inamó gyár ajándékzászlaját, amelyet az üzem az októberi forradalom 10. évfordulója alkalmából ajándékozott a losonci munkásoknak, „Csehszlovákia második Kiadnom jának” — ahogy a kísérőlevélben állott. Mentelmi joga megszűnésével Herz Sándor 1930-ban “ egy korábbi börtönítélet elől, — a CSKP határozata értelmében a Szovjetunióba emigrált. Moszkvában a Szociáb higiéniai Intézetben kapott állást Sokoldalú természettudományos műveltsége és elmélyült marxista tudása nagy tekintélyt szereztek számára a Nyugati Egyetem hallgatóinak körében. Felhangzott a hangja a moszkvai rádió magyar műsorában is. Legendás munkabírása és aktivitása még csak fokozódott a Szovjetunióban, a szocializmus építésének sikerei közepette. Azonban a sztálini önkény az ő életét sem kímélte: 1938 márciusában, koholt vádak alapján letartóztatták, Vlagyivosztokba hurcolták, ahol az internálótábor mostoha viszonyai közepette november 17-én, harminc évvel ezelőtt meghalt. A kommunista Párt losond titkára méltán mondhatta az egykori lakóháza falán elhelyezett — sajnos mindmáig csak szlovák nyelvű — emléktábla leleplezésekor Jiri Wol- ker szavaival: „Az ember meghal, de a munkája él”. Herz Sándor valóban maradandóan beírta nevét a magyar és csehszlovák forradalmi munkásmozgalom történetébe. Dr. Virágh Károly Magyar festészet Rigában A rigai Lett Állami Múzeumban megnyílt a „Magyar festészet a XX. században” című kiállítás. A kiállításon különböző iskolákhoz és irányzatokhoz tartozó magyar művészek legkiválóbbjainak képei szerepelnek. A lett újságok terjedelmes cikkekben foglalkoznak az eseménnyel, aláhúzzák értékét és nagy közönségsikerét. Így ír például a „Szovjetszkaja Mologyozs” kritikusa, T. Jasszon: „A kiállítás érdekessége nemcsak abban rejlik, hogy megismertet a tehetséges magyar nép jellegzetes modern művészetével, hanem abban is, hogy tökéletesen tükrözi egy új iskola létrejöttét, a magyar nemzeti festészet kialakulását. Végigkísérhetjük ennek az irányzatnak folyamatos erősödését a különböző nemzedékek festőinek művészetében, képet kapunk a magyar festészet kapcsolatairól a különböző európai iskolákkal és arról a nehéz harcról, amelyet a magyar képzőművészet legtehetségesebb és legkiválóbb képviselői vívtak a nemzeti vonások tisztaságáért.” A lap kiemeli azt a különös emocionális hatást, melyet Hollósi, Nagy-Balogh János, Koszta József, Csontvári Koszka Tivadar, Uitz Béla számos képe, Iványi Grünwald Béla „Ruhaszárítás”, Ferenczy Károly „Áradat”, „Tavaszi tájkép”, Mednyánszki László „Téli este”, „Pihenő katonák”, „Fiatal legény” című festményei a nézőkre gyakorolnak. NÓGRÁD — 1968. «tovember 17., vasárnap
