Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
Géptanár úr, kérem... !Mlhos érlelt az ökölvívó? Villanások a tv műsorából A felelteteké}» „portréja"’ Még nem ..nehéz ember’, oernnn elkeseredellseg, vug> elszánt dac nincs benne, Iskolai feltaláló, fiatal -pedagógus, akit pillanatnyilag teljesen kielégít az alkotás öröme, az első — „találmány-gyanús’ gépezet körüli tenni-venni- való. Derűs, kiegyensúlyozott. Nem találkozott szemtől szem. be a divataink tengerikígyóival Szemüveges, nem magas férfi Szőke József, a salgótarjáni Mártírok úti általános iskola matematika—fizika szakos tanára. Beidegzett, rossz szokás, hogy az első találkozáskor a haját nézem — milyen színű? Szőke. A szertárban Idejűvel Karinthy bűvös szenére gonuoitam. Szőke Jose) íeieltelogéperol csak any- nyit tudtam: erdekes, talán az országban is egyedülálló szerkezet, alkalmas arra, hogy a legtárgyilagosabban eldöntse — ki mit tud? A géppel a szertárban találkozom. Az ablak előtt sok nxás, számomra már ismeretlen fizikai, kémiai mérőműszer és eszköz között foglal helyet az asztalon. Első rá- tékintésre régi, ma már sehol- sem látható rádióra hasonlít. — Mi ez a három nyílás itt középen? — Az A, B, C jelű nyílásokba kell behelyezni a kartonokra ín feleleteket. Az előre elkészített kartonokon a nyolcadikos fizika teljes, minden vonatkozásban átfogó, részletes kérdései és a válaszok szerepelnek. A lapokat bármelyik nyílásba be lehet tenni, mindet továbbítja a gép belsejébe, egy szerkezet, de a nyílások feletti — 1, 2, 3, 4 5 — égők csak a helyes válaszok esetében jeleznek. Egyszerre egy diákot feleltet a gép, a felelő négy kartonlapot kap, a lapok hátul gemkapoccsal vannak programozva, ez a programozás biztosítja a gép abszolút tévedhetetlenségét és tárgyilagosságát ... A kérdéseket és a megfelelő, illetőleg megtévesztő válaszokat feltüntető kartonlapok közül kell kiválasztani, azután a nyílásba tenni azokat, amelyek egy-egy jegyet érnek .,. — Nem lehet a lapok hátoldalán levő gemkapcsokból „kikövetkeztetni”, esetleg ily módon „megtanulni” a nyolcadikos fizikát? — Sokkal egyszerűbb megtanulni az anyagot. Bekapcsolja a gépet. Kattanás, búgás, kigyullad az egyes számú lámpa, ez jelenti az indulást. Jöhet a négy lap, amelyekről csak azt kell tudni eldönteni: a három nyílás közül melyikbe érdemes betenni Végignézek egy ötös értékű feleletet. Elég egyszerűnek látszik. Rövid habozás után mégis úgy döntök, most nem próbálom meg, mit tudok fizikából. Találmány? Nincs eldöntve. Tény, hogy Szőke József gépe ritkaságnak számit. Alkotója az Alföld szülötte, kisgyerek kora óta vonzódik a számokhoz, a fizikai érdekességekhez. „Minden a rádiózássá] kezdődött. Rádió, eleku uosság, számok, kibernetika Később, Szegeden a tanítóképzőben. A feleségem is fizikát tanít, a Lovász József úti iskolában, a kislányom másfél éves, kezdő fizikus, így viszi a tranzisztoraimat...” Mutatja, hogyan. Két évig tanított Szentesen, azután három éve Salgótarjánba került. Most, augusztusban, beadta a feleltetőgép leírását a városi tanács művelődésügyi osztályához: mondjanak véleményt, minek számít, találmánynak, újításnak, ésszerűsítésnek-e a szerkezet? Várja a választ. — Szegeden robotembert építettünk. Bizonyos fokú munka ott is folyt az oktatással kapcsolatos kibernetika fejlesztésében, de az a gép, amelyet én is láttam, elsősorban a tanulok tanulmányi adatait dolgozta fel, vagyis nem a tudás gépi mérését végezte. Hallottam más szerkezetekről, hazai gépekről, de azok elmaradnak ettől... A gépet „meghívták” a Budapesti Őszi Vásár barkács- kiállítására, de a közbejött dolgok miatt lekéstek a szállítással. A feleltetőgép szeptember végén, valamelyik fizikaórán működik először úgy, hogy az osztályzatait beírják a tanulmányi naplóba. Addigra lesznek kész a szükséges kartonok. Szőke József azonban már egy szerkezetről gondolkodik, amelyik negyven tanulót feleltet egyszerre! Az alapelv azonban változatlan marad: minden tanuló a képességének, átlagos tudásának megfelelő kérdéscsoportot kap. — Hogyan fogadták a gyerekek a géptanárurat? — A jó tanulók nagyon nagy örömmel. — Es a rosszak? — Kevesen vannak. Elkerülték. Huszonnégy és ezer Két szakkört vezet, fizikát, matematikát, politechnikát tanít, naponta hat órája van, ha sikerül egy kis időt szakítania, átszalad a szomszédba, az Üt- töröházba. A szakkörökért heti 24 forintot kap, órakedvezménye nincs, pedig a rendelkezések heti nyolc—tíz órát tennének lehetővé. Minden magyar szakkönyvet megvesz, ami a kibernetikával, az adatfeldolgozó számítógépekkel foglalkozik, de fordít is németből, oroszból. Az angol nyelvet most tanulja. Nem panaszkodik, ezekről a dolgokról nehezen beszél. Költséges hivatás. — Mibe került a feleltetőgép? — Száz, százötven munkaórába és ezer forintba. — Kapott valamilyen anyagi támogatást? — Az Űttörőháztól kétszáz forint értékű alkatrészt. — A többi? — Saját zsebből. Sokat jártam olcsó, használható alkatrészek után. A gépben többek között mosógép relé, autóablaktörlő motor, lemezjátszó dörzskerekek kaptak szerepet, de van. benne egy fogaskerék, amit a mi tanulóink reszeltek, csiszoltak 'itt a műhelyben. Tizedikre sikerült... — Mit csinál a szabad idejében? — Nincs olyan. Ezek a dolgok elfoglalnak. Csak a teljes értékű tevékenység ér valamit. Néha szóvá teszi a felesége, miért nem ad inkább órákat. A korrepetálás kifizetődőbb lenne. „Kicsit vitatkozunk, azután minden jó megint.” Erkölcsi elismerés? „Néhányan megnézték, azt mondták:: jó ez a gép.” Anyagi segítség? „Talán, ha felismerik, mit jelent ez a tevékenység — segítenek a tanácsiak is.” Szép hivatás, emberi plusz, amelyet tulajdonképpen nem lehet megfizetni. De azért nem ártana legalább megkísérelni a lehetetlent. Pataki László Jelenet az „Aranyszoba” című tv-játékból Szegény milliomosok (Szerda, 18.05). Magyarul beszélő olasz filmvígjáték. Ugyanazokkal a szereplőkkel — Mauri ció Aréna és Renato Salvatore — találkozhatunk, ebben az olasz vígjátékban, akiket már a televízióban bemutatott Szegények, de szépek és a Szépek, de szegények című filmekből megismerhettünk. A film maga voltaképpen ezeknek a folytatása, két fiatal szerelmes most már mint férj- feleség civakodnak a film során, utaznak nászutra, s az ennek során támadt derűs bonyodalmak töltik ki a történetet. a körszínhází rendezés, az itteni játék és hol működnek még a világon körszínházak. Vészi Endre: Aranyszoba. (Péntek, 20.20). TV-játék a péntek esti bemutató keretében. Vészi Endre novellás kötetében. jelentette meg azt az elbeszélést, amelyből a /TV- játék készült. A történet egy boxolóról szól (Szabó Gyula), aki egy edzőmérkőzésen olyan szerencsétlenül esett el, hogy mindkét lába megbénult. Szobája tele van a régi versenyek Tízéves a Körszínház (Szerda, 20.20). A műsor megemlékezés a 10. jubileumát ünneplő Körszínházról, Kazimir Károlynak, a Körszínház megteremtőjének és valamennyi produkciója rendezőjének önvallomása formájában, amelynek során a Kossuth-díjas rendező arról is beszél, hogyan indult meg 1958 nyarán a Körszínház, és hogyan jutott el az idei nyár európai rangú előadásához, Dante Isteni színjátékéhoz. A beszélgetést meg-megszakítva felvillantanak részleteket az emlékezetes előadásokból, a Fiorenzából, a Mario és a varázslóból, az Isteni színjátékból és a többiből. Szó kerül arról is, hogy mi is voltaképpen a Körszínház, mit jelent érmeivel, díjaival, s mozgás- képtelenül ülve a trófeák között döbben rá arra, hogy a „bunyón” kívül semmihez sem értett és jelen helyzetében semmire sem alkalmas, élete üres, kilátástalan. A televízió-novella arra hívja Gyökeres Amos Wadson, 59 éves San -Francisco-i lakos egyszeriben kigyógyult az alkoholizmusból, jóllehet előzetesen 177 ízben tartóztatták le részegség miatt. Hogy történt a dolog? Wadson részegen botorkált a San Francisfel a figyelmet, hogy az ember nem kötheti magát egyetlen kizárólagos célhoz, egy mindent megelőző cél nem tehet tartalmassá egy emberi életet, mivel — ha nem sikerül — egy idő után már nem képes átállni másra, új tartalmat adni életének. Irány Mexico (Szombat, 20.35). Zenés TV-filmkomé- dia. Sportolókról és operatőrökről szól a történet, az operatőrök rivalizációjáról, mivel közülük a legügyesebbnek biztosítják az olimpiára való kiutazást. A főszereplő Bodrogi Gyula (az egyik operatőrt alakítja) és Voith Ági (aki egy tornászlányt). A színészként már jól ismert Viktor Gedeon írta a darabot, a verseket Romhányi József, a zenét pedig Kerekes János szerezte. kijózanító co-i állatkertben, s beleesett az oroszlán barlangjába. Csupán az őr gyorsaságának volt köszönhető, hogy köny- nyű sérülés árán el tudott menekülni az oroszlán karmaiból. Tüstént abbahagyta az ivást. Debreceni László mOíMűte 2». — Ha Collins látná. . — mormogta —, boldog lenne.. . — Szinte a fülébe recsegtek a hírszerző tiszt szavai: — Egy hétig játssza a turistát, Joseph Wolfgang. Érti? Eszik, iszik, fizet, ne spóroljon. Ha netán a nyomába akaszkodna valaki, azt lássa: maga a világ legbékésebb kapitalistája. Egy hét múlva munkához kezd... Azt már tüdja: hogyan. Tudta, persze. Eleget gyakoroltatták vele abban a zugszállóban. És most mégis, ahogy egyre közelebb került hozzá, bizonytalan érzések kezdtek lappangani benne. Mi lesz, ha Collins valamit kifelejtett? Valami lényegest, amin felbukfencezhet az egész? Vagy ... vagy megváltozott azóta az illető? S rendőrt hív, botrányt csinál? Bergmann elzavarta magától a rémképeket. Ha fél, ha bizonytalankodik, eleve megbukott. Gyávaság á tett halála. Csupán óvatosnak kell lennie, — döntött, ügyelni a disszonáns hangokra, amelyek felboríthatják ezt a ragyogóan induló koncertet. Mert az lesz. Egy ritmusban játszó, titokzatos zenekar, s Mr. Collins, a láthatatlan dirigens büszke lehet majd főnöke tapsaira. S persze a zenészeknek se lesz panaszra okuk... Pillanatnyi borúja elszállt — mint itt az országút felett a bárányfelhők, — s együtt dúdolta a rádióval a iepkekönnyű dallamot... A motelben már várták. A Nagyszálló portása fog- — 67 — [altatott részére szobát. Ahogy az ablakon a Balatonra pillantott, — amely simán, mozdulatlanul kéklett, mint egy hatalmas, földre varázsolt égdarab, — még jobb ked.ve támadt. Gyorsan kicsomagolt, s beballagott a városkába. Pompás villasor, ósdi sárga templom, körülötte tucatnyi emeletes ház, fülledt üzletek, három étterem — ez lenne hát a színhely. S a főszereplő? Álmában is emlékezett volna a tanultakra: Mester Árpád, Fő tér három. Negyvenhat éves, kopaszodó, bal lábára kissé biceg. Nőtlen, reggel hattól kettőig dolgozik, valamiféle építővállalatnál, utána alszik a lakásán. Este nyolctól tízig kártya egy söröző kerthelyiségében. Szereti a barátokat, az italt és — akár egy halni készülő öregasszony, — a múltját. Bergmann magában elmosolyodott. Ez a múlt az, amely már félig biztosítja a sikert. Föld, ház, állami hivatal valamikor, valahol a Dunántúlon. És most semmi ... Mindjárt kettő, pillantott Bergmann az órájára, és megkereste a Fő teret. Ott volt a templom előtt. A poros füvön gyermekek kergetőztek, az üzletek lehúzott raliói, a meglehetősen nép télén utca arról tanúskodott: alszik a város. Ebéd utáni szieszta. A legjobb pillanatok a munkakezdésre. A Fő tér hármas számú házzal szemközt egy eszpresszó üresedett. Bement... A íüggönyös ablakhoz ült, — ahonnan a legjobb szögből figyelhette a ház kapuiát, — s látszólag unott képpel, álmosan kavargatta a feketét. Belül azonban korántsem volt ilyen nyugodt. Némi lámpalázat érzett Hisz’ ez lesz az első komoly lépés a saját taxihoz. Percenként nézegette az óráját, a nagy melegtől mintha a mutató is lustán mászott volna előre a számlapon ... Fél három... Mostanában kell hazaérkeznie. Ha csak közbe nem jött valami. Hökkenten gondolt arra: ha Mester Árpádnak időközben más dolga akadt, akár estig is itt ülhet az ablak mellett. Hisz’ pontos dátumot nem írtak. A közeli napokban. Ennyit tud csak érkezéséről. Bergmann hirtelen lekapta tekintetét az ablakról. — 68 — Az eszpresszó előtt egy fehérkabátos rendőr sétált, pillanatra megállt, bekukkantott, aztán gumibotját lobéivá tovább ment. A gépkocsivezetőnek egyszeriben roppant melege lett. — Kisasszony, egy konyakot... — mondta németül, s hangja idegesen lüktetett, akár egy ér a halántékán. Más se hiányozna, csak egy rendőr. Bor sózni kezdett a háta a puszta gondolatra is... Egy hajtásra kiitta a konyakot. Ettől némileg megnyugodott, Sőt. Fölényesen korholni kezdte önmagát. — Herr Wolfgang, így nem terem számodra babér. Csak hideg víz az álmaidra... Mikor a másik konyakot kérte, a hármas számú ház előtt feltűnt egy férfi. Kopasz volt, alacsony és bal lábára finoman sántított. Lassan, tikkadtan. poroszkált be a kapun. Hát megérkezett. Mester Árpád hazajött. Milyen pontosan tudják a legcsekélyebbet is róla Münchenben, — állapította meg örömmel, — s ez a felfedezés szilárd talajt adott kétségei alá. Negyedóra múlva fizetett, átment a másik oldalra, aztán befordult a hármas számú ház kapuján. A má- ladozó lépcsőn felbotorkált az első emeletre, ott a negyedik ajtóról balra, megállt. Kopogtatott. Varjúképű, őszhajű öregasszony jelent meg a küszöbön. — Mi tetszik? Bergmann csak annyit mondott: — Mester Árpád. Az öregasszony hátrakiabált: — Mester úr, vendége jött! Kisvártatva előbicegett a főszereplő. Vizenyős szemében pillanatnyi meglepetés látszott, aztán zavartan kezet nyújtott, s hamis örömmel, a varjúképű öregasszonynak címezve, harsogta: — Jó napot kívánok ... Végre, csak. hogy megérkezett ! (Folytatjuk) — 69 — i