Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
JOBBÁGY KAROLY Cyy sejtnyi erdő Napsugár ömlik végig testemen, érintésétől bőröm feltüzel, ahogyan fekszem, majdnem meztelen s a szél szaladgál mellemen le-fel. Hiába minden, miméit nyugalom, megjátszott béke, mely most szenderít. Háborúktól zúg fenn a nyárfalomb, mely könnyen végleg a földre terít. Aggódó szemmel nézek szerte-szét, jön-e egy békés, egy másik csapat, megmenteni a költő szellemét, a fényt, a dalt, s az enyhe árnyakat, — amely erősebb, mint a robbanás $ a földieknél nagyobb hatalom, zászlója Nap - egy égi lobbanás - ott tündöklik fán, bokron és falon. Az égre néztem. Kéken ragyogott... Ám ... messziről egy óriás sereg, hófehér felhők száza lovagolt... — Énértem mind, hogy megsegítsenek! - fölöttük vígan lobogott a fény, nem láttam végét, számuk annyi volt. — Számat befogtam, féltem, hogy szegény testem elárul mindent, felsikolt. — És megindult az első támadás. A levegőben milliárd, kicsi ejtőernyő —, hogy is lehetne más! — kezdett lebegni, földre száliani. Ez az új harcmód. Nincs ellenszere. Ejtőernyősök. Néztem, földre ront divíziójuk; jöttek egyre le ... és akkor láttam búsan — ón, bolond hogy csak a nyárfa pelyhes, kis magot rejtő, lehellet-súly termése száll. Betölti lenn a puszta, elhagyott földet, hol fajtám háborút csinál. És nem is értem jött ez a sereg, a természetet menti, tartja fenn ... A pelyhecskék, mint sok, kicsiny gyerek fejem körül futkosnak szüntelen. És kergetőztek félig hunyt szemem előtt, majd lassan mindegyik megállt. Egy sejtnyi erdői Lombjuk hirtelen - úgy láttam — megnő, s felettem kitárt karjuk már óv, páncélt borítva rám, fölém hajolva, mint hajdan anyám. jl+tsUrAr ff" I Tványi fldön: Kozárd Komán Dénv* ebu. m tanar A tréfák atyja Zebu volt. Tele szellemességgel, viccekkel, ugratásokkal. Vállas, markáns, tréfákban kifogyhatatlan cigányfiú. Mindenből jelest érdemelt, kivéve a tanulásból. Abból az elégtelen is túlértékelt osztályzat volt neki. Butának senki nem tartotta. de a testi lustasága erős rokonságra talált a szellemiekkel. Nagyszerű életet élt. Ebéd után aludni ment. hogy a vízszintes helyzetben oly nagyszerű emésztést elősegítse, szellemét néhány órás szundikálással megpihentesse, hogy a délutáni gazdag programot minél frissebb elmével bonyolíthassa le. Csak akkor lehetett felébreszteni, ha már szi- lenciumra szólt a kollégiumi csengő. Szóra nem reagált. Ha az orrát, száját befogtuk, hogy ne jusson levegőhöz, akkor remélhettük, hogy tíz perc múlva kezd ébredezni. Az ébredést fél óra bambálkodás követte, majd vette ballonkabát- ját. nadrágszárába megtörölte a boxot sohasem látott cipőjét és elindult moziba, színházba, vagy éppen eszpresszóba vagy ahogy nekünk bejelentette; ..korrepetálásra” Negyedéves gimnazisták voltunk. Akkoriban egy nyolcadikos elemista kislányhoz tárogatott „korrepetálásra”, ami gyakran uzsonnával, vaun ró karján is a fal mellett, mint valami üveg nélküli vitrinben. — Még egy kis teát? — tartotta a nő az alumínium főzőt a csésze fölé. De Titi nem kért. Egy kekszet rágcsált, a fejében visszhangot verve ropogott a zaj, mintha bontanák l'eletté a tetőt. — Hát igen! Ezek a kedvenceim — mutatott körbe a nő. — Ezekért élek. Megérti, ugye? TITI EGYÁLTALÁN nem értette, de bólintott. Szeretett volna már a dologra térni, de nem tudta, hogyan kezdjen hozzá. S már éppen kinyújtotta a kezét, amikor a nő felállt, az íróasztalról felnyalá- bolt egy könyvcsomót és a fiú elé szórta: — Most ezek a közvetlen forrásaim — Igen? — bámulta ijedten Titi a könyveket. — Csak tessék! Nézze meg őket közelebbről! — S maga kezdte kinyitog'atni a könyveket. Mondta a címüket, írójukat meg más mindenfélét. Titi egy szót sem értett az egészből. nem tudta, mért források ezek a könyvek, és hogy egyáltalán : mire jó most ezekkel vacakolni. Tétován fellapozott maga is néhányat, gépiesen elolvasta a címüket, amit azon mód el is felejtett. A nő ajkát figyelte, ahogy az a szavakat formálta. Mór nem volt rajta .rúzs, s így még elérhetőbbnek látszott. Titiben újra fellángolt a kívánság. Nekilendült, hogv megcsókolja, de a nő éppen elfordult, hogy maga mögül előszedjen egy vastag bőrkötéses könyvetta. Nézze, ezt a férjem írTiti az egyensúlyát Igyekezett visszanyerni, hogy a nő semmit ne vegyen észre, hiszen majdnem rázuhant a hátára. Bambán nézte a nagy könyvet. — A férje...? Van férje? A nő komoran csóválta a fejét: — Már nincs. Lezuhant- Külföldön volt, kiküldetésben egy szümpozionon. Titi feje zúgott, bár ez megnyugtatta, hogy férj nincs. De ettől a sosem hallott szótól görcs állt a gyomorszájába, s alig hallotta a másikat. Bólogatott üresen és sokáig. Végigbólogatta a férj pályafutását. tudományos sikereit és házasságuk történetét. A szómasszából időnként felbukkant egv-egy értelmes fogalom, ilyen, hogy „szeretett”, „ritkán lehettünk együtt’, aztán hogy ..nagyon jó volt vele”. A nő sóhajából Titi vágyakozást érzett ki, ezt pontosan felfogta, s ettől borult ki. Ráesett a nőre. bele az ölébe arccal. ■ A nő úgy berhelte le magáról Tltit, ahogy a macskát szokta az ember az öléből. Közben egyre beszélt: — Látja, ez a legkedvesebb olvasmányom. Ha végképp esvedül érzem magam, ezt előveszem. .. ERRE MEGINT felneszeit a fiú egy pillanatra, de mind járt el is veszítette az össze - függéseket, Üjjai üresen mozogtak a, levegőben, mintha a másik hajában turkálna. A nő felugrott ültéből és verset mondott valami idegen nyelven. Titi bámulta az értelmetlenül mozgó szájat, s érezte, hogy elérhetetlen messzeségben libeg tőle a száj, a haj, a pongyola, az egész nő- — Ez milyen nyelven van? — nyögte ki egy idő múlva, de nem kapott választ. A nő fel-, alá járkált és a könyvvel hadonászva szavalt. Titinek úgy tűnt. hogy énekelt. Látta még megvillanni a fehérséget a szétnyíló pongyola szárnyai között, aztán zuhanni kezdett. Puhán koppant a feje a könyveken, talán éppen a bőrkötéses könyvön. Amikor aztán nem hallotta a nő hangját kínlódva felemelte az arcé; Az ajtóból szólt vissza a nő:-r-Egy pillanat! Jövök mindjárt! TITI FELÁLLT és a homlokát szorongatta. Elindult az ajtó felé. félrerúgva az út jóból néhány könyvet. Igyekezett úgy menni, hogy ne lássa kétoldalt a magas polcokat, mereven tartotta fejét, nem akart még egyszer elszédülni. Épp akkor jött vissza a nő. tányéron hozott egy szelét húst. — Hét te? — nézett, a fiúra csodálkozva. Titi észre sem vette, hogy tegezi a nő. Legyintett és tovább haladt az ajtó felé. — Lekopok, anyukám — mondta. A nő állt a hússal a ■ szoba közepén, de Titi ezt már nem látta, Lebotorkált a mohos lépcsőn, s teleszívta magát a fák. az aszfalt, és a rozsdás vaskerítés illatával. Lassan magához tért. elindult a villamosmegálló felé. csorával, majd az apósjelölt társaságában elfogyasztott egy-két üveg sörrel végződött. Zebu ott mindig előlépett jeles tanulónak, aki tanúimé-* nyalt az orvostudományi egyetem „főorvosi fakultásán” fogja folytatni. A valóság viszont az volt, hogy az apja törvényszéki bírót akart a fiúból Az iskolában pedig kilenc tantárgy közül hétből buktatták meg. — Aztán, hogy lehet az Ze- bukám — kérdezgettük —, hogy ilyen nagy becsben tart téged az a család? — No nézzétek — szólt ilyenkor sértődötten — nem kis dolog az, ha egy nyolcadikos kislánynak végzős gimis udvarol. Az após olyan büszke rám, mintha maga Pontius Pilátus lenne a vő jelölt — közben kihúzta magát büszkén. — Na meg nekem is jól jönnek azok a vacsorák. Nem bírja a gyomrom ezt a zsírszegény internátusi kosz- tot — mondta, s közben nem sült ki a szeme. Ugyanis egymaga meg tudott enni egy hatszemélyes adagot. Azonkívül minden este el kellett tennünk a járandóságát, hogy az „anyós’’ főztjét a kollégiumival is megfejelje. Egy este rosszkedvűen tért vissza Sokáig ébren maradt. Gondolkodott. (Ekkor fordult elő ez először.) Mellém feküdt, hogy beszélgessünk. — Baj van frontharcos. Most lesz szombaton az elemi iskola bálja. Hívott a kis- ’árv. hoev menjek el. — Na és? — Ott a helyed. — Nem megyek én a sok kis pisis közé lődörögni, Biztos flancolni akar velem a kislány. Ha meg nem megyek el. vége lesz a vacsoráknak. — Van egy ötletem, Zebu- kám — így én. — Mondd azt, hogy nem enged el Gyomor. (Gyomor a kollégium igazgatója volt. Csúnya gúnyneve volt. pedig szerettük. Élveztük végtelen humorát, csodáltuk nagy műveltségét, és sokszor gyanítottuk, hogy több van neki egy kerékkel Nem múlt el vacsora, hogy ne tartott volna egy órás, másfél órás szónoklatot, s nem múlt el szpies, hogy ne tért volna ki Zebu aznapi viselt dolgaira és ne szögezte 'm le. hogy Zebu hülyének nézi a nedagógust) Zelju másnap még rosszabb hangulatban tért vissza. Kihívott a folyosóra: — öregem. Az anyósjelölt azt mondta, hogy bejön pénteken és elkéreztet. Ez a Gyomor amilyen agyalágyult. meg akarja mutatni, hogy ő jó pedagógus, aztán el fog en - gedni, — Nem baj. Zebukám — nyugtattam meg — majd kimegyek a kapuhoz, nem engedem be az asszonyt. Megmondom. hogy az egész nevelői kar értekezleten van... — Ez a beszéd frontharcos, én is erre gondoltam — vágni: oldalba örömében, s utána fél óráig masszírozott, hogy a daganat visszafejlődjön az oldalamról. — Klassz vagy öregem — tette hozzá fájdalomdíjként —, vasárnap meghívlak hozzájuk ebédre. 1 — Nem mehetek én oda, Zebukám. — Boldogok lesznek, hogy megtiszteled őket — felelte. Ígéretemhez híven pénteK délután kimentem a kapuhoz.' amolyan ügyeletes-félének. Eltökélt szándékom volt, hogy nem engedem be az asszonyt. De hirtelen ötletem támadt; a legjobb alkalom, hogy visszaadjam Zebunak a megszámlálhatatlan kitolásainak legalább egy töredékét. Kész haditervvel vártam az „örömanyát”. — Tessék már mondani — érkezett meg —. hol találom az ügyeletes nevelőtanárt? — Harminc év körüli egyszerű asszonyka volt. — Nem tudom, merre tartózkodhat most. Minden esetre tessék felmenni a szemben levő irodába (az igazgatói iroda)', ott van bent Jóska bácsi, a hivatalsegéd, az igazgató és tessék megkérdezni tőle, hol van Vesszős István nevelő tanár úr. Ne vicceljen, kérem — szólt az asszonyka — hát én Vesz- szős Pistát szeretném elkérez- tetnl... Zavarba jöttem, de egy pillanat alatt kivágtam magam; — Ja. az a diák Vesszős, de úgy hívják a nevelő tanárt is. — Majd jobban megfűszereztem a viccet: — Minden esetre elég mogorva a hivatalsegéd, kedves legyen hozzá. Meg egy kicsit nagyot is hall az öreg. . . Rohantam fel a folyosóra hogy az üvegfalon keresztül kihallgassam a jelenetet. — Jóska bácsi! — hallatszott a nő éles hangja, s közben megfoghatta az igazgató vállát, úgy bizalmasan, ahogy a pedellusokkal szokás. — Ho! találom meg Vesszős István tanár urat? — Ide figyeljen nagylány — csattant fel Gyomor —, elsősorban is nem vagyok Jóska bácsi. hanem Pásztor Ervin diplomás kollégium- igazgató, másodsorban ne fog- dossa a vállamat, mert tót gyermekes családapa vagyok, harmadsorban ne kiabáljon a fülembe, mert nem vagyok süket, negyedsorban pedig itt Vesszős István nevű tanár nincs, csak egy szellemi baktérium, aki még annak is selejt. Mars ki! — A felbőszült diri mérgesen kitoloncolta az asszonyt, még mielőtt szóhoz juthatott volna, s becsapta mögötte az ajtót. Vacsoránál Gyomor kapkodva evett, hogy minél előbb elkezdhesse a minden idők legszellemesebb, legnagyobb szónoklatát — maga alá gyűrve még Cicerót is. — Ide figyeljen a tisztelt diákság — kezdte, még lesem nyelve az utolsó falatot. — Éz az antropológiai giccs, aki megbukott félévkor történelemből. magyarból, matematikából. fizikából, pszichológiából. művészettörténetből meg oroszból. — ahelyett, hogy azt mondana a fiatal- asszonynak. hogy neki csak jövőre, vagy még azután vegyék meg az érettségi ajándékot. helyette kiadja magát középiskolai nevelőtanái nak.. Soha nem hallott fergeteges. menydörgésszerű nevetés rázta meg az ódon falakat. A könnyünk Is kicsordult. Zebu a nevelőtanár... hahahaha. — De igazgató úr.. — ugrott fel Zebu. — Pista ülj le. te hülyének nézed a pedagógust. — De igazgató úr! Ez félreértés, — Tudom én Pistukám. Persze, hogy félreértés. Te félreértésben vagy. amikor azt hiszed, hogy a gimnáziumi három osztály tanári képesítést ad. Vigyázz Pista, középiskolai nevelő tanár én vagyok. — egyetemi végzettséggel, Te ha leérettségizel — ami még álomnak sem reális —. még akkor sem leszel tanár. — De igazgató úr. .. — Ülj le Pista, te hülyének nézed a pedagógust. — Igazgató úr, én végére fogok járni a dolognak. — S, most már szemei vérben kezdtek villódzani. — Járj a végére Pista, legalább meglátod, nem hazudok, amikor azt mondom, hogy a gimnázium néni ad tanári oklevelet. Üjabb földet megrázkódtató nevetés, majd hatalmas áeyúdörgésszerű hang fojtotta a diákokba a hangot Zebu csapott az asztalra akkorát, hogy a tányérok lerepültek, s beszakadt az asztal furné1- lapja. A hirtelen támadt csendben naeyot kurjantott: — Akutvaúristenit neki!... — Pista modoraid Ynaánd. Vacsora után gvere be az irodámba — raoortra. Zebu be is -ment Kintről hallottuk, hogy Gyomor megfosztotta bárom hónapra a kimerőiétől. — Mi van Zebukám? — kérdeztük még mielőtt betette volna maga mögött az iroda ajtaját. — Ez a Gvomor egy megátalkodott hülye — válaszolt hallatlan egyszerűséggel t!«v, hosv az igazgató is meghallja. Meg is hallotta. — Gyere vissza Vesszős! Ti is gyertek be fiúk! Ismételd meg a fiúk előtt, amit mondtál! — Csak annyit morldtam. hogy igazgató úr... — és megismételte még hallatlanabb egyszerűséggel — Fiúk! — fordult felénk Gyomor — igazam volt vacsora után. amikor azt mood, tarn, hogy Vesszős István hülyének nézi a nedagógust? — Igéén — válaszoltuk egyszerre, jól elnyújtva. Az igazgató arca széles mosolyra nyúlt. Négy év alatt egyetlen egyszer fordult elő, hogy egyetértettünk véleményével. .. NÓGRAD - 1968. október 27., vasárnap 9
