Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
i A bél közepén már esett a hó. A vénasszonyok nyarát hamar télre változtatta a természet. Szép volt az idei vénasszonyok nyara? Erről tanúskodik (elv ételünk is Víztisztítás oxigénnel Tokió városi hatóságai bejelentették, hogy sikerrel jártak a szennyezett folyóknak oxigénnel való megtisztítására nemrég elvégzett kísérletsorozatok. Tokióban körülbelül 30 patak és csatorna van, amelyeket különböző hulladékok beszennyeztek, és bűzt árasztanak. Ezek a vizek a polgárok egészsége szempontjából is igen nagy veszélyt jelentenek. A legutóbbi kísérletek bebizonyították. hogy a ,,halott folyók” oxigénnel megtisztíthatók, s lehetővé válik, hogy ezekben a vizekben ismét halat tenyésszenek. A módszer: a folyó felső és alsó folyásán elhelyezett két szivattyút szerelnek fel. A szennyezett vizet kiszivattyúzzák, ezután különleges tartályokban oxigént, valamint káliumból és káliumnitrátból készített bizonyos adalékanyagokat eresztenek át rajta, majd a vázét ismét visz- szatéi-ítik a mederbe. Szóvégmulató szótár Egy hágai könyvkiadó ét a« Ahauenuu kviadó közös gondozásában erdekes könyv jelenik meg rövidesen. ,,A magyar nyeiv szó- végmutaló szótára” címmel Papp Ferenc összeállításában 1200 oldaton közli a Magyar Nyelv Értelmező Szótára c. kiadvány 58 323 címszavát úgynevezett „e tergo” (szóvégmulató) sorrendben. E sorrend szerint az egyes szavakat a szokásos módon balról Jobbra írt formában közli ugyan, de a szavak az ábécé rendben nem balról, hanem jobbró] olvasott alakjuk szerint követik egymást. A kiadvány azonban nemcsak szóvégmutató szólista, hanem szótár is, aZ egyes szavak mellett könnyen áttekinthető, IBM gyártmányú gépeken készült számkódok formájában közli a szóra vonatkozó legfontos.ább lexikográfiai ismérveket, hány tőből áll. homonima. szófaji, alaktani Ismérveket. Függelékként részben az ODRA elektronikus számítógép segítségévei összeállított — statisztikai adatok találhatók szóvégi fonémákról, digraminákról, trigrammák- ról és egyes stíluslistákat is közöl a kötet. A különleges mű a külföldi tudományos Intézményekben is sikerre számíthat Több a hús Minden évben több húst értékesítenek a szécsényi járás termelőszövetkezetei. Az idén eddig mintegy háromezer sertést értékesítettek, mégegy- szer annyit, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Nőtt a szarvasmarha-értékesítés is. Az elmúlt év októberéig 1300— 1600 hízott marhát adtak el. Most már több mint 1700 jószágot szállított el a járásból az állatforgalmi vállalat. E ndrefalván, a termelőszövetkezet majorjából elvittek egy zsák fémzárolt vetőburgonyát. A brigádvezető a falu alatt állította meg a hívatlan esti látogatót, és a krumplit visszavltette vele a major nyitott fészere alá. A történet kitudódott, mert a brigódvezető felszólította az őrt: félóránként sétálja körül a fészert, mert mint tudtára adta: — Már fogtam egy madarat. .. Az őr addig kíváncsiskodott, amíg a brigádvezető megmondta: Deák Pál Galcsival vitette vissza a zsák krumplit.. A faluban is híre szaladt az esetnek. Szájra kapták. és azóta is suttognak róla. Azt mondják: Gaicsinak nem történhet baja, mert ő az ellenőrző bizottság elnöke. Utána jiéztünk a történetnek. Óvatosan, számolva azzal, hogy a vezetőség esetleg nem veszi szívesen az érdeklődést. Az elnök, Papp Vencel, Csőri Bertalan főagronómus és Kondoros! Pál, az ügyben szerepet játszó brigádvezető eső utáni derült reggelre ébredtek, jókedvűen készültek a munkára. Az ügy hallatára elkomorod- tak. Az elnök bosszankodva beletúrt ősz hajába, a főagronómus az asztallapra szegezte tekintetét, a brigádvezető pedig széttárta a karját és válla közé húzta a nyakát. — Sajnos, igy volt. Vasárnap este történt, hétfőn reggel jelentettem. Tárgyadtunk róla... Íróasztaltól az üzembe A régi javítóműhelyt ügyesen átalakították. Most alkatrészt, pólustekercseiket gyártanak vörösrézből. Kooperációs tevékenység, bérmunka a Ganz Villamossági Művek számára, munkalehetőség a nógrádiaknak. * Vincze Ferenc sem gondolta, hogy egyszer még a villamos mozdonyok egjdk legfontosabb alkati-észét készíti, öt éve, amikor Salgótarjánban megkapta a gépésztechnikusi oklevelet, az Acélgyárba került. Kalkulátorként egy évet dolgozott az íróasztalnál. Ez a munkakör azonban nem elégítette ki. Másra vágyott, többet akart tenni, s kézzel foghatóbbat. Fizika} munkára ment, ahol az ember rátermettsége, ügyessége jobban érvényesül. Lakatos lett a nagybátonyi osztályozom Az idén került a szomszédos szolgáltató üzembe. * A vállalat sikeres tárgyalásokat folytatott a Ganz Villamossági Művekkel. A nyáron egy kisebb csoport nógrádit Budapestre küldtek a gyártástechnológia és a különböző munkafogások elsajátítására. Közöttük volt Vincze Ferenc is. Megtanulta, amit kellett Visszatérve, a rézműhely vezetésével bízták meg. — Budapesten nem számítottak annyi pólustekercsre, mint amennyit az idén elkészítünk. Az eredeti elképzelés már november 7-re megvalósult — újságolja a csoportvezető, majd így folytatja: — Gondot okoztunk a Ganz Villamossági Műveknek, mert év végéig is kell munka, és ehhez anyag is szükséges. Már a jövő évre gyártunk, mert az idei 3 millió 800 ezer forinttal szemben 1969-ben 27 milliós termelési értéket kell elérni a pólustekercs-üzemnek. Célunk, hogy javítsuk a gazdaságosságot. Itt, a rézműhelyben, elsősorban a drága anyag hulladékának csökkentésével van is erre mód — mondja. * A kis kollektíva egyre jobban összekovácsolódik, és ebben nagy része van a huszonnégy éves csoportvezetőnek. Egy hónappal ezelőtt életrevaló javaslatot tettek az ösztönzőbb bérezésre, amelyet a vállalatnál is elfogadtak. Erről a következőket mondták: — Az időbéres besorolása mindenkinek megvan. Ebben kifejezésre jut a szakmai végzettség, az eltöltött idő. A százszázalékos tervteljesíté.ire csak az alapbér jár. A külön- bözetet, ami a túlteljesítés után jár, egymás között érdem szerint, a végzett munka alapján osztják szét. Természetes — fűzték hozzá —, az esetleges lemaradásnál is „érdem szerint” alkalmazzák a levonást. Egyszerűbb és demokratikusabb formát — úgy véljük —, nem is alakíthattak volna ki. Ezt a legutóbbi próbaelszámolás is bizonyította, amikor a nap: kereset átlagban lü—15 forinttal volt nagyobb. Még fél éve sincs, hogy Vincze Ferenc brigádja együtt dolgozik. Ez az idő elegendő volt ahhoz, hogy egy mindenben összetartó kis kollektíva alakuljon ki a rézműhelyben. Mit mond erről a brigádvezető? — A hátralevő időszakban rendezni akarjuk még a sorainkat, szeretnénk mindazt elérni a munkában és egyéb tevékenységünkben, ami a törzsgárdát jellemzi az üzemben. Amikor ez meglesz, a szocialista brigádmozgalomba is be- kapcsolód.unk. Lehet, hogy ez az idő már csak néhány hónap, és jövőre már mint szocialista címért küzdő brigád szerepel a nyíl- var tartásban Vincze Ferenc kollektívája Az új munkahelyen. a korábban nem ismert munkafogások elsajátítása jelenti most még a legnagyobb feladatot, amit eddig is kitűnően oldottak meg a lézmííhelyben. B. J. A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei A u ii r l r ww vörös zászló ore Alacsony, vékony. sokat mozgó ember, Balassagyarmaton talán mindenki ismeri. A beszélgetés alatt legalább ötször állt fel Böjtös Sándor, hogy iratokkal és fényképekkel dokumentálja, amit elmondott : Hallotta Ligeti Károly nevét?... Én neki köszönhetem, hogy megismerkedtem a munkásmozgalommal, hogy bolsevik lettem még azelőtt, mielőtt magyar kommunista lehettem volna. Ligeti, velem együtt az omszki nemzetközi hadifogolytábornak volt a lakója. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörése utón a lógerügyeket irányította a helyi szovjetben, majd kiment a frontra: 1919-ben a fehérek fogságába esett, megkínozták és kivégezték. — Most azonban nem a haláláról akarok beszélni, hanem arról, hogyan hagyta ott a tiszti lágert, s vágta tisztársai szemébe az igazságot: „Látjátok urak, ez mind a ti bűnötök!” Azok persze neki támadtak. .. Akkor átköltözött hozzánk, a legénységi részbe. Volt köztünk egy Fodor József nevű ember, itt őrzöm valahol a fényképét, („Igaz szeretettel legkedvesebb volt hadifogoly testvér-barátomnak, Bojtos Sándornak”), aki régi szocialista lévén felismerte a pillanat jelentőségét és delegációt szervezett Ligeti köszöntésére. öten fogadtuk, rajtunk kívül Szabó, Simon és Badocs nevű bajtársaink voltak a csoportban. — Ettől kezdve naponta rendszeresen találkoztunk vele. Ligeti, kommunista érzületű újságíró lévén rendszeresen tartott politikai oktatásokat, először csak nekünk, majd mivel egymás után szerveztük be a különböző nemzetiségű hadifoglyokat, egyre több embernek. — Azt már említettem, hogy október huszonötödikén — ez a mi november hetedikénknek felel meg — Ligeti elvtárs az omszki szovjet tagja lett. A lenini békedekrétum közreadása után nálunk is megalakult a lágerkomité, a lágerbizottság. Ennek, mint a bolsevikok pártjának tagja, én is résztvevője lettem. Feladatunk a rend, a fegyelem megőrzése, a gazdasági és kulturális élet irányítása volt. — 1918 januárjában az omszki pártszervezet egy vörös zászlót ajándékozott a tábornak. „Ügy vigyázz erre Sa nyi fiam, mint a két szemedre!” — mondta nekem Fodor Józsi bátyám, aki köztudottan nagyon szigorú ember volt. Vigyáztam a zászlóra, hogyne vigyáztam volna. Hanem egyszer, amikor éppen én voltam szolgálatban, jelentik, hogy eltűnt. Egy osztrák tiszt vitte el. Az illetőt előkerítettem, rög- tönzárkába, „katalácskába” csukattam, a zászlót pedig visszarakattam a helyére. — Fodor is értesült a történtekről, megkereste a tisztet a zárkában és a mankójával — mert lábsérülése miatt kénytelen volt azzal járni — jó! helybenhagyta... — Bármennyire is becsültem a nálamnál jóval képzettebb társamat, éreztem, hogy helytelenül járt el. A tábor nemzetközi bírósága is felelősségre vonta tettéért. A két ügyet, a vörös zászló és a törvényesség megsértésének ügyét a bíróság egyszerre tárgyalta. — Én, aki 1918-ban, ötven éve ott voltam azon a tárgyaláson, elmondhatom, hogy abból néhányan még ma is okulhatnának. Bár barátomnak igaza volt, nem lett volna szabad ilyen drasztikusan eljárnia. Mebüritették, de a büntetés nem volt túl szigorú. A tiszt tettének tárgyalása ped'g a történelmi múlt visszaidézé- se miatt érdekes. Egy konkrét eset kapcsán itt voltam elősző" tanúja a régi és az új rend összeütközésének, az új győzelmének. Rabinovics József 'mtonatársamnak. egy balold, ’i beállítottságú budapesti tisztviselőnek a vádbeszéde messze túlnőtt az adott ügyön: az országot háborúba sodró osztályok bírálatává vált. Az osztrák katonatiszt örülhetett, hogy harminc napi elzárással megúszta. — Május elsejét még Omszkbnn töltöttem, nyolcadikén vonatra szálltam, tizennyolcadikén a magyar határnál mint kommunistát leszedtek a vonatról, és a kenyérmezői internáló táborba vittek. Szeptemberben szabadultam, a Tanácsköztársaság kikiáltását már Budapesten értem meg. — Tudom, hogy az elmondott táborepiződ jelentőségét tekintve nemigen ér fel azokhoz az eseményekhez, amelyekben a Horthy-korszakban, mint a kommunista párt tagjának részem volt. Mégis, tanulságainál fogva — úgy érzem —, érdemes volt elmondani. Baranyai László 9 Védekeznek az indiánok Brazília államban, Rio do Sutban egy íjakkal és nyilakkal felfegyverzett Indián törzs fellázadt és háborúval fenyeget a fehér gyarmatosítók ellen. Ez az első szervezett felkelés Brazíliának ebben az övezetében, ahol az indiánokat évek óta a lassú kiirtás veszélye fenyegeti. A felkelés abban a pillanatban tört ki, amikor Caigan- ga 900 indiánja. akik a Cacegui Nonoa nevű rezervátumban élnek. csatlakoztak a Guarani törzs kis számú túlélő tagjaihoz. A Guarani törzsnek húsz éve még 1200 tagja volt, de ma már csak 48 él közülük. A Caiganga indiánok soraiban nagy az izgalom, amióta hét fehér család letelepedett és megkezdte az erdő rendszeres kiirtását, amely a törzs egyetlen megélhetési forrása. Az indiánok „haditerve” egyszerű: ha a fehérek nem távoznak el, íjakkal és nyilakkal szállnak szembe a gépfegyverekkel. A brazíliai indiánokról, akiket a betegségek és nyomor pusztit, Omar Pa* ranho Montenegro, az ismert szakember, ezeket mondta: „Ha nem teszik meg a szükséges Intézkedéseket. Brazíliában 1980-ban már nem fog élni egyetlen indián”. m LATO — Szó szerint így történt. Még a héten vezetőség elé visszük. Ezt nem lehet elhamarkodni — így az elnök, amihez az agronómus helyes- lőleg bólogatott. Akik azt gondolták, hogy a vezetőség takargatja az ügyet, tévedtek. Minden mozzanatot pontosan papírra rögzítettek. Akkor, vasárnap délben, érkezett meg a vontató a vetőburgonyával. A nagy teherrel vé- gigdübörgött a falun. Az asz- szonyok érdeklődtek leginkább a szállítmány iránt. Serföző Bertalant kérdezgették: mi van a zsákokban. Ő elégítette ki a kíváncsiskodókat. Mikor később vizsgálták az ügyet, visszaemlékezett, hogy Galcsi anyósa tréfásan odakiáltott az asszonyok közül. — Jó lenne abból nekünk is egy zsákkal... A vezetők szerint ennek nincs különösebb jelentősége. Elhangzott. A szállítmányt a nyitott fészer alá rakták, azzal a szándékkal, hogy másnap prlzmázzák. Este Kondorosit, a ielkiismerete nem hagyta nyugton, mert nem állított a burgonya mellé őrt. Nem volt vállalkozó, aki a szabad ég alatt töltötte volna a, hideg éjszakát. Szedelőzköd'ött, hogy lemegy a majorba és megnézi TI GÜT a burgonyát. A felesége veszekedett vele. — A fene vinné el, még Vasárnap sincs nyugtod? A kertek alatt közelítette a majort. Átlépett a kerítésnek használt gazon, és a ködben meresztgetve a szemét kivette, hogy a rozstábla szélén megy valaki. Teherrel a nyakában, meggörnyedve. Rosszat sejtett, eléje indult. — Te vagy az Pali? Már messziről láttam a cigarettád fényét — mondta Deák Pál. Nem folytathatta, Kondoro- si a szavába vágott: — Te mit viszel? — Krumplit. Gondoltam, most kipróbálom, őrzi-e valaki ezt a drága vetőmagot? Ide jövök, senki. Felveszek egy zsákot.. — Hát így állunk — vágott a szavába újból a brigádvezető. — így van! Most mit csináljak, visszavigyem? — Gyorsan, nagyon gyorsan. .. így történt. A vezetőség azóta is latolgatja, mit tegyen. Mert mi tagadás: nehéz helyzetbe kerültek. Elmulasztották az őrség felállítását. Bizonyítékuk pedig nincs, hogy Deák Pál valóban nem ellenőrző bizottsági elnökként ment-e vizsgálódni a majorba? A brigádvezető megtehette volna, hogy meghúzódik a sötétben, követi Deákot és reggelig vár. Akkor minden bizonnyal eldőlt volna az igazság. Félúton azonban megállította. Az pedig készen állt a magyarázattal. Deák Pált a Mocsarasban találtUK meg. Cukorrépát vil- lázott. Jól megtermett ember. Félrehúzódtunk. — Igen, én vagyok az ellenőrző bizottság elnöke — elhúzza a száját. — Nem sok a jelentősége. Azt sem tudom, kik a tagok... A vetőburgonyára terelődik a szó. Meglepődik, felkapja a fejét. — Kíváncsi voltam, állítottak-e melléje őrt. A kazal tövébe akartam letenni. Mérges is voltam, hogy azt a dög nehéz zsákot kell cipelni. Azt gondoltam, lesz ott egy kisebb, a hónom alatt elvihetem. Így történt... Néz a messzeségbe, az országút felé. Kemény a szél a völgyön. Hátát tartja eléje. Hirtelen megfordul. — És most mi lesz... ? A vezetőség dolga az igazság kibogozása. Azt állítják: ütőkártya van a kezükben. Ezt kijátsszák. Véget akarnak vetni a közös tulajdon megkárosításának. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1968. november 17., vasárnap $ v
