Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

r Értékes éimény volt liatal szovjet képzőművészek tárlata Alig egy hétig volt látható csupán az a képzőművészeti kiállítás, amely a salgótarjáni megyei József Attila művelő­dési központ üvegcsarnokának reprezentatív, ám kissé szűk keretében fiatal szovjet kép­zőművészek alkotásaival is­mertette meg az érdeklődőt. A kiállítást a KISZ Nógrád me­gyei bizottsága a Komszomol megalakulásának 50. évfordu­lója tiszteletére rendezte. E szép gesztuson túl igen érté­kes élményhez juthatott a magyar tárlatlátogató, aki a kiállítás festményeit; grafiká­it, szobrait, színház- és film­díszlet festményeit végignéz­ve egyfajta áttekintést kapott a fiatal szovjet képzőművészek alkotó tevékenységéről. A törekvések bemutatásában igen sokszínű és gazdag volt a kiállítás. Ütkereső kísérlete­ket is jócskán láthattunk. Ami­ben feltétlenül egységes volt a tárlat: a kiállító művészek azon törekvésének dokumentá­lása, hogy meglássák és meg­láttassák a kor égető problé­máit. Alkotásaik a mesterség­beli tudáson túl, műveik erő­teljes közéletiségéről, társa­dalmi aktivitásról és a prob­lémák kimondásának bátorsá­gáról tanúskodtak. Felhasznál­ták a hagyományos szimbólu­mokat is, természetesen újabb értelmezésben. A látogató, aki esetenként észrevette a gyűj­teményes tárlat óhatatlanul jelentkező egyenetlenségeit is, elsősorban mégis az öröm és a felfedezés élményével gaz­dagodott, s azzal az érzéssel, hogy valamj újat kapott, amit eddig nem mondhatott magá­énak. Egyében kívül fiatal művészekkel találkozhatott, akiknek munkássága méltán vált híressé a Szovjetunióban. Gondolok itt J. Csemov, Ale­xandrov, O. Komov, A. Isin, és a többiek műveire, amelyeket a kiállításon láthattunk, s amelyek szemléletesen igye­keznek ábrázolni az emberi jellemvonásokat, értékelni az új élet jelenségeit. Az alkotá­sok nemcsak a többnyire or­szágjárásokon szerzett benyo­mások hatásáról vallottak (a szovjet föld tájai, emberei, viselete, szokásai stb. igen ér­zékletesen bukkantak fel né­mely műalkotáson, sajátos él­ményt nyújtva), hanem arról is, hogy a fiatal szovjet mű­vészek is mind bátrabban újítják meg a stílusformákat, s gazdagítják kifejező esz­közeiket. Számos emlékezetes fest­ményről szólhatnánk. Klasszi­kus ikonokra emlékeztet Óko­ron Anatolij Alexandrovics Tea című olajképe, a gyűjte­mény egyik legjobb alkotása. Kompozíciójában és színében is egyéni ízű alkotás. Ugyan­csak emlékezetesek Orlov Igor Mihajlovics képei, a Nyár (tempera) és az Anya gyer­mekéve] (tempera). Előbbi ér­dekessége, hogy nem észlelt perspektívában készült. A két figura megformálása kü­lönösen szép, a kompozícióban azonban felfedezhető némi egyenetlenség. Az Anya gyer­mekével színvilágában merő­ben más, talán egy kissé hi­degebb a kelleténél. A. Isin képei keleties ízükkel tűnnek ki, ugyanakkor korszerű szín­felfogásban, jól komponáltan készültek. Mind a Tundrába vezető út, a Váltás, mind pe­dig a Sarkvidéki város, a Tundra jellegzetes festői lá­tásmódról, sajátos kompozí­ciókészségről tesznek bizony­ságot. Gazdag a tárlat grafika, va­lamint a színház és filmszín­ház dekorációt bemutatóanya­ga is. Mindenekelőtt Sz. Ali­mov alkotásai érdemeltek fi­gyelmet, amelyek méltán tet­tek szert már eddig is hírnév­re. A Generális, az Iroda, a Kórus, a Kultúra park de­korációs vázlatok a Terkin be­mutatójához. A szürrealista elemek felhasználásával ké­szült vázlatok az erőszak, a hivatali ridegség, a kiszolgál­tatottság, az egyhangúság el­leni szenvedélyes tiltakozás jegyében születtek. A kiállítás igen jó színvo­nalú részét alkották a szob­rok. Elsősorban Csemov Ju- rij Lvovics Kislány szövettel (bronz) és Kislány gyűrűvel (kovácsolt réz) című alkotásai figyelemre méltóak. Zsitkova Marta Dimitrovna samottszob- rai szintén emlékezetes figu­rák. (Nagyapa, Anyó, Kecske) Alexandrov Jurij Vlagyimiro- vicsnak az uljanovszki szak- szervezeti kultúrház számára készített két díszítő álarcváz­lata (bronz) a népi motívu­mok korszerű, magas színvo­nalú felhasználásával tűntek ki. Komov Oleg Konsztantyi- novics Csernov leányával (bronz) című alkotása ugyan­csak figyelemre méltó alkotás. A kiállítás erősítette azt a kapcsolatot, amely a két or­szág képzőművészei között az utóbbi időben rendszeressé vált. A lenini Komszomol fennállásának 50. évfordulója tiszteletére rendezett tárlat mindezen túl a szovjet és a magyar nép és ifjúság barát­ságának is jó szolgálatot tett elsősorban azzal, hogy lehető­séget nyújtott a fiatal szovjet képzőművész generáció törek­véseinek megismerésére. T. E. * ^ ÜL A fémmunkás vállalat kecskeméti gyárában sorozatban készülnek az 50—100 és 200 köbméteres hidroglobusok. Évente mintegy száz különféle űrtartalmú hidroglobust gyártanak a kecskeméti üzemben. Képünkön: Készül a 400 köbméteres hidroglobus mintapéldánya. (MTI-foto — Herczeg István felvétele) A vzajnélküli” ember A nagyon szűk múzeumi szobában beszélgetünk. Sal­gótarján ezen intézménye — Nógrád megyei Munkásmoz­galmi Múzeum — tágassággal nem dicsekedhet. Amíg az új múzeum fel nem épül, nemigen enged fel a kis mé­retek szorítása, bármilyen hátrányokkal járjon is a mun­kára, a népművelésre. Még akkor is marad a szűkösség, ha a múzeum jelenlegi helyéről ideiglenesen — egy-két évre — másik helyre költözik. Ezúttal azonban mégsem erről van elsősorban szó. Dr. Molnár Pál megyei művelődésügyi osz­tályvezető, a készülő rhegyetör- ténet egyik szerzője, s dr. Be- litzky János múzeumigazgató között. Belitzky János ugyanis gus-továbbképzésnek nemrég érkezett vissza Lipcsé- ténettudományban. bői, ahol dr. Székely György egyetemi tanárral, a Magyar Történelmi Társulat alelnöké- vel és dr. Borús Józsefjei, a társulat titkárával részt vett a Német Demokratikus Köz­társaság Történelmi Társula­tának IV. kongresszusán, amelyet október 9-től 11-ig rendeztek meg. A kongresszus­ra meghívták a szocialista or­nini Iszkrát előállító nyom­dát is, jártam Drezdában. S a „hazai” gondok? Számos kiállítás rendezése a történelmi évfordulókkal Kapcsolatban. Egyik legjelen­tősebb közülük a Salgótarján­ban ma megnyíló tárlat. Az őszirózsás forradalom és a Népköztársaság időszaka Nóg­rád megyében címmel. E kiál­lítás — szintén Belitzky János irányításával készült — első­sorban az időszak politikai je­lentőségére mutat rá, az előz­mények keretén belül. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a tárlat e vonatkozásban beve­Felszólalásában dr. Székely ^***^«*r^' saságban a történelem-tan­könyvek nem eléggé célszerű­ek, nem eléggé aktuálisak, sok magyarázatot kívánnak a tanártól, így rendkívüli jelen­tősége van például a p'edagó- a tör­_ .. . , , jövő évben megnyíló kiállí­Gyorgy, a feudalizmus prop- tásnak Anyaga 819'08_ig nyúiik tematikaival összefüggésben . mutatott rá arra, hogy a ma­gyar feudalizmus bármennyire beilleszthető is a nyugat-euró­paiba, egyéni színezettel bír, Az, hogy Magyarországon a hunok, és főleg az avarok, akik tovább éltek a korakö­zépkorban, nem tudtak álla­szágok történelmi társulatai- mot alapítani, összefügg az­nak képviselőit is: a Szovjet- Zal, hogy a magyarság a feu vissza, s a Tanácsköztársaság kikiáltásáig mutatja be a kor­szakot. Először nézheti még a látogató az első Nógrád me­gyei szociáldemokrata újság, a Nép jog 1908-ból származó szá­mát, a legtöbb ad,ót fizetők névjegyzékét 1917-ből. az 1919-es januári filmhíradó ed­dig még feldolgozatlan számát a salgótarjáni véres esemé­dalizmusnak azt a formáját , , _ . T, , honosította meg amelv akkor nyekro1 és p°0any József 1919 nonosuoua meg, ameiy aKKor ... haladó volt, így bekapcsolód­hatott az európai államalapí­tásba. E vonatkozásban hala­február.iában Rétságon tett lá­togatásáról. Lipcsei beszámoló, kiállítá­dó ideológiának mondotta azt, sok, múzeumi helységgondok, ami egy nép fennmaradását, biztosítani és még sorolhatnám.. . Az em­ber szinte elfeledkezik arról, amiért jött, a gratulációról. Belitzky János ugyanis meg­kapta a Szocialista kultúráért kitüntetést. Csendben, minden „zaj” nélkül. A készülő me­gyetörténet egyik kötetének szerzője maga is csendes em­ber, „zaj” nélkül dolgozik. Fő­leg a helytörténet-kutatás ér­unióból, a Vietnami Demok ratikus Köztársaságból, Len­gyelországból, Bulgáriából és Magyarországról érkeztek kül­döttségek Lipcsébe, A kongresszus célja volt — erről zajlik a beszélgetés a szűk szobában —, hogy meg- es államalapítását, határozza az NDK történelmi tudja. társulatának további felada- Dr. Borús József hangsú- tát a szocializmus építésének jyozta a szocialista országok eredményeinek marxista—le- történettudományi társulatai ninista módon való kutatása- kapcsolatának szükségességét ban és magyarázásában. A s kölcsönös hasznát, bevezető előadás az 1918-as _, ..., novemberi forradalommal ~ Jómagam az ülésén foglalkozott, a szekcióülése- nem szólaltam fel, de tósrófaíeS^kSSS kutatóval ’talpam ^kli, 'mindenekelőtt gazda­Semények mmxistaLietónista Lipcsében - mondja Belitzky ságtörténeti alapokon. Ezután alapon történő ‘értékeléséről Ján°s- - Ellátogattam a Di- is ezt tartja fő feladatának... esett szó. Amint az az ülések mitrov, múzeumba, a munkás- 1909-ben született Nógrád me- problematikájából is kiderült, mozgalmj múzeumba, beszel- az NDK történelmi társulata pttem ezen intemienyek mun­ideológiai harcot folytat a harsaival. Megnéztem a le- Tóth Elemer nyugatnémet történelem-szem­lélettel, cáfolni igyekszik an­nak burzsoá és szociáldemok­rata színezetű , magyarázatait,s' kísérletet tesz a pozitív té­nyek alapján a legújabb kori német történelem, megírására. Belitzky János elmondja, hogy a viták során Lipcsében sokat foglalkoztak Willy Brandt és Strauss történet­hamisításaival. Ügy tűnik, — egyéb, kisebb ideológiai irá­nyokon kívül — ez a két irányzat fejti ki ma publicisz­tikában a legnagyobb hatást Nyugat-Németországban. Ami a pedagógiai gondokat illeti, a kongresszus résztvevői közül többen kifogásolták, hogy a Német Demokratikus Köztár­Megjelent a Palócföld harmadik száma A 2 a szám, hogy: 1200, ahhoz, hogy: 380, — mennyiségi eredmény. Több, mint háromszoros nö­vekedés. Egy esztendőről a másikra ennyire gyarapodott Salgótarjánban azok száma, akik rendszeres színházjá­róknak vallják magukat, bérletek gazdái, és ismer­kednek a szellemi-művésze­ti szépségekkel, melyet a színház nyújt. Az elmúlt évadban még mindössze 380 ember élt a városban, aki azt mondhat­ta, hogy rendszeres igénylője annak a kulturális szolgálta­tásnak, melyet immár négy színház kínál. Salgótarján­ban soha a múltban nem volt rendszeres színházi élet; néhány, valóban nagymultú öntevékeny együttesen kí­vül nemigen akadt hivatalos támogatója a színházi kul­túrának. Már pusztán az a tény, hogy bérleti akciót in­díthattunk, eredménynek szá­mít korábbi viszonyainkhoz. Eredménynek m,ég akkor is, ha a színházlátogató törzskö­zönség épp csak egyetlen százalékát jelenti a város­nak. Persze, azt hiszem, erő­sen igaztalan volnék, ha azt állítanám, hogy Salgótarján­ból mindössze ennyi művé­szetpártoló telik. Aki az előadások rendszeres látoga­tója volt, mérhette, hogy en­nél jóval. — sokszorosan több. Zsúfolt nézőterek bi­fát jegyzet zonyították a mindegyre nö­vekedő igényt, előbb a ze­nés műfajú műsoroknál, ké­sőbb a színpadi irodalom klasszikus vagy fajsúlyosabb alkotásainál is. Brecht vagy Artúr Miller drámái ma már nem idegenek; fogadtatásuk a kor közízlésének és igé­nyének megfelelő. Hogy a színpadnak magvas mondan­dói legyenek korunkról és társadalmunkról, az egyre nélkülözhetetlenebb feltétele nálunk is a művészeti ág meggyökeresedésének, meg­erősödésének. Jóleső tapasz­talás volt végigkövetni már az első évad változásait, hogy utóbb immár zsúfolt széksorok köszöntötték, ün­nepelték a könnyed szórako­zást nyújtó művek mellett a színpadi irodalom klassziku­sait, mai rangosait egyaránt. A cél, hogy Salgótarján, a megye kulturális centrumává nőjön, mindinkább eredmé­nyekben mutatkozó valóság. A. stációk között: honnan in­dultunk, hol tartunk, máris óriási a különbség, s az eredményeket büszkén köny­velhetjük el. A távlati cé­lok, — amelyek felé tartunk, — még messze vannak, de Salgótarján már ma mindin­kább az, aminek terveztük, kívánjuk: szellemi-kulturális góc, irányadó a megye éle­tében. Igényes és rendszeres a képzőművészeti, zenei, és mind rangosabb a színházi élet. Épp a napokban hal­lom: a szolnoki, a debreceni színházak, s a budapesti Kis Színpad oldalán most már vendégünk lesz időnként a miskolci társulat, és kilátás van e kör további bővítésé­re. Távolabbi programunk: a jövő év őszén színházi he­teket rendezünk, s a jelek azt mutatják: szinte az or­szág valamennyi színháza hajlandó részt vállalni kul­turális építővrogramunkból. hogy c város lakói behozhas­sák a hátrányt, mely a múlt terheként ittmaradt. A hátrány nyomai immár halványulnak. Kézhez kav- tam az összegezést: a múlt évi 380-nal szemben az új évadban 1200 a színházi bérlettulajdonosok száma. As ugrásszerű számbeli növeke­dés mögött szerényen, nem hivalkodón, de minőségi je­lek is mutatkoznak, olyan te­kintetben, hogy Nógrád centruma mindinkább ma­gáénak érzi a kulturális szolgáltatásokat, növekednek a művészetek iránti igények, s a város felzárkózóban a már legrangosabb szellemi centrumok sorába. Ha tekintetbe vesszük, hogy színházi estjeinken mintegy kétezer embert lát­hatunk vendégül jelenlegi három előadásos rendsze­rünkben, kétségtelen, hogy a törzsközönség száma szinte ideálisra gyarapodott. Hat- százegynéhány személyes né­zőterünknek alkalomról al­kalomra négyszáz állandó vendége van, s ez a törzs- közönség a színházbarátok újabb, lelkes seregét tobo­rozhatja. S ahol ennyien találha­tók a színházművé­szet oldalán, már nem kell félteni a kultúra ügyét, A jó erjedés jelei számok­ban mutatkoznak, de minő­ségi hatásban csapódnak le A minőségi erők pedig a kulturális centrum arcúin tát formálják. Mégpedig — ahogy a; mennyiségi mutatók jelzik — örvendeztetően he. vés tempóban. Napvilágot látott a Palóc- csoportjának tudati átalakítá- föld című irodalmi, művészeti sát. Erdős István a szocialista tanár—diák viszonyt elemzi írásában, hangsúlyozva, hogy e viszonyt úgy is felfoghat­juk, mint két kollektíva egy- egy tagjának munkakapcsola­tát. A palócokról címmel rovatot találunk az idei harmadik számban. E rovatban Belitzky János a palóc nép és a palóc népnév eredetéről közöl ta­és művelődési folyóirat ez évi harmadik száma. A szépirodalmi anyagból ki­emelkedik Mezei András öt verse (Loccsanások; Por, ha­mu, por; Hej, Jozsó, hej; Ki­halt szekér; Tördelt arcok a tűzben). A költő verseiben Nógrádmarealon élő nagyszü­leinek állít maradandó emléket, akiket a háború és a fasiz- , mus embertelensége ragadott auimanyt. Szombathy Viktor el a békés szorgos mindenna- Csavargásom palócságom kö­pi munkával zajló falusi élet- pl címmel ír emlékeiről, bői. A sorokat a gyermekkor Csukjy László pedig A palóc emlékei szövik át. Sólymos neplelek és élet ábrázolása az Ida, Serfőző Simon, Hann Fe- irodalomban címmel közöl renc, Utassy József verseit dolgozatot, amely egyébként közli még a lap. Bába Mihály, 19Ki- áP‘'iUs 26-án, Salgótar- Vidor Miklós, Kontó István, lar,ban Borsod, Heves és Nóg­András Endre egy-egy novel­lával, Vadász Ferenc regény- részlettel szerepel a kiadvány­ban. Az Életünk című rovatban Nádházi Lajos a népművelés munkásairól szóló írásában, annak a vizsgálatnak a ta­pasztalatait elemzi, amelyet 118 főhivatású. 401 tiszteletdí­jas népművelőre és 187 szb-, illetve KlSZ-kultúrfelelősre terjesztettek ki. A vizsgálattal az volt a cél, hogy pontosan feltáruljon: a népművelésben dolgozók milyen mértékben felelnek meg a társadalmi el­várásoknak, melyek azok a tényezők, amelyek személyi fejlődésüket, hatékony munka­végzésüket segítik, illetve gá­tolják. Gordos János egy szó­ród megye TIT-szervezetei iro­dalmi szakosztályainak ván­dorgyűlésén hangzott el. Forradalmak kora összefog­laló cím alatt Horváth Ist­ván összeállításában értékes eseménynaptárt találunk a polgári demokratikus forrada­lom és a Tanácsköztársaság Nógrád megyei történetéhez. A szerző ezen túl gazdag iro­dalmi forrásanyagot is felso­rol. Az 1918—1919. évi for­radalmak történetének levél­tárban megtalálható forrásai­ról Schneider Miklós levéltá­ros közleményét olvashatjuk. Mindkét publikáció hasznos gyakorlati segítséget nyújt a forradalmi évfordulók méltó megünneplésére készülőknek. A Körkép rovatban Danyl etológiái vizsgálat néhány ta- Gábor interjúját találjuk, pasztalatáról ír. A vizsgálatot amelyet Czinke Ferenccel ké- a megyében dolgozó orvosok szített. Paku Imre Fábrv Zol- körében végezték, mégpedig tanról, Csongrády Béla Franyó úgy, hogy a kórházi rendelő- Zoltánról, Szalánczay György intézeti, körzeti orvosokra is a 75 éves horvát íróról, Krle- ki térj esztették Cél volt, hogy zárói. Zimonyi Zoltán pedig teljes kép alakuljon ki az or- két antológiáról (Szép versek vosok politikai, világnézeti és 1967, Körkép 68) ír. A kiad- erkölcsi arculatáról, amelynek vány képzőművészeti anyag­ismeretében segíthetjük az ként Czinke Ferenciül közöl értelmiség e nagyon fontos válogatást műmellékletén. NÓGRÁD — 1968. október 20., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents